Tip:
Highlight text to annotate it
X
Edmund! Menj az ablakból!
Peter!
Megbolondultál?!
Peter! Az óvóhelyre!
- Gyorsan!
- Ne, várj!
Hagyd a fenébe!
Anya!
Lucy, gyere már!
- Gyerünk! Gyorsan!
- Futás!
Nyomás!
- Siess!
- Anya!
- Jaj, gyertek!
- Várj! Apa!
- Edmund! Ne!
- Elkapom!
Peter! Ne menj be!
Ed! Gyere ide!
Edmund! A földre!
Nem vagy észnél! Futás!
Nyomás!
Rohanj!
Gyorsan!
Mindig csak magadra gondolsz?!
Önző vagy!
- Kinyírhattak volna!
- Elég!
Semmi baj...
Miért nem vagy képes
szót fogadni?
Ezt nem szabad levenned. Érted?
Nem fázol? Rendben.
FOGADJON BE EGY GYERMEKET!
- Apa nem küldene el!
- Ha itt lenne,
akkor már vége lenne a háborúnak.
Ígérd meg,
hogy szót fogadsz a bátyádnak!
Kérlek szépen, vigyázz rájuk!
Megígérem, anya.
Köszönöm.
Susan!
Már nagylány vagy.
Jól van. Induljatok.
- Felszállás! Mindenki szálljon fel!
- Sziasztok! Szeretlek!
Hagyj békén! Egyedül is föl tudok szállni!
Eressz el!
Láthatnám a jegyeket?
Hol a jegyed?!
Peter!
- Menjetek.
- Köszönjük!
Gyertek.
Erre jöjjenek, kérem.
Gyere, Lucy!
Nem szabad lemaradnunk.
Nem lesz semmi baj!
Meglátod!
Anya!
Szeretlek, anya!
- Pápá, édes!
- Szia! Hiányozni fogsz!
- Szeretlek!
- Nemsokára találkozunk!
- Anya! Írj!
- Szeretlek!
NARNIA KRÓNIKÁI
AZ OROSZLÁN, A BOSZORKÁNY
ÉS A RUHÁSSZEKRÉNY
Goosey megálló!
A professzor tudja, hogy jövünk!
Mi van, ha rosszul céduláztak fel?
- Mrs. Macready?
- Attól tartok.
Ennyi?
Nincs több csomag?
Nem, asszonyom.
Csak magunkat.
Apró örömök...
Gyerünk! Gyia!
A professzor úr nincs hozzászokva
a gyerektársasághoz.
Éppen ezért bizonyos
szabályokat be kell tartani.
Nem kiabálunk.
Nem futkosunk.
Nem szórakozunk az étellifttel.
Nem fogdossuk
az értékes műtárgyakat!
És a legfontosabb...
elő nem fordul, hogy zavarjuk
a professzor urat.
A német légierő éjjel támadást
intézett Nagy-Britannia ellen.
Az órákig tartó
bombázások során...
Dörzsöl az ágyneműm...
Nemsoká vége a háborúnak
és hazamegyünk.
- Persze. Ha még lesz hová.
- Nem kéne már lefeküdnöd?
- De, mami!
- Ed!
Láttad kívülről.
Hatalmas ez a ház!
Azt csinálunk, amit akarunk!
Holnap jót játszunk!
Tényleg!
"Gasztro-vaszkuláris".
Gyerünk, Peter, gasztrovaszkuláris!
- Latinul van?
- Igen.
Hogy van latinul...
hogy dögunalmas játék?
Bújócskázhatnánk!
Miért, hiszen
így is remekül mulatunk!
Gyere, Peter, naaa!
Lécci...
- Egy! Kettő! Három! Négy!
- Mi?
Öt! Hat! Hét! Nyolc!
Kilenc! Tíz! Tizenegy!...
...24, 25, 26...
Ez az enyém!
...75, 76, 77, 78, 79, 80...
...81, 82, 83, 84...
...85, 86, 87, 88...
...89, 90, 91, 92...
...93, 94, 95...
Előlem bújtál el?
Nem.
Illetve...
tudod, én, én... ö...
Nem, én csak,
nem akartam...rád ijeszteni.
Szabad megkérdeznem,
te mi vagy?
M... mi vagyok?
Hát faun!
Na és te?
Valamiféle csupasz törpe?
Én nem törpe vagyok,
hanem kislány!
És tudd meg,
legelöl állok a tornasorban!
Akkor... ezek szerint...
Éva leánya vagy?
A mamám neve Helen...
Igen... de...
ember vagy?
Hát persze!
Hogy kerültél ide?
Tudod, egy szekrényen át
jöttem a vidéki házból és...
I-I-Idekimászból?
Az is Narniában van?
Narnia? Az mi?
Mi? De hát itt vagy, benne!
Innen tart a... Iámpaoszloptól...
egészen a keleti tengerig,
a nagy kastélyig.
Az összes ág és kő...
az összes jégcsap,
ez mind: Narnia.
Jó nagy szekrény, az biztos.
Szekrény...
Jaj, bocsánat, engedd meg, hogy
bemutatkozzam. A nevem Tumnus.
Nagyon örvendek Tumnus úr!
Lucy Pevensie vagyok.
- Ja? Rázni kell!
- Miért?
Azt... azt nem tudom!
Az emberek
megismerkedéskor kezet ráznak.
Nos, Lucy Pevensie, te,
ki a ragyogó Szek Rényországból jöttél
egyenesen ldekimász városából...
