Tip:
Highlight text to annotate it
X
A Venus Project bemutatja
Roxanne Meadows filmjét
Írta: Jacque Fresco
Az egész pénzalapú, anyagias beállítottságú társadalom
egy hamis társadalom.
Társadalmunk az emberi fejlődés legalacsonyabb szintjeként fog fennmaradni a történelemben.
Megvan hozzá az eszünk, megvan a know-how, a technológia is,
és meg is valósítható, hogy egy teljesen új civilizációt építsünk fel.
PARADICSOM vagy ENYÉSZET
(Jacque Fresco) Az 1929-es Gazdasági Világválság élettapasztalata
nagy hatással volt társadalmi öntudatom kialakulására.
Ekkor jöttem rá, hogy a Föld még mindig ugyanaz:
a gyárak még mindig épségben álltak, megvoltak az erőforrások is,
csak az embereknek nem volt rá pénze, hogy a termékeket megvegye.
Éreztem, hogy a játékszabályok, amik szerint játszunk,
elavultak és elégtelenek.
A nyomor, a szenvedés és a háború volt az, ami az életem munkájára ösztökélt.
Motivált a kormányzatok látszólagos hozzá nem értése is,
az egyetemi körök vaskalapossága, a tudósok által kínált megoldások hiánya.
Rájöttem: ahelyett, hogy egyénenként próbáljak változtatni a dolgokon,
sokkal hatékonyabb módszer az egész a kultúra újratervezése.
Így kezdődött az egész életemen át tartó kutatás
a mai világ számtalan problémájának megoldására.
(Narrátor) Ez a film a társadalmi változás egy megvalósítható tervét mutatja be,
amelynek célja egy békés és fenntartható globális civilizáció megvalósítása,
az ember, a technológia és a természet együttélésével.
Egy olyan követendő alternatívát vázol fel,
amelyben az emberi jogok nem csak papíron léteznek,
hanem az életmód alapjai.
A neve: Venus Project.
Alapítója, Jacque Fresco,
kultúránk teljes újratervezésére szólít fel. Egy olyan társadalom kialakítására,
amelyben a háború, szegénység, éhínség, adósság, szükségtelen szenvedés
nemhogy elkerülendőnek tekintendő, hanem egyenesen elfogadhatatlan.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy bármi, ami ennél kevesebb,
egyszerűen a meglévő problémáink fennmaradásához vezet.
Panaszkodni anélkül, hogy megoldást kínálnánk, nem vezet semmire.
A Venus Project kutatóközpontja,
amelyet Fresco és Roxanne Meadows épített fel,
Florida állam Venus nevű városában található.
Nehézségeink alapvető okaival foglalkozik.
De honnan is erednek valójában ezek a problémák?
Hibás rendszerek
Mára már nagyon kevés megoldás közül választhatunk,
saját magunk alkotta kényszerpályán haladunk a pusztulás felé.
A tegnapi megoldások ma már nem helytállóak.
A környezetben eddig okozott károk miatt
nemsokára eljutunk arra a pontra, ahonnan nincs visszaút,
ahonnan a természet diktálja a folytatást.
Vagy folytatjuk úgy, ahogy eddig,
elavult társadalmi és gondolkodásbeli szokásainkkal,
és ezáltal veszélyeztetve a jövőnket,
vagy egy sokkal helytállóbb értékrendszert alkalmazunk,
egy fenntartható társadalomhoz illőt,
több lehetőséggel és szabadsággal.
Az amerikaiakat társadalmuk arra nevelte,
hogy évente újabb autót vegyenek,
hogy egy új televíziót vagy magnót vásároljanak.
Pokolian radikálisak vagyunk, de politikai és szociális intézményeink
nem változtak, és ez az, amiért egy helyben toporgunk,
mert bármely új ötletre rányomjuk a kommunizmus vagy diktatúra bélyegét,
mert úgy lettünk felnevelve, hogy féljünk mindentől, ami új.
(Narrátor) A világ gazdasági rendszerei közül egyik sem
- sem a szocializmus, sem a kommunizmus, a fasizmus, sem a szabadpiac -
nem tudta felszámolni az elitizmus, nacionalizmus, fajgyűlölet problémáit,
és mindenekelőtt a szűkösséget.
Ezek a rendszerek elsődlegesen mind gazdasági egyenlőtlenségen alapszanak.
Ha az erőforrások szabályozására és elosztására a pénzt használják, nyereségért,
és a népek, országok csak önmagukra számíthatnak,
akkor mindenáron megpróbálnak előnyt szerezni.
Ezt teszik versenyelőnyük fenntartásával,
vagy katonai beavatkozással.
A háború a nemzetek közti nézeteltérések megoldásának végső kudarca.
Szigorúan pragmatikus szempontból nézve, a háború
az életek és erőforrások valaha látott legképtelenebb pazarlása.
A legtöbb háború célja az erőforrások feletti rendelkezés,
és egy viszonylagos előnyhelyzet fenntartása.
Nem az "emberi méltóság" miatt vannak háborúk.
Nem az emberek helyzetének javításáért.
A győztes ország lakóinak talán javít a helyzetén.
Ezt talán megteszi, de ami a világ többi részét illeti,
ennek hatalmas ára van.
(Narrátor) A nemzetek közti viták megoldásának ez a durva,
erőszakos módja egyre baljósabb jelleget ölt
a nukleáris fegyverek számítógépes célbajuttató rendszereinek,
és halálos biológiai és vegyi fegyverek megjelenésével.
Több, mint 100 000 cég abrakol a Pentagon tarisznyájából,
de a pénz nagy része egy maréknyi óriásvállalathoz kerül.
Talált pénz ez, kiváló meggazdagodási lehetőség
azoknak, akik a hadiiparból hasznot húznak.
Ha a háborúból kivonnánk a profitszerzés lehetőségét,
vajon lennének-e egyáltalán háborúk?
