Tip:
Highlight text to annotate it
X
Köszönöm!
Nagyon köszönöm!
Jó estét mindenkinek!
Mármint a "mindenkit"
úgy értem, hogy... ti.
Mindenki, aki itt van.
Igazából nem kellene
"mindenkit" mondani, mert...
a legtöbb ember nincs itt.
A jelentős többségük,
a legtöbb ember nincs itt.
A legtöbb ember Kínában
van egyébként.
Tényleg.
Ez nem igaz!
A legtöbb ember halott, tudtátok?
Így van. A valaha élt összes ember
közül a legtöbb már halott.
Sokkal több
halott ember van.
Majd ti is mind meghaltok és...
sokkal tovább lesztek
halottak, mint amennyit éltetek.
A legtovább halottak lesztek.
Most olyan halott emberek vagytok,
akik még nem haltak meg.
Rengeteg halott ember van!
Ray Charles halott.
Hitler is.
Egy csomó más ember.
De leginkább ez a kettő.
Így van, mindketten halottak.
Igazából egyedül ez közös bennük,
egyébként nagyon különbözőek.
Jó pár különbség van Hitler és
Ray Charles között. Mondok párat.
Ray Charles fekete volt,
Hitler nem.
Hitler megölt jó néhány zsidót...
Túl sokat, azt mondom.
Elképesztő mennyiségű zsidót ölt meg.
Tényleg...
belecsapott ebbe a dologba...
Válogatás nélkül ölt.
Közben Ray Charles
meg alig párat.
Alig ölt zsidókat.
Soha nem tudom,
hogy kezdjek el egy műsort.
Van egy ilyen problémám.
Soha nem tudom,
hogy kezdjek el beszélni.
mert bármiről kezdek beszélni,
az hülyeségnek tűnik,
mivel igazából nincs rá semmi
okom, hogy beszéljek hozzátok.
Egyszerűen nincs.
Nem ismerlek titeket,
ti még egymást sem ismeritek.
Egy irányba néztek,
egyedül ez a közös bennetek.
Nekem meg muszáj...
Ez olyan, mint leszólítani
egy lányt egy bárban.
Először csak baromságokat
tudsz mondani.
Mert nem ismered! Az egyetlen őszinte
mondat egy ilyen helyzetben:
"Úgy leszopatnálak!"
Egyedül ez lenne őszinte.
Minden mást csak azért mondanál,
hogy nehogy azt mondd:
"Úgy leszopatnálak!"
Egyedül ez...
"Szia! Úgy beraknám a péniszem a...
legalsó lyukba a fejeden!"
Soha nem voltam jó ebben.
Nagyon nem ment a csajozás,
ami gond, mert elváltam,
szóval megint nincs nőm.
10 év házasság után...
Ne! Nem kell ez a szar!
Nem kell ez a hang!
Mintha egy kiskutya halt volna meg!
Hadd mondjak valamit!
Hadd mondjak valamit!
És ez fontos, mert egy nap
majd el fog válni valamelyik barátotok.
És majd elmondja nektek.
Ne kezdjétek, hogy" Jaj, sajnálom!"
Hülyeség ezt mondani!
Komolyan!
Először is, emiatt bűntudatuk lesz,
amiért ők igazából örülnek a dolognak,
ez nem szép dolog.
Másodszor... hadd magyarázzam el!
A válás mindig egy jó hír.
Tudom, hogy ez furcsán
hangzik, de így van,
hiszen egy jó házasság
nem szokott válással végződni.
Ez ilyen egyszerű!
Ilyen nem történik...
Az tényleg szomorú lenne,
ha egy házaspár, akik boldogok,
remekül megvannak,
és egyszer csak elválnak!
Az tényleg szomorú lenne.
De ennek az esélye nulla.
Szó szerint nulla.
Ray Charles több
zsidót ölt meg,
mint ahány boldog házasság
válással végződött.
Ha egy barát elválik, az azt jelenti,
a dolgok rosszról... jobbra fordultak.
Nem lett jó, az élet még mindig szar,
de jobb lett, aminek örülni kell.
Nehezít a dolgot,
ha az ember 41 évesen válik el,
10 év házasság után
és két gyerekkel.
Mintha lenne egy csomó pénzünk
egy olyan ország valutájában,
ami már nem létezik.
Mintha találtam volna
500 millió porosz frankot.
Nem igazán tudom kihasználni,
hogy egyedül vagyok,
mert nem számítottam rá,
hogy ez lesz, nem készültem fel.
Nem gondoltam, hogy valaha...
nem tartottam karban ezt a szart.
Semmit nem tartottam
ezen a részen...
bemutatható állapotban.
Csak a funkcionalitás
volt a lényeg.
Nem gondoltam,
hogy más módon is szükség lesz rá.
Azt hittem, már csak egy ember
fogja látni 3 havonta,
míg egyikünk meg nem hal.
Az hittem, így működnek
ezek a dolgok...
Nem gondoltam, hogy egyszer még
valakivel a nulláról kell kezdenem.
Ez olyan,... mintha lenne egy
'73-as Dodge a hátsó udvarban.
Ott áll, fűvel benőve...
Nincs semmi... ez nem egy régi Mustang,
nincs tervben a felújítása.
Nem is látszik,
ha kinézel az ablakon.
És egy napon kiderül, hogy kénytelen
vagy ezzel munkába menni.
Szükséged van a kocsira.
"A francba...
"Nem is... méhek vannak benne!
Nem foglalkoztam vele."
"Tele van méhekkel!"
"Egy egércsalád él a kipufogóban,
ezzel nem mehetek munkába!"
Nincsenek meg a facér ösztöneim,
túl sokat tudok erről.
Mindent tudok arról,
ami most történik.
Egy facérnak ez nem jó,
ilyenkor optimistának kell lenni.
Hülyének!
Hülyének kell lenni.
Ezt jelenti az optimista.
Azt jelenti, "hülye".
Egy optimista azt gondolja:
"Talán valami jó fog kisülni belőle!"
Mi a szarért sülne ki bármi jó is?!
Te hülye vagy?
De egy facérnál ilyen kell
legyen a hozzáállás. "Ó, talán..."
Én nem ilyen vagyok, még akkor sem,
ha valaki megtetszik.
Elmentem gyúrni a minap.
Miért, miért? Ott vagyok a teremben...
Rövid gatya van rajtam,
és nem csinálok semmit.
Csak állok ott.
Felnézek és ott egy lány,
összefogva a haja és ezt csinálja...
Nézem és arra gondolok:
"De tuti csaj!"
"Picsába!"
De aztán beüt: várjunk csak!
Nincs senkim.
Kint vagyok a piacon,
értékem van!
Megszólíthatnám.
Odamehetnék
és mondhatnék valamit.
Próbálom kitalálni,
mit mondjak.
Milyennek lát egy
olyan valaki, mint ez?
Aztán rájövök, hogy még mindig
ott állok és csak bámulom.
Akarom!
A facérok világában
nem rendelkezem személyiséggel.
Nézem őket és nem
értem, hogy mit csinálnak.
Próbáltam kiverni a
"Girls Gone Wild"-ra a minap.
Csak hogy visszatérjek a közösségbe,
hogy a részének érezzem magam.
És megvettem! Nem a reklámjára
a Commedy Centrálon!
Fizettem érte, mint egy felnőtt.
Kifizettem a hitelkártyámmal,
és vártam, hogy kiszállítsák.
Én egy felnőtt vagyok!
Szóval próbálom kiverni a
"Girls Gone Wild"-ra, de nem megy,
mert apa vagyok, túl öreg!
Feldühít az egész.
"Kibaszott felelőtlen picsák, húzzatok
vissza az iskolába! Mit csináltok ott?"
"Itt a két háború meg a válság!"
"Töröljétek le az olajat a cicitekről
és tanuljatok, a rohadt életbe!"
Már nem úgy nézek egy nőre,
mint egy pár cicire.
Bárcsak így lenne, akkor könnyebben
lefektethetném, hiszen erről van szó.
Csak odamenni...
De már nem megy.
Elmentem egy klubba...
Ilyen klubba.
Állok ott,
nézem az embereket...
És ott vannak a nők, a dögös csajok.
A dögös lány a klubban.
Tudod, ránézel...
ő a dögös lány a klubban.
Van rajta felső,
szoknya és csizma. 3 vonal.
Mint valami tökéletes arány,
amit betartanak ezzel a három vonallal.
És állok ott így...
Régen azt gondoltam:
"Hú, mint egy angyal! Mint mondhatnék
neki, hogy megkedveljen?"
Most meg ránézek és:
"Ez mi?"
"Ember ez egyáltalán?
Miféle elbaszott ember ez?"
