Tip:
Highlight text to annotate it
X
Mikor filmet vagy előadást nézünk,
tudjuk, hogy a színészek
soraikat egy forgatókönyvből tanulták meg,
ami tartalmazza,
mit mondjanak
és mikor mondják azt.
Egy írott zene
pontosan ezen az elven működik.
Alapvetően leírja
az előadónak mit játsszon
és mikor játssza azt.
Finoman fogalmazva, hatalmas különbség van
például Beethoven
és Justin Bieber között,
de mindkét művész
ugyanazon építőelemeket használta a zeneszerzéshez:
a hangjegyeket.
És bár a végeredmény
egészen bonyolult lehet,
a logika a hangjegyek mögött
valójában egészen magától értetődő.
Nézzük meg
a hangjegyírás alapvető elemeit
és azok kapcsolatait egy művészeti alkotás létrejöttéhez.
A zene öt párhuzamos vonalra íródik,
ami keresztül halad a lapon.
Ezt az öt vonalat kottának hívják,
és a kotta két tengelyen működik:
felülről és alulról,
illetve balról jobbra.
A fel-le tengely megmondja az előadónak
a hang hangmagasságát,
avagy, melyik hangot játssza,
míg a balról-jobbra tengely megmutatja
a hang ritmusát
vagyis, hogy mikor játssza azt.
Kezdjük a hangmagassággal.
Segítségül egy zongorát fogunk használni,
de ez a rendszer működik nagyjából
bármilyen hangszernél, ami eszedbe jut.
A nyugati zene hagyományaiban
a hangmagasság elnevezése
az ábécé első hét betűjéből ered,
A
B [vagy H]
C
D
E
F
G
Ezután a újraismétlődik
A
H
C
D
E
F
G
A
H
C
D
E
F
G
és így tovább.
Honnan kapják a hangmagasságok a nevüket?
Nos, ha játszol egy F hangot a zongorán,
majd egy másik F hangot,
ami magasabban vagy mélyebben van,
feltűnhet az igen hasonló hangzásuk
összevetve mondjuk egy H hanggal.
Visszatérve a kottához,
minden vonal és a köztük lévő hely
egy külön hangmagasságot képvisel.
Ha egy hangot teszünk az egyik vonalra
vagy vonalközbe.
megmondjuk az előadónak, hogy azt a hangmagasságot játssza.
Minél magasabban ül a hangjegy a kottában,
annál nagyobb a hangmagasság.
De nyilván sokkal-sokkal több hangmagasság létezik,
mint ez a kilenc, amit a vonalak és a vonalközök adnak.
A versenyzongora például,
88 különböző hangot tud lejátszani.
Hogyan sűrítünk tehát 88 hangot egyetlen kottába?
Használunk valamit, amit kulcsnak hívunk.
A kulcs egy furcsa ábra
a kotta elején elhelyezve,
és referenciapontként jelezve,
hogy az a bizonyos vonal vagy vonalköz,
hogyan egyezik meg hangszered hangjaival.
A kottában nem található hangok lejátszásához
kicsit csalunk és plusz vonalat rajzolunk,
azaz pótvonalat,
és erre helyezzük a hangot.
Ha túl sok pótvonalat kell rajzolnunk,
ami zavaróvá válhat,
akkor egy másik kulcsra kell váltanunk.
Hogy megmondjuk az előadónak, mikor játssza a hangokat,
két fő vezérelemet használunk:
az ütemet,
és a ritmust.
Egy zene üteme
önmagában elég unalmas.
Így hangzik.
Észrevehetően nem változik,
csak kitartóan dolgozik.
Lehet lassú,
vagy gyors,
bármilyen, amit szeretnél.
A lényeg, hogy úgy mint a másodpercmutató,
egy percet hatvan másodperce bont,
ahol minden másodperc egyenlő hosszúságú,
az ütem felosztja a zenét
az idő apró részeire,
amelyek mind egyenlő hosszúságúak,
üteműek.
Egy egyenletes ütemalap után
kezdhetünk ritmust adni hangmasságainkhoz,
és itt kezdődik a zene.
Ez egy negyed hang.
Ez az alap ritmusegység
és az értéke egy ütem.
Ez egy félhang és két ütem értékű.
Ez az egész hang négy ütemet ér,
és ez itt a nyolcad,
amely egyenként fél ütem értékű.
"Nagyszerű," mondhatod, "mit jelent ez?"
Talán észrevetted,
hogy a kottában,
a választóvonalak szekciókra osztják azt.
Ezek az ütemvonalak,
és minden szekciót taktusnak nevezünk.
Egy zenedarab elején,
a kulcs jelzés után,
van valami, amit ütemmutatónak nevezünk,
ami tájékoztatja az előadót, hány ütem található a taktusokban.
Ez azt jelzi, két ütem van a taktusokban,
e szerint pedig három,
itt négy,
és így tovább.
Az alsó szám mutatja milyen hangot
használunk az ütem alapegységének.
Az egy az egész hangot jelöli,
a kettő a félhangot.
a négy a negyedet,
a nyolc a nyolcadot,
és így tovább.
Tehát ez az ütemmutató itt jelzi,
hogy négy negyedből áll minden szakasz,
egy,
kettő,
három,
négy;
egy,
kettő,
három,
négy,
és a többi.
De ahogy mondtam korábban,
ha csak az ütemhez igazodunk,
akkor unalmas lesz,
ezért kicserélünk néhány negyed hangot
más ritmusra.
Látszik, hogy ugyan a hangok száma
megváltozott minden szakaszban,
az ütemek együttes száma nem.
Szóval hogyan hangzik a zenei alkotásunk?
Hát, elmegy, de talán kicsit lapos, nem?
Kell egy másik hangszer,
a saját hangmagasságával, ritmusával.
Most már zenének hallatszik.
Persze gyakorlat szükséges,
a gyors olvasáshoz
és a látottak eljátszásához a hangszeren,
de egy kis idővel és türelemmel
te lehetsz a következő Beethoven
vagy
Justin Bieber.