(Jacque Fresco) Ha besoroznak katonának, hogy szolgáld a hazádat,
az életed ***áztatod az országért.
A hadiipart is be kellene sorozni:
minden ágyú- és gépfegyvergyártót,
autó-, terepjáró-, hadihajó-gyártókat,
mind besorozni, ugyanolyan bérezéssel, mint a hadseregé.
Így rendben lenne, de amíg egyesek milliókat keresnek azzal, hogy
hadihajót és gépfegyvert adnak el a katonaságnak, ez romlott.
Ha rajtam állna, és a hadseregben milliók szolgálnának,
iskolába küldeném, kiképezném őket problémamegoldásra,
hogy megférjenek más nemzetekkel. Ezt kellene tennünk, öldöklés helyett.
A katonák egyszerű gyilkológépek, öldöklésre vannak kiképezve.
Én arra képezném ki őket, menjenek Mexikóba és oldják meg a vitákat,
és menjenek az arab világba, és próbálják áthidalni a különbözőségeket.
Hogy mindenkit közös nevezőre hozzanak, minden nemzetet.
(Narrátor) A háború nem az egyetlen formája az embereket érő erőszaknak:
ott van még az éhínség, a szegénység,
a hajléktalanság és a munkanélküliség.
Annak elfogadása, hogy ezek az "emberi természet" velejárói,
csak egy mítosz, amit a helyzet fenntartására használnak ki.
A környezet befolyása
A genetikának semmi köze a kapzsisághoz, üzlethez, faji előítélethez.
Bármely társadalom működtető rendszerei mind a nevelésünk részei:
a könyvek, amiket olvasunk, mintaképeink, az emberek, akiket csodálunk.
A géneknek semmi közük ehhez...
közük van a szemünk színéhez, az orrunk formájához,
esetleg örökölt vonásainkhoz.
A gének nem határozzák meg értékrendünket.
Ha sokkal jobb aggyal születsz is, mint valaki más,
ha jobbak a receptoraid, a szöveteid minősége...
Azt mondanám, ha jobb az agyad,
és fasiszta országban élsz, hamarabb leszel fasiszta.
Az agy nem tud különbséget tenni jó és rossz között.
Az agy nem tudja eldönteni, mi lényeges és mi nem,
ezt csak a tapasztalat tanítja meg nekünk.
(Narrátor) Nem születünk kapzsinak, irigynek, gyűlölködőnek vagy bigottnak.
Viselkedésünk és értékrendünk azt a kultúrát tükrözi, amelyben nevelkedtünk.
Ha az amazóniai fejvadászok között nőttél volna fel,
fejvadász lennél.
Ha azt kérdezném tőled: nem zavar, hogy öt zsugorított fejed van?
Azt mondanád: de igen, mert a bátyámnak húsz van!
Bolond lennél? Nem, abban a kultúrában ez a normális.
A társadalmi és környezeti problémák megoldhatatlanok,
amíg néhány nemzet uralja a Föld erőforrásainak nagy részét,
és a döntő szempont a profit, nem pedig az emberek jóléte.
A profit előtérbe helyezése szükségtelen szenvedést okoz,
és a manapság elterjedt, aberrált viselkedési formákhoz vezet.
Sokan úgy érzik, a törvény uralma szükséges a problémáink kiküszöböléséhez.
Rengeteg törvényünk van, ezer meg ezer,
de ezeket folytonosan megszegik.
Papíron tett kijelentések és egyezségek nem változtatnak a tényeken:
a szűkösségen, a nélkülözésen, a bizonytalanságon.
Megjósolható a jövő és az értékrendszer alakulása, ha ismerjük
az óceán szennyezésének alakulását, a termőföld szűkösségét...
Ha látjuk, hogyan növekszik ez a pusztító rendszer,
megjósolhatjuk, hogy lázongások, öldöklés, gyilkosságok várhatók.
Az emberi viselkedést igazából a környezet váltja ki.
Ha szűkösség van, például vízből, a víz értékes lesz, és magas lesz az ára.
Vizsgáljuk meg a szűkösséget, mint rendszert.
Tegyük fel, hogy 3 napig aranypor hullna az égből.
Az emberek kimennének és lapátolnák, megtöltenék a pincét,
padlást, minden szekrényt és fiókot a házban. Kidobnák a ruháikat.
Ha az arany-eső egy egész éven át esne, az arany mindent beborítana,
az emberek kisöpörnék a házaikból az aranyat, eldobnák a gyűrűiket,
tehát az emberi viselkedés adott körülmények hatására változik.
Csak olyan dolgok elé állítanak rendőröket, amikre az embernek szüksége van,
de hozzáférése nincs, tehát őrizni kell.
Viszont ha mindenhol citrom-, narancs- és almafa nőne,
képtelenség lenne eladni a gyümölcsöket.
Ha egy olyan szigetre vetődnénk, ami erőforrásokban annyira gazdag,
mondjuk, 10 ember élne a szigeten, és minden egyes emberre ezer hal jutna,
és ha tízszer annyi kenyérfa és banán teremne, mint amennyire szükség van,
akkor a pénz létre sem jönne.
Nem jelenne meg a magántulajdon sem.
Ha a sziget elég nagy lenne, ha a 10 emberre 8000 hektárnyi föld jutna,
senki sem törődne azzal, hogy kijelölje magának a saját területét.
Vannak viselkedési minták, amik a túlélést szolgálják.
Vannak társadalmi feltételek, amik meghatározzák értékrendszerünket és világlátásunkat.
Senki nem írhatja elő a megkívánt viselkedési formákat anélkül,
hogy előtte azt a környezettel ne egyeztette volna.
Jobban tesszük tehát, ha jobban vigyázunk
a környezetre és egymásra,
és ha a tőlünk telhető legmagasabb szintű
oktatást biztosítjuk az emberek számára,
hogy fennmaradjon a társadalom.
Egy békeszerződés sem elég a háború elkerüléséhez,
ha nem szüntetjük meg a háború alapvető okait.
