Tip:
Highlight text to annotate it
X
ÁLDOTT LÉGY, TE BÖRTÖN!
"Voltak írók, akik a börtönről írtak, anélkül, hogy ismerték volna.
Kimutatták együttérzésüket a foglyok iránt, és átkozták a börtönt.
Én sok időt töltöttem el ott.
Ott formálódott ki a lelkem. És habozás nélkül mondhatom:
Légy áldott, te börtön...
Légy áldott a szerepedért, amit az életemben játszottál!"
Alexander Solzhenitsyn
Mozgás!
Mozgás!
Lépcső!
Lépcső!
Az nem egy háziállat.
Az egy kutya, olyan bűnözők elfogására, mint te vagy.
Lépcső!
Mozgás!
Lépcső!
Mozgás!
A 24-esbe.
Gyorsabban!
Állj!
Lépcső! Lépcső!
Sétálj!
Állj! Balra át!
Hülye tehén, azt mondtam, hogy fordulj balra,
és nem azt, hogy menj balra!
Mozdulj!
Állj...
24-es zárka.
És így kezdődött életem legnehezebb éjszakája.
1949, augusztus 24.
Nem értesz Románul? Mi áll itt?
A foglyok nem fordíthatnak hátat az ajtónak.
Nem szeretném, ha bajt okoznál a részlegemben.
15 szabály volt;
15 tiltott dolog.
Én épp most szegtem meg egyet közülük.
"A foglyok nem fordíthatnak hátat az ajtónak"
A foglyok nem alhatnak arccal a fal felé.
Még az alvás testtartása is
is szabályozva volt.
Ki kopott ott?
Ma nem veszel részt a névsor olvasáson.
Enni majd holnap kapsz.
Villanyoltás! Irány az ágyba!
Nem vagyok álmos. Mennyi az idő?
Nem a te dolgod számon tartani az időt. Az a mi dolgunk.
- Gyerünk az ágyba! - De nem vagyok fáradt.
Hat órája ezt hajtogatod...
- Hat órája? - Hülye vagy, vagy csak úgy teszel, mintha az lennél?
Nem olvastad, hogy a foglyoknak
be kell tartaniuk az előírást?
Ágyba!
Tudtam, hogy le leszek tartóztatva.
A kommunisták elkezdték lecsukni
a demokratikus pártok minden tagját.
Sokszor elképzeltem azt a pillanatot.
De amikor valóban megtörtént,
elvesztettem a bátorságot, amim akkor volt, amikor szabad voltam.
Állambiztonság! Nyissák ki az ajtót!
Senki se mehet el!
Ön kicsoda?
Ön kicsoda?
Feltettem egy kérdést!
Nem volt hova mennem és Nicoleta felajánlott nekem egy szobát.
Szóval, vendégházat nyitott...
Ez csak normális, hogy segítettem neki.
Barátok vagyunk.
Nem hagyhattam őt és a fiút az utcán.
Velünk kell jönnie, hogy vallomást tegyen.
Azokra nincs szüksége. Nem marad ott egész éjszakára.
Ne álljon meg, ne kiabáljon, csak haladjon.
Megértette?
Soha nem éreztem magam annyira magányosnak...
Isten annyira távolinak tűnt.
Velem van az Úr, nem félek:
Mit árthat nékem ember?
Nem kell félned a terror éjszakáján...
Az anyám vallásos volt,
és kiskoromban ő tanított meg nekem sok zsoltárt.
Akkoriban nem tudtam értékelni
azok igazságát és szépségét.
Aztán jött a tinédzserkor, annak minden problémájával,
főiskola, politikai élet, a háború...
Már nem volt időm gondolkodni Istenről.
Coleta!
Ébredj! Mehetsz vécére!
Mozgás!
Gyerünk!
Ott a WC. Végezd a dolgod gyorsan.
Siess! Mit csinálsz ott?
Fogd ezt!
Amíg nem hívnak a kihallgatásra, ott ülhetsz.
Kezdtem összeszedni a gondolataimat.
Olyan volt, mintha egy hosszú letargiából ébredtem volna...
A cella ajtaja becsukódott mögöttem,
és én érzetem, hogy egy másik ajtó megnyílt bennem.
Úgy döntöttem, hogy átgondolom a hibákat, amiket az életemben csináltam.
Nem tudtam, hogy mi fog történni velem,
és békességet szerettem volna magammal, és Istennel.
Jobb lett a hallásom.
Elkezdtem meghallani mindazt, amit nem láttam.
Mozogj, vagy megverlek!
Minden zaj jelentett valamit.
Pofa be!
Ne bírom tovább!
Csak mondja meg nekik, hogy hagyják békén a gyermekem!
Istenem, hogy fogom ezt kibírni?
"Velem van az Úr,
nem félek.
Ember mit árthat nekem?"
Vezetéknév, keresztnév, lakcím.
Nicoleta Bruteanu,
Visarion Street 12, Bukarest.
Üljön le!
- Miért van itt? - Nem adtam rá okot.
Azt mondták, hogy a nemzetőrség állomására kell jönnöm vallomást tenni.
Szóval azt gondolja, hogy az őrsön van?
Nekem azt mondták. Miért ne hinném el?
Úgy érti, fogalma sincs arról, miért van itt?
Nincs.
Alig várom a magyarázatot.
Ez több a soknál. Még ő vár magyarázatot.
