Tip:
Highlight text to annotate it
X
Az oktatás létfontosságú. Minden orvosi és ápolói képzés alapja kéne, hogy legyen.
Hogyan kezeljük a fájdalmat, hogyan becsüljük fel, mert ha az orvosok és az ápolók
nincsenek erre, és a gyógyszerek, nem csak ópiátok,
az összes többi, a fájdalomcsillapítást segítő gyógyszer kezelésére...
Nem számít, mennyi morfium van az országban, nem jut el a betegekhez.
Élet a halál előtt
Vissza az iskolába
Amikor az Orvostudományi Intézet megvizsgálta, hogy miért ütközünk olyan nehézségekbe
a fájdalomcsillapítás és a hozzáférés javítása terén,
a jelentés úgy kezdődött: "Megvan a probléma, és mi vagyunk azok", azaz az egészségügyi szakemberek.
Az egészségügyi dolgozók között, a fájdalom sosem volt elsődleges az orvos- és a nővérképzés során.
Sok specialistát csak a saját területén képzik, aminek nem része a fájdalommal kapcsolatos oktatás.
Az emberek tehát nem tudnak a probléma létezéséről.
Nem tudják, hogy értékeljék a fájdalmat.
Csak a saját szakterületükre koncentrálnak.
Azt hiszem, nagyon kevés fájdalomcsillapítással foglalkozó orvos van, akiket ez a terület jobban érdekel.
Voltak orvostanhallgatók a szülővárosomban, még most is,
akik anélkül jönnek ki az orvosi egyetemről, hogy akár egy tablettányi morfiumot láttak volna,
nem hogy megtanulták volna a fájdalom becslésének vagy kezelésének elveit.
Volt legalább egy órája, amelyen azzal foglalkoztak, hogyan kell támogatni a haldokló beteget vagy a családját?
Volt egyetlen órája is, amelyen az ágyhoz kötött betegek kezelésével foglalkoztak?
Nem hiányzik ön szerint valami az orvosi oktatásból?
Orvosok szokták mondani: - A kórtermem spórol a morfiummal -,
amit szörnyülködve hallottam egy nagy kórház onkológusától, mert ez azt jelentette,
hogy az általa kezelt nők szenvednek.
Mi a fájdalomküszöb? Egy kicsit komplikált.
A barátai és önmaga számára különbözik majd az élmény, mást szűr le belőle. A mentális felépítéstől függ.
Ha megnézi az óraterveket
az orvosok és az ápolók is kevés gyakorlati képzést kapnak,
a legtöbb ország pedig nem is érinti a fájdalom értékelésének, becslésének,
kezelésének módját, lehetőségeit.
Az orvosok tehát elvégzik az iskolát, és nincs meg a fájdalom kezeléséhez elengedhetetlen képzésük.
A legfontosabb definíciónk: "Fájdalom az, amit a beteg annak érez."
Minden ország, ahol voltam, az orvosok a legnagyobb ellenzék, főleg az idősebbek,
akiket arra képeztek ki, hogy a morfium függőséget okoz, és hogy mindenkiből függőt csinálunk.
Odamennek a kezelt betegekhez, és azt mondják, ne vegyenek be belőle többet.
Személy szerint én magam is féltem morfiumot adni, amikor belgyógyászati rezidensként dolgozni kezdtem.
Nem tudtam, hogy kell használni, és veszélyes, ijesztő szónak, gyógyszernek tűnt.
Nagyon könnyű volt. De ha nem mondják el, hogy kell,
ha nem tudod... akkor... ez egy szörnyeteg... nem tudom.
Ha az orvosoknak lenne legalább alapszintű képzésük arról, hogyan becsüljék fel a fájdalmat,
hogyan ismerjék fel, értékeljék megfelelően, és kezeljék azt, az sokat számítana.
További információért látogassa meg a www.TreatThePain.com oldalt.