"Van egyáltalán személyisége?
Ki akarna ilyen lenni?"
Van két lányom. Imádkozom,
hogy felnőve ne ilyenek legyenek!
A dögös lány a bárban! Miféle...?
"- Szia, mivel foglalkozol?
- Az emberek meg akarnak dugni."
"- Tényleg, ez minden?
- Igen!"
"Eljövök ide, és ők
meg akarnak dugni."
"Te nem!"
A férfi megfelelőjük
pedig még haszontalanabb. A pasik.
A fickók, az
"elmegyek lefektetni valakit"-fickók.
A fickók,
akik kilencesével járnak,
végig a bár utcáján...
A "megyek lefektetni valakit"-fickók.
Mindegyiken ugyanolyan csíkos
"megyek lefektetni valakit"-ing.
Mindnek egyformák a léptei.
Mögöttük egy
alacsony srác meg...
És együtt mennek...
Ki a fene fog dugni mind a
kilencükkel? Mi itt az elképzelés?
Majd látnak 9 nőt ugyanabban
a felállásban és...?
Majd belemásznak
valahol egy óriás vaginába?
"Hé, haver!"
Aztán később állnak egy
pizzéria előtt, dühösek egymásra.
"Azt mondtad, lesznek puncik,
te barom!"
"Pofa be!"
Később megvernek egy idegent,
hogy levezessék az energiáikat.
"Köcsög!"
Azok a legveszélyesebbek,
akiknek nem jött össze a dugás.
Rohadtul...
Tele vannak gecivel,
a szemükből is az folyik.
"Dugj.. dugj..
dugj meg valakit!"
Szeretem a fickókat,
akik együtt lógnak.
Láttam ezeket a fickókat
és az egyikük...
Annyira túlpörgött,
hogy őrület.
A barátai egész
normálisak voltak, ő meg...
Erre én: "Mi? Ilyen nincs!
Ilyen ember nincs!"
Reggel négykor is ezt csinálja,
amikor vizel és egyedül van otthon?
És folyton ezt csinálta,
amit szeretnek csinálni a srá***.
Ez a kedvenc
tökfej gesztikulációm.
Vajon mi van akkor, ha egy fickónak,
aki épp ezt csinálja, be kell fejeznie?
Mondjuk egy fickó
a munkahelyeteken.
Megkérdezitek: "- Megjött már Bill?"
"- Nem szokása a pontosság..."
"Komolyan, ez a tag
mindig késik, tényleg."
Ez mindig furcsa pillanat
egy férfi életében.
Az elélvezés utáni pillanat...
Hirtelen visszatér a valóságba.
Mert a valóságot egész éjjel
távol tartotta...
"Semmi gond!
Nem érdekes."
"Otthagyom a kocsim,
nem számít..."
Aztán meg csak...
Mint amikor a Hulkban
a fickó magához tér.
A ruhám elszakadva és itt van egy
halott fickó... nem tudom, mi történt.
Fogom a cuccom és továbbállok.
Ez egy gyönyörű színház.
Én szeretem...
amit csinálok, mert rengeteg
helyen dolgozom.
Nemrég New Jersey-ben
léptem fel,
egy szakközépiskola
színháztermében.
Elfelejtettem, hogy létezik ilyen.
Szakközépiskola.
Ez az a hely,
ahol az álmok szertefoszlanak.
Mert az mondjuk a gyerekeinknek:
"Azt csinálhatsz, amit csak akarsz!"
Egész életükben.
"Bármi lehetsz!"
És elvisszük ide a gyerekeket...
15 évesek, fiatalok.
És azt mondjuk:
"8 szakmából választhatsz."
"Leszűkítettük neked nyolcra."
Nem mondom, hogy ők hülyék,
mert én az vagyok.
Én tényleg hülye vagyok,
és ez zavar.
Bárcsak még hülyébb lennék,
mert akkor...
Az összes gondolatom csak...
De helyette így működik az agyam:
van a hülyeség,
utána önutálat és
aztán a többi.
Nem éppen a gondolkozás
hatékony rendszere.
Van egy hülye gondolatom,
aztán "Mi a fasz bajod van?",
és aztán megoldom.
De már az első
gondolat is hülyeség.
Láttam egyszer New Yorkban
egy fickót, sétáltatta a kutyáját.
Én ezt láttam: volt nála egy kávé,
a kutya pórázon,
és közben telefonált.
Így fogta a telefont,
és a póráz így a telefontól
a kutyáig vezetett.
Én meg meglátom és:
"Ez valami kutyatelefon!"
Ez a gondolat komolyan
belém költözött
kb 1 teljes percre.
Agyalok: "Vajon miért jó összekötni
a telefont a kutyával?"
És akkor a másik énem:
"Mi a szarért létezne ilyesmi?!"
"Te seggfej!"
Egy egész sor csúnya,
hülye gondolatom volt a minap.
Nem emlékszem, melyik városban
voltam, úton valahol.
Csak álltam a hotelem előtt.
Délután 5 volt, ilyenkor
általában ezt csinálom.
Csak állok a hotelem előtt.
Mert bent voltam egész nap.
Csak a hokizás, meg jégkrém...
Szörnyű. Ez egy szörnyűség.
Egész nap, a pokol
legmélyebb bugyraiban.
Felkelek,
csirkeszárnyat kajálok...
Ilyen szart senki nem eszik
délelőtt 10-kor... csípős szárnyakat.
Mind bekajálom, és ettől...
Szóval tolok egy kis jégkrémet,
hogy lehűtsem...
Ettől még rosszabb,
úgyhogy kiverem és kidőlök.
Kikapcsolom a telefonom,
ha hívnának a gyerekek.
Senkit nem tudok elviselni.
Ébredés után 3 fajta
furcsa máz borítja a testem...
Így délután 5 körül,
amikor már kezd sötétedni:
"Legalább egyszer
ki kell menjek a fényre."
Egy nap legalább egyszer
ki kell menjek.
És csak állok ott, ennyi.
Mint aki diliházból szabadult
egy fürdőköpenyben.
A köpenyen cigi
égette lyukak...
Egy lány arról beszél, hogy férjhez
ment, de nem figyelek rá.
"Apu, ő a férjem."
Szóval ilyen érzés.
Elkezdtem nézni az
embereket.
Mindenki tiszta ruhában,
pirospozsgás arccal, céltudatosak,
amitől még rosszabbul
éreztem magam.
Épp készültem visszamenni a hotelbe,
hogy még egyszer kiverjem,
amikor a túloldalon
meglátok egy párt.
Feltűnőek voltak.
Egy gyönyörű pár.
Egy gyönyörű nő
egy gyönyörű férfival.
A férfi is az volt,
ez nekem nem gond, le is szopnám.
Nem kell az engedélyetek,
nem érdekel...
Odamegyek és leszopom.
Még soha nem csináltam, de 41 vagyok,
talán mostantól meleg leszek.
Ez is egy lehetőség.
Valami kell, hogy legyen benne!
Olyan jól elvannak.
Parádékat tartanak!
Ahogy én csinálom,
annak nincs parádé. Nekik van!
Menetelnek és ünneplik, hogy
leszopják meg seggbe rakják egymást.
Összedörzsölik a
vaginájukat vagy mi...
Meg amilyen csodás dogokat még
csinálnak, nem az én dolgom.
Szóval nézem ezt a párt,
az utca túloldalán mennek,
és van velük egy gyerek.
De a gyereket nem látom,
mert van ott egy kuka meg ilyenek.
Csak egy kis fejet látok.
És kíváncsi leszek, vajon hogy
nézhet ki a gyerek.
A szülei olyan szépek, lehet,
hogy megdugnám a gyereküket.
Csak azért mondok szörnyűségeket,
mert szeretem, hogy felbosszant titeket.
Ez minden, csak hogy tudjátok.
Csak élvezem,
hogy dühösek vagytok.
Ennyi, nem fogok
megdugni egy gyereket.
Nem tennék ilyet. Esetleg egy
halott gyereket. Az kinek fáj?
Halott.
Kinek fáj?
Nem azt mondom,
hogy megölném és megdugnám.
De ha találnék egyet holtan
egy mezőn és nem esne az eső,
esetleg megpróbálnám. Nem tudom,
nem voltam még ilyen helyzetben.
Bocsánat.
Na jó, szóval nézem a párt,
van velük egy gyerek és érdekel,
vajon hogy nézhet ki.
Odaérnek a sarokhoz és
- ez egy igaz történet -
nem gyerek volt, hanem egy
kis kínai öregasszony sétált mellettük.
Erre az én hülye agyam:
"Hát, így néz ki a gyerekük."
Nem az, hogy: "Ó, ez egy másik
ember, nem velük van."
