Tip:
Highlight text to annotate it
X
Egy hanyatló társadalomban
az igaz mûvészetnek is hanyatlást kell tükröznie,
s ha nem akar hitszegõ lenni társadalmi szerepét illetõen,
akkor a világot megváltoztathatónak kell mutatnia,
és segítenie kell megváltoztatni azt.
-Ernst Fischer
Halálos zavargások a kormánynak azon terve miatt,
amellyel a hitelei mulasztását szeretné elkerülni...
...amely szerint a munkanélküliség...
...növekszik és növekednie kell...
...csak azért, mert feleslegünk van a termékekbõl...
ez mind kölcsönzött pénz...
és az adósság külföldi bankok birtokában van...
P-É-N-Z, kedvezõ személyi hitel formájában...
... szûrõs cigaretta formájában, ami megadja az ízt...
45 fokos szilvapálinka... Menõ vagy?!...
az USA bombatámadást tervez Irán ellen...?
...Amerika terrortámadásokat szponzorál Iránban...
Nos, a nagymamám egy nagyszerû ember volt.
Megtanított a Monopoly játékot játszani.
Megértette, hogy a játék lényege a birtoklás.
Mindent felhalmozott, amit csak tudott, és
végül õ uralta a játékot.
És a végén mindig ugyanazt mondta nekem.
Rám nézett és azt mondta:
„Egy nap majd megtanulod, hogyan játszd a játékot.”
Egy nyáron aztán minden nap, reggeltõl estig Monopolyztam,
és azon a nyáron megtanultam, hogyan kell játszani.
Rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek,
ha teljes elhatározottsággal felhalmozok mindent.
Megértettem, hogy a pénz és a birtokok...
ebben számoljuk, ki milyen jól játszik.
A nyár végére már
könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám....
Képes voltam akár áthágni a szabályokat, csak hogy nyerhessek.
És azon az õszön leültem vele játszani.
Mindent elvettem tõle, végignéztem, ahogy
az utolsó dollárját is átadja, és legyõzötten távozik.
De még volt valami, amit meg akart tanítani nekem.
Azt mondta:
„Most pedig mind megy vissza a dobozba.
Az összes ház és hotel.
Minden vasút és közüzemi vállalat...
Minden ingatlan és az összes csodálatos pénz....
Most ez mind megy vissza a dobozba.
Semmi sem volt igazán a tied.
Izgalomba hozott egy kis idõre,
de ez mind itt volt mielõtt leültél az asztalhoz
és még utá*** is itt lesz. Játékosok jönnek, játékosok mennek.
Házak és autók...
Címek és ruhák....
Még a tested is.”
Mert az az igazság, hogy minden, amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz vagy felhalmozol,
az mind megy vissza a dobozba és elveszítesz mindent.
Szóval meg kell kérdezned magadtól:
mikor végre megkaptad a nagy elõléptetést,
miután megvásároltad, amire leginkább vágytál,
mikor megvásároltad a tökéletes otthont,
mikor spóroltál a pénzügyi biztonságod miatt
és megmásztad a siker létráját
a legmagasabb fokáig, amit csak el tudtál érni...
és az izgalom elmúlik
- mert el fog múlni -
AKKOR MI VAN?
Milyen messze kell elmenned ezen az úton,
mielõtt meglátod, hogy hova vezet?
Nyilván megérted,
hogy soha nem lesz elég.
Szóval fel kell tenned magadnak a kérdést:
Mi az, ami számít?
Vonzóak!
Gazdagok!
És romlottak!
Amerika elsõ számú show-ja újra a képernyõn!
A Gentle Machine Productions és a Zeitgeist Hungary bemutatja
Peter Joseph filmjét
Amikor fiatalként
New York-ban nevelkedtem,
megtagadtam az amerikai zászlóra való felesküvést.
Természetesen az igazgató irodájába küldtek,
és õ megkérdezte tõlem: „Miért nem esküszöl fel a zászlóra?
Mindenki megteszi.”
Azt válaszoltam, „Régen mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos,
de ez nem tette lapossá.”
Elmagyaráztam neki, hogy Amerika mindent
más kultúráknak,
más nemzeteknek köszönhet.
Így én inkább tennék esküt
a Földnek
és minden lakójának.
Szükségtelen mondanom, hogy röviddel
ezután végleg otthagytam az iskolát.
Egy labort állítottam fel a szobámban.
Ott kezdtem el a tudományt és a
természetet tanulmányozni.
Felismertem,
hogy az univerzumot törvények szabályozzák,
és hogy az ember
és a társadalom
sem kivétel ezek alól a törvények alól.
Aztán jött az 1929-es összeomlás.
Amit ma úgy hívunk:
„A nagy gazdasági világválság.”
Nehéz volt megértenem, hogy miért maradtak milliók
munka és otthon nélkül,
éheztek, miközben az összes gyár ott volt.
Az erõforrások nem változtak.
Akkor jöttem rá,
hogy a gazdasági játék szabályai
eredendõen hibásak.
Röviddel ezután következett a II. világháború,
amelyben különbözõ nemzetek törekedtek
egymás szisztematikus elpusztítására.
Késõbb kiszámoltam, hogy az összes pusztítás,
és az összes elpocsékolt erõforrás,
amit a háborúra használtak,
könnyedén kielégíthetett volna
minden emberi szükségletet a bolygón.
Azóta nézem az emberiséget, ahogyan
a saját sírját ássa.
Láttam, amint a ritka és értékes erõforrások
folyamatosan vesztek kárba és semmisültek meg
a profit és a „szabad piac” nevében.
Láttam, hogyan alacsonyították le a társadalmi értékeket
közönséges, mesterkélt anyagiassággá
és ész nélküli fogyasztássá.
És láttam, hogy a pénzügyi hatalmak
hogyan irányítják a politikai felépítését
az állítólagos szabad társadalmaknak.
94 éves vagyok.
És attól tartok, hogy az álláspontom
ugyanaz, mint
75 évvel ezelõtt:
Ennek a szarságnak el kell tûnnie.
ZEITGEIST
ZEITGEIST: MOVING FORWARD
[Sose kételkedjünk benne, hogy egy gondolkodó, elkötelezett
emberekbõl álló kis csoport meg tudja változtatni a világot.
Valójában csak õk tudják megváltoztatni.
- Margaret Mead]
[1. rész: Az emberi természet]
Tudós vagy, és valamikor
az életed során elkerülhetetlenül beleverték a fejedbe,
hogy a természet és a nevelés a viselkedést meghatározó két tényezõ,
és ezek közt legalább akkora az ellentét, mint a Coca-Cola és a Pepsi,
vagy a görögök és a trójaiak között.
A természet és a nevelés ellentéte mostanra
a végletekig leegyszerûsített magyarázata lett annak,
hogy a hatások miként
határozzák meg, hogy vészel át egy sejt
egy energiaválságot, de akár azt is,
hogy mitõl válunk ***á, akik vagyunk, beleértve személyiségünk
legegyedibb szintjeit is.
Az eredmény egy teljesen hamis kettõsség,
a természet köré építve, amely meghatározza
minden ok-okozati összefüggés alapját.
Az élet maga a DNS, a kódok kódja,
a Szent Grál, és mindent ez irányít....
A másik véglet egy sokkal
szociálisabb tudományos elmélet, amely szerint
mi „szociális organizmusok” vagyunk,
és a biológia csak a nyálkás penészekre vonatkozik,
az emberek felette állnak a biológiának.
Nyilvánvalóan, mindkét nézet badarság.
Amit ehelyett tapasztalunk, az az,
hogy gyakorlatilag lehetetlen megérteni,
hogy a biológia hogyan mûködik,
ha nem vesszük figyelembe a környezetet.
[A génekben van]
Az egyik legõrültebb,
de mégis legelterjedtebb és
potenciálisan legveszélyesebb felfogás ez:
„Ó, ez a viselkedés a génekben van.”
Most ez mit is jelent?
Ha ismered a modern biológiát, akkor mindenféle nehezen értelmezhetõ
dolgot jelent, de a legtöbb embernek
rögtön az jut eszébe, hogy:
az élet elõre meghatározott;
a biológiában és genetikában gyökeredzik;
a gének olyan dolgok, amiken nem lehet változtatni;
a gének olyan dolgok, amik
elkerülhetetlenek, tehát miért is
pazarolnál energiát arra, hogy megpróbáld helyrehozni;
miért is fektetnél bele társadalmi energiát a fejlesztésébe,
hisz az egész úgyis elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan...
Ez pedig óriási badarság.
[Betegség]
Széles körben elterjedt hiedelem, hogy az olyan betegségeket,
mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, gének okozzák,
hogy a skizofrénia és hasonló problémák genetikai eredetûek.
Épp ellenkezõleg.
Semmi sincs genetikailag programozva.
Vannak nagyon ritka betegségek
– de nagyon kevés,
és nagyon ritkán fordulnak elõ az emberekben –
amelyek valóban genetikailag programozottak.
A legtöbb komplex betegséghez rendelhetõk genetikai komponensek,
amelyek hajlamossá tehetik az egyént az adott betegségre,
de a hajlam nem ugyanaz, mint a predesztináció.
A betegségek okának a genomban való keresgélése
kudarcra volt ítélve még mielõtt bárki egyáltalán gondolt volna rá,
mert a legtöbb betegség nem genetikailag meghatározott.
A szívbetegségek, rák, szélütés,
reumás betegségek, autoimmun betegségek általában,
elmebetegségek, szenvedélybetegségek...
egyikük sem genetikailag meghatározott.
Az emlõrák esetében, például, 100 beteg közül
csak 7 hordozza az emlõrák géneket.
93 nem.
És 100 nõ közül, akik hordozzák a géneket,
nem mindenkiben alakul ki az emlõrák.
[Viselkedés]
A gén nem olyan dolog, ami a környezettõl függetlenül
eredményez egy bizonyos viselkedést.
A gének különbözõ módon teszik lehetõvé, hogy a környezetünkre reagálhassunk.
És, tulajdonképpen úgy tûnik, hogy némely kora
gyermekkori behatás és gyereknevelési forma
van hatással a gének megnyilvánulására,
valójában ki- és bekapcsol különbözõ géneket,
hogy egy másik fejlõdési pályára állítson,
ami illeszkedik az adott világhoz amiben élned kell.
Tehát például.
Végeztek egy tanulmányt Montreal-ban öngyilkosság áldozataival,
boncolással megvizsgálták ezeknek az embereknek az agyát
és kiderült, hogy ha egy öngyilkost
(akik általában fiatal felnõttek)
gyerekkorában bántottak, ez a bántalmazás
genetikai változást okozott az agyban,
ami hiányzott azoknak az agyából, akiket nem bántottak.
Ez egy epigenetikus hatás.
az “epi” azt jelenti fölötti, tehát
környezetileg epigenetikus behatás történik,
ami aktivál vagy deaktivál bizonyos géneket.
Új-Zélandon végeztek egy megfigyelést,
egy Dunedin nevû városban,
ahol néhány ezer egyént vizsgáltak
születésüktõl fogva a 20-as éveikig.
Az eredmény az volt, hogy azonosítani tudtak
egy genetikai mutációt, egy abnormális gént,
aminek volt valami köze
az erõszakosságra való hajlamhoz,
de csak akkor, ha ez az egyén
gyerekkorában ki volt téve súlyos bántalmazásnak.
