Tip:
Highlight text to annotate it
X
- ELCSERÉLT ÉLETEK -
Igaz történet
Los Angeles, 1928. március 9.
Walter, édesem.
ldeje felkelni.
Még 10 perc.
Sajnálom, hékás. Holnap sokáig
alhatsz.
Erre van a szombat.
Állj a fal mellé.
Gyere, gyere, gyere, gyere.
Jól van.
Megvan. Nézd csak, nézd!
Ülj le!
Kihűl a reggelid.
Zabpehely.
Amúgy is hideg.
Édesem, megérkeztünk.
Jól van.
A könyveid.
Menj szépen.
lgen, hölgyem.
Várjon, hívom a felettesemet.
Már jön is.
Egy pillanat, és itt van.
Várjon, kérem.
Ezt oldd meg te. Én nem vitázom.
Üdvözlöm, itt a felettes.
Miben segíthetek?
Látom, hogy ikervonala van...
Sajnos vannak, akik
belehallgatóznak az ikervonalba.
És mit csinál?
- Jó ég.
- Minden rendben?
lgen, uram. Egy hölgynek
gondja volt a vonallal.
- Szia, hékás.
- Szia, anya.
A suli?
Jó volt.
A dinoszauruszokról tanultunk.
És verekedtem Mankowskival.
- Mi történt?
- Megütött.
Visszaütöttél?
Helyes.
Egyes szabály.
Soha ne te kezdd
a harcot, de te fejezd be.
- Miért ütött meg?
- Mert megütöttem.
Te ütöttél először? Miért?
Azt mondta, apa azért ment el,
mert nem szeretett.
Kicsim, apád nem is ismert.
Alkalma sem volt nem szeretni.
Akkor miért ment el?
Hát mert a születésed napján
mást is hozott a posta.
Egy kicsit nagyobb csomag volt,
mint te. Tudod, mi volt benne?
Amit úgy hívnak, felelősség.
És némelyeknek a felelősség
a legrémisztőbb szó a világon.
Azért futott el, mert megrémült
attól, ami a csomagban volt?
Ez butaság.
Én is pont ezt gondoltam.
Átaludtam az Amos és Andyt?
Attól tartok, hékás.
Gyere, ideje lefeküdnöd.
Áll még a holnapi mozizás?
Mondják, van új Chaplin-film,
és egy új sorozat,
"A titokzatos pilóta".
Az ki?
Nem tudom. Senki sem tudja.
Ettől olyan titokzatos.
Túl nehéz vagyok, hogy vigyél?
Ó, nem, még pár évig nem.
Pár évig nem.
- Halló?
- Christine, itt Margaret.
Szia, Margaret.
- Hogy vagy?
- Jól.
1928. március 10.
Jean nem jött, kevesen vagyunk.
- Mikor jelentett beteget?
- Úgy fél órája.
Nem találok senkit.
És Myrna?
Neki jól jönne a plusz pénz...
Nem ér rá. Tudsz jönni?
Nem. Nem, nem, nem, csak...
Megígértem Walternak, hogy
elviszem moziba, és...
Csak négyig.
Jól van. Csak négyig.
Köszönöm.
Akkor találkozunk.
Szendvics és tej a hűtőben,
és Mrs. Riley és a lánya
beugrik pár óra múlva.
Tudok vigyázni magamra.
A házat nézik meg, nem téged. Szia.
Holnap tényleg elmegyünk moziba.
Aztán a piros villamossal Santa
Monicára, és sétálunk a mólón.
Hogy hangzik? Jól?
Sötétedés előtt jövök.
Nem félek a sötéttől.
Nem félek semmitől.
Tudom. Tudom.
Légy jó.
Szeretlek.
Ohióig zavarják a vonalakat!
Azt mondja,
a főnökkel akar beszélni.
Írja alá a beszerzési kérelmet!
Hallgatom.
Kapcsolom.
Kapcsoljátok az omahai állomást!
Hátha megy rajtuk keresztül.
Keljen életre a központ!
Christine!
Reméltem, hogy utolérem.
Követem a jelentéseket önről,
és meg kell mondjam, lenyűgöz.
A fejesek nem voltak oda,
mikor női feletteseket javasoltam.
De ön helytállt,
mint bármely férfi társa.
- Köszönöm, Mr. Harris.
- Ben, kérem.
A lényeg, hogy vezetőt keresünk
az új Beverly Hills-i irodába.
Ha érdekli, írok egy ajánlást.
Csodás lenne.
Nagyon köszönöm, uram.
Jó, akkor talán...
- Megbeszélhetnénk hétfőn?
- Persze.
Nagyon köszönöm, uram.
Kérem. Kérem.
Kérem!
Walter?
Kicsim?
Walter?
Kicsim?
Walter?
Kicsim?
Walter?
Walter, ideje bejönni!
Susie! Nem láttátok Waltert?
- Nem, Mrs. Collins.
- Sajnáljuk.
Walter?
A számot kérem.
Kapcsolja a rendőrséget, kérem.
Kapcsolom.
- Lincoln Heights rendőrőrs.
- Üdv, a nevem Christine Collins.
A címem 23. Északi sugárút 210.
Szeretnék bejelenteni
egy eltűnt gyermeket.
Milyen kapcsolatban áll vele?
Ő a fiam.
Mikor tűnt el?
Nem tudom.
Most jöttem meg a munkából.
Lehet, hogy délelőtt,
lehet, hogy csak egy órája.
Körülnézett a környéken?
Természetesen.
Talán nem érzi, hogy késő van.
Nem!
Sötétedéskor mindig itthon van.
Küldene valakit, kérem?
Sajnálom, az a szabály,
hogy elveszett gyerekhez 24
óráig nem küldünk embert.
Tessék?
100-ból 99-szer a gyerek
reggelre előkerül.
Nincs emberünk minden kölyökre,
aki elkódorog a haverokkal.
Nem, nem, nem, Walter nem ilyen.
Nem csinál ilyet.
Bocsásson meg, hölgyem,
de minden szülő ezt mondja.
Kérem! Kérem.
Nem tehetek semmit.
Felveszem az adatokat,
de reggelig ez minden.
Addigra biztos előkerül. Elő szoktak.
- Mrs. Collins?
- lgen.
Ma ismét együtt érzünk
Mrs. Christine Collinsszal
Lincoln Heightsból,
akinek kisfia, Walter Collins
csaknem két hete tűnt el.
Noha a hölgy nem tagja gyülekezetünknek,
ma is imádkozunk érte,
ahogyan minden nap,
amióta az eset tudomásunkra jutott.
A rádióban és az újságokban
azt mondják,
hogy a Los Angeles-i rendőrség
megtesz minden tőle telhetőt,
hogy visszaadja a fiút anyjának,
és ez bizonyára így is van.
De tekintettel arra, hogy ők a
legerőszakosabb, legkorruptabb,
legalkalmatlanabb rendőrség
a Sziklás Hegységen innen,
nem vagyok biztos benne,
hogy ez túl sokat jelent.
Naponta tűnnek fel újabb hullák
a Mulhollandon
és városunk árkaiban,
hála James Davis rendőrfőnöknek,
és a találó nevű Fegyveres Osztagának.
A becsületes polgárok
igényei naponta szorulnak
háttérbe a kapzsiság
és a haszonlesés mögött.
A város minden egyes nappal
mélyebbre merül
a félelem, a fenyegetés
és a korrupció fertőjében.
Egykor az Angyalok Városa volt,
de Los Angeles mára
olyan hellyé vált,
ahol a védelmezőink
kegyetlenkednek velünk,
ahol, az, aki a törvény,
az a törvény felett áll...
1928. április 3.
Értem. Köszönöm.
Néhány hét múlva újra hívom.
Nagyon köszönöm.
Las Vegas-i Eltűnt
Személyek Osztálya?
Christine Collins vagyok.
Azért hívom, hogy találtak-e bárkit,
akire ráillik a személyleírás...
Walter Collins.
Jó, kérem, tegye meg. Hívjon.
Én is hívom egy hét múlva,
ha nem gond.
Nagyon köszönöm. Köszönöm.
DeKalb, lllinois
1928. július 20.
Két dollár.
Az ördögbe, otthon maradt a tárcám.
Legközelebb megadom.
Nincs hitel.
Fizessen, vagy rendőrt hívok.
Elegem van az ilyen naplopókból.
Nem akarom bepalizni, főnök.
Otthon maradt a tárcám, ennyi.
Megyek, és hozom.
Öt, maximum tíz perc.
Zálogot ad?
Nincs is jobb zálog, mint
az ember saját vére, igaz?
Maradj itt, fiam. Rögtön jövök.
- De...
- Aztán viseld magad.
Ez egy jó ember,
megbízik bennünk.
Maradj csak itt, én megyek,
és hozom a tárcámat.
Tíz perc, és hívom a zsarukat.
Az ördögbe.
- Kérném a számot.
- Myrtle?
ltt Harve, a restiből.
Szia, Harve.
- Kapcsolnád Larsen seriffet?
- Máris.
Christine, gond van,
nem tudom átkapcsolni.
Azt hiszem.
Azt hiszem, így jobb.
Kösz.
- Mrs. Collins?
- lgen.
J.J. Jones kapitány,
fiatalkorú részleg.
Mi foglalkozunk az eltűnt
gyerekek ügyeivel,
így a fiával is, és...
Él, Mrs. Collins.
Két napja találták meg
a helyi rendőrök lllinois-ban.
Épen és egészségesen.
Valami csavargóval volt.
Már körözzük. A fiúnak nincs baja.
Nagyon köszönöm!
Mennyi újságíró!
Ez a történet jól végződött.
Az emberek szeretik, ha jó a vége.
Mennünk kell, jön a vonat.
Hátrébb, fiúk. Hátrébb.
Kösz. Kösz, fiúk.