Hanem az: "Ennek a fiatal párnak
egy pici kínai nő a gyereke."
"Nem érdekes?"
Erre a másik énemnek muszáj:
"Haver, te..!"
"Igen, ez történt, igen!
Seggfej!"
És akkor elkezdtem nézni
a kínai öregasszonyt.
Volt benne valami szép.
Egy pici kis kínai...
Csak bámultam, mert lenyűgözött.
Nem ismerek hozzá hasonlókat,
és én annyira különbözök
egy kis kínai öregasszonytól.
"Mire gondolhat?"
Ez a kérdés gyötört.
"Vajon mire gondol most?"
Soha nem tudhatom meg.
A hülye agyam szerint
azt gondolja, hogy...
Na, ennyire hülye vagyok.
Hogy az a kínai halandzsa,
amit én találtam ki...
az van az ő agyában.
Nem tudhatom, mire gondolt.
Bármire gondolhat.
"A feketék lopnak."
Én nem mondom, hogy lopnak!
De ez a rohadt rasszista kínai
gondolhatta ezt! Gondolhatta!
Lehetséges!
Voltam Angliában.
Egy hónapot töltöttem ott.
Tetszett, ott minden más.
Ez nyilvánvaló, de néhány
különbség tök jó volt.
Tetszik a pénz. A papírpénz
helyett náluk van érme.
Érme, amit odadobsz a pultra.
Tök jó érzés volt,
mint a régi vadnyugaton.
Mész a poros úton.
Meglátsz egy kocsmát,
odavezeted a lovad.
A kantárt hanyagul
átdobod a rúdon.
Így csinálják.
"Az egész életem ezen a
lovon van. Biztos nem lesz gond..."
Bemész a kocsmába,
"Adj egy sört,
egy üveg whiskey-t,
szobát egy hétre, ételt,
borotválást, borbélyt, fürdőt,
új ruhát, kalapot, csizmát,
zabot a lónak és egy nőt!"
"Nesze!"
Ennyi.
Egy súlyos érme,
és el van intézve.
Senki nem adja össze,
mennyibe is kerül, amit kértél.
Nem nézik meg,
milyen érmét adtál.
A fickó csak törölgeti
tovább a poharat.
Akkoriban minden nagyon laza volt.
A dolgok egyszerűen pénzbe kerültek.
"- Ennek mi az ára?
- Pénz."
A régi angol filmekben
máshogy volt. Erszényben volt a pénz.
Tudjátok, a kis zsinóros erszény,
amit odadob valami
díszes inges homi lord.
Megvetően odadobja
egy közembernek,
akitől valami számára
alantas dolgot vár.
"Kövesd a lányt és
éjfélre térj vissza!"
"Hozz egy ásót és
egy zsákot!"
"És két olyan megbízható
ember, akárcsak te!"
"Mi? Persze, természetesen!
Ez elég kell legyen!"
"Köszönöm, uram!"
És a fickó boldog...
hogy kapott egy bizonytalan
mennyiséget valamilyen pénzből.
Nem kezdi számolgatni: "Azt hiszem,
ez kevés, csak az ásóra elég."
Az gazdaságilag
egy jó időszak volt.
Aranyra volt szükség a vásárláshoz.
Talán nemsokára megint ez lesz.
Elég szarul állnak a dolgok.
Az emberek kicsit félnek.
De mennyivel lehet még rosszabb?
Ha annak a sok szarnak,
amit egy amerikai birtokol,
a nagy részét elveszítené, még mindig
jobban állna, mint egy átlag kanadai.
Mi vagyunk a világ
legkövérebb nemzete,
itt van ez a sok szarság
és mi utáljuk.
Kínlódunk a telefonunkkal...
Folyton mérgelődünk.
Aggódok a gazdasági válság
miatt, mert mi nem...
Szenvedünk a jó életünktől.
Nem tudom, hogy a
picsába oldjuk majd meg,
ha mondjuk az anyádat le kell
költöztetni a pincébe...
Meg ilyen komoly problémákat.
Mert eddig... nekünk fehér ember
gondjaink vannak itt Amerikában.
Fehér ember gondok,
tudjátok, mi az?
Amikor csodálatos az életed,
ezért kitalálsz szarságokat,
amik miatt lehet idegeskedni.
Más kontinenseken az embereknek
valódi problémáik vannak.
"Picsába, ma levágják
mindenki fejét!" Ilyesmik.
Mi meg szarságokon idegeskedünk.
"Mi az, hogy nyelvet kell
választani az ATM-en? Baromság!"
"Nekem nem kellene ilyesmit csinálni!
Én amerikai vagyok!"
Jó ég,
milyen szarságokon nyafogunk!
Hívtam az American Airlinest
és egy pakisztáni nő vette fel.
Aki Pakisztánból beszélt!
Csak az én hájas testem környezetében
kellene munkát adni az embereknek!
A következő a helyzet: ha hívom az AA-t,
és a pakisztáni nő veszi fel,
akkor én leteszem
és újra tárcsázok. Komolyan.
Megmondom őszintén. Nem azért,
mert nem szeretem azt a nőt,
nem azért, mert nem tud angolul,
mivel sokkal jobban beszél, mint én...
Ő egyszerűen egy
jobb ember, ez egyértelmű.
Azért nem beszélek vele,
mert tudom,
hogy le se szar engem
és a fehér ember gondjaimat.
Én egy texasi nővel akar beszélni:
"Miben segíthetek?"
Én ezt a nőt akarom.
Tudom, hogy ha... "Halló, American..."
Picsában, téged nem érdekel.
Kizárt dolog, miért érdekelne?
Hívom alsógatyában:
"A dallasi átszállásnál olyan
sokat kell várni, arra gondoltam..."
Ő meg: "Igen? Én 10 éve nem ittam
egy pohár tiszta vizet, oké?"
"Két gyerekem meghalt ma reggel,
én mégis dolgozom, te hájas disznó!"
"Hallom a hangodon, hogy hájas vagy,
miért nem rakod le és nyírod ki magad?"
Miért érdekelné?
Mi meg csak... jó ég!
Állunk az ATM előtt:
"Nem tudom elhinni,
hogy ilyesmit csináltatnak velem!"
"Hülyeség!"
Mi a szart panaszkodsz?
Benyomsz egy gombot,
és pénz jön ki egy rohadt résen!
Régen nem így volt.
Akkor még be kellett menni a bankba.
Emlékeztek?
Be kellett menni.
Most meg benézel:
"Mit csinálnak odabent, takarítanak?"
"A pénz itt van kint!"
Elképesztő, hogy változnak a dolgok,
és nem régóta van ez így.
Gyors a változás. Most mindenkinek
ott a telefon a zsebében.
Régen ilyen nem volt. Pár évvel
ezelőtt nem volt saját telefonunk.
Csak "a telefon" volt.
Volt ez a telefon, ami ott volt
egy szobában, a házadban.
Tárcsázni kellett ezen a szaron,
ott volt egy tárcsa,
forgatni kellett...
Utáltad azokat, akiknek 0 is
volt a számában, mert akkor...
"Ennek a számában van 0 és 9"
"Biztosan beszélni akarok ezzel
a szeméttel? Ez túl sok munka!"
Most meg van ez,
ami csodálatos.
Ezekkel a telefonokkal
lehet légicsapást kérni.
Meg tudod nézni
a saját fejtetődet.
Csodálatos ez a szar,
de kénytelen a valaha élt
legelcseszettebb generációt szolgálni.
Esküszöm, azok vagyunk!
Az eddig élt legrosszabb emberek.
Hiszen itt van ez a gyönyörű
dolog és mi utáljuk.
"Rohadék!" Én még soha nem
láttam olyat, hogy valaki:
"Nézd csak, mit tud a telefonom!"
Ilyet senki nem csinál.
Mindenki csak:
"Rohadék, szarság! Nem tudok vele..."
Adnál neki egy másodpercet?!
Tudsz adni neki
egy másodpercet?
Felmegy az űrbe.
Tudsz adni egy másodpercet,
hogy visszajöjjön az űrből?
Neked a fénysebesség túl lassú?
Te együttműködésre képtelen
élősködő fasz, tudnál várni?
Tudnál szusszanni egyet?
Várd ki, hogy az az Axl Rose
kép megérkezzen a telefonodra.
Mintha számítana egyáltalán,
hogy mit csináltál.
Mintha fontos lenne egyáltalán.
Mindig olyan mérgesek vagyunk:
"Utálom a telefonom, egy szar!"
Nem az! Csodálatos!
Még a világ legszarabb
mobilja is egy csoda!
Az életed a szar körülötte!
Miért vagy olyan dühös rá?
Egyesek elképesztő dolgokat mondanak:
"Utálom a Verizont!"
