Tip:
Highlight text to annotate it
X
Beszélgetés Dr. Wayne Dyerrel Maui, Hawaii
Lilou (L): Sziasztok Juicy ko-kreálóim, Lilou vagyok, itt ülök Wayne Dyer mellett
a csodás, mágikus Maui, Hawaii szigetén, és nagyon izgatott vagyok!
Wayne Dyer (W.D.): Jó látni téged.
L: Ez nagyszerű. Szeretem ezt a híres “muah”-odat, nagyon sokszor hallottam.
W.D.: Igen.
L: Nagyon izgatott vagyok, mivel ma reggel a lányoddal, Serenával készítettem
interjút, és inspiráló számomra az, hogy spirituális családban nevelkedett, és áldás
volt számára, hogy olyan alapokat kapott, amelykre mindannyiunknak szüksége van
a gyerekkorban. Miután ilyen sok könyvet írtál, ilyen sokat utaztál, rengeteg
emberrel találkoztál, most mit gondolsz, számodra melyek a legfontosabb
alapelvek, miről kellene tudnunk felcseperedésünk alatt?
W.D.: Két nappal ezelőtt fejeztem be egy könyvet, az a címe, hogy “Wishes
Fulfilled” (“Valóra Váltott Álmok”). Ez egy jelképe annak, hogy hol tartok most az
életemben. Néhány éve leukémiával diagnosztizáltak, és akkor újra bedőltem a
diagnózisnak.
Azóta megértettem, hogy minden testi betegséget, az energetikai testünk
[állapota] előzi meg, és nagyon sokszor az, amit betegségnek nevezünk,
tulajdonképpen nem más, mint a szervezetünk öngyógyító törekvései. Ha
például most megvágnám a karom, a fehérvérsejtek azonnal elözönlenék a
területet, nem sokkal később seb keletkezne, bevörösödne, és szörnyen
nézne ki. És ha te megjelensz és meglátod ezt a dolgot a karomon, azt mondanád
“Te jó ég, ez rémes, jobb, ha kivágjuk”, míg ez nem más, mint a szervezet
gyógyító folyamata: a sebképzés, a vöröses gyulladás, a gennyesedés, stb.
Ez mind része a gyógyulásnak. Elkezdtem a leukémiára is hasonlóképpen gondolni,
úgy hogy ez is a szervezet reakciója talán pszichológiai traumára vagy megromlott
múltbéli kapcsolatokra. A szervezet mindig tudja mit csinál, hiszen a szervezet
tökéletes.
Az alapelvekről kérdezel… amíg a könyvemet írtam az elmúlt évben
felfedeztem, hogy azok, akik vagyunk, egyáltalán nem a testünket jelenti. Erről
beszéltem már, és számos irodalom is létezik e témában, de amikor szembenézel
vele, akkor érted meg igazán, hogy van valami, ami sokkal hatalmasabb annál,
mint akik vagyunk testi formában.
Például: itt ülök veled, egy gyönyörű hölgy mellett, én 71 éves vagyok, te x
éves vagy. Ha megkérdezném tőled, hogy te a tested vagy-e, azt mondanád, “igen,
ez vagyok én, ilyen a testem”. Erre azt kérdeném “hány testben voltál eddig csak
a születésed óta? Amióta csak ekkora voltál 3-4 kilósan, vagy amikor 10-kilós
testben járni kezdtél, voltál tinédzser testben is, és 20 éves testben is. Ha
megkérdezem, hogy ezek valódiak-e, talán azt mondanád, hogy “persze, hogy azok”.
Akkor menj és kerítsd elő a 20 éves tested, én elmegyek az enyémért,
behozzuk őket ebbe a szobába, diagnosztizáljuk őket, beszélünk róluk.
De ezt nem tehetjük meg, mert ezek már elmúltak.
Egyik nagyszerű spirituális mesteremet Indiában arról kérdezték, hogy mi a valódi.
Ő erre azt felelte, hogy az a valódi, ami soha sem változik. Tehát ha valódinak
hiszed a tested, és ha arra gondolsz, hogy a valódi soha sem változik, akkor
nyilvánvalóan nem a testedről van szó, sőt a fizikai szinten semmi sem illik a
képbe: a fák, az óceán, ez a szoba, a kanapé, minden változik, majd végül
minden visszatér láthatatlan forrásába. Ilyen a test is, amiben most éppen élünk –
de ezek nem mi vagyunk. Akik vagyunk az az a láthatatlan jelenlét, amely a
testünkben lakik. Az interjú végére is egy másik testben leszel, mint amiben voltál
amikor ide ültél, mivel a test állandó változáson megy keresztül. Sejtjeink billiói
állandó mozgásban vannak és változnak is.
Ezen keresztül igazán rá lehet érezni arra, hogy akik valójában vagyunk jóval
összetettebb, mélyebb, spirituálisabb, mint csak egy fizikai test. Sokszor
mondtam is, hogy az élet nem más, mint egy szexuális úton terjedő halálos
betegség, mivel efféle természetű dolgok jelennek meg.
