Tip:
Highlight text to annotate it
X
Mi a szeretet?
Én nem hiszem, hogy a szeretet csupán tenni a helyes dolgot. Nem hiszem, hogy a szeretet
csak a parancsolatok betartása vagy türelem és kedvesség...
Így néz ki a szeretet a gyakorlatban, de ez nem maga a szeretet.
A szeretet szenvedély.
Hadd kérdezzek valamit: “Van benned szenvedély Isten iránt?” “Vágysz Rá?”
“Sóvárogsz utána?” Igen, mindnyájunknak vannak időszakai, amikor eltompul a szívünk.
Igen, van olyan, hogy szükségünk van bátorításra. Igen, vannak olyan időszakaink,
amikor tiltott dolgok babonázzák meg szemeinket. Igen, mind küzdünk ezzel,
de ha valaki megvizsgálná az életedet, vajon azt mondaná, hogy “Ez az ember szenvedélyesen vágyik,
de nem szolgálatra, misszióra vagy evangelizációra, hanem Istenre.”
Tényleg szereted Istent?
Isten valós munkájának a szívedben az a jele, hogy elkezdted utálni a bűnt, amit valamikor
szerettél, és elkezdted szeretni az igazságot. Nem az a kérdés, hogy “Egyetértesz
ezzel?” vagy “Megindított valami?” A kérdés az, hogy ez valóság-e az életedben.
Fiatal hölgy, fiatalember, idősebb hölgy, idősebb férfi, középkorú férfi az
életed teljében, ez valóság a te életedben? Növekszik a bűn iránti utálat
és az igazság iránti szeretet benned? Ez a kérdés.
Mi a helyes válasz?
A kérdés tehát nem az, hogy “Akarod-e a jót cselekedni?” vagy “Akarsz-e morálisan
viselkedni?” vagy “Akarsz-e egy jó életet?”, hanem ez: “Vágysz-e Istenre?”
Utálom az ilyenfajta tanítást: “Tudja, csodás élete van, fiatalember!
Van egy nagyon szép háza, egy jó állása meg egy gyönyörű felesége,
és van 1,25 gyereke. Van három autója meg Subaru-ja meg Jeep-je és...
Egyszerűen csodás a munkája. Csodás élete van. Minden tökéletesen összejött.
Egyetlen dolog hiányzik: szüksége van Jézusra.” Ez a legundorítóbb dolog,
amit mondhatnál. Helyénvalóbb lenne ezt mondani: “Uram, az Ön élete semmit sem ér,
Jézus Krisztuson kívül semmi értéke sincs.” Ő nem valami kis adalék, amit az emberek
az életükhöz adhatnak, mintha csak hab a tortán lenne. Vagy a tiéd Jézus, te pedig
Jézusé vagy, vagy az életed sivár, elpazarolt és elveszett.
A kérdés tehát nem az, hogy “Akarsz-e egy jobb életet? Akarsz-e a mennybe jutni?
Szeretnéd-e helyrehozni a házasságodat? Szeretnéd mindezt?” Nem, inkább ez:
Szeretnéd Istent? Vágysz Rá?
Valóban vágysz Istenre?
Mindenki tudja, hogy bűnös, csak nincs tudatában, hogy mennyire förtelmes és szörnyű a bűn.
És nem akarják elengedni azt a bizonyos dolgot, amit úgy öntöttek magukba, mintha
víz lenne. Látjátok, a kérdés nem az, hogy felismered-e, hogy bűnös vagy.
A kérdés inkább ez: “Uram, amint beszéltem Önhöz” – vagy lehet, hogy egy hosszabb távú
tanítványozásról van szó – “Uram, amint beszéltem és tanítványoztam Magát,
mit végzett Isten az Ön szívében?”
Gyakran jönnek hozzám és mondják: “Új kapcsolatom van Istennel.” Én meg megkérdezem:
“Új a kapcsolata a bűnnel is? Mert ha nem viszonyul új módon a bűnhöz,
akkor Istennel való viszonya sem változott.
Megtette-e Isten azt a természetfeletti munkát a szívedben a Szentlélek által, hogy bár
régen Istent figyelmen kívül hagyva és Őt utálva éltél,
most már mindennél drágábbnak tartod és mindenek fölött Őrá vágysz?”
Vagy minden vagy senki az életedben.
Isten végtelen.
A Mennyben vég nélkül hajthatjuk, vég nélkül nyomozhatjuk Isten dicsőségét.
De a legtöbben, még azok közül is, akik evangéliumi gyülekezetekbe járnak,
nem akarják ezt, és ezt azért tudom, mert most sem akarják ezt. Ha most nem szeretnéd,
akkor sem fogod, mert az örök élet nem azzal kezdődik, hogy meghalunk és a Mennybe jutunk.
Jézus azt mondja, hogy az az örök élet, hogy ismernek Téged, TÉGED, és ez abban a pillanatban kezdődik,
amikor Isten újjáteremti a szívedet és megmutatja... Ennek a helynek ellentmondásosnak kellene lennie.
Ennek a gyülekezetnek a szó minden értelmében ellentmondásosnak kellene lennie.
A teológiánk legyen magas szintű, akár akadémiainak is nevezhető.
Higgyék azt az emberek, hogy csak teológiával és igazsággal foglalkozunk,
de amikor elindul a dicsőítés, akkor szakadjon le a plafon!
Vágysz Rá?
Valóban vágysz Istenre? �