Miért nem hagyja abba a csicsergést?
Tudom, hogy a konzervatóriumon tanult.
Miért keveredett bele a politikába?
Mert tisztelek egy embert: Luliu Maniut.
Más szóval, ő az ön bácsikája, és hasznot akart húzni ebből.
Minden félnek meg vannak az értéktelen emberei,
de ön nem vádolhatja ezzel Maniut.
Pofa be!
Mondjon egy dolgot, amit a bácsikája ezért az országért tett?
Ő volt az egyik vezető a háborúban a fasiszták ellen.
Történelem leckét tart nekünk? Álljon fel!
Kik voltak a háború vezetői a fasiszták ellen?
A Liberálisok, a Parasztpárt,
és a Kommunista Párt néhány tagja.
Szóval a Kommunista Pártnak csak néhány tagja volt ott?
Akkoriban nem.
Nem volt csak olyan 1000 tagja.
Ez az első ő értük!
És mindegyikért fogok adni egy egy pofont még.
Őrség! Séta!
A "séta" azt jelentette, hogy járkálnom kellett
reggel 6-tól este 10-ig.
Mivel a kihallgatásokra éjszaka került sor,
alvásra nem maradt idő.
Hamarosan megértettem, hogy a pihenésem, az élelmem,
és az egész létem
a vallatóktól függött.
Bízzon bennem! Mondjon el mindent!
Egyébként úgyis megteszi a végére. Jobb, ha szenvedés nélkül csinálja.
Tudnia akarom az ön által ismert emberek neveit,
hogy hol találkoznak, és a kapcsolatait.
Kezdje a "Dreptatea" újságnál lévő kollégáival.
Mi a vád?
Mi tesszük fel a kérdéseket. Az ön dolga a válaszadás.
Gyerünk. Ki vele!
Csak egy dologra tudtam gondolni.
Ha leírok egy nevet,
azt a személyt lehet, hogy letartóztatják.
Rendben, lássuk csak!
Mi ez? Bolondnak néz bennünket?
- Ártatlan vagyok. Nincs mit mondanom. - Nincsenek ártatlan emberek.
- De lesz ideje gondolkodni. - És mi majd segítünk ebben. Őrség!
Igen uram.
Gyerünk!
Jöjjön!
Üljön le!
Csak nyugalom! Üljön le. A lábait!
Szóval, mit tud, amit mi nem?
Nem emlékszik? Üsd meg!
Hadd emlékezzen! Beszélj! Emlékszel már?
Beszélj! Üsd! Emlékeztesd!
Mondd már! Még mindig nem emlékszel?
Most már emlékszel?
Mozdulj, mielőtt megütlek!
- Uram... - Pofa be, amikor hozzád beszélek...
Mozdulj!
Villanyoltás!
A bolondját járatod velünk?
Csak olyan emberek nevét írtad fel, akik már meghaltak, vagy emigráltak.
Azt hiszed, hogy hülyék vagyunk? Miért nem írod le a neveket?
Miért nem? Mondd meg!
Azt gondolod, ostoba vagyok? Azt hiszed, gúnyt űzhetsz belőlünk?
Őr! Vidd el!
Kész vagy beszélni?
Mondd!
Adj egy cigarettát haver.
Mozogj!
Mozgás!
Azt akarod, hogy hozzak egy vödör vizet?
Mozgás, mozgás!
Ó, Istenem...
Csak Te tudsz megszabadítani engem...
Grigore Antropovici.
Segíthetek?
A nevem Grigore Antropovici.
Most jöttem ki a börtönből. Van egy üzenetem a férjétől.
Jöjjön be!
Egy éjjel Sabibánál voltam,
Corinval és a férjével, Mihai-val.
Akkor találkoztam Antropovici-val.
Corina, Bogdan, még egyszer köszönjük a vendéglátást.
Ígérem, hogy nem tart sokáig.
Nem lesz hosszabb egy vagy két hétnél. Viszontlátásra.
Hadd adjak még.
Köszönöm.
Jóllaktam.
Istennek hála, hogy kiszabadult a börtönből
Nézze, tudom, hogy önök fanatikus keresztények,
de ne erőszakolja ki belőlem, hogy udvariatlan legyek.
Ne beszéljen nekem Istenről! Isten nem létezik!
Ne gyűlöljön minket azért, mert hiszünk Istenben.
Nem gyűlölöm önöket. De a legrosszabb, hogy dühös vagyok!
Maguk itt élnek ebben a pokolban, és mégis
dicsőítenek egy istenséget.
Hajladoznak és köszönetet mondanak egy Istennek, aki nem is létezik!
- Kérem! - Az én egyetlen "istenem" a gyűlölet és a bosszú.
Ez tartott meg engem a börtönben.
Mindannyian gyűlöltük egymást.
Nyugodjon meg!
Csak csendesedjünk e egy pillanatra. Kérem!
Folyamatosan ostobaságokat beszél.
Csak kimerült és van egy kis láza.
- Két nap pihenés és dupla adag étel. - Igen uram.
- Edd meg! - Nem tudom.
Miért nem eszel? Meg akarod írni a jelentést?
Legalább a főtt szilvát edd meg.
- Majd megpróbálok lenyelni néhány szilvát. - Lenyelni?
Ide figyelj asszony, a szilvának magja van. Nem tudtad?
Elmegyek. Egyél, és máris jobban leszel.