Mit szólnál ahhoz,
ha meghívnálak teára magamhoz.
Köszönöm szépen, de...
nekem... vissza kellene mennem.
Itt lakom ám a közelben!
A kandallóban ropog a tűz...
és lesz szendvics, és tea, meg süti.
És talán előkerül
egy kis szardínia is.
- Nem tudom...
- Kérlek!
Nem minden nap
barátkozhatok emberekkel.
Jó, de nem maradok túl sokáig.
Tényleg van szardíniád?
Több vödörnyi.
Minden rendben?
Itt is vagyunk.
Na, gyere!
- Csak Ön után!
- Segíthetek?
Köszönöm szépen!
Ő az édesapám.
Kedves arca van.
Hasonlít rád!
Nem.
Én a nyomába se érhetek.
Az én papám a háborúban harcol.
Az enyém is harcolt valamikor.
De az már... régen volt.
- Még a szörnyű tél előtt.
- Én szeretem a telet.
Lehet korcsolyázni meg hógolyózni.
- Ja, és a karácsony!
- Itt nincs.
Nem. Nálunk nem volt karácsony
már 1 00 éve.
Hogy?
Semmi ajándék 100 éve?
Mindig tél van,
de sosincs karácsony.
Végenincs tél.
Pedig hogy tetszene
neked Narnia nyáron!
Mi, faunok egész éjjel
roptuk a druidákkal.
És képzeld...
soha nem fáradunk el.
Az a muzsika!
Csodás muzsika!
Játsszak neked valamit?
Megtisztelnél vele.
Ismersz...
- narniai altatódalokat?
- Sajnos nem.
Az remek,
mert ez...
hasonlítani sem fog rájuk.
- Indulnom kellene...
- Arról már lekéstél.
Szörnyű rossz faun vagyok.
Jaj, dehogy!
Nálad jobb faunt nem ismerek!
Akkor nem lehetett
valami fényes a választék.
Nem hiszem. Neked
nem lehet ekkora bűnöd!
Azt a bűnt még
nem követtem el, Lucy.
Csak most fogom.
Miért, mit csinálsz?
Elrabollak.
A Boszorkány az oka!
Miatta van örökké tél,
mindig hideg!
Ő rendelte el, ha emberrel
találkozunk az erdőben,
akkor azt azonnal
el kell vinnünk neki!
De Tumnus, te nem fogsz...
Nem vagyunk barátok?
Lehet, hogy már tud rólad!
Az erdő tele van a kémeivel.
Némelyik fa is őt szolgálja!
Innen már visszatalálsz?
- Azt hiszem.
- Akkor jó.
Nem lesz bajod?
Na, na, na...
Bocsáss meg!
Úgy szégyellem magam!
Tessék.
Tartsd meg.
Nagyobb szükséged van rá.
Történjék bármi, Lucy Pevensie,
örülök, hogy megismerhettelek.
Ennyi melegséget
100 éve nem éreztem.
Na, indulj!
Futás!
...99, 100.
Aki bújt, aki nem, jövök!
Itt vagyok! Semmi baj!
Itt vagyok!
Ne ordibálj! Elkap!
Ebben a... játékban
el szokás bújni, nem?
Akkor nem is kerestetek?
Erről van szó!
Ahhoz el kellett volna tűnnöd!
Akkor, én győztem?
Lucy nem akar játszani.
Órákra... eltűntem!
Lucy, az egyetlen fa ott
a szekrény hátlapja!
Egyszerre egyfélét játsszunk, Lu!
Nekünk nincs ekkora fantáziánk.
Nem én találtam ki!
Elég ebből, Lucy!
Ilyesmit nem hazudnék!
Jó, hiszek neked.
- Komolyan?
- Igen! Komolyan!
Én meg fociztam
a fürdőszoba szekrényben!
Hagyd már abba!
Mindig ráteszel egy lapáttal!
- Csak vicceltem!
- Jaj, de jó fej vagy öcsikém!
Fogd be! Nehogy azt hidd,
hogy te vagy a főnök!
Na, ezt ügyesen elintézted!
Tényleg ott volt az az ország!
Susan-nak igaza van, Lucy.
Elég volt.
Lucy...
Merre vagy?
Lucy...
Nem félsz a sötétben?
Lucy?
Lucy?
Lucy!
Lucy!
Merre vagy?
Lucy!
Gyere, már hiszek neked!
Lucy!
Lucy?
- Eresszen el!
- Mi az már megint, Ginarrbrik?
Nem akar elengedni!
Én nem csináltam semmit!
Hogy mered megszólítani
Narnia úrnőjét?!
Én nem tudtam...
- Akkor majd most megtudod!
- Várj!
Mi a neved, Ádám fia?
Edmund.
Áruld el, Edmund,
hogy kerültél az országomba?
Nem tudom.
Én csak követtem a húgomat.
- A húgodat? És hányan vagytok?
- Négyen.
De csak Lucy járt itt korábban.
Találkozott egy faunnal,
valami Tumnus-szal.
Peter és Susan nem hittek neki.
Én sem.
Edmund, látom, fázol.
Gyere, ülj mellém!
Kérsz egy forró italt?
Kérek szépen... felséges úrnő.
Az itala, uram.
Ezt hogy csinálta?
Kívánj csak, amit akarsz.
Lehetnék magasabb?
Esetleg ennivalót?
Török csemegét.
Edmund,
nagyon szeretném megismerni
a testvéreidet.
Minek?
Csöppet sem érdekesek.
Abban biztos vagyok,
hogy a nyomodba sem érnek.