Tehát, a gyerekek ezzel az abnormális génnel
nem lettek hajlamosabbak az erõszakra mint bárki más,
és, végül is pont, hogy kisebb volt az erõszakosság aránya,
mint a normális génekkel rendelkezõ embereknél,
de csakis abban az esetben, ha nem bántalmazták õket gyerekkorukban.
További nagyszerû példája ez annak,
hogy a gének nem mindenhatóak.
Létezik egy különleges technika, amivel
kiszednek egy bizonyos gént egy egérbõl,
így sem az egér, sem az utódai, nem fognak rendelkezni ezzel a génnel.
„Kiütötted” ezt a gént.
Tehát itt van ez az egyetlen gén, ami bekódol
egy fehérjét, aminek a tanuláshoz
és az emlékezethez van köze, és -ezzel a mesés mutatvánnyal-
„kiütöd” ezt a gént, ezáltal
kapsz egy egeret, amelyik nem tanul.
“Ó! Egy genetikai alap az intelligenciához!”
Amit kevésbé láttak tisztán ebben a mérföldkõnek számító tanulmányban,
- amit a média jobbról-balról felkapott -,
hogy fogd ezeket genetikailag károsított egereket
és neveld õket egy sokkal gazdagabb, serkentõbb
környezetben, mint az átlagos kísérleti egereket egy ketrecben,
és teljesen legyõzték ezt a hiányt.
Úgyhogy ha valaki mai értelemben azt mondja
„ó, ez a viselkedés genetikus”
már ha egyáltalán értelmezhetõ ez a kifejezés,
akkor a következõt mondod:
genetikai hozzájárulás van abban, ahogyan
a szervezetek reagálnak a környezetre,
gének befolyásolhatják a
felkészültséget, amivel egy szervezet
egy adott környezeti változással megküzd.
Tudod, ez nem az a verzió ami legtöbb embernek a fejében van
és ne tûnjön túl szónokiasnak,
de ha továbbra is szajkózod a jó öreg
„ez genetikus!” kifejezést, akkor
nem jársz messze az eugenika (fajnemesítés) történetétõl
és ehhez hasonlóktól.
Ez egy széleskörû félreértelmezés
és gyakorlatilag eléggé veszélyes is.
Egy ok arra, hogy
az erõszak biológiai magyarázata...
egy ok arra, hogy ez a feltevés
potenciálisan veszélyes, nem csak félrevezetõ,
tényleg kárt képes okozni...
mert ha elhiszed ezt,
nagyon egyszerû azt mondanod:
„Nos, semmit sem tehetünk,
hogy megváltoztassuk az emberek
erõszakra való hajlamát;
mindössze annyit tehetünk, hogy megbüntetjük -
elzárjuk vagy kivégezzük õket,
de nem érdemes azon aggódni, hogy megváltoztassuk
a szociális környezetet vagy a szociális elõfeltételeket
ami embereket erõszakossá tesz, mert
az lényegtelen.”
A genetikai érvelés megengedi nekünk azt a luxust, hogy
figyelmen kívül hagyjuk a múlt - és jelenbéli szociális tényezõket
és Louis Menand szavaival,
aki a New Yorker-be írta,
nagyon ravaszul, azt mondta:
„minden a génekben van... egy olyan magyarázata annak, ahogy a dolgok vannak,
ami nem veszélyezteti azt ahogy a dolgok vannak.
Miért kéne valakinek boldogtalannak éreznie magát
vagy antiszociális viselkedést felvennie,
amikor ez az ember a Föld
legszabadabb és a legvirágzóbb nemzetének a tagja?
Az lehetetlen, hogy a rendszerben van a hiba.
Valami biztosan rosszul lett összekötve valahol.”
Ami egy jó megfogalmazás.
Tehát, a genetikai érvelés egy egyszerû megfutamodás,
ami lehetõvé teszi számunkra, hogy figyelmen kívül hagyjuk
a társadalmi és gazdasági és politikai tényezõket
amik, tulajdonképpen,
sok problémás viselkedés hátterében állnak.
[Esettanulmány: Függõség]
A függõségeket általában
droggal kapcsolatos problémáknak tartják,
de tágabb értelemben
én úgy definiálom, mint bármely viselkedést
ami erõs vággyal és
ideiglenes megkönnyebbüléssel jár,
de hosszú távon negatív következményei vannak
és az önkontroll teljes elvesztését eredményezi, tehát a személy
szeretné abbahagyni vagy megígéri hogy abbahagyja
de mégsem képes megtenni
és ha ezt megérted, akkor te is láthatod hogy
sokkal több függõség létezik
mint pusztán a drogfüggõség.
Létezik munkamánia, vásárlási függõség,
internetfüggõség, játékfüggõség...
Létezik hatalomfüggõség. Emberek akiknek hatalma van, de
egyre többet és többet akarnak; soha semmi sem elég nekik.
Felvásárlás - vállalatok, melyeknek muszáj hogy egyre többet és többet birtokolhassanak.
Az olaj iránti függõség,
vagy legalábbis a vagyon és a termékek iránt, melyek
az olaj miatt hozzáférhetõek.
Nézd meg a negatív következményeket a környezeten.
Elpusztítjuk azt a földet, amin élünk
csak azért, hogy kielégítsük ezt a függõségünket.
Manapság ezek a függõségek már sokkal
károsabbak a szociális következményeikben,
mint azoknak a kokain vagy heroinfüggõ betegeimnek a szokásai, akiket Eastside belvárosában kezelek.
Ám ezek mégis jutalmazott és tiszteletreméltó függõségek.
A dohányvállalat azon vezetõje, aki magasabb profitot mutat fel
sokkal nagyobb jutalmat kap.
Neki mégsem kell törvényi, vagy bármilyen negatív következményekkel szembenéznie.
Sõt valójában tiszteletbeli tagja
néhány más vállalat tanácsának is.
Ellenben a dohányfüsthöz kapcsolódó betegségek
5,5 millió embert ölnek meg évente világszerte.
Az USA-ban 400,000 embert ölnek meg évente.
És milyen függõségük van ezeknek az embereknek? Profit függõségük.
Olyan mértékben függõk,
hogy tagadják
cselekedeteik másokra gyakorolt hatását,
ami tipikus a függõknél, a tagadás.
És ez egy tiszteletreméltó dolog. Tiszteletreméltó
a profit iránti függõség, nem számít mi az ára.
Tehát, ami elfogadható és tiszteletreméltó
az egy roppant önkényes jelenség a társadalmunkban
és úgy tûnik, hogy minél nagyobb kárt okoz
annál tiszteletreméltóbb a függõség.
[A Mítosz]
Van egy általános legenda miszerint a drogok önmagukban függõséget okoznak.
Valójában, a drogok elleni háború azon az ötleten alapul
hogyha megszünteted a drog forrását
akkor le tudod küzdeni a függõséget.
Nos, ha teljes egészében megértjük a függõséget
akkor láthatjuk, hogy önmagában semmi sem okoz függõséget.
Nincs olyan anyag, nincs olyan drog, ami önmagában függõséget okozna,
és önmagában semmilyen viselkedés sem okoz függõséget.
Sokan mennek el vásárolni anélkül hogy boltkórossá válnának.
Nem mindenkibõl lesz ételfüggõ.
Nem mindenki lesz alkoholista aki megiszik egy pohár bort.
Tehát az igazi probléma az ami az embereket hajlamossá teszi,
mert egy függõségre hajlamos egyén, kombinálva
egy potenciálisan függõséget okozó szerrel vagy viselkedéssel
teszi a függõséget igazán kiteljesedetté.
Röviden, nem a drog az, ami függõséget okoz
hanem az egyén fogékonysága okozza a függõséget
arra a bizonyos anyagra vagy viselkedésformára.
[Környezet]
Ha szeretnénk megérteni
mi teszi az embereket fogékonnyá
akkor valójában az életbeli tapasztalatokat kell vizsgálnunk.
A régi felfogás – bár régi, de még mindig széles körben
fenntartott – hogy a függõségeknek genetikai okai vannak -
tudományosan egyszerûen fenntarthatatlan.
A valódi magyarázat az, hogy bizonyos életbeli tapasztalatok
teszik az embert fogékonnyá.
Tapasztalatok, amelyek nemcsak az ember személyiségét
és pszichológiai szükségleteit alakítják,
hanem konkrétan az agyat is bizonyos módon.
És ez a folyamat a méhben kezdõdik.
[A születés elõtt]
Kimutatták például, hogy
ha az anyát a terhesség alatt stressz éri
a gyermeke valószínûleg rendelkezni fog
olyan jellemzõkkel, amelyek hajlamossá teszik függõségekre
és ennek oka az, hogy fejlõdését
a pszichológiai és szociális környezet formálja.
Tehát az emberi lény biológiájára nagy hatással van
és programozva van már azáltal, amit a méhben tapasztal.
A környezet nem a születésnél kezdõdik.
A környezet már akkor kezdõdik, amint van egy környezet.
Amint egy magzat vagy, már függesz minden
információtól, ami az anya vérkeringésén keresztül érkezik.
Hormonok, tápanyag szintek...
Egy jó iskolapélda erre
az úgynevezett holland éhínség.
1944-ben a nácik elfoglalják Hollandiát
néhány oknál fogva, úgy döntenek
hogy elveszik az összes ételt és Németországba irányítják;
három hónapig ott mindenki éhezett.
Tízezrek haltak éhen.
Mi a holland éhínség effektus?
Ha a terhesség második vagy harmadik harmadában voltál az éhínség idején
a tested „megtanult” valami nagyon egyedülálló dolgot az' idõ alatt.
Amint kiderült, a második és harmadik harmadban a test
megpróbál a környezetrõl tanulni:
Mennyire fenyegetõ a világ odakint?
Mennyire bõséges? Mennyi tápanyagot kapok
az anya vérkeringésén keresztül?
Ha éhezõ magzat voltál azon idõ alatt, a tested
örökké arra lesz programozva, hogy
nagyon nagyon zsugori legyen a cukorral és zsírral
és raktározzon el minden kis darabot belõle.
Ha egy holland éhínség magzat voltál, fél évszázaddal késõbb
minden más egyenlõ lévén
sokkal hajlamosabb vagy magas vércukorszintre
túlsúlyosságra és anyagcsere-zavarra.
Így hat ránk a környezet egy nagyon váratlan módon.
Ha egy laboratóriumban állatokat stresszelnek terhesség idején
akkor a kölykeik nagy valószínûséggel
kokaint és alkoholt fognak fogyasztani felnõttként.
Érvényes stresszelt emberi anyákra is. Például, egy brit tanulmányban
a terhesség alatt erõszakot ért anyáknak
a szülés idején magasabb lesz a
stressz hormon kortizol szint a méhlepényében
és a gyermekeik nagyobb valószínûséggel kerülnek olyan
állapotba, amely hajlamossá teszi õket függõségekre 7-8 éves korukra.
Tehát a méhbeli stressz már elõkészíti a fegyvert
mindenféle mentális betegségre.
Vegyünk egy izraeli tanulmányt olyan anyák
gyermekein, akik az 1967-es háború
kezdete elõtt voltak terhesek…
Ezek a nõk természetesen nagy stressz alatt voltak
és a gyermekeik nagyobb számban szenvednek skizofréniában
mint az átlag.
Tehát számos bizonyíték van arra, hogy a születés elõtti
behatások nagymértékben befolyásolják az emberi lény fejlõdését.
