Tip:
Highlight text to annotate it
X
Gyerekként különösen félénk és visszahúzódó voltam.
A gondolatba is majd belehaltam, hogy beszélnem kell az emberekkel.
Iszonyúan féltem, hogy ha elkezdek beszélni,
akkor rájönnek, hogy milyen bátortalan ember vagyok,
és nem fognak szeretni. Tehát amikor együtt voltam másokkal,
bármit mondtak, én mindig egyetértettem.
Soha nem volt bátorságom kifejteni a véleményemet, vagy ötletemet.
Egy idő után viszont kezdett nagyon kellemetlen lenni a helyzetem, mert ugye az egyik barátomnak mondtam valamit,
aztán a másik barátomnak meg egészen mást.
Mikor pedig egyedül voltam, féltem, hogy mit fogok mondani vagy tenni, ha találkoznak egymással.
Ez rentgeteg szorongást és félelmet okozott nekem.
Tudtam, hogy mondtam olyan dolgokat, amiket nem úgy gondoltam.
Viszont annyira féltem, hogy ha nem értek egyet mással,
akkor nem akar majd barátkozni velem.
Emlékszem, egy idő után nagy vágyat éreztem a szívemben a szabadság iránt.
Egy igeversre gondoltam, amiben Isten azt mondja,
hogy „gyönyörűnek teremtettelek”
Egyértelmű lett számomra, hogy Isten olyannak teremtett, amilyen vagyok.
És azt akarja, hogy áldás
és segítség legyek a körülöttem levőknek.
Ha viszont nem vagyok önmagam,
hogyan lehetnék áldás és segítség?
Tehát elkezdtem dolgozni magamon,
és komoly harcot vívtam ezen a területen.
Megtanultam megjelenni és beszélni az emberek előtt.
Megtanultam önmagam lenni. Az, aki igazán vagyok.
Szinte hihetetlen, mekkora tehertől szabadultam meg.
Most nyugodtan ülhetek bármilyen társaságban, és ha valamit viccesnek találok, szabadon nevethetek.
Nem kell először körbe néznem, hogy nevet-e még valaki,
vagy ha valaki megkérdezi a véleményemet,
nyíltan elmondhatom, mit gondolok róla igazán.
Nem pedig először végiggondolni: „De mit fognak a többiek gondolni rólam?”
„Vajon szeretni fognak továbbra is? Így mondjam vagy úgy?”
Ez olyan nagy nyugalmat és boldogságot hoz az életbe,
és ezért én nagyon hálás vagyok.
Emberektől félni tényleg borzalmas dolog,
mert egyszerűen nem önmagad vagy,
és ezáltal rentgeteg fölösleges szorongást, aggódást és félelmet okozol magadnak.
Most az vagyok, aki vagyok,
és rájöttem, hogy az élet telve van örömmel.
Valójában nagyon szeretek viccelődni,
és most annyira jó, hogy az lehetek, aki vagyok.
Természetesen sok fantasztikus barátom van.
Rájöttem, hogy az emberek szeretnek azzal lenni, aki önmagát adja.
És hiszem, hogy Isten tud áldásként használni ott, ahol vagyok,
és kifejezetten hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam és megízlelhettem a szabadságot
annyira, amennyire arra lehetőségem volt.