Tip:
Highlight text to annotate it
X
Történetekben gazdag
a világunk történelme.
Legtöbbjük elveszett,
az idő szele szétszórta őket
az emberi emlékezeten túlra.
De ez a történet,
a mi történetünk
nem fog feledésbe merülni.
Apa!
Maia!
Fuss! Maia, fuss! Fussál!
A vízből emelkedtünk ki.
Ősi idők óta,
sok éven át egészen mostanig
csorgadozott bennünk,
mint a királyok vérvonala.
Egy sebes folyó
tele emlékkel és szomorúsággal.
Egy cseppnyi víz
vagy vér,
aztán egy újabb.
Hullám lesz belőle,
majd egy folyó,
végül egy gyarapodó áradat,
mely megállíthatatlan.
Idővel
áttör minden akadályon,
hogy újra szabadon folyhasson
a végzete felé.
A maradék hű
dú***án.
Az északi emberek,
kik szétszóródtak
és megfogyatkoztak
és kiket számtalan
veszély fenyeget.
Szauron, a sötét úr
nem feledte a múltat.
Középfölde lakói közül
senkit nem gyűlölt jobban
és senkitől nem félt annyira,
mint a dú***ánoktól.
Rákényszerítette
akaratát a szolgáira.
Hosszú éveken át
kutatott Isildur örökösei után,
hogy elpusztíthassa őket.
Így a legfőbb ellenségeinek
fennmaradottai
örökre
eltűnnének.
Gyerünk, gyorsan.
Dírhael!
Ivorwen, Gilraen!
Menjetek, kérlek!
Nem veszíthetlek el titeket ma.
Arathorn!
Köszönettel tartozom, uram.
Bármit kérhetsz, amit én és
a családom teljesíteni tud.
Az életünket köszönhetjük nektek.
Ahogy én is az enyémet
a hölgynek, köszönöm.
Nagyon szívesen, uram.
Nem maradhatunk itt.
Merre tartottatok?
Nem tudom, jó uram.
Az orkok felégették a falunkat
és lemészárolták az embereinket.
Akik túlélték azok szétszéledtek,
de nem tudom merre.
Ő a fiam, Dorlad.
Megpróbált megvédeni minket,
de végeztek vele.
Nem hagyhattuk ott az
orkoknak, hogy szórakozzanak rajta.
A fiadnak biztonságos
nyugvóhelyet kell találni, hölgyem.
Velünk jöttök.
Arathorn!
Arathorn?
Ismered őt, apám?
Igen.
Legalábbis kiskorában ismertem.
Ha ő ugyanaz az ember,
akkor ő a barátom
és rokonom fia.
A vezérünknek, Arador nagyúrnak.
Isildur örököse.
Mi ez?
Úgy látszik fosztogatnak.
De ezek csak csecsebecsék.
Különös.
Orkok aranyat és ékszereket
keresnek a vadonban?
Mi lehet a céljuk?
Egyre jobban hasonlítasz őrá.
Vajon ezt akarhatta ő is?
Morgott volna rám, ha megengedem,
hogy átvegyed a helyét.
"A vadon nem a lányomnak való!"
De örülök, hogy én képezhettelek ki.
Én is.
Arathorn nagyúr.
Már nem fognak hírt vinni
róluk a vezetőjüknek.
Szép munka, Halbaron.
Biztonságos helyre kell vinnünk őket.
A falunkba megyünk, Taurdalba.
Hogy szólíthatlak, uram?
Dírhael.
Ő a feleségem, Ivorwen és a lányom...
Gilraen.
Én Arathorn vagyok.
Arador fia.
Valóban.
Ne, ne. Nem kell meghajolni.
Ha apám elé járultok,
ott meghajolhattok.
De most
sietnünk kell.
Egy féltékeny szívben nincs
helye igazi vonzalomnak,
még ha nagyon szeretne is.
Miért kellene féltékenynek lennem?
Láttam, hogyan néztek egymásra.
Ahogy te is.
Ne higgy a szemednek.
Különben is, nekem semmi
közöm nincs hozzá.
Tényleg nincs?
Nincs!
De neked sincs, Dírhaborn.
És így Arathorn és a kószái
elvezették a szomorú családot északra,
át a nagy folyókon
és Rhudaur hatalmas
erdein keresztül.
Egy föld, amin még a dú***ánok
figyelő szeme pihent
és amely elvezette őket
az ő édesapjához, Arador nagyúrhoz,
Taurdal rejtett zugába.