Tudod, Edmund,
nekem nincs gyermekem.
Ám rólad
könnyen el tudom képzelni...
hogy egyszer te leszel majd
Narnia hercege.
Sőt, mi több... királya!
Tényleg?
De a többieket is el kell hoznod.
És akkor
Peter-ből is király lesz?
Ugyan! Dehogy, dehogy!
De a királyoknak
szolga is kell.
Jó, elhozom őket.
Látod ott azt a két hegyet?
Éppen közöttük áll a házam.
Tetszeni fog, Edmund.
Egész szobák vannak
telis-tele török csemegével.
- Kaphatnék esetleg még most is?
- Nem!
Nehogy elrontsa az étvágyad.
Különben is, mi ketten
hamarosan találkozunk, nem igaz?
Remélem... felség.
Tudod, kicsim, addig is
hiányozni fogsz!
Edmund?
Jaj, Edmund!
Te is átjutottál?
Gyönyörű, nem?
- Hol voltál?
- Elmentem Tumnus-hoz. Nem esett baja!
A Fehér Boszorkány
nem tudta meg, hogy találkoztunk!
Fehér Boszorkány?
Azt mondja, ő Narnia királynője,
de igaziból nem az.
Rosszul vagy?
Szörnyen nézel ki!
Mégis, hogy lennék?
Te talán nem fázol?
- Hogy juthatunk haza?
- Na gyere!
Erre.
Peter! Ébredj fel!
Ott van! Tényleg ott van!
- Lucy, miről beszélsz?
- Narniáról!
Ott van a szekrényben,
ahogy mondtam!
- Jaj, csak álmodtad, Lucy!
- Nem álmodtam!
Újra voltam Tumnus-nál!
Ja, és ezúttal Edmund is átjött!
Te is láttad a faunt?
Hát... a faunhoz nem jött el velem.
Ő...
Mit is csináltál, Edmund?
Én csak... játszottam vele.
Ne haragudj, Peter.
Tényleg nem kellett volna...
tudod, milyenek
ezek a kisgyerekek...
nem bírják abbahagyni
a hazudozást.
Gyerekek, még egy mukkanás,
és az istállóban alszotok!
Professzor úr, elnézést kérek.
Mondtam nekik, hogy ne zavarják.
Semmi baj, Mrs. Macready,
biztos van rá magyarázat.
De előbb ennek a kicsinek
főzzön egy forró csokoládét.
Gyere szépen.
Megzavartátok a házvezetőnőm
lelki békéjét.
Elnézést, uram.
Nem fordul elő még egyszer.
A húgunkról van szó.
Lucy-ról.
- A síró lányka.
- Ő, uram.
- Elszomorodott.
- Lásd sírás.
De nincs gond.
- Meg tudjuk oldani.
- Igen, azt látom.
Talált valami másik világot
az emeleti szekrényben.
Hogy mondod?
A ruhásszekrényben, az emeleten.
Lucy azt mondja,
talált benne egy erdőt.
Állandóan csak erről beszél!
- Na és milyen?
- Olyan, mintha megőrült volna!
Nem ő, hanem az erdő!
- Uram, maga hisz neki?
- Ti nem?
Persze, hogy nem!
Semmi logika nincs a történetében.
Mit tanítanak ma az iskolában?
Edmund szerint csak játszottak.
És ő a szavahihetőbb, ugye?
Nem. Ez lenne az első alkalom.
Hát, ha nem bolond
és nem hazudik,
akkor a logika azt diktálja:
igazat mond.
Ön szerint...
higgyük el minden szavát?
A húgotok, nem?
Család vagytok!
Viselkedjetek is akképpen!
Peter nekifut, céloz, lő
és telibe talál!
Ébresztő! Ne álmodozz!
Most inkább
bújócskázzunk egy kicsit!
Az dedósoknak való, nem?
Egyébként is ránk fér
egy kis friss levegő.
A házban is friss a levegő.
- Felkészültél?
- Hát te?
- Gratulálok, Ed!
- Te dobtad!
- Mi folyik odafönt már megint?!
- A Macready!
Nyomás!
Várj, nem, vissza!
- Na, mi lesz?
- Ezt nem mondod komolyan!
Gyerünk, gyorsan!
- A lábam!
- Nem én tapostam rá!
- Hátrébb!
- Ne lökdöss már!
Nem lehet igaz!
Nyugalom.
Biztos csak képzelődtök.
Ha azt mondjuk,
hogy szánjuk-bánjuk,
- kiengeszteltünk?
- Nem. Azzal nem.
Inkább ezzel!
Hagyj békén!
Te kis hazug!
- Te sem hittél neki!
- Bocsánatot kérsz tőle!
- Halljam, gyorsan!
- Jól van! Bocsánat.
Semmi baj.
A kisgyerekek
úgyis mindig hazudoznak.
Jaj, nagyon vicces...
Ideje visszamennünk.
Legalább egy kicsit
nézzünk körül!
Szerintem, döntse el Lucy!
Akkor bemutatlak Tumnus-nak!
Már indulunk is Tumnus-hoz!
Nem sétálgathatunk a hóban
ilyen ruhában!
Igaz.
A professzor úr
biztos nem fog haragudni.
Egyébként gondold
csak végig logikusan!
Ki se vesszük őket
a szekrényből.
- De hát ez női kabát!
- Látom.
... rengeteg iszonyú
finom ennivalót! Meglátjátok...
Lu?
Lucy!
Ki képes ilyet tenni?
"Elrendelem
Tumnus faun letartóztatását.