Tehát, amire rájöttem miután leukémiával diagnosztizáltak az, hogy él bennem
valami, amit nem lehet megnevezni, de én kitaláltam neki egy nevet. Illetve nem én,
hanem Isten nevezte meg. Gondoljunk a Tórára az Ótestamentumból, az
Exodusban arra, amikor Mózes a Sinai-sivatagban egy égő csipkebokorhoz
érkezik, amely ég, ám mégsem pusztítja el a tűz. Ekkor, az ősi legenda szerint,
a bokorból Isten szólal meg,
aki megparancsolja Mózesnek, hogy menjen vissza Egyiptomba és szabadítsa
ki népét. Ez most lerövidítem, de Mózes erre azt kérdezte Istentől, hogy mit
feleljen akkor, ha megkérdezik, ki küldte őt. Ez az egyetlen utalás erre a spirituális
irodalomban, ez az 1300 évvel Krisztus születése előtti történet, Isten azt feleli
Mózesnek: “Az vagyok, aki vagyok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell
neveznetek nemzedékről nemzedékre.” …. “Az vagyok, aki vagyok.” Ez a nevünk,
tehát, Isten neve, amely valójában annak a láthatatlan jelenlétnek a neve, aki
mindnyájunkban lakozik. "Én vagyok."
Tehát, az hogy hogyan használjuk az „(én) vagyok” kifejezést annyit jelent, mint
Isten nevét használni. Az Ótestamentumban, Jóel könyvében az áll
„hadd mondják a gyengék, hogy: Erős vagyok.” Amikor Isteni mivoltáról
faggatták, Jézus kijelentette: „mielőtt Ábrahám volt, én vagyok”
Minden fontos dolog, amit Jézus az Újtestamentumban elmond, azzal
kezdődik, hogy „Én vagyok.” „Én vagyok az út, az igazság és a fény.” „Én vagyok a
feltámadás.” Azt viszont nem mondta, hogy „Én vagyok a keresztrefeszítés”. Túl
gyakran a keresztrefeszítésre és a szenvedésre összpontosítunk, és ez az
egyik oka annak, hogy a világon ennyi probléma van. Annyi keresztény ember
fókuszál a keresztrefeszítésre, a szenvedésre, a sebhelyekre, a
töviskoronára, és a keresztre szegelés horrorjára...
Emlékszem egyik kislányomra, amikor második osztályos volt egy privát
iskolában, hazajött egy nap és azt mondta: „nem szeretek bemenni a
kápolnába, mert egy halott embert látok fára feszítve, és nagyon felzaklat.” Mivel
tényleg nagyon kellemetlen volt számára ez az élmény, és a tanítók ragaszkodtak
hozzá, hogy bejárjon, végül ki kellett íratnunk őt abból az iskolából.
Én úgy gondolom Jézusra úgy kellene tekintenünk, mint a feltámadásra, hiszen ő
is ezt mondta. Ő a fény, a végtelen spirituális fény, amely mindnyájunkban
jelen van. És én ezt fel is fedeztem magamban. Nem mondtam többé, hogy
rákos beteg vagyok. Helyette azt mondtam, hogy jól vagyok, a tökéletes
egészség vagyok, mennyei egészségnek örvendek, gyógyult vagyok, elégedett
vagyok, és ettől kezdve nagyon óvatos voltam, amikor az „(én) vagyok” kifejezést
használtam. Az Újtestamentumban Jézus azt kérdi az
emberektől, akik meg akarták kövezni: „Miért akartok engem megkövezni?” Mire
ők azt felelték „...azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus
így válaszolt: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek
vagytok?” Mind istenek vagytok. Isten nem egy rajtunk kívül létező jelenség,
hanem mindnyájunkban él legbelül.
És éppen erről írok az új könyvemben is. A 3. fejezetnek azt a címet adtam, hogy
„A Legfelsőbb Éned”. A Felsőbb Éned felismeri, hogy Isten szikrája benned él,
és néha felkiáltasz hozzá. Ám amikor eljutsz a Legfelsőbb Énedhez, akkor
rájössz, hogy Isten nem rajtad kívül létezik, és hogy minden gondolatod
valójában Isten gondolata. Ebben a szobában is itt vagyunk Te, én, a fiam, aki
amott ül... hárman vagyunk, de csak egy tudat van, amelyet mind használunk. Ám a
kérdés az, vajon összehangolódunk-e Istennel?
Einsteint megkérdezték a kvantum fizikáról, mire ő azt válaszolta: „ez mind
csak részletkérdés; nekem valójában az a célom, hogy úgy tanuljak meg
gondolkodni, mint Isten.”
Tehát ahogyan mindez kibontakozott, 2011. április 21-én egy varázslatos
élményben volt részem. Él egy férfi a brazíliai Abadianiaban, akit úgy hívnak
John of God, azaz „Isten Jánosa”. Egy orvos ismerősöm, Dr. Rayna Piskova,
szemsebész Kaliforniában. Hallott róla, hogy leukemiám volt, és eljött hozzám
Mauira. Tudta, hogy meggyógyulhatok, és azt is tudta, hogy Isten Jánosa el tudja
végezni rajtam ezt a fajta gyógyítást.
Először bele is egyeztem, hogy elmegyek Brazíliába, de mire eljött az április, éppen
egy könyvet írtam, jobban mondva, nem én írtam, hogy az írt engem. Mindennap
elvonultam az írói szférámba, és egyszerűen ömlöttek belőlem a szavak,
mintha automatikusan írtam volna. Ilyenben már korábban is volt részem, de
nem volt ehhez fogható az intenzitása. Még vázlatom sem volt a könyvhöz, ezt a
folyamatot a lelkem valósította meg, felismerve azt, hogy nem azt kapod, amit
szeretnél, hanem azt, ami vagy... az Isteni valóm felismerése volt ez, és az innen
történő élet élménye, és hogy ki mertem mondani azt, hogy „Isten vagyok”.