Talán csak erkölcsös emberekre van szükség a kormányban,
akik valóban a közösség jólétéért harcolnak?
De ha a legetikusabb embereket választanánk is a vezető tisztségekbe,
amint kifogynánk az erőforrásainkból, megjelenne a hazudozás,
csalás, lopás és korrupció.
Nem is etikus emberekre van leginkább szükség,
hanem arra, hogy mindenki javára,
okosan gazdálkodjunk a Föld erőforrásaival.
Társadalmi hiányosságok
Vizsgáljuk csak tovább a társadalmi berendezkedésünket.
A gazdaság fenntartásához a termékek folyamatos adás-vételére van szükség.
Ezért mindent szándékosan úgy terveznek, hogy elhasználódjon vagy elromoljon.
Talán észrevetted, hogy ez általában
közvetlenül a garancia lejárta után szokott megtörténni.
Ennek a korrupt gyakorlatnak neve is van: tervezett elavulás,
ami nem más, mint a hatékonyság tudatos megvonása.
Feltalálók és újítók a legjobb iskolák elvégzése után
olyan termékek tervezésére kényszerülnek,
amelyek menetrendszerűen romlanak és használódnak el.
Ez hatalmas erőforrás- és energiapazarlást eredményez.
Bolygónkat kifosztjuk a profit érdekében.
Ha jobban belegondolunk, nem egy munkahely az, amit az emberek akarnak,
hanem a fizetés által megszerezhető dolgok.
A pénz nem képvisel semmilyen valóságos dolgot,
nem fedezi arany- vagy ezüsttartalék.
Nem lehet megenni, vagy házat építeni belőle.
Még a valóságos termelési és szolgáltatási kapacitásunkhoz
sem igazán van köze.
A pénzügyi rendszer évszázadok óta öröklődik,
és vakon használjuk továbbra is.
"Engedjétek át nekem egy ország pénzét,
és nem érdekel, ki írja a törvényeket." Mayer Rothschild
Ez a rendszer egyre szélesebb körben alkalmazza az automatizálást,
ami csökkenti a lakosság többségének a vásárlóerejét.
Eljön majd a nap (ennek a neve Gauss-görbe)
amikor a foglalkoztatás szintje itt lesz, a termelés itt,
a vásárlóerő pedig itt. A rendszer leáll.
Bedőlnek a bankok és semmi se működik többé.
Nagyon gyorsan haladunk ebbe az irányba.
2011-ben már elértük azt a helyzetet,
ahol kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a gép legyőzte az embert.
Hihetetlenül nagy a termelékenység, sokkal kevesebb emberrel.
Nagyobb a termelékenység a gazdaságban, mint ezelőtt bármikor;
egy iPad alkalmazás többet tud elvégezni, mint négy ember.
Arról van szó, hogy kevesebb a munkahely. A meglévő munkahelyeken pedig
értelemszerűen kisebbek lehetnek a bérek.
Több ember verseng kevesebb munkahelyért.
A bérek lecsökkennek, ez a középosztályt érinti leginkább,
és onnan továbbgyűrűzik.
A társadalmi összeomlás felé haladunk.
Azt hiszem, ez világszerte be fog következni, nem csak itt.
Nem kell ehhez megdönteni a kormányt.
Csak hagyni kell a dolgokat a maguk útján haladni, és a kormány megdől.
Ha kezedben van a média, meg tudod nyugtatni az embereket,
de ha egyre többen válnak munkanélkülivé, és nincs vásárlóerejük,
a rendszer összeomlik. Nem működik tovább, kezdődnek a fosztogatások.
Ez már folyamatban van. Ez az ország máris fizetésképtelen.
A társadalombiztosításnak gondjai lesznek
a nyugdíjak kifizetésével.
Jóval többet költöttek már, mint amennyijük valójában van.
Nem tehetnek mást: egyre több pénzt kölcsönöznek bankoktól, halmozzák az adósságot.
Íme, korunk egy gyászos jelképe.
Nem messze innen, Manhattan belvárosában látható.
Az USA államadóssága túlnőtte az Államadósság Óráját.
1989-ben helyezték üzembe,
akkor az államadósság még kevesebb, mint 3 billió dollár volt.
Az utóbbi időben az adósság olyan mértékben nőtt, hogy elhagyták a dollár-jelet,
hogy legyen hely még egy számjegynek, amikor a szám túllépte
a 10 billiós határt, és minden egyes másodpercben tovább nő.
Egy teljesen új, két számjeggyel kibővített órát szerelnek fel jövőre.
A szövetségi kormány nem nyomtathat pénzt.
Nem adhat kölcsönöket, és nem vehet részt a banki üzletben.
Ez csak a bankárok kiváltsága.
Mit kell tennie a kormánynak, ha szeretne egy légierőt kiépíteni,
havi 2000 repülőt legyártatni?
Pénzt kell kölcsönöznie egy magánbanktól,
aláírni a papírt, de ha a háborút elveszítik vagy nem érik el céljukat,
akkor a kölcsön visszafizetésének terhe az adófizető polgárokra hárul.
"A történelem azt mutatja, hogy a pénzváltók a visszaélés, intrika, megtévesztés
és az erőszakos eszközök egész tárházát bevetették azért,
hogy hatalmukban tartsák a kormányt,
a pénz és annak kiadása feletti ellenőrzés útján." - James Madison
(Narrátor) Az emberiség és társadalmi struktúrái átmeneti állapotban,
egyféle társadalmi evolúció folyamatában találhatók.
Ha át akarjuk vészelni ezt a viharos időszakot,
képesnek kell lennünk alkalmazkodni a változásokhoz.
Minden változik, a társadalmi rendszereink is.
Albert Einstein azt mondta:
"Nem oldhatunk meg egy problémát, ha a gondolkodásmódunk ugyanaz,
mint ami a probléma létrejöttekor is volt."