Felségárulással vádolom
őfelsége hadis,
Narnia királynője ellen.
Szövetkezett az ellenséggel,
emberekkel barátkozott.
Aláírás: Maugrim,
a titkos rendőrség kapitánya.
Éljen mindörökké Úrnőnk."
Na jó. Most már
tényleg ideje hazamenni!
És mi lesz Tumnus-szal?
Ha az a vád,
hogy emberekkel barátkozik,
- nem sokat tehetünk érte.
- Hát egyáltalán nem értitek?
Én vagyok az az ember!
A királynő rájött,
hogy segített nekem.
- Hívjuk a rendőrséget.
- Ők a rendőrség!
Ne félj! Kitalálunk valamit!
De miért?
Ez egy bűnöző!
Az a vörösbegy ott
nekünk pisszegett?
Ez... valami hódféle!
Gyere szépen!
Gyere szépen!
Én ugyan meg nem szagolom,
de nem ám!
Elnézést!
Lucy Pevensie?
Igen?
Ezt én adtam Tum...
Tumnus-nak.
Oda adta nekem, amikor elvitték.
Nem esett baja?
Gyerünk innét!
- Mit csináltok?
- Ja!
Biztos, hogy megbízhatunk benne?
Hisz azt mondta,
ismeri a faunt!
Ő egy hód! Egyáltalán
nem kellene mondania semmit!
Valami baj van?
Nincs! Csak beszélgetünk.
Azt jobb volna biztos helyen!
Nem bízik a fákban.
Gyerünk! Nehogy aztán
ránk sötétedjen!
No, lám csak,
az asszony mán főzi a vacsorát!
Jó teát is iszunk!
- De szép!
- Szóra sem érdemes.
Még nincs kész.
Mindig ezt barkácsolom.
Remekül fog kinézni,
ha elkészül.
Apjuk! Te vagy az?
Halálra aggódtam magam!
Ha megint azzal
a Borzzal csavarogtál, én...
Ezek nem borzok!
Jaj, édeseim, nem hittem volna,
hogy megérem ezt a napot!
Hogy áll a bundám?
Ha legalább kikefélhettem volna!
Ugyan, az csak
rontana rajta, anyukám.
Kerüljetek beljebb.
Gondolom, harapnátok valamit,
kellemesebb társaságban.
Óvatosan! Nézz a lábad elé!
Elnézést a felfordulásért.
Hódpapa ki se mozdul a székiből.
Gyönyörködünk a kilátásban?
Segíthetünk valahogy
Tumnus-on?
Elvitték a boszorkány házába.
Az a hír járja,
aki azon a kapun belép,
az nem gyün vissza.
Hal krumplival.
De azért... van remény, kedves.
Van! Bizony!
Sőt, ez annál jóval több!
Aslan egyre közeledik.
Az kicsoda?
Hogy kicsoda?!
Te huncut kis csirkefogó!
No?
- Hát nem tudjátok?
- Alig vagyunk itt pár órája.
Ő a világerdőség ura.
A nagyfőnök.
Narnia valódi királya.
- Hosszú ideje nem láttuk már.
- De most megjött!
És titeket vár ott, a Kőasztalnál!
- Minket vár?
- Tréfálsz, kicsi lány?
Ezek nem hallottak még
a jóslatról se!
- Akkor tessék...
- Na.
Aslan visszatérése,
ami Tumnus-szal történt,
a titkosrendőrség,
szóval mindez miattatok van!
- Minket vádoltok?
- Dehogy vádolunk!
- Áldunk érte!
- Van egy jóslat.
"Ha Cair Paravel-ben
megjelenik Ádám fia,
a zord időnek el kell kotródnia."
- Kicsit erőltetett rím.
- Tudom.
De nem ez a lényeg.
Réges-régen megjósolták,
Ádám két fia és
Éva két leánya
legyőzi a Fehér Boszorkányt
és elhozza a békét Narniának.
Szerintetek ez rólunk szól?
Nem szólhat másról,
Aslan már gyűjti a csapatokat!
A csapatokat?
Mama épp a háború elől
küldött ide minket.
Azt hiszem, tévedtek.
- Mi nem vagyunk nagy hősök!
- Finchley-ből jöttünk!
Köszönjük a vendéglátást,
- de most már mennünk kell!
- Nem tűnhettek el csak úgy!
Igaza van!
Segítenünk kell Tumnus-on!
Nincs mit tenni!
Sajnálom,
de most már mennünk kell.
Ed?
Ed?
- Hát én megölöm!
- Nem lesz rá szükség.
Edmund járt korábban is Narniában?
Gyerünk!
- Edmund!
- Meghallják!
Ne!
- Eressz el!
- A boszorkányt segíted?!
- Nem hagyhatjuk odamenni!
- Ő a bátyám!
Ez a csapda!
Neki mindannyian kelletek!
Miért?
Hogy megakadályozza a jóslat
beteljesülését.
Hogy megöljön!
- Te vagy az oka, tudod?
- Én vagyok az oka?
Az egészet elkerülhettük
volna, ha hallgatsz rám!
- Te tudtad, hogy ez lesz!
- Nem tudtam!
Ezért kellett volna
akkor visszamennünk!
Elég volt!
- Ezzel nem segítesz Edmund-on.
- Igaza van.
A testvéreteken már csak
Aslan segíthet.
Akkor vigyél hozzá.
Meg ne mozdulj,
különben nem mozdulsz többet!
- Ki vagy te?
- Edmund!
A királynő hívott!