Hamarosan nyilatkozom,
most az a fontos,
hogy a kis hölgy visszakapja
a fiát, úgyhogy elnézést.
Maradjanak ott.
Ne tolakodjanak.
Nyugi, nyugi.
Mrs. Collins, bemutatom James
E. Davis rendőrfőnököt.
Örvendek.
Manapság nem kapunk sok
pozitív véleményt a sajtótól.
Jó egy ilyen pozitív eset, nem?
Jól bántak önnel az őrsön?
24 óráig nem foglalkoztak velem,
szerintem ez azért...
A formalitásokat leszámítva.
- Csodásak voltak.
- Jó.
Így nem esik nehezére elmondani
a sajtónak, hogy a rendőrség...
Nők. Egy pillanat.
Vissza, fiúk, vissza.
Tartsa vissza őket.
Nos, nem akarja...
Ez nem a fiam.
Tessék?
Mit mond?
Ő nem a fiam.
Ön... bizonyára téved.
Nem tévedek.
5 szörnyű hónap van mögötte.
Lefogyott, megváltozott.
Megismerném a saját fiamat.
Ön sokkos állapotban van,
a fia változott.
Mondd meg a nevedet.
Walter Collins.
Gyakori név.
Hol laksz, Walter?
Tudod a címet?
A címem 23. Sugárút 210,
Los Angeles, Kalifornia.
És ő az anyukám!
Mrs. Collins, figyeljen rám.
Én megértem.
Most egy kicsit bizonytalan,
erre számítani lehetett.
Ebben a korban gyorsan változnak.
Ezt belekalkuláltuk a nyomozásba.
És nem kérdéses, hogy ez az ön fia.
Ez nem Walter.
Nem az a Walter, akire emlékszik.
Ezért fontos, hogy hazavigye,
hogy próbát tegyen vele.
- Próbát tegyek?
- lgen, igen.
Ha már a megszokott
környezetében van,
és ön is felépült a fia változása
okozta sokkból,
meglátja, hogy ez az ön Waltere.
Biztosítom, esküszöm, a szavamat adom.
Ez az ön fia.
Ha bármi gondja van,
velem beszélje meg.
Meg fogom oldani.
Szavamat adom. Bízzon bennem.
Mrs. Collins, a fiúnak nincs hová mennie.
Kérem.
Talán nem gondolkodom tisztán,
és, és, és...
Jól van.
Nem lát tisztán, így van.
Köszönöm. Köszönöm.
Forduljon ide.
Milyen érzés, hogy itt a fia?
Mit érzett, mikor meglátta?
Nehéz megmondani.
Először megdöbbent.
Nem ismerte fel a fiút, ami természetes.
Egy ilyen tortúra után.
Hogy vagy, fiam?
Jó itthon?
lgen. Remek.
A Los Angeles-i rendőrség hálás
a kemény munkáért, amit
a DeKalb-i Seriff Hivatal tett
az örömteli viszontlátásért.
A rendőrség mindig
a köz szolgálatában áll.
Egy fotót anyáról és fiáról!
Természetesen! Tessék.
Fiam, ide. Így ni.
Bújjanak össze.
Tessék, fiúk.
- lde nézz, Walter.
- Mosolyt.
- Még egyet.
- Ez jó lett.
Még egyet.
Jó a szendvics?
- Kérsz még tejet?
- Nem.
- Köszönöm, nem.
- Köszönöm, nem.
Kormos vagy a vonattól.
Fürdened kéne.
Pizsama az ágy szélén.
Jól vagy? Nincs baj?
Elestem. Hülye kád!
Jó. Semmi baj.
Körül vagy metélve.
Szállj ki!
Mozgás.
Amikor utoljára megmértem
Waltert, megmértem a fiamat,
centikkel magasabb volt nálad.
Ki vagy te?
Mit keresel itt?
Ki vagy te?
- Ő nem a fiam.
- Mrs. Collins.
Nem tudom,
miért mondja, hogy az,
de ez nem Walter. Ez tévedés.
Nem volt ideje visszaszokni.
8 centivel rövidebb.
Megmértem.
Talán elnézte a mérést.
Biztos van ésszerű magyarázat.
Ő körül van metélve.
Walter nincs.
Mrs. Collins.
A fia öt hónapra eltűnt.
Ebből valamennyit egy
azonosítatlan csavargóval volt.
Ki tudja, mit tett
az a beteg ember?
Körül is metéltethette.
Vagy akár...
Megkurtította?
Miért nem figyel rám?
Figyelek, a szentségit, figyelek.
És értem, mit érez.
Változott, ez tény...
Mindketten traumát éltek át,
ezért kéne a szeretete,
hogy helyrejöjjön.
Ő nem a fiam!
Miért csinálja ezt,
Mrs. Collins? Miért?
Alkalmasnak tűnik arra,
hogy gondját viselje.
Eleget keres, hogy ellássa,
ezért nem értem, miért menekül
az anyai felelősség elől.
Nem menekülök semmi elől!
Főleg nem a felelősség elől!
Most is a gondját viselem,
mert csak én vagyok neki!
Az a baj, hogy nem keresik a fiamat!
Miért keressünk valakit,
akit már megtaláltunk?
Mert még nem találták meg.
A személyazonosságát megerősítették
a legjobb szakemberek ezen a téren.
Akik tudják, mit tesznek.
És én nem?
Elnézést.
Értékelem, amit a rendőrség tett,
tudom, keményen dolgoztak.
Hálás vagyok,
és nem akarok bajt keverni.
Csakhogy szörnyű tévedés történt,
és segítsen ezt kijavítani,
hogy megtaláljam a fiamat,
mielőtt túl késő lenne.
Kérem.
Jól van. Nem tartom fel.
Sajnálom, hogy kiborultam.
Nagyon sajnálom.
lgen, uram?
- Sara, kapcsolja Dr. Tarrt.
- lgenis.
Mrs. Collins?
Dr. Earl W. Tarr.
Jones kapitány küldött.
Fiatalkorúak ügyében adok
tanácsot.
- Bemehetek?
- Kösz, hogy eljött.
Azt hittem, nem hisznek nekem.
Nos, itt vagyok, és helyre
tesszük a dolgokat.
Hol a fiú?
Á! Hát itt van!
Jóképű fiatalember.
A szeme a magáé.
És kicsit az orra is.
Egészséges, a megpróbáltatások
ellenére.
Nagyon szívós fia van,
Mrs. Collins.
- Azt hittem, segíteni jött.
- Úgy van.
Jones kapitány mondta, hogy a
fiú komoly változásokat mutat,
és megkért, jöjjek,
és oszlassam el anyai aggodalmait.
Miatta nincsenek anyai
aggodalmaim, mert ő nem a fiam.
Nos, az ilyen kijelentések nem
segítik a fiú önbecsülését,
igaz?
Jones kapitány említette,
hogy más a magassága.
lgen.
Gyere.
A falhoz.
8 centivel alacsonyabb.
Nos,
ebben nincs semmi ördöngösség,
Mrs. Collins.
Egy ideje tudjuk, hogy a trauma
kihathat a gyermekek növésére.
Az elmúlt 5 hónap stresszétől
összemehetett a gerince.
Nem gyakori, de felmerül
a lehetőségek között.
A körülmetélés?
A gyermekrabló nyilván
helyénvalónak érezte.
Végül is a körülmetélés
higiéniailag egészséges.
Ebben a korban
traumát okozhatott.
Nem csoda, hogy elfelejtette.
Látja, mindenre van
tökéletes orvosi magyarázat.
De helyes,
ha kérdéseket vet fel.
Minden változásról tudnia kell,
amin a fiú keresztül ment.
Nem tudnám megmondani,
hogy az én fiam, vagy sem?
Az anyja vagyok.
Vagyis nem tud objektív lenni.
Szélsőséges érzelmek
tükrén át néz
egy fiút, aki más lett,
mint amire emlékezett.
Nem ugyanaz, aki elment innen.
Mint aki elmegy a háborúba,
és más, mikor visszatér.
És az anyai szív, melyet
az érzelmek vezérelnek,
látja a változásokat,
és fellázad.
Azt állítja, ez nem az ön fia.
De ettől a tények nem változnak.
Hajlandó vagyok tesztelni
elméletem objektivitását.
És ön?
Ez teljességgel felháborító!
Nyugodjon meg, és figyeljen rám.
Nem, maga figyeljen,
figyeljen, kérem.
Ez az úgynevezett doktor
körbehurcolt a környéken,
mint valami züllött anyát, aki
a saját fiát sem ismeri meg.
És mire jutott?
Arra, amire jutni akart,
amire nyilván maga
utasította, hogy jusson.
- Mrs. Collins.
- De ez...
Nincs mit szégyellni.
Nem az a lényeg, hogy
szégyelltem magam.
Hanem hogy vesztegetik az időt,
ahelyett, hogy a fiamat keresnék.
De a jelentés elkészült.
Akkor szeretném megkapni,
hogy cáfolhassam,
mielőtt máshoz kerül.
Jó.
Jó. Minden jót.
Befejeztem. Mehetek a szobámba?
lgen.
Jó éjt, mami.
Ne mondd ezt!
Nem vagyok az anyád!
A fiamat akarom.
Te nem ő vagy. Nem vagy a fiam!
A fiamat akarom.
Az én fiamat akarom!
A francba veled!
A fiamat akarom!
Nem kellett volna kiabálnom.
Te csak egy gyerek vagy...
Nem tudod, hogy mit teszel,
milyen fájdalmat okozol.
De meg kell értened,
hogy nekem a fiam az életem.
Csak ő van nekem.
És bármit is hisz a rendőrség,
és bármit is hisz a világ...
...te és én...
tudjuk, mi az igazság, ugye?
Tudjuk, hogy te nem Walter vagy.
Csak mondd meg nekik,
hogy nem, vagy a fiam.