A Föld még mindig bőségesen rendelkezik erőforrásokkal.
Az a gyakorlat, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférést a pénzzel korlátozzuk,
már nem időszerű, sőt, a túlélésünket is veszélyezteti.
Ma már nagyon fejlett technológiáink vannak,
de a társadalmi és gazdasági rendszerünk
nem tart lépést a technológiai lehetőségeinkkel,
amelyekkel olyan világot teremthetnénk, ahol mindenki bőségben él,
és nincs se szolgaság, se adósság.
Hogy lehet ez?
Nincs annyi pénz, hogy a bolygó minden lakójának hajlékot és élelmet biztosítsunk,
az említett nagyratörő célokról nem is beszélve.
De a Föld bőven elég erőforrással rendelkezik, hogy mindenki szükségleteit kielégíthesse,
ám csak akkor, ha okosan gazdálkodunk velük.
Egy társadalmi alternatíva
(Narrátor) Jacque Fresco az általa elképzelt megoldást úgy hívja:
Erőforrás-Alapú Gazdaság.
Ebben a társadalmi-gazdasági rendszerben a javak és szolgáltatások
mindenki számára elérhetőek pénz használata nélkül,
csere, hitel, adósság vagy a szolgaság bármely formája nélkül.
Ez más, mint bármely eddigi társadalmi rendszer.
Fresco-t 75 év tanulmányai és kísérleti kutatásai
vezették el ebbe az irányba.
Az Erőforrás-Alapú Gazdaság a rendelkezésre álló erőforrások alapján működik.
Elérhetővé teszi az erőforrásokat minden emberi lény számára a Földön,
ingyen, mindenféle árcédula nélkül.
Ma bőven elegendő erőforrásunk van ahhoz,
hogy felépítsünk egy sokkal fejlettebb társadalmat.
Nem kisstílű jótékonykodásról beszélek, hogy az emberek épp eléldegéljenek,
hanem egy nagyon fejlett civilizációról.
Megvannak hozzá az erőforrásaink és a technológiánk. Csak alkalmaznunk kell.
(Roxanne Meadows) A Venus Project egyik alapvető eleme
a szűkösség, a hiány megszüntetése. Itt jön be a képbe a technológia,
mert ha létrehozunk egy erőforrás-alapú gazdaságot,
és valamiből hiány van, akkor nem fog működni.
Az erőforrás-alapú gazdaság nem működik
egy olyan társadalomban ahol nincsenek meg az erőforrások.
Ma a technológiánkkal elérhetővé tudjuk tenni a dolgokat,
eltörölhetjük a szűkösséget, bőséget teremthetünk.
Amíg fenn tudjuk tartani ezt a bőséget, az megszünteti a kapzsiságot,
az önzést, valamint a bűnözés és az aberrált viselkedésformák nagy részét.
(Narrátor) Lehetséges egy olyan társadalmi rendszert tervezni,
ahol mindenki teljes, konstruktív életet élhet,
ha a tudomány és a technológia erejét arra fordítanánk,
hogy megoldják az emberiség és a környezet problémáit,
és felszámolják az adósságra épülő pénzügyi rendszerünket éltető hamis szűkösséget.
Politikai nézetektől, társadalmi szokásoktól és vallástól függetlenül,
minden ember végső soron ugyanazoktól az erőforrásoktól függ:
tiszta levegő és víz,
megművelhető termőföld,
egészségügyi ellátás és megfelelő oktatás.
Úgy gondolom, hűséget kellene esküdni a Földnek és minden lakójának.
Ez lenne a jövőben a követendő út.
Az emberi faj egyetlen család, és a Föld mindenki otthona.
Sem országok, se népek nem tudnak már egymástól függetlenül létezni.
Nem kellenek különálló országok, így bárki bárhová mehet.
Az USA megalakulása előtt az egyes államok kicövekelték területük határait.
Harcoltak, hadsereget tartottak fenn. Vitatkoztak:
"Ez a mi területünk!" "Ti betolakodók vagytok!"
Amikor a tagállamok szövetséget kötöttek,
a kormány kidolgozta az államhatárokat, és kiegyeztek.
Ez jelentette a területi viták végét.
Ha véget akarunk vetni a háborúzásnak, a Földet közös örökségnek kell nyilvánítanunk.
A Föld erőforrásait a világ összes népe közös örökségének kell nyilvánítani.
Ennek semmi köze nincs azokhoz, akik egy elitista új világrendet akarnak alkotni,
ahol ők és a nagyvállalatok tartják kezükben a hatalmat,
a világ többi része pedig őket szolgálja.
Épp ellenkezőleg: a globális Erőforrás-Alapú Gazdaság
mindenki számára lehetővé teszi, hogy a legtöbbet hozza ki magából,
ahol mindenki boldogul és gyarapszik, és a társadalom az ő érdekükben dolgozik,
egy társadalom, amely a környezetet is védi és fenntartja,
amelyik megérti, hogy a természet részei vagyunk, nem felette állunk.
Ösztönzés
(Narrátor) Egyesek azt kérdezik, mi ösztönöz majd, ha a szükségleteinket kielégítik
anélkül, hogy megdolgoznánk érte.
A kérdés azt feltételezi, hogy az ember alapvető szükségletein túl mást nem is kíván.
Ha ez igaz lenne, nem léteznének feltalálók,
írók vagy tanárok.
Az emberek szenvedéllyel dolgoznak olyasmin, ami érdekli őket, vagy ami kihívást jelent.
Adjuk meg mindenkinek a lehetőséget,
hogy a lehető legnagyobb kihívás részese lehessen:
a világot mindenki számára jobbá tenni.
Az egyéniség kap hangsúlyt, nem az egyformaság.
Ez a társadalmi berendezkedés egy új ösztönzési rendszert hoz létre,
amely a környezetvédelmet és a társadalmi érzékenységet becsüli meg,
nem pedig olyan sekélyes, önző célokat,
mint a vagyon, tulajdon és hatalom megszerzése.
