Tip:
Highlight text to annotate it
X
A Tárgyaink Története projekt és a Free Range Studios bemutatják
A Tárgyaink Története első évadában egy olyan rendszert láttunk,
amely sokkal több felesleges dologból
és sokkal kevesebb olyan dologból állt, ami valójában kell nekünk.
Most megnézzük mi is áll ennek a hátterében,
és hogy hogyan is fordítsuk mindezt a visszájára.
Jöjjön a második évad!
CITIZENS UNITED kontra VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG
avagy miért csak akkor működik a demokrácia, ha emberek csinálják
Rossz neked, rossz Amerikának.
Visszaállít minket a helyes útra.
Ez a miniszter tönkretette az államot, most pedig a te szenátorod akar lenni.
Állj fel és mondj nemet! Állj fel és mondj nemet!
Ami rossz neked, rossz Amerikának is.
Szavazz rá! Szavazz rá!
Neked nincs ezzel tele a hócipőd?
Miért van az, hogy minden választási periódusban
egyszerűen lehetetlen, hogy a valódi tényekről is halljunk
ezekben a félrevezető választási hirdetésekben.
És úgy tűnik, hogy mindez egyre rosszabb lesz,
hála a legfelsőbb bíróságnak.
2010-ben elfogadták, hogy a vállalatok annyi pénzt költhessenek
a választási hirdetésekre, amennyit csak akarnak.
De várjunk csak, miért is mondják meg nekünk a vállalatok, hogy kire szavazzunk?
Valamit tegyünk itt tisztába. Ez itt egy demokrácia,
amit az emberek irányítanak?
Én is egy személy vagyok, te is. És a Chevron?
Na, ő nem.
Szóval nem kellene, hogy a választások is az emberekről szóljanak?
Munkahelyek, biztonságos termékek, egészségbiztosítás,
felelős kormány, tiszta levegő és víz.
Úgy tűnik, az amerikaiak többsége azt szeretné, hogy ezek fejlődjenek.
De az emberek csak másodlagosak, amíg a vállalatok
milliókat költenek a saját jelöltjük megválasztására.
Az olajcégeknek sikerült rábírniuk a politikusokat,
hogy megakadályozzák a klímatörvényeket.
A gyárosoknak sikerült olyan kereskedelmi egyezményeket kicsikarniuk,
amelyek nem kérdőjelezik meg a termék biztonságát,
valamint a tengerentúlra viszik a munkát.
A biztosítókat kérdezték meg legelőször az egészségügyi reformról,
az óriásvállalatok pedig további támogatásokat kaptak.
Talán ezért sokan - ideértve a republikánusokat, demokratákat, függetleneket -
frusztráltak a kormány miatt.
Könnyű mérgesnek lenni, de itt az ideje, hogy okosan cselekedjünk és rájöjjünk,
hogy a probléma gyökere nem az, hogy rosszak a jogalkotóink,
hanem, hogy a demokráciánk alapja van válságban.
Az amerikaiak 85%-a érzi úgy, hogy a vállalatoknak
túl nagy hatalmuk van a demokráciában, az embereknek pedig túl kevés.
85%, ez bizony a többség!
Dugjuk hát össze a fejünket és vegyük vissza a demokráciánkat a vállalatoktól!
Ez az első és legfontosabb lépés, hogy fejlődést érjünk el
olyan területeken, ami a legjobban számít.
Először is, hogyan is veszítettük el demokráciánkat?
Menjünk vissza pár évszázadot.
Akkoriban még csak emberek voltak.
Valakinek üzlete volt, valaki az üzletekben dolgozott.
Mégis, csak emberek voltak.
Aztán feltaláltunk valami teljesen újat: a vállalatot.
Ezek a jogi személyiségek abszolúte függetlenek azoktól, akiké a vállalat.
Ha egy vállalat bajba kerül, a tulajdonos azt mondhatja,
ne engem hibáztass, hanem a vállalatot. Én csak egy részvényes vagyok.
Amikor az Egyesült Államok létrejött, a vállalatokat egyszerűbb volt ellenőrizni.
Akkoriban a kormány rövid távú szerződéseket kötött velük,
például egy híd vagy vasút építésére.
Miután befejezték tevékenységüket, feloszlatták őket.
De idővel a törvény is változott és a vállalatokat
már nem kellett megszüntetni a tevékenység befejezése után.
Elkezdtek függetlenné válni mindentől
és egy dolog lebegett a szemük előtt: a profit.
így született meg a modern vállalat.
A mai vállalatokba már egy veszélyes parancs van kódolva.
Az emberekkel ellentétben, akiket mindenféle motiváció hajt,
pl. helyes dolgot cselekedni, szeretet a család, az ország, a bolygó iránt,
a vállalatot csak egy, a piac és szabályozás által meghatározott dolog élteti.
A tulajdonosok profitjának maximalizálása,
azaz annyi pénzt csinálni, amennyit csak lehet. Ennyi.
Valójában ezt követeli a törvény és a piac is.
Képzeljünk el egy barátot, aki ezt mondja: - Az egyetlen dolog, ami érdekel az a pénz.
Nem szívesen hagynánk, hogy ő vigyázzon a gyerekünkre,
vagy pl. teszem azt, a demokráciánkra.
Igen, emberek működtetik ezeket a cégeket,
de az emberi motivációjuk csak másodlagos.
Ha ezeket a profit elé helyeznék, akkor le is út, fel is út lenne.
Persze, ezek a cégek csinálhatnak jó dolgokat is:
pl. adományozhatnak, vagy zöldebbek lehetnek,
de csak akkor, ha mindez nem ütközik a profit maximalizációval.
És bizony, megszületésük óta hatalmasra nőttek.