Te miről beszélsz?!
Hogy létezhet ilyen érzés egyáltalán?
"Utálom a Verizont!"
"Miért? Kirúgtak
és elvették a nyugdíjadat?"
"Nem, csak néha pár
másodpercre olyan furcsa..."
"Utálom őket!"
Utálja a Verizont.
Akkor csináld meg a sajátod!
Csinálj egyet!
Csinálj egy saját hálózatot!
Fogj pár dísztárcsát
és tedd fel őket egy fára!
Lássuk, a tiéd
mennyire tökéletes!
Miért lenne tökéletes?
Komolyan! Olyan, amilyen.
Miért várjuk el, hogy mindig minden
olyan kurva tökéletes legyen?
Nem veszünk részt benne,
nem segítünk, hogy tökéletes legyen.
Azt sem tudjuk,
mi minden kell hozzá.
Van róla fogalmatok,
hogyan jut el az, amit kimondtok,
ami soha senkit nem érdekel...
"Szevasz haver, mi van?"
Egy kis láthatatlan
varázsangyal elviszi...
Fenébe is!
"Mikor küldted ezt az sms-t?"
Ha egy hónapja küldtem el, akkor is
csodálatos, akármikor is kapod meg!
Csodálatos!
Akármikor is kapod meg a
kiválasztott betűtípussal. Hihetetlen!
Nem is tudom... 41 vagyok, ez nem öreg,
de lenyűgöz ez a sok szarság.
Lenyűgöznek ezek a
szarságok a világban.
Utaztam egy gépen kb 1 hónapja,
ahol volt széles sávú wifi.
Korábban ilyen nem volt, magyarázták,
hogy ez az egyik első ilyen gépük.
Kinyitottam a laptopom
és már a neten is vagyok.
Nézem a Youtube-ot meg minden,
miközben repülünk.
És egyszer csak leállt.
Mondja a nő:
"Sajnálom, meg kell javítanunk,
ezért a továbbiakban nem működik."
Erre a fickó mellettem:
"Rohadt baromság!"
Erre én: "Haver, hogy kérhetsz
számon valamit a világon,
aminek a létezéséről
30 másodperce még nem is tudtál?"
A repülőn utazók a legrosszabbak.
Folyton panaszkodnak.
Kiszállnak a gépből,
elmennek hozzád,
és elmesélik az egész repülést.
És ahogy elmondják,
úgy hangzik, mint egy kibaszott...
marhavagon a 40-es
években Lengyelországban.
"Ez volt életem legrosszabb napja."
"Várni kellett a kifutón...
40 percet."
Ez egy történet ebben
az országban. Ilyen egy nehézség.
Hogy várni kellett a kifutón.
Erre oda fognak figyelni az emberek.
Abbahagyják a mosogatást:
"Te jó ég, tényleg?
40 percet?"
"Ez borzasztó!
Be kellene perelned őket!"
"Várnom kellett a kifutón
40 percet."
Istenem, tényleg? És utána mi történt?
Repültél a levegőben, mint egy madár?
Hihetetlenül?
Képtelen módon
felszálltál a felhők fölé?
Részed volt a
repülés csodájában?
Aztán lágyan leszálltál
az óriás kerekeken,
amikről fel sem tudod fogni,
hogy a picsába töltik meg levegővel?
Hogy merészeled?!
A repülés miatt nyafog!
"Fizetnem kellett a szendvicsért."
Repülsz!
Ülsz egy székben
fent az égben!
Ez olyan, mint egy görög mítosz.
"De nem nagyon megy hátra
és nyomja a térdemet."
A Wright testvérek
picsán rúgnának, ha tudnák.
Ha vissza lehetne menni az időben,
és mondani Orville Wrightnak:
"Haver, 40 percet kellett
várnom a kifutón."
Ő meg: "A picsába!
Akkor hagyjuk a fenébe!"
"Wendell, állj le!
Ezek megváratnak."
"Így aligha éri meg."
"Mindig késnek."
Erre panaszkodik mindenki.
"Mindig késnek, amikor repülök."
Tényleg, késnek? Túl lassú.
A légi közlekedés túl lassú.
New Yorkból Kaliforniába 6 óra alatt.
Régen ehhez 30 év kellett,
és egy csomóan
meghalnátok az úton.
Kapnál egy nyílvesszőt
a nyakadba és... összeesel.
A többi utazó eltemet,
leszúrnak egy botot oda,
ahol a fejed van
és továbbmennek.
Az egyikük megdugná a feleséged
és lenne 3 gyerekük.
Az összes öreg meghalna.
Egy teljesen más csapat
érkezne meg Kaliforniába.
Most meg nézel egy Adam Sandler filmet,
szarsz egy hígat és ott is vagy.
Repültem kb 1 héttel ezelőtt,
ott voltam a reptéren
és láttam egy nagyon öreg embert.
Egy tolószékben volt...
Hallom ezt a szart,
úgyhogy húzz hátrébb!
Hallom, amit a füledre mondanak.
Figyelj oda,
vagy vedd halkabbra!
Bocs, hogy elcseszem
a műsort, de hallottam, ahogy...
"Menj közelebb! Így jó, oké!
Közelebb, nem fog szólni!"
Na jó, egy pillanat!
Oké, hol tartottam?
Ez az. Ott vagyok...
Ott vagyok a reptéren...
Csurom vizes.
Mintha bepisiltem volna, őrület.
Szóval, a reptéren vagyok,
megyek át a biztonsági ellenőrzésen,
és hozzák ezt az öreget
egy tolószékben.
Nagyon öreg volt.
A legöregebb dolog,
amit életemben láttam.
Jártam már múzeumban,
meg minden, ez a fickó...
Nem is tudtam, hogy létezik
annyi idő, mint amilyen öreg volt.
Szerintem a kezdetek óta megvan,
legalább olyan öreg volt.
Pici, kis karomszerű kéz,
kopasz fej.
Egy ilyen...
Olyan erőtlen. Mintha a légkör
összepréselte volna egy gyémánttá.
Áttolták...
Szétválasztotta az embereket,
mindenki:
"Mi a szar?! Ez őrület!
Nagyon öreg!"
Átvitték a biztonságiakon,
tudjátok, ha valaki öreg,
vagy kerekesszékes, nem
tud átmenni a fémdetektoron,
akkor máshogy ellenőrzik,
ami sokkal szigorúbb.
Vagyis az öregeket és gyengéket
vizsgálják a legalaposabban.
Szóval odaviszik és...
Nem néztem ki belőle
az örök életet.
Odavitték és elkezdtek
fegyvereket keresni nála.
Ott mi van? Megmotozzák.
Megemelik, esküszöm... finoman
kivették a székből a vállánál fogva,
és ott áll két fickó között...
És akkor...
Én meg: "Tényleg?
Ő lenne az, srá***?"
"Szerintetek ő az?"
"Nem akarjátok elengedni?"
"Hadd élvezze és töltse valami
mással élete utolsó 10 másodpercét."
Mit... mit fog...?
Ha sikerülne is neki,
megérdemli,
amit akar, komolyan!
Mit csinál majd?
Ha van is nála egy gránát...
Hadd tartsa meg!
Tudom, mit mondanának:
"Ön szerint hol húzzuk meg a határt?"
Ez a határ,
ez a fickó itt a határ!
Egyértelmű.
Az ellenőrzésnél mindig elkezdi valaki:
"Nem akarom levenni a cipőm!"
"Hülyeség!
Én nem vagyok terrorista!"
"Akkor rendben, ezt csak terroristáknak
kell megtenniük. Bocsánat!"
Ilyennek tűnünk.
Az egész ország,
mint valami kövér nyolcadikosok.
"Nem tisztességes!"
Ti figyeltek másokra?
Amikor Angliában voltam, bementem
egy afgánokkal teli kávézóba,
akiknek valamilyen
pattogó energia van a nyelvükben.
Nem tudom, mit beszéltek,
de ilyen...
Energia. Nekünk már nincs ilyen.
Ti odafigyeltek másokra?
Arra, hogyan hangzik, amit mondanak?
A múltkor voltam egy kávézóban...
Nem tudom, csak 6 helyre mehet
az ember, valamelyikben ezek közül.
És figyelem, ahogy kövér
fehérek beszélgetnek.
Mögöttem volt két kövér
fickó és az egyik:
A haverja meg: "Tudom..."
"...Obama."
Két nő beszélget:
"Tudom, ez..."
"...Stephanie."
Szóval hallgatom a két fickót,
és az egyikük használt egy szót,
amitől nagyon pipa lettem,
attól, ahogy használta.
Azt mondta: "fergeteges".
Ez az egyik olyan szó, amit...
nem törődünk a jelentésével.
