Tip:
Highlight text to annotate it
X
Lefelé hajlott a nap.
Búcsúzóul még betenkitett az erdőbe, ahol hoszúra nyúltak az árnyak,
és a gerlék halk kurrogása végigzsongott a halványló tájon.
A virágzó fák illata szinte észrevétlenül töltötte meg az erdőt,
akár maga a tavasz.
Amely ezer pici lüktető meleg életet teremtett szerte a fák zöldülő gallyain,
mocsarakban, barlangokban...
öreg vastag ágak, gyökerek...
korhadt üregeiben.
Hát nem gyönyörűek?
Erős, fogas rókák lesznek.
Meglátszik, hogy jó anyjuk van.
Melletted, Kag, könnyű jó anyának lenni.
Nézd csak, hogy ez milyen életre való!
Ez ér a legtöbbet.
Az öregapja vére van benne.
Hajj, az aztán első volt az egész nemzettségben.
Legyen ennek is Vuk a neve, mint az öregapjának.
- Vuk? - Ühüm.
Vadászom, utamból kotródj!
Ezt mondogatta mindig az öreg, így lett Vuk a neve.
Ha majd vadászni mégy, a te utadból is kotródjanak, kicsi Vuk.
A feliratot szinkron alapján Wearwolfff készítette
Na! Ne bántsd a fülem! Ereszd el! Anya!
- Mit rosszalkodtok már megint? - A Körmös mindig harapja a fülemet!
- Te árulkodó, majd kapsz még ezért is. - Csend legyen, hagyjátok már abba!
De ha egyszer mindig harapja, de tényleg.
Elég volt mára. Lefekvés. Lefekvés, ha mondom! Egy-kettő.
Vuk!
Vuk, neked is szóltam.
Megyek már.
Miért kell mindig ilyen korán, mikor olyan jól játszottunk?
Elég legyen!
Feküdj le szépen te is!
Te pedig indulhatnál!
Igen, azt hiszem ideje, hogy induljak.
Hiszen tudod, hogy ha ezek felébrednek, mindjárt enni kérnek.
Jól van, megyek már.
- Mit hozzak, ludat vagy kacsát? - Ludat is. Kacsát is.
- És kakast is. - A kis telhetetlen.
Mindegy, mit hoz apád, csak szerencsével járjon.
Az a legfontosabb, hogy haza is jöjjön.
De, hiszen még el se ment.
Apád vadászni megy. A vadászat pedig...
Na aludj szépen!
Miért, milyen a vadászat?
A vadászat veszélyes dolog.
De most már igazán aludj, Vuk!
Féltelek, Kag.
Légy óvatos!
Ne félts engem, Íny, tudok én vigyázni a bőrömre.
Majd én vigyázok a papa bőrére.
Ő csak vadásszon ludat, kacsát, és kakast.
Róka! Róka! Róka! Róka! Itt a róka!
Vigyázzatok, itt lapulnak!
Megállj Füstös, egyszer úgyis elrontom én a te fütyülődet.
Igen, igen, majd ő elrontja. És én is elrontom.
Te kis vakarcs, mit rontasz te el? Még, hogy ő elrontja.
Te vagy a valarcs. Tudd meg, én én én Vuk vagyok.
Hát te mit keresel itt?
Én? Hát...
vadászni megyek én is.
Vadászni?
Na még csak ez hiányzik. Indulás haza!
hihihi. Még, hogy vadászni akar. Köhög a bolha.
Na mássz le a fáról, ha mersz!
Ezek a füttyösök nem másznak, Vuk, ezek repülnek.
Repülnek, de gyorsan ám.
Igenis. Igenis, repülök. Már itt se vagyok.
Jéé! Hát ezt hogy csinálja?
Úgy ahogy mi járunk.
Én tudok repülni?
Fordulj vissza, Vuk!
Anyád már biztosan keres.
De akkor ki fog vigyázni a bőrödre?
Tudod mit?
Majd vigyázok rá helyetted is.
Na indulj!
Hadd menjek veled.
Ne mondjam még egyszer. Kotródj!
Még, hogy vadászni.
Hát ez tényleg az öregapja vére.
Szép dolog mondhatom.
Vuknak hívnak.
Vadászom, utamból kotródj!
Aztán a végén nekem kell kotródnom.
Brekk
Nini! Egy mozgó kavics.
És még pislog is.
Mégis csak vadászni fogok.
De furcsán jár.
Ha úgy ugrálok, mint ő, majd azt hiszi, hogy én ő vagyok.
Jól látom?
Hát most rokon, vagy nem rokon?
Ez rókabéka, vagy békaróka?
De... hisz ez róka!
Segítsééég!
Csak azért is megfoglak.
Aha! Szóval itt ugrottál a vízbe.
Itt a lakásod.
Ne félj, megjegyeztem!
Ahol beugrottál, ki is fogsz ugrani.
Én meg majd megeszlek.
Magának nincs más dolga, mint kukorékolni. Érti?
A többit bízza rám.
Csak kukorékoljon. Kukorékljon minél hangosabban.
De.. De hát...
Akkor... idejön... idejön a...
róka.
Nem érti.
Nem érti.
Hát, hogy magyarázzam meg?
Hiszen éppen ez a cél.
Az a cél, hogy idejöjjön.
Értse meg már végre!
De... De hát... akkor... engem...
megesz.
Megesz...? Megesz...?
Ostoba beszéd.
Hát miért vagyok én itt? Maga szerint, miért vagyok itt?
Nos?
Nem tudja. Nem tudja. Na, megmondom.
Én fogok magára vigyázni.
Vi-gyáz-ni. Érti már? Na..!
Gyerünk! Kezdje már!
Nem. Nem. Nem. Nem így.
Férfiasabban. Harsányabban.
Maga most biztonságban van.
Nem sejt semmit.
Mi az... amit még...
nem is sejtek?
Nem fontos.
Tehát férfiasabban, harsányabban.
Férfiasan.
Harsányan.
Jól csinálom?
Folytassa! Folytassa!
Ko-koko-kolosszális.
Hiába, az én Marcim.
Micsoda hang.
Koko-komolyanmondot ezt az "én Marcimat"?
A mi Marcink, ha nem haragszol, drágám.
De a hangja... hát az valóban ko-koko-kolosszális.
Folytassa! Folytassa!
Engem hívsz, tarajos?
Megyek már, megyek.
Megyek már, ne türelmetlenkedj!
Erre még nem jártam.
Csak óvatosan, Kag, ki tudja nem őrzi-e a házat valami vahúr!
Szégyentelen szolga mindegyik. Még a kezét is megnyalják a simabőrűnek.
Elfajzott rokonok. Fujj!
Itt kuku-kullog már.
Nyugalom, nyugalom.
Úgy! Hát ezt sütöttétek ki.
Szép kis társulás.
Tarajos és Vahúr.
Hát, ilyen ostobának hittetek?
Jön. Jön.
Nyugalom, Márton. Nyugalom.
