Tip:
Highlight text to annotate it
X
Tulajdonképpen egy egészen új életet kezd az ember.
Mostantól te irányítasz, Istenem!
Itt és most vedd át a hatalmat!
Én nem tudom a megteremteni a boldogságomat.
Te kell, hogy segíts! Te veszed át most a hatalmat.
Maria Skogsrud egy keresztény családban nőtt föl.
Otthonról hozott magával egy gyermeki hitet. De tinédzserként nem volt könnyű hinnie.
Hittem Istenben, és akartam is hinni Istenben.
Mégis nagyon sok gondolat jött, kételkedő gondolatok, mint például:
Mi van, ha nincs Isten? Mi van, ha minden csak úgy van? Ilyen gondolatok...
Emlékszem, hogy zaklatott lettem. Nem akartam így gondolkodni, hinni akartam.
Imádkoztam Istenhez. Nem emlékszem, mit imádkoztam, de imádkoztam Istenhez.
Aztán az istenfélő emberekre gondoltam, akiket ismerek.
A legistenfélőbb emberekre, akiket ismerek, akik nagy példáim.
Akkor eltűnt a kétely. Ők tulajdonképpen meggyőztek. Mert láttam azt,
hogy ez az élet boldoggá tesz - még ha Isten nem is létezne.
Tehát én így akarok élni mindenképpen!
De Maria barátai nem voltak keresztények.
Maria több okból is kívülállónak érezte magát közöttük.
Nagyon sok dolgot ők olyan könnyen meg tudtak tenni.
Jól el tudtak szórakozni,
miközben én éreztem, hogy engem ez nem tesz boldoggá.
Megpróbáltam a csapat része lenni, közéjük tartozni,
de nem volt benne örömöm. Éreztem, hogy nem vagyok otthon közöttük.
Nem olyan voltam, mint ők. Valami más volt bennem.
Sok dolgot tettem, amiről a lelkiismeretemben éreztem, hogy rossz.
Éreztem, hogy nyugtalan vagyok, és hogy sok dologban egészen rosszul tettem.
Ha kinyitottam a Bibliát, mindig csak lelkiismeret-furdalást éreztem.
Választás elé kerültem, harcba jutottam és ítéletet éreztem magamon.
De nem volt reménységem, hogy ebből kijutok, így majdnem teljesen abbahagytam a Biblia olvasását.
De azon a napon, amikor szívemet egészen Istennek adtam, azon a napon a Biblia egészen új könyv lett számomra.
Mert akkor már tiszta volt a lelkiismeretem.
Elrendeztem mindent, ami nyomta a lelkiismeretemet.
Jó és tiszta lett a lelkiismeretem, és jó viszonyba kerültem Istennel.
Akkor úgy tudtam olvasni, hogy éreztem, hogy minden nekem szól.
Persze eleinte nagyon hullámzóan ment...
annak ellenére, hogy szilárdan tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy Istenért fogok élni a hátralevő életemben,
eleinte az érzelmeim hullámvasúton voltak.
Mint mikor járni tanul valaki. Kezdetben nagyon változóan megy.
De csak ki kellett tartanom, és sikerült lépésről lépésre.
A szívünket Istennek kell adnunk.
Ő meg akarja azt kapni. "Fiam és lányom, add nekem a szívedet!" Meg akarja kapni a szívedet.
És azután az életem
igazán gazdag és érdekes lett.
És örömmel nézek a jövőbe.