[A csecsemõkor]
Az emberi fejlõdés
különösen az agy kifejlõdése
többnyire a környezet hatása alatt történik
és többnyire a születés után.
Na most, ha hasonlatképpen vesszük a lovakat
melyek már az életük elsõ napján képesek futni
láthatjuk, hogy mi eléggé alulfejlettek vagyunk.
Mi nem tudjuk felmutatni azt a neurológiai koordinációt
egyensúlyt, izomerõt, vizuális élességet
az elsõ másfél-két évben.
Ennek oka, hogy az agy kifejlõdése a lovakban
a méh biztonságában történik,
az emberben viszont a születés után
és ennek oka egyszerû evolúciós logika.
Amint a fej - ami emberekké tesz minket - nagyobbá válik,
az elõagy is növekedésbe kezd, és valójában
ez az, ami létrehozza az emberi fajt.
Ugyanakkor két lábon járunk, ami
a medence szûkülését okozza.
A medencénk keskeny, a fejünk nagy
Bingo! Korán kell születnünk.
Ez azt jelenti, hogy az agy kifejlõdése, ami más állatokban
a méhben történik
nálunk a születés után
és ennek nagy része a környezet behatása alatt.
A Neurális Darwinizmus fogalmának jelentése egyszerûen az,
hogy azok az áramkörök, amelyek megfelelõ bemenetet kapnak a környezetbõl
optimálisan fejlõdnek ki, amelyek viszont nem,
azok nem optimálisan, vagy esetleg egyáltalán nem is fejlõdnek ki.
Ha egy újszülött gyermeket, aki egészséges szemekkel született
5 évig egy teljesen sötét szobában nevelsz
vak lesz az élete hátralevõ részére
mert a látás áramköröknek fényre van szükségük a kifejlõdéshez
és anélkül még a születéskori
kezdetleges áramkörök is
végleg elsorvadnak és helyettük újak sem fejlõdnek ki.
[Memória]
A fiatalkori élmények szignifikáns módon
képesek alakítani a felnõttkori viselkedést
és ezek közül is leginkább azok,
amelyeknél még a tudatos memória nincs kifejlõdve.
Kiderült, hogy kétféle memória létezik:
az explicit memória, amely tudatos -
mikor tudatosan is képes vagy visszaemlékezni tényekre,
részletekre, epizódokra vagy körülményekre.
Viszont a hippokampusz, amely az agyban
a tudatos memóriáért felelõs
el sem kezd kifejlõdni az elsõ másfél évben
és még sokáig nem is fejlõdik ki teljesen.
Ezért van az, hogy szinte senki sem
emlékszik semmire az elsõ 18 hónapjából.
Azonban van egy másik fajta
memória, amit implicit memóriának hívunk,
amely lényegében érzelmi memória,
ahová az érzelmi behatások és az ezekhez kapcsolódó
gyermeki értelmezések vésõdnek az agyba
idegi áramkörök formájában, és amelyek tudatos
emlékezés nélkül is mûködõképesek.
Hogy egy konkrét példát mutassak,
az adoptált gyermekek gyakran
egész életükben elutasítottnak érzik magukat.
Nem emlékeznek az adoptálásra.
Nem emlékeznek rá, hogy elváltak az anyjuktól,
mert nincs mivel emlékezni rá.
De az érzelmi memóriájukba mélyen belevésõdött
az elválás és az elutasítás.
Ezért sokkal inkább hajlamosak
elutasítottnak érezni magukat
és könnyen zaklatottá válnak,
amikor mások részérõl
elutasítást tapasztalnak.
Ez nem egyedül az adoptált emberek
esetén figyelhetõ meg, de bennük különösen erõs
az implicit memóriájuk ezen hatása miatt.
A kutatási anyagok alapján,
amit a saját tapasztalatom is alátámaszt,
majdnem minden keményvonalas függõt
súlyos bántalmazás érte gyerekkorában
vagy jelentõs érzelmi elhanyagoltságban élt.
Az õ érzelmi vagy implicit emlékeik
egy olyan világról szólnak, ami nem biztonságos,
nem segítõkész; a gondviselõk nem megbízhatóak,
a kapcsolatok nem elég biztonságosak ahhoz,
hogy az ember õszintén megnyílhasson,
ezért többnyire igyekeznek
távol tartani magukat
az igazán intim kapcsolatoktól;
nem bíznak a gondviselõikben,
az orvosokban és másokban sem, akik segíteni próbálnak,
és a világot általában veszélyes helynek látják…
és ez szigorúan az implicit memória hatása, amely
sokszor olyan eseményekhez kapcsolódik, amire nem is emlékeznek.
[Érintés]
A koraszülött gyermekek gyakran inkubátorban
vagy egyéb szerkentyûkben és
gépekben hetekig, esetleg hónapokig tartózkodhatnak.
Ma már tudni, hogyha ezeket
a gyermekeket megérintik, vagy megsimogatják a hátukat
akár csak 10 percre egy nap, az elõsegíti az agyuk fejlõdését.
Szóval az emberi érintés a fejlõdés egy hozzávalója
és tulajdonképpen azok a gyerekek, akiket sohasem vesznek karba, meghalnak.
Ennyire alapvetõ szüksége az
embernek a karba vétel.
Társadalmunkban egy sajnálatos tendencia mutatkozik,
miszerint a szülõknek azt javasolják: ne vegyék karjukba a gyermeket.
Ne vegyék fel a síró gyermeket, nehogy elkényeztessék,
és inkább vegyék rá, hogy átaludja az éjszakát,
minthogy a karjukba vegyék...
ami pontosan az ellentéte annak, amire a gyermeknek szüksége van
és bár ezek a gyermekek idõvel visszaalszanak, mert feladják
és az agyuk egyszerûen kikapcsol,
így védekezve azzal a vészhelyzettel szemben,
hogy tényleg magukra hagyták õt a szülei,
de az érzelmi memóriájukban az rögzül,
hogy a világ rájuk sem fütyül.
[Gyermekkor]
Rengeteg ilyen különbség rögzül az élet korai szakaszában.
Bizonyos értelemben a szülõk a benyomásaikat
arról, milyen nehéz vagy könnyû az élet
a gyermekeikre örökítik át
akár az anya depresszióján keresztül
vagy mert a szülõk könnyen dühösek
lesznek a gyerekre, mert nehéz napjuk volt
vagy csak túl fáradtak a nap végére...
és ezek nagyon erõs programozó hatással vannak
a gyermekek fejlõdésére, amirõl ma már sokat tudunk.
De ez a fiatalkori érzékenység nem evolúciós hiba.
Számos különbözõ fajnál megfigyelhetõ.
Még a palánták esetében is van egy korai alkalmazkodási
szakasz a környezethez, amelyben felnõnek,
de az emberek a társadalmi kapcsolataikhoz is alkalmazkodnak.
És így az élet korai szakaszában
mennyi gondoskodás, mennyi konfliktus ér, mennyi figyelmet kapsz
mind kóstolót nyújt számodra a világból, amiben felnõsz majd.
Egy olyan világban majd nõsz fel,
ahol meg kell küzdened mindenért;
a létbizonytalanság, közöny és bizalmatlanság légkörében?...
vagy olyan társadalomban nõsz-e fel, ami
a kölcsönösségen, az együttmûködésen, az empátián alapszik,
ahol a biztonságod a másokkal való jó kapcsolatodon múlik?...
A választól függõen az érzelmi
és tudati fejlõdésed igen különbözõ lehet
és ez a fiatalkori érzékenység lényege,
és a nevelés egy szinte egészen öntudatlan mód
ezeknek a tapasztalatoknak az átörökítésére...
amik arról szólnak, hogy milyen világban élünk.
A nagy brit gyermekpszichiáter, D. W. Winnicott szerint
lényegében kétféleképpen fordulhat rosszra a gyerekkor.
Az egyik, ha olyan dolgok történnek, amiknek nem szabadna.
A másik, ha olyan dolgok nem történnek meg, amelyeknek meg kellene.
Az elsõ kategóriába a belvárosom keleti részén
élõ betegeim és számos függõ erõszakos,
drámai vagy elszigetelõdéses élményei tartoznak.
Ezek azok a dolgok, amiknek nem szabadott volna, de megtörténtek.
Máskülönben viszont az olyan
nem feszültségalapú, törõdõ figyelem
a szülõk részérõl, amire minden gyermeknek
szüksége volna, nagyon gyakran nincs jelen.
Nem bántalmazzák, nem hanyagolják el õket
és nem sérültek lelkileg,
de amire szükségük volna,
egy gondoskodó szülõ érzelmi jelenléte
egyszerûen hiányzik a társadalmunkban lévõ
feszültségek miatt és a nevelés körülményeibõl kifolyólag.
A pszichológus Allan Surer „részleges magára hagyásnak”
nevezi, ha a szülõ fizikailag jelen van,
de az érzelmei máshol.
Az elmúlt...
nagyjából 40 évben a társadalmunk
legerõszakosabb tagjaival foglalkoztam:
gyilkosokkal, nemi erõszaktevõkkel stb.
Azzal a szándékkal, hogy megértsem, mi okozza ezt az erõszakot.
Arra jutottam, hogy börtöneink legerõszakosabb bûnelkövetõi
maguk is áldozatai voltak
a gyermekkori bántalmazás olyan fokának,
amely túlesik mindenen, amit hinni mertem volna.
Elképzelésem sem volt arról
a nagyfokú gonoszságról, melynek jelenlegi társadalmunk
gyermekei ki vannak téve.
Az legerõszakosabbak, akikkel találkoztam,
maguk is gyilkossági kísérlet túlélõi voltak,
amelyet sokszor a saját szüleik kíséreltek meg ellenük,
vagy át kellett élniük,
A szemük láttára gyilkolták meg családtagjaikat.
Buddha úgy érvelt, hogy minden mindennel összefügg.
Azt mondta: „Az egyben ott a sok, és a sokban ott az egy.”
Hogy nem érthetsz meg semmit a környezetébõl kiragadva.
A levél nyilvánvalóan tartalmazza a napot, az eget és a földet.
Ez persze ma már minden területen
igaznak bizonyult, különös tekintettel az emberi fejlõdésre.
Ma az emberi fejlõdésre a
a modern tudományos kifejezés erre,
miszerint az emberi lények biológiája
nagyban függ attól, milyen kölcsönhatásban vannak
a szociális és pszichológiai környezetükkel.
Daniel Siegel, a los angelesi UCLA egyetem
Daniel Siegel a Kaliforniai Egyetemen (Los Angeles, UCLA),
pszichiátere és kutatója dobta be a köztudatba
ami azt jelenti, hogy az
hogy idegrendszerünk megfelelõ mûködése
nagymértékben múlik személyes kapcsolatainkon.
Elsõsorban a szülõk gondoskodásán,
másrészt a számunkra fontos emberekkel való kötõdésünkön
és harmadrészt az egész kultúránkkal való kapcsolaton.
Tehát nem választhatjuk el
egy emberi lény idegrendszeri mûködését
a környezettõl, amelyben felnõtt
és amelyben él,
és ez igaz az egész életútra.
Ez különösen igaz akkor, amíg mástól függünk,
segítségre szorulunk, amíg agyunk még fejlõdik,
de ugyanúgy igaz a felnõttekre is az életük végéig.
[Kultúra]
Az emberek szinte már minden fajta társadalomban éltek.
A leginkább egyenlõségen alapuló... vadászó és gyûjtögetõ társadalmak
úgy tûnik nagyon igazságosak voltak.