Na, mi van? Mi történik, Márton?
Nem látom.
Márton, maga szerencsétlen.
Látlak, vahúr.
Látlak, áruló.
Te szabad népek megalázója, látlak.
Hát itt vagy, lompos!
Most elkaplak.
Fogja meg, Vahúr!
Harapja a torkát a nyavajásnak.
Nincs kímélet.
Beszorultál, te elhízott tányérnyaló.
Rohanás, Kag!
Csak a patakig bírjam ki.
Most már szimatolhatsz, barátocskám.
Az orrod még jó, de az eszed, az mindig is lassú volt.
Csak aztán el ne fáradj.
Lehetetlen, hogy elveszítsem.
Hiszen hallottam a csobbanást, itt ezen a helyen.
Segítséég! Vahúr!
Viszik a férjemet.
A férjünket, drágám.
Óóó... hát mégis becsapott.
Nem jött át a patakon...
és elkapta azt a féleszű tarajost.
Hallottátok a nagy újságot?
Mit? Mit? Mi az, mi történt?
Hogy az a furfangos Kag, hogy szedte rá a rátarti Vahúrt.
Már senkivel sem akart szóba állni, oly nagyra van a származásával.
Fennt hordja azt az orrát, azt a híreset...
amire olyan büszke.
Mit ér egy orr szimat nélkül?
Szomorú történet. Szomorúúúú.
Itt volt a róka.
Itt volt az átkozott.
Elvitte. Elvitte a férjemet.
A férjünket, drágám.
Oda a becsület, oda a tisztesség.
Lám csak, a Vahúr.
Na, már csak te hiányoztál.
Hallottunk a nagy futásról, Vahúr.
Nagy futás... Igen, én én is láttam.
Kullah, az a csavargó farkaskutya. Igen, az volt.
Kullah megkergette Kagot.
Alaposan megkergette a tolvaj rókát.
Azt mondod, Kullah volt?
Kullah. Hát, persze, hogy ő.
Nagyon jól mondod. Éppen ő volt.
Tudod, hogy Kullah nem állt kétszer sorba, mikor az észt osztogatták.
Sajnos túljárt az eszén a róka.
A legjobb férj, a leghűségesebb hitves.
Feeelkoncolta az én Marcimat.
Marcinkat.
Kuss!
Hát... Felsült.
Mit szépítsük.
Kullah, alaposan felsült.
Dehát, miért nem szólt nekem? Segítettem volna.
A rókavadászat, tudod, az én mesterségem, de...
Kullah irigy.
Azt hitte, egyedül is boldogul.
Na, most aztán jól szégyenben maradt.
Kérlek, ne beszélj erről!
Tudod, azért nekem Kullah jó barátom.
Nem akarom... Hiszen érted, ugye?
Bízhatsz bennem.
Nem szoktam fecsegni.
Hiszen ismersz.
Benned ne bíznék?
Akkor, miért mondtam volna épp neked?
Hallottátok?
Mit? Mit kellett volna hallani?
- Kullahot rászedték. - Ki szedte rá?
Ki szedte rá?
Kag volt, a róka, mert Kullah irígy volt.
Nem szólt Vahúrnak.
Pedig Vahúr segített volna rajta.
Szegény Kullah.
Nincs is itthon.
A szomszéd faluba ment udvarolni.
Na nézd csak, mit találtam!
[Puskalövés]
A Simabőrű!
A kutyája is vele van.
Meneküljek?
De mi lesz a kakassal?
Óóó, hogy vesznél meg!
Oda a zsákmány.
Mentsd az írhád, Kag!
Na, nézd már!
Hiszen én nyulat lőttem.
Hol találtad, Fickó?
Né! Ez a Mari néni kakasa.
Vagyis csak vót.
Úgy látom, róka kapta el.
Egészen biztos, csak róka lehetett.
Itt kell lennie a közelben.
Szimat, Fickó! Szimat!
[Ugatás]
[Morgás]
[Ugatás]
Ha nem jösz ki, hát nem jösz ki. Egyszer azért úgyis elkaplak.
És már tudom, merre van a tanyád...
te, ugráló kavics.
Hú-hú de kivilágosodott.
A papa is hazatért már.
Hú, de ki fogok kapni.
Mind a ketten kiporolnak, amiért elcsavarogtam.
A Simabőrű szaga.
Félek.
Elmentek. Elmentek a Simabőrűvel.
De, miért mentek el?
Értem fognak jönni.
Biztosan visszajönnek értem.
Most már azt sem bánom, ha kikapok, csak jönnének már.
[Puskalövések]
Mennyi tás!
Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok.
[Puskalövés]
Tás!
Milyen finom húsa van.
És, hogy fog neki anya majd örülni.
Ez Tás...
és Tás túlságosan nagy.
És én egyedül vagyok...
Kicsi vagyok...
Éhes vagyok...
Segítsetek Vuknak a kis rókának...!
Kinek a fia vagy te ott lent, kicsi vérem?
Kag fia vagyok.
És még kicsi vagyok.
És éhes vagyok.
Gyere felém Vuk, Kag fia!
Hát, te, hogy menekültél meg?
Én?
Én én nem menekültem.
Én eltévedtem.
Én elcsavarogtam, de engem vár a családom, csak most elmentek a Simabőrűvel.
Ráér még megtudni.
Anyád nem jöhet érted.
Nem jöhet értem?
Nem.
Engem küldött.
Az én nevem, Karak.
És hát rokonod vagyok.
Velem kell jönnöd!
Tudsz járni?
Hát persze. Még szaladni is.
I-igaz, hogy messze még nem voltam.
Hát, akkor menjünk.
Gyere már!
Mire vársz? Gyere! Nem hallod?
És Tást...
őt itthagyjuk?
Miféle Tást?
Valami dörgött és leesett. O-oda esett.
Képzelődsz, Vuk.
Nincs ott semmilyen Tás.
Az én orrom sincs... fából.
De én érzem, érzem...
és meg is mutatom.
Érzem, mert nagyon éhes vagyok.
De, ha csak a helye lesz ott...
elpáhollak ezt előre megmondom.
Lám csak.
Micsoda orra van.
Ez tényleg az öreg Vuk vére.
Jól van, fiacskám.
Én már a Dombtetőn is éreztem a szagát, csak ki akartam próbálni az orrodat.
Na, most állj félre és engedj előre!
Jöhetsz már!
Itt van a Tásod.
Nahát?!
Ezt mind nekem hagytad?
Nem vagy fáradt?
Pihenjünk?
Akkor gyere!
Már nem lakom messze.
Így nehéz menni.
Hát, hogy szeretsz menni?
Hát.. úgy, hogy a fejem lefelé van.
Úgy látszik nehéz a fejem.
De én nem tudok repülni.
Nem is kell, majd én viszlek.
Vigyázz, le ne ejts!
Ugye nem ejtesz el?
Miért nem felelsz?
Megnémultál, Karak?