Jöjj öreg barátom.
Adományozzuk meg fiatokat
a békével és méltósággal, amit kiérdemelt.
A ti veszteségeteket
a sajátomnak tekintem
és osztozom a fájdalmatokban.
Sajnos, már nem térhet végső
nyugovóra az ősi kőteremben
egy Aranath-házi fiú.
De nem fogom végignézni, ahogyan a
csontjaidat meggyalázzák, Dorland,
amikor az ördög szolgái
újra megpróbálják
a dú***ánokat még nagyobb
száműzetésbe szorítani.
Isten veled!
Bocsánatot szeretnék kérni.
Sokáig úgy gondoltam, hogy,
amit érzel Arathorn iránt
az nem több, mint
egy múló ábránd
és hogy idővel elfordulsz tőle
és körbenézel magad körül.
Nem értettem...
egészen tegnap estéig.
Éveket töltöttem el mellette,
mégis van egy szakadék közöttünk,
amire csak egy idegen
tüze tud rávilágítani.
Nem tudok ekkora gyönyörrel
és szomorúsággal versengeni.
El, minden férfi megtiszteltetésnek
venné, ha a övé lehetnél.
Csak szomorúságot okoznék.
Ezeket találtuk a
tegnapi támadás után.
Különös, hogy hogyan
képesek ilyen apró dolgok
ily' mérhetetlen sötétséget
és változást hozni az életünkbe.
Arador nagyúrnak sok
dolgon kellett törnie a fejét.
Orktámadások hírei más
falukból jutottak a fülébe.
Békés tanyák, távol a segítségtől
hasonlóan fenyegetve voltak.
Taurdal rengeteg dú***án
menekültet fogadott be,
kik biztonság után kutattak.
És így Arador a kószái élére állt,
hogy felszabadítsák a
földet a fenyegetés alól,
amely a népére leselkedett.
Ám a legbizalmasabb embere
nem lehet mellette.
Milyen a termés, hölgyem?
Nagyon bőséges, uram.
Egy kicsit többre számítottam
ennél az utazásaimért.
Elmégy?
Apám megbízott, hogy derítsem
ki, mi az ellenség szándéka
a Hideg Hegységben keleten.
Egyedül?
Igen.
Ez egy veszélyes küldetés, jó uram.
Az valóban.
Volt, amikor ekkora veszély
sem tudott volna meginogtatni
és teljes létemmel boldogan
elvándoroltam volna a világ végére is,
hogy a népemet szolgáljam.
És most?
Most egy részem ide húz.
Ez a szívem.
Uram.
Sajnálom, hölgyem, nem
akartalak felizgatni ezzel.
Majd kelet felé nézek
és várom a biztonságos
megérkezésedet.
Hölgyem.
Örömmel teli szívvel
Arathorn bejárta
Arnor elesett városain
túl lévő területeket.
Miközben Arathorn magányosan
bandukolt a Hideg Hegységhez
Gilraen hazavárja
a halványuló nyár
közepette északon.
Néha egy időre elkalandozott
az erdő mélyére,
hogy figyelje visszatértét.
Gilraen!
Nem megyek messzire.
Miért csinálja ezt?
Hisz' tudod kit vár.
Még túl fiatal.
De a bölcsessége megvan.
A szívem azt súgja,
hogy Arathorn korábban
hozzájut Barahir gyűrűjéhez,
mint azt vártuk.
Még így sem
hiszem, hogy sokáig fogja
vezetni a dú***ánokat,
ha már a kezén van.
Akkor hát ne állj
az útjukba, Dírhael!
Ha ők ketten hamarosan egybekelnek,
akkor megszülethet
a remény a népünknek.
De ha nem,
akkor lehet, hogy ebben
a duzzadó sötétségben
a dú***ánok elbuknak
és sosem emelkednek fel újra.
Hadd legyenek boldogok együtt!
Késtél!
Hol vannak a többiek?
Meghaltak!
Csapdába kerültünk,
mindenhol ott voltak
ezek a szellememberek!
Azok nem szellemek!
Csupán kószák, te gyáva.
Ugyanolyan béna vagy,
mint ezek ketten.
Elhoztátok?
Ezek semmit nem érnek.
Még mindig nem találtátok
meg a gyűrűt, amit Szauron keres.
Menjetek vissza
és találjátok meg!
Hogyan? Alig maradtunk páran.
Idő kell, hogy gyarapodjunk.
Hiba volt a sötétből rátörni
a szellememberekre, Shaknar!
