Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Máté Cseri Lektor: Laszlo Kereszturi
Tudom, hogy mire gondolnak.
Eltévedtem és
valaki nemsokára feljön a színpadra
és kedvesen visszakísér a helyemre.
(Taps)
Ezt mindig megkapom Dubai-ban:
"Nyaralni van, kedves?"
(Nevetés)
"El tetszett jönni meglátogatni a gyerekeket?"
"Meddig tetszik maradni?"
Nos hát, remélem még egy jó darabig.
30 éve lakom és tanítok
az arab világban.
(Taps)
És ezalatt az idő alatt sok változásnak voltam szemtanúja.
Ez a statisztika
eléggé megrázó.
Ma a nyelvvesztésről
akarok beszélni és
az angol nyelv globalizációjáról.
Egy barátomról szeretnék mesélni, aki
felnőtteknek tanított angolt Abu Dhabi-ban.
Egy szép napon úgy döntött, hogy
elviszi őket a kertbe, hogy
tanítson nekik néhány kifejezést a természetről.
De végül ő tanult meg
minden arab szót a helyi növényekről,
használatukról,
gyógyászati-szépészeti hasznukról.
Főzés, gyógynövények.
Honnan tudták ezt mind a tanulók?
Természetesen a nagyszüleiktől,
sőt, akár az dédszüleiktől.
Szükségtelen elmondani, mennyire fontos, hogy
képesek legyünk
a nemzedékek közti kommunikációra.
Mára sajnos
a nyelvek soha nem látott arányban
halnak ki.
Kéthetente eltűnik egy nyelv.
Közben
az angol az egyértelmű világnyelv.
Lehet összefüggés?
Hát, nem tudom.
Azt azonban tudom, hogy sok változásnak voltam szemtanúja.
Amikor először jöttem az arab világba, akkortájt
érkeztem Kuvaitba, amikor még mindig nehézkes volt itt élni.
Igazából, nem is olyan régen.
Az egy kicsit korán van még.
Mindazonáltal
a British Council szervezett be,
25 másik tanárral egyetemben.
Mi voltunk az első nem muszlimok,
akik kuvaiti állami iskolákban tanítottak.
Azért mentünk, hogy angolt tanítsunk,
mert a kormány korszerűsíteni kívánta az országot
és az oktatáson keresztül felemelni az állampolgárokat.
És persze az Egyesült Királyságnak jól jött
a részesedés az olajvagyonból.
Rendben.
Ez a nagy változás, amit láttam -
hogyan vált
az angoloktatás
egy kölcsönösen előnyös gyakorlatból
***á az tömör nemzetközi üzletté, ami ma.
Már nem csak egy idegennyelv a tanmenetben.
És már nem csak az anyaország
egyedüli nyelve.
A föld minden angol ajkú nemzetének
a kedvenc nótája lett.
És... miért is ne?
Végül is, a legszínvonalasabb oktatás,
a legfrissebb World University Rankings szerint (a világ legjobb egyetemeinek rangsora)
az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok
egyetemein található.
Természetes hát, hogy mindenki angol oktatást akar.
Ha valaki nem anyanyelvi beszélő,
annak tesztet kell tennie.
Helyes-e
elutasítani egy tanulót
pusztán nyelvi képessége miatt?
Lehet, hogy van egy számítógépes kutató,
aki egy zseni.
Ugyanarra a nyelvre van szüksége, mint egy ügyvédnek?
Nos, nem hinném.
Mi, angoltanárok állandóan elutasítjuk őket.
Megálljt parancsolunk
és megállítjuk őket útjukon.
Nem valósíthatják meg álmukat,
amíg nem tudnak angolul.
Hadd fogalmazzam meg kicsit másképpen:
ha találkoznék egy egynyelvű hollanddal,
aki tudja gyógyítani a rákot,
megakadályoznám, hogy bejusson az én egyetememre?
Nem valószínű.
Viszont pontosan ezt tesszük.
Mi angoltanárok vagyunk a kapu őrei.
Először minket kell meggyőzni
az angoltudásról.
Veszélyes lehet
ilyen nagy hatalmat adni
a társadalom ilyen kis szegmensének.
Talán a korlát túl egyetemes lenne.
Rendben.
Közben hallom az ellenkezésüket:
'Mi van a kutatással?'
'Mind angolul van.'
A könyvek angolul vannak,
a szaklapok angolul jelennek meg,
ez viszont önbeteljesítő jóslat.
Ez táplálja az angol iránti igényt.
És ez így folytatódik.
Kérdezem én, mi történt a fordítással?
Ha az Iszlám aranykorára gondolnak,
rengeteget fordítottak.
Latinból és görögből fordítottak
arabra és perzsára,
majd tovább fordítottak
Európa germán nyelveire
és a neolatin nyelvekre.