Nem az egyformaságra törekszik. Ellenkezőleg, a változatosságot hirdeti.
Minél változatosabbak az emberek, annál több az egyedi ötlet.
Az egyéniségen, a kreativitáson és az innovációs kézségen van a hangsúly.
Ez a terv lényege.
Nem azt jelenti, hogy egy csapat tudós mondja meg, hogy az emberek mit tegyenek,
hogyan éljenek, hova menjenek, mit kövessenek.
Motiváció és ösztönzés akkor létezik, ha az embereknek értelmes feladataik vannak.
Igazi növekedés és fejlődés akkor történik, ha az embereket kreatív,
kihívásokkal teli, építő jellegű feladatok elé állítják.
A mindennapi unalmas és ismétlődő munkában való őrlődés,
hogy megszerezzünk egy fizetési csekket, kiöli a motivációt és az ösztönzést.
Ha ingyen adnál az embereknek dolgokat,
ha ingyen etetnéd, öltöztetnéd őket, és lakást adnál nekik,
akkor nem mennének dolgozni reggelente, mert nem lenne szükségük rá.
Van hol lakniuk, van ruhájuk, tévéjük, szórakozásuk.
Miért mennének dolgozni? A munka fájdalmas, egyhangú, unalmas.
A jövőben, ha az emberek minden szükségeshez hozzáférnek,
de nincs semmi kihívás, akkor dugába dől az egész.
Az emberek folyton új kihívásokba ütköznek majd.
Iskoláinkban olyan feladatok elé állítjuk őket,
amelyek még megoldatlanok. Sok megoldatlan probléma létezik.
Ha jól táplált és jól öltözött vagy, attól még az agyad tovább működik.
Különben egyik milliomos sem csinálna semmit, csak vegetálnának,
mert mindenük megvan. Ez nem így van.
Sok milliomos van, aki napi 18 órát dolgozik,
és nincs elég ideje. Ez attól függ, milyen környezetben nevelkedtél,
meg az iskolázottságtól. Minél többet tudsz a tengerkutatásról, csillagászatról,
egyebekről, annál több minden érdekel, és annál élettelibb vagy.
Ha az ételed, ruhád és menedéked biztosítva van, a munka kedvéért dolgozhatsz.
Nem kell a megélhetésedért aggódnod,
és ez erős ösztönzést jelentene.
Ezt úgy hívom: egy új és innovatív ösztönzése rendszer.
Nem a pénz körül forog, hanem problémamegoldásra irányul,
és feldob, ha látod, hogy a világ egy jobb hellyé válik.
A Föld erőforrásaival való intelligens gazdálkodás
Hogyan tudjuk bölcsen használni a technológiát,
hogy mindenből bőven jusson mindenkinek?
Hogy ezt elérjük, a tervezés során kötelezően figyelembe kell venni
a bolygó erőforrásai által fenntartható lakosságot.
Az egész infrastruktúránkat újra kell tervezni,
és összefüggő, egységes rendszerekként működtetni.
Ez azt jelenti, hogy a Föld lakosságát egy egységnek kell tekinteni,
mindenkit beleértve, és eszerint tervezni.
Csak így használhatjuk a technológiát az erőforrá***ány leküzdésére,
egyetemes bőség biztosítására és környezetünk megóvására.
Előbb egy globális felméréssel meg kell állapítani, mivel rendelkezünk pontosan.
Fel kellene leltározni a fizikai erőforrásokat, az emberi erőforrásokat,
a termelőközpontokat és az emberek szükségleteit.
Így meg tudnánk határozni, miből mennyire lenne szükség.
Például, merre van megművelhető föld, hogy gabonát termeljünk?
Hány ember él a világ különböző pontjain,
és milyen az egészségi állapotuk?
Ez meghatározná, hogy hova és mennyi kórházat kell építeni.
Ha ezt ma próbálnád megtenni
(globális felmérést készíteni minden ország erőforrásairól), azon tűnődnének:
"Minek csinálod ezt? Azt akarod tudni, hogy van-e elegendő erőforrásunk,
hogy egy háborúban, fegyverekkel meg egyebekkel ellenálljunk nektek?"
Bizalmatlanok lennének, és vonakodnának az információt átadni,
ezért azt mondanám, hogy a mai kultúrában ez nem működne.
Miután ezeket az ötleteket bemutatjuk, és elmagyarázzuk a céljait,
és hogy milyen előnyökkel járna ez minden egyes ország számára
(konkrét előnyöket kell felsorolni, amiket
a saját szemszögükből meg tudnak érteni),
akkor, ha egyetértenek, elvégezhető a felmérés.
Nem az én véleményem, sem pedig bárki más véleménye az, ami döntő.
A népesség mérete, a rendelkezésre álló erőforrások,
a Föld eltartó képessége az, ami meghatározza,
hogy mit kell tenni, és milyen gyorsan történik meg mindez.
Ma ez teljesen más alapokon történik.
A jövőben egyfajta dinamikus egyensúly
lesz az alapja ezeknek a folyamatoknak.
Ez azt jelenti, hogy mindent a legnagyobb hatékonysággal működtetünk,
és nem hanyagoljuk el a környezetet sem.
(Narrátor) A bőség és a magas életszínvonal elérésének kulcsa
a lehető legtöbb dolog automatizálása a lehető legrövidebb időn belül,
de az átmeneti időszak alatt össze kell hangolnunk
a számítógépes szakemberek, építészek,
mérnökök és tervezők szaktudását,
az erőforrások kiaknázására és az azok feldolgozásához szükséges
ipari létesítmények megtervezésére és megépítésére.
(Narrátor) A problémáink és a megoldások műszaki, nem pedig politikai jellegűek.
A legtöbb probléma megoldható, ha a technológiát és a tudományos módszereket
az összes ember, nem csak a kiválasztottak szűk csoportja javára fordítjuk.