Én nem követek el hibákat!
Megyek és jelentem a kudarcotokat
Szauronnak Dol Guldurban!
Gyarapodjatok, ha kell,
de küldjétek ki a kémeiteket.
Amikor visszajövök,
tudni akarom, hogy hol van ő!
Mi van?
Emberi húst érzek.
Az lehetetlen.
Te nem érzed?
Arathorn! Hát visszatértél!
Nem szabadna ilyen mélyre
jönnöd az erdőben egyedül.
Tudom, de...
Kószák. Nem mész oda hozzájuk?
Hamarosan úgyis megtalálnak minket.
Szóval sietnem kell,
vagy elbaltázom a lehetőségem.
Milyen lehetőséget?
Remélem nem sietnek.
Túl jó kiképzést kaptak tőlem.
Uram?
Túl messze kóboroltam a falutól.
De a kapitányotok megtalált.
Rendelkezz velem, jó uram.
Mindörökké a tied leszek.
Halbaron, kísérd vissza
Gilraen kisasszonyt a faluba.
Azonnal, uram.
Elgarain, egy szóra.
Sajnálom, uram.
Nem találtunk. Nem tudtuk, hogy...
Nem kell bocsánatot kérni, barátom.
Voltál már szerelmes?
Nem.
Egyszerűen megváltoztatja a világodat.
Elhamvasztja égő lángokkal
és nem hagy alább.
Egy fény, mely oly ragyogó
és éles, mint Eärendil csillaga.
Akkor hisz' voltál már szerelmes.
Ezt csak úgy hallottam valakitől.
Szóval szerelmes vagy?
Egybekelek vele.
Vagyis legalábbis remélem.
Nem sokára, ha a
szerencse mellettem áll.
A legjobbakat kívánom, uram.
A szívednek örülnie kellene, Arathorn.
Örül is...
mégis attól tartok, hogy Dírhael uraság
nem adja szívesen az áldását...
Gilraen olyan, mint te,
még nagyon fiatal.
Talán nem ismerem a szerelmet,
de azt tudom, hogy ha a
szív úgy vezérli a nyelvet,
akkor senkinek nem
szabad útban lennie.
Ha halogatod, akkor rájössz,
hogy amit ki kellett volna mondanod,
az örökre a szívedben rekedt
és sajnálatot érzel
az egyetlen társad iránt.
Bölcsek a szavaid...
mégis...
Változnak az idők.
Talán az ő szívébe is változást hoz.
Ha az idővel változik,
akkor már csak ridegebbé válhat.
Áld a sarat és mondd ki azt,
ami a szívedet nyomja.
Köszönöm.
Jó barátom vagy.
Az életemet adnám érted.
Én is érted.
Üdvözöllek!
Örülök, hogy biztonságban vagy, fiam.
Én is, hogy te is, apám.
Halbaron azt mondta,
hogy az orkok elleni
hadjáratotok sikerrel járt.
Most megfogyatkoztak egy kicsit.
Egy ideig nem jelentenek
fenyegetést számunkra.
Mégis nyugtalan vagy.
Már tudom, mit keresnek
és azt is, hogy nem teszik egyedül.
Ők Szauron csatlósai
és Barahir gyűrűjét keresik.
Apám, utá*** vadásznak.
Akkor valóra vált a félelmem.
Könyörgöm, rejtsd el a gyűrűt.
Ne viseld!
Nem.
Egyenesen hozzád fogja
vezetni őket.
Hagyjuk, hogy Szauron ellenünk
küldje az egész seregét.
Nem fogok saját
magam elől elrejtőzni,
míg lélegzem
és kard van a kezemben.
Bocsáss meg.
Nincs mit megbocsátani, fiam.
Nagyon nagy szolgálatot tettél
nekem és a dú***ánoknak.
Hű örököse vagy a királyoknak!
Gyere csak, ne légy nyugtalan.
Az anyád mindig emlékeztetett,
hogy az emberek a
vezetést kérik tőlünk,
hogy stabilan álljunk,
bármi is történjék.
Talán egy nap
találsz valakit, aki oly
bölcs és szép,
hogy jó tanácsokkal tud ellátni.
Az áldásomat adom
rátok, gyermekeim.
Legyenek hosszú és
termékeny napjaitok
tele reménnyel.
Völgyzugolyba megyek,
ahol már Elrond a
féltündér vár rám.
Miután visszatértem
a jó tanácsaival,
akkor megtarthatjuk az esküvőt.
