Tip:
Highlight text to annotate it
X
Második rész: Mi a probléma a tankönyvi pénzmultiplikátor modellel?
Láttuk mindkét elképzelést ahogy az emberek többsége szerint a bankok működnek.
Mindkettő hibás. Ez nem túl meglepő, mivel a Positive Money csapattal ellentétben
a legtöbb ember nem azzal tölti idejét, hogy a bankok működésről elmélkedjen. És a bankok működése bonyolult
ez azt is jelenti a legtöbb ember feladja, hogy megértse.
De mi van a gazdasági és pénzügyi hallgatókkal? Ezeknek a hallgatóknak és végzősöknek
kicsivel több elképzelésük van a bankok működéséről. Olyasvalamit tanítanak nekik amit
"pénzmultiplikátornak" neveznek.
A pénzmultiplikátor történet szerint a bankok teremtik a gazdaságban lévő pénz többségét.
A történet szerint:
Egy ember besétál a bankba és letétbe helyezi ezer fontos fizetését készpénzben.
A bank tudja, hogy általában az ügyfeleknek nem lesz szükségük a teljes ezer fontra
azonnal. Egy részét várhatóan elkölti minden nap
a következő hónap során. A bank úgy határoz, a betét egy nagy része "kihasználatlan"
és nem lesz rá szükség az adott napon.
Egy részét tartalékként visszatartja, mondjuk 10 százalékát a betéti összegnek (ebben az
esetben 100 font), és kikölcsönzi a 900 fontot valaki másnak, akinek kölcsönre van szüksége.
A kölcsönvevő felveszi a 900 fontját és elkölti a helyi autókereskedőnél.
Az autókereskedő nem szeretne ennyi pénzt tartani az irodájában, így a pénzt
elviszi egy másik bankba.
A bank ismét úgy gondolja, hogy a pénz jelentős részét felhasználva újabb hitelt tud nyújtani.
Visszatartja a 10 százalékát - 90 fontot - és a maradék 810 fontot kikölcsönzi.
A 810 font kölcsönt felvevő elkölti, amely így újból megjelenik egy banknál. Amelyik bank megkapja
visszatart 10 százalékot - 81 fontot - és 729 fontos kölcsönt nyújt.
A folyamat folytatódik, ugyan azt a pénzt újból és újból kikölcsönzik
de 10 százalékot minden alkalommal visszatartanak.
Vegyük észre, hogy az ügyfél aki a bankba fizette a pénzt még mindig úgy gondolja pénze
a bankban van. Számlakivonata megerősíti, hogy a pénz
ott van. Bár csupán 1000 fontnyi
készpénz kering, a bankszámlák összege növekedett,
csakúgy, mint a teljes adósság mennyisége.
A folyamat állítólag addig tart, míg kb. 200 kör után majdnem a teljes eredet
összeg tartalékban van, és csupán egy penny töredékét hitelezik ki újra. Mostanra
a bankszámlák teljes összege mintegy 10.000 font
A multiplikátor, amelyet még mindig sok egyetemen tanítanak, azt jelenti hogy a bank általi
betételfogadás, majd a betét egy részének tartalékba helyezése, majd
a maradék kihitelezése, pénzt hoz létre a semmiből, mivel ugyan az a pénz duplán van elszámolva
minden alkalommal amikor újra kihitelezik. A modell szerint amennyiben a tartalékráta - ami
az ügyfél pénzének tartalékként visszatartott része -
10 százalék, akkor a teljes pénzmennyiség kb. a gazdaságban lévő készpénzmennyiség tízszeresére
nőhet.
Ezt a modellt piramisként lehet leginkább elképzelni. A készpénz a piramis alapja, és ezután
a tartalékrátától függően a bankok a pénzmennyiséget többszörös kihitelezéssel
megtöbbszörözik - multiplikálják.
Amit most azonban most megmutattunk egy teljesen rossz, és pontatlan leírása annak,
hogyan működik a bankrendszer valójában. Nagy-Britanniában a bankok
már évek óta nem így működnek.
Ennek ellenére, a modellt továbbra is használják amikor arról van szó
hogyan keletkezik a pénz, csakúgy az egyetemeken, mint az interneten terjedő videókon. Mielőtt öt hónapot töltöttünk
volna azzal, hogy megértsük a rendszer hogyan működik. Mi is úgy hittük így működik
valóban.
Az, hogy a piramis modellt ma is használják, három problémával jár
Először is, azt jelenti, a bankoknak meg kell várniuk, amíg valaki pénzt tesz be a bankba
mielőtt hitelezhetnének. Ez azt is jelenti, hogy a bankok passzívan reagálnak arra
amit az ügyfelek tesznek, és megtakarítással rendelkező emberekre várnak mielőtt hitelezni kezdenének. Ez
nem így működik, ahogy azt később látni fogjuk.
Másodszor ez azt is jelenti, a központi banknak teljes ellenőrzése van
a gazdaságban lévő pénz mennyisége fölött. A pénzmennyiséget meg tudják változtatni vagy
a tartalékráta - ez az arány amit az ügyfél betétjéből tartalékként
félre kell rakni - vagy monetáris bázis -- készpénz -- mennyiségének a piramis alján való megváltoztatásával.
