Tip:
Highlight text to annotate it
X
0:00:02.970,0:00:05.180 Azt hiszem az volt a legszembetűnőbb számomra,
miközben néztem a beérkezett videókat, hogy mennyi hasonlóság van közöttünk,
bárhol is élünk a világon.
Ezekben a személyes felvételekben olyan dolgokat mutatnak meg az emberek
amit dokumentumfilmekben sohasem láthatnánk.
Vannak videók a születésről. Vannak a szerelemről,
gyermekekről, betegségről, halálról.
Ez az... a legtöbb videó
ebbe a kategóriába esik.
Egy olyan nap után, amikor megnézel vagy 200 videót,
5–6 órányi anyagot, kissé úgy érezheted magad, mint egy
terapeuta a nap végén, miután az emberek szinte rázúdították
az erős személyes érzéseiket és gondjaikat, bajaikat...
egyszerűen kimerül.
Ahogyan ezek a hétköznapi emberek ezekről az egyszerű érzésekről
és ötletekről beszélnek, az nagyon erős benyomást tett rám.
Szerintem ez az igazán szép ebben a filmben,
hogy annyira őszinte
és közvetlen.
Az egyetlen dolog, ami végigkísér a filmben,
az idő érzete, és szerintem elég egyértelmű volt ezt megcélozni,
de működik, úgyhogy szinte érzed,
hogy kel fel a nap, és vele együtt az összes ember.
Egy New York-i tinédzser hálószobájában kezdünk, aki azt
meséli el ennek a csodálatos maszáj asszonynak, aki a
a kunyhója előtt áll a nyakláncaiban, hogy mit szeret a legjobban a világon;
aki erre szintén elmondja, hogy ő mit szeret,
és ez az ellentét lenyűgöző.
Vannak ezek a módszerek, amelyekkel úgy készíthetsz képsorozatot,
mintha egy dolog történne, de több különböző videóban.
Indiában egy srác kivesz
egy újságot a tartójából.
Egy újságkihordó fiú megy fel a lépcsőkön Kanadában.
Bedobja az újságot egy olaszországi levélnyíláson, a spanyolországi
fickó fölveszi, majd egy perui ember kinyitja és elolvassa.
Úgy nézed, mintha egy történet lenne,
de valójában különböző részekből rakták össze.
Ez a film megkísérli komolyan
feltárni, hogy milyen az élet manapság, hogy milyen volt az élet
július 24-én, minden fájdalommal, erőszakkal és félelemmel,
de ugyanakkor szeretettel, boldogsággal, reménnyel és
várakozással, amit az emberek átéltek azon a napon,
amit átélnek minden nap.