Ahogy Szt. Pál Filippiekhez irt levelében az áll „Ugyanazt az érzést ápoljátok
magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint
zsákmányhoz ragaszkodnia kell…” Ez benne van az Újtestamentumban,
ahonnan sokat merítettem a könyvemhez.
Tehát Rayna végül egyedül utazott Abadianiaba, és csalódott volt, amiért
nem mentem vele. Miután megérkezett, megkérdezte Isten Jánosát, hogy
végezne-e rajtam gyógyítást. Megmutatott rólam négy fényképet, amelyeken fehér
öltözékben voltam látható előről, hátulról, és mindkét oldalról. Erre azt válaszolta,
hogy meg kell innom bizonyos gyógynövényeket, és szentelt vizet kell
innom.
Rayna tehát beszerezte a szükséges gyógynövényeket és vizet, amelyeket
FedEx-szel elpostázott számomra. Három nap múlva megérkezett a csomag,
bevettem a gyógynövényeket, megittam a vizet, majd újra lefényképeztek, és a
képeket Rayna ismét bemutatta Isten Jánosának hétfő vagy kedd reggel. Ő azt
felelte csütörtökön műtétet fog rajtam végezni, illetve nem ő, hanem rajta
keresztül bizonyos entitások, akik belépnek testébe. Ebbe az egészbe én
egy jókora adag szkepticizmussal mentem bele, hogy valaki 10 ezer mérföld
távolságból műtétet hajtson végre rajtam az éj közepén.
De ugyanakkor mindig megpróbáltam nyitott lenni dolgokra, és semmihez sem
ragaszkodni. Tehát belementem a műtétbe, ami április 21-én történt reggel 7
órakor. Pontosan emlékszem rá, mert aznap volt édesanyám 95. születésnapja.
Rayna figyelmeztetett, hogy miután megtörtént a műtét, le kell feküdnöm,
fehér öltözéket kell viselnem, speciális vizet kellett innom, gyógynövényeket
fogyasztanom, bizonyos ételeket és tevékenységet mellőznöm, és én
betartottam az előírásokat.
A következő reggel 7-kor kezdődött a műtét, fél 8-ra be is fejeződött. Mondtam
Raynának, hogy elmegyek sétálni, aztán úszni, mivel ezeket mindennap
megteszem. Mire ő figyelmeztetett, hogy most volt egy műtétem, menjek vissza az
ágyba, és 24 órát pihenjek. De én nem tudtam visszamenni az ágyba 24 órára,
mivel éppen felkeltem. Így aztán figyelmen kívül hagytam ezt a tanácsot, és
elindultam a napi másfél órás sétámra. Kb. 100 méterre jutottam el, majd
összeestem. Annyira gyengének éreztem magam, hogy alig tudtam visszamenni az
ágyamig. Gyermekeim otthon voltak és segítettek, majd végül nem 1 napig,
hanem gyakorlatilag 1 egész hétig az ágyban feküdtem és lábadoztam. Egy
héttel később, ápr. 28-án következett a "varratok eltávolítása”. Erre ismét fel kellett
készülnöm: fehérbe öltöztem, imádkoztam, bizonyos ételeket kellett
fogyasztanom, stb. Ekkorra már sokkal nagyobb hitem volt abban, hogy itt
valóban Isten közreműködésével történik valami.
Itt ez az ember, aki az elmúlt 40 évben több mint 20 millió embert kezelt
Brazíliában, és még soha senki sem kapott fertőzést. Még Oprah Winfrey is
elküldte hozzá stábját, hogy többet tudjon meg róla. Te is azonnal tudtad kiről van szó,
amikor a nevét említettem. Entitások lépnek testébe, nem alkalmaz
aneszteziát, nem használ fertőtlenítést, lekapar egy réteget az emberek szemeiről,
belevág a hasukba, kivesz dolgokat, és mindezt táv-formában is tudja csinálni
láthatatlan műtéttel. De ezt nem személyszerint ő hajta végre, hanem az
entitások, bárkik is legyenek ők. Néhányat közülük úgy azonosítottak, mint orvosok,
akik valamikor éltek, és mások pedig Szellemi Vezetők.
L: Tehát tényleg felnyitott? Ez nem csak egy non-fizikális beavatkozás volt?
W.D.: Nem, ő Braziliában volt, én pedig itt, Maui szigetén. Nem volt tehát szószerinti
“felnyitás, vágás”. Miután a műtét végeztével kijöttem a szobámból és
meglátott a fiam, azt kérdezte: “Mi történt a szemeiddel?” Úgy néztek ki ugyanis,
mintha lekapartak volna róluk egy réteget, pupilláim helyén csak pontok voltak. De a
legcsodálatosabb az volt, hogy feltöltődtem egy fajta szeretettel…
olyannal mint, ami téged is vezérel ezen a “Tartalmas Körúton”, és ami nem fogy el.
Azóta újra és újra összetalálkozom különleges emberekkel. Ez az egyik oka
annak is, hogy elvállaltam ezt is, mivel mostanában már nem szoktam interjúkat
adni.
L: én sem tudom hogyan törént, ez egy kész csoda számomra…
W.D.: a lányomat interjúoltad, és arra gondoltam, hogy talán velem is szeretnél
beszélgetni. Mondtam neki, hogy kérdezze meg tőled. Ez az interjú igazából
nagyon kicsi dolog ahhoz képest, amik mostanában történnek velem, az emberek,
akik az életembe sodródnak. Valahogy az egom eltűnt az életemből, mintha
kimosták volna. A helyére pedig egy túláradó, Isteni, békés energia került, és
egy fajta gyógyulás vette kezdetét az életemben. Miután leukémiával
diagnosztizáltak, feladtam a jógát egy évre, mert azt mondták az túl meleg lenne
számomra, ugyanis a Bikram jógát gyakoroltam előtte, ami egy 90 perces
intenzív edzés.