Én ugyan nem.
De ha szóltam volna, te már ott lennél a mélyben.
Ja..
Erre nem is gondoltam.
De buta vagyok.
Buta vagyok én, Karak?
Nem vagy buta...
csak még keveset tudsz.
Itthon vagyunk.
- Karak!? - Hallgatlak, kicsi Vuk.
Én...
Én szeretek itt lenni.
És én nagyon álmos vagyok.
Hát, csak aludj nyugodtan.
Itt biztonságban vagy.
Ide nem jöhet senki.
Az átkozott Simabőrű sem, aki mindent felfal előlünk.
És Vahúr sem, aki eladta magát a simabőrűnek.
Aludj nyugodtan!
Nekem még van egy kis dolgom.
Vadászni mégy?
Talán vadászni.
Akkor miért nem kérdezed meg, hogy ludat, vagy kakast hozzak-e?
Apa mindig megkérdezi, "Mit hozzak haza", így.
Hát, mit hozzak haza, ludat vagy kakast?
Ludat.
És kakast.
És tyúkot is.
Tyúkot is...?
Hát, aludj...
kicsi Vuk!
Aludj...
Valami korog.
Itt valakinek korog a gyomra.
És éhes is vagyok.
De hát, akkor az én gyomrom korog.
Óóóó...
Hát ez... Karak!
Hát ez... ez... nagyon...
nagyon... ez... nagyon szép.
És jó szagú.
Karak!
Szép szagokat érzek.
Ugye te is érzed?
Ébredj már, Karak!
Ne aludj annyit!
Éhes vagyok és vadászni akarok.
Nyughass, Vuk!
Nyughass!
Vadászni is fogunk...
de még nem érkezett el az ideje.
Nekem már elérkezett.
Nekem már itt van az ideje.
Nekem kell... nekem okvetlenül vadásznom kell, karak.
Nyughass!
Azt mondtam.
Na...
Egy-két dolgot még meg kell tanulnod, Vuk.
A róka...
nappal alszik.
Erőt gyűjt a vadászathoz.
Éjjel...
a sötétban vadászik a mi fajtánk.
Érted?
Értem, értem.
De én mit csináljak, ha én most is, ha már... most nappal is vadásznék?
Én...
Én nem vagyok igazi róka?
Dehogynem.
Ne gyötörd magad ilyen buta gondolatokkal!
És engem se gyötörj ilyen buta beszédekkel! Világos?
Az a baj, hogy világos...
hogy világos van.
Ha már sötét lenne, akkor...
Na..!
Hiszen láthatjátok, hogy még nem vadászom.
Mi rókák éjjel vadászunk.
Te, Karak...
ezek nem bántanak?
Ki bántott téged?
Egy percig sem hagysz pihenni, te kölyök?
Nem kell félned azoktól, csak a hangjuk olyan nagy.
Nekünk semmi dolgunk velük.
Aludj már végre, különben megharagítasz, Vuk!
Jó, jó.
Csendben maradok.
Most mi bajod?
Mi tudsz még kitalálni
Szóltál valamit, Karak?
Ismételd meg kérlek, ha nem haragszol meg.
Azt mondtam...
Csak azt mondtam, kis Vuk: aludj.
Tente, Kis Vuk, tente. Tente...
Jó annak, aki álmos.
Na megállj!
Szóval nem hagysz aludni.
Jól van, te akartad.
Majd megtanítalak én, hogyan háborgasd a rókákat, akiknek nappal aludniuk kell.
Pfúú
Ez nagyon büdös, és rossz izű.
Az amelyik repül, az sem lehet jobb ízű.
Nem is kell nekem.
Húú!
De hiszen ez egy Csúsz!
Hűha!
Szóval a Csúszok se hagyják aludni a rókákat.
Egy róka?!
És nappal?!
Bee...
Te vagy bee... tudd meg.
Hú!
Huhú...
Hú... Karak! Karak!
Azért mert nem hagyott...
nem hagyott...
Csúsz meg nem hagyott aludni.
Hát, most mi lesz velem, Karak? Hogy mászom vissza?
Te...
Le ne essen nekem.
Karak.
Te tudtad?
- Láttad, hogy én.... - Nem ez a fontos, Vuk.
Hanem?
Hogy megtanuld, a rókának tudnia kell eltűrni az éhséget is.
Egy falatért nem ***áztathatja a bőrét.
Érted?
Azt hiszem, értem, Karak.
Én mindent megtanulok. Mindent...
amit csak mondasz.
Az alvást is, meg azt is, hogy éhes tudjak lenni, csak...
Ne haragudj rám!
Nem haragszol, kicsi-kicsit sem, Karak?
Nem haragszom, Vuk.
És, hogy lásd mennyire őszintén mondom...
magammal viszlek... vadászni.
Júj de jó! Vadászunk. Vadászunk.
Karak és Vuk, vadásznak. Karak és Vuk, vadászni megy.
Most aztán reszkessetek Csúszok, Tások! Minden állat reszkessen!
Vadászuuunk.
Csend legyen! Ha vadászni mégy, nem kell kikiabálnod mindenkinek.
A csend...
A csend, az az élelem.
És az élelem, az meg az élet.
Majd megérted, kis Vuk. Majd megtanulod ezt is.
Taníts engem, Karak!
- Taníts meg mindenre! - Jól van.
Hát, arra emlékszel-e, mit mondtam neked arról, hogy...
ki a jó vadász legjobb barátja?
A jó vadásznak, hát szóval nekem, te vagy a legjobb...
barátom.
Nem vagy te egy kicsit beképzelt?
Bocsáss meg!
Igazad van.
A jó vadásznak, amilyen te vagy, Karak...
és amilyen azért én is leszek... ugye-ugye leszek. Leszel, leszel, de bökd már ki!
A jó vadász legjobb barátja a sötétség.
Na, látod, tudod te ezt. Na, gyere!
- Karak? - Shh!
- Karak! - Mi van már megint?
- Már három... - Mi három?
Már három dologra megtanítottál.
Nappal aludni.
Tűrni az éhséget.
Meg csöndbe lenni.
Nem. Nem. Nem. Nem. Nem is három. Már négy.
Mert a sötétség is, aki nekünk a legjobb barátunk.
Mindent megjegyeztem, Karak.
- A sötétség, az négy. - Hová mégy, Vuk?
Hát vadászni. Már tudom mind a négyet.
Vadászni, vadászni, de hogyan? Hogyan, Vuk?
A lábad...
óvatosan emeld! Így, ahogy én teszem.
Jegyezd meg jól!
Soha nem szabad nyomot hagynod.
Úgy osonj, mintha árnyék lennél.
Árnyék...
Tényleg, mint az árnyék.
Most próbáld meg te is!
Na, milyen voltam?
Mint az árnyék, olyan voltam? Én is, mint az árnyék?
Majd beletanulsz.
Gyere mögöttem!
Pardon, bocsánat.
Tisztázzuk, Vuk: te viszel engem vadászni, vagy én téged?