Mi az, amit akarsz? Fel kell tenned magadnak a kérdést.
Én egy olyan világban akarok élni, ahol nem kell félnem,
hogy a gyerekeim elmennek egy újabb háborúba,
olyan világban, ahol nincs nélkülözés, nincsenek gondok és betegségek.
Tudod, hogy kell egy ilyen világot építeni? "Nem, nem tudom."
Hát hogy kezdesz hozzá? Összehívod a tudomány különböző területeit,
és azt mondod: "Ezek azok a problémák, amiket meg szeretnénk oldani."
A tudományos kormányzás nem azt jelenti, hogy tudósok uralkodnak az emberek felett,
hanem azt, hogy ők értenek leginkább a közlekedési rendszerek kiépítéséhez,
és ők tudják a legjobban, hogy kell megtisztítani a levegőt.
Ők tudják a legjobban, hogy kell visszaállítani az óceánok természetes állapotát.
(Narrátor) A számítógépek mindenki szükségleteit szolgálhatják,
amikor a számítógépesítés végérvényesen beépül ennek az új,
dinamikus kultúrának minden szintjébe.
Úgy foghatjuk fel, mint egy elektronikus idegrendszert,
amely a társadalmi szerkezet minden területét behálózza.
A számítógépek szerepe az lenne, hogy összehangolják
a gyártást és elosztást, egyensúlyt teremtve,
biztosítva, hogy nem következik be sem hiány, sem túltermelés.
Ebben az erősen technikai jellegű társadalomban
a döntések közvetlen környezeti, emberi és
ipari visszacsatoláson alapszanak.
Úgy lehet ezt elképzelni, hogy elektromos érzékelők
hálózzák be az egész környezetet:
városokat, gyárakat, raktárakat,
elosztó központokat, szállítási hálózatokat, szerte a világon,
és adatokat gyűjtenek a megfelelő döntések meghozatalához.
A döntéseket a társadalom szükségletei alapján hozzák,
nem pedig egyes nagyvállalatok vagy magánszemélyek érdekei szerint.
(Narrátor) Nem az automata rendszerektől vagy a gépektől kellene tartanunk,
hanem az ezekkel való önös érdekű visszaélésektől.
Ne felejtsük el, az ember dönti el, hogy a gépek milyen célt szolgálnak.
Ha a technológia nem szabadítja fel az embereket,
hogy magasabb szintű törekvésekkel és megvalósításokkal foglalkozzanak,
akkor értelmetlen a benne rejlő lehetőség.
Minden esetben tanulmányt kell készíteni az előnyökről és hátrányokról,
mielőtt ténylegesen belekezdünk a környezet átalakításába.
A jövő tervezése
(Narrátor) Üres szófecsérlés az egész, ha nincs egy technikai terv arra nézve,
hogyan szervezzük meg és használjuk az erőforrásokat a bőség megteremtésére.
A következőkben a Venus Project számos terve közül mutatunk be néhányat,
amelyek a társadalom minden területére kiterjednek.
Napjainkban a népesség több, mint fele él városokban,
amelyek szennyezettek, veszélyesek, és pazarolják az energiát.
A várost egy élő rendszerként kell megterveznünk,
egy organizmusként, egy egyetemként.
A jövőben minden város egyetemi város lesz,
amelyek folyamatosan fejlődnek, és állandó eszmecserét folytatnak.
A városokban beépített közlekedési rendszer működik,
amellyel kiküszöbölnénk a baleseteket,
nem lenne olyan technológia, amely nincs alaposan átgondolva.
Orvostudomány, botanika, mezőgazdaság, minden egy nagy rendszerterv része lesz.
(Narrátor) Valójában jobb, ha teljesen új városokat építünk, ahelyett,
hogy a régieket újítanánk fel és próbálnánk karbantartani.
Fresco rendszertervezést alkalmaz az új városok létrehozására.
Ezek a városok kívánatos és kellemes lakóhelyek.
Az a vélemény, hogy az intelligens, globális tervezés
egyhangúságot eredményezne, teljesen abszurd.
A városok csak olyan mértékig lennének egyöntetűek,
hogy sokkal kevesebb anyag, energia és idő kellene a megépítésükhöz,
és elég rugalmasak lennének az újítások befogadására,
ugyanakkor fenntartva a helyi ökoszisztémát.
Ha az emberi szükségleteknek megfelelően tervezzük meg a városokat,
elkerülhető a ma meglévő problémák nagy része.
A központi kupola alatt találhatók az óvodák/bölcsődék,
iskolák, fogászati és orvosi rendelők.
A városok tervezése és gyártása során
a városi rendszer 1/8-át kell kidolgozni, majd ezt sokszorosítjuk,
ahelyett, hogy minden egyes épületet és szerkezetet egyénileg tervezzünk meg,
ami hatalmas energia- és tehetségpazarlás.
(Narrátor) A világ teljes lakossága lakáskérdésének megoldására
a maiaktól teljesen különböző építési technikákat alkalmaznánk.
Extrudált és önépítő szerkezetek forradalmasíthatnák
és gyorsítanák fel az építési folyamatot.
Ezek a könnyű és tartós lakások folyamatos extrudálással készülhetnének,
majd óriásgépek szétválasztanák és elhelyeznék őket.
E hatékony struktúráknak a külső burkolata fényelektromos generátorként
és hőgyűjtő elemként szolgálna.
Semmit sem birtokolsz ebben a társadalomban.
Valójában az emberek nem pénzt akarnak.
Azt akarják, hogy hozzáférjenek a dolgokhoz, amikor szükségük van rájuk.
A bőség társadalmában, ahol minden hozzáférhető,
az emberek nem raktároznak és halmoznak fel dolgokat.
Mindent újrahasznosítunk, felújítunk, jobbá teszünk.
Vegyünk például egy régi autót: ugyanannyi anyag van benne,
mint egy új autóban, tehát nem lesznek régi autók.
A régi autók veszélyesek.