Például, ami az étel elosztást és ajándék cserélést illeti.
Emberek kis közössége akik fõleg
élelem keresésébõl és egy kevés vadászatból éltek
leginkább olyan emberek közt akiket szinte,
egész életükben ismertek
sõt akár harmadfokú unokatestvérekkel vagy közelebbi rokonokkal körülvéve;
egy világban, amelyben nagy
az átjárhatóság a különbözõ csoportok közt;
egy világban, ahol
kevés dolog van a materiális kultúrából...
és így töltötték el az emberek a legtöbb idõt a Hominida történelmükbõl.
És nem meglepõ, hogy az egy teljesen más világ.
Az egyik dolog amit eredményül kapunk az a sokkal kevesebb erõszak.
Szervezett csoportos erõszak,
ami az akkori idõben nem történhetett volna meg
az emberi történelemben és ez teljesen világos.
Szóval hol rontottuk el?
Az erõszak nem általános.
Nem egyenlõ mértékben elterjedt az emberi faj közt.
Hatalmas különbségek vannak az erõszak mértékében a különbözõ társadalmakban.
Vannak bizonyos közösségek ahol szinte nincs is erõszak.
És vannak olyanok amik önmagukat pusztítják.
Néhányan az Anabaptista vallási csoportokból
amik teljességgel szigorú pacifisták
mint az Amishoknál, Mennoniteseknél és Hutteriteseknél...
Néhányan ezekbõl a csoportokból mint a Hutteriteseknél
nincsenek feljegyzések emberöléses esetekrõl.
A nagy háborúink közben, mint a Második Világháború
ahol az embereket besorozták,
elutasították a hadseregben való szolgálatot.
Inkább börtönbe mentek, minthogy szolgáljanak a katonaságnak.
Izraelben Kibbutzimban
az erõszak olyan alacsony fokon van,hogy az ottani büntetõbíróság
sokszor küld, erõszakos bûnözõket,
embereket akik bûncselekményeket követtek el,
Kibbutzimba, hogy ott éljenek és
megtanulják hogyan éljenek egy erõszakmentes életet...
mert úgy élnek ott az emberek.
Szóval, a társadalom erõsen formál minket.
A mi társadalmunk, amiben tágabb értelemben benne van a teológiai
metafizikai és nyelvi befolyásoltságunk, stb.
A társadalmunk segít formálni minket, hogy vajon azt gondoljuk-e vagy sem
az élet alapvetõen bûnrõl vagy szépségrõl szól;
azt, hogy vajon a túlvilágon megfizetünk-e,
azért ahogyan éltük életünket, vagy lényegtelen-e.
Egy átfogóbb módon különbözõ nagyobb társadalmakat lehetne
individualistaként vagy
kollektivistaként jellemezni és ezek teljesen más embereket hozhatnának létre,
más gondolkodásmódokat és gyanítom
más különbözõ agyak létrejöttét ezzel együtt.
Mi, Amerikában az egyik legindividualistább társadalom vagyunk.
A kapitalizmus egy olyan rendszer, mely megengedi,
hogy feljebb és feljebb léphess egy potenciális társadalmi piramisban,
ami viszont kevesebb és kevesebb biztonsági hálóval jár.
Szóval, minél rétegzettebb egy társadalom
annál kevesebb emberi társunk van - kevesebb ember akivel
szimmetrikus egyenrangú, kölcsönös kapcsolatban állhatunk -
és ehelyett, amit kapsz az a különbözõ fokozatai ennek a végtelen hierarchiának...
Egy világ amelyben csak kevés viszonos kapcsolat létezhet emberek közt,
egy világ amelyben sokkalta kevesebb az önzetlenség.
[Emberi Természet]
Így jutunk egy igen ellentmondásos kérdéshez,
ha megpróbáljuk a tudomány módszerével megmagyarázni,
milyen is az emberi természet.
Egy bizonyos szinten tisztában vagyunk azzal,
hogy emberi természetünkre nem jellemzõ,
hogy különösebben korlátozható lenne természetünk által.
Társadalmilag sokkal változatosabbak vagyunk,
mint bármely más faj.
A hit, a családi struktúrák,
a gyerekek nevelésének módja.
A sokrétûség lehetõsége rendkívül magas.
Egy társadalomban, mely versengésre alapszik,
és igen, gyakran arra, hogy emberek
könyörtelenül kizsákmányolják a másikat,
gyakran megesik, hogy problémákat teremtünk,
az azok megoldásáért megszerezhetõ
profit reményében,
az uralkodó ideológiák pedig igazolják ezt a fajta viselkedést
azzal a kifogással, hogy természetünk alapvetõen és megváltoztathatatlanul ilyen.
Társadalmunk mítosza az,
hogy az ember természeténél fogva versengõ,
különc és önzõ.
A valóság pont ennek az ellentéte.
Vannak emberi szükségleteink.
Az egyetlen mód, hogy az emberi természet konkrétumairól beszélhess,
be kell látnod, hogy vannak bizonyos emberi szükségletek.
Szükségünk van társaságra, közeli kapcsolatokra,
szeretetre, kötõdésre, elismerésre,
arra, hogy észrevegyenek és elfogadjanak bennünket.
Ha e szükségleteket kielégítjük,
együtt érzõ, együttmûködõ emberekké válunk,
olyanokká, akik tekintettel vannak más emberekre is.
Tehát...
társadalmunkban gyakran pont ennek ellenkezõjét látjuk,
az emberi természet eltorzulásnak
pontosan az az oka, hogy csak kevés ember elégítheti ki szükségleteit.
Szóval beszélhetünk emberi természetrõl,
de csak mint alapvetõ emberi szükségletekrõl,
melyeket ösztön vált ki,
mondhatnám úgy is, hogy azon emberi szükségletek,
melyeket, ha kielégítünk, bizonyos jellemvonásokat eredményeznek,
míg ha nem, akkor másféle jellemvonásokat.
Tehát…
Amikor rájövünk arra, hogy az ember
nemcsak hogy képes rugalmasan alkalmazkodni
hogy túléljen különbözõ környezeti hatásokat,
hanem erõsen bele is vannak programozva bizonyos emberi szükségletek
akkor felbukkan egyfajta
társadalmi kényszerítõ erõ is a szükségletek kielégítésére.
Épp úgy, mint ahogy a testünknek szüksége van fizikai tápanyagokra
az emberi agy pozitív környezeti ingerekre tart igényt
a fejlõdés minden szintjén
miközben szüksége van a védelemre
az egyéb, negatív ingerületekkel szemben.
És ha olyan dolgok, melynek meg kellene történnie, de nem...
vagy olyan dolgok melynek nem kellene, de mégis megtörténik...
akkor látható, hogy az ajtót nem csak a
mentális és fizikai betegségeknek lehet kinyitni,
hanem minden romboló jellegû emberi viselkedésnek is.
Tehát, ahogy a nézõpontunkat kifelé fordítjuk
és figyelembe vesszük a mai állapotokat, akkor
fel kell tennünk a kérdést:
Ez az állapot, amit mi létrehoztunk a modern világban
valóban támogatja az életvitelünket?
A társadalmi és gazdasági rendszerünknek
az alapkövei pozitívan hatnak
az emberi és a szociális fejlõdésre?
Vagy pedig a társadalmunk alappillérjei igazából
szembemennek az alapvetõ evolúciós követelményekkel
amelyek követelményei az egyéni és társadalmi jólét
létrehozásának és fenntartásának?
[2. rész: Társadalmi Kórtan]
Szóval fel is tehetnénk a kérdést, hol is kezdõdött mindez?
Mindez, amit manapság látunk... egy világ,
mely a teljes összeomlás szélén áll.
[A piac]
Kezdjük John Locke-kal.
John Lock vezette be a tulajdon fogalmát.
Szerinte 3 feltétele van egy igazságos magántulajdon rendszernek.
A 3 feltétel a következõ:
1. Mások számára is hagynod kell elegendõt,
2. Ne hagyd hogy kárba vesszen,
3. (legfontosabb) munkád befektetésével formálsz jogot tulajdonodra.
Indokoltnak tûnik: fektesd munkád a környezetedbe,
s akkor jogod lesz verejtéked gyümölcsére,
mindaddig, míg másoknak is marad elég,
és amíg nem herdálod el,
valamint nem hagyod, hogy tönkremenjen, addig minden rendben.
Sok idõt fordított erre, és híres kormányzatokkal kapcsolatos tanulmányára,
és mind a mai napig ez a szentírása
a világ gazdasági, politikai és jogi felfogásának.
Azóta is ezt a klasszikus szöveget oktatják.
Szóval, miután John Locke bemutatta említett alaptételeit,
kortársai számára még kérdéses volt, hogy elfogadható-e
a bemutatott magántulajdon típus,
ám érvelésének kézenfekvõsége és ereje sikeresen megvédte
a magántulajdon általa vázolt formáját...
Aztán hirtelen mégis szétzúzza!
Szétzúzza az egész ötletet, egyetlen mondattal,
mikor azt mondja:
„... amikor a pénz belépett az emberek
hallgatólagos beleegyezésével...”
Nem állítja, hogy az alaptételeit visszavonná vagy eltörölné,
mégis ez történik.
Tehát ettõl fogva már nem beszélhetünk
munka befektetésével megérdemelt tulajdonról -
nem ám - hiszen pénzzel kiváltható a munka.
Már nincs szükség mérlegelni
vajon marad-e elegendõ a többiek számára;
nincs szükség firtatni, kárba vész-e,
ugyanis szerinte a pénz olyan,
mint az ezüst vagy az arany, az arany pedig nem megy tönkre.
E szerint a logika mentén a pénz nem tehetõ felelõssé a pazarlásért...
Nevetséges. Nem pénzrõl és ezüstrõl beszélünk,
hanem azok kihatásairól.
Egyik logikai bukfenc a másik után.
Csupán elképesztõ
logikai bûvészmutatványokat vonultat fel,
azonban ez pontosan megfelel a tõkések érdekeinek.
Aztán jön Adam Smith, és mit tesz hozzá?
A vallást...
Locke azzal indított, hogy: "mindez Isten mûve,
mindez Isten törvénye",
aztán jön Smith is, és azt mondja:
"nem csak Istené..."
Nos, ki ugyan nem mondja,
de filozófiájában pontosan errõl van szó. Alapvetõen azt állítja,
hogy „ez nem csak magántulajdon kérdése...”
Feltételezzük, hogy mindez eredendõen létezik. Hogy adott!
"Ott vannak a befektetõk, akik megvásárolják a munkaerõt". Adott!
Hogy mennyi munkaerõt képesek megvásárolni, annak nincs felsõ korlátja,
hogy mennyit képesek felhalmozni, mekkora az egyenlõtlenség,
ez már mind adott.
Aztán egyszer csak jön a nagy ötletével,
melyet mellesleg csak zárójelek közt említ...
Vagyis vannak emberek, akik javakat adnak el - ez a "kínálat".
Más emberek megvásárolják e javakat - ez a "kereslet"
de hogyan fog a kínálat egyezni a kereslettel,
vagy a kereslet a kínálattal?
Hogyan alakul ki az egyensúly közöttük?
és ez a közgazdaságtan egyik központi elmélete
hogy az egyensúly hogyan alakulhat ki...
Válasza erre az, hogy "a piacot irányító láthatatlan kéz" az,
mely az egyensúlyt kialakítja.
Ott tartunk tehát, hogy "Isten részese az egésznek".