Ez fontos lehet.
Hát persze, hogy te viszel.
Hát, akkor hegyezd az orrod! Figyeld a szelet!
Igen. Máris figyelem a szelet.
De mit figyelsz rajta?
Hát, hogy fúj-e, nem igaz?
Hogy, hogy fúj-e, azt figyelem.
Hogy merről fúj.
Azt figyeld, hogy honnan jön a szag.
És, hogy merre viszi a te szagod.
Nehogy idő előtt megérezze az...
akit üldözöl.
- Öt. A szag az ötödik. - Micsoda?
Nappal aludni, tűrni az éhséget, csendben lenni, meg a sötétség,
aki a mi legjobb barátunk. Meg, hogy merről és merre fúj.
Már, már, már hogy a szél.
Ez az ötös. Van még?
Érzem a szagát.
Megtalálom. Most már megtalálom.
# Tattara taratattara taratattaratattara rara
# Tattara taratattara taratattaratattara rara
Mit találtál?
Hát, vacsorát.
Aúú-úú-úú
Tattaratattaratam Még mit nem?
Neked még tanulnod kell egyet s mást, fiacskám.
- Ne töltsd vele az időd! - Ez a beszéd.
- Szú nem adja olcsón a húsát. - Még szép.
Tudod, ha ő bajt érez, tüskés gombóccá gömbölyödik.
Lehetetlen hozzáférni.
Okos, okos, okos.
És, ha elcsípném az orrát?
- Hogyne, hogyne?! - Jó falat lenne.
És itt van kéznél. Meg sem próbál elfutni.
Szeretnéd, mi? Hogy lábon haraphass.
Nem volt elég az a sok tüske, amit az orrodba kaptál?
De, elég volt.
Csak lenne időm.
Lehúznám rólad azt a tüskés bőrödet.
Hát a tattara trattal, mi lesz?
A híres...
Nézzenek oda.
Jövök már.
Próbálj meg csendesebben mozogni.
Nem megmondtam, úgy járj, mint az árnyék?
De, de, Karak. Megmondtad. Megmondtad.
Füleid nyeljék el a sóhajtásnál is halkabb hangokat.
Elnyelik, Karak. Úgy lesz, ahogy mondod.
Na, gyerünk...!
Most már én is kezdek éhes lenni.
Valami jön.
Ott. Ott. Nem érzed?
Egy Nyau.
A macska.
Otthagyta a falut, és a szabad néphez számítja magát. Ne törődj vele!
Jó a húsa, de a karmai azok veszedelmesek.
Én már láttam vérszemű rókát, akit Nyau tett csúffá.
Talán fészket keres.
- Fészekben lakik? - Dehogy.
Madárfészket, hogy kifossza.
De az is lehet, hogy Cint lesi...
aki a gyökerek közt lakik.
Leskelődünk, leskelődünk, kis vörös?
Nem láttál még macskát, kicsikém?
Hát, akkor jól nézz meg! A karmaimat külön is.
Hát, ezt elzavartad végképp.
Pedig úgy mozogtam, mint az árnyék.
De hagytad, hogy meglássa a szemedet.
- Világított a szemed. - Nem tehetek róla.
Akkor is világít, ha nem akarom, hogy világítson.
Nyugodtan gyere!
Nyau végleg feltelepedett a fára.
Reggelig biztosan nem fog lejönni róla.
Amikor a zsákmány közelébe érsz,
le kell húnynod a szemedet.
Dehát, akkor nem látok. Hogy vadásszak, hogy ha nem látok?
Láss a szimatoddal.
Ha kimeregeted a szemed, azt mindenki észreveszi.
Ha pedig észrevesznek, nem lesz mit enned.
- Ha nem lesz mit enned... - Jujj, erről ne is beszéljünk.
Ha nem lesz mit enned, gyönge leszel, mint Szí, a kígyó.
Nem akarok gyönge lenni.
- Itt vigyázz! - Vigyázok.
Ne keseredj el!
Ami nem sikerül elsőre, sikerülni fog másodszorra.
Ki volt az?
És neki?
Neki szabad a szemét villogtatnia? És éppen énrám?
Hú.
- Húhú. Húúúú. - Mit mond, Karak? És ki ez?
Húúú, de jól laktam.
Ez Hú, az öreg fülesbagoly.
Hallottad?
Azt mondta jól lakott.
Villogtatja a szemét meg huhog, és mégis jól lakott.
Mi meg úgy járunk, mint az árnyék. Csendben vagyunk,
meg egy barátunk is van, aki a sötétség.
És nekünk mégis tűrnünk kell az éhséget?
Karak, nincs ebben valami huhu-huu-huncutság?
Ővele ne törődj! A te kacsa lakomádat nem kell félened tőle.
Egereket eszik. És ne félj, husánggal kergessenek meg, ha éhen maradsz!
Nevetséges csúfolódók.
És azt hiszik, hogy most hu-huu-humorosak.
Azért óvakodj tőle, a karmai élesek a csőre meg hegyes!
Úúú-húú-úúgyse mer lejönni.
Gyere már!
Ne töltsük az időt, mindjárt virrad!
Már csak ti hiányoztatok.
Ekkora lármát csinálni.
Micsoda éjszaka.
Gyerünk a nádashoz! Ott laknak az unkák.
Ott megmutathatod, mit tanultál. Gyere!
A semminél egy unka is többet ér.
Még egy egészen icike-picike is többet ér, Karak.
Mi az ott? És milyen szag ez?
Ez a Simabőrű szaga.
Az pedig ott a háza.
Ott lakik.
Soha ne menj a közelébe!
Ez a legfontosabb.
Ezt meg kell még tanulnod.
- Még a széljárásnál is fontosabb? - A legfontosabb, Vuk.
Ott lakik a simabőrű, aki...
Hát... ő volt az?
Hát, ő volt az, aki...
mindenkit...
minálunk mindenkit elpusztított?
Ő volt, Vuk.
Jártál már a házánál?
Sem én, sem más a rókák népéből.
Vahúrok őrzik...
és villámló bottal jár...
mert rosszul hall és rosszul lát
És azt hiszi, minden ami csak van a világon az őérte van.
Várj csak, Simabőrű!
Várj!
Egyszer még megfizetek neked azért a...
Azért a...
Tudod miért.
Na, fiam...
indulj békázni!
Én innen figyellek, hogy lássam, mit tanultál.
Ha baj van, csak kiálts, én itt vagyok!
# Ha nem szeretsz, hát én szeretlek
# S, ha én szeretlek, jól vigyááázz!
Vigyázz! Vigyázat!
Hát, itt esznek. Itt megesznek.
Húha!
Hát, ez Tás.
Húúh...
Hát, akkor mégegyszer onnan, hogy...
# Ha nem szeretsz, hát én szeretlek
# S, ha én szeretlek, jól vigyááázz!
Na...
ebből se lesz vacsora.
Hol lehet ez a kölyök?