A világ 100 legnagyobb gazdasága közül 53 vállalat.
A vállalatoknak egyetlen céljuk van,
hatalmasok és tulajdonosaik egyszerűen elháríthatják a felelősséget.
Mindez eléggé nehézzé teszi az együttélést velük.
Ha azt akarjuk, hogy ők szolgáljanak minket és nem fordítva,
akkor alapvető szabályokra van szükség.
És itt jön be a kormány, hogy felállítsa a szabályokat
és mindent tisztességesen és biztonságosan vezessen,
valamint, hogy megóvjon minket a vállalatok ámokfutásától.
Na már most, ha a vállalatok célja a minél nagyobb profit,
akkor szerinted örülnek ezeknek a szabályozásoknak?
Persze, hogy nem. Inkább ők akarják írni ezeket a szabályokat.
Na de egy demokráciában nem másoknak kellene írniuk a szabályokat?
Az embereknek.
Ezért van az, hogy a vállalatok demokráciánkba bekúszó kulcsstratégiája az,
hogy rájuk ugyanúgy vonatkozzon az első kiegészítés (szólásszabadság),
mint ránk, emberekre.
Pontosan így nyerték meg a 2010-es legfelsőbb bírósági ügyet is,
ami a Citizens United kontra Szövetségi Választási Bizottság néven vált ismertté.
Ebben az ügyben a legfelsőbb bíróság öt tagja vélte úgy,
hogy alkotmányellenes a vállalatok által választásokra költött összegek korlátozása.
Miért? Mert ez a korlátozás megsérti az első kiegészítésben leírt szólásszabadságot.
Egyértelmű, hogy az első kiegészítést író honatyáink
az emberek szólásszabadságát próbálták védeni.
De ez a döntés azon a megveszekedett érven nyugszik,
hogy a vállalatokat ugyanúgy kezelni, mint az embereket,
sőt ugyanazokat a jogokat is élvezik.
Ez azt jelenti, hogy a vállalatok annyit költhetnek,
amennyit akarnak és akkor, amikor akarják,
vagy egyszerűen csak megszabadulhatnak azoktól a jelöltektől,
akik nem az ő érdekeiket képviselik,
és elővehetik saját jelöltjeiket, akik úgy tesznek, ahogy a vállalatok mondják nekik.
Remek hír ez a vállalatoknak, hiszen kiválaszthatják a jogalkotókat,
akiknek az lenne a dolguk, hogy őket kordában tartsák.
Én teljesen a szólásszabadság mellett vagyok.
Ha az Exxon minden részvényese és munkása saját maga
szeretné képviselni az olaj lobbit, minden joguk megvan hozzá.
Sokkal többen fognak egy másik jelöltet támogatni.
Ez a valódi demokrácia!
Azonban most az Exxon és más vállalatok is úgy dönthetnek,
hogy korlátlan mennyiségű pénzzel befolyásolják a választásokat
anélkül, hogy akár megtárgyalnák ezt a részvényeseikkel.
Ez nagy dolog, hiszen ha a legnagyobb 100 vállalat
profitjának csak egy százalékát felajánlaná,
minden lehetséges elnök, parlamenti és szenátusi jelöltet együttesen kiszorítanának.
Sok szerencsét, ha itt akarod a hangodat hallatni!
Szóval, ha nem zárjuk el a zsilipkapukat, az bizony árvizet jelent.
2010-ben az ún. "független" csoportok, mint a vállalatok
300 millió dollárt költhetnek a választásokra.
Mindez több, mint az 1990-es évektől zajló választásokra költött összeg együttvéve.
A vállalatok így hallgatják el a hangunkat.
Ők megkapják, amit akarnak, a demokrácia pedig nagy bajban van.
De megmenthetjük!
Az embereket felháborította a legfelsőbb bíróság döntése,
amire egy komoly reakció várható.
Egy ilyen hatalmas problémára csak hatalmas megoldást adhat választ:
egy új alkotmányos kiegészítés.
A kiegészítés tiszta és egyértelmű.
Visszafordítja ezt a katasztrófát azáltal,
hogy kinyilvánítja az első kiegészítés nem vonatkozik a vállalatokra.
Bizonyos, hogy az alkotmány megváltozása egy hatalmas és ambiciózus cél,
de nem lehetetlen.
Mindig is óriási és pozitív változások történtek ebben az országban,
mert az emberek mertek nagyot álmodni, magasra rakták a mércét
és magasztos célokat tűztek ki maguk elé.
Itt az ideje megint ezt tennünk, hiszen demokráciánk van veszélyben.
A választások nyilvános finanszírozása egy másik ilyen lépés lenne.
A Kongresszus egy olyan törvényjavaslaton dolgozik,
ami lehetővé tenné, hogy a jelölteket vállalati pénz nélkül válasszák meg.
Az amerikaiak 85%-a úgy gondolja,
hogy a vállalatoknak túl nagy a befolyása a demokráciánkban.
Ez elegendő ahhoz, hogy változtassunk, ha valódi lépéssé tudjuk formálni frusztrációnkat.
Ezek a vállalatok maguktól nem hagyják békén a demokráciát,
hacsak mi vissza nem vesszük.
Szóval folytassuk a harcot a megújuló energiáért, a zöld munkahelyekért,
az egészségbiztosításért, a biztonságos termékekért és a jobb oktatásért.
De tegyünk félre egy kis energiát minden idők legnagyobb csatájára is.
Egy csatára, ami olyan kapukat nyit meg, amelyek mindezeket megoldhatnák.
Itt az ideje, hogy a vállalatok a saját dolgukkal törődjenek,
míg a demokráciát újból emberek irányíthatják.
Felirat: Diverziti Egyesület www.diverziti.hu