Például, ha a Nemzeti Bank törvényes tartalékrátája
10%, akkor a teljes pénzkínálat a gazdaságban lévő készpénzmennyiség tízszeresére
nőhet. Ha a Nemzeti Bank a tartalékrátát húsz százalékra növeli, a pénzkínálat
csupán a készpénzmennyiség ötszörösére nőhet. Amennyiben a tartalékrátát
5%-ra csökkentik a pénzkínálat a készpénzmennyiség húsz szorosára nőne.
Másik lehetőség az lenne, hogy a Nemzeti Bank a készpénz mennyiségét változtatná meg.
Ha további ezer fontot nyomtatna és ezt forgalomba hozná a gazdaságban,
amennyiben a tartalékráta még mindig 10%, akkor az elmélet szerint a pénzkínálat összesen
10 ezer fonttal nőne, miután a bankok végigmentek az újrakölcsönzés folyamatán.
Ez a folyamat a monetáris bázis megváltoztatása a gazdaságban.
A legfontosabb következménye ennek a modellnek azonban az, hogy a Bank of England
a Federal Reserve vagy az Európai Központi Bank teljes kontrollal rendelkezik
a gazdaságban lévő pénzmennyiség fölött. Ha megváltoztatják az alapot - több központi banki pénz
rendszerbe pumpálásával, akkor a teljes pénzmennyiségnek növekedni kell. Ha megváltoztatják
a tartalékrátát, akkor a piramis oldalainak meredeksége változik. De végül
a tartalékráta megakadályozza a pénzkínálat további növekedését. Valamikor eléri a piramis
csúcsát és a pénzkínálat nem növekszik tovább. Tehát semmi lehetőség nincsen arra,
hogy a pénzkínálat kikerüljön az ellenőrzés alól.
Egy apró probléma van. Majdnem minden, amit a bankok működéséről ez a modell tanít rossz.
Ez így van, Charles Goodhart a londoni School of Economic professzora, aki több, mint 30 évig
a Bank of England tanácsadójaként dolgozott, ezt a modellt a következőként jellemezte: "annyira befejezetlen
leírása a pénzmennyiség meghatározásának, hogy tulajdonképpen félrevezető"
Megbocsátható lenne a tankönyvekkel szemben, hogy elavultak, ha a változások az utóbbi
néhány évben történtek volna, végül is sok szabály változott a
pénzügyi válság alatt. De Goddhart professzor ezt 1984-ben mondta. 27 év elmúltával az egyetemi hallgatók
még mindig a bankok működésének pontatlan leírását tanulják.
Ez komoly probléma. Ha ezek a hallgatók később közgazdászokká, és tanácsadókká válnak
a kormány mellett, és valójában elképzelésük sincs arról a pénz hogyan "működik", akkor a gazdaság
könnyen nagy bajba kerülhet.
Várjunk csak...már abban is van!
Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezek a videók az Egyesült Királyságra vonatkoznak, nem volt időnk
arra, hogy pontosan utánajárjunk, hogyan működnek a dolgok az USA-ban vagy Európában. De azok, akik az
USA-ból valók vagytok, egy 1992-es tanulmány szerint, mely egy mai is használt egyetemi tankönyvre hivatkozik
azt állítja "a multiplikátor modell ... leginkább egy félrevezető és befejezetlen modell,
a legrosszabb esetben teljes mértékben rosszul felállított model"
A lényeg a pénzmultiplikátorról:
1. Az Egyesült Királyságban nincsen tartalékráta, már jó ideje nincs.
2. A Bank of England nem rendelkezik valós ellenőrzéssel a pénzmennyiség felett, de még
az elektronikus központi banki pénz felett sem (erről később még beszélünk)
3. A Bank of England-nek valójában nincsen kontrollja a felett
mennyi pénz van a gazdaságban mindösszesen.
Nem csak közgazdászok rendelkeznek rossz onformációval. Még a Kincstárban
dolgozó emberek, is úgy gondolják, a tankönyvi példa szerint működnek a dolgok. Olyan levelekkel rendelkezünk,
a Kincstártól, melyek az alábbiakat állítják
A pénz kontrolljával kapcsolatban, egyedül a Bank of England
az amely a monetáris bázist meghatározza. Ez bankjegyekből és érmékből
és a kereskedelmi bankok által a Bank of England-nél tartott tartalékokból áll. A kereskedelmi bankok
felelősek a magánszemélyek és vállalkozások hitelezéséért, és nincsen jogkörük arra, hogy pénzt teremtsenek vagy nyomtassanak
digitálisat vagy mást.
Olyan emberekre bízni a gazdaságot, akiknek a pénz működéséről alkotott fogalmai hiányosak
nagyon veszélyes. Olyan, mintha mérnök hallgatókat, akiknek nincsen fogalmuk a gravitációról
hagynánk felhőkarcolókat építeni.