Ha egy nagyon drága kocsit vezetsz, valaki más pedig egy öreg, lerobbant tragacsot,
ha az ő fékei nem működnek, te is meghalhatsz.
Nem akarunk öreg autókat látni az utakon,
nem akarunk semmi olyat, ami elromolhat.
Nem akarunk semmit, ami karbantartást igényel.
(Narrátor) Az Erőforrás-Alapú Gazdaságban
az emberek szabadon hozzáférnek bármely termékhez, amire szükségük van,
a vásárlás, a fenntartás és a biztosítás terhei nélkül.
Így mindenkinek mindig elég jut mindenből,
és a termékek mindig rendelkezésre állnak, amikor szükség van rájuk.
Minden, amire szükség lehet, megtalálható ezekben a külső elosztó csarnokokban:
szobrászati kellékek, hangszerek,
valahogy úgy, mint a könyvek egy közkönyvtárban.
Lemehet az ember oda egy kameráért, egy bicikliért vagy egy karóráért.
Akármire van szüksége, árcédula nélkül a rendelkezésére áll.
Ehhez viszont a termelést olyan magas szintre kell fejleszteni,
hogy semmiből ne legyen hiány.
Ezzel szinte minden bűncselekmény megszűnik.
Lehetetlen a mai rendszert úgy felosztani vagy átalakítani, hogy igazságos és méltányos legyen
Olyan rendszert kell teremtenünk, ami garantálja az emberi jogokat.
Ha mindenkinek szabad hozzáférése van a javakhoz és a szolgáltatásokhoz,
akkor nem kell a nők vagy a feketék jogaiért harcolni.
Azok automatikusan érvényesülnek egy olyan társadalomban, amely így van felépítve.
Nem kell törvénybe foglalni, hogy "Ne lopj",
lopni ebben a társadalomban értelmetlen.
A központi kupolát a kutatóközpontok veszik körül.
Ezek olyasmikkel foglalkoznak, amik hozzájárulnak
az egész közösség fenntarthatóságához.
Ahogy távolodunk a kutatóközpontoktól,
elérkezünk a szabadidős övezetbe,
ahol teniszpályák vannak, meg mindenféle játék, amire az embereknek igénye van.
Ahogy tovább távolodunk, eljutunk a lakóövezetbe.
Mindenfelé patakok, vízesések, tavak vannak.
(Narrátor) Nagyon sokféle egyedi otthont és lakást tudnánk létrehozni,
amelyek viszonylag karbantartásmentesek, tűzállóak,
és gyakorlatilag bármilyen szélsőséges időjárási viszonyoknak ellenállnak.
Ahogy továbbmegyünk a következő övezetbe, a társasházakhoz érkezünk.
Egyesek inkább társasházakban akarnak élni,
mert ott kéznél vannak színjátszó csoportok, edzőtermek,
orvosi ellátás, fogászat, minden megtalálható a központi toronyban.
Úgy érzem, hogy a jövőben az emberek lemondanak a különálló házakról,
és inkább nagyobb épületegyüttesekben fognak lakni.
Ahogy kifelé haladunk, elérkezünk a beltéri mezőgazdasághoz,
vagyis a hidroponikus farmokhoz.
Aztán ott van a szabadtéri mezőgazdasági övezet is.
(Narrátor) A város a legjobb tiszta technológiákat használná,
a természettel összhangban: szél-, nap-, geotermikus energiát,
hőkollektorokat, piezoelektromos, hullám-, hődifferenciál-energiát,
óceáni geotermikus kitörések energiáját és így tovább.
Egy hatalmas energiatermelési újdonság lehet a jövőben
egy közúti híd vagy alagút építése a Bering-szoroson keresztül.
Ezek a víz alatti építmények a tengeri áramlatok egy részét
turbinák meghajtására használnák, tiszta energiát termelve.
Ezeket az energiaforrásokat használva minden embert el tudnánk látni
tiszta energiával, és nagyon magas életszínvonalat biztosítanánk
évezredekig.
Szükségtelen a szennyező szénhidrogéneket használnunk.
A környezetszennyezés már a múlté lesz.
Minden szállítás egy egységes,
világszintű szállítási rendszer keretében zajlik.
A városon belüli szállítást háromdimenziós szállítórendszer biztosítja.
Várostól városig egysínű vasúton lehetne utazni.
Mágnesvasúttal oldható meg a hosszú távú utazás.
A még nagyobb hatékonyság érdekében ez a nagy sebességű mágnesvasút
leválasztható részekből állna,
amelyek mozgás közben is szétkapcsolhatók.
A repülőgépek változatos formákat öltenek.
Ezek a HFLSZ repülők (vagyis Helyben Fel- és LeSzálló)
személy- és teherszállításra is alkalmasak.
Építésük során a biztonság a legfontosabb szempont, nem az olcsóság,
nem kell azt nézni, ki teszi a legkisebb árajánlatot.
A moduláris teherhajó leválasztható részekből áll,
amelyeket gyorsan lehet le- és felpakolni.
A darabok száma attól függ,
hogy mennyi mindent kell elszállítani.
Mikor az összes modul össze van kapcsolva, egy egységként lehet őket hajtani.
A hajók egyben úszó üzemek lehetnek,
amelyek út közben képesek legyártani a termékeket.
Oktatási központokként is működhetnek,
ahol gyerekek és felnőttek világ körüli utazáson szereznek újszerű tudást,
nem mások élményein keresztül tanulva, hanem személyes tapasztalat útján,
a valódi világ környezetével kölcsönhatásban.
A regionális szállítási rendszer egy csatornahálózatot is magába foglalna,
ami közlekedésre és öntözésre is használható lenne.
Csökkentenék az árvizek és a szárazság ***ázatát,
lehetővé téve ugyanakkor a halak migrációját, és természetes tűzgát,
vészhelyzeti víztartalék, halfarm és sportlétesítmény szerepét is betöltenék.