Na...
most meg beleesett a vízbe.
Vén Karak, sok bajod lesz még ezzel a kölyökkel.
Dajkálhatsz öreg napjaidra. Hát, különben...
Majd megtanulja.
Fontos, hogy próbálkozik.
Megvagy.
Hát, megvagy végre.
A kis Vuk megfogta a nagy Tást.
Hát, te mit keresel itt, nem hallod, kölyök?
Ki vagy és mit keresel itt?
Te ki vagy, és mit akarsz tőlem?
Mit keresel az én vadászterületemen?
Ki engedte meg, hogy itt vadászz?
Én... Én...
Nem hallottad, mit kérdeztem? Ki vagy? Válaszolj, ne dadogj!
Vu-Vuk vagyok, Kag fia.
És Tást nem adom neked.
Mert az enyém, én fogtam, az enyém, tudd meg.
Nem adod, komolyan? Hát jól figyelj, te taknyos!
Ha rögtön el nem hordod az irhádat, kirázlak belőle. Megértetted?
Takarodj!
Vagy... Vagyis, hogy te volnál Kag fia? Azt mondtad?
Jól hallottam, hogy te Kag fia volnál, a nagy Vuk unokája?
- Hát szóval, akkor te vagy akkor, ugye a kicsi Vuk. - Igen.
Hát, persze, persze. Láthattam volna. A kis Vuk, a büszke Karak öccse.
Karaké, akinél jobban én én aztán igazán senkit sem becsülök.
Ugye Karak tanított vadászni? Hát peersze, hogy ő.
Különben ez a terület itt, ez is az övé. Én csak éppen erre jártam.
- De már megyek is. - Köszönöm.
- Kedves tőled. - Kérlek.
Említsd meg Karaknak, hogy ha nem zava- rom, a napokban meglátogatom!
Hord el a tetves bőrödet, Sut...
amíg jó dolgod van!
Te megmartad volna ezt a kölyköt, ha meg nem érzed, hogy jövök, te...
semmirekellő. - Karak...
te fogatlan vén kutya...
kopasszanak meg a nyűvek!
A holló játszon a szemetekkel.
Beképzelt.
Felkapaszkodott.
Öntelt.
Korlátolt.
Szemtelen.
Mindegy.
Derekasan viselkedtél, kis Vuk.
- Megvédted Tást. - De hiszen az enyém.
Én fogtam.
Ügyes voltál. Mire vársz? Te fogtad, oszd el!
Ez a tied, ez a másik az enyém.
Te eszed a fejét?
Azt mondtad én osszam el.
Én így osztom el.
Jól van, kis Vuk.
Egyszer különb leszel valamennyiünknél.
De, akkor majd...
ne feledkezz meg az öreg Karakról!
Gondolj néha rám.
De hiszen, gondoltam most is.
Gondoltál, kis Vuk.
Gondoltál.
Hamar beköszöntött a nyár.
A tavaszra indult életeknek az érlelő meleg meghozta a termést, a kibontakozást.
Vuk, Karak oldalán
testben és tapasztalatokban jócskán gyarapodott.
Együtt járja nagybátyjával a virágillatú erdőket, szénaszagú réteket.
Nézd csak, fickó!
Valamit látnak ott azok a fecskék.
Türelem.
Holnap úgyis ezt a táblát aratják.
Aztán itt leszünk ám mi is.
Igaz-e?
Nos, Vuk?
Mit szólsz ehhez az árnyékos kellemes nyári szálláshoz?
Itt aztán nyugtunk van.
Nem talál ránk a simabőrű.
Ideje volt, Karak.
Éppen ideje volt valami új kégli után néznünk.
A barlangodban már egy perc nyugtom nem volt ettől a pimasz ugrónéptől.
Vuk! Hová mégy? Hallod?
Mit akarsz csinálni?
Azt gondoltam, hogy körül trappolom ezt a táblát.
Persze csak ha nincs ellenedre, bátyóka.
Itt ugyanis még nem nagyon ismerem a járást.
Jól van.
De csak óvatosan.
Azt a házat meg...
A Simabőrűét...
Elkerüld!
Ne felejtsd, hogy villámló bottal jár!
Vuk?!
Figyelsz rám?
Hallod, mit mondtam?
Igenis, főnök. Mindent kitűnően hallottam, és a hallottak szerint fogok eljárni.
Tényleg ne félts, öreg!
Óvatos leszek.
Ó, hát itt az én aranyos kis cinkém.
Az én drááága picinkém.
Mire ez a nagy siettség, kedveském?
Cinkécském, picinkécském.
Varjú báácsi úgyis utóléri a kis aranyost.
Előbb-utóbb, ugyebár.
Ejnye-bejnye, te cinke-binke!
Hát, szabad ezt?
Hát, így bánsz a te öreg barátoddal?
Hát, mire jó ez a nagy lótás-futás?
Ez a sok laca-faca, amikor a végén úgyis csak...
Ne, ne.
Ne félj te kis buta!
Nem fog fájni.
Persze, hogy nem fáj. Miért is fájna?
Jáúú
Segítség! Aljas csirketolvaj.
Védtelen madarak réme.
Káár volt velem ezt tenned.
Megállj, nyomorult! A három legszebb tollam oda.
Mekkora káár.
Rád uszítom a kutyákat.
Mindet.
Mindenkit rád uszítok.
Az én gyönyörű farktollaimat, csak úgy...
Micsoda káár.
Káár
Káár
Káár
Úgy. Hát, ez az a híres ház.
Hát, ettől fél annyira az a jó öreg Karak?
Ha tudná, milyen különlegességekkel fogadják itt az éhes rókát.
Hát, azt hiszed, hogy téged szeretetből etet?
Hát te hogy kerülsz ide?
- A Simabőrűhöz szegődtél? - Nem. Nem.
Szégyellhetnéd magad. Nem ízlett a szabad élet?
A veszélyes ***ázatos vadászat?
- Inkább... - Miért mondod ezt?
Ne bánts!
Én nem magamtól...
Engem erőszakkal hoztak.
Régen.
Még egészen kicsi koromban.
De hát akkor miért nem rágod ki magadat? Miért maradsz itt? Miért törődsz bele?
Megpróbáltam.
Megpróbáltam kirágni magamat.
De ezek a rácsok már nem fából vannak, mint a régi ketrecem.
Szegény.
Ne menj el!
Nagyon kérlek, ne menj el!
Végre láthatok valakit az enyéim közül.
- Maradj még! - Nem lehet.
Karak, a nagybátyám vár. Tudod, megbeszéltük...
Nem hagyhatsz itt!
Most, hogy már láttalak ott kint...
nincs többé maradásom.
Nekem most tényleg mennem kell, de este eljövök.
Karak a nagybátyám, akiről beszéltem, biztosan segít kitalálni valamit.
- De biztosan? - Ühüm.
- Ígérd meg, hogy biztosan, ma este. - Ne félj, az öreg segíteni fog!