Csak lekapunk
egy szót a felső polcról.
Nem gondoljuk végig,
hogyan beszélünk.
Csak kimondjuk azt, ami...
"Haver, ez csodálatos volt!
Csodálatos!"
Igen? Csodálatos?
Téged csodálattal tölt el
egy kosár csirkeszárny?
Komolyan?
Csodálatos.
Most mit fogsz csinálni az
életed hátralévő részében?
Mi van, ha tényleg
történik veled valami?
Mi van, ha Jézus leszáll az égből,
és egész éjjel szeretkeztek,
ami után majd szíved alatt
hordod az új Urat?
Azt minek fogod nevezni?
A "csodálatosat" használtad
egy kosár csirkeszárnyra!
Egy verbálisan szar életre
kárhoztattad magad!
Az összes ilyen szó... "zseniális",
manapság bárki lehet zseniális.
Régen arra használtuk, akinek volt
egy forradalmi gondolata.
Vagy fel kellett találni
hozzá egy számot.
Most meg: "Hé, van egy poharam,
ha esetleg kellene még egy."
"Haver, egy zseni vagy!"
Szóval azt mondja,
"fergeteges".
Pontosan emlékszem, mit mondtak,
mert a gyűlölet beindította
a rögzítést a fejemben.
Csak álltam ott kurva mérgesen.
Hallgattam őket,
és ezt mondja az egyik:
"Haver, öö..."
"Képzeld, kit láttam ma!"
Erre a haver: "Kit?"
Esküszöm, hogy így mondta!
Csak így kicsúszott: "kit?"
Én meg: "Használd már az
ajkaid, ember! Erőltesd meg magad!"
"Kit", így beszél egy ember!
Mint egy váladék, úgy jöttek
a szavak a fickó arcából.
"Kit?"
A haver: "Lisát láttam."
Erre a másik:
"Fergeteges!"
Mi a szar ebben a fergeteges?!
Az, hogy látta Lisát.
Lisa egy pudli, aki a hátsó lábain áll?
Ebben mi a fergeteges?
Fiatal korában egyszer
Jerry Lewis mellett állt?
Ez mi a szartól fergeteges?
Tudjátok, mit jelent az,
hogy "fergeteges"?
Ha valami olyan vicces,
hogy szinte megőrülsz, ha meghallod.
Olyan vicces, hogy majdnem
tönkretette az életed.
Hajléktalan lettél, mert többé
nem tudsz semmit feldolgozni, felfogni,
mert ez a fergeteges dolog
szétzúzta az agyad.
3 hónappal később szar
és levelek a hajadban,
és vizeletben tocsogsz
teljesen lecsúszva.
Ennyire vicces az,
ami "fergeteges".
Nem ismerem ezt a ribanc Lisát,
de ennyire vicces nem lehet. Kizárt!
Ilyen vicces lenne első pillantásra?
Baszódjon meg, komolyan!
Remélem, halott! Tényleg, utálom!
Remélem, ma meghalt.
Különös és szörnyű módon.
Remélem, hogy az, akit legjobban
szeretett, lelökte egy szikláról,
és ő csak zuhant
és végig sikított, nem törődött bele.
Aztán Superman felkapta,
és ledobta még magasabbról.
Őszintén remélem,
hogy ez történt...
azzal a hülye Lisával.
Az egyik melle biztos
nagyobb volt, mint a másik.
Hülye göndör haj...
Nagy orr...
Rohadt zsidó!
Mit művelek?
Elment az eszem.
A "zsidó" egy vicces szó, mert...
Az, mert az egyetlen olyan szó,
ami udvarias elnevezése
egy embercsoportnak,
és egyben a sértő módja is.
A legtöbb csoportra van jó és rossz...
Náluk ugyanaz a szó egy kis éllel,
és máris egy szörnyű elnevezés.
"Ő egy zsidó." Semmi gond.
"Ő egy zsidó"
Csak ennyi kell.
Bárcsak egyszer az elnök is
eljátszaná ezt egy beszédében,
csak hogy szívassa az embereket.
"Össze kell fognunk
ebben az országban."
"Feketéknek, fehéreknek,
keresztényeknek és zsidóknak..."
Nincs jogom bírálni,
de ez helytelennek tűnt.
Rohadt Lisa!
Rohadt Lisa!
Nem érdemelt ennyit...
Ez a történet nem érdemelt...
Azt kellett volna mondaniuk:
"Ma láttam Lisát."
Erre a másik: "Ez történt."
Ennyi. Ennyit érdemelt meg.
Ezt kellett volna: "Ez történt."
Aztán egymásnak
kellett volna esniük.
Nem tudom,
miért szerettem volna ezt.
Azt szerettem volna, hogy ez a két
hájas öreg leszopja egymást a padlón.
Nem buzisan, csak olyan
kínos, heteró szopással,
amiről nem tudják,
hogy miért csinálják.
Nem is áll fel nekik közben,
csak szopják egymás puha farkát.
És közben mindketten sírnak,
mert kínos és kellemetlen a helyzet.
Na, ez fergeteges lenne!
Ez egy olyan történet lenne,
ami fergetegesnek nevezhető anélkül,
hogy túlzással vádolhatnának.
Csodálatos, hogy milyen történeteket
gondolnak érdekesnek az emberek.
Egy ilyen, amikor egy barátod
összefut egy régi ismerőssel,
és alig várja,
hogy elmondja neked.
40 percig ecseteli, hogy mennyire
ledöbbensz majd attól,
hogy ő látta ezt az illetőt.
"Haver, nem fogod
elhinni, kit láttam!"
De elhiszem.
Persze, hogy elhiszem.
El se mondd, nem érdekel!
"Nem. Nem, haver. Haver!"
"Ha megtudod..."
"Ha megtudod, kit láttam, bele fogsz
szarni apád szájába, ha elmondom."
Komolyan!
"Ha elmondom, kit láttam,
megölsz, megdugsz és megeszel
4 fogyatékos mexikói gyereket,
ha elmondom."
"Ezt fogod tenni,
komolyan mondom, ez lesz!"
"Le fogod tépni a segglukad,
és falhoz vágod."
"Az odaragad, és te átugrasz
rajta egy másik dimenzióba."
"Ha elmondom, kit láttam."
Nem tudom, miért vagyok
ekkora seggfej. Az vagyok.
Mogorva vagyok...
könnyen elvesztem a türelmem.
Elegem van a... ha valaki unalmas,
azt meg akarom ölni. Ez nincs rendben.
Régen nem ilyen voltam,
de most már gyerekeim vannak,
és ez megváltoztatja az életed.
Sok téren változást jelent. Például
rengeteg időt kell töltened olyanokkal,
akikkel magadtól nem lennél együtt.
Soha az életben.
Egész napokat töltök ilyen emberekkel:
"Én soha nem lógnék veled."
Nem én választottalak.
A gyerekeink választották egymást
bármiféle szempont nélkül.
Egyforma magasak... Leszarják,
hogy miattuk kivel kell együtt lennem.
A múltkor a lányomhoz feljött
az egyik a barátja, az apja hozta.
Az apja odatolta a rohadt
képét a házamba.
Másfél órán keresztül
kérdezgetnem kellett:
"Mivel foglalkozol?
Nem érdekel. A fenébe!"
"Milyen más szarságot adsz még át
ennek a kis köcsögnek, akit idehoztál?"
Utálom a fiad. Utálom.
Büdös.
Túl közel jön, amikor beszél.
"Ehetek mazsolát?"
Igen, ehetsz, csak...
Kis pajtás, én nem... Te nem az
enyém vagy. Nem szeretlek, érted?
Nálam nincs...
nincs szeretet. Semmi.
Nem hajt semmi ösztön,
hogy védjelek. Felőlem meg is halhatsz.
Komolyan, semmit nem fogok
érezni, ha meghalsz.
De majd úgy kell tennem,
a papád kedvéért.
Szeretem a gyerekeket,
a szülőkért nem vagyok oda.
A legtöbb szülő... ebben az országban
a gyerek van a központban.
Mindent a gyerekekért teszünk,
de közben az emberek leszarják
a gyereknevelést.
Alig törődnek vele.
Olyanok, mintha vásárolták
volna a gyereküket.
Fel akarják hívni az ügyfélszolgálatot:
"Miért videójátékozik egész nap?"
"Nem értem, miért...?"
Talán mert megvetted neki azt a
rohadt gépet, barom!
Dobd ki!
Ki mondta, hogy ez jó ötlet?
Egy fejlődő gyerek...
Rohadt barmok!
Az én gyerekeim még tv-t sem néznek.
És amikor ezt elmondom másoknak,
tudjátok, mit mondanak?
"Menj a fenébe!"