Hogy megkeressék a fiamat.
Kérlek.
Majd holnap beszélünk.
Halló?
- Mrs. Christine Collins?
- lgen.
ltt Gustav Briegleb.
A St. Paul presbiteriánus lelkésze vagyok.
Ó, igen, hallottam a műsorát.
Köszönöm.
Olvasta a Timest ma reggel?
Nem.
Nos, esetleg pillantson bele, és
jöjjön át a parókiára reggelire.
Találkoznunk kellene.
Halló?
"...rejtélyes esete"
"A Los Angeles-i rendőrség
felkérésére
Dr. Tarr gyerekspecialista
megvizsgálta Walter Collinst,
hogy megállapítsa zavartságának,
súlycsökkenésének okát,
melyet azóta vettek észre,
hogy visszatért anyjához."
Bájos megfogalmazás, nemde?
"Azóta, hogy visszatért anyjához."
Ez nem csak azt szögezi le,
hogy ön a fiú anyja,
de feltételezi, hogy valamiképp
ön felelős a változásokért,
és hogy a rendőrség aggódik a
fiú hogylétéért, míg önnél van.
Kóstolja meg a tojást, príma.
"Alaposan kivizsgáltam a fiút"
- mondta Dr. Tarr.
Nyilvánvaló, hogy valamit el
akar mondani.
ldővel biztos...
...előadja az egész ügyet
a maga szempontjából,
de csak majd ha bízik
abban, aki hallgatja.
És ez hiányzik itt: a szegény
fiú történetébe vetett hit.
Vizsgálatom során nem találtam olyat,
mi cáfolná a rendőrséget.
Miért csinálják ezt?
Hogy ne kelljen beismerni, hogy
tévedtek, másik fiút találtak.
Persze, akinek egy csöpp esze van,
rögvest átlát a szitán.
Ezen sajnos kívül esik
a Times fél olvasótábora.
Mrs. Collins, az én életcélom
napvilágra hozni
mindazt, amit a rendőrségünk
szeretne eltitkolni.
A rendőrség kenyere az erőszak,
visszaélés, gyilkosság, korrupció,
megfélemlítés. Mikor Davis lett a főnök
2 éve, azt mondta:
A fegyveres bűnözők felett
az utcán ülünk törvényt.
Holtan akarom őket, nem élve.
És megfeddek minden rendőrt, aki
kíméletet tanúsít velük szemben.
Összeszedte az 50 legbrutálisabb
zsarut, géppuskát adott nekik,
és engedélyt, hogy lelőjék,
aki az útjukba áll.
Ez lett a Fegyveres Osztag.
Se ügyvéd, se tárgyalás, se
kérdés, felfüggesztés, nyomozás.
Csak a hullahegyek.
A hullaházakban, kórházakban,
az út mentén.
És nem azért, mert el akarták
törölni a bűnözést. Nem.
A rendőrség a konkurenciát
akarta eltörölni.
Kenik a polgármestert is.
Szerencsejáték, prostitúció,
szeszcsempészet, amit akar.
Mert ha az emberek azt
csinálhatják, amit akarnak,
ahogy az Úr is látta az Édenben,
akkor pontosan azt is teszik.
A rendőrség nem tolerál
más véleményt,
ellentmondást, sőt,
kínos helyzetet sem.
És Ön kényes helyzetbe hozhatja
őket, és ez nincs ínyükre.
Mindent megtesznek,
hogy lejárassák.
Túl sokszor láttam ezt,
hogy most ne venném észre.
Ezért akartam látni önt,
hogy tudassam, mibe keveredik,
és hogy segítsek a harcban,
ha azt választja.
Tisztelendő úr, értékelem
mindazt, amit tesz,
és amit mondott,
de nem folytatok hadjáratot.
Csak vissza akarom kapni a fiam.
Mrs. Collins, sok anya fia esett
áldozatul a megalkuvásnak.
Az ön fia sajnos nem az első.
De ha helyesen cselekszik,
ő lehet az utolsó.
Két tömésre váró lyuka volt.
Ellenkezett, de megoldottam.
És?
A fia felső fogai közt volt
egy kis szövet, diasztéma.
Egy két milliméteres hézag.
Ennek a fiúnak nincs ilyen.
Benőhet a korral?
Ezt mondják majd.
Esetenként lehetséges.
De Walternél szövet volt közte.
Úgy nem nő össze, a szövetet
eltávolító operáció nélkül,
és azt most megmondhatom, hogy
neki nem volt ilyen operációja.
Ezt adná hivatalos írásban is?
Már megbocsásson,
de hogy a francba ne.
Múlik az érzéstelenítő hatása.
De lehet, hogy előbb
megírom a levelet.
Hadd elmélkedjen a kis krapek.
Ha ő az, nagyon megváltozott.
- Tudod, ki vagyok?
- Egy tanár.
A tanároknak is van nevük.
Mi az enyém?
Nem emlékszem.
lsmerem magát,
de nem emlékszem a nevére.
Mrs. Fox. Ülj a helyedre.
Nem azt mondtam, egy helyre.
A te kijelölt helyedre ülj le.
Csak tudod, hol van,
egy éve ott ülsz.
Ha ez az ön fia, megeszem
a méterrudam.
Nem csak hogy írásban adom,
de tanúsítom a bíróságon,
vagy magának Coolidge
elnöknek, ha kell.
Köszönöm.
Este, a rádióadásnál találkozunk.
Minden jót.
Gyors kérdés, hölgyem.
Mrs. Collins.
Üdv. A nevem Mrs. Collins.
- Jó napot.
- Jó napot.
Március tizedikén a 9 éves fiam,
Walter Collins eltűnt.
5 hónapos nyomozás után
Los Angelesbe hoztak egy fiút
DeKalbból, lllinois-ból.
Azt mondták nekem és önöknek,
hogy ő a fiam.
Nem a fiam volt.
A rendőrség hibázott,
ez az oka az állítólagos változásoknak.
A tanárai és orvosai levélben
erősítik meg,
hogy nem a fiam.
Most másoltatom le őket, holnap
a birtokomban lesznek.
A rendőrség minden esélyt
megkapott a hiba helyrehozására,
a fiam felkutatására.
Mivel elzárkóztak ezelől, muszáj
a nyilvánossághoz fordulnom.
Remélem, ez meggyőzi őket arról,
hogy befejezzék, amit elkezdtek,
és hazahozzák a fiamat.
Nagyon köszönöm.
Morelli!
Kerítsd elő a Collins nőt.
- És Bill, hátul hozd be.
- lgenis.
Erre, kisasszony.
Miért hátul?
A kapitány kérte.
Elöl sok a firkász.
Foglaljon helyet.
A kapitány rögtön jön.
Valaki beszél a kanadai
lovasrendőrséggel? Ybarra?
Elveszett egy jávorszarvas?
Egy illegális fiatalkorút
akarnak kitoloncoltatni.
Az unokabátyja tanyáján van,
Wineville-ben.
- Kéred?
- Úgysincs jobb dolgom.
Ász vagy.
Mrs. Collins.
Hagyja a fiút. Vigyáznak rá.
Üljön le.
Szép kis kalamajkát
okozott, Mrs. Collins.
Ez a helyzet kínos
az egész rendőrségnek.
Nem ez volt a szándékom.
Persze!
Azt, hogy nem tudunk
megkülönböztetni két fiút,
bóknak szánta a munkánkért.
Hülyét csinál belőlünk? Élvezi?
Dehogy.
Meg akarom találni a fiamat.
Tudja, mi a maga baja?
Kihúzza magát a felelősség alól.
Tessék?
Élvezte a szabadságot.
Hogy nincs gondja a fiával.
Oda ment, ahova akart, csinált,
amit akart,
azzal, akivel akart.
De megtaláltuk a fiát, visszahoztuk.
És csak a terhére van.
És ezért főzte ki ezt a mesét.
Hogy az állam nevelje
fel magának.
- Nem igaz?
- Ez nem igaz!
A fiú is a fiának vallja magát.
Miért?
- Miért tenne ilyet?
- Nem tudom. De hazudik.
Lehet. Lehet, hogy hazudik.
De ezt tanulta, nem igaz?
Mindketten született hazudozók.
Maga hazug bajkeverő,
szerintem nem mászkálhatna szabadon.
Egy pillanat.
Vagy tudja, hogy hazudik,
vagy nem tudja megmondani,
hazudik-e vagy igazat mond.
Na, melyik?
Hanyag anya, vagy csak dilis?
Úgy látom, e két lehetőség van.
Ezt nem hallgatom.
Szakértőket akar? Tudok olyat.
Főnővér!
Mrs. Collins, állítja,
hogy az a fiú kint nem a fia?
Állítom.
Ne ellenkezzen.
Csak megsérül.
Mit csinál?
Ezt nem teheti.
Vigyék a Megyei Közkórház
ldeggyógyászati Osztályára.
Tessék?
A következő bejegyzéssel:
a vádlott állítja: a rendőrség becsapta,
rá akartuk venni, hogy
mondja egy fiúról, hogy az övé.
- Vezessék el.
- Ne!
Kérem.
Jöjjön, Mrs. Collins.
Erre.
Mrs. Collinst kb. 1928. március
10. óta ismerjük, amikor is
bejelentette 9 éves fia eltűnését.
A fiú 1928. augusztusában került meg.
Visszatérése óta az asszony azt
panaszolta, hogy még nincs meg,
és ismételten kérte, hogy keressük.
Paranoiától szenved,
azt képzeli, hogy üldözik,
nincs tisztában a valósággal.
Ön- és közveszélyes lehet.
Javasoljuk, hogy szállítsák
az idegosztályra,
míg észhez nem tér.
Újabb 12-es kód.
- Neve?
- Collins, Christine.
Ez tévedés.
Hitelesítő tiszt?
