Tip:
Highlight text to annotate it
X
Képzeld el a következőt:
Mélyen alszol,
majd hirtelen ébren találod magad!
És nem az ébresztőóra miatt.
A szemed nyitva,
és egy démon ül a mellkasodon,
téged leszorítva.
Megpróbálod kinyitni a szád és kiáltani,
de nem jön ki hang.
Megpróbálsz felkelni és elfutni,
de észreveszed, hogy egyáltalán nem tudsz mozogni.
A démon fojtogatni próbál,
és nem tudsz harcolni ellene.
Az álmodba ébredtél fel,
és ez egy rémálom.
Úgy hangzik, mint egy Stephen King film,
de valójában ez egy orvostani állapot,
amit alvásparalízisnek hívnak,
és nagyjából az emberiség fele
tapasztalta ezt a különös jelenséget
életében legalább egyszer.
A pánikkeltő jelenet,
hogy szemtől-szemben vagy
rémálmod lényeivel,
eltarthat másodpercektől percekig
és bevonhat látható vagy hallható hallucinációkat
egy gonosz szellemről
vagy egy testen kívüli élményről, mint a lebegés.
Néhányan összetévesztették az alvásparalízist
egy szellem találkozójával,
vagy földönkívüliek rablásával.
1867-ben Dr. Silas Weir Mitchell
volt az első szakértő,
aki tanulmányozta az alvásparalízist.
"Az alany környezeti tudatra
ébred,
de képtelen izommozgásra.
Minden látszat ellenére alszik.
Elkötelezetten küzd mozgásért,
tele akut mentális szorongással.
Ha sikerülne megmozdulnia,
a varázslat eltűnne azonnal."
De még így is, hogy Dr. Mitchell volt az első
megfigyelője a páciensek alvásparalízis állapotának,
ez annyira gyakori, hogy szinte minden kultúra
az idők folyamán rendelkezett valamiféle
paranormális magyarázattal erre.
A középkori Európában azt hihetted, hogy egy
szexéhes hím démon
látogatott meg az éjszaka.
Skandináviában a kanca,
egy elátkozott nő
felelős az alvók látogatásáért,
akiknek bordáira ül.
Törökországban egy dzsinn fog le,
és próbál szorongatni.
Thaiföldön, Phi Am sebez meg alvás közben.
Amerika nyugati részén
a vén boszorka jön el érted.
Mexikóban okolhatnád
subrise el muertót, a halott embert.
Görögországban Mora ül a mellkasodra,
és próbál megfullasztani téged.
Nepálban Khyaak, a szellem
lakik a lépcsősor alatt.
Egyszerűbb lehet az alvásparalízisért
gonosz szellemeket okolni,
mert ami valójában történik az agyadban,
az ennél sokkal bonyolultabb.
Modern tudósok úgy vélik, hogy az alvásparalízist
a gyors szemmozgás (REM) fázis
és az ébredési fázis
abnormális egybeesése okozza.
Normális REM ciklus alatt
számos érzékszervi stimulációt tapasztalsz
álom formájában,
és az agyad tudatlan és teljesen alvó állapotú.
Az álmod alatt
speciális neurotranszmitterek szabadulnak fel,
amelyek szinte az összes izmodat lebénítják.
Ezt hívják REM atoniának.
Ez akadályozza meg, hogy az ágyban fuss,
amikor az álmodban üldöznek.
Az alvásparalízis alatt
a REM normális elemeit tapasztalod.
Álmodsz és az izmaid lebénultak,
csak az agyad tudatos és teljesen éber.
Ez okozza, hogy azt képzeled,
összetalálkozol
egy fenyegető lénnyel.
Tehát ez magyarázza a hallucinációkat,
de mi van a pánikérzéssel,
fulladással,
fojtogatással,
mellkasnyomással,
amit olyan sok ember elmond?
Nos, a REM fázis alatt
a funkció, ami megakadályoz,
hogy az álmaid szerint cselekedj,
a REM atonia,
szintén megakadályozza légzésednek
az akaratlagos szabályozását.
A légzésed sokkal sekélyesebb lesz,
és gyors.
Több széndioxidot viszel be
és egy kis dugulást észlelsz a légutadban.
Az alvásparalízis alatt,
a tested félelemreakciója
egy gonosz lény általi, vélt támadásra,
és az agyad teljes éberségének a kombinációja,
mialatt a tested a REM alvásfázisban van,
kivált egy reakciót azért, hogy több oxigént vigyél be.
Emiatt zihálsz,
levegőért kapkodsz,
de nem tudsz,
mert a REM atonia
megszüntette az irányításod a légzésed felett.
Ez a küzdelem a levegőért, mialatt a tested alszik
létrehozza az érzetét
a mellkasi nyomásnak
vagy fuldoklásnak.
Míg csak néhányan tapasztalnak
rendszeresen alvásparalízist,
és ez köthető alvászavarokhoz,
mint a narkolepszia,
sokan az alvásparalízist
nagyon ritkán tapasztalják,
talán egyszer az életben.
Szóval pihenj nyugodtan,
tudatában annak, hogy egy gonosz lény nem próbál
levadászni,
birtokolni,
fojtogatni
vagy megfullasztani.
Hagyjuk meg ezt a horrorfilmeknek!