Miért?
"Csak menj a fenébe!"
"Rohadt különc hippi!"
"Különcöket nevelsz!"
Mert nem nézik, ahogy rohadt
düh és színek üvöltenek az arcukba.
Ha a ti gyerekeitek néznek tv-t,
a következőt kell tennetek.
Ha szerintetek jó dolog, hogy nézik,
akkor legközelebb, amikor nézik,
menjetek oda úgy,
hogy ne vegyenek észre,
és szó nélkül kapcsoljátok ki.
Figyeljétek, mi történik!
Szerintetek ez jó jel?
Szerintetek ez annak a jele,
hogy jót tesz nekik?
Hogy ha elveszik tőlük, akkor...
Olyan magasra került az ingerküszöb,
amit semmi más nem ér fel.
Egy gyönyörű nap
egy szar egy mai gyereknek.
Egy csodálatos nap, amin egy sólyom
elkap egy egeret és elrepül vele,
rohadt medvék hallal
a szájukban...
Erre a gyerek:
"Tv-t akarok nézni!"
"Ez semmi!"
Ez a baj a gyerekeinkkel.
Nem tudnak önállóak lenni anélkül...
És az étel! Olyan étellel
etetjük őket, hogy az kész agyrém.
Agyrém, amit eszünk.
Az lenne a normális, hogy ha odaadsz
egy almát, akkor azt mondják:
"Köszönöm! Imádom az almát!"
A gyerekek nem érzik az ízét,
nekik olyan ízű, mint a papír.
Mert tömjük őket,
kényszerítjük őket...
Kényszerítjük a gyerekünket,
hogy gyorskajákat egyen.
Voltam egy helyen, ahol egy nő
sült krumplit tömött...
"Edd meg!"
A gyerek: "Anyu, ez sós, fáj!
Nem tudok többet enni."
"Pofa be! Igyál rá üdítőt!"
Nátrium glutamáttal,
cukorral és koffeinnel etetjük őket,
és furcsa mód ők
reagálnak ezekre.
Kiabálnak, hogy "ááá",
erre mi megütjük őket.
Milyen esélye van egy gyereknek?
Nyomjuk bele a cuccot.
"- Áááá!
- Kuss! Hagyd abba!"
"Miért viselkedsz így?"
"Mert 8 éve nem kaptam
rendes tápanyagot, anyu."
"Ki vagyok száradva."
"Adj vizet!
A Pepsi nem víz, te picsa!"
"Adj egy pohár vizet!"
"Haldoklom. A nyelvem
állandóan ki van sebesedve."
"És ne bánts!
Te olyan nagy vagy!"
"Hogy vagy képes megütni?
Ez őrület!"
"Egy óriás vagy,
én nem tudom megvédeni magam."
Szerintem tényleg őrület,
hogy verjük a gyerekeinket.
Elmondom, miért őrület.
A gyerekeink az egyetlenek,
akiket büntetlenül megüthetünk.
Gondoltatok már erre?
Ők a legvédtelenebbek,
mégis őket verjük a legtöbbet,
és ez teljesen elfogadott.
De egyedül velük szemben!
Ha megütsz egy kutyát,
simán börtönbe dugnak érte.
Csak akkor üthetsz meg egy embert,
ha bizonyítani tudod,
hogy meg akart ölni.
De egy kis apróság, ekkora fejjel,
aki feltétel nélkül bízik benned...
Bassza meg! Ki nem szarja le?
Üssük őket mindannyian!
Az emberek azt szeretnék,
hogy megüsd a gyereked.
Ha a gyereked zajong, elkezdik:
"Üsd meg! Üsd meg!"
Így van, és büszkék vagyunk rá!
"Én megütöm a gyerekem."
Folyton ezt hallani.
"Rohadtul igazad van, én is megütöm."
"Miért ütöd meg?"
"Mert olyasmit csinált,
ami nekem nem tetszik,
ezért megütöm és képzeld:
ezután már nem csinálják."
Hát nem ez a legegyszerűbb
elintézési mód?
Mi lenne, ha beszélnél vele,
te barom?
Hogy...?
Mi vagy te, egy idióta?
Egy rohadt majom?
"Csak a baj van vele."
Megdugtál egy nőt és egy rohadt
csecsemő jött ki belőle.
Legyél türelmes!
Nem az ő hibájuk.
"Megtanítom őket,
hogy az ember néha odacsap."
"Így tanul a világ.
Megütöd, és tudni fogja,
hogy én erősebb vagyok nála,
hogy az fáj, ha megütöm az arcát.
Majd megtudja."
"Ebből majd tanul.
Én helyesen nevelem őket."
A szentségit!
De hadd mondjam el:
Ha vannak gyerekeidet,
és vered őket,
én teljesen megértem, nem ítélkezem.
Hadd magyarázzam el! Én megértem!
Mivel engem is vert az anyám.
Folyton megvert.
Én nem verem a gyerekeimet,
de emiatt nem vagyok jobb az anyámnál.
Ő szegényt volt, nekem viszont
van pénzem, ennyi az egész.
Tényleg!
Anyám nagyon keményen dolgozik.
Egyedül nevelt.
15 óra munka után görnyedve
jött haza, én meg: "Anyu,...!"
"Pofa be!"
Ezt teljesen megértem!
Én hetente két órát
dolgozom, néha.
Ez nem igazán korrekt dolog,
tisztában vagyok vele.
Tudom, hogy vannak pillanatok,
amikor rohadtul...
Szülőnek lenni azt jelenti,
hogy állandóan meg van kötve a kezed.
Erről a munkahelyről nem lehet kilépni.
Itt nem teheted meg,
hogy lerakod a szerszámot és:
"Bassza meg, én lelépek."
"Az utolsó bérem se kell,
hazamegyek."
Szóval két gyerekem van.
A 7 évessel már nincs gond.
Csodálatos gyerek,
jobb ember, mint én.
Okosabb, udvariasabb nálam.
Tisztább, mint én.
Kijön a szobájából,
teljesen felöltözve, kis masnival:
"Szia apu, jó reggelt!"
Én meg alsógatyában: "Szia..."
Próbálom nem elrontani,
mert nagyszerű élete lehet,
hacsak én el nem szarom,
igazából ez a helyzet.
Nem vagyok többé az apja,
csak egy kövér főbérlő, nem számítok.
Pár napja elkezdett
kérdezősködni.
Kérdezősködik és én próbálom
elmondani neki az igazat,
de ez nem ilyen egyszerű.
Van pár dolog, amit bizonyos kor előtt
nem lehet elmondani egy gyereknek.
Egyszerűnek hangzik, de néha csak akkor
jössz rá erre, amikor már elcseszted.
Azt kérdezi: "- Apu, a Föld
a Nap körül kering? - Igen."
"- Egyfolytában?
- Igen."
"És ez mindig így is marad?"
"Nem, a Nap egyszer
majd felrobban."
7 éves!
Értitek, mennyire borzasztó ez?
Rögtön elkezdett sírni.
Keservesen sírt az
emberiség pusztulása miatt.
Próbáltam menteni a helyzetet:
"Drágám, ez majd csak
akkor történik meg, amikor te,
és mindenki, akit ismersz,
már nagyon régóta halottak lesztek."
Ezek közül egyiket sem tudta,
de most már mindet tudja.
Meg fog halni,
ahogy mindenki más is,
akit ismer.
Nagyon sokáig
halottak lesznek,
és akkor a Nap majd felrobban.
Ezt mind 12 másodperc
alatt tudta meg.
7 évesen.
Egész jól viselte,
büszke voltam rá.
Azt mondta: "Óóó, haver..."
"Na jó, hát..."
"Azt hiszem,
megyek játszani, nem is tudom..."
Elég kemény éve volt,
nagyon sajnáltam.
Sok rossz dolog történ vele idén.
A nyáron megharapta egy póni.
Komolyan!
Megharapta egy póni.
Mivel lehet jobban összetörni
egy kislány szívét?
Egy póni... mintha
megerőszakolna a mikulás.
Ez a legrosszabb dolog,
ami valaha megtörtént,
és csak rontott a helyzeten, hogy ez
élete legszebb pillanata után történt,
ugyanis korábban még nem
látott pónit közelről.
Szar szülők voltunk, soha nem
ültettük fel egy pónira.
Múlt nyáron elvittem
a lányaimat Olaszországba,
valamilyen okból, nem tudom, miért.
Egy farmon voltunk a semmi közepén.
Ágyba dugom őket, kimegyek,
és ott vannak a pónik.
Egyszer csak felbukkantak
a semmiből.
Vadpónik.
Vagy 50 póni,
nem szívatlak titeket!
Rengeteg póni és egy szamár.
