Tip:
Highlight text to annotate it
X
A Tárgyaink Története projekt és a Free Range Studios bemutatják
A Tárgyaink Története első évadában megnéztük azt a rendszert,
ami túl sok dolgot kreál, de túl kevés olyat, amire tényleg szükségünk is van.
Most a történetek mögé tekintünk.
Itt találhatunk lehetőségeket e helyzet visszafordítására.
Isten hozott a második évadban!
VÁLSÁGBAN - ahol még rengeteg pénz van egy jobb jövő építéséhez
Az elmúlt években sokkal megfontoltabban költök, ahogy mindenki más is.
Kevesebbet járok étterembe, visszafogom a szükségtelen kiadásokat
és spórolok a gyerek egyetemére.
Sokkal felelősségteljesebben költök.
De amit nem szabályozhatok, hogy egy jó része a pénzemnek a kormányhoz megy.
Ez nem a legjobb része a dolognak, de én hiszek az adófizetésben.
Nem csak azért, mert ez a törvény, hanem mert hiszek
a jobb jövőbe való befektetésben, amit egymagam nem kivitelezhetek.
Abba a jövőbe, amit mindenki akar, és amit minden politikus megígér:
remek iskolák, egészséges környezet, tiszta energia, jó munkahelyek.
De valami fura dolog történik a pénzünkkel a szebb jövő útján:
úgy néz ki, hogy eltűnik.
Mire eljutunk odáig, hogy befektessünk a szebb jövőbe,
ezt halljuk: 'bocs, idén nem megy, válság van'.
Igazából annyira nagy a vész, hogy olyan dolgokon spórolunk,
amik ezt az országot naggyá tették,
mint az iskolák, a környezetvédelem, szociális juttatások és egészségügy.
De várjunk csak! Válság van?
Havonta befizetem a saját nehezen megkeresett részemet, ahogy mindenki más!
Ha ezt mindenki megtette, jelentős pénzforrás áll rendelkezésre.
Ez az összeg jelentősen csökken a vállalatoknak nyitott kiskapuk
és a leggazdagabb 1%-nak nyújtott példátlan mértékű adókedvezmények miatt.
De még így is trillió dollárnál több pénznek kell maradnia!
Ha válság van, akkor hová tűnik ez a sok pénz?
Úgy döntöttem, utánanézek és kiderült,
hogy az egész 'válság' sztori mögött egy sokkal nagyobb dolog rejlik.
Egy történet, ami egy helyettünk meghozott döntésről szól,
ami ráadásul még hátrányos is ránk nézve.
A jó hír az, hogy ezek a mi választásaink és meg tudjuk változtatni őket.
Szóval hova kerül az a sok pénz?
A katonai célú költések viszik el a legnagyobb szeletet:
726 milliárd dollárt 2011-ben.
Hűha! Ezzel a pénzzel azért inkább egy szebb jövőt lehetne építeni.
Milliókat költeni szükségtelen harci gépekre és vég nélküli háborúkra,
aztán azt mondani, hogy válság van, nem éppen egy őszinte húzás.
Mintha a milliárdos jachtodból kiabálnál a gyereknek,
hogy nincs pénzed befizetni az iskolai menzát.
További milliárdok mennek az ősrégi gazdaság fenntartására.
Arra a rendszerre, amiről a Tárgyaink Történetében beszéltünk:
ami károsítja a környezetet, üvegházhatású gázokat és szemetet termel,
többet mint bármelyik rendszer és még boldoggá sem tesz minket.
Hosszan sorolhatnánk, hogy miért,
de egyszerűen nem működik, mégis életben tartjuk.
Az életbentartás legfőbb módja a cégeknek nyújtott anyagi támogatás.
Ez olyan támogatási forma, amit bizonyos cégek azért kapnak,
hogy más cégekkel szemben előnyökre tehessenek szert.
Ez nem feltétlenül rossz, főleg ha azoknak megy, akik egy jobb jövőt építenek.
A baj az, hogy azok a cégek kapják, akik valójában minket húznak le.
Bárhova nézel ebben a gazdaságban, megtalálod ezeket a támogatásokat.
Vannak a támogatásértékű kiadások, ahol a kormány a mi pénzünket osztja szét,
például amelyek a nagy mezőgazdasági cégeket pénzelik,
miközben a családi farmokat kihalásra ítélik.
Vagy a kevésbé nyilvánvaló módszer,
amikor a kormány olyan számlákat áll, amit a cégnek kellene kifizetnie,
mint pl. feltakarítani a mérgező vegyszereket és az óriási trágyatavakat,
vagy egyirányú utakat építeni, amik pl. egy szupermarketbe vezetnek csak,
vagy szennyező hulladékégetőt építeni, aminek sosem lenne gazdasági realitása.
Aztán ott vannak az adókedvezmények,
amik nagy cégeknek nyújtanak segítséget, hogy ne kelljen kifizetniük a részüket
mint pl. a nagy adócsökkentések az olaj- és gázcégeknek,
még rekord profit esetén is.