Ma reggel is voltam, mindennap elvégzem. És akkoriban 10-11-ig aludtam,
letargikussá váltam, az emberek kezdték mondogatni, hogy nem nézek ki túl jól…
de miután "eltávolították a varratokat", az egész életem megváltozott. Elkezdtem
üzeneteket kapni. Egy nap az volt az üzenet, hogy “ma ne menj sétálni, hanem
menj jógára, megyógyultál.” Elmentem tehát egy év kiesés után ismét jógára, és
heti 4-5 alkalommal járok azóta, mivel egyre jobban és jobban érzem magam.
Most ismét reggel 4-kor kelek, mint ahogyan évekkel ezelőtt is tettem.
Meditálok egy órát, majd megyek és teszek valamit az emberekért. Nemrég
elvittem 162 embert egy körútra, amelynek az volt a neve, hogy “A Csoda
Megélése”, és amelynek során 3 szenthelyet látogattunk meg. Filmet is
készitettünk erről, ami fél év múlva lesz kapható a HayHouse kiadásában, 6 DVD
formájában. Az út során előadásokat tartottam Assisiben, Szt. Ferenc
városában, Lourdesben, ahol Szt. Bernadettel történt csoda 1858-ban, és a
bosznia-herczegovinai Medjugorjeban.
L: innen származik a sapkád is, nem?
W.D.: igen, Lourdesben vettem. Tehát megérkeztünk Assisibe 162-en, a fiam és
két lányom is elkísértek, és ez a hely nagyon varázslatos számomra. Ez volt a
harmadik alkalom, hogy itt jártam. Egy könyvet is írtam Szt. Ferenc imájára
alapozva, mivel Szt. Ferenc nagyon érdekes módon lett életem része, mint
ahogy Lao Tzu is, amikor a Tao Te Ching-ről írtam könyvet “Change Your
Thoughts – Change Your Life” (“Változtass Gondolataidon, Váloztass
Életeden”) címmel.
Mindketten megjelentek, és amikor valakik egyszerűen besétálnak az életedbe, te is
amikor majd visszanézed évek múlva egyszer ezt a videót, látni fogod, hogy
ezek nem véletlenszerű, izolált alkalmak, hanem mind egy nagyobb terv részei. És
hogy tulajdonképpen minden, ami történik, mind a jelenben megy végbe,
egyszerre; a jelen és jövő csupán illúziók, és minden egy.
A meditáció ad ebből egy kis ízelitőt, csakúgy mint az álmok is, ahol szószerint
átváltozhatsz 7 vagy akár 80 éves emberré, olyan embereket is láthatsz, akik
már nem élnek, stb. Olyan ez tudod, mint ahogyan Thoreau is mondta: “Akkor
vagyunk a legjobbak, amikor felébredünk az álmainkban.”
Visszatérve arra, amikor Assisiben előadást tartottam, egyébként mindegyik
városban tartottam egyet, 162-en voltunk egy ősi, X. századi templomban. Az
előadás végén történt valami, ami azelőtt soha, ez rajta lesz a filmen is. Lefagytam a
szószéken. Lefagytam, majd erőteljes zokogásba kezdtem, amelyen nem tudtam
úrrá lenni. Mindenki felállt és kinyújtották felém kezeiket, és olyan volt, mintha Szt.
Ferenc szószerint belépett volna a testembe. Nagyon erőteljesen éreztem a
jelenlétét, és azóta is sokat gondolok vissza erre.
Én nem részesültem katolikus neveltetésben, hiszen árvaházakban
nőttem fel és nevelőcsaládoknál különböző helyeken. De valamiért ez a
XIII. században élt személy, aki a Krisztus tudatnak és annak gyakorlására szentelte
életét, aki után San Francisco városa a nevét kapta, ennyire fontos szerepet
játszik az életemben.
Nemrég kaptam egy levelet egy asszonytól, aki meghallgatta egyik
előadásomat Vernonban (British Columbia, Canada), és azt írja, hogy látta
az átalakulásomat végbe menni a szószéken, amint Szt. Ferencről kezdtem
beszélni. Látta, hogy barna köpeny volt rajtam, és szószerint Szt. Ferenccé
változom át. Azt is írja, hogy egy órával később Lao Tzuról beszéltem és a Tao Te
Ching-ről, és az micsoda nagyszerű hatással volt rá.
Ez a két személy annyira sokféle módon részévé vált az életemnek, hogy végül
leültem és évekig tanulmányoztam a munkásságukat és írtam róluk. Volt egy
időszak, amikor az egóm azt mondta, hogy ez azért van mert nagyon különleges
vagyok, és hogy végül is én Wayne Dyer vagyok, aki nagy hatással van a világra.
De aztán rájöttem, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy én voltam ezek a
személyek előző életeim során – hiszen nincsenek előző életek, csak párhuzamos
életek léteznek. Minden egyszerre történik.
Tedd magadévá annak a kívánságnak az érzését, amit szeretnél, amit én is tettem a
gyógyulásommal kapcsolatban, és ez nem csupán egy intellektuális gyakorlat,
amikor azt mondjuk “jól vagyok”, hanem érezzük is át, vegyük fel a kívánság
valóságának az érzetét, mintha már be lenne teljesülve. Amikor ezt erősen érzed
magadban, mint ahogy velem is történt Assisiben, és elkezdesz róla beszélni, de
nem csak intellektuális értelemben, hanem amikor úgy igazán átérzed, akkor ***á is
válsz, és az is veled eggyé válik. Assisi Szt. Ferenc és te már nem vagytok
különállók, egyek vagytok. Lao Tzu és te nem vagytok már különállók. Isten és te
nem vagytok különállók. Egyek vagytok, egyek mindennel.