Sok szerencsét Dírhaelhez.
Dírhael uraság...
jó reggelt.
A hosszú tél hónapjaiban
a hévet Arathorn szívében
csak a félelem tartotta sakkban,
hogy kudarcot vall
a legfontosabb feladatában.
Álld a sarat
és mondd ki azt, ami
a szívedet nyomja.
Dírhael uraság.
Szeretném megkérni a lányod kezét.
Az életemmel tartozom
neked, Arador fia.
De a lányommal nem.
De szeretem őt, uram.
Rettegek az árnyéktól,
melyet házamra vetsz, Isildur örököse.
A lányom iránti figyelmed
nem kívánatos.
Számodra.
Ő számára nem.
Igen, ezért nem
hagyhatom figyelmen kívül.
Gilraen érdekében remélem,
hogy apád vére folyik benned.
Ha cserbenhagyod népedet,
csak a dú***ánoknak kell elszámolnod.
Ha őt hagyod cserben,
én fogok kezeskedni érte.
Ezt igennek vehetem?
És mikor a tél már visszavonta
fagyos ujjait a földről,
és átment ragyogó és korai tavaszba,
Arathorn, Arador fia
és Gilraen egybekeltek,
boldogságban, reményekkel tele.
De egy évnyi boldogság után,
egy sötét árny borzolta
meg ismét életüket.
Arador, Argonui fia,
a dú***ánok fejedelme egy
árnyas völgyben találta magát,
Coldfells hűvös, pislogó párájában.
Fussatok!
Fussatok!
Apám hol van?
Délfelé!
Menj!
Apám!
Apám
Arathorn! Arathorn! Ébredj!
Csak álmodtál! Ébredj!
Nem! Láttam! Éreztem
utolsó sóhaját.
De csak egy álom
volt! Egy álom!
Ó, Gilraen! Remélem is.
Milyen reménye van népünknek?
A királyok sora egy fonálon lóg,
attól tartok én leszek a legvégén.
Arathorn, hova lett a jókedved?
Hová lett a reményed?
Én nem esem kétségbe!
Hát te se tedd!
Arathorn, nézz rám!
Ne a holnap miatt aggódj,
mivel még nem jött el,
s befolyásolni sem tudjuk.
És ne aggódj a királyi ház
miatt, mely a végéhez közelít.
Még él.
Benned,
és bennem.
Ez az én reményem.
Egy évvel azután,
hogy apját elvesztette,
a harmadik hónap első napján,
Arathorn és a dú***ánok új
reményt köszönthettek a világon.
Fiad született, uram.
Aragornnak hívjuk majd.
"Királyi vitézség", ez övezi majd,
mellkasán egy zöld követ látok,
amiből a valódi neve ered,
és nagy híre megy majd
így gyógyító és újító válik belőle.
Nézzétek Aragornt,
Arathorn fiát,
a dú***ánok vezérét!
Númenori Elendil sarját!
Isildur örökösét!
Üdvözöljétek Aragornt!
Éljen Aragorn!
A vezér és a kószái
hősiességének köszönhetően
a dú***ánok némileg békében éltek.
És a gyermek, Aragorn
gyorsan és boldogan nőtt fel.
Halbaron
mintha a fiad, Halbarad
tegnap lett volna
annyi idős, mint Aragorn
Meglehet, uram.
Szerintem ugyanilyenek
lesznek akkor is, Evonyn,
amikor fiaink férfivá vállnak.
Igen, úrnőm.
Milyen gyorsan felnőnek!
S mennyit esznek emiatt...
persze csak, ha marad nekik valami!
Ezt a földet ezennel
elfoglalom a király nevében!
Hét csillag és egy korona
a kék föld felett,
a szélben háború zászlaja lobog.
Körötte a király előre küldi embereit,
hogy a szabadságért
harcoljanak északon.
Fornost elesett a hírnők kiáltotta.
A dú***ánok harcoltak és elestek.
Egy bátor nemes,
leesett a lováról,
a szörnyek óvatlanul megtapossák.
A királyt elvitték a csatamezőről.
Mikor megindult Angmar serege,
halál áradata érte el zászlónkat.
Amint a király hírnöke
utolsó lélegzetét vette...
A zászlót eltaposták
és leesett a földre...
Az ellenség szörnyűséges
jókedvvel üvöltött...
Amint az emberek
ordítva menekültek...