Okos, ő nagyon okos.
Ne félj, visszajövünk!
Vahúr!
Fickó!
Gyerünk, gyerünk, befelé!
Gyorsan, még megfáztok!
Csupa víz a bundátok?!
Micsoda idő.
Hát te?
Nem mégy ki a helyedre?
Mit képzelsz, én fogok a házra vigyázni?
Na kifelé! Kifelé, de gyorsan!
Gyorsan, míg szépen mondom. Hallod-e?
Láttad? A csizmáját nyalták.
Ilyen szégyent.
A komondor az nem.
Amilyen bolond, akár agyon haraptatná magát a simabőrűért.
De a talpnyalás...
az nem megy neki.
Láthatod, mire ment a hűségével.
Ha hízelegni is megtanult volna, nem az eresz alatt ázna.
Tudod, hogy őrültséget csinálunk?
A bőrünket visszük a vásárra.
Csak nem félsz, bátyóka?
Félek. Igenis félek.
Ép eszű róka nem megy a közelébe ezeknek.
Megígértem, Karak. Megígértem neki.
Hát... menjünk.
Ennél többet magamért sem tennék meg soha.
Ezt ne felejtsd el, Vuk!
Nem felejtem.
Te meg tudd, hogy az én zsákmányom a tiéd is, Karak.
Mindig az lesz.
Ha öreg leszel...
akkor is.
Azt meg is kell ám érnünk, Vuk.
Végre, csak hogy itt vagytok.
Már jó ideje megéreztem, hogy jöttök.
Ez itt Karak. Kérlek, Karak, ne hallgass ide egy pillanatig.
Tudd meg, hogy Karak a legbátrabb és legokosabb róka.
Nem ismerek jobb fejet nála. Én mindent tőle tanultam.
És téged, hogy hívnak? A te nevedet még nem tudom.
Elég!
Ezt később.
Most gyorsan ásunk.
Addig kell elvégeznünk, amíg tart a vihar.
- Vuk! - Igen.
Te őrködj, nehogy meglepjenek!
- Te meg, láss hozzá belülről! - Igen.
Igyekezz!
Hé...!
Csöndesebben!
- Túl lármázod az égzörgést. - Nem megy. Nem fogja a körmöm.
Látszik, hol nőttél fel, te szegény. Próbáld csak!
Vuk!
Gyere, gyorsan válts fel!
Pihennem kell egy kicsit.
Baj van, Karak.
Mi van?
Alul is be van zárva.
Nem lehet átrágni.
Itt hagytok?
Elmentek?
Karak, törd a fejed, öreg! Ki kell találnod valamit.
Muszály. Most az egyszer, csakugyan muszály. Érted?
Te értsd meg, hogy nem lehet.
Nagyon kemény.
- Kitörik a fogunk. - Kitörik. Kitörik.
Törni.
Igen, ez az!
Össze kell törni ezt az átkozott ketrecet.
Vuk!
Várj, Vuk! Mit csinálsz? Ez megveszett.
Mire jó ez?
Mit akarsz evvel?
Segíts! Gyorsan!
- Te meg húzódj a ketrec sarkába! - Igen. Igen. Igen.
Ugorj, Karak! Megy.
Tyűű, a mindenit!
Ez valahol itt a közelben vágott be.
Jól van, na.
Nyughassatok már!
Na, elég, ha mondom!
Ez már az utólja.
Mitől vadultatok így meg?
Nem is tudom, mit mondjak.
Sosem felejtem el nektek.
És... És...
Nagyon, nagyon köszönöm.
Vuknak köszönd.
Még ilyet?
Na, most te ne hallgass ide, Vuk!
Azt mondom neked...
hogy ilyen okos, ravasz róka régen nem született itt a környéken, mint ez a kölyök.
Elhiszed nekem?
Persze.
Persze, hogy elhiszem.
Meglátszik, hogy az öreg Karak nevelése.
Az hát. Az hát.
De ő most.
Pihend ki magad, kérlek!
Velünk fogsz lakni. Jó lesz?
Ugye, velünk lakhat, Karak?
Hát persze.
Elférünk itt hárman is.
De most már tényleg aludjunk.
Micsoda nap volt.
Megérdemeljük a pihenést.
Szép álmokat.
Szép álmokat.
És neked is mindent köszönök, Karak.
És neked is, Vuk.
Szép álmokat.
# Pampamparam pamparaam
Most aztán kezdődik barátocskám.
Káár volt velem ujjat húzni.
Akarom mondani, káár volt belőlem tollat húzni.
Most fizetni fogsz érte.
Huhú!
Nem is egy róka...
hanem három.
Fizetni fogtok mind a hárman.
És háromszorosan.
Micsoda vacsora.
Micsoda vacsora.
Szimat! Szimat! Keresd, Fickó!
Keresd, Vahúr!
Megtalálják a rókát.
Megtalálják.
Megjött.
Megjött a drága vadász úr.
Akarom mondani, fővadász úr.
Káár lett volna ma otthon maradnia.
Káár Káár
Most, most most, most, most terítékre kerül a bőrötök ti idegen tollakkal ékeskedő nyavajások.
Erre! Erre! Erre, kutyuli-mutyulik!
Ott!
Ott lapulnak.
A bodzabokorban.
Fickó! Vahúr! Feküdj!
Erre fognak kitörni.
Ez a zaj kikergeti őket a búvóhelyükről.
Feküdj, Vahúr!
És figyelj!
Félek.
Meneküljünk az erdő felé.
Ebben a zajban meglephetnek anélkül, hogy észrevennénk őket.
- Készüljetek! - Várj! Ott is veszélyes lehet.
Nem tehetük mást.
És figyeljetek! Ha ugrunk... ne egymás után ugorjunk.
- Valamelyikünk megmenekülhet. - Félek.
- Induljunk már. - Várj!
- Előbb körülnézek. - Vuk, ne menj!
Óhohóhohó!
Jön már a hegyes fülű.
Jön már a kis vörös.
Gyere csak, gyere szépen!
Hozd szépen a vacsoráámat! Úgy ni.
Hé, te! Hová mégy?
Arra futnak. Nem arra.
Meglóg a nyavajás.
Micsoda káár.
Az erdőnél vár a simabőrű.
Csak amarra futhatunk.
Nem lehet, Vuk.
- Onnan közeledik a zaj. - Félek, Vuk.
Karak, tudom, hogy te vagy az öregebb, te vagy az okosabb, én meg még...
de most hallgass rám, kérlek!
Most az egyszer hallgass énrám!
Gyertek utánam!
Hé! Hé!
Hát, nem elszöknek a nyavajások?
- Nézd, ott egy róka! - Kettő. Három.
Kerülj eléjük!
Vigyázz, mert harap ám.
Ott futnak. Csípjék meg őket!
Micsoda ügyetlenek. Én még ilyet nem is láttam.
Éles ám a foguk.
Vadász úr! Vadá... Fővadász úr!