Az erdőben találkoztunk!
Ádám fia vagyok!
Bocsáss meg,
királynőm kedvenc kis kegyence.
Habár e kegyből nem kérnék.
Erre parancsolj.
Itt várj.
Tetszik?
Igen... tetszik, felség.
Nos, sejtettem.
Mondd csak, Edmund:
a nővéred - süket?
Nem.
És a bátyád...
lassú felfogású?
Hát, szerintem nagyon,
de anyu mindig...
Akkor hogy merészeltél
egyedül idejönni?!
- Hívtam őket!
- Ezt az egy apróságot kértem tőled!
- Soha nem hallgatnak rám!
- Erre sem voltál képes?
De egy darabig eljöttek!
Ott vannak a gáton!
A Hódlakban.
Nos...
valamire mégiscsak jó vagy.
Igaz?
Szeretném megkérdezni,
hogy esetleg most kaphatnék
török csemegét?
Éhes a kis vendégünk.
Erre van a finom nyami-nyami.
Maugrim?
Tudod, mi a dolgod.
Gyerünk, asszony!
Mindjárt itt lesznek!
- Máris! Jaj!
- Most mit csinál?
Később hálás leszel, meglásd!
Hosszú az út és Hódpapa
szörnyen morgós, amikor éhes.
Máris az vagyok!
Nyomás!
- Szükség lesz dzsemre?
- Csak, ha a farkas kalácsot hoz!
Gyerünk!
Ezt Borzzal ástuk.
A háza mellett jön föl!
Aszondtad, a mamádhoz visz!
Lucy!
A járatban vannak!
- Gyorsan! Erre!
- Siessetek!
- Futás!
- Gyorsan!
Mért nem hoztál térképet?
Nem fért be a dzsemed mellé.
Gyerünk, Lucy!
Sajnálom, kedvesem.
Jó cimborám volt.
Mi történt itt?
Ez lesz azokkal,
akik nem hódolnak be a boszinak.
Még egy lépés, te áruló
és darabokra szaggatlak!
Nyugi! Én jó srác vagyok!
Tényleg? Engem
a rossz fiúkra emlékeztetsz.
Ezt a fizimiskát örököltem.
A családról később csevegjünk.
Most menekülnünk kell!
Jó, de merre?
Üdvözlet, uraim!
- Elveszítettek valamit?
- Ne gúnyolódj, hallod?
Tudom én jól, kihez húzol!
Nem járt itt pár ember?
Emberek? Itt, Narniában?
Ugye tudod,
ez az információ sokba kerül.
Az életed a jutalmad.
Bár nem sokat ér...
de azért...
Hol vannak a szökevények?
Északra. Arra mentek.
Gyerünk, szagra!
Segítettek Tumnus-nak.
A Boszorkány előttem ért ide.
Nagyon fáj?
Sajnos itt, amelyik kutya ugat,
az még harap is.
Ne mocorogj már! Rosszabb vagy,
mint Hódpapa a mosdónapján!
Csutakundorom van.
Köszönöm a jóságodat,
de további kezelésre nincs időm.
Elmész?
Örülök, királynőm,
hogy megismerhettelek.
De maga Aslan küldött el,
hogy katonákat toborozzak neki.
- Te már láttad Aslan-t?
- Na és milyen?
Olyan,
amilyennek mindig is képzeltük.
Örülhettek, hogy a háborúban
a ti oldalatokon áll majd.
Eszünk ágában sincs háborúzni
a boszival!
Na de Peter király! És a jóslat?
Nélkületek nincs esélyünk.
Csak az öcsénkért megyünk el.
Ha...
ha nem akarod megenni...
Felállnék, de...
a lábaim...
Te vagy Tumnus?
Ami maradt belőle.
- Lucy Pevensie bátyja vagy.
- Edmund.
Tényleg. Olyan az orrod, mint neki.
Ugye ő jól van?
Biztonságban van?
Nem tudom.
A vérfarkasok
szétrombolták Hódlakot.
De a te kis családod
sajnos nem volt sehol.
- Hová tűntek?
- Fogalmam sincs!
Akkor már
semmi hasznodat nem veszem.
Ne! Beszéltek a hódok
valami Aslan-ról!
Aslan?
Hol van?
- Én...
- Ő idegen itt, felséges asszonyom,
nem tudhatja ezeket a dolgokat!
Ki vele! Hol van Aslan?
Azt nem tudom.
Arról nem esett szó.
Látni akartalak!
Őrség!
Igen, felség?
Ereszd el a faunt!
Tudod miért vagy itt, faun?
Mert hiszek abban,
hogy Narnia szabad lesz.
Azért vagy itt,
mert ez a fiú feljelentett...
édességért cserébe.
A kertbe vele!
Készítsd elő a szánt!
Edmund-nak hiányzik a családja.
Aslan tábora ott van,
nem messze a Kőasztaltól.
- A befagyott folyó túloldalán.
- Folyó?
Már vagy 1 00 esztendeje
jégpáncél borítja.
- Jó messze van...
- Nagy a világ, kedveském.
Eddig kicsinek képzelted?
Kisebbnek.
Indulhatunk, Ádám fia?
Mozgás, emberek!
Itt fogunk megöregedni!
Ha én ezt a szöveget
még egyszer meghallom...
esküszöm,
hogy kucsmát csinálok belőle!
Siessetek! Mozgás!
- Tényleg folyton parancsolgat.
- Jaj! Mögöttetek! Ő az!
- Futás!
- Gyorsan!