Épp csak nem adott jogot a tulajdonhoz,
meg az összes hóbelevanchoz, és a Locke által említett
"természetes jogokhoz".
És máris ott tartunk, hogy maga a rendszer "Isten".
Smith valójában azt mondja
- és végig kell olvasnod az egész "Nemzetek gazdagságát",
hogy megleld ezt az idézetet -
azt mondja: "a léthez szükséges javak szûkössége,
gátat szab a szegények szaporodásának,
és a természet ezt csak oly módon tudja kezelni,
ha elpusztítja azok gyermekeit."
Tehát a lehetõ legrosszabb értelemben tapintott rá az evolúciós elméletre,
jócskán Darwin elõtt.
És elnevezte ezt a fajt "munkásosztálynak".
Látható, hogy ebben eredendõen benne rejlik egyfajta rasszizmus,
egyfajta elvakultság, melynek köszönhetõen már az élet, és
számtalan gyermek halála sem számít.
Azt gondolta: "a láthatatlan kéz így gondoskodik a kereslet
és kínálat találkozásáról."
Látod tehát, hogy mily bölcs "Isten"?
Megfigyelhetjük, hogy számos rosszindulatú,
életet és életteret tömegesen pusztító
dolog játszódik le, mely valamilyen formában
Smith "gondolat-génjét" hordozza.
Amikor az úgynevezett szabadpiac
eredeti elképzeléseirõl elmélkedünk - vagyis a tõkés rendszerrõl,
ahogy azt gazdasági filozófusok mint Adam Smith
megteremtették,
azt látjuk, hogy a "piac" eredeti célja a valós,
kézzelfogható, fennmaradást biztosító javak kereskedelmére alapult.
Adam Smith nem látta elõre,
hogy a bolygó legjövedelmezõbb gazdasági szektora
végül a pénzpiaci kereskedelem arénája,
az úgynevezett befektetési piac lesz,
ahol a pénzünket, más pénzek
áramoltatásával gyarapíthatjuk,
egy önhatalmú játékban, melynek
produktív haszna a társadalom számára egyenlõ a nullával.
Függetlenül Smith eredeti szándékától,
elméletének ezen alapvetõ tana
kiskaput nyitott az efféle rendellenes jelenségek számára:
Magát a pénzt árucikként kezeljük.
Napjainkban - szociális berendezkedéstõl függetlenül -
a világ minden gazdaságában
a pénzt csupán a pénz érdekében hajszolják, semmi másért.
Az alapötlet, melyet Adam Smith
a "láthatatlan kéz" vallási kinyilatkoztatásával
oly titokzatosan megfogalmazott, az,
hogy e képzeletbeli árucikk
szûklátókörû, öncélú hajhászása
varázslatos módon emberi és társadalmi jólétet
és haladást fog eredményezni.
Valójában a pénzügyi ösztönzés érdeke -
melyet egyesek úgy emlegetnek: "pénz-értékteremtése" -
teljesen levált az alapvetõ lét érdekeitõl -
- melyet nevezhetünk úgy, hogy:
"lét-értékteremtés".
Mára e két fogalmat illetõen
teljessé vált a zûrzavar
a gazdaságtanban.
Úgy gondolják, hogy az élet-értékteremtés
a pénz-értékteremtés következménye,
éppen ezért állítják azt, hogy ha nõ az értékesítés,
ha növekszik a GDP, és így tovább...
az javítja az emberek jólétét,
s következés képpen úgy tekinthetnénk a GDP-re, mint a társadalmi
jólét mutatószámára.
Nos, a zûrzavar itt érhetõ tetten.
Itt a pénz-értékteremtésrõl beszélnek,
vagyis a javak eladásából származó összes, pénzbeli
bevételrõl és kiadásról,
és ezt összetévesztik az élet által teremtett értékekkel.
Tehát a rendszernek megalakulása óta alapvetõ része :
a pénz- és élet-értékteremtés fogalmainak
teljes összemosódása.
Egyfajta strukturált téveszmével van dolgunk,
mely egyre pusztítóbbá válik,
ahogyan a pénz-értékteremtés elválik
a valódi termeléstõl.
Ez tehát a rendszer hibája,
mely végzetesnek tûnik.
[Üdv a Gépezetben]
Mai társadalmunkban ritkán hallasz bárkit olyan
fogalmakban beszélni országuk elõrehaladottságáról,
mint fizikai jólét, a boldogság mértéke,
bizalom vagy társadalmi stabilitás.
Ehelyett az életszínvonalat megpróbálják
elvont gazdasági fogalmakkal prezentálni.
Ott van a Bruttó Hazai Termék (GDP), a fogyasztói árindex,
a tõzsdepiaci érték, inflációs ráta...
és így tovább.
De elárul-e ez bármit is az emberek életének
tényleges minõségérõl?
Nem. Ezeknek a mércéknek csupán
a pénzforgalomhoz van köze, semmi többhöz.
Például egy ország Bruttó Hazai Terméke (GDP)
az eladott áruk és szolgáltatások értékének mércéje.
Ez a mérce állítólag az adott ország
„életszínvonalával” áll összefüggésben.
Az Egyesült Államokban az egészségügy
2009-ben a GDP 17%-át tette ki
2,5 ezer milliárdos dolláros költséggel.
Tehát pozitív hatással volt erre a gazdasági mércére.
Ezt a logikát követve
az USA gazdaságának még jobb lenne,
ha az egészségügyi szolgáltatások tovább nõnének...
talán 3 ezer milliárdra... vagy 5 ezer milliárdra,
hisz ez még nagyobb gazdasági növekedést jelentene,
több állással, és a közgazdászok véleménye szerint
az ország élet-színvonalának növekedésével.
De várjunk csak egy kicsit!
Mirõl is árulkodnak az egészségügyi szolgáltatások?
Nos, BETEG, HALDOKLÓ EMBEREKRÕL.
Így igaz - minél több beteg ember él Amerikában,
annál jobb a gazdaságnak.
Ez az állítás sajnos se nem túlzás, se nem cinikus szemlélet.
Valójában ha elég messzirõl szemléled,
megláthatod, hogy a GDP
nemhogy nem tükrözi a valós közegészséget
semmilyen kézzelfogható szinten,
hanem többnyire kifejezetten
az iparág eredménytelenségének
és egyben az életminõség romlásának a mércéje.
És minél inkább növekedni látszik, annál rosszabbra fordul
a személy, a közösség
és környezetünk teljességének sorsa.
Problémákat kell teremtened, ha profitot akarsz teremteni.
A jelenlegi rendszer nem termel profitot
az életek mentésével, egyensúly létrehozásával,
illetve igazságozság, vagy béke elérésével.
Ezek egyszerûen nem termelnek profitot.
Van egy régi mondás -
'Hágj át egy törvényt, és üzletet teremtesz'.
Ez esetben például üzletet teremtessz egy ügyvédnek .
Szóval a bûnözés tényleg
üzletet teremt, mint ahogy a pusztítás
is üzletet teremtett Haitin.
Nagyjából 2 000 000 ember ül börtönben
ebben az országban (USA),
sokak magánvállalatok által üzemeltetett
fegyházakban:
Corrections Corporation of America, Wackenhut
melyek az alapján kereskednek részvényeikkel
a Wall Streeten, hogy hány ember ül börtöneikben.
Na ez a tényleges betegség.
De ez tükörképe annak, amit
ez a gazdasági rendszer követel.
Szóval mi is az, amit ez a gazdasági rendszer követel?
Mi az, ami gazdasági rendszerünket mozgásban tartja?
A fogyasztás.
Vagy pontosabban - a ciklikus fogyasztás.
Ha alapjaira bontjuk le
a klasszikus piaci gazdaságot,
a pénzforgalom olyan rendszere marad meg,
amelyet nem hagyhatunk leállni,
illetve túlságosan lelassulni,
ha a társadalmunkat jelen formájában
életben szeretnénk tartani.
Három fõ szereplõje van a gazdasági rendszerünknek:
a munkavállaló, a munkaadó
és a fogyasztó.
A munkavállaló munkát ad el a munkaadónak, jövedelemért cserébe.
A munkaadó pedig a kitermelt szolgáltatását (javait)
adja el a fogyasztónak, jövedelem fejében.
A fogyasztó természetesen csak egy másik formája
a munkaadónak és a munkavállalónak,
akik így forgatják vissza a pénzt a rendszerbe
lehetõvé téve a ciklikus fogyasztás folytatását.
Más szóval a globális piaci rendszer
azon a feltevésen alapszik, hogy mindig lesz elég
termékkereslet társadalmunkban ahhoz,
hogy elegendõ pénz áramoljon körbe olyan ütemben,
mely képes fenntartani a fogyasztás folyamatosságát.
És minél gyorsabb a fogyasztás üteme,
annál nagyobb az úgynevezett „gazdasági növekedés”
és a gépezet kattog tovább...
De várjunk csak -
Azt hittem, a gazdaság célja eredetileg, nem is tudom...
A „gazdaságosság”?
Maga a kifejezés is a takarékosságra,
hatékonyságra és a pazarlás mellõzésére utal, nemde?
Szóval, hogyan is lehet az a rendszerünk,
amely egyre nagyobb ütemû fogyasztást követel,
bármivel is takarékos, „gazdaságos”?
Nos... nem lehet.
A piaci rendszer célja valójában épp ellenkezõ
azzal, amit egy valódi gazdaság képviselne,
amely nem más, mint a szükségletek kielégítésére
alkalmas anyagok termeléséhez és elosztásához használt
javak hatékony és figyelmes kezelése.
Egy véges bolygón élünk, véges erõforrásokkal,
ahol például az olaj, amelyet hasznosítunk,
több millió évbe telt, mire létrejött...
ahol az ásványi anyagok, amiket használunk, több milliárd évesek.
Tehát... egy rendszer, ami szándékosan idézi elõ
a fogyasztás ütemének gyorsulását
az úgynevezett „gazdasági növekedés” érdekében
nem más, mint õrült öko-öngyilkosság.
A hatékonyság: a pazarlás hiánya.
A pazarlás hiánya?
Ez a rendszer pazarlóbb, mint bármelyik
korábbi rendszer a bolygó történelmében.
Minden organizmus, illetve élethez szükséges rendszer,
válsággal és kihívással néz szembe,
hanyatlik vagy már összeomlásban van.
Az utóbbi 30 év lektorált folyóirataiban
sehol sem fogsz mást találni:
minden élõ rendszer hanyatlásnak indult,
ahogy társadalmi programjaink is...
mint ahogy a vízellátásunk is.
Nevezz meg akár egy formáját az életnek,
ami nincsen veszélyeztetve...
Nem tudsz.
Egyetlen ilyen sincs, és ez nagyon-nagyon kétségbeejtõ.
Még az okozati összefüggéseket se térképeztük fel.
Szembe se merünk nézni az okozati összefüggésekkel.
Észre se akarjuk venni. Tudod, ez az amit õrületnek hívunk,
mikor ugyanazt a tevékenységet ismétled újra meg újra,
tudva hogy az nem mûködik.
Tehát lényegében
nem is egy gazdasági rendszerrel van dolgunk,
hanem inkább egy "anti-gazdasági" rendszerrel.
[Az Anti-Gazdaság]
Van egy régi mondás, amely szerint
a versenyzõ piaci modell
„készíti a lehetõ legjobb árut, a lehetõ legalacsonyabb áron.”