Hát, lőjön máár!
Hát, mire váár?
Az ég szerelmére. Káár
Káár az ilyennek puskát adni a kezébe.
A fene gondolta...
hogy a zaj fele futnak.
Tudtam.
Tudtam, hogy ez a pancser elpuskázza nekem a három fogásos... [Puskalövés]
[Puskalövés]
Hé! Hé! Hé!
Hát ez megőrült.
Ne énrám lövöldözz, te gyilkos!
Segítség!
Se-Segítséééég!
Felnőttél, Vuk.
Ez a nap is eljött.
Nem lesz ezentúl róka, aki ne elismeréssel mondaná ki a nevedet.
Most már a magad ura vagy.
Velünk maradsz, vagy a magad útján jársz ezentúl, ezt neked kell eldöntened.
Te, hogy akarod?
Miért kérdezel, hiszen úgyis tudod?
Minek erről annyit beszélni? Együtt maradunk és kész. Nem igaz?
Persze, csak úgy, ha nektek sincs ellenetekre.
Vuk...!
Három több, mint egy. Jól mondom?
A mi zsákmányunk a tiéd is, a tiéd meg a miénk is.
Jó lesz így, Karak?
Jó lesz, Vuk.
Mit nézel rajtunk, Karak?
Semmit.
Semmit.
Csak olyan jó nézni benneteket.
Na... Gyerünk! Indulás, fiatalok!
Indulás!
Ahogyan szinte észrevétlenül fordult nyárba a tavasz...
olyan nesztelenül surrant be az erdő fái közé az ősz...
és lassan lebegve, kerengve...
hullani kezdtek a sárgult levelek.
Úgy tűnt, mintha fájna válniuk a kopaszon maradó ágaktól.
Az eddig oltalmazó erdő...
nem rejtekhely többé.
[Puskalövés távolban]
[Puskalövés távolban]
[Puskalövések]
[Puskalövések]
[Puskalövések]
[Puskalövés]
[Vadász lárma, és kiáltozás] [Nesze ne! Csirke tolvajok ki a bokorból!]
[Vadász lárma, és kiáltozás]
[Puskalövés]
[Vadász lárma, és kiáltozás]
[Csirketolvajok, ki a bokorból!]
Hol vagytok?
Laposan. Laposan!
Arra.
Ott még szabad az út.
Gyerünk!
[Puskalövés]
Ne menj, Karak!
Elkéstünk.
Bekerítettek. Hacsak...
Arra. Ott.
Utánam! Gyertek! Gyertek gyorsan!
Előre!
Itt meglapulhatunk.
Itt nem láthatnak meg.
De mi látjuk őket.
Tudtam.
Megéreztem.
Egy ideje mindig megérzem a bajt.
[Most tolvajkodjatok, ha tudtok!]
[Puskalövés]
Fussunk!
Ne! Maradj!
Különben, igazad lehet.
Hármunknak nincs sok esélyünk.
Karak, hallgass rám!
Tudom, hogy fiatalabb vagyok nálad...
de hallgass meg!
Ott már a villámló bottal vár ránk a simabőrű.
Ha ugrunk, végünk van.
De, ha meglapulunk...
Ha meg se mozdulunk...
Talán nem vesznek észre.
Talán nem.
[Róka, ne! Nyúl, ne!]
Ott! Ott a róka, ni! Hol vagy, Józsi bácsi?
Ott lapul a bokorban.
A barlangnál találkozunk.
Ne, várj!
[Puskalövés]
Óóó, megmarták.
Miért ugrott ki? Miért?
Nem. Még elérte. Elérte a szakadékot.
Ne mozdulj!
Lapulj!
Eltanálta, Pista bácsi?
El hát.
Te már nem lopkodod a tyúkjaimat.
Nehéz lesz ám felhozni onnan.
Hagyjad!
Ne törje miatta senki a kezit, lábát!
A varjaknak is kell valami.
Az már igaz.
Megjöttetek?
Nincs semmi bajotok?
Nincs.
Nekünk... nincs.
Nagyon megmart a Simabőrű?
Jobban már nem is marhatott volna meg.
Majd elmúlik.
Csak nagyon fáradt vagyok.
Miért tetted ezt, Karak?
Miért?
Ne kérdezd ezt!
Az én helyemben, te is ezt tetted volna.
Nem volt más választás, te is tudod.
Ha egyikünk ki nem tör, észrevesznek...
és mindhárman elpusztulunk.
És ti...
Ti még csak most kezdtétek el az életeteket.
Karak, dehát...
Most maradj csöndben, Vuk!
Nektek...
Nektek dolgotok van még.
Karakot megölhette a Simabőrű...
de a rókák szabad népének...
nem szabad elpusztulnia.
Lakjatok...
Lakjatok a barlangomban!
Lakjatok ott!
Biztonságos...
és elég...
tágas is...
Karak!
Karak!
Karak elment, Vuk.
Gyere!
Átkozott Simabőrű.
- Átkozott... - Menjünk, Vuk!
Ő akarta, hogy a barlangjában lakjunk.
Halld meg, te folyton elfogyó és folyton újra megtelő!
Hallgasd meg Vukot, és légy majd a tanúja!
Gyere! Gyere, menjünk, Vuk!
Légy a tanúja és emlékezz rá, hogy Vuk azt mondta:
megbánja ezt a simabőrű.
Most már mehetünk, kedves.
- Vadonat új híreim vannak. - Valami egészen új pletyka?
Na, meséld már, meséld!
Mi történt már megint a vau vau vadászházban?
Képzeljétek...
Vahúrt megint csúffá tette az a fránya Vuk.
Vajon most mit emelt el az az ördöngős fickó?
A kopasznyakú tyúkot.
Ráadásul egyenesen a ketrecből vitte el a kis kolléga orra elől.
A múlt héten a három legjobb tojó tyúkot, most meg ezt a félpucér hölgyikét.
Vuk kizabálja a vadászt a vau vau vagyonából.
Vahúr hajnalig kergette, de nem ám Vukot.
Hanem kit?
Talán a gazdáját?
Dehogy.
Fickót.
Valószínűleg összetévesztette Vukkal.
Fogjatok le! Fogjatok le, mert megszakadok a röhögéstől!
Most jön a java.
Miközben Vahúr Vuk helyett Fickót hajkurászta...
a ravasz Vuk, 12 tyúkot és 3 kacsát terelt ki a baromfiudvarból.
Így aztán Vahúr lett Vuk udvari szállítója.
Micsoda szégyen.
Micsoda szégyen.
Ezt nem élem túúúúl.
Hát, mi ütött ezekbe a kutyákba, hogy így üvöltenek?
- Te, apjuk, hozod már azt a tojást? - Jó, jó viszem már.
- Hányszor mondjam? - De türelmetlen ez mindig.
Visz... húúú!
Húúú, az a sistergős, mennydörgős!
Hát, már ide is?
Hol ménkűbe?
Hol jöhetett be?
A nyavajás.