J.J. Jones kapitány,
Lincoln Heights.
Kérem, ne! A rendőrség
meg akar büntetni...
Kényszerzubbony lesz. Akarja?
- Nem.
- Akkor viselje magát.
12-es kód.
Ne!
Állj!
Terpeszt.
Tessék?
Széjjelebb.
Befelé. Ez a szobája.
A doktor úr elment. Majd reggel.
Beszélnem kell valakivel.
Sajnálom.
Én szobám! Nem. Nem, nem,
nem, ez az én szobám.
Telefonálhatok?
Majd ha jól viselkedik.
Nem kaphat újságot,
rádiót, könyvet, éles tárgyakat.
A saját érdekében.
Én szobám.
Nem, ez az én, én szobám.
Én szobám.
Nem, nem, ez, ez az én szobám.
Én szobám.
Én szobám!
Én szobám! Én szobám!
Én szobám!
Azt mondták, az én szobám!
Valami gond van?
Csak túlmelegedett.
Mindjárt helyrejön.
Tudna segíteni?
A Northcott tanyát keresem.
A Northcott tanyát, mi?
Ja, igen, igen.
Mindjárt ott van.
Csak menjen tovább nyugatnak
úgy két, nem, három mérföldet.
És aztán jobbra.
És az az út már odaviszi.
Valami történt ott?
Nem. Egy fiatalkorút keresek.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Hahó?
Hé!
Gyere ide!
Gyere ide!
Rendőrség!
ltt a letartóztatási parancs
Sanford Clark ellen.
Nyisd ki vagy állj félre!
Állj!
Hagyd abba!
Elég! Állj le, vagy átnyomom
a képed a padlón!
- Állj le!
- Jó!
Add a kezed.
Gyere.
Jézusom!
Mi a franc ütött beléd, kölyök?
Zsarut megtámadni törvénysértés.
Mit számít az már?
Csak visszaküldünk Kanadába.
Nem a világvége.
Mi?
Nem maradhatsz
az Államokban, amíg akarsz.
Mrs. Collinsról semmi hír?
Semmi.
Menjen el hozzá, hogy jól van-e.
Ha nincs ott,
kérdezze a szomszédokat.
Mindenképpen.
A KGF köszönti Gustav Briegleb
tisztelendőt
a St. Paulból.
ltt Gustav A. Briegleb a St.
Paul presbiteriánus templomból,
ahonnét az Úr szavait hozom
a KGF rádióba.
Jó estét.
Azt reméltem, ma vendégünk lesz,
de úgy tűnik, valami közbejött.
Mivel ő nem lehet itt, hogy
elmondja, amit a sajtónak is,
én helyettesítem, amennyire tudom.
Elmondom, mi történt,
és el is fogom mondani újra
minden este, itt,
amíg valaki nem tesz valamit az ügyben.
Üdv. Egy jegyet Kanadába. Albertába,
Vancouverbe, ahova indul vonat.
Ma este már nem megy odáig.
De elmehet Seattle-be.
Onnét helyi járattal, vagy kocsival.
Jó lesz.
- Menettérti?
- Csak oda.
- 15 dollár lesz.
- Rendben.
Köszönöm. Jó utat.
Meglesz.
Reggeli félóra múlva.
Beszélnék az ügyeletes orvossal.
Az étkező a folyosó végén.
A doktor úr behívja, ha végzett.
Enned kell.
Az evés normális.
Mindent tegyél meg, hogy normálisnak tűnj.
Ez az egyetlen esélyed.
A nevem Carol Dexter. A tiéd?
Christine. Christine Collins.
Edd meg mind.
Nehéz, tudom, de próbáld meg.
Hallottam, mit beszélnek.
12-es kód vagy,
rendőri intézkedés?
Az orvosok, ápolók
azt hiszik, ha a rendőrség
hozott be, annak jó oka van.
Pedig nincs jó oka.
Teljesen épeszű vagyok, és
el is fogom magyarázni nekik.
Hogyan?
Minél épeszűbbnek akarsz tűnni,
annál őrültebbnek látszol.
Ha sokat mosolyogsz,
elfojtod a hisztériát.
Ha nem mosolyogsz,
depressziós vagy.
Ha közömbös maradsz,
érzelmileg zárkózott vagy,
vagy potenciális katatoniás.
- Ezt jól átgondoltad.
- Jól, bizony.
Nem érted?
12-es kód vagy, én is.
Ugyanazért vagyunk itt.
Felingereltük a zsarukat.
Látod azt a hölgyet?
Egy zsaru neje volt, aki verte.
Amikor megpróbált kitálalni,
a férje idehozta.
És azt ott?
A zsaruk szétverték a fivérét,
eltörték mindkét karját.
Amikor szólt volna a sajtónak...
És te?
Én... éjszaka dolgozom.
Úgy értem, éjszaka dolgozom.
Aha. A klubokban. A belvárosban.
Egy kuncsaft vert,
és nem hagyta abba.
Panaszt emeltem.
És kiderült, hogy zsaru volt.
Azon kaptam magam,
hogy itt vagyok.
- De ezt nem tehetik.
- Viccelsz?
Köztudott, hogy a nők törékenyek.
Csupa érzelem, semmi logika,
odafent üres az egész.
Ha mondanak valamit, ami kicsit kínos,
azon felbasszák magukat.
Már bocs.
Ha őrültek vagyunk, senkinek
sem kell hallgatnia ránk.
Kinek fogsz hinni?
Valami őrült nőnek, aki
hírbe hozná az alakulatot,
vagy egy rendőrtisztnek?
És ha már idedugtak,
vagy befogjuk, és viselkedünk,
vagy nem megyünk haza.
Vagy így megyünk haza.
Állj. Hagyd abba.
Hagyd abba.
Hagyd abba.
Kérlek.
Clark.
Sanford Clark?
Jelen.
Kész a papírmunka.
Holnapután mész vissza Kanadába.
Az ottani rendőrség dönti el,
mi lesz veled.
Remélem, megtanultad,
hogy máskor ne szökj át a határon.
Várjon!
Beszélnék a rendőrrel,
aki behozott.
Van fontosabb dolga is...
Kérem. Nagyon fontos.
Christine Collins.
Mrs. Collins.
Dr. Jonathan Steele.
Foglaljon helyet.
Remélem, az itt tartózkodása
ezeddig kellemesen telt.
lgen.
Tényleg?
Azt hinném, először nehéz.
Az volt, persze,
nagyon nehéz, de...
...elég kellemes.
Látom, csináltak vérvizsgálatot.
Wasserman tesztet.
Azt mondták, a szifilisz miatt,
mert az hat az agyra.
Az, hogy megvizsgálták,
van-e szifilisze,
nem dühíti?
Azt mondták, standard eljárás,
úgyhogy nem.
Pontosan. Standard eljárás.
Mindenre fel kell készülnünk.
El tudom képzelni,
hogy bizonyos embereknek
ez kellemetlen, de...
...én megértem.
Az aktája szerint...
azt hiszi, a rendőrség egy hamis
fiút adott az ön fia helyet.
Nem, nem mondtam,
hogy hamis fiú.
Nem az én fiam.
Más fiút hoztak haza.
Az enyém még nincs meg.
Ez különös, mivel itt
van egy újságcikk,
egy fotóval önről a vasútállomáson,
amint üdvözli a fiát.
- Ez itt maga, nem?
- lgen.
- lgen.
- lgen.
Szóval először a fia volt...
...aztán már nem a fia.
Ez régóta tart?
Hogy emberek mássá
változnak, mint amik?
Az emberek nem változnak.
Maga szerint nem változnak?
Nem, nem így...
A rendőrség nem üldözi önt?
- Nem.
- Tehát nem.
A rendőrség csak megvédi önt.
lgen.
- Tényleg?
- lgen.
Nos, ez fura, mert amikor behozták,
azt mondta a főnővérnek,
hogy a rendőrség összeesküdött ön ellen,
hogy megbüntessék.
Úgyhogy vagy az itteni
személyzet is összeesküdött,
vagy változott a mese.
Gyakran esik nehezére megkülönböztetni
a valóságot a képzelettől?
Sajnálom, hogy iderángattam ilyen időben,
de a fiú makacs.
Nincs gond. Meghallgatom, aztán
hazamegyek szárítkozni.
Térdig gázoltam a vízben
és a demokratákban,
remélem, megérte.
Már megint te?
Na?
Ez nem könnyű.
ldejönni szakadó esőben,
az sem volt könnyű.
Az unokabátyám Gordon Northcott.
Övé a tanya, ahol megtalált.
Azt mondta, lakhatom ott, ha
cserébe gondját viselem, míg...
nincs ott, házimunka, ilyesmi.
Mondta, maradhatok,
ameddig akarok.
Gondoltam, tehát
ha akarok, elmehetek.
Azt mondod, rabságban tartott?
Frászt.
Amikor odaértem, szabadon rohangásztál.
Bármikor elmehettél volna.
Mi ez, valami kamu sztori,
hogy miért voltál itt illegálisan?
Nem!
Erre nincs időm.
- Figyeljen! Azt mondta...
- Mit?
Mit mondott?
Azt, hogyha elmegyek, megöl.
Maga nem tudja, hogy ő milyen.
Hogy mit...
mit csinált, mire kényszerített.
Na jó. Akkor kezdjük elölről.
Mire kényszerített?
- Megöltünk pár fiút.
- Tessék?
Én nem akartam, esküszöm.
Kényszerített, hogy segítsek.
Azt mondta, ha nem,
engem is megöl.
Segítenie kell, kérem!
Úgy félek.
Nem akarok pokolra jutni ezért.
Milyen fiúkról beszélsz?
Nem tudom. Nem tudtam a nevüket.
Nevüket?
Hányan voltak? Hány fiú?
Összesen?
Kábé húsz.