Ez az állítás lényegében az ösztönzõ koncepció,
amely feljogosítja a piacot a versenyre,
arra a feltételezésre alapozva, hogy az eredmény
magasabb minõségi fokozatú áru létrejötte.
Ha én egy asztalt szeretnék magamnak építeni,
természetesen a legjobb, lehetõ legtartósabb
anyagokból próbálnám elõállítani, igaz?
Azzal a céllal, hogy a lehetõ legtovább kitartson.
Miért akarnék valami selejtes dolgot létrehozni,
tudva, hogy esetleg újra meg kell csinálnom majd,
amikoris még több anyagot, és energiát kell majd belefektetnem?
Nos, amennyire racionális ez a gondolkodás a fizikai világban,
amikor a piaci világra kerül a sor,
nem csak, hogy kimondottan irracionális,
de még csak nem is megengedhetõ.
Technikailag lehetetlen, hogy
a legjobbat termeljük bármibõl,
ha a cég fenn akarja tartani a versenyképességét,
és megfizethetõ is akar maradni a fogyasztó számára.
Valójában minden, ami készül, és eladásra szánt
a globális gazdaságban, azonnal elavult
abban a pillanatban, ahogy elkészül,
hiszen matematikailag lehetetlen,
hogy technológiailag a legfejlettebb, leghatékonyabb,
és ráadásul stratégiailag fenntartható termék keletkezzen.
Ez abból a ténybõl adódik, hogy a piacgazdaság
megköveteli a „költséghatékonyságot”,
vagyis, hogy csökkentsék a költségeket
a termelés minden egyes fázisában.
Munkabérektõl kezdve, az alapanyagok és
a csomagolás árán keresztül szinte mindennel spórolni kell.
A versenyképes stratégiának természetesen
az a célja, hogy az adott cég termékeit vegyék,
mintsem egy másik versenytársáét,
... aki persze ugyanezt a stratégiát követi,
hogy szintén versenyképes, és megfizethetõ termékeket gyártson.
A rendszer ezen folyamatosan pazarló folyamatát
úgy is nevezhetjük, hogy „Beépült Elavulás”.
Azonban ez csak egy része egy nagyobb problémának:
A piacgazdaság egyik legalapvetõbb vezérlõ elvének,
amelyet egyébként nem fogsz megtalálni egyetlen könyvben sem,
- a következõ:
„Semmilyen termék élettartamának hossza
se sodorhatja veszélybe
a ciklikus fogyasztás folyamatosságát.”
Más szóval kritikus feltétel, hogy a dolgok elromoljanak,
meghibásodjanak, szavatosságuk lejárjon adott idõn belül.
Ezt úgy nevezzük: „Tervezett Elavulás”.
A tervezett elavulás az alapköve annak a piaci stratégiának,
amelyet minden ma létezõ termelõ vállalat követ.
Természetesen igen kevés
vallaná be közülük nyíltan ezt a stratégiát,
ezért a legtöbb esetben a korábban tárgyalt
„Beépült Elavulás” jelenségére hárítják át felelõsséget.
Míg az esetek nagy többségében semmibe veszik, vagy ellehetetlenítik
a technológia új vívmányait,
melyek fenntarthatóbb és tartósabb áruk elõállításához vezetnének.
És ha ez nem tûnne már így is túl pazarlónak,
úgy hogy a rendszer eredendõen nem engedheti a
legtartósabb és leghatékonyabb termékek termelését,
a Tervezett Elavulás gyakorlatilag azt jelenti,
hogy minél hosszabb egy áru élettartama, az annál
rombolóbb hatással van a ciklikus fogyasztásra,
és következésképp a teljes piacgazdaságra.
Más szóval a termék fenntarthatósága
valójában fordítottan hat a gazdasági növekedésre,
ez egy olyan ösztönzött törekvés, amely biztosítja
a lehetõ legrövidebb élettartalmat
bármely termék esetében.
Sõt, valójában a rendszer nem is tudna másképp mûködni.
Egyetlen pillantás a szeméttelepek tengerére, szerte
a világban, elég bizonyíték az "elavulás" hitelességérõl.
Mára már milliárdnyi olcsón elõállított mobiltelefon,
számítógép, és egyéb technológiák vannak
mind tele értékes, és nehezen bányászható nyersanyagokkal,
mint az arany, koltán, és réz,
melyek kupacokban rohadnak,
általában kis részek meghibásodása, elavulása miatt,
amelyek egy fenntartó társadalomban könnyen
javíthatóak, vagy frissíthetõek lennének,
és így élettartamuk meghosszabíthatóvá válhatna.
Sajnos bármennyire is hatékonynak tûnik
ez a fajta megközelítés számunkra, egy
VÉGES erõforrásokkal rendelkezõ bolygón élve,
a piacgazdaság szempontjából ez kifejezetten romboló hatású.
Egy mondatba foglalva:
„A hatékonyság, fenntarthatóság, és
takarékosság a gazdasági rendszerünk ellenségei”.
Tehát minden terméket folyamatosan újra
és újra kell termelni,
függetlenül a környezetre gyakorolt hatásuktól.
Ezt a logikát követi a szervíz / karbantartó ipar is.
A rideg valóság, hogy nincs pénzügyi haszon
egy probléma végleges megoldásában,
amelyet jelenleg kiszolgálnak.
Vagy vegyük például
a gyógyszeripart, az utolsó dolog amit valaha el akarnak érni,
hogy végleges gyógymódot találjanak a rákra,
amely állások és bevétel-milliárdok megszünését jelentené.
És ha már témánál vagyunk...
A bûnözés, és a terrorizmus ebben a rendszerben jó dolog!
Legalábbis gazdaságilag...
hiszen rendõröket foglalkoztat,
értékes biztonsági árucikkeket hoz létre,
nem beszélve a börtönök értékérõl,
amelyek privát kézben vannak - természetesen a profitért.
És mi van a háborúval?
A hadiipar Amerikában hatalmas GDP összetevõ,
egyike a legjövedelmezõbb ágazatoknak -
hiszen a halál és rombolás fegyvereit gyártják.
Ezen ipar legkedvesebb játéka, hogy felrobbantson dolgokat,
majd odamenjen újjáépíteni, megintcsak haszonért.
Láthattuk ezt a váratlan dollármilliárdos
szerzõdéseknél az iraki háború kapcsán.
Végsõ soron tehát a társadalom
szociálisan negatív tényezõi
pozitívan jutalmazott vállalkozásaivá válnak az iparnak,
és bármilyen érdek a problémák megoldására,
vagy környezeti fenntarthatóságára, megõrzésre
alapvetõen a gazdasági fenntarthatóság ellen dolgozik.
És emiatt van,
hogy mindig, amikor a GDP növekedését látod egy országban,
valójában a kereslet / hiány növekedését látod,
akár valós, akár mesterséges,
és a definíció szerint a kereslet / hiány ugyebár a pazarlás következménye.
Így tehát a kereslet / hiány növekedése a pazarlás növekedését jelenti.
[Értékrend Zavar]
Az Amerikai Álom a féktelen,
folyamatos fogyasztásra épül.
Azon a tényen alapul, hogy
a közmédia, és
különösen a gazdasági reklámtevékenység
- tehát minden cég, amelynek szüksége van erre a végtelen növekedésre -
meggyõzött vagy agymosott minket
és Amerika - valamint a világ - legtöbb lakosát
hogy X számú anyagi tulajdonnal kell rendelkeznünk
és a lehetõséggel, hogy végtelen mennyiségû
új dolgot vehessünk, ahhoz, hogy boldogak legyünk.
Ez egyszerûen nem igaz.
Miért is vásárolnak tehát az emberek továbbra is ily módon,
ami végsõ soron öko-önpusztító
minden hatását együttvéve?
Ez egy klasszikus gondolkodás-mód kondicionálás.
A folyamat egyszerû: bizonyos gondolatokat, érzéseket kondicionálsz,
és eredményként a kívánt viselkedést
vagy célokat kapod.
És itt persze bevetnek minden rendelkezésre álló technológiát,
amelyek segítenek nekik bejutni
a célcsoport agyába,
és így amit hallanak, az máris
kondícionálja õket az adott márkára.
Látod, így mûködik ez,
így csinálnak hülyét az emberekbõl.
Arra tanítják õket, hogy hülyék legyenek.
Kész az értékrendi rendellenesség.
Tudod, ha van bármi bizonyítéka az
emberi agy formázhatóságára,
ha bármi bizonyítéka van, hogy mennyire képlékeny
az emberi gondolat, és milyen könnyen
befolyásolhatóak, és megvezethetõek az emberek,
a környezeti befolyások által, és
ami ezt rájuk erõlteti, az
a kereskedelmi reklámok világa.
Szóhoz sem jutsz,
az agymosás azon szintjétõl,
amikor ezek a programozott robotok, akiket „fogyasztóknak” hívunk
vándorolnak a világukban,
csak hogy betérjenek egy boltba, és elköltsenek mondjuk
4000 dollárt egy táskára,
amelyet valószínûleg 10 dollárba került elkészíteni
egy üzemben a tengerentúlon.
Csak amiatt a márka-imidzs miatt,
amelyet állítólag képvisel a kultúránkban.
Vagy nézzük mit tettek az õsi hagyományokkal,
amelyek célja a bizalom, és az összetartás erõsítése volt -
ezek is észrevétlenül lecserélõdtek önzõ,
anyagias értékekre, ahol az év bizonyos napjain
haszontalan kacatok tömkelege cserél gazdát...
És még csodálkozunk, hogy manapság miért
függnek annyian a shoppingolástól, és a tulajdonszerzéstõl,
amikor tiszta sor, hogy már gyerekkoruk óta kondícionálják õket
hogy várják az anyagi javakat,
a családi, és baráti státuszaik jeleként.
Tény, hogy bármely közösség alapkövei
azok az értékek, amelyek támogatják a mûködését,
ám a mi közösségünk, ahogyan most létezik,
csak úgy tud mûködni, ha az értékeink támogatják
a kiugró fogyasztást, amelyet
megkövetel a piacgazdaságunk.
75 évvel ezelõtt a fogyasztás Amerikában,
- és a nyugati társadalmakban - fele ennyi volt,
mint amit ma látunk, fejenként.
A mai idõk új fogyasztói kultúrája
mesterségesen lett kialakítva,
az egyre nagyobb és nagyobb mértékû
elengedhetetlen fogyasztás érdekében.
És ezért költ a legtöbb cég mostanában
több pénzt reklámra, mint amennyibe
a termék létrehozása kerül.
Olyan hazug hiányt keltenek benned, amit késõbb betölthetnek.
És mûködik is.
[A „Közgazdászok”]
Tudod, a közgazdászok, valójában egyáltalán nem is közgazdászok.
Õk a pénz értékének propagandistái,
és észreveheted, hogy minden
modelljük alapvetõen csak a tõzsdei
értékpapírok forgalmára szól, amelyek
így vagy úgy profit orientáltak,
de ezzel egy idõben teljes mértékben függetlenné váltak
a világban zajló valós termeléstõl.
Ohio-ban, egy öregember nem tudta befizetni a villanyszámláját,
- talán ismeri is az esetet -
az áramszolgáltató kikapcsolta az áramot, emiatt az öregúr meghalt.
A lekapcsolás oka az volt, hogy
nem lett volna jövedelmezõ az áramszolgáltató számára
a fenntartás, mivel az öregúr nem fizette a számláit.
Ön úgy gondolja ez így helyes?