És ez meg is jelenik, pl. fényképeken gömbök formájában, és más helyeken.
Egyes emberek tiszta spirituális látással szószerint látják is.
L: van-e ennek valamilyen folyamata, vagy ehhez csupán a tiszta jelenlét kell, hogy
magunkba engedjük ezt? Közösen kreálunk az Univerzummal, ahogy
kimondjuk amit szeretnénk, de ugyanakkor el is kell engedjük. E két
dolog között egy nagyon finom különbség van, ugye? Az “(én) vagyok” általi
teremtés… folyamatosan emlékezteted magad arra, hogy “egészséges vagyok”?
W.D.: igen, de egy idő után az intellektuális gyakorlatok, amikor
mondogatjuk, hogy “én vagyok… ; én vagyok…”, az intellektuális részen
keresztül lépsz. Ahhoz, hogy valamit megértsünk intellektuálisan, analizálnunk
kell, darabjaira tépjük, majd megfejtjük a képletet, megmagyarázzuk,
kikérjük róla mások véleményét, rákeresünk az interneten, dolgozatokat
írunk róla, kikérjük a szakértők véleményét is… és így értünk meg valamit
intellektuálisan. A spirituális megértésnek csak egy módja létezik, és csak kevesen
tudják, hogyan kell csinálni: át kell élni.
Megélni azt a tudatállapotot, hogy “Isten (én) vagyok”… leírhatjuk, könyveket
olvashatunk róla, stb., de amikor abba a tudatállapotba kerülsz, túljutsz ezeken,
mert ekkorra már megértetted, hogy ez nem arról szól, hogy valamivé váljál. Isten
soha nem tudna valamivé válni, így tehát azt mondani, hogy “jól leszek” vagy
“gazdag leszek”, “boldog leszek”, “elégedett leszek” annyi mint azt
mondani, hogy nem vagyok az. És ha te Isten vagy, hogyan mondhatod azt,
hogy “nem vagy” valami?
A mindenség teremtője nem ismeri azt a fogalmat, hogy “nem vagyok” vagy hogy
“majd leszek”, mivel már eleve mind vagy. Amikor ezt úgy igazán megéled, ettől
kezdve minden belső érzésed, minden meditációd, minden élményed, minden
találkozásod, ráébreszt majd, hogy minden mögött valami még nagyobb áll,
ami mindezeket a rugókat mozgatja.
A kulcsszó itt az, hogy magadévá teszed az érzést. Érezd át. Intellektuálisan
analizálod és megfejted. Ahhoz, hogy érezd… de hol is érzed? A testedben
érzed, lelkednek ebben az ideiglenes otthonában. És amikor ezt úgy igazán
átérzed…. Majd egyszer készíts interjút Anita Moorjanival. Ő Singapore-ban nőtt
fel, Hong Kongban él, és IV. stádiumú limfómája volt, amely az egész testében
jelen volt. Már csak egy napot adtak neki az orvosok, ugyanis az összes szerve
felmondta már a szolgálatot. A testében összesen 24 citrom-nagyságú tumor volt,
a hasában, a melleiben, a gyomrában, a lábaiban, a fejében… tele volt rákkal, amit
4 évvel korábban diagnosztizáltak nála.
Azon a februári éjszakán 2006-ban a Hong Kong-i kórházban meghalt. Egy halálközeli
élményben volt ekkor része. Ebben a halálközeli élményben megtudta, hogy
nem akkor volt halálának ideje, hacsak nem akarta úgy, és választhatott, hogy
visszamenjen-e a testébe.
Megtudta, hogy ha meggyógyítja az energiatestét, ha meggyógyítja a rák
energiáját és azt, amit ez jelentett számára, majd megváltoztatja azt,
kigyógyulhat a rákból. Négy és fél nappal azután, hogy a halál kapujából visszatért,
rákmentes volt. Szerepelni fog a nyilvános TV műsorom különkiadásában is, könyvet
is írt erről az élményéről “Dying to Be Me” {“Meghaltam, hogy Önmagamra Találjak”}
címmel, de ez majd csak tavasszal jelenik meg. És élménye által pontosan azt
fedezte fel, amiről itt beszélek, és ezért történt meg az is, hogy ennyire jól össze
tudtunk hangolódni és gyakorlatilag mindennap beszélünk.
Felfedezte, hogy mindössze annyi szükséges ahhoz, hogy meg tudd
teremteni az életedben azt, amire vágysz az, hogy kincsként tekintesz saját
nagyszerűségedre. Ez nem arról szól, hogy tudatosan kapcsolatba lépsz
Istennel, mert benned él szikrája, de ugyanakkor itt van az emberi mivoltod is.
Azt mondja, fel kell fedezned azt, hogy mindenestül Isten vagy. És Ő is te. Ehhez
a felismeréshez nem juthatsz el intellektuálisan, ide csakis az átérzésen
keresztül juthatsz. Át kell érezd azt, amit Jézus mondott: “Mert Isten maga a
szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és
Isten is él őbenne.”