(Roxanne Meadows) Ha szabadjára engednénk a tudományt és technológiát,
közvetlenül a társadalmi rendszerbe,
a piacgazdaság, pénzügyek és szabadalmak korlátozásai nélkül,
nagyon magas életszínvonalat érhetnénk el
nagyon rövid időn belül.
Ez a társadalom folyamatosan fejlődne,
gyorsan változna az új technológiák, találmányok, ötletek megjelenésével.
Egy fejlődő társadalom lenne,
nem pedig egy megállapodott társadalom, mint amilyenben ma élünk.
(Narrátor) Képzeld el, milyen lenne egy fantasztikus óceáni városban élni,
segíteni az óceán ökoszisztémájának helyreállításában,
ugyanakkor csökkenteni a szárazföldi túlnépesedésből fakadó problémákat.
Ezek a tengeri városok egyetemekként és kutatóközpontokként is szolgálnának,
ahol a diákok tengeri tudományokat tanulnának.
Óceáni gazdálkodás, tengeri akvakultúra és bányászat is folyna itt,
miközben dinamikus egyensúlyt tartanának fent az oceanográfiai környezetben.
Az önellátó tengeri városok különféle formájúak lehetnek,
a földrajzi helyzetüktől és a funkciójuktól függően.
Erről a tenger alatti megfigyelő állomásról
bekukkanthatunk a tengeri élőlények életébe természetes élőhelyükön.
A tengeri akvakultúra és a tengeri gazdálkodási rendszerek
halat és más tengeri élőlényeket tenyésztenek,
hogy ellássák a világ népességét élelemmel.
Ezeken a szerkezeteken szabadon átáramlik a víz.
Ha ilyen módon használjuk a technológiát, akkor a világ társadalmának
lehetősége nyílik a társadalmi előrehaladásra és világméretű újjáépítésre
a lehető legrövidebb idő alatt.
Az Utópia, ha valaha is megvalósul, elpusztul, stagnálni fog,
míg az, amiről én beszélek, az egy fejlődő kultúra,
más szóval egy felemelkedő kultúra.
Nincs elképzelésem a tökéletes társadalomról. Nem tudom, mit jelent az.
Annyit tudok, hogy sokkal jobb is lehetne, mint ahogy jelenleg csináljuk.
Nem vagyok sem utópista, sem humanista,
aki azt szeretné látni, hogy mindenki melegben és harmóniában él.
De azt tudom, hogy ha nem úgy élünk, akkor elpusztítjuk egymást,
és tönkretesszük a Földet.
(Narrátor) Ez az új életstílus, miközben szabadidőt és szórakozást is biztosít,
mindannyiunk tudását és kreativitását is megnövelné.
A siker mértéke az ember személyes érdeklődési körének a beteljesülése lenne,
nem pedig anyagi javak megszerzése és önző célok elérése.
Az Erőforrás-Alapú Gazdaság nem csak a környezetünket tenné
tisztává, hatékonnyá és élvezhetővé,
hanem egy új értékrendszert is bevezetne,
összhangban az új, innovatív világlátás céljaival és irányával.
Az oktatás és az erőforrások elérhetővé tételével
kiaknázhatjuk az emberekben rejlő határtalan lehetőségeket.
Mindenki szabadon választhatja meg
azt a konstruktív területet, amelyen tevékenykedni szeretne,
a mai világban utunkat álló gazdasági korlátozások nélkül.
Olyan időben élünk, amikor döntéseket kell hozni.
El kell döntenünk, hogy szeretnénk-e a szűkösség, a pazarlás,
a szemét és a környezetrombolás mai kultúrájából továbbfejlődni
egy fenntartható, környezetbarát és bőséges társadalom felé.
Egy olyan nemzet, amelynek nincs jövőképe,
újra és újra meg fogja ismételni
a múlt hibáit.
Őszintétlenül azt mondjuk, amit az iskolában is tanulunk,
hogy az ember az evolúció legfelsőbb foka.
Az emberek tönkreteszik az óceánokat, a halakat, a levegőt és egymást.
Az ember elrepül egy város fölött, megnyom egy gombot,
és mindenkit hamuvá tesz a városban nukleáris fegyverekkel.
Ő lenne a természet legnemesebb teremtménye? Még nem az.
Szerintem még hosszú út áll előttünk.
Létrehozhatjuk a földi Paradicsomot, vagy enyészetbe merülhetünk.
Kipusztíthatjuk önmagunkat. A jövő a megmondhatója.
Amit teszel, az alakítja a jövőt.
(Narrátor) Teremthetünk egy világot, ahol a háború és nélkülözés távoli emlékek csupán.
Amikor majd minden tudományt és technológiát
egy globális erőforrás-alapú gazdaságban,
a környezet védelmére és mindenki jóléte érdekében alkalmazunk,
csak akkor fogjuk majd megérteni,
mit jelent igazán civilizáltnak lenni.
Légy Te is része annak az egyre népesebb közösségnek,
amely a Venus Project céljainak a megvalósítására törekszik.
Csatlakozz hozzánk, segíts abban, hogy ezt a pozitív jövőképet
egy szélesebb közönséghez is eljuttassuk egy nagyfilm keretében!
Mindezek a dolgok megépíthetők a mai tudásunkkal.
Csak 10 év kellene, hogy átalakítsuk a Földet,
hogy újjáépítsük a világot, hogy létrehozzuk a második Édenkertet.
A döntés a tiéd. Őrültség az atomfegyverkezési hajsza,
a fegyverek fejlesztése, a problémákra politikai megoldások keresése
egyik vagy másik politikai párt hatalomra juttatásával.
Minden politika velejéig korrupt.
Hadd mondjam el még egyszer: a kommunizmus, a szocializmus,
a fasizmus, a demokraták, a liberálisok, mind.
Nincsenek néger problémák, lengyel problémák, zsidó problémák,
vagy görög problémák, vagy a nők problémái. Emberi problémák vannak.