Nem értettem, hogy Antropovici miért adta fel a hitét,
de úgy döntöttem, hogy folytatom a munkát, amit ő elkezdett.
Tudtam, hogy emberek fognak idejönni,
és szörnyű pillanatokat fognak átélni.
Támogató üzeneteket akartam nekik hagyni.
Isten...
Milyen a kapcsolata Zadig-gal?
- Ő kicsoda? - Ismeri őt. Lássuk csak, hogy tud őszinte is lenni.
- Nem ismerem őt. - Kinek a neve áll itt?
- Zadig. - Ön ismeri őt. Ő az ön munkatársa.
- Mi a valódi neve? - Ez egy fantázia-név. Nem ismerem őt.
Felismeri ezt az illegális újságot?
- Nem. - Őr, a tanút!
Mihai?
Hol találta ezt a papírt?
A házban, a zongorán.
Hogy hazudhatod ezt, Mihai?
Mikor voltál te valaha is a házamban?
- Amikor Corina beköltözött. - Hazudsz!
Még csak az előszobába se léptél be soha.
A nappaliban voltam.
- Nem szégyelled magad, hogy hazudsz? - Nem hazudok.
Szóval, soha nem jártál a házában!
Hogy van bátorságod hazudni nekem?
- Megtettem mindent, amit tudtam. - A fenébe is, te szemét!
Kefelé! Tűnés innen!
Azt mondja, hogy bizonyítéka van ellenem,
de látja, semmije sincs. A semmiért vádol engem.
A nép vádolja magát!
Semmit sem tettem a népem ellen.
Szeretem a hazámat és büszke vagyok arra, hogy román lehetek.
Egyetlen vágyam volt, hogy visszanyerjem a hitemet,
és erőt merítsek belőle.
Úgy döntöttem, hogy nyugodt leszek,
és zsoltárokat éneklek...
Ebben a lelkiállapotban, öntudatlanul úgy döntöttem,
hogy mosolyogni fogok az őrre, aki az ételt hozza.
És nem gyűlölöm őt. Éppen ellenkezőleg,
...megpróbálok megbocsátani neki. - Köszönöm.
Tilos leülni! Evés közben is sétálni kell! Gyerünk. Gyerünk, gyerünk!
Milyen kapcsolataid voltak külföldi újságírókkal?
Nem volt még elég, te kurva?
Rövid idő múlva a kihallgatások kevésbé erőszakosak lettek.
Amikor az őr léptei elhalkultak,
tudtam, hogy van időm néhány üzenetet megírni.
Boldog voltam, hogy van valami tennivalóm reggeltől estig.
Ez segített elviselni.
Elégedett voltam a munkámmal.
Néhány hét alatt beborítottam a cella falát zsoltárokkal.
Aztán hirtelen el kellett hagynom a 24-es cellát4.
Állj!
Emeld a lábad. Add a kezed!
Ne bámulj már annyira.
Beszélhettek.
- Mi a neved? - Coleta. És a tiéd?
Maria.
- Melyik cellában voltál? - A 19-esben,
- a folyosó végén? - A 24-esben.
Te vagy a 24-es cella őrült nője?
Mit mondtál?
Hallottam az őröket:
"Az őrült nő a 24-esben mindig mosolyog és nevet."
- Egyáltalán nem nézel ki őrültnek. - Dicsőség az Úrnak!
- Adventista vagy? - Egyáltalán nem! Ortodox vagyok.
- De egy kissé őrült vagy. - Miért mondod ezt?
- Miért mosolyogtál az őrökre? - Szánalmat éreztem feléjük.
Én megátkoztam őket minden alkalommal.
Fogalmad sincs, hogy mennyire babonásak!
Meg voltak ijedve.
MISLEA BÖRTÖN
- Kik ezek? - Bukarestből küldték őket.
Vigye őket a regisztrációs irodába.
- Szóval ti vagytok az újak? - Igen.
- Honnan jöttetek? - Malmaison-ból.
- Találunk nektek helyet valaki mellett. - Köszönöm.
- Ne nekem köszönd, Cati-nak. - Értem.
Aludhatok a padlón, úgy nem fogom zavarni őt.
Gondolod, hogy tudsz?
Egyébként, ő fog zavarni téged.
Egy nyitott seb van a lábán.
- Mi a neved? - Nicoleta.
- Ez szép név. - Hívj Coletának.
- Fel tudsz mászni? - Megpróbálom.
Az újoncok megkezdik holnap a beosztásukat.
Te fogod takarítani a padlót, kiüríted a hulladékos vödröt, és vizet hordol.
Megvertek és nem tudom hajlítani a lábamat,
kérlek, ne állíts munkába.
Majd meglátjuk. Mennyi ideje vagy börtönben?
Ne aggódj. Ő ilyen.
Sokat szenvedett. Az egész családja börtönben van.
Elrejtett valakit a házában. A fia kifecsegte az iskolában...
aztán öngyilkos lett.
Az az idős hölgy Maria Antonescu, a marshall felesége.
Ismertem valakit a francia követségen...
Ők a barátaim. Saveta adott kenyeret a partizánoknak.
Ő csak egy parasztlány. Nem tudta, mit csinál.
Sok dolgot tettünk a cellában, ami tiltott volt.
És most, ki akarja elmesélni a történetét?
Ez a rész érintett meg legjobban az életemben...
nem rossz.