Erről szól ez az élmény. Ezt volt az élményem Isten Jánosával is. Számomra
ez volt az utolsó lépés, az egom eltávolítása, majd annak helyét feltöltötték
valami mással ezek az entitások. Akkoriban volt egy 17000 Dollárt érő
Akkoriban, amikor a "varratszedés" történt, volt egy 17000 Dollárt érő Panerai karórám,
amelynek megvételére a lányom beszélt rá kb. 2 héttel a műtét előtt,
és amely arról híres, hogy garantáltan nem késik, különben
visszaadják az árát. Egy 10-napig tartó akkumulátorral is fel volt szerelve, és
nagyon hasonlított ehhez a karórához. Amikor a varratszedés megtörtént, és
kisétáltam ebből a szomszédos szobából reggel 7-kor, észrevettem, hogy a híres
karórám, amely garantáltan egy percet sem késik, akkor reggel 80 percet késett.
Másnap is 80 percet veszített valahogy. Végül visszavittem, és visszaadták az árát.
Azt történt ugyanis, hogy Abadianiaban az Azt történt ugyanis, hogy Abadianiaban az
elektromágneses tér gyorsabb és magasabb szintű, mint bárhol a világon,
és ebben a szobában történt meg az, amiért vissza kellett vinnem azt a
bizonyos órát. Tehát egyszerűen elveszített 80 percet, és ezalatt valaminek
történnie kellett. És ami történt, az az volt, hogy ekkor nemcsak intellektuálisan
fedeztem fel Isteni mivoltomat, de az élményét is átéltem. Többé már nem
azonosítom magam a testemmel, az elért eredményeimmel, vagy a munkámmal.
Beszélgetésünk elején az értékekről kérdeztél… azt kell mondjam, hogy a
legfontosabb az a mindent megalapozó tudatállapot, amelyben valóban eggyé
válasz Istennel, amikor valóban ebben az állapotban élsz, és hozzáigazítod magad a
Teremtőhöz és a mindennapjaid részévé válik ez az állapot. Tulajdonképpen ezért
ülök itt most és beszélgetek veled, mert ez is egy példája annak, hogy reggelente,
amikor felkelek, azt kérdem „hogyan tehetném jobbá valakinek a napját vagy az
életét?” Sok lehetőségvem adódik arra, hogy ezt megtegyem, mivel jól ismert
vagyok, sok embertől kapok levelet, segíthetek a kórházban fekvőkön, pénzt
adományozok, stb.
Mielőtt befejeznénk, mondok egy példát. Meditációim kb 40 percig tartanak, és
ezalatt utasításokat szoktam kapni. Egyik reggel éppen itt a szobában meditáltam,
amikor érkezett egy belső utasítás. Ez 2-3 héttel Isten Jánosa által nyújtott
élményem után volt, és akkoriban már szinte napi gyakorisággal találkoztam
emberekkel, akiknek szükségük volt valamire, és míg korábban figyelmen kívül
hagytam a hasonló utasításokat, most az életem részévé váltak. Úgy érzem nagy
hatással vagyok ezekre az emberekre, és a találkozás után gyökeresen megváltozik
az életük.
Általában amikor sétálni indulok, kimegyek az óceánhoz, balra fordulok és
végigmegyek a sétányon. Ezen a bizonyos reggelen azt az utasítást kaptam, hogy
vegyem le a cimpőmet, amely érdekes mert Isten éppen ezt kérte Mózestől.
Elizabeth Barrett Browning még verset is írt róla: „A Földön zsúfolt a mennyország,
és minden bokor Isten tüzében ég; de cipőjét csak az veszi le, aki lát, a többiek
körbeülik és letépik szedrét...” Igen, ezt írta. Szóval Isten is megmondta
Mózesnek, hogy vegye le a cipőjét, hiszen szent földre lépett.
Tehát én is azt az utasítást kaptam, hogy vegyem le a cipőmet, sétáljak ki a
strandra, amit már évek óta nem tettem, mert lejtős az a rész, és csípő izületi
problémáim voltak, stb. Ezen a napon tehát a strandon sétáltam végig, és
megláttam egy férfit, aki a strandon aludt. Errefelé nagyon ritkán látni ilyesmit. Ez az
ember úgy tűnt, hogy nagyon szegény és őszintén szólva az volt benyomásom róla,
hogy drogfüggő. A pokróc a fejéig volt húzva, nagy szakálla volt, stb. Elsétáltam
mellette, majd elérkeztem a Hyatt Regency hotelhez, ahol egy másik férival
találkoztam, aki megismert és elkezdtünk beszélgetni. Nálam volt egy példány a
„The Shift” cimű filmemből, és oda adtam neki. A férfi a feleségével való
kapcsolatáról beszélt, hogy mennyire nehéznek tűnik, és hogy ő megpróbál
mindent, hogy a kedvében járjon, de a felesége egyre csak haraggal reagál.
Én pedig elmondtam neki azt, amit tanultam a nemrég befejezett könyvem,
Wishes Fulfilled („Valóra Váltott Álmok") írása során, az „(én) vagyok”
használatával kapcsolatban. És az egyik fontos dolog ezzel kapcsolatban az, hogy
amíg van benned ítélkezés, kárhoztatás (vagy megbélyegzés) vagy kritika Isten
bármely gyermeke felé, nem juthatsz el az Istenhez felzárkózó tudatállapothoz.
Tehát: ítélkezés, kárhoztatás, kritika. Beszéltem erről ennek a férfinek is:
„amikor a feleségedről beszélsz elítéled, megbélyegzed és kritizálod is őt, mert
nem olyan, amilyennek szeretnéd. A mai napon próbáld meg, hogy egyiket sem
teszed, csak egy napig.”. Két nappal később ismét találkoztam vele, és kiderült,
hogy feleségével való kapcsolata teljesen átalakult pusztán az által, hogy mellőzte
az ítélkezést, a megbélyegzést és a kritikát, az egónk folyamatosan használt
praktikáit.