Siessetek!
Befelé!
Ugrás!
Gyorsan!
Lehet, hogy már elment?
- Kimegyek, megnézem.
- Nem!
Holtan nem érsz semmit Narniának.
De te sem, Hódpapa.
Drága vagy, szívem.
Mi ez?
Nyomás! Gyertek!
Remélem, jók voltatok,
mert gyütt hozzátok valaki!
Boldog karácsonyt, uram.
Az lesz, Lucy.
És ezt nektek köszönhetjük.
Eddig sok mindent
lenyeltem, de ez...
- A boszorkánynak hittük...
- Tudom, és nagyon sajnálom, de...
mentségemre szóljon, ezt a járművet
én régebb óta használom a boszinál.
Azt hittem,
Narniában nincs karácsony.
Nem volt. Sokáig nem.
Ám a reménység,
amit felségetek hozott,
lassacskán megtöri
a boszorkány hatalmát.
De azért ezeknek
még jó hasznát veszitek.
Ajándékok!
A tűzvirág szirmának nedve.
Egyetlen csepp,
és bármilyen seb azonnal begyógyul.
Bár remélem,
soha nem kell használnod...
Köszönöm szépen.
Én azt hiszem, nem félnék.
Ebben biztos vagyok.
De a háború szörnyű dolog.
Susan.
Higgy ebben az íjban,
és akkor nem tévesztesz célt.
Szóval a háború
mégsem annyira szörnyű?
Bár nem kérdés,
ha kell, hallatod a hangod,
de fújd meg ezt,
és bárhol légy,
nyomban segítséget kapsz.
Köszönöm.
Peter.
Közeleg az idő,
mikor hasznát veszed.
Köszönöm, uram!
Ezek fegyverek, nem játékok.
Bánjatok velük szívvel és ésszel.
Jól van! Ideje indulnom!
A télnek hamarosan vége.
És bizony... 1 00 év alatt
felgyülemlik a munka.
Éljen soká Aslan!
És boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- Ég veled, jövőre találkozunk!
- Viszlát!
Ugye hogy létezik?
Azt mondta,
a télnek nemsokára vége.
Tudod, mit jelent ez?
Nincs többé jég.
- Azonnal át kell kelnünk!
- A hódok nem gátakat építenek?
- De nem ennyire gyorsan!
- Gyerünk!
Ezt azért meg kellene fontolnunk!
- Arra most nincs idő!
- Csak reálisan gondolkodom!
Nem! Okoskodni próbálsz!
Ahogy mindig!
Várj! Inkább én megyek előre.
Menj csak, igen.
Megmondtam,
hogy ne repetázz suttyomban!
Sose tudhatod,
mikor eszel utoljára!
Pláne, ahogy te főzöl!
Ha anya tudná, mit csinálunk...
Anya nincs itt!
Jaj ne!
Futás!
Gyerünk!
- Ne!
- Peter!
Tedd azt le, kisfiú!
- Még megsérül valaki.
- Velem most ne törődj!
Döfd már le!
Meneküljetek, amíg lehet!
Vihetitek az öcséteket is.
Hagyd Peter!
Igaza van! Tűnjünk innen!
Bölcs kislány.
Ne hallgasd tovább!
Öld meg gyorsan!
Ugyan már! Ez nem a ti háborútok.
A királynő nem akar mást,
minthogy a testvéreiddel együtt távozz.
Csak, mert kardot kaptál
egy piros ruhás bácsitól,
még nem lesz belőled hadvezér!
Dobd el!
Ne, Peter!
Narniának szüksége van rád!
Végezz vele, amíg lehet!
No, mi legyen, Ádám fia?
Nem várok örökké.
És a folyó sem.
Peter!
Kapaszkodjatok!
Csodás...
Mit csináltál?
Lucy!
Lucy!
Nem láttátok a kabátomat?
Egyet se félj, kislányom!
A bátyád nagyon vigyázott ám rá.
Különben se lesz már
szükségetek azokra a kabátokra!
Annyira meleg lett.
Megyek, megnézem a szánt.
Felség, megvan az áruló.
Katonákat toborzott
a Rengetegnél.
Szóval bedobtad magad?
Segítettél a vérfarkasaimnak
tegnap este.
Most is a segítségemre lehetsz.
- Bocsáss meg, felség.
- Nincs időm talpnyalásra!
Ne vedd zokon,
de nem hozzád beszéltem.
Hová mennek az emberek?
Kérem! Ne!
A hód valami Kőasztalról beszélt!
Ott vannak Aslan csapatai!
Csapatok?
Köszönöm, Edmund.
Örülök, hogy ez az áruló látja,
mit jelent az igazi hűség.
- Mielőtt meghal.
- Ne!
Döntsd el,
kinek az oldalán állsz, Edmund.
Az enyémen...
vagy az övékén?
Induljatok! Gyűjtsétek
össze hűséges katonáimat!
Ha az oroszlán háborúzni óhajt...
...akkor háborúzni fogunk.
Mit bámulnak rajtunk?
Biztos a béna ruhádat.
Asszony! Hagyd a csudába!
Így is szép vagy.
Aslan királyt keressük!
Üdvözöllek Peter, Ádám fia.
Üdvözöllek, Susan és Lucy,
Éva leányai.
Üdv néktek hódok.
Mindent köszönök.
De hol van a negyedik?
Ezért jöttünk el hozzád.
Segítségre van szükségünk.
Egy kis baj történt útközben.
A Boszorkány elfogta az öcsémet.
Elfogta?