Így írtunk, amennyit csak szerettünk.
Egy darab szappan, amelyre egy rögtönzött tűvel írtunk,
egy bot darab,
egy darab papír, egy ceruzavég,
gondosan elrejtve, igazi kincsei voltak a cellának.
Gyorsabban. Gyerünk!
Minden nap fél órát sétálhattunk.
Figyelem. Állj!
Mielőtt börtön lett, Mislea egy kolostor volt.
A régi templom most egy raktár volt.
Gyerünk tovább!
Ez börtön a börtönben, ahol a legrosszabb esetben is büntetnek.
Nem engednek ki sétálni és kevesebb ételt kapsz.
Szemeket lesütni!
Nem beszél!
Ő Ana. Az apja egy tábornok.
Oroszországba küldték, Szibériába. A férjét letartóztatták.
- Négy gyerekük maradt hátra. - Négy?
Egyedül...
- És ő ott, Saveta mögött? - "Csoport-vezető" Oana.
- Senki sem beszél vele. - Miért?
- Ő a cella informátora. - Figyelem! Állj!
Közelebb és közelebb kerültem Catihoz.
A következő napokban Cati elmondta élete történetét,
mely tele volt tévedésekkel...
Szüksége volt az imádságra.
Megtanítottam neki, hogyan szóljon Jézushoz.
Milyen örömteliek voltak azok az éjszakák számomra!
- Hova vittek? - A regisztrációs irodába.
Aláíratták velem, hogy a férjem elvált tőlem.
Biztos vagyok benne, hogy ez az egész csak tévedés.
Nem láttad a kiállított bizonyítványt?
Nem tettem semmit. Miért tartanak itt engem?
Azért, mert maga a Köztársaság ellensége. Hát ezért.
Mit bámulnak?
Doktor, ez a szénakaszálás időszaka. Miért tart itt?
Szigorúbban doki.
Te velem jössz. Mozgás!
Ne aggódj. Kénytelenek elválni tőlünk,
- hogy megtarthassák a munkájukat. - Szóval most már elhagyott engem.
Kevés voltam neki. Olyan ostoba voltam!
- Mindig megpróbáltam kedvére lenni. - Ennyi volt, ti bűnözők. Jót szórakoztatok.
- Add ide a papírt! - Milyen papírt?
Tudod te, hogy milyen papírt! A papírt, amit láttam nálad.
Ezt a papírt. Láttátok, hogy rejtegeti?
Tudod, hogy mit kapsz te ezért?
- Három nap elkülönítő. - Nem hiszem. Hét napot fog kapni!
Három nap a papír rejtegetéséért, és további négy lopásért.
Kifelé! Csak bajba sodorsz engem!
Hallottam a gyerekeidről.
Attól tartok, hogy elviszik őket egy gyerekotthonba és kommunistákat formálnak belőlük.
Isten nem fogja hagyni a gyermekeidet.
Hagyd abba ezt az esztelenséget!
Ha Isten létezik, akkor hogyan hagyhatja ezt a sok igazságtalanságot?
Nincs jogod beleavatkozni mások életébe, ha nem kérnek meg rá.
Mit gondolsz, ki vagy te? Loana nővér?
Ti tetves szukák!
Börtön ez vagy egy szanatórium?
Mindannyian magánzárkába kerültök. 6-os szoba...
Pofa be. Nézzétek ezt a mocskot!
Ez egy jól bevetett ágy?
- Hol vannak az újak? - Itt.
- Miért vagy itt? - Ártatlan vagyok.
Jó neked. Itt mindenki ártatlan. Hol van a másik?
A Dreptatea újságnak írtam.
Úgy érted, összeesküvő vagy.
Akkor balszerencséd van. Itt a legtöbben légionárusok voltak.
Benne voltál a Parasztpártban?
- Ezért vagyok itt. - Szóval, még mindig tartod az álláspontodat...
Még mindig hiszel annak az öreg bolond Maniunak, annak a hazudós nőcsábásznak?
Hadd mondjak valamit, amikor a mi Kommunista Pártunk illegális volt,
segítettem beszivárogni a Parasztpártba, hogy beszámoljak a Kommunistáknak a felkelésről.
Szóval, én is a Parasztpárt egy tagja voltam.
Ismertem Maniut személyesen. Egy hazug disznó.
Nevelőnő, emlékeztetnem kell önt,
hogy én egy politikai fogoly vagyok.
Ez jogot ad nekem arra, hogy megtartsam a politikai meggyőződésemet.
Hogyan?
Mint a Kommunista Párt tagja,
úgy gondolkodhat a pártról, ahova tartozik, ahogy akar,
de igazságtalan és megengedhetetlen,
- hogy sértegessen egy mozgalmat és annak a vezetőjét. - Szóval így állunk, drágám?
Meg kell bennünket alázni, mert különböző véleményen vagyunk?
Nem fizettünk már így is elég nagy árat?
Nem magamról beszélek. Arról, amit ön mondott Maniuról.
- Mi van Maniuval? - Ő nem egy öreg bolond.
És ő is megérdemel annyi tiszteletet, mint bármely idős ember, aki a
a politikai nézetei miatt vonul börtönbe.
Gyere ide!
Mozogj!
- Szóval, még mindig tartod magad az álláspontodhoz. - Igen nevelőnő.
És van bátorságod ezt nekem, egy kommunistának és a börtön igazgatójának megmondani.