Tehát megérintettem egy ember életét, és még csak reggel fél 6 van. Visszafelé
sétálva ismét megláttam a strandon alvó embert, és az jutott eszembe, hogy
segítenem kell neki. Száz dollárt akartam neki adni, de nem volt nálam pénz. Így 10
perc alatt visszajöttem a lakásomba, pénzt vettem magamhoz, és
visszamentem hozzá. Megérintettem a vállát, mire ő rémülten felugrott. Lehetett
kb. 27-28 éves, Vince volt a neve. Eleinte azt hitte, hogy mérges leszek rá, vagy
hogy rendőr vagyok, és látszott a szemén, hogy valószínűleg drogozott.
Érződött rajta, hogy már egy ideje nem tisztálkodott, de a vállára tettem a kezem,
és azt mondtam: „szeretnék neked egy szép ajándékot adni, amin vehetsz
magadnak reggelit, tessék 100 Dollár. Tégy vele azt, amit szeretnél...” És ő azt
felelte: „Te jó ég, te vagy az első, aki Maui szigetén úgy beszélt hozzám, mint aki
tisztességes ember és mint, aki számít.” Ezután elsétált.
Tehát mostmár két ember életét érintettem meg. És nem azért adtam
ennek a személynek 100 Dollárt, mert annyira nagylelkű vagy gazdag vagyok,
hanem mert úgy éreztem ezt kell tennem, késztetést éreztem rá. Nem az volt a
lényeg, hogy mit csinált a pénzzel, ez a szeretet kiterjesztéséről szólt.
Visszajöttem a lakásomhoz, és rájöttem, hogy nem a megfelelő kulcs van nálam,
így nem tudtam bejönni. Lementem a lépcsőn, és míg úton voltam, hogy
másolatot kérjek, összefutottam egy San Antonio-i asszonnyal, akit Susan-nek
hívtak. Mesélt a 10 éves fiáról, Will Smithről, akit 2 évvel korábban gázolt
halálra egy részeg sofőr. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy be kell majd
járnia a bíróságra a tárgyalásokra, stb., majd azt mondta nekem: „nemrég kaptam
meg egy videót a fiam 2. osztályos tanévzárójáról, amit eddig még sosem
láttam”, közben könnyek csorogtak az arcán, majd így folytatta: „annyira
szörnyen hiányzik”.
Ekkor azt kértem tőle, hogy jöjjön velem. Elmentem a pótkulcsért, és miután
bejöttünk a lakásomba, odaadtam neki Anita Moorjani halálközeli élményének
beszámolóját. Ez rajta van a neten is, „Anita M. NDE” szavakkal rá is lehet
keresni. A 22 oldalnyi beszámolón keresztül megértheted ezt az élményét.
Nálam is vannak erről másolatok, és elosztogatom őket, neked is adok majd
mielőtt elmész.
Odaadtam Susan-nek ezt a másolatot, majd megkértem, hogy olvassa el, és
többé nem fogja hiányolni Willt. Mondtam neki, hogy ebből meg fogja érteni... Aztán
visszajöttem a lakásba és még mindig csak reggel fél 7 volt. Addigra már egy
órát meditáltam, három emberen segítettem olyan tettekkel, amelyek
korábban eszembe sem jutottak volna ha nem lettem volna átitatva a szeretet
érzésével. A 71. születésnapomon, május 10-én, amelyet csak két héttel előzött meg
az a bizonyos „varratszedéses” élmény, amely április 28-án történt, éppen San
Franciscoban voltam és a filmemen dolgoztam, amelynek a címe „My Greatest
Teacher” („A Legnagyobb Tanítóm”) és arról szól hogyan találtam meg az apámat,
és bocsátottam meg neki.
Azt terveztem a 71. születésnapomra, hogy egy nagy köteg 50 és 20 Dollárost
szétosztok San Francisco utcáján, a Szt. Ferenc hotellel szemben. Oda mentem
minden drogoshoz, és mindenki máshoz, akik a kukában keresgéltek, nőkhöz és
férfiakhoz, szóltam hozzájuk néhány szót, és adtam nekik egy 50 Dollárost, vagy egy
20 Dollárost. Fogalmam sincs pontosan mennyi pénzt osztottam szét, csak azt
tudom, hogy sok volt. Visszamentem a hotelszobámba, és arra gondoltam, hogy
ez volt a legszebb születésnapom valaha. Nem vártam el semmit, nem kértem torát,
nem vártam el, hogy felköszöntsenek, én mindössze csak szolgálatot szerettem
volna tenni.
Ehhez hasonlókat élek át, amióta volt ez az élményem, az Anitával való találkozás,
a Szt. Ferences és Lao Tzu-s történetek, az élményem Isten Jánosával. Úgy hiszem
fel lettem készítve a felemelkedésre, ehhez talán nem kell elhagyni a testet, bár
ezt nem tudom biztosan. Elmegyek, amikor hívnak, de a felemelkedésben a
feltámadássá válunk, a „keresztrefeszítettség” helyett. És a
feltámadásban egy fény-lénnyé válsz, amely felül emelkedik az egón, és
teljességgel tudsz élni ebből a tudatból. A célom az, hogy a világot hozzásegítsem
ehhez.
L: mit gondolsz, ez a megvilágosodás állapota?