Elladan és Elrohir urak váratlan
megérkeztek Völgyzugolyból
és azonnal beszélni kívántak velünk.
Legyetek üdvözölve, barátaim!
Mi hozott ide titeket ma éjjel?
És hogy van apád, Elrond fejedelem?
És Arwen kisasszony?
Apánk és a húgunk jól vannak, uram.
Elrond küldött ide minket siettetve.
Az orkok fent északon és
Taurdaltól keletre gyülekeznek.
Sokkal többen vannak, mint amennyivel
az utóbbi évek során találkozhattunk.
Könyörtelenül haladnak
a legészakabban fekvő dú***án faluk felé.
Nem sokára újra
veszély fogja fenyegetni határaidat.
Völgyzugoly, ahol a fiú fekszik
és ahol a zászló még
mindig magasan lobog.
Ezért apánk megfontolt tervet javasol.
Mégis mit?
Szeretné, ha elküldenéd
feleségedet és gyermekedet
Imlardisba, hogy
biztonságban legyenek.
És te, Arathorn,
vezesd a dú***ánokat
titkos utakon más földekre,
meneküljetek a közelgő veszély elől.
Késő van már, uraim,
majd reggel megbeszéljük.
Keresünk egy helyet,
ahol pihenhettek.
Elrond a félelf bölcs,
és olyat is lát, amit mi nem
vagy ami még jönni fog.
Átgondolom szavait,
és megosztom az embereimmel.
Csak ne várj sokat a döntéseddel!
Minden órával
a veszély egyre közelebb húzódik.
Értem. Aludjatok jól, uraim.
Aludj jól!
Ne mondd ezt!
Nem hagylak el!
Pedig bölcsebb volna.
Ha ismét ránk tőr a fenyegetés,
neked és Aragornnak
biztonságban kell lennetek.
Az összes dú***án fejedelem eltöltött
valamennyi időt Elrond termeiben.
Én magam is évekig
voltam ott kiskoromban.
Nem hagylak el.
Nem!
Tudjuk, hol van.
Jó.
Gyere velem!
Elgarain!
Halbaron látott elmenni.
Már hosszú ideje meg
kellett volna lépnem ezt.
Búcsú nélkül?
Apád halála óta
magamra vállaltam,
hogy vigyázok rád.
Tartozom vele neki a
többéves szolgálataiért
és a barátságáért.
Amikor el akartad foglalni ezt a
helyet, csak én támogattalak benne.
10 év után, amit mellettem töltöttél
pont most, hogy a legnagyobb
szükségem lenne rád
elhagynál?
Szemekre és fülekre van
szükséged a távoli földeken
és senki sincs a kószák
őrhelyén Hithlinnél.
Hithlin?
Hisz' az oly messzi van!
Feloldozlak szolgálataid alól.
Nem leszek terhedre többé.
Soha nem voltál terhemre.
Elgarain, mindigis a barátom voltál,
olyan vagy számomra,
mintha a húgom volnál.
Neked családod van.
Egy feleség és egy
gyermek vár téged.
Védd meg őket!
Ne próbálj marasztalni!
Kérlek.
Nem tartalak vissza,
ha menni akarsz.
De nem értelek...
Ezért nem is
tudom megmagyarázni.
Bocsáss meg.
Arathorn, szükségünk
van a tanácsodra!
Arathorn, az ellenség megindult.
Vigyázz magadra, barátom!
Uram, az orkok megindultak.
Elrohir uram, megkért,
hogy mondjam el,
a döntés a te kezedben van.
Hívd a kapitányaimat!
A háború már a nyakunkon van.
Örülök, hogy találkoztunk, barátom.
Itt az idő.
De miközben a
dú***ánok vezetője
és Elrond gyermekei
a tervet szőtték,
az orkok ravaszan közelebb lopóztak
a faluhoz, mint ahogy azt
Elrond előre látta.
Nem felejtettél el valamit?
Mégis mit?
Hogy szólj, hogy elmész.
Arathornnak szüksége
van a segítségünkre.
Akár Völgyzugolyba megy,
akár biztonságos helyre
vezeti a dú***ánokat.
Te mégsem maradsz.
Nem tehetem.
Már tudom.
Felszabadítom szívemet tőle.
Nem örülsz ennek?
De igen.
Mindigis te jártál a fejemben.
Tudtál róla vagy sejtetted egyáltalán?
Mindig kedves voltál hozzám.
Kedves?
Nem, Elgarain.
Szeretlek téged.
Hosszú évek óta.