Hazudsz.
Nem! Ez igaz, esküszöm!
Megöltél 20 gyereket?
lgen!
Körülbelül.
Egy idő után már nem számoltam.
Gordon azt mondta...
egy vagy kettő talán megszökött.
- De...
- Nem.
Senki nem tud csak úgy megölni
20 gyereket.
Mi igen.
Hogyan?
Legtöbbször csak
egy vagy kettő volt.
Néha három is.
Mindig tudtam, mikor indulunk.
Pucold ki a kocsit.
A kerekek legyenek rendben.
Nézd meg a motort.
Mert félt, hogy lerobban a kocsi, és...
...elkapnak.
Minden alkalommal
másfelé mentünk.
Ugyanabba a városrészbe
kétszer soha.
Néha órákig kocsikáztunk...
...mire találtunk valakit.
Hát itt vagy!
Már mindenütt kerestünk.
- Tényleg?
- Naná.
Figyelj, a szüleidet baleset érte.
Minket küldtek érted. Megsérültek.
Kórházba mentek, nem tudtak érted jönni,
és mi elvállaltuk.
Na, gyere.
Szállj be. Siess!
Be kell mennünk a kórházba,
hogy láthasd a szüleidet.
Sok gyerek nem ül be egy idegen mellé,
de ha ott egy gyerek...
Ügyes fiú. Csússz odébb.
Csússz odébb, San.
...úgy könnyebb.
Kapaszkodj.
Rám néztek, azt gondolták:
"Ha neki nincs baja,
gondolom, nekem sem lesz."
Mindig, mikor beszálltak...
...meg akartam halni.
Amint visszaértünk a tanyára,
mentek a ketrecbe.
Éhesek vagytok, fiúk? He?
Figyelj az ajtóra, Sanford!
Hé! Figyelj az ajtóra!
Mi a baj? Nem bántalak.
Féltek, hogy bántalak?
Nem bántalak. He?
Gyertek ide!
Sose bántanálak.
Néha azonnal kicsinálta őket.
Máskor meg...
...várt, összeszedett
még néhányat...
...amíg nem volt úgy
négy vagy öt.
lgen.
- Ne!
- Mi ne?
Mit ne, he?
Gyere. Gyere. lde gyere!
Sanford, figyeld az ajtót!
Néha egyet vagy kettőt
életben hagyott,
mármint éppen hogy.
Azt mondta: "Végezz velük, San.
Végezz velük,
vagy én végzek veled."
És megtettem.
Megöltem őket. És megtettem.
Megöltem őket. lstenem, megöltem őket!
Úristen!
Nézz rám.
Ezek a fiúk.
Ha látnád őket, rájuk ismernél?
Nem tudom.
Lehet.
Egy ideje nem frissítettük
a képeket, de...
Lehet, hogy...
Csak nézd át, jó?
Akit felismersz,
tedd ide az asztalra.
Sajnálom!
- Jézus.
- Nem akartam. Ő kényszerített.
WALTER COLLINS, 9 ÉVES
LOS ANGELES
Bassza meg.
Őt is?
Nézz rám.
Biztos?
Biztos.
Jézusom.
lstenem! lstenem!
Jézusom.
Azt a kurva.
lstenem!
Hát hazudik.
Agyalágyult lett, Les?
- 20 fiú, uram.
- Játszik magával.
Bajban van, előállt valami dajkamesével,
miért volt az országban.
Megbocsásson, de nem hiszem.
Nem látta őt.
Halálra van rémülve.
Kiválasztotta a Collins fiút.
Őt megtaláltuk, rémlik?
Nem olvas újságot?
- Vagy pont hogy igen?
- Uram, hallgasson meg...
Uram, megint itt van.
- Ki?
- Brieglieb tiszteletes.
Christine Collinst keresi.
Mondja meg a tetűnek,
hogy tűnjön el,
vagy lecsukom rendzavarásért.
Próbáltam. Nem megy el,
és a barátai sem.
Tessék?
Mi az ördög?
Jézus.
Ó, Mária lova!
Kapitány?
Ybarra? Figyeljen.
Semmit nem tesz, csak visszajön.
A szabályzat szerint minden
emberölési vádat kivizsgálunk.
Gyerekekről van szó.
Az a szabályzat, amit én mondok.
Utasítom, hogy jöjjön vissza a kölyökkel.
Senkivel ne beszéljen, hozza a kölyköt. Érti?
Senkivel!
- Jones kapitány.
- Fiúk.
Mit tett Christine Collinsszal?
És ne hazudjon, mert
számos szomszédja látta,
hogy rendőrautó vitte el.
Védőőrizet alá helyeztük,
miután idegösszeroppanása volt.
Micsoda?
A lehető legjobb ellátásban
részesül. Végeztünk.
Következő.
- Mozgás.
- Miért?
- Gyógyszer.
- Minek?
Jót tesz, segít lenyugodni.
Nem akarok.
- Nem veszem be,
- Lehet erővel is.
ha nem tudom, mi.
Vegye be. Ápoló.
- Dr. Steele?
- Értem. Jöjjön.
Nem tudom, milyen gyógyszer.
Nincs semmi bajom.
Nincs semmi baja.
- Nincs semmi bajom.
- Nincs.
- Jól van.
- lgen, jól.
Akkor nem jelenthet gondot...
...hogy aláírja ezt.
Ezzel tanúsítja, hogy tévedett,
amikor azt mondta, hogy
nem a fiát kapta vissza.
Kijelenti, hogy a rendőrség
joggal küldte ide megfigyelésre,
és felmenti őket
a felelősség alól.
Nem írom alá.
Akkor nem javult az állapota.
Írja alá, és holnap
reggel már távozhat is.
De nem tévedtem.
Nem az én fiam. Ő nincs meg.
Mrs. Collins, felizgatta magát.
lgen, én... Nem írom alá,
mert nem az én fiam!
Ápoló!
Nem az én fiam!
Ő még nincs meg!
- A beteg hisztérikus!
- Eltűnt a fiam!
Nyugtatózzák be rendesen.
- Vigye ki innét.
- Ne! Ne! Ne!
Elég!
Nyissa ki a száját. Nyissa ki.
- Nyugi!
- Fogod?
Lenyelni.
Elég!
Vissza.
Vigyék innen!
Ne szóljon bele!
Semmi köze hozzá!
Rendőrségi ügy!
Maradjanak ki ebből!
Nem volt elég bajod a törvénnyel
a kurválkodás miatt?
Megtámadni a személyzetet.
18-as szoba.
Ne! Ne! Hagyják abba! Ne!
Elég!
Walter Collins
Elnézést.
Jó, innen átveszem.
Ki kell hallgatnunk.
Brady, Ross.
Jöttök erősítésnek.
Majd elmondom.
Nem kellett volna ezt tenned.
De akartam.
Jól esett.
Két babámat is...
kiszedettem zugdoktorokkal.
Nem volt választásom.
Esélyem sem volt küzdeni értük.
Neked van.
Ne hagyd abba.
Nem fogom.
Basszák meg...
és a lovat is, amin jöttek.
Nem éppen úrhölgyhöz méltó beszéd.
Francba.
Vannak alkalmak, amikor
pont ez a megfelelő beszéd.
lgen?
Amikor nincs vesztenivalód.
Nem szabadna itt lennie!
Maradj itt. Nézd meg a házat.
Te a pajtát.
Tiszta.
Add az ásót.
Na jó. Menjünk.
Gyere.
Mutasd meg.
Gyere. Mutasd meg.
Ez az?
- Biztos?
- lgen.
Áss.
El tudtad temetni őket,
ásd is elő.
Rajta. Áss.
Hallottad. Áss.
Úristen.
lstenem.
Jelentsétek.
Jöjjön halottkém és minden
rendőr a környékről.
Adjanak ki körözést
Gordon S. Northcott ellen.
Adatok a kocsimban. Menjetek.
Abbahagyhatod.
Abbahagyhatod. Vége.
Majd mi folytatjuk innen.
Majd mi csináljuk...
Folytatjuk innét, jó?
Vége.
Semmi baj, öcskös.
Semmi baj. Semmi baj.
Már vége.
Jó?
Aktát.
Ne zavarjanak.
Látom, erővel kell beadni
a gyógyszereket.
Hat nap, Mrs. Collins,
és nincs javulás.
Lehet, hogy aktívabb
terápia kell.
Hacsak nem hajlandó
bizonyítani, hogy javul,
az aláírásával.
Bassza meg,
és a lovat is, amin jött.
18-as szoba!
Beszélni akarok
az ügyeletessel, de most!
Kérem.
Ki az ügyeletes orvos?
Nyissa ki.
Én vagyok az ügyeletes.
Maga zárta be
Christine Collinst?
Sajnálom.
Csak családtagokat avatunk be az ügyekbe.
Ebbe beavat. Olvassa.
- Uram.
- Olvassa.
Állj.
Mrs. Collins, utoljára kérdem.
Aláírja ezt a levelet?
Nem.
Távozhat.
Tessék?
A szomszéd szobában átöltözhet.
- A szomszédban?
- lgen. Így van.
Lásson hozzá.
RlVERSlDE-l GYERMEKGYlLKOSSÁGOK
Jézus.
Nővér.
Minden papírt kérek
Christine Collins ügyéről,
és azonnal, megértette?
Mindegyiket.
Mikor jön ki?
Hurrikán West Palm Beachen!
Babe Ruth harmadik homerunja!
Halott gyermekek Riverside-ban!
Los Angeles legnagyobb bűnesete!
A Collins fiú is áldozat lehet!
ltt a hírlap! ltt a hírlap!
Mrs. Collins, nagyon sajnálom.
Kapitány, ahogy
a Collins ügyet kezelte,
azzal köznevetség
tárgyává tette az őrsöt.
Még a polgárjogi és büntetőjogi
felelősség is felmerülhet.