És mindennek a teteje, hogy leckét adsz nekem arról,
hogyan kellene viselkednem.
Csak próbálok megvédeni egy hazafit, aki tiszteletet érdemel,
vállalva a magam ***ázatát.
Fordulj oldalra!
Hallottátok ezt a nőt?
Nem mondta azt, hogy "ártatlan vagyok"."
"Ez az egész tévedés és nem csináltam semmit".
Megvédte a hitét.
Remélem, hogy utoljára.
Ne játssz a tűzzel!
Remélem, hogy nem akarod átállítani a jelenlévőket a pártod oldalára!
Nem. Felhagytam a politikával.
Most már Jézus Krisztust akarom szolgálni.
Mi jön még?
Oszd ezeket szét.
Mozgás!
Nagyszerű voltál. Van fogalmad, hogy mekkora ***ázatot vállaltál.
Gyerünk!
Ez az öreg hölgyé volt, aki elment. Ez szerencsét hoz.
Gyerünk!
Engem miért tartanak itt?
Mondtam már ezerszer.
Maga a Köztársaság ellensége.
Ha ez a Köztársaság fél tőlem, az szánalomra méltó!
Szolgáld ki magad!
Ez az anyám kézírása,
meg az apámé és a bátyámé,
tudatják velem, hogy jól vannak.
Itt van némi ennivaló.
Kérlek, segíts nekem, hogy megkapja a nő az elkülönítőben.
Miért? Mindannyian a légióban voltak.
Tudom, de ők is éhesek.
Én értem, de...
Kérlek. Megtenném én magam, de te jobban tudod csinálni.
Beletettem egy kis zacskóba.
Beszélj az őrhöz, amíg átdobom.
Figyelem! Állj!
Őr. Mondhatok valamit?
Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne néhány virágot ültetni a kerítés közelében.
Elment az eszed? Ez egy börtön és nem kert!
Tudom. De kijönne ide és látná a füvet, a fákat...
Nincs időm nézelődni bármit is.
Egész nap veletek vagyok.
De csak látja a családját, a gyerekeit...
Nagy dolog! Hazamegyek kimerülve,
és elvárják, hogy csináljak mindent.
Csizmával a lábaimon alszom el.
Ekcéma van a lábujjaim közt és úgy bűzlik a lábam, mint egy...
Tudom, hogy nehéz élete van, de ön legalább szabad.
Némi szabadságot kaptam... De mit érdekel ez téged?
Te sétálsz, eszel... Várjunk csak!
Mit csinálsz te ott? Mi ez?
Ételt adtok a foglyoknak ez elkülönítőben!
- Szép volt lányok! Zamfira! - Igen asszonyom.
- Mindenki a cellájába! - Várj!
Gyerünk! Te velem jössz az igazgatóhoz.
Kérem, Bratin ártatlan.
Én akartam, hogy dobja be a zacskót. Engem vigyen!
Nagyon meggyőző.
Az ő zacskója volt, de én dobtam.
- Akkor mindkettőtöket viszlek. - Mi értelme elvinni őt is?
Én dobtam a zacskót. Engem ért tetten. Kérem.
Úgy érted, hogy nem láttam őt, ahogy dobja a zacskót?
Mit számít az, ha én vagyok a felelős?
Szóval, te vagy az egyedüli felelős. Nem fogod meggondolni magad?
Te menj a celládba! Te pedig velem jössz.
Miért okozol nekem problémát?
Az igazgatóhoz megyek veled és még a csizmám sincs kifényezve.
Ha nem tudod a munkádat 12 óra alatt
elvégezni, akkor csináld meg 24 óra alatt!
Kifelé! Mi a probléma?
Asszonyom, séta közben,
ő ezt a zacskót dobta a rácson keresztül.
- Mi van a zacskóban? - Étel, amit a családomtól kaptam.
Úgy gondoltad, hogy megosztod az ételt az elkülönítőbeli foglyokkal?
- Ők nem kapnak enni és azt gondoltam... - teszel valamit, hogy felvidítsd azokat a bűnözőket.
A foglyok nem kapnak többé csomagot.
Majd én megtanítom neked a leckét. Közönséges bűnözőkkel fogsz zsákot cipelni.
És az éjszakát a különítőben fogod eltölteni. Lelépni!
Üdvözöljétek tisztességesen a hölgyet. Ő egy politikai fogoly.
Mutassátok meg neki, hogyan kell viselkedni.
Lássuk csak, tudod e, hogy milyen rabszolgaként dolgozni.
Finom keze van az úri hölgynek.
Lefogadom, hogy hamar tele lesz a nadrágja!
Na politikus!
Hogy érzed magad zsákkal a válladon?
Tényleg illik hozzád.
Vagy inkább szőrmét viselnél, ahogy megszoktad. Mozgás!
Mozogj! Gyorsabban!
Mozogjatok!
Nagyon fáj a hátam.
Ostoba nő!
Majd homokzsákot adok neked, és meglátjuk, hogy azt cipeled.
Menj vissza dolgozni!
Mozgás!
Gyerünk!
A hölgy bele fog halni.
Te politikai. Tarts egy kis szünetet.
- Köszönöm, nem. - Ha meg akarsz halni, felőlem.
A temető a templom mögött van.
Kinek a hibája ez? Nem tudod, hogy egy tévedés is jó lehet?