Nem tudom, miért.
Egy szamár is lógott
a pónikkal.
Én meg...
Beszaladtam, felébresztettem.
A kisebb le van szarva, ő úgysem
emlékezne. Kit érdekel? Nem éri meg.
Fogom a 7 éveset,
és kiviszem.
Ott áll mezítláb, pizsamában,
száll a por, pónik,
ő meg...
Erre én: "Én vagyok a legfaszább apa!"
"A legjobb apa, igen!"
"Nézd ezt a szart!
"Úgy van! Ezt tőlem kaptad!"
Elindul a pónik felé.
Kérdezi: "- Odamehetek?"
"- Persze!" Egy barom vagyok.
"Persze, menj csak oda, kicsim!"
"Csak 50-szeres túlerőben vannak."
"Ugyan mi történhetne egy
vadpóni tengerben?"
Kimegy, és ott van egy
gyönyörű, foltos póni.
És ahogy halad felé,
én barom, nem értettem,
ahogy ezt csinálja...
Ez azt jelenti: "Haver... nem!
"Nem... én nem vagyok...
Leszarom, vidd innen!"
"Haver, én egy rohadt
olasz vadpóni vagyok, vidd innen!"
"- Mehetek, apu?"
"- Persze, menj csak oda!"
Odamegy a pónihoz,
majd hozzám fordul, hogy:
"Gyönyörű!" És ahogy ezt mondja,
a póni megharapja a lábát!
Felsikít... Nem szakadt fel a bőr,
de csúnyán lehorzsolta.
Felkapom, beszaladok vele,
ő meg kérdezi:
"Miért, apu? Miért harapott meg?"
Erre én: "- Nem tudom."
"- A pónik gyakran csinálnak ilyet?"
Mire én: "Igen!", mert nem akarom,
hogy azt higgye,
ő olyan szörnyű,
hogy élete első pónija megharapja.
"- Igen, a pónik harapnak."
"- Akkor miért engedtél közel hozzá?"
"Haver, erőltesd már meg magad!"
Aztán amikor bent vagyunk a házban,
azt mondja, ennyire remek gyerek:
Lenyugszik és azt mondja:
"Utána akarok nézni a póniharapásnak."
Így gondolkozik.
Valami felizgatja,
annak ő utána akar nézni
és tanulni róla.
"Meg akarom tudni, miért harapnak
és mit mondanak erről mások."
Szóval utánanézünk a póniknak,
és kiderül, hogy seggfejek,
folyton harapnak.
Vannak oldalak a neten arról,
mit kell tenni, ha megharap egy póni.
Olyanok, mint bármi más a neten.
Csak vitatkozás,
mindenki mérges a másikra.
Valaki azt mondja:
"Bele kell ütni a póni pofájába!"
Bele a képébe.
Erre egy másik:
"Te egy szörnyű ember vagy!"
"El kellene venni
tőled a pónijaidat."
Ez a kedvencem: "Rosszul vagyok
azoktól, akik nem ütik meg a pónijukat!"
Tényleg megosztott nemzet vagyunk.
A 3 éves egy
egészen mást eset.
A 3 évessel az a helyzet,
hogy ő 3 éves. Ennyi.
3 éves... a minap
veszekedtem vele.
Ilyenkor ki a hibás?
Én 41 vagyok, ő meg 3.
Mindig a te hibád
egy 3 évessel szemben.
Olyanok, amilyenek,
nem tehetnek róla.
Deszkázd be az ablakokat,
mint amikor jön a hurrikán és várj.
Ha leállsz egy 3 évessel, hogy:
"Nem érted...?", hülye vagy.
Ezt csinálja egy hülye:
"Nem érted?"
"Nem, apu, még nem vagyok
elég fejlett, várnod kell."
De részben az ő hibája volt,
mert lefárasztott.
Elmondom, mi történt.
Szörnyű nap volt.
Előző éjjel kezdődött,
mert folyton felébresztett.
Minden rohadt... 10 percenként
felébresztett...
"Apu!" Minden ok nélkül,
ez volt a legrosszabb.
"- Apu!"
"- Mi... mi? Mi az?"
"Baszd meg, ez semmi!"
"Kamuzol itt nekem!"
Következő reggel, csinálom a reggelit,
és nem vagyok magamnál, teljes KO.
Túl sok kávét ittam,
hogy ellensúlyozzam és...
Folyton ilyeneket csináltam...
És nem volt ott semmi.
Bundás kenyeret csinálok,
ő ott ül egy kisszékében,
kurva mérgesen,
kis méreg labda.
"Bundás kenyeret akarok!"
"Igen, azt csinálom, kicsim.
Bundás kenyeret csinálok."
Odaadom, "- Tessék!"
"- Adj szirupot!"
"Persze, itt a szirup,
mindig adok, nagyon szeretlek."
"Vágd össze!"
"Boldogan összevágom.
Nem szépen kéred, de semmi baj."
"Összevágom, kicsim.
Nagyon szeretlek."
Nézi a tányérját és elkezd...
Mert muszáj, hogy...
akarjon valamit.
Semmi értelmeset nem akar,
ezért az agyának el kell durrannia.
Nézi a tányérját és:
"Nem tudom, melyik darabot egyem!"
Még most sem ugrok neki:
"Tudom, édesem, ez nagyon nehéz."
"Írok egy listát pro és kontra
mindegyikről, és majd segítek."
Ránézek, jön felém,
a tányér a kezében függőlegesen,
folyik róla a szirup a földre...
"Segíts!"
"Nem segítesz!"
Én állok ott, nézek rá...
Szeretem és valahogy
büszke is vagyok rá,
mert tudom, hogy soha
nem kell majd nélkülöznie,
a szart is kiveri majd
az emberekből.
Ölni fog a húsért az apokalipszis
után, azok közé fog tartozni.
Aztán később próbálom
felöltöztetni, megy az idő...
Próbálok ráadni egy pulóvert,
de lehetetlen.
A pulóvernek gombjai vannak,
amik egyszerűen nem léteznek.
A kövér ujjaim
csúsznak az izzadtságtól...
Könny folyik a szememből.
Az őrület könnyei.
Nem sírok,
mosolygás közben könnyezem.
Záporoznak...
Nem tudom ráadni a pulóvert.
Nem tudom... nem megy.
Ő meg így csinál...
Adok neki egy Fig Newtonst,
csak hogy lekössem,
hogy leálljon.
Mert szereti a Fig Newtonst.
"Tessék, édesem,
egyél egy Fig Newtonst!"
Erre ő: "Az nem Fig Newtons!"
"Hanem Pig Newtons."
Mire én: "Nem."
"Ez Fig Newtons."
És akkor hirtelen a fejemben:
"Mit csinálsz?"
"Miért?
Milyen előny származik belőle?"
"Mit törődsz vele? Igen, Pig Newtons,
rendben, legyen!"
"Sok szerencsét az életben!
Majd nézd meg, milyen melód lesz,
ha ilyen szarságokkal van tele a fejed!
Nem érdekel, már úgyis halott leszek!"
De aztán valamiért
leálltam vele:
"Nem, édesem,
ez Fig Newtons."
Erre ő: "Nem! Rosszul tudod."
"Rosszul tudod,
az Pig Newtons!"
Érzem, hogy felgyűlik
bennem a düh...
Nem azért, mert nincs igaza.
3 éves, ez a normális.
De ez a kibaszott
arrogancia...
ami benne van.
Semmi szerénység.
Semmi egészséges
kételkedés.
Nem azt mondja: "Apu, szerintem
az Pig Newtons, biztos jól tudod?"
Nem, ő azt mondja:
"Apu, biztos, hogy az Pig Newtons."
Ami még mindig felbasz,
de elfogadható, azt elviselném.
De semmi esélyt nem ad.
"Nem, rosszul tudod!
Az Pig..."
"Igen? Rosszul tudom?
Én tudom rosszul?"
"Haver, még csak nem is
a memóriámat használom."
"A dobozról olvasom,
amiből ez a szar kijön!"
"Oda van írva!"
"A te értesülésed
honnan származik?"
"Mi az,
hogy ezzel baszogatsz?"
"Te 3 vagy, én meg 41!"
"Mekkora az esélye,
hogy neked van igazad?"
"Mi az esélye ennek?"
"Egyébként meg harapj bele!"
"Disznó íze van van, rohadék?!
Nem hiszem!"
"Miért hívnák Pig Newtonnak?"
"Füge íze van,
kurva érdekes, mi?"
Ebből egy szó se igaz, nyilván.
Szóval később...
A gyerekek felöltözve.
Tél van, rajtuk az összes réteg,
ideje indulni az iskolába. 10 perc van
odaérni a 10 percre lévő iskolába,
ami borzasztó érzés.