Senki sem tudhatta,
mi van azon a tanyán.
Sem mi, sem a seriff hivatala,
sem a rendőrbíró.
Ami pedig a Collins nőt illeti,
nem biztos, hogy a fia is
az áldozatok közt van.
- Nem?
- Nem.
Volt négy másik fiú,
akik hasonlítottak rá.
Összekeverhette a Clark fiúval.
Lehet.
Ami felveti a kérdést,
hogy kit érdekel.
Uram?
A polgármester azt akarja, hogy
ennek vége legyen. Én is.
Ez úgy lehetséges, hogy nem
erősködik, hogy Walter Collins
nincs az áldozatok között.
Mert ha nem Waltert
találtuk meg,
és nincs a tanyán sem,
akkor hol van?
Tudni akarják majd, miért nem találtuk,
miért nem dolgozunk.
Viszont ha ott van,
vagy ott lehet
a szegény, Wineville-ben
megölt fiúk között,
akkor a kérdezősködésnek vége.
Ezt az átmeneti szégyent
el kell viselnie.
lnkább egy rövid kellemetlenség,
mint egy elnyúló probléma, nem?
De, uram.
A fiú csaknem egy éve tűnt el.
Ha meglenne,
már előkerült volna.
Akár a tanyán volt, akár nem,
valószínűleg már halott.
Jobb, ha az anyja most látja be.
- lgen.
- Jó.
Ez minden, kapitány.
Ha így akarod, akkor végeztünk.
Megy a megyeibe a tárgyalásig.
Várjon. Nem csináltam semmit.
Ott se voltam, mikor történt.
Walternek adtad ki magad,
ezzel hátráltattad a nyomozást.
Bíróság elé állhatsz
bűnrészességért.
Nagy kár.
A megyei börtön sokkal rosszabb,
mint a nevelőintézet.
Sokkal rosszabb.
Nem teheti. Gyerek vagyok.
Sanford Clark is gyerek.
15 éves. Börtönbe kerül.
A gyilkosok és cinkosaik
börtönbe jutnak. Ez köztudott.
Vigye innen.
Már nem tehetek semmit.
Várjon. Nem akarok sittre menni.
Bizonyítsd.
Tudtam, hogy Los Angelesben
készülnek a Tom Mix filmek.
Gondoltam, ha találkoznék vele,
talán lovagolhatok a lován.
A lova neve Tony. Tudta?
- Hogy érzi magát?
- Jól.
Még mindig itt egy rendőrkocsi.
Gondolom, várják,
hogy mit fog tenni.
- Hazamegyek.
- És aztán?
Ezen sokat gondolkoztam.
Amit azokkal a nőkkel tettek,
és amit Walterrel...
Mindig mondtam neki:
Soha ne te kezdd a harcot, de te fejezd be.
Ezt a harcot nem én
kezdtem, de én fejezem be.
Mrs. Collins, ön most
annyira szem előtt van,
hogy még a rendőrség sem
állna bosszút nyílt színen.
De szólok, hogy ez
gyorsan változhat,
ha veszélyben érzik a helyüket.
Nagyon gyorsan.
Mit tehetnek velem?
Már semmit.
Hazamegyek.
Vancouver, Kanada,
1928. szeptember 20.
Nővérkém!
Gordon!
Nem tudtam, hogy visszajöttél.
Aha, pár napja jöttem,
és gondoltam, megleplek.
Nem gond?
Nem. Dehogy is. Gyere csak be.
Hol az én kis unokahúgom?
Bement a városba. Estére jön.
- Bob itt van.
- Az jó.
Meg akartam kérdezni,
maradhatok-e pár napot.
- Nálunk?
- lgen?
Használhatom a fürdőt?
Hosszú út volt, rám férne egy zuhany.
- Persze.
- Jól van.
Köszönöm.
Csak nem...?
Menj a szomszédba.
Hívok rendőrt. Siess.
Központ. Kit kapcsolhatok?
Fent van, uram.
A másik oldalra, ha arra menne!
Mrs. Collins, bemutatom
a barátomat, Mr. Hahnt.
Mrs. Collins.
Legmélyebb részvétem a fia miatt.
Bejöhetünk?
Értékelem az együttérzést,
de még nem azonosították
a fiam maradványait.
Félek, ez sosem lesz könnyebb.
A lányom gyermekbénulásban
halt meg.
Nincs nap, hogy ne lenne olyan,
amit el akarnék mondani neki.
Aztán eszembe jut,
hogy már nincs.
Foglaljon helyet.
A rendőri bizottság titkárával
telefonoztam egész délelőtt.
Azt mondták, nem tanúskodhatom,
nem idézhetek be tanúkat,
nem szükséges.
Tudom. Forrásaim
szerint a bizottság
azt mondja, hogy Jones
és a rendőrség nem hibázott,
és a gyerek és ön az igazi vétkesek,
amiért őket rákényszerítették, hogy a saját
biztonsága érdekében elzárják.
Akkor gondolom ügyvédet kell
fogadnom, polgári perhez.
Elmentem a legjobb ügyvédhez.
Négyszer nyert a város ellen.
Sajnos őrá nincsen pénzünk.
Értem.
Ezért vállaltam pro bono.
Megtiszteltetés volna,
ha védhetném.
15 éves pályámon
még nem láttam senkit,
aki ily keményen küzdött,
mint ön,
ily nyilvánvalóan igaz ügyért.
Köszönöm.
- lgen?
- Nevem S.S. Hahn,
bírósági végzésem van a 12-es kód
alapján itt tartott nők
azonnali elengedésére,
míg kivizsgálják fogva tartásuk okát.
Sajnálom, az ügyeletes
- orvos csak reggel jön.
- Megmagyarázom.
Vagy előteremti a végzésben
megnevezetteket,
vagy rácsok mögött találja
magát, és kulcs nélkül.
- Nem engedhetem...
- Álljon félre.
Hátrébb, emberek. Helyet.
ltt van.
Kommentár?
- Hogy érzi magát?
- Remekül.
Vakációztam, talán tudják.
lgazán kellemes volt.
A rendőrség törődött
a szórakoztatásommal.
- Mióta bujkál?
- Hogy nem kapták el?
De elkaptak, nem igaz?
Látta magát az újságban?
Mostanáig nem tudtam, hogy köröznek.
Nem érdekelt.
A bőröndömön még
ott a monogramom.
Tudta, miért körözik?
Nem, de gondoltam,
jobb kimaradni belőle.
Van bűntudata?
Üzen valamit a meggyilkolt
gyerekek szüleinek?
Nincs kommentár.
Cryer polgármester úr.
Nem vártam.
Én sem ezeket.
Beidézések, vallomáskérelmek,
kihallgatások.
Mind Mr. Hahn és új ügyfele,
Christine Collins jóvoltából.
Felesleges nézegetni,
hamarosan megkapja a sajátjait.
A városi tanács is kivizsgálja
ezt, azonnali hatállyal.
- Szentségit.
- Azt hittem, vége az ügynek.
Választási év van.
Nem hiányzik ez a sajtó.
Utasítottam Jones kapitányt,
hogy oldja meg.
Félek, nem elég, ha a kardjába dől
és elviszi a balhét.
Ha egy időre
kivesszük őt a képből,
talán megnyugszanak a kedélyek,
míg tart a vizsgálat.
- Mi történik?
- Nem hallotta?
Sose volt ekkora tiltakozás.
Tiltakozás?
A Collins nő miatt, nem is igaz!
lgazságot akarunk!
Egek!
A RENDŐRSÉG A VÁROS SZÉGYENE
Mr. Harris.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek,
Mrs. Collins.
Nem is kicsit.
Hölgyeim és uraim,
egy kis figyelmet kérek.
Több ember gyűlt össze ebben
a teremben,
1928. október 24.
mint eddig valaha.
Ezért kérem,
tartózkodjanak a tüntetéstől.
lgazságot! lgazságot!
Mi mind tudni szeretnénk
a valóságot az ügyben.
És mindenkit meghallgatunk,
ha egy hétig tart is.
Nem látom a rendőri
bizottság tagjait.
Vannak itt a rendőrségtől?
David rendőrfőnök itt van?
Jones kapitány itt van?
Mrs. Collins, átjönne velem
az utca túlsó oldalára kicsit?
Mutatnék valamit.
El se kezdtük, szünet tartunk.
Pár telefont meg kell ejteni.
A rendőrség úgy döntött,
kihagyják az ügyjegyzékből,
hogy ne legyen olyan káosz,
mint odaát.
Mrs. Collins.
Leanne Clay vagyok.
- Ő a férjem, John.
- Üdv.
Ki akartam fejezni részvétemet.
Amin mi átmentünk, vártuk, hogy
halljunk a fiunkról, Davidről,
az is szörnyű volt, és most ez.
De amit a rendőrség tett önnel,
arra nem volt indok.
Semmi indok.
Álljanak fel.
- Foglaljanak helyet.
- Törvényszolga.
Láttam az újságban.
Van kurázsija,
szembeszállni a zsarukkal.
Kérem, a vádlott álljon fel.
Gordon Stewart Northcott,
háromszori előre megfontolt
szándékkal elkövetett
emberöléssel vádoljuk, további
17 ügyet vizsgál az államügyész.
Mit felel a vádra?
Nem vagyok bűnös, bíró úr.
Leülhet, Mr. Northcott.
A vádlott utazási hajlamára való tekintettel
nincs óvadék.
A bíróság holnap hallgatja
meg a perindítványokat.
A fiú, Walter Collins eltűnését
1928. március 10-én jelentették.
Ekkor országos
keresést indítottunk.
Augusztus 18-án táviratot
kaptunk, mely szerint
a leírással egyező fiút találtak
DeKalbban, lllinoisban.
Kikérdezték, és beismerte,
hogy ő Walter Collins.