A felelõsség valójában nem
az áramszolgáltatót terheli,
hanem az illetõ szomszédait, barátait,
és rokonait,
amiért nem voltak elég segítõkészek ahhoz,
hogy kisegítsék, vagyis kifizessék
az elmaradt villanyszámlákat.
HMMMMMM...
Jól hallottam?
Csak nem azt mondta, hogy egy ember haláláért,
amit pénztelensége okozott
a valódi felelõsök:
más emberek...
vagy méginkább a jótékonyság hiánya?
Nos, ebben az esetben szükségünk lesz
egy csomó felvilágosító reklámra, adományokra,
malacperselyek tömkelegére,
és egy halom befõttes üvegre,
a milliárdnyi éhségtõl haldokló ember
megmentésére...
mert ugye Milton Friedman rendszere ezt hírdeti.
Mindegy hogy melyikük filozófiáját követed,
Milton Friedman, F.A. Hyack,
John Maynard Keynes, Ludwig von Mises
vagy bármely más nagy közgazdászét,
az érveléseik fonala
ritkán hagyja el a pénzfolyamatokat.
Olyan ez mint egy vallás.
Fogyasztás-elemzés, stabilizációs szabályok,
hiánygazdálkodás, összesített kereslet,
mint egy végtelen, önmagára hivatkozó,
önmagát racionalizáló társalgás,
ahol az általános emberi szükségletek, természeti erõforrások,
bármilyen - az élethez alapvetõen szükséges - hatékonyság
automatikusan ki van zárva,
és helyettesítve a legfõbb szabállyal, hogy az emberek
pénzért egymásra licitálva, saját önös érdekeik által vezérelve,
varázslatos módon létre fognak hozni,
egy fenntartható, egészséges, és kiegyensúlyozott társadalmat.
Nincs egy élethez szükséges változó sem
ebben az egész egyenletben.
Mit csinálnak ezek egyáltalán?
Pénzügyi folyamatokat követnek.
Semmi mást nem tesznek, mint pénzügyi folyamatok követnek,
mintha legalábbis csak ezek számítanának.
1. Nincsenek élethez szükséges változók az egyenletben...
wáó... nincsenek élethez szükséges változók!
2. Minden résztvevõje a rendszernek
az ön-maximalizálás lehetõségét keresi.
Azaz semmi sem számít, saját önös érdekeiken
és céljaikon kívül.
Ez az alapköve az egész rendszernek:
ön-maximalizáló érdek,
és minden egyéb eszköz, ami segít az ön-maximalizálásban,
azaz árucikkek és pénz.
Na de mégis, mi van az emberi kapcsolatokkal?
Nem számítanak, kivéve ha azok segítik az ön-maximalizálást.
És mi a helyzet a természeti erõforrásokkal?
Nem lényegesek, kivéve ha a kiaknázásukról van szó.
Na és a család életbenmaradási képessége?
Nem számít. Pénzzel kell rendelkezniük,
annak érdekébe hogy bármit is vehessenek.
Nem kellene talán a gazdaságnak valahol
az emberek szükségleteivel is törõdnie?
Nem lehetséges, hogy ez itt az alapvetõ probléma?
Ja, hogy a „szükséglet” benne sincs a közgaszdászok szótárában.
Egybõl „akar”-atként értelmezik...
és mit is jelent az hogy „akar”? Azt jelenti,
hogy a pénz-kereslet az ami vásárolni akar.
Nos lehet, hogy tényleg a pénz-kereslet az ami vásárolni akar,
de ennek semmi köze sincs valós szükségletekhez,
hisz egy személynek lehet, hogy nincs is pénz-kereslete,
de kétségbeesetten szüksége van mondjuk vízre.
Elõfordulhat például, hogy a pénz-kereslet arany wc-ülõkét akar.
Mit is jelentene akkor ez?
Pontosan: arany wc-ülõkéket.
És ezt merik gazdaságnak nevezni?
Ha jobban belegondolunk,
ez kell hogy legyen az emberiség
történelmének legbizarabb téveszméje.
[Pénzügyi Rendszer]
Tehát, eddig csak a piaci rendszerre koncentráltunk,
holott ez a rendszer csak a
fele a globális gazdasági paradigmának.
A másik fele a „Pénzügyi Rendszer”.
Míg a Piacgazdaság az emberek egymás közötti profitért történõ
játszmájával foglalkozik, a munka, a termelés
és az elosztás szintjén,
addig a Pénzügyi Rendszer egy - pénzügyi intézetek által irányított -
mögöttes szabályrendszer,
amely többek között megteremti
a piacgazdaság mûködéséhez szükséges feltételeket.
A Pénzügyi Rendszer jól ismert fogalmai
közé tartozik a kamat, hitel, adósság, pénzkibocsátás,
infláció, stb.
És miközben te hajad téped, hallva ezeket az értelmetlen
kifejezéseket a pénzügyi közgazdászok szájából:
„Visszafogott megelõzõ lépések, elkerülhetõvé teszik
késõbbi drasztikus akciók szükségességét”
a természete és következményei ennek
a rendszernek valójában könnyen megérthetõk:
Az amerikai gazdaságnak...
vagyis a globális gazdaságnak
három szabályozó tényezõje van.
Az elsõ a résztartalék rátás bankrendszer,
vagyis ahol a bankok pénzt nyomtatnak a semmibõl.
Ugyancsak alapját képezi a kamatos kamat.
Azaz ha pénzt veszel kölcsön, többet kell visszafizetned,
mint amennyit felvettél, ami azt jelenti, hogy te valójában
ismét csak pénzt hozol létre a semmibõl
amelyet ki kell szolgálni, megint csak több pénz teremtésével.
Egy végtelen növekedési paradigmában élünk.
A gazdasági rendszer amiben most élünk, valójában egy piramis játék.
Semmi sem növekszik örökké.
Egyszerûen nem lehetséges.
Mint azt a nagy pszichológus, James Hillman írta:
„Az egyetlen dolog ami az emberi testben növekszik
egy bizonyos kor után, az a rák.”
Nem csak a pénz mennyiségének kell növekednie,
hanem a fogyasztók számának is,
a fogyasztóknak pedig hitelt kell felvenniük kamatra,
hogy így még több pénzt hozhassanak létre, de ez lehetetlen
egy véges bolygón.
Az emberek csupán pénz létrehozásához szükséges eszközök,
és egyre több pénzt kell létrehozniuk,
hogy megakadályozzák az egész rendszer szétesését,
amely éppen most történik.
Valójában 2 dolog van, amit mindenkinek tudnia kell
a Pénzügyi Rendszerrõl:
1: Minden pénz adósságból jön létre.
A pénz számszerûsített adósság,
mindegy hogy kincstári kötvényekbõl,
lakáshitelekbõl, vagy hitel-kártyákból jött létre.
Más szóval élve, ha minden kintlévõ tartozást
hirtelen visszafizetnénk,
egyetlen dollár / forint se maradna forgalomba.
2. Szinte minden hitelre számítanak fel kamatot,
és az a pénz, amit a kamat kifizetésére használnánk,
nem is létezik a globális pénzkibocsátásban.
Csak egy fogalmat teremtettek meg a hitellel,
és a pénzkibocsátás maga a fogalom.
Tehát, ha minden hitelt vissza kellene hirtelen fizetni,
nem csak hogy nem maradna egyetlen dollár / forint sem forgalomban,
de maradna is egy gigantikus méretû tartozás, melyet lehetetlen
visszafizetni, hisz a visszafizetéséhez szükséges pénz soha nem is létezett.
Ennek következménye képpen két dolog elkerülhetetlen:
Infláció
és Csõd.
Az Infláció lényegében minden mai ország
történelmének a része.
Kiváltó oka pedig könnyen köthetõ
a pénzkibocsátás szakadatlan növekedéséhez,
amelyre azért van szükség,
hogy fedezze a kirótt kamatokat, és mûködésbe tartsa a rendszert.
A Csõd pedig az adósságok
fenntarthatatlanságából következik.
Ez az összeomlás elkerülhetetlenül utoléri a személyt,
céget, vagy országot,
és tipikusan akkor következik be, amikor a kamatok
kifizetése lehetetlenné válik.
De van ám ennek az egésznek egy napos oldala is...
legalábbis, ami a piacgazdaságot illeti.
Mivel a tartozás nyomást gyakorol...
A tartozás bér-rabszolgákat hoz létre.
Hiszen egy eladósodott ember - helyzete miatt - sokkal hajlamosabb
alacsony bérért dolgozni.
Így válik egyre több ember olcsó munkaerõvé.
S mi sem jobb a cégek számára, mint emberek
akinek nincs semmilyen pénzügyi mozgástere.
És ez ugyanígy zajlik országok esetében is...
a Világbank és az IMF,
akik fõként multinacionális cégcsoportok
érdekeinek engedelmeskedve
gigantikus hitelekkel "segítenek" bajba jutott országoknak,
igen magas kamatért cserébe,
s mikor az ország már nyakig csücsül
az adósságban, és fizetés képtelenné válik,
megszorító lépéseket kényszerítenek ki,
és belibbennek a multik,
üzemeket építenek éhbérért, és felhasználják természeti kincseiket.
Na ezt nevezik piaci hatékonyságnak.
De várj csak - itt van még valami:
Van egy egyedi hibridje a
a pénzügyi és piaci rendszernek, amelyet
tõzsdének nevezünk.
Mely nem igazán termel valós dolgokat ugye,
hiszen csak pénzt vesznek és adnak el.
És tudod mit tesznek a tõzsdén az adósággal?
Bizony - kereskednek vele!
Adósságot adnak és vesznek profitért cserébe.
Kezdve a hitelelmaradások kereskedelmétõl
a fogyasztói hitelek adósságátvállalási kötelezettségein át
komplex derivatív rendszerekig, melyeket néha
egész országok adósságának elfedésére használtak,
mint ahogy azt láthattuk is
Goldman Sachs és Görögország esetében,
amely majdnem összeomlasztotta a teljes Európai gazdaságot.
Tehát amikor a tõzsdékre, és részvénypiacokra kerül a sor,
egy egészen új szintû õrület kezdõdik
körvonalazódni a szemünk láttára.
Minden, amit tudnod kell a tõzsdérõl
le lett írva egy Wall Street Journal cikkben
néhány évvel ezelõtt,
a címe: „Az agyilag sérült befektetõ leckéi”.
Ebben a cikkben elmagyarázták,
hogy agyilag enyhén sérült emberek
jobb befektetõk,
mint a normális agymûködéssel rendelkezõ egyének.
Hogy miért? Mert az agyilag enyhén
sérült emberbõl kiveszett az empátia.
Ez a kulcs. Ha nem rendelkezel empátiával,
kiváló befektetõvé válhatsz,
tehát a Wall Street-i köröknek szükségük van ilyen empátia nélküli emberekre.
Hogy odamenjenek döntéseket hozni,
és tranzakciókat végrehajtani bûntudat nélkül,
vagy bármi gondolatot vesztegetve arra, mit is csinálnak,
és ez milyen hatással lehet az õ embertársaikra.
Szóval õk szülik ezeket a robotokat.
Ezek az emberek, akiknek nincs lelkük,
és mivel már fizetni sem nagyon akarnak ezeknek az embereknek,
most már robotokat szülnek - valódi robotokat -
valódi algoritmikus kereskedõket.
A Goldman Sachs nagy port kavart kereskedelmi botrányban:
egy számítógépet állítottak a New Yorki tõzsde szerverei mellé.