A nyomorult. Hát már semmi sincs biztonságban tőle?
Jó ég!
Csak nem járt megint ott is?
Ha ez megint a baromfiólban latorkodott...
Csak tudnám, hogy titeket minek tartalak, ha ide csak úgy ki be jár a róka.
Húú, de nagy a csend.
Nagy a csend.
Nem tetszik nekem ez.
Úúú!
Hogy a bolhák ennék le rólad azt a vörös bundádat!
Hát nem elvitte?
A kopasznyakút is.
A kacsákat is.
Meg még a két szép gúnáromat is.
Pedig már megvolt rájuk a vevő.
Kolléga úr?!
izé...
Maga szerint, mi ez a lárma?
Aztat én nem tudhatom.
Én csak azt tudhatom...
hogy mindig rólunk mondják...
mindig azt mondják...
Mit is mondanak?
Elfelejtettem.
Mit mondanak?
Kolléga úr?!
Hogy is mondjam?
Persze csak, ha... nem is értem.
értelmileg fogyatékosok...
más szóval...
buta liba.
Azt szokták mondani...
Mit is...?
Azt hogy... mi sokat...
gágogogunk.
[részeg nóta]
Na... legalább ezek megvannak.
Atya Isten!
Hiszen... tök részeg mind a kettő.
A présháznál kódorogtatok, mi?
Felzabáltátok a cefrét?
Ez volt a szerencsétek.
Így legalább nem tudott elvinni benneteket az a bitang róka.
Na, gyertek!
Beviszlek benneteket én.
gá gá gá gá gá
őszintén szólva most megint...
ugyanis... fájnak a...
talpaim.
Vahúr! Fickó! Ide hozzám!
Ide figyeljetek!
Már csak ez a két libám maradt.
De, ha ezeknek is lába kél...
Érti, uram? Ez magának is szól.
A lábáról van szó.
A liba lába.
Világos?
Szóval, ha ezeknek is lába kél...
Hát, én ágy előt csinálok a bőrötökből.
Megértettétek?
Hallod, milyen fontos személyek lettünk?
Én nem fogom őket...
gágágágágágá gátolni...
a kötelességük teljesítésében.
Csak az van, hogy mégegyszer drága kis kollégám...
[részeg nóta]
Rokok
Mi az, hogy rokok?
Gúnárokok.
Mert ketten vagyunk.
Csönd!
Az őrízetesek tartózkodnak a hangos megnyilvánulásoktól.
Értsük?
Akkor, csak egészen halkan.
De tényleg... libasorban...
Minek gágá gágokok én...
Csönd!
Kérlek, kérlek.
Micsoda szégyen.
Szégyen? Az nem kifejezés.
Vadászkutya létemre.
Hát, mi vagyok én?
Libapásztor?
És én? Mindig csak magára gondol.
Én talán libapásztorságra születtem?
Komolyabban! Vegye komolyabban, kérem!
Hallotta, ha a két liba elvész...
Hallottam. Ágy elő.
Különben, mi az az ágy elő?
Óóó, én szerencsétlen.
Két ittas őrízetes, és egy félművelt segéderő.
Megszervezem az őrséget.
A feladat, a két liba védőőrízete.
A feladatot végre hajtja két dereb ab...
Akarom mondani...
két darab eb.
Micsoda szaguk van ezeknek az őrízeteseknek.
Be lehet tőlük rúgni.
Tehát, két eb.
Az egyik szakképzett...
és egy...
másik.
Az első számú, vagyis szakképzett, az én vagyok, őrzi a jobb oldali libát.
- A kettes számú eb... - Az ki?
Magassásos...
Kivel kerültem én össze?
Gondolkozzon egy kicsit!
Az én lennék?
Na látja.
Magáé a bal oldali liba.
Őrízetesek, nem mozognak!
Gágágá gátlástalan gorombáskodó.
Ne törődjön vele...
Ha valami gágágá gáz van...
elvesztik a fejüket...
és csak gorombáskodni tudnak.
Inkább szundi-káljunk egyet.
Na, végre!
Rókát érzek.
Azt hiszi, én nem érzem?
A libákra figyeljen!
Kérek engedélyt jelenteni.
Fölösleges.
Én is tudom. Egy csont.
Valami mozgatja a padlót.
Ás a nyomorult.
Csak tudnám, mit ás.
Most meg... ott fennt.
Fölöttünk járkál a padláson.
Csak tudnám, hogy miért járkál.
Hallgasson már!
- Ne engedje a figyelmét elterelni a feladatról! - igen.
Pont ezt akarja az átkozott.
Nem érti?
Mintha valami elrepedt volna.
Nem hallotta?
Azért sem. Nem sikerült a gazfickónak.
Megvan mind a két őrízetes.
De... hova lett a fickó?
Jelentem... én itt vagyok.
Csak a Vahúr hiányzik.
Beosztott, javítson ki, ha tévedek...
de attól tartok, más munkahely után kell néznünk.
Méghozzá, ha lehet sürgősen, főnök.
Nem magyarázta ugyan el, hogy mi az az ágy elő...
Erre most nincs időnk. Futás utánam! Indulj!
Hallotta a legújabbat?
Mi történt? Mondja már!
Vahúr futva menekült a munkahelyéről.
Fickóval együtt.
Vajon hány éve lett volna még a nyugdíjig?
Biztosan több, mint ahány libája maradt a vadásznak.
És mihez tud kezdeni az a két szerencsétlen?
Önkényes kilépés... meg minden.
Csöveznek, uram, csöveznek.
Kóbor kutyának lenni ebben a korban, hát nem mondom, bátorság kell hozzá.
Ismeri a viccet a két lisztes kutyáról?
Megállj, nyomorult!
Ez a falat végre a torkodon fog akadni.
Talált valamit?
Egy csigát.
Nem is tudtam, hogy kedveli a francia konyhát.
És maga?
Egy békát, de elugrott.
Úgy látszik tudta, hogy maga nem szereti.
- Menjünk a tó felé! - Jó.
- Talán ott találunk egy vadkacsa fészket. - Mindig irigyeltem a derűlátását.
Gyerünk!
Pecsenye.
Ne! Ne! Azt nem szabad.
A pecsenye az mindig az emberé. Azt nem lehet.
Szükséghelyzetben egészen más szabályok az irányadók.
A miénket szükséghelyzetnek nyilvánítom. Gyerünk, utánam!
Na végre! Megvan a koma.
Úúúú...
hát, ti?
Ti vagytok, ti szerencsétlenek?
Aúú! Jujjujujuj...
Az a marha...
Azt nézd, azt a kis ügyest!
Milyen erős, talpraesett.
Ő hasonlít mindközül a legjobban tehozzád.
Jó lesz itt nekünk, Vuk?
Hogy is mondta Karak, mikor ránk hagyta a barlangját?
Azt mondta...
- biztonságos. - És elég tágas is.
Szükségünk is van rá.
Nem igaz, Vuk?