Nehéz lesz, de majd hozok egy pohár vizet.
Köszönöm. Isten meg fog emlékezni róla.
Ne beszélj Istenről!
Ha létezne, nem kaptak volna rajta, hogy másokon segítesz.
Nézd csak, még Istenről beszél!
Mozgás!
- Coleta! - Idd meg. Forró és édes.
A tegnapi eseményeknek csodálatos következményei voltak.
Elhoztam nektek a világ legfontosabb könyvét. A Bibliát.
Emelje fel a kezét, aki azt akarja, hogy megtartsuk!
Ha bármi történne, én vállalom a teljes felelősséget.
Engem nem érdekel. Nem vagyok hívő, akkor meg mi értelme?
Ha egy másik könyv volna...
Attól a naptól, hogy a Biblia feltűnt,
életünk teljesen megváltozott.
A Teremtéstől a Jelenésekig,
az oldalak kézről kézre jártak,
és elolvasta minden fogoly.
Minden tiszta lányok. Folytathatjuk.
Odaadom neked a Máté evangéliumát. Mit tudsz nekem adni?
A Zsoltárokat. Mikor adod oda nekem az Énekek Énekét?
- Amikor befejeztem. - Gyerünk lányok.
Két hét múlva kinn leszek és nem lesz időm befejezni.
Pofa be!
Nem beszél!
Tartsa a távolságot!
Xenia, hallom, hogy 12 éve vagy itt.
A régi rendszer alatt tartóztattak le.
Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni?
Két dolog miatt. Először is, tudom, hogy ártatlanul vagyok itt.
Másodszor, mindig hiszem, hogy két hét múlva kiengednek.
Sok hét telt el már...
A gondolkodásomat nem tudják megváltoztatni.
Tudora és Zamfira őrök, jelentésre az intézményvezetőhöz azonnal!
Menj be!
Háború tört ki Corinth-ban.
Hol? Miért Corinth-ban?
Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak itt vannak és beléptek Európába.
Gondoljátok, hogy az oroszok hagyják ezt? Ők is be fognak avatkozni.
Ebben az estben deportálnak, vagy megölnek minket.
Én csak azt mondtam, hogy háború van Corinth-ban, és nem azt, hogy itt vannak az amerikaiak.
Csen legyen! Mi van ma veletek?
Jól vannak ők. Csak kissé hevesek és nincs itt egy férfi sem.
Emlékszem, hogy Judith nővér
költözött a cellánkba egy nap.
Azzal vádolták, hogy kémkedett a Vatikánnak.
Amikor a kolostorban voltam, megtartottam a nagyböjtöt,
ahogy Isten rendelte.
Mi azóta böjtölünk itt, mióta megérkeztünk.
Nagyon fontos, hogy megtisztítsuk magunkat, felkészülve a húsvétra.
Figyelem! Riadó!
Mindenki az udvarra! Gyorsan!
Gyorsan! Egyesével.
Gyerünk!
Arccal a falnak!
Pofa be!
Arccal a falnak! Nem hallottátok?
Any anélkül hagyjátok a fiamat, ti bűnözők!
Pofa be! Nem mozdul!
Arccal a falnak!
Pofa be! Riasztási eljárás!
A sorban marad!
Arccal a falnak!
Figyelem! Balra át!
Mozgás!
Menjetek vissza a cellátokba! Mozgás!
Mozogjatok! Vissza a cellátokba!
Mozgás! Gyerünk, gyerünk!
Gyerünk!
A vizsgálatnak vége. Tegyetek vissza mindent a helyére.
Fogjatok hozzá és takarítsatok ki, vagy velem gyűlik meg a bajotok!
Bocsáss meg. Ha Isten őrzött meg engem ma este,
mert volt bátorságom imádkozni, ez azt jelenti, hogy Ő gondoskodni fog a gyermekeimről is.
Kérlek, imádkozz a gyermekeimért néha.
De hát én már sok napja imádkozom érted és a gyermekeidért.
Én ezt nem értem. Lányok, a Biblia itt van.
Ha azt keresték volna, akkor meg is találták volna. Csak ürügyet kerestek.
Elakarták rontani a Húsvétunkat.
De mi nem fogjuk hagyni.
Áldott Húsvétot!
Krisztus feltámadt a halálból,
- legyőzte a halált, - Pofa be! Csend legyen!
- és megszabadít minket a sírtól... - Csend legyen!
Legyőzte a halált,
- Fogjátok be a pofátokat! - Krisztus feltámadt a halálból,
legyőzte a halált,
és megszabadít minket a sírtól,
- életet ajándékoz... - Csend legyen! Fogjátok be a pofátokat!
Krisztus feltámadt a halálból,
legyőzte a halált,
megszabadít a sírtól,
életet ajándékoz.
A következő nap megtudtuk, hogy a háború Koreában van, nem Chorinth-ban.
Elhagytuk Mislea-t. Nem tudtuk, hová megyünk és miért.
Hallottuk, hogy Sztálin utasítására
egy csatornát kezdtek ásni a Duna és a Fekete-tenger között,
és, hogy már foglyok ezrei dolgoznak ott.
- Coleta? - Corina!
- Mikor tartóztattak le? - Három nappal utá***.
Semmi hírem Mihairól. Nagyon aggódom. Tudsz bármit is?
Küldtem neki üzenetet néhány lányon keresztül, akiket kiengedtek.