Ez egy úgynevezett "be-helyezett" számítógép amely:
tized másodpercek alatt reagál bármilyen tõzsdei mozgásra,
következményeként nagy mennyiségû tranzakciókkal
kezd el filléreket "skalpolni" a tõzsdérõl,
amellyel folyamatos profit áradatot generál.
Olyan ez mintha álló nap csak pénzt szivattyúznának.
Futtatták az elmúlt negyedévben 30
vagy 60 napon át egyetlen nap leállás nélkül,
és dollármilliókat kerestek minden egyes napon?
Ez statisztikailag lehetetlen!
Amikor én a Wall Streeten dolgoztam, úgy mûködtek a dolgok,
hogy mindenki megvesztegette a felettesét.
A brókerek megvesztegették az iroda menedzsert,
az iroda menedzser megvesztegette a körzeti eladásokért felelõs menedzsert.
A körzeti eladásokért felelõs menedzser
megvesztegette a nemzeti eladásokért felelõs menedzsert.
Mindenki tudta mit kell tennie.
Karácsonykor... Vajon ki kapja a legnagyobb bónuszt
karácsonykor a brókerek körébõl? A belsõ ellenõr.
A belsõ ellenõr egész nap ott ül,
a feladata pedig az lenne, hogy téged ellenõrizzen
hogy ne szegd meg a szabályokat,
és hogy betartsd a törvényeket.
Természetesen, minekután
meg tudod vesztegetni a belsõ ellenõrt,
végsõsoron igen, máris megfelelsz a törvénynek!
Tehát hogyan is lett a csalás maga a rendszer?
Ez már nem melléktermék.
Ez már a rendszer.
Olyan mint az a régi *** Allen vicc. Azt mondja:
„Doktor Úr, a testvérem azt hiszi, hogy õ egy csirke.”
a Doktor erre „Vegye be ezt a tablettát,
és ez meg fogja oldani a problémát.”
Mire õ „Nem Doktor Úr. Maga nem érti.
Kellenek a tojások.”
Érted?
Szóval, a megtévesztõ-követelések kereskedelme
bankok között,
hogy részesedést,
vagy bónuszokat generáljanak,
a GDP növekedés motorja lett
az Egyesült Államok gazdaságának,
és figyelembe se veszik, hogy ezen megtévesztõ-követelések
kifizetésére abszolúte semmi esély sincsen.
Feldolgozzák, generálják, és újrabiztosítják a semmit.
Ha ráírok "20 milliárd dollár"-t egy szalvétára,
és eladom azt J.P. Morgan-nek, és J.P. Morgan is
ráír "20 milliárd dollár"-t egy szalvétára,
és elcseréljük ezeket a szalvétákat egy bárban,
majd 1%-os részesedést fizetünk magunknak a "tranzakcióért",
egy csomó pénzt csináltunk magunknak karácsonyra.
Mindkettõnk könyvelésében van egy 20 milliárd dolláros szalvéta,
aminek nincs valós értéke, amíg
a rendszer egyszer csak nem tudja feldolgozni a furcsa
szalvétákat, amely esetben mi a kormányhoz fordulunk,
hogy mentsen ki minket.
És a Wall Street, valamint a globális részvénypiac
miatt most már konzervatívan számolva is 700 trillió dollár van
megtévesztõ-követelések formájában,
úgynevezett derivatív-okban,
csak az összeomlásra várva.
Ez 10x nagyobb
az egész bolygó
összesített GDP-jénél.
És miután láttuk, hogyan mentik ki
a cégeket illetve bankokat, a kormányok...
- akik irónikus módon pont
a bankoktól kölcsönzik a pénzüket, ehhez az akcióhoz -
most azt láthatjuk, ahogy egész országokat próbálnak
kimenteni más országcsoportok,
a nemzetközi bankokon keresztül.
De hogyan mentessz ki egy bolygót?
Már nincs is olyan ország, aki ne fulladozna az adósságában.
Az adósságspirálok egyre gyorsabb örvénylése csak a kezdet,
fõleg ha a számokat is figyelembe vesszük.
A felmérések szerint csak az Egyesült Államokban
a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene növelni
fejenként, csak hogy a közeljövõ kamatait fedezni tudják.
A közgazdászok már most azt állítják, hogy a következõ évtizedekben
bolygónk országainak 60%-a csõdbe mehet.
De várjunk csak - hogy is van ez?
Az egész világ csõdbe megy
akármit is jelentsen ez,
egy "adósság" nevezetû fogalom miatt,
ami valójában fizikailag nem is létezik.
Ez csak a játék része, amit mi találtunk ki...
és mégis, emberek milliárdjainak az élete
forog ***án emiatt.
Extrém elbocsátások, sátorvárosok, egyre növekvõ szegénység,
kormányzati szigorítások, megvonások - iskolák zárnak be -
gyerekek éheznek... családok nélkülöznek,
és mindez egy bonyolult fikció miatt...
Tényleg ekkora idióták vagyunk?!
Héj-héj! Mars - te vagy az én emberem.
Kisegítenél egy tesót?
Nõjj már fel, gyerek.
Szaturnusz! Miújság?
Emlékszel arra a dögös kis ködre, amivel összehoztalak
nemrégiben?
uh- figyelj csak Föld.
Kezdesz fárasztani minket.
Mi minden megadatott neked, és mégse törõdsz semmivel.
Rengeteg erõforrásod van, és ezt te is tudod.
Miért nem nõsz már fel végre, és tanulsz
némi felelõsségtudatot, az Isten szerelmére.
Szégyent hozol anyádra.
Egyedül maradtál, haver.
Ja, persze...
[Közegészségügy]
Mindezt figyelembe véve...
kezdve a hulladék gépezettõl - ismertebb nevén a piaci rendszertõl -
az adósság gépezetig - ismertebb nevén a monetáris rendszerig -
ezek alakítják ki a monetáris-piaci szemléletmódot,
mely napjaink globális gazdaságát meghatározza...
van itt egy fontos dolog,
mely a teljes gépezetet áthatja:
Egyenlõtlenség.
Akár a piaci rendszer, mely mint mágnes vonzódik
a monopóliumokhoz és az erõmegszilárdításhoz,
miközben vagyonos ipari szigeteket alakít ki,
melyek a többiek fölé tornyosulnak
hasznosságtól függetlenül -
itt van például az a tény,
hogy egy él hedge fund menedzser a Wall Streeten
300 millió dollárt visz haza évente anélkül,
hogy bármihez érdemben hozzájárulna.
Mindemellett egy betegség gyógyírját kutató tudós,
aki megpróbál segíteni az emberiségnek,
szerencsés esetben 60 ezer dollárt keres.
Vagy akár a monetáris rendszer,
mely szerkezetében tartalmazza az osztályokra bontást.
Például:
Ha van 1 millió dollárom, melyet betétbe helyezek
4%-os kamattal -
ezzel évente 40 ezer dollárt keresek.
Nincs társadalmi hozzájárulás, nincs semmi.
Ellenben, ha egy alsóbb osztálybeli személy vagyok, és hitelt kell felvennem,
hogy autót vagy otthont vásároljak,
akkor kamatot kell fizetnem,
mellyel elvonatkoztatva
a milliomos 4%-os betéti kamatát fizetik meg.
A szegények ilyen fajta meglopása, hogy a gazdagokat kifizessék,
egy alapvetõ, beépített aspektusa a monetáris rendszernek.
Nevezhetnénk akár strukturális osztályozásnak.
Történelmünkben természetesen a társadalmi rétegzõdést
mindig is igazságtalannak tartottuk,
ennek ellenére mindenütt elfogadott,
hisz napjainkban a népesség 1%-a birtokolja a bolygó javainak 40%-át.
De tegyük félre az anyagi igazságosságot,
van más is
az egyenlõtlenség felszíne alatt,
mely hihetetlen módon rombolja a közegészséget.
Úgy gondolom, hogy az emberek gyakran állnak fejvakarva,
ha a társadalmunk anyagi sikere,
- példa nélküli gazdagság -
és a sok szociális hiba közti ellentétet látják.
Ha vetünk egy pillantást
a gyerekek vagy mentálisan sérült emberek körében végrehajtott
kábítószeres visszaélések, erõszak és önpusztítás arányára,
világosan látszik, hogy valami nagyon nem stimmel
társadalmunkkal.
Az adatok, melyeket bemutattam
mindössze az emberek évszázadokon keresztülívelõ érzését mutatják,
hogy az egyenlõtlenség megosztó
és társadalmilag bomlasztó.
Mégis úgy gondolom, hogy ez az érzés sokkal igazabb, mint gondoltuk volna.
Az egyenlõtlenségnek erõteljes pszichológiai
és társadalmi hatásai vannak. Talán inkább a felsõbb-
és alsóbbrendûségi érzéshez van köze.
E megosztás miatt,
együtt a tisztelettel és tiszteletlenséggel,
érzik az emberek lealacsonyítva magukat,
és mellesleg ezért mindennapibb jelenség az erõszak
az egyenlõtlen csoportokban -
az erõszak kiváltója gyakran az, hogy az emberek úgy érzik,
mások lenézik, nem tisztelik õket.
Ha van egy alapelv, amit hangsúlyoznom kell,
mely az erõszak megelõzését illetõen
a legfontosabb,
az „Egyenlõség” lenne az.
Az egyik legszignifikánsabb tényezõ,
mely az erõszakos cselekmények számát befolyásolja,
az egyenlõség és egyenlõtlenség mértéke
adott csoportban.
Tehát amit vizsgálunk, az egyfajta
általános társadalmi mûködési zavar.
Nem csak egy vagy két dolog romlik el,
ha az egyenlõtlenség növekszik.
látszólag mindenre kihatással van, legyen az akár
bûnözés, egészség, mentális betegségek, vagy bármi más.
A közegészség egyik legnyugtalanítóbb tanulsága,
hogy soha de soha nem szabad szegénynek lenni.
Vagy szegénynek születni.
Mindenféleképp az egészségeddel fizetsz:
ezt úgy ismerjük mint az „egészség társadalmi-gazdasági lejtõje”.
Ahogy ereszkedünk a felsõbb társadalmi rétegekbõl,
társadalmi-gazdasági státuszt illetõen,
úgy romlik az egészség lépésrõl lépésre,
kismillió különféle betegséget felsorakoztatva.
A várható élettartam csökken.
A csecsemõhalandóság nõ.
Bármerre is tekintünk.
Így hát mindig is fontos kérdés volt,
miért is létezik ez a lejtõ.
Igen kézenfekvõ a válasz,
mégpedig, „ha krónikus beteg vagy, nem lehetsz
kifejezetten produktív,
így az egészség társadalmi gazdasági ellentéteket szül.”
Ez egyáltalán nem így van -
ha egész alapvetõ szinten
vizsgáljuk meg
egy 10 éves társadalmi-gazdasági státuszát
máris elõrejelezhetõ valami az egészségét illetõen,
évtizedekkel késõbbre vonatkozóan.
Ez tehát az ok-okozati összefüggés.
A következõ - „Ó, ez teljesen nyilvánvaló” -
a szegény emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy orvoshoz menjenek...
valóban az egészségügyi ellátáson múlna?
Semmi köze hozzá,
hisz ugyanezt a lejtõt láthatjuk
egyetemes egészségüggyel és támogatott gyógyszerekkel
rendelkezõ országokban.
Oké, a következõ