A kezem a kilincsen és
akkor hirtelen beüt:
"Szarnom kell."
"Le a kabátokkal, gyerekek,
késni fogunk!"
"Késni fogtuk 40 percet,
leszarom."
Nem fogok így menni az iskolába.
Az iskolai wc-t nem használhatom,
hála a gyerekmolesztálóknak.
Itt fogok szarni.
Szóval ülök a wc-n, szarok, nyitott
ajtónál egyébként. Ilyen az életem.
Egyedül két gyerekkel,
nem szarhatok csukott ajtónál.
Hacsak nem hívom őket oda,
hogy nézzék, ahogy apu kábelt fektet.
Amit már megtettem: "Apunak kakilni
kell és te túl őrült vagy."
"Gyere velem, velem kell jönnöd."
Szóval ott ülök, szarok, és próbálom
figyelni őket a másik szobában.
"Drágám, maradj a két asztal között,
különben nem látlak, megmondtam."
A kicsi bejön a képbe...
meztelenül.
Teljesen.
Jön, rám néz...
És akkor - nem tudom, miért -,
a seggét mutatja.
Mindig ezt csinálja, amikor...
"Nézd!"
"Apu, nem nézed!"
Szóval szarok és közben
nézem a seggét.
És olyat láttam,
amit előtte még soha.
Most úgy fogom elmondani, ahogy láttam,
mert akkor nem tudtam, mit is nézek.
Nézem a kis fehér seggét - ő fehér -,
tökéletes kis kerek segg.
És pont a közepén,
egy kis fekete pont: hopp!
Megjelent, mint egy varázslat!
Nekem annak tűnt,
mivel még soha nem láttam,
ahogy a szar kijön a seggből.
Még soha nem láttam ilyet!
Nem láttam még, ahogy a szar...
mint a szülésnél, kijön.
Ha egyszer láttok majd ilyet...
Rohadtul beteg, ember! Furcsa!
És felkavaró!
Üvöltöttem, "ááá!"
És egy pillanattal később...
Kiesik...
Ez a nagy... éreztem a becsapódás
keltette rezgést a lábammal.
Ez a hatalmas kupac szar.
Tényleg kupacnyi... mintha jó pár
ember szarta volna.
Mint egy toi-toi egy
fesztivál utolsó napján.
Tényleg hatalmas,
hatalmas kupac szar.
Hogyan? 3 éves.
Úgy szarik, mint egy medve.
Nem értem!
Komolyan! Ha a fák között
meglátnál egy ilyet:
"Tűnjünk innen a picsába!"
"Futás!"
Hatalmas kupac szar.
Akkora, mint az egész ***, simán.
Azt hittem, majd összeroskad
a tetején, mint egy lufi.
"Hm, fura."
Csak áll ott, lába között
ez a hatalmas szar.
Bemutatja...
Megcsúszik és beleesik
a saját szarába.
Én ott voltam. Bele a saját
szarrakásának közepébe.
A fejét beverte a padlóba.
Ismeritek a hangot, amikor egy gyerek
beveri a fejét a padlóba?
"Úúú! Jó ég!"
"Ennek annyi.
Ennyi volt. Bevégezte."
"Majd naponta egyszer kiszalad
a postaládáig, ez marad neki."
Ott fekszik a szarban,
ordít, sír, angyalkát csinál.
Odaszaladok.
Még mindig szarok és közben
tartok egy szaros gyereket...
Mi vagyunk a szaros család.
Ott áll a 7 éves:
"Le kell lépnem innen, ez szörnyű!"
Ez az életem mostanság.
Hogy fér ebbe
bele mondjuk, hogy...
puncit szerezzek?
Nincs hely erre.
Nem is gondolhatok rá.
Próbáltam... pár napja mondtam,
oké, nézzünk egy szexuális leltárt.
Mid maradt?
Levettem a ruháimat,
odaállok a tükör előtt...
Nézem magamat, meztelenül.
Soha többé nem teszek ilyet.
Nincs rá szükségem.
Le tudom élni
az életemet enélkül is.
Nem vagyok jó formában,
de túl rosszban sem.
Elmentem orvoshoz, aki előadta
az ilyen korban szokásos dumát:
"Magas a koleszterin, de emiatt
nem kell csinálnia semmit."
"A prosztatája is elég nagy,
de nem érdekes, hadd legyen nagy."
"És csak esztétikailag
túlsúlyos."
Kérdezem: "Hogy?"
"Orvosi értelemben
nem túlsúlyos."
Erre én: "Akkor nem is
kellett volna említenie."
"Miért hozta szóba?"
Mondja azt: "Orvosi értelemben nem
túlsúlyos, de undorítóan néz ki."
Ezt mondja.
Ahogy magamra nézek,
azzal van gond,
hogy nem egyenletesen
eresztettem le.
A testem bizonyos részei
öregebbek, mint a többi.
Még a farkam és a golyók
sem egyformák.
A golyóim öregebbek,
mint én... esküszöm!
Én 41 vagyok,
a golyóim meg vagy 72 évesek.
Nagyon öregek,
és csak úgy lógnak ott.
Úgy lógnak, mint...
úgy néznek ki, mintha helikopterrel
mentenék őket egy hegyről.
Ott rekedtek ketten
egy hegyen...
Becipzárazva egy hálózsákba.
"Ha egyszer kijutunk innen,
soha többé nem hívlak
balosnak, bocs!"
Közben a farkam meg boldog,
csillogó és fiatalos.
Olyan, mint egy 21 éves fiatal srác,
akit két öreg fickó követ.
"Hé, vissza, puncit keresek,
kopjatok le!"
"Várj meg!"
Egy bizonyos ponton kénytelen
vagyok megmutatni ezt a szart
egy szegény nőnek. Meg kell látnia
az elcseszett csomagomat.
Majd beteszem
a golyókat a lábaim közé.
"Nekem nincsenek golyóim,
csak péniszem, nem gond?"
Ez biztos furcsa lehet a nőknek,
hogy nem tudják,
milyen farkat és golyókat kapnak,
csak amikor már rég késő.
Ez az utolsó, amit meglátnak,
és ez nem korrekt.
Ezt kellene látniuk először.
Minden randi elején a srác elővenné:
"- Ez jó lesz?"
"- Igen, ezért megéri a fáradtság."
"Tedd el, folytassuk!
Majd később visszatérünk rá."
Hiszen addig nem tudod,
amíg bele nem nézel a csövébe,
de akkor már késő.
"Jézusom!"
A farok néz felfelé...
"Mint valami mesebeli fa..."
"Ilyen sárgás barna,
rajta valami hajtás..."
És a nők annyira rendesek!
Nem tudok olyan esetről,
amikor egy nő meglátva egy fickó farkát:
"Nem, ez nem...
Ez nem a farkad. Naa!"
"Vedd elő a péniszed!
Ez nem az, ez lószar."
Azt mondják: "Oké...
A picsába!"
"Melyik lyukba tegyem, hogy a
lehető legkevésbé hangoljon le?"
Már találkoztam pár nővel,
amióta elváltam,
akik fiatalabbak voltak, többnyire,
mert a korombeli nők...
Szeretem a korombeli nőket,
de ők leginkább vagy családosak,
vagy egyedül élnek egy szobában,
mérgesen és őrülten.
Nekik nem szokásuk
humoristákkal dugni.
De a fiatal nők
készülnek valamire.
Lefekszenek az emberrel,
aztán jöhet a többi.
A fiatalabb nők esetében
fiatalabb srá*** a vetélytársaim,
akik nem túl kifinomultak.
Nem nagyon tudják, hogy beszéljenek
egy nővel, még korukbelivel sem.
Olyanok, mintha... péniszbőrt
ültettek volna az egész testükre.
"Ez egy dugós randi? Mert..."
"Rád akarok élvezni!"
Egy csomó feszültség.
Ha egy fiatal nő
találkozik velem:
"Nézd, én már 15 éve
recskázok a vendégszobában."
"Olyan vagyok, mint a Vasálarcos.
Örülök, hogy kiszabadultam."
A fiatal srá***... félnek a nőktől.
Félnek az érzéseiktől.
"A barátnőm dühös rám!"
Hát, majd elmúlik.
Lenyugszik.
Félnek a testüktől,
a nők testétől.
"Megjött a barátnőmnek.
Mit csináljak?"
Dugd be oda, ahonnan megjött,
barom! Mi itt a gond?
Én leszarom. Ha épp megjött,
gyere csak át!
Én 41 vagyok... szarrá duglak!
Megiszom a vért, induljon a buli!
Nagyon köszönöm!
Nagyszerűek voltatok!
Köszönöm!
fordította: karakk
karakksub@gmail.com