Hogy történhetett ez?
A fiú elárulta őket, felséges úr.
- Akkor minket is elárult!
- Nyugalom, Oreius!
Biztos van rá magyarázat.
Én tehetek róla.
Túl kemény voltam hozzá.
Mindannyian.
De akkor is, ő a testvérünk...
Tudom, kicsi lány.
Épp ezért a bűne még súlyosabb.
Nehezebb lesz, mint hiszitek.
Az ott Cair Paravel,
a Négy Trónus kastélya.
Te ülsz majd az egyiken,
nagy királyként.
Kételkedsz a jóslatban?
Nem. Csak tudod...
Aslan, ti mind félreismertek!
Peter Pevensie, Finchley-ből.
Hódpapa azt is elmesélte,
hogy kucsmát akartál varrni belőle.
Peter, létezik egy ősi varázslat,
mely mindennél hatalmasabb.
Ez irányítja egész Narniát.
Meghatározza, mi a jó, s mi a rossz,
irányítja sorsunkat.
A tiédet... és az enyémet is.
A családomat se tudtam megvédeni!
Épségben idehoztad őket.
Nem mindenkit.
Peter, mindent megteszek,
hogy segítsek az öcséden,
de cserébe fontold meg,
amit kérek tőled.
Én is féltem a családomat.
Csak nem ül kényelmetlenül
a mi kis hercegünk?
Ne rázzam fel a selyempárnáját?
Egy ilyen vendéggel
nagyon jól kell bánni!
Talán nem erre számítottál?
Olyan vagy, mint anya.
Neki csak a háború előtt
voltak ilyen ruhái.
Vigyünk neki haza párat!
Egy egész ládányit!
Ha egyszer hazajutunk.
Bocsáss meg, hugica!
Régebben mennyit
viccelődtünk, nem igaz?
De. Persze akkoriban
még nem voltál uncsi.
Vagy úgy!
Ne meneküljetek.
- Fáradtak vagyunk.
- Gyorsan végezünk veletek.
Susan!
El onnan!
Peter!
Na gyere!
Mi egyszer már néztünk farkasszemet.
Tudjuk, hogy nem vagy az a hőstípus.
Peter! Vigyázz!
Ne! Ereszd le a kardod.
Ez Peter csatája.
Azt hiszed, király vagy,
mégis úgy döglesz meg...
- mint egy kutya!
- Vigyázz!
Peter!
Kövessétek!
Elvezet Edmund-hoz.
Peter.
Tisztítsd meg kardodat!
Állj fel hát, Farkasölő Peter,
Narnia lovagja.
A bikafejűeket állítom a balszárnyra,
az óriások hátul lesznek,
és elől mennek a törpök.
A fogoly!
Nem ölsz meg, királynőm?
Egyelőre.
Van némi elintéznivalónk.
Edmund!
Ami történt, megtörtént.
Nincs értelme
felhánytorgatni a múltat.
Sziasztok...
- Jól vagy?
- Kicsit fáradt vagyok.
Aludj egyet!
És Edmund...
ne kóborolj el többet!
Te. Van még pirítós Narniában!
Biztos a hazaútra is csomagolnak.
Hazamegyünk?
Ti igen.
Megígértem, hogy vigyázok rátok.
De azt nem,
hogy mindig veletek megyek.
Szükségük van ránk...
Mind a négyünkre!
Lucy, ez szörnyen veszélyes!
Te majdnem megfulladtál!
Őt majdnem megölték!
Ezért kell itt maradnunk.
Láttam, mire képes az a nő.
Segítettem neki.
Ezért nem hagyhatjuk cserben őket!
Akkor döntöttük.
Most hová mész?
Gyakorolni.
Rajta Ed! Fel a kardot,
ahogy Oreius mutatta!
- Én garde!
- Blokkolj!
Peter! Edmund!
Hóó! Lovacska!
Fülöpnek hívnak.
Bocsánat.
A boszorkány
találkozni óhajt Aslan-nal!
Nemsoká itt lesz.
Jadis, Narnia királynője!
Jadis, Narnia királynője!
A Magányos-szigetek kormányzója!
Távozz, boszorkány!
Áruló van a tieid közt, Aslan.
Az ő bűne nem ellened irányult.
Tán megfeledkeztél
Narnia örök törvényeiről?
Te ne hivatkozz nekem
az ősi varázslatra!
Jelen voltam, amikor megíratott.
Akkor tisztában vagy azzal,
hogy minden áruló az enyém.
A vére engem illet.
Próbáld meg elvinni!
Ó, azt hiszed, nyers erőszakkal
megfoszthatsz a jogaimtól,
csöppnyi király?
Aslan tudja, ha nem kapom meg
a nekem járó áldozatot,
egész Narniát elborítja
a pusztító árvíz és tűzvész.
Ádám fia meg fog halni
...a Kőasztalon.
Így kívánja a törvény.
Még te sem utasíthatsz el!
Elég!
Négyszemközt tárgyalunk.
A boszorkány lemondott
Ádám fiának véréről.
Na és ha nem tartod meg a szavad?
Susan!
Ágyban volna a helyetek.
Nem tudtunk aludni.
Mondd, Aslan,
nem mehetnénk veled?
Örülnék, ha egy darabig elkísérnétek.
Köszönöm.
Eljött az idő.
Innen már magam megyek tovább.
De Aslan...
Bízzatok bennem.
Ennek meg kell lennie.
Köszönöm, Susan.
Köszönöm, Lucy.
Ég veletek.
Íme, a hatalmas oroszlán.
