Tip:
Highlight text to annotate it
X
Londoni Szimfonikus Zenekar
Gareth Davies Fuvola
>>GARETH: Sziasztok! A nevem Gareth Davies, fuvolaszólista vagyok a Londoni Szimfonikus Zenekarnál.
Az elkövetkezőkben bemutatok néhány olyan szemelvényt, amelyet remélhetőleg játszani fogsz
a meghallgatáson a YouTube Szimfonikus Zenekarban.
Kezdjünk Beethoven 3. Leonóra-nyitányával.
Ez a szemelvény a legnépszerűbbek egyike a zenekari meghallgatásokon,
és néhány apróságon hajlamosak elcsúszni az előadók,
elsősorban az időmértéket illetően.
Először is azt ajánlanám, hogy hallgass meg néhány felvételt erről a darabról,
mert nagyon sok, különböző tempóban játszható,
majd válassz ki egyet, amelyet kényelmesen el tudsz játszani,
és maradj is meg annál.
Tehát ha az elejétől kezded,
akkor általában hatosban játszd. Elég lassú, ezért mindenképpen vegyél mély lélegzetet.
Habár a kezdés fortissimo, nincs okod aggodalomra,
mert az egész zenekar játszik, ezért nem kell kifújnod a tüdődet már az elejétől fogva,
ami ugye ahhoz vezetne, hogy félúton kifogysz a levegőből.
Nagyon oda kell figyelni a hangmagasságra is.
Azt a hangot nagyon könnyű fortissimóban kezdeni, és átmenni pianóba
az első ütem végén.
Mindig tartsd magasan a hangot, és ne hagyd leesni,
mert a hegedűk sajnos ebben nem fognak kísérni.
A következő részben, ahol a 17. ütemre lépünk,
szintén figyelj oda a tempóra, mert itt másfajta
ritmusváltások következnek. Tehát negyedekről indul,
majd triolákhoz érkezik.
A triolákat játszva azonban ne feledkezz meg a közbeékelt
válaszolgató frázisról, vagyis ne siesd el a dolgot.
Ne feledkezz meg a szünetjelről sem.
A triolás részben nagyon fontos
az állandó tempó megtartása.
A Londoni Szimfonikus Zenekar meghallgatásain számtalan jelentkezőt hallottam
hirtelen teljesen más tempóra váltani,
és ez az egyik olyan dolog, ami rámutat arra,
hogy a jelentkező talán még soha nem játszott zenekarban, vagy nem tudja, hogy mi folyik körülötte.
Ezért mindig tudatában kell lennetek annak,
hogy még mi más történik a zenében. Ez a történet ugyanis nem csak a fuvolaszólókról szól.
A műben az allegro részre továbbhaladva
egy nagyon híres fagottszóló következik.
Ezúttal se próbálj túl gyorsan játszani, mert a repülés a végére könnyen zuhanásba torkollhat.
És itt is győződj meg arról, hogy a zene különböző részei közötti kapcsolat ugyanaz marad.
A végén triolák, negyed triolák következnek,
de csak a nyolcadokat követően.
Mindig tartsd az állandó tempót.
Gyakorolj metronómmal. Ez ugyan egyértelműnek hangzik,
de ennek ellenére rengetegen megfeledkeznek róla.
Most nézzük a Brahms 4. szimfóniáját.
Az utolsó tételben egy nagyon híres szóló található.
Ez az egyik olyan pillanat, amikor hirtelen az egész tétel félbeszakad,
és csak a fuvola tart ki, egészen kevés húros kísérettel.
A zene szempontjából nem tűnik egy különösen csodálatos szólónak,
de mégis egyike azoknak a pillanatoknak, ahol, megfelelő hozzáértéssel, a műsor igazi kincsévé varázsolható.
A legfontosabb dolog itt jól odafigyelni a frázisokra.
Brahms számtalan kis frázist megjelöl, valamint számtalan
crescendót és diminuendót is.
Emellett rengeteg nyolcad szünetjellel is találkozhatsz,
amelyekkel óvatosan kell bánni.
Ha az összes szünetet lejátszanád, akkor az egész darab leállna.
Ez nagyon fontos, mert egyike azoknak a dolgoknak, amelyekre minden fuvolás hajlamos.
A szünetjelet meglátva ugyanis azonnal levegőt vennénk,
pedig nincs szükségünk levegővételre az összes szünetnél.
Ha mindig levegőt vennél, akkor a 16. ütemnél szétrobbanna a tüdőd.
Ezért mindig egyetlen frázisként játszd végig.
Az első lefutás után eljutsz ehhez a frázishoz,
majd egy szünetjel következik, és így folytatódik.
Újabb szünet.
Ezekhez a szünetekhez
nagyon, nagyon csendes akkordok tartoznak.
Láthatod, hogy az összes szünetet eljátszva az egész nagyon darabossá válik, és nem működik.
Egy nagyon, nagyon hosszú frázisként képzeld el, mély levegőt véve.
Ne vegyél levegőt minden egyes szünetnél,
és próbáld az egészet folyamatosan játszani egészen a végéig.
Arra is oda kell figyelni, hogy ne játszd túl a crescendókat és decrescendókat.
Én ezekre inkább kifejezési módként tekintek,
ezért esetleg variáld a vibrátót.
Lehetőleg kerüld az öblös hangzást, mert az nevetségesen hat.
És ne felejtsd el kitartani azt az utolsó részt. Brahms egy crescendót írt az utolsó két ütemre,
ezért az alsó regiszterbe leérkezve ne hagyd eltűnni a hangot. Innen lentről is kitartva
fújd tovább, és ne feledd,
hogy ez azon csodálatos szólók egyike, amelyek során alkalmad nyílik túlszárnyalni az egész zenekart.
Pikoló
Következzék néhány ötlet azoknak, akik pikoló próbajátékra készülnek,
még ha én nem is vagyok pikolószakértő.
A pikolóval kapcsolatban nem szabad megfeledkezni a folyamatos fúvásról.
Nagyon sokan abbahagyják a fúvást, és a hang egyszerűen csak eltűnik.
Jó néhány darabba belevághatsz, mint például a Csajkovszkij 4. szimfóniája, amit én ma
nem fogok eljátszani.
Vagy ott van a Szemiramisz-nyitány,
ami elég nehéz a számos ismétlődő hangjegy miatt.
Ezeket is ugyanúgy kell megközelítened, ahogyan a fuvola szemelvényeket.
Ne felejtsd el tartani az állandó tempót.
Remélem, hogy ezek az ötletek a hasznodra válnak.
Én már nagyon várom a Te videóidat.
És ne feledd, hogy ha kérdéseid adódnának, akár az eddigi darabokkal,
vagy általában véve a fuvolázással kapcsolatban,
néhány kérdésre az interneten tudok válaszolni.
Várom jelentkezésedet, és sok szerencsét.
Londoni Szimfonikus Zenekar