Miközben tudtad, hogy
mást szeretek? Miért?
Mert tudtam, hogy
idővel elengeded őt.
Most megtettem.
Hogy előlem elfuthass.
El, ne fuss el.
Gyere velem!
Veled megyek.
Elgarain, menekülj!
Egyedül nem tudod feltartani őket!
Siess, figyelmeztesd a falut!
Nem!
Meg kell tenned...
a dú***ánokért.
Menj!
Majd még látjuk
egymást! Menj!
Uraim, uraim!
Nem várhatunk az
orkokra, míg ideérnek!
Kiürítjük a falukat,
de a vadonban megütközünk velük,
akárhol is legyenek.
Félemlítsük meg a ördög szolgáit!
Fegyverbe, fegyverbe!
Fegyverbe, fegyverbe!
Halbaron, az ellenség elért minket.
Az erdőben Dírhaborn harcol, hogy
feltartsa őket... mindenhol ott vannak az orkok!
Kószák, hozzám!
Megsérültél?
Nem.
Gilraen, hol a fiad?
Hol van Aragorn?
Aragorn?
Be a házba!
Arathorn, vonuljunk vissza, vissza!
Ott van, ő az!
Készülj a végzetedre!
A vérvonaladnak vége!
Apa Apa, apa?
Két kutyának meg kell ma halnia!
Gilraen!
Úrnőm, menj be!
Nem hagylak itt!
Apa, apa!
A dú***ánok győztek.
De nagy árat fizettek
a győzelmükért.
Bocsáss meg!
Miért?
Az irigységemért,
hogy téged választott.
Elgarain!
Arathorn, én..
Tartogasd az erődet!
Cserbenhagytalak.
Nem, nem hagytál.
A családom biztonságban
van hála neked.
Apád annyira büszke lenne rád.
Ma megleltem a szívemet.
És most elveszettem.
Elment veled?
Nem vesztettem el az egészet.
Életben kell maradnod!
És Aragornnak is élnie kell.
Nem veszthetjük el
a reményünket.
Elgarain.
Elgarain!
Hány embernek kell
még meghalnia?
Mennyinek?
Az ördög szolgái túl rég
óta bolygatják a népünket
és ezt a valaha büszke
Arnor Királyságot.
Nyugat népe!
Az Árnyék tovább növekszik,
és kegyetlen keze
közeledik felénk.
De nem veszthetjük el a reményt.
Eljön az idő, mikor a dú***ánok
újra erejük teljében lesznek
és örökre elűzik az
ördögöt e földekről.
Addig is,
védelmeznünk kell az
embereket, bármi áron.
Ébredjetek, dú***ánok!
Emlékezzetek, kik is vagytok valójában!
Űzzük el az ellenségeinket!
És ne hagyjunk egy orkot sem
életben ebben az erdőben!
Gyűjtsük össze a
kószákat! Gyertek velem!
Visszajövök érted, ígérem!
Eztán Arathorn, Arador fia,
a dú***ánok vezetője,
bátran vezette
embereit csatákba
és az ellenfél csatlósai
meghunyászkodtak.
Arathorn, várj!
A királyok sora véget ér!
A sor nem szakadt meg.
Még van remény!
Vissza fognak térni, Gilraen.
Visszajönnek.
Gilraen úrnő, Gilraen úrnő?
Arathorn megsérült.
Mondott valamit?
Csak a neved, úrnőm.
Gilraen?
Itt vagyok, itt vagyok.
Itt az én örömöm.
És a mi reményünk!
Aragorn, a dú***ánok fejedelme!
Aztán a dú***ánok úrnője
elbúcsúzott rokonaitól,
és a népétől,
hogy védhesse Númenor
utolsó gyermekét.
Elküldte Halbaront Taurdalba
a dú***ánokkal, hogy menedékre leljenek,
Rhudaur erdeinek legmélyén.
Isildur örökösét elvitték Völgyzugolyba
hogy biztonságban nevelkedhessen.
Így kerültél Elrond
mester házába, kicsikém.
Nem foglak már sokáig
Aragornnak hívni.
A nevedet el kell felejtenünk.
Így az ellenség nem
tudhatja, hogy élsz
és minden, amiért küzdöttünk elvész.
Utoljára,
Aragorn vagy,
Arathorn fia,
a dú***ánok fejedelme
és Isildur örököse.
De most,
Estel,
te vagy a reményünk.
VÉGE
Magyar szöveg:
Pölczman Bálint és Kinorányi Dávid