Nem tejes a bajuszkád, cicus?
Miért nem csinál semmit?
Kötözzétek meg!
Hozzatok még kötelet! Rajta!
Várj!
Előtte kopasszátok meg.
Most hozzátok ide!
Tudod, Aslan,
kissé csalódtam benned.
Komolyan elhitted, hogy ezzel
megmented azt az áruló gyereket?
Feláldozod az életed,
és nem mentesz meg senkit.
Nemes áldozat.
Ma éjjel,
beteljesedik az ősi varázs!
Holnaptól pedig,
miénk lesz Narnia...
mindörökre!
Ezzel a tudattal
mondj búcsút...
és halj meg!
A nagy oroszlán
immár halott!
Tábornok!
Készüljenek csapataid a csatára!
De nem lesz hosszú küzdelem.
Hiába...
Már vége.
Biztos tudta, hogy mit tesz.
Tűnjetek innen!
Nem. Nézd!
Szólnunk kell a többieknek.
- De én nem hagyom itt!
- Lucy, nem tehetünk mást!
Tudniuk kell.
A fák!
Békesség, jó hercegek.
Szomorú hírt hozok testvéreitektől.
Igaz a hír.
Meghalt.
Akkor te vezetsz minket.
Peter, egy egész hadsereg vár!
Követnek bárhová!
- Nem vagyok rá képes.
- Aslan hitt benned!
Én is hiszek.
Közeledik a boszorkány serege, uram.
Várjuk a parancsod.
Jönnek, felség. Seregük létszáma
többszöröse a miénknek.
A győzelmet nem a számok hozzák.
Nem. De megkönnyítik.
Nem óhajtok foglyokat ejteni.
Öljétek meg mind!
Rajta!
Nézzetek fel!
Velem tartasz?
Mindhalálig.
Éljen Narnia! Előre Aslan-ért!
Előre!
Aslan-ért!
Mennünk kéne.
Annyira fázom.
Susan!
Hol van Aslan?
Mit tettek vele?
Aslan!
De hát láttuk a kést!
A boszorkány...
Ha ismerné
az önfeláldozás valódi jelentését,
az ősi törvényt is
másképp értelmezte volna.
Ha egy ártatlan áldozat
önként odaadja az életét
az áruló helyett,
a Kőasztal kettéhasad,
és maga a halál is
visszavonulót fúj.
Szétküldtük a hírt, hogy meghaltál!
Peter és Edmund már csatáznak!
Segítenünk kell nekik!
Segítünk hát, kicsi lány.
De nem egyedül.
Pattanjatok a hátamra!
Kevés az időnk
és hosszú út áll előttünk.
Most pedig fogjátok be a fületeket.
Tűz!
Ez az!
Vissza!
Csaljátok őket a sziklákhoz!
Ez a jel, gyerünk!
Hová megyünk?
Kapaszkodjatok!
Vissza!
Rajta!
Állj!
Susan!
Tumnus úr!
Gyertek!
Át kell kutatnunk a kastélyt!
Peter-nek minden katonára
szüksége lesz.
Edmund! Túlerőben vannak!
Menekülj innen!
Fogd a lányokat és menjetek haza!
Hallottad! Gyere már!
Peter azt mondta, menekülj!
De még nem ő a király!
Nem, ez nem lehet!
A háború véget ért.
- Peter!
- Peter!
Hol van Edmund?
Edmund!
Mikor tanulsz meg végre
szót fogadni?
Légy a csillámló keleti tenger úrnője,
a neved pedig,
Lucy királynő, a Bátor.
Légy a nyugati erdő ura,
s Edmund király, az lgaz.
Légy a tündöklő déli nap úrnője,
és Susan királynő, a Nemes.
Tiéd a tiszta, északi ég,
s a neved pedig Peter király,
a Nagylelkű.
Akit egyszer Narniában
megkoronáznak,
mindig uralkodó marad.
Bölcsességetek sugározzon,
míg a csillagok ki nem hunynak.
Éljen soká Peter király!
Éljen soká Edmund király!
Éljen soká Susan királynő!
Éljen soká Lucy királynő!
Ne félj!
Viszontlátjuk még.
- Mikor?
- Ha itt az ideje.
Talán ma még itt van,
de holnap már nincs.
Neki senki sem parancsolhat.
Végül is nem szelídített oroszlán...
Nem.
De jóságos!
Várj csak.
Nagyobb szükséged van rá.
Kifulladtál, Fülöp?
Hát, nem vagyok már egy mai csikó!
Gyere már, Ed!
- Kifújom magam.
- Akkor a zsákmányt is fújhatjuk!
- Mit is mondott, Susan?
- "Maradjatok otthon!"
"Egyedül is elkapom a szarvast!"
Mi ez?
Ismerősnek tűnik.
Ez nem álom?
Az álom álma.
Emlékszem már!
- Lucy!
- Jaj, már megint!
- Lu?
- Gyertek!
Ezek nem ágak!
- Kabátok!
- Susan, a lábamon taposol!
Peter, menj arrébb!
- Ne tolakodj!
- Hagyjál békén!
Nem én voltam!
Hát itt vagytok!
Na és mit találtatok a szekrényben?
Ha elmondanánk, se hinné el.
Tegyetek próbára!
Így már nem térhetsz vissza.
Tudod... én is megpróbáltam.
De visszajuthatunk?
Gondolom, vissza.
Talán éppen akkor,
amikor nem is számítasz rá.
Mindenesetre...
...tartsd nyitva a szemed.