Ekkor elintéztük, hogy
Kaliforniába szállítsák.
Ahol Mrs. Collins közölte,
ez nem a fia.
lgen, tagadta,
noha a bizonyítékok mást mutattak.
De amint a későbbi események
bizonyították,
igaza volt.
Mi késztette, hogy pszichológiai
vizsgálatra küldje őt?
Döntésemnél nem számított,
hogy a fiú a fia vagy sem.
Ezen időszakban végig
furcsán viselkedett.
Gyakran hűvös és
közömbös volt, érzéketlen,
főleg mikor szembesült
a DeKalbban talált fiúval,
és későbbi beszélgetéseinknél.
Nyugtalanító viselkedése miatt
javasoltam megfigyelését
a közkórház idegosztályán.
Csak így.
Csettint egyet, és egy ártatlan
nőt bedobnak az idegosztályra!
- Nem dobták.
- Minden család veszélyben van,
ha egy rendőrkapitány az irodájába
vitet egy nőt,
és 5 percre rá
bedobathatja az idegosztályra!
Nem dobták.
Nem dobták!
Nem dobták!
Tessék, kapitány?
Nem dobták, odakísérték.
Kísérték, dobták,
a szó nem számít.
Az számít, hogy végzés nélkül
rendelte el a becsukását.
Kezemben tartom a másolatát
az elmebaj eskü alatti
kinyilvánításának a Kalifornia Állam
kontra Christine Collins ügyben.
- Ki írta alá?
- Én.
Nézzük, jól értem-e.
Egy nőt az idegosztályra
dobnak végzés nélkül,
mert nem is volt végzés.
És mikor napokkal
később megírták,
már nem kellett aláírni
vagy bíróhoz menni,
mert a nő már az
elmegyógyintézetben volt!
- Így volt, kapitány?
- Alakilag igen.
Rendkívüli intézkedés kellett,
mert rendkívüli volt a helyzet.
Az a mi hibánk,
hogy egy fiú Walter Collinsnak
vallotta magát? Nem.
A fiú állítása és
a nő zavart viselkedése
fényében ki ne hitte volna,
hogy baja van?
- Mert vitatkozott önnel.
- Nem, mert nem hallgatott rám!
Mert direkt csökönyös volt!
Mert a kezébe akarta venni
az ügyet az illetékesek helyett!
Mert polgári engedetlenség...
Mert a fia életéért harcolt!
Aki akkor még talán élt,
míg maga arra fecsérelte az
időt, hogy tagadta a hibáját!
Mert végeredményben
pontosan ez történt, igaz?
Egy ponton, míg ez az egész folyt,
Walter Collinst meggyilkolták
nem kevesebb,
mint 19 másik fiúval együtt,
a wineville-i Northcott tanyán.
Így történt, kapitány?
lgen, így.
Nincs több kérdésem.
Sok munka árán végre
azonosítottuk ezt a fiút,
aki annyi bajt
okozott mostanában.
Ő Arthur Hutchins
Cedar Rapidsból, lowából.
Az igazi Walter meggyilkolásával
gyanúsított egyed elfogásával
megoldottuk a város történetének
két legnagyobb rejtélyét.
Remélem, a sajtó a jó dolgoknak
is annyi teret szentel,
mint a ritkán becsúszó hibáknak.
Uraim, bemutatom
a fiú igazi anyját, Mrs. Janet Hutchinst.
Ó, Arthur!
Remélem, nem volt vele gond.
Egyáltalán nem.
Mit szólnának egy fotóhoz?
Így ni, megvan. Gyönyörű.
Mrs. Hutchins...
Mrs. Collins, akinél eddig
lakott, ezeket küldi.
A ruhák, amiket hordott.
Köszönjük.
Ugye, milyen kedves, Arthur?
Köszönd meg a biztos úrnak.
Nem kérem. Adják valaki másnak.
Koravén kis krapek, mi?
Nem én tehetek róla. A rendőrök.
Ők mondták, hogy Walter vagyok!
Nem én találtam ki!
Nem én voltam!
A rendőrt okolni a saját hibánkért.
Ez most nagy divat.
Vigyázz magadra! Jó utat.
Na, emberek, mára ennyi volt.
Uram! Ezt hogy értette a fiú?
Március tizedike volt,
megjöttem a munkából,
és a 9 éves fiam, Walter eltűnt.
Jones kapitány valósnak vélt
információ alapján cselekedett.
Walternek foghézaga,
azaz diasztémája volt.
Ez a fiú nem járt az osztályomban.
Számítunk arra, hogy barátaink
a rendőrségen rámutatnak azokra,
akik társadalmilag
elfogadhatatlanul viselkednek.
Úgy tíz centivel alacsonyabb,
mint Walter az utolsó méréskor.
Néhány kép mutatja,
amit Sandford Clark mondott,
hogy tényleg segített megölni
ezeket a gyermekeket.
Köszönjük, nyomozó.
Kérem az esküdtszéket,
jól nézzék meg a képeket.
Ezek kétséget kizáróan
megállapítják
eme fertelmes bűnök
körülményeit és természetét.
ltt vagyok, tiszteletes.
Amikor Walter itt volt, elmentem
a szobája mellett,
mikor aludt.
És bár nem láttam vagy hallottam,
de éreztem.
Ezért nem hiszem, hogy meghalt.
Még mindig érzem őt.
- Mrs. Collins.
- Nem.
Tudom, mit mond a rendőrség.
De az a hely, és a maradványok,
nem lehetett...
rendesen azonosítani.
És talán tévedett a fiú, mikor
kiválasztotta Walter fotóját.
Megértem, hogy nem akarja elfogadni.
Melyik anya tenné?
De azt hiszem,
ideje volna továbblépni,
és új életet kezdeni,
önmaga miatt.
A fia is ezt akarná.
Talán.
De talán azt akarná,
hogy keressem.
Talán vár rám valahol.
Hiszem, hogy vár önre,
asszonyom.
Várja azon a helyen,
ahová egy nap mind eljutunk,
hogy egyesüljünk szeretteinkkel.
És e napon tudni
fogja oda-vissza,
szívével-lelkével, hogy megtett
mindent, amit lehet.
Mindent.
Mennünk kéne.
Egy perc.
Az ülést ezennel megkezdjük.
A bizottság meghallgatta
az összes vallomást,
és az előadott tények fényében
javasoljuk, hogy Jones kapitány
felfüggesztését véglegesítsék.
Csendet! Kérem. Kérem.
Kérdem az elnököt,
az esküdtszék döntött-e?
lgen, bíró úr.
Kérem a vádlottat, álljon fel.
Másodszor: vizsgálják
meg a lehetőségét
ama törvények megváltoztatásának,
melyek alapján egy polgárt
a város ideggyógyintézeteibe
lehet záratni.
Halljuk az ítéletet.
Mi, az esküdtszék Gordon
Stewart Northcottot
bűnösnek találjuk
emberölés vádjában.
Végül a rendőrségbe vetett közbizalom
csak úgy állítható helyre,
ha a rendőrfőnököt elmozdítják hivatalából,
és a bizottság ezt javasolja.
Az ülést berekesztem.
Kíván a vádlott nyilatkozni
az ítélethirdetés előtt?
Világossá akarom tenni, hogy...
egyszer sem kaptam becsületes
eljárást öntől, bíró úr,
vagy ettől a bíróságtól.
Az egyetlen, aki itt
ér valamit, az ő.
Mert csak ő nem ócsárolt
engem a sajtónak.
Csak ő érti, milyen, ha a zsaruk
azzal vádolnak, amit nem tettél.
Elég lesz.
És milyen, ha bedobnak
egy lyukba megrohadni,
és elfelednek, és eltűnsz, igaz?
- Jogtanácsos!
- lgaz?
Nem öltem meg a fiát.
Elég!
- Sose bántanám Waltert.
- Fogja vissza, vagy lekötöztetem!
Ő egy angyal.
Eresszen!
Leülni!
Gordon Stewart Northcott,
a bíróság ítélete, hogy
a San Quentin Börtönbe viszik,
ahol magánzárkában
fogják tartani két évig,
1930. október másodikáig.
Azon a napon... nyakánál fogva
felakasztatik, haláláig.
lsten irgalmazzon a lelkének.
1930. szeptember 30.
- Kérhetek 10 perc szünetet?
- Persze.
Tudja,
egy nap majd talán
tényleg szünetet tart.
Nem ártana.
Meglátjuk.
Christine Collins vagyok.
Én telefonáltam tegnap.
Át tudta nézni az aktákat,
hogy van-e olyan, akire ráillik
a fiam, Walter Collins leírása?
Értem.
Ha nem baj, egy hónap múlva
újra hívom.
Nagyon köszönöm.
- Mrs. Collins.
- Én csak...
lgen, tudom.
Ezért akartam beszélni önnel.
Walterről van szó. Van...
Kaptunk egy nagyon
furcsa táviratot.
Kitől?
Gordon Northcott-tól.
Látni akarja önt.
Miért?
Tudja, hogy ön még keresi a fiát,
és mielőtt meghal...
Hazudott, mikor azt mondta,
nem ölte meg Waltert.
Hajlandó végre beismerni,
hogy ő tette.
Azt mondja, ha személyesen
elmegy hozzá,
elmondja az igazat, az ön szemébe,
hogy folytathassa az életét,
és megbékéljen.
Mint tudja, holnapután
kivégzik a San Quentinben,
úgyhogy nincs sok ideje.
Csaknem egész délelőtt
ezt szerveztem.
Ön az első nő 30 éve,
akit az állam odaenged
egy sorozatgyilkoshoz
a kivégzése előestéjén.
Minden rendben, hölgyem?
- lgen.
- Az ajtónál leszünk.
20 perc.
Gondolom, nincs egy cigije.
Arra kért, hogy jöjjek ide.