W.D.: Ez.... ez egyszerűen csak a fény állapota. A magasabb Fény helye. Vannak
olyan képek Jézusról, amelyeken keresztre van feszítve, ahogyan
töviskoronát visel és szenved, sebekkel a kezein és az oldalán. És vannak olyan
képek is Jézusról, amelyeken a felemelkedést ábrázolják, ahol a testen
túli létbe megy át, ahol felül emelkedik az egón és a szenvedésen, ahol
Fénylényként létezik. Úgy hiszem az volt Jézus célja, hogy ezt megtanítsa nekünk,
és én is ezt teszem ma.
L: és egyszerűen a jelenléteddel, csupán az által, hogy jelen vagy az emberek
számára, emeled a frekvenciákat; én ezt tanultam a delfinektől is. Az, hogy pusztán
jelen vagyunk és úszunk velük, és semmit sem kell tennünk. És ez a jelenlét
mindannyiunk számára elérhető, ugye? Séta közben is ha jelen vagyunk a
pillanatban, és találkozunk az emberekkel, akiknek szükségük van ránk, ez olyan
valami, amit mind megtehetünk a pénztől eltekintve.
W.D.: Ezek az élmények egyetlen nap eseményei voltak, de számos más
történet is van, amiről tudnék mesélni. Volt egy asszony, akinek a 22 éves fia,
Samir, súlyosan mozgáskorlátozott volt. Azt kérdezte, miért kell egyes embereknek
szenvedniük, és itt helyben tartottam neki egy előadást, amely lélek-felemelő volt az
anyja számára, levette válláról a gyötrelmet és a fájdalmat, és
könnyebbnek érezte magát, amikor kisétált innen. Mindennap ezt csinálom.
Most délelőtt 11:30 van, ma már kétszer is cselekedtem, ez a második csak ma,
ahogy elmondom neked ezt a történetet, és nektek is, akik nézitek. Talán segít
nektek megnyílnotok, olyan tudatot teremteni magatokban, amely mindenre
nyitott, és semmihez sem ragaszkodik. És ahogyan Anita is mondja, élj a
bizonytalanban, a titokzatosban.
Minden, amit hiszel abból származik, amit tudsz, de minden, ami odakinn van
titokzatos. Mondjuk amit tudsz, az annyira pici mint egy borsószem, és minden más,
amit nem tudsz, az pedig a végtelen. Minden hited, legalábbis, amiről azt
hiszed, hogy tudsz, ebbe a pici borsószembe van zárva. A
bizonytalanságban élni azt jelenti, hogy, azt mondod, „nem tudom, de nyitott
vagyok, hajlandó vagyok, megengedem...”... tudod én egy olyan
ember híréban álltam 40 évig, aki szilárd talajon áll, 36 könyvet írtam és
előadásokat tartottam erről nyilvános TV-ben és sok helyen a világon
nagyszámú közönségek előtt.
Olyan dolgokról beszélek, amelyekre sokan úgy gondolnak, hogy légből kapott,
alaptalan ötletek, de 71 évesen rá kellett jönnöm, hogy Isten áll a dolgok
hátterében. Egyszer volt nálam egy 20 éves lány, akinek fél arca le volt bénulva,
és megtanítottam neki az „(én) vagyok” kifejezés használatát, annak
frekvenciájára hangolódását, „egészséges vagyok”, stb. Két héttel később a
színpadon áll velem együtt 2500 ember előtt Calgary-ban, és elmondta történetét,
és azt is, hogy gyógyulásának idejét 2-4 évre tették az orvosok. Nikolettnek hívták,
és az ilyen történeteknek nincs vége.
Igen, mert mindenki, mindannyian Istenek vagyunk. Ez nem egy rajtad kívüleső
dolog, bár a vallások éppen azt próbálják tanítani, hogy ők kapcsolatba lépnek
Istennel a nevedben. Én azt mondom, lépj túl ezeken, és teremts kapcsolatot
Istennel te magad, mert te is Ő vagy, hiszen Ő a legmagasabban rezgő hely benned.
L: Amit most hallok az az, hogy valójában az ismeretlen a Valódi.
... az ismeretlen a Valódi.
W.D.: Igen, éld meg a nagy titkot. Nagyon sok dolgot nem értek, de ez nekem tetszik
is így. Köszönöm.
L: Köszönöm Wayne, köszönöm, hogy rám szántad az időt, köszönöm ezt a
csodás kapcsolatot, azt a csodát, hogy itt ülünk, és megoszthatjuk ezt a
beszélgetést emberek ezreivel a világ minden táján. Szeretettel üdvözlünk
benneteket, és Aloha Hawaiiról!
W.D.: Namaste, Isten áldjon benneteket. Emlékezzetek, ti is Istenek vagytok:
Álmok Valóra Váltva.
L: Álmok Valóra Váltva.
A LILOU PRODUCTIONS LLC bemutatja a Juicy Living Tour-t (Tartalmas Élet Körút)
Ha tetszett ez a videó, oszd meg barátaiddal. Az idő MOST van itt!
Az átalakulás folyamatában vagyunk, és csodás dolgok történnek.
Ha szeretnéd támogatni a körutat, látogass el a www.juicylivingtour.com
oldalra. SZÓLJ HOZZÁ. OSZD MEG. ADAKOZZ.
A támogatásod fontos számunkra. Köszönjük.
Házigazda és producer Lilou Mace
Zene Peter Kater
Hálás köszönet a körút Álomcsapatának:
.... és a Csapat mentorainak:
Minden jog fenntartva @2011