És íme fény derült Európa sötétségére.
Nehogy félreértsenek!
Angoltanárok!
Nem vagyok az angol tanítása ellen.
Nagyon örülök neki, hogy van világnyelvünk.
Ma erre nagyon nagy szükség van.
De hogy korlátként használjuk?
Azt ellenzem.
Tényleg azt akarjuk, hogy csak 600 nyelv legyen
és a legfőbb az angol? Vagy a kínai?
Többre van szükségünk. Hol húzzuk meg a vonalat?
Ez a rendszer egyenlőségjelet tesz
az értelem
és az angoltudás közé,
ami meglehetősen önkényes.
(Taps)
Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy
azoknak az óriásoknak, akiknek a vállán
a mai értelmiség áll
nem kellett angolul tudniuk,
nem kellett vizsgázniuk angolból.
Vegyük például Einsteint.
Einsteint, akit mellesleg fogyatékosnak gondoltak az iskolában
azért, mert diszlexiás volt.
De a világ szerencséjére
nem kellett angoltesztet letennie.
1964-ig nem is kezdték el a
TOEFL-t,
az angol nyelv amerikai vizsgáját.
Ez ma burjánzik.
Rengetegféle vizsga van az angol nyelvre.
És sokmillió tanuló
megy el vizsgázni minden évben.
Most talán azt gondolják, azt gondoljuk
egész elfogadhatóak azok a vizsgadíjak,
de kirekesztenek
rengeteg millió szegényt.
Így azonnal kizárjuk őket.
(Taps)
Eszembe jut egy cikk címe, amit mostanában láttam:
'Az oktatás: a nagy elválasztó'
Most már értem.
Értem, miért összpontosítanak az emberek ennyire az angolra.
A legjobb lehetőségeket szeretnék adni gyermekeiknek.
Ehhez pedig nyugati oktatás kell.
Mivel a legjobb munkahelyeket
azon nyugati egyetemek végzősei kapják,
melyeket korábban idéztem.
Ez egy körforgás.
Rendben.
Engedjék meg, hogy elmeséljek egy történetet
két angol tudósról.
Egy genetikai kísérletet
végeztek,
állatok elülső és hátsó végtagjaival kapcsolatosan.
Viszont képtelenek voltak elérni a kívánt eredményt.
Nem tudták, mit tegyenek,
egészen addig, amíg egy német tudós nem jött,
aki észrevette, hogy két szót használnak
az első és a hátsó végtagra,
holott a genetika nem különböztet meg ilyet,
ahogy a német nyelv sem.
Talált-süllyedt,
probléma megoldva.
Aki nem képes elképzelni egy gondolatot,
az elakad.
De ha egy másik nyelv képes gondolni arra a gondolatra,
akkor, együttműködve,
sok mindent elérhetünk és tanulhatunk.
A lányom
Angliából jött Kuvaitba.
Természettudományokat és matematikát tanult arabul
egy arab magániskolában.
Angolra kellett fordítania
és ő volt a legjobb az osztályában
ezekből a tárgyakból.
Amiből azt szűrhetjük le,
hogy, amikor tanulók külföldről hozzánk jönnek,
akkor talán nem ismerjük el őket eléggé,
a tudásukért,
amit az anyanyelvükön tudnak.
Ha egy nyelv kihal,
nem tudjuk mit veszítünk el azzal a nyelvvel.
Ez... nem tudom, látták-e mostanában a CNN-n,
a Heroes Award-ot
egy fiatal kenyai pásztorfiú kapta,
aki nem tudott éjszaka tanulni a falujában,
hasonlóan a többi falusi gyerekhez,
a petróleumlámpa miatt,
füstölgött és rongálta a szemét.
Egyébként sem volt elegendő petróleum,
mert mire elég napi egy dollár?
Felfedezett hát
egy költségmentes napenergiával üzemelő lámpát.
És mára a falusi gyerekek
ugyanolyan jól tanulnak az iskolában,
mint azok a gyerekek, akiknek van otthon villany.
(Taps)
Amikor megkapta a díjat,
kedvesen szólt:
'A gyerekek kivezethetik Afrikát, abból ami ma,
egy sötét földrészből
a fény földrészévé.'
Egy egyszerű kis ötlet,
de messzemenő következményei lehetnek.
Azok az emberek, akiknek az életében nincs fény,
fizikai vagy átvitt értelemben,
nem tudják letenni a vizsgáinkat,
és soha nem tudjuk meg, mit tudnak.
Ne hagyjuk hát sem őket sem magunkat
a sötétségben.
Ünnepeljük a sokszínűséget.
Tessék ápolni a nyelvet.
Használják kiváló ötletek terjesztésére.
(Taps)
Köszönöm szépen.
(Taps)