Azt mondta, ha eljövök,
elmondja az igazat a fiamról.
lgen.
lgaz. Ezt mondtam.
De, tudja...
az van, hogy nem hittem
igazán, hogy eljön.
És most...
És most mi van?
Nem számítottam arra, hogy...
Nem akarom látni.
- Nem akar látni?
- Nem.
Nem megy.
Nem akarok beszélni magával.
Nem megy, amiatt, amit
holnap csinálnak velem.
Táviratot küldeni, Mrs. Collins,
az nagyon könnyű.
De amikor itt van,
személyesen, így, tudja...
nem tudom azt mondani,
amit hallani akar.
Miért nem?
Mert nem akarok egy hazugsággal
a pokolra jutni.
Tudja, megbántam bűneimet,
és kértem lsten bocsánatát,
és úgy tudom, megbocsátott.
És azóta nagyon jó vagyok.
De ha most hazudok,
ha bármi bűnt követek most el,
kifutok az időből, és nem
nyerek újra bocsánatot.
És egy valamit mondhatok,
nem akarok pokolra jutni.
Nem fogok...
Mr. Northcott,
ön kérte, hogy jöjjek.
Mr. Northcott, nézzen rám.
Megölte a fiamat?
Nem tudom, mit akar.
De tudja. De tudja.
Megölte a fiamat?
Mondtam, most nem
akarok beszélni magával.
Megölte a fiamat?!
- Megölte a fiamat?
- Nem tudom.
Nem tudja? Nem emlékszik?
Megölte?
Feleljen! Feleljen! Feleljen!
- Nem tudom a nevüket.
- Megölte? lgen.
- Jobb, ha békén hagy.
- Különben?
- Megölte a fiamat?
- Nem tudom.
Megölte?
Megölte a fiamat?
Tudja a nevét!
Tudja a nevét! Angyalnak hívta!
Tudja a nevét!
Megölte a fiamat?!
A szüleikért kiabáltak...
Megölte a fiamat?!
Feleljen!
Mit fog tenni? Bántani fog?
Remélem, pokolra jut.
- Megölte a fiamat?!
- Őrség! Hé, őrség!
Megölte a fiamat?!
Remélem, pokolra jut!
Remélem, pokolra jut!
Remélem, pokolra jut!
Sajnálom, hölgyem.
Megölte a fiamat?!
Gordon Stewart Northcott,
elítélték gyilkosságért,
a büntetése kötél általi halál.
Nem volt halasztás
vagy kegyelem,
így a kivégzés végrehajtatik
Kalifornia Állam
törvényeinek megfelelően.
Kíván utoljára szólni valamit?
Nem.
Semmit.
Tiszta maradtam, miután meggyóntam,
tisztelendő, amint ígértem.
Fájni fog?
Kérem, ne ilyen gyorsan.
Ne kelljen ilyen
gyorsan mennem!
Kérem, ne kelljen!
Ne, nem akarom!
13 lépcső...
De nem léptem rá
mindre, rohadékok!
Nem léptem rá mindre!
Nem léptem rá mindre.
Kérem!
Egy imát!
lstenem!
Kérem!
Kérem, itt valaki mondjon
értem egy imát!
Ne!
Csendes éj
Drága szent éj
Mindenek
álma mély
Nincs fönn más, csak a...
drága szent pár...
1935. február 27.
Lesz ma nálam egy buli,
hallgatjuk az Oscart.
- Jössz?
- Nem, millió dolgom van.
Gyere, kérlek.
Szétcsacsogtatok minden vonalat.
Valakinek meg kell csinálnia.
Jó mulatást. Van rádióm.
Jól van.
- Biztos?
- Biztos. Jó mulatást.
Figyeljetek, én igazán...
Üdv, Ben.
Pár barátommal a Musso
and Frank's-nél vacsorázunk.
Az étteremben hallgatjuk
a filmes ceremóniát.
Remek estének ígérkezik.
Nagyon szeretném, ha eljönne.
Csak olyan sok
elvégzendő munkám van.
Jó éjt.
Ben?
2 dollárt tettem rá,
hogy az Ez történt egy éjszaka a legjobb.
Csak én tartom esélyesnek
a Kleopátrával szemben.
De ha nyer,
megünnepeljük holnap este?
Áll az alku, Christine. Viszlát.
Ha nyer a filmje, felhívom.
ltt leszek.
...A cingár feltaláló, Kleopátra...
Túlértékelt.
és az Ez történt egy éjszaka.
Clark Gable, Claudette Colbert.
Mi kell még?
Szabad a borítékot, kérem?
És a nyertes:
Ez történt egy éjszaka.
Tudtam! Tudtam, tudtam, tudtam!
Fizetem a vacsorát.
Christine Collinsszal beszélek?
lgen, én vagyok.
ltt Mrs. Clay. Emlékszik rám?
Mrs. Clay, persze, emlékszem.
Muszáj volt rögtön hívnom.
- Mi az?
- A rendőrség telefonált.
Megtaláltak egy fiút.
- Hol van?
- A Lincoln Heights-i őrsön.
- Most indulunk.
- Rögtön ott vagyok.
Erre.
Rögtön oda akartam menni hozzá,
de előbb beszélni akartak vele.
- Szerintük ő az?
- lgen.
De ami a lényeg, szerintem is.
Biztos az én fiam. David az.
Életben van, Christine.
Hesperiában találták.
Az iskolából mentél haza,
és azt mondták, egy kutyát keresnek.
lgen.
És miután beszálltál, mi történt?
Sokáig kocsikáztak velem,
aztán egy tanyán kötöttünk ki.
Gyere. Gyere. Davy!
Ne! Eresszen!
Davy! Gyere! Ne harcolj!
Voltak más fiúk?
lgen. Öten, azt hiszem.
De már nagyon régen volt.
Hahó, fiúk. Ez itt Davy.
Tudom, hogy veletek...
Kuss!
Beszéltél velük?
lgen? Emlékszel a nevükre?
lgen.
Ketten testvérek voltak.
Azt hiszem, Winslow volt a nevük.
Az idősebb Jeffrey volt.
És Walter.
Walter?
- lgen.
- Emlékszel a vezetéknevére?
Collins.
Walter Collins.
Mondd csak...
Ha csak pár fiú neve rémlik,
hogyhogy tudod a teljes nevét?
Amiatt, ami történt.
Walter és Jeffrey beszélgettek.
Körülnéztek, és találtak egy részt,
ahol rossz volt a drót.
Légy óvatos!
Siessetek!
Hogy talán el tudunk menekülni.
Ha kijutunk, szétválunk,
mindenki másfelé megy. Jó?
Mindenkit nem kaphatnak el.
Szörnyű nagy zajjal járt.
Halkan, halkan, halkan. Megvan?
És ha nem elég széles, beszorulunk.
Várjatok. Segítsetek! Gyorsan!
Beragadtam! Segíts!
Kérlek, segíts!
Már jön!
A lábam!
Jön.
Gyorsan, fuss, fuss!
Ti mi a fenét...
Te szűzmáriám! Hé!
Visszajöttök! Megállni!
Hé!
Ne!
Állj!
Nézd meg a többit!
Állj! Szentségit!
Fiúk, utánatok megyek!
Szentségit! Szentségit!
Fiúk, megtalállak,
akárhol is vagytok!
- Nincsenek itt!
- A kocsiba!
Megtalállak titeket!
Szentségit! Szentségit!
Gyerünk! Szállj be!
Ekkor láttam őket utoljára.
Nem tudod, hogy
a másik kettőt elkapta-e?
Nem.
Csak azt tudom...
hogy ha Walter nem jön vissza értem,
nem hiszem, hogy valaha kijutok onnét.
Jól van.
És mi történt aztán?
Kerültem a főutakat,
aztán láttam egy vonatot, ami megállt.
Felugrottam.
Miért nem szóltál senkinek?
Féltem.
Azt hittem, utánam jönnek,
vagy a családom után.
Nem mondtam senkinek.
Magam voltam, amíg ez a hölgy,
Miss Lansing ennem adott.
Azt mondtam neki,
magányos árva vagyok.
Megengedte, hogy maradjak.
És maradtam.
Minden éjjel arra ébredtem,
hogy az ablakomnál vannak.
Aztán hallottam a rendőröket
a rádióban beszélni a tanyáról.
Azt hittem,
így sose mehetek haza.
Miért? Miért nem?
Mert nem mondtam senkinek, mi történt.
Attól féltem, engem okolnak a fiúkért.
Így hát nem jöttem.
És most, ennyi idő után miért?
Most miért kerültél elő?
Hiányzik az anyukám.
Hiányzik az apukám.
Haza akarok menni.
Csak haza akarok menni.
Kisfiam!
Annyira szeretlek.
Még most sem hiszem el.
Öt éve ***ártuk az ügyet,
halottnak hittük, és itt van.
Nem lenne itt, ha nincs Walter.
Bátor volt a fia, Mrs. Collins.
Nagyon büszke lehet rá.
Az vagyok.
Azt hiszi, még él?
Miért ne?
Három fiú szökött meg
akkor este, nyomozó.
Ha egy elmenekült,
talán egy másik is, vagy mindkettő.
Talán Walter valahol
ugyanattól fél, mint ő.
Fél hazajönni, felfedni magát,
vagy fél, hogy bajba kerül.
Akárhogy is,
ez ad nekem
valamit, amim eddig nem volt.
Mit?
Reményt.
A meghallgatás után Jones
kapitányt felfüggesztették,
Davist lefokozták, a polgármester
nem indult újra a posztért.
Briegleb tiszteletes a rádióban
fedte fel a rendőrség
és a politika bűneit.
A botrány miatt
Wineville Mira Lomára
változtatta a nevét.
Christine Collins sosem hagyta
abba a fia keresését.
subrip.by-S.to.the.G