Ezek több milliárdra rúgnak, amelyeket jobb célra kellene gyűjteni és használni.
Aztán ott van még a ***ázat átvállalási támogatás is,
ahol a kormány befektetési bankként vagy biztosító társaságként működik
az olyan cégek számára, akik ***ázatos ügyekkel foglalkoznak,
pl. atomreaktort építenek.
Ha valami baj történne, a következményeit nekünk kell állni.
Aztán ott van a közjavak kedvezménye,
ahol a kormány közösségi javakat ruház át cégeknek olcsón vagy ingyen.
Milliárdokat vesztünk így!
Mint például az állami területeken történő bányászat 1872-es
bányászati törvényben meghatározott árakon történő engedélyezése.
1872-ben Grant elnök írta alá ezt a törvényt, hogy idevonzza a telepeseket.
Hát, sikerült!
És mindez nem is számít externáliának.
Ezek a trilliós összegek nem tűnnek fel sehol, habár károsítják
a környezetet, az egészséget, a klímát is, amit ez az ósdi gazdaságunk okoz.
A szennyező fizet törvény nélkül, mindannyian fizetünk
a tiszta víz, a levegő elvesztésével, vagy az asztma és rák növekedésével.
Ha levonjuk ezeket a költségeket, akkor a számláink kifizetésére sem marad elég pénz,
nemhogy a szebb jövő építésére!
Hogy lehet az, hogy az elavult gazdaság fenntartására,
a nagy olajcégek és bankok kisegítésére mindig van elég pénz,
ám mikor egy élhetőbb jövő építését kérjük számon, csak a "válság van" választ kapjuk?
Talán mert ők tudják, mit kell kérni.
Lobbistáik és választási kampány hozzájárulásaik célja,
hogy egyértelművé tegyék mit akarnak, és mit tesznek, ha kérésük nem teljesül.
És működik!
Azok a szenátorok, akik 2011-ben az olajcégeknek szánt kedvezmények
megtartása mellett szavaztak, ötször annyi pénzt kaptak választási kampányukra,
mint azok, akik a megszüntetésére.
Ahelyett, hogy a kedvezmények a kormány eszközei lennének,
a minket valóban szolgáló cégek segítésére,
azokhoz kerülnek, akiknek a legnagyobb a hatalmuk.
De tudod, hogy valójában kinek van igazi hatalma? Nekünk!
Mi lenne akkor, ha mi is úgy vigyáznánk az adónkra, mint a többi pénzünkre?
Mi lenne, ha elmondanánk a kormánynak,
mit akarunk és mit csinálunk, ha nem kapjuk meg, pl. hogy nem szavazunk rájuk!
Mi átirányíthatnánk ezeket a kedvezményeket felszabadítva ezzel milliárdokat.
Felejtsük el a válságot, egy jobb jövőt építhetünk most!
Kezdhetjük azzal, hogy a 10 milliárdos olajtámogatást
megújuló energiába és energiahatékonysági projektbe fektetjük.
Ennek az összegnek a felével kétmillió háztartásba juttathatnánk el a napenergiát.
Aztán a maradékkal újraszigetelhetnénk fél millió háztartást,
munkát teremtve és energiát spórolva.
A Super Fund speciális pénzügyi alapnak átlagosan 140 millió
dollárba kerül egy toxikus, szennyezett terület kármentesítése.
Fizessen a szennyező és a felszabadult pénzt
biztonságosabb anyagok kifejlesztésére fordítsák,
így nem kell azon aggódnunk, hogy a szennyezés megint megtörténik.
A legtöbb vegyszer olajból készül - ezért hívják őket petro-vegyszereknek.
Csupán 20%-uk lecserélése természetes anyagokra 100 000 munkahelyet teremtene.
Ahelyett, hogy a szemétégetőket támogatjuk,
a valódi megoldást favorizáljuk, mint pl. a nulla-hulladékot.
Az USA újrahasznosítási arányának felemelése 75%-ra
másfélmillió új munkahelyet teremtene.
Kevesebb szennyezéssel, hulladékkal és energiával.
Mi lehet ebben a rossz?
Így még mindig maradna több milliárd az oktatásra:
a legjobb befektetésre egy jobb gazdaságért.
100 milliárd dollárral, 40%-kal lehetne emelni az általános iskolai tanárok számát,
és 6 millió diáknak adhatnánk ösztöndíjat.
Újraépíthetjük az amerikai álmot.
Lehetne egészséges környezet, jó munkahelyek és elsőrangú oktatás.
De csak akkor, ha abbahagyjuk az elavult jelenlegi gazdaság támogatását.
Ha legközelebb van egy jó ötleted a szebb jövőt illetően és valaki azt mondja,
hogy ez mind szép, de erre nincs pénz, akkor mond meg, hogy nem vagyunk válságban.
Van pénz, és a miénk, úgyhogy itt az ideje, hogy helyesen használjuk!
Felirat: Diverziti Egyesület www.diverziti.hu