Nem tudom, mit mondjak. Ne gondolj erre.
DUNA - FEKETE -TENGER - CSATORNA
Isten óvjon minket! Miért rohannak azok úgy?
A legjobb eszközöket akarják megkapni, hogy a napi kvótájukat eltudják végezni.
BÁRKI ÁTLÉPI EZT A PONTOT, FIGYELMEZTETÉS NÉLKÜL LÖVÜNK
- Nem bírom folytatni. - Mi folyik ott?
- Nem bírom tovább. - Gyorsan. Tovább!!
Itt jönnek!
A fenébe! Állj!
Vizet!
- Adj kenyeret. - Adj még!
- Ki az a Bruteanu? - Én vagyok.
- Sabina, az 1-es kunyhóból téged keres. - Sabina itt van?
Siess. Már majdnem névsorolvasás van.
Vedd le a fejkendődet, te tolvaj!
Coleta!
Édes Coletám.
- Hogy vannak a szüleid? - Jól vannak.
Evakuálták őket. Ők most
- Nicolae bácsival vannak, Mosilor-ban. - És Sergiu?
Találkozott az anyáddal. Elmondta neki, hogy mennyire sajnálja,
hogy nem ragaszkodott hozzá, hogy feleségül vegyen téged.
- Minden rendben lesz, Coleta. - Politikai foglyok, ismételten...
Georgescu, milyen csoport vezető vagy te?
Holnaptól már nem vagy vezető.
Egy új vezetőre van szükségem.
Ő fel lesz mentve a munka alól és az ítélete csökkenni fog.
De azt akarom, hogy a napi kvótátok meglegyen,
vagy még több is. Ki vállalja önként?
Én vállalom, uram.
- Mennyi időd van még hátra? - Két év.
Ha elvégzed a munkádat,
teszek róla, hogy hamarabb szabadulhass.
- Értetted? - Igen uram.
Elmehettek.
Én ezt nem bírom tovább.
Csak élve szeretnék kijutni innen. Meg kell, hogy érts!
Ez az állati lét
előhozta a másik természetünket.
A háttörő munka elbánt velünk. Hol volt Mislea békéje?
- Én is politikai fogoly vagyok. - Mit tettél?
Rejtegettem a Paraszt Párt egy tagját.
Talán a szoknyád alatt...
Hálás voltam a katolikus apácák jelenlétének.
De a prostituáltakat és a tolvajokat, akikkel
együtt éltünk és dolgoztunk, nehéz volt elfogadni.
Keljetek fel lusta szukák!
Gyerünk lányok, gyorsan!
Siessetek!
Mit csinálsz te ostoba szuka?
Gyere ide. Azonnal vedd ki onnan.
Tanítsátok meg neki, mit kell csinálni.
Fogd ezt a kaskát és pakold tele kövekkel.
Már láttam őt korábban. Varrónő volt, és
Teoharie Georgescu szeretője.
- A belügyminiszteré? - Úgy látszik, őt is elzárták.
Mit csináltok ott?
Nincs mit mondanom!
Hagyjatok békén!
Gyerünk, gyerünk. Gyorsabban!
Siessetek ott!
Sétálni vagytok itt?
- Minket elküldtek... - Pofa be. Mozgás. Mi az?
Gyorsabban!
- Mi a baj Corina? - Nem tudom, mit higgyek.
Azt hallottam, hogy Mihai elhagyta az országot. Egyedül.
Ki vigyáz a gyerekekre?
- Ne gondolj a legrosszabbra. - És ezek a letartóztatások...
Miért hoztak el engem? Ha ez az újságok miatt lett volna,
letartóztatták volna Mihait is?
Bruteanu, megint te?
Gyerünk, folytasd, hacsak nem akarsz bajt.
Felkelni! Lusta szukák!
Mire vársz? Fogj hozzá a munkához!
- Gyorsabban! - Te is fogoly vagy, mint mi, Elvira.
Nem látod, hogy ő nem képes dolgozni?
Túlságosan nagy lett a szád. Majd foglalkozom veled. A kvótád meg van duplázva.
Misleában együtt imádkoztunk. Mikor változtál meg így?
Pakolj még bele. Hagyd, hogy Isten segítsen neki cipelni a kosarat.
Coleta...
Bruteanu! Te még nem végeztél mára.
Neked még fel kell söpörnöd és mosnod a padlót. Egyedül. Értetted?
Jobban érzed magad, ha bánthatsz?
Corina?
Óvatosan! Emeljétek óvatosan.
Hátra! Mit bámultok?
A teherautóra és kórházba vele.
Gyorsan!
Te nem! Vissza a munkába! Gyorsan!
Nincs itt látnivaló! Gyerünk innen
Tartsátok!
Sabina...
Már csak erre van szükségünk. Vigyétek innen gyorsan.
Sabina!
Hogy érzitek magatokat?
Adtak valamilyen gyógyszert, és jobban vagyunk.
- A kórházból jöttök? - Igen, most voltunk ott.
Van ott egy nő. Sabina. Megbetegedett ma munka közben. Hogy van?
- Elájult és kimerült. - Hála Istennek, él.
Figyelem! Felkészülni a névsorolvasásra.
Coleta, mi a baj?
Semmi. El akarok jutni a betegszobára, hogy lássam Sabinát.
Van valami jelentenivalód?
- Szörnyű fogfájás kínoz. - Majd rendbe jössz. Menj vissza dolgozni
Nem tudok dolgozni. Elviselhetetlen a fájdalom.
- Majd elküldelek a betegszobára. - Köszönöm.
Ülj le!
Hol fáj? Nyisd ki a szád!
- Nem ad injekciót? - Álmodsz? Egy börtönben vagy.
- Dolgoznom kell egész nap. - Senki sem kap injekciót.
Te szuka! A mindenit neki!
Kifelé!
Sabina!
Sabina.
Coleta!
Azt hiszem, hogy utoljára látlak.
Nem akarok ilyet hallani. Erősnek kell lenned.
Erős leszek. Azt a nőt...
tegnap hozták a kórházból. Corina...
- Mi van Corinával? - Nem élte túl.
Kelj fel. Gyere velem. Gyerünk, kelj fel!
- Kávét? - Nem, köszönöm.
Itt is voltak változások.
Nem vettem észre.
Úgy véljük, hogy volt itt néhány értelmetlen visszaélés.
De a makacssága ostobaság volt.
Remélem, hogy rájött erre.
Mondja, amit akar.
Készek vagyunk elengedni önt.
Elvisszük Bukarestbe, kitöltjük a papírokat
és holnap szabadon sétálhat Calea Victoriei-ben.
De van még néhány dolog, amit tisztázni kell az aktájában.
Csak néhány név. Ennyi az egész.
Egy kis jóindulat az ön részéről.
Vigyen vissza a barakkba. Nincs mit mondanom.
Szerencsés vagy.
Hosszú életet fogsz élni.
A fiad egy nagyszerű napon fog megszületni.
"Veni Sancte Spiritus" Jöjj Szentlélek
Volt egy álmom.
Megfulladtam.
Sok bűnöm van, nővér.
Gyerünk szépségeim!
Ne foglalkozz a cipőddel, Bruteanu. Folytasd a munkád!
- Calota Mihaela! - Jelen.
- Georgescu Alexandra! - Jelen.
- Anton Aranca! - Jelen.
Szabadok vagytok.
Elvira Radulescu vagyok. Megígérte, hogy szól néhány szót az érdekemben a minisztériumban.
Még adtak egy évet a büntetésedhez.
De azt mondta, hogy...
Pofa be! Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal.
Egyébként, nem vagy tovább csoport vezető. Tűnés
Ki jelentkezik önként?
Én, uram!
Péntek van ma?
Ne félj az éjszakai ijesztéstől;
és a repülő nyíltól nappal.
Se a dögvésztől, amely a homályban jár;
se a döghaláltól, amely délben pusztít.
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt:
Felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet.
Segítségül hív engem és én megszabadítom őt.
Elmondom nektek, ahogy tudom, bár
nem voltam nagy templomba járó.
Egy évig egyedül voltam a cellámban.
Éjszakáról éjszakára vallattak.
Mivel állandóan a szemembe
világítottak, majdnem elvesztettem a látásomat.
Eva, tudod, hogy nem szabad beszélni a kihallgatásokról.
- Tudom, de nem érdekel többé. - Hagyjátok beszélni!
Néha megpróbáltam a fogaimmal feltépni az ereimet,
de nem haltam meg.
Azt mondták nekem:
"Azt gondolod, hogy olyan könnyű meghalni?
Először beszélned kell."
Egy nap a fal felé fordultam,
és elárnyékoltam a szemeimet a kezemmel.
Láttam néhány karcolást a falon, úgy nézett ki, mint valami levél.
Először azt gondoltam, hogy hallucinálok. De ahogy tovább kerestem,
láttam azokat a mondatokat, amiket Nicoleta mondott az imént.
Aztán találtam egy nyilat, amely egy másik íráshoz vezetett.
Másnap, a vallatáson egyenesen álltam és nem sírtam.
Észrevették.
"Beszéltél valakivel?"
"Igen, Istennel beszéltem."
A válaszom arra késztette őket, hogy visszaküldjenek a cellámba.
Azt gondolták, hogy beteg vagyok. Ha kijutok innen
és ez az ország szabad lesz, felakarok adni egy hirdetést az újságban,
és megtalálni, hogy ki írta azokat a mondatokat a falra.
Eva, te a 24-es cellában voltál Malmaisonban, igaz?
Igen.
Veni Sancte Spiritus... Jöjj Szentlélek...
Állj vagy lövök!
Hamarosan elengedtek, anélkül, hogy bűnösnek találtak volna.
Csak alá kellett írnom egy nyilatkozatot,
hogy soha nem fogok a börtönről beszélni.
A börtönben töltött négy évemet el kell felejtenem.
De soha nem voltam olyan közel Istenhez,
mint amikor a börtönben voltam.
Nicoleta Valeria Bruteanu be volt börtönözve 1949-től 1953-ig.
1969-ben ő és a férje, Sergiu Grossu, mint politikai foglyok,
politikai menedékjogot kértek Franciaországban.
Ott szerkesztették együtt a "Katakombák" magazint,
és folytatták a küzdelmet a kommunizmus ellen.
A "Áldott légy, te börtön" című könyvét Párizsban publikálták 1976-ban.
1996, január 14-én Nicoleta Valeria Grossu
súlyos betegség után elhunyt. Tisztelve utolsó kívánságát,
a férje a koporsóját Romániába vitette, ahol az ősei mellé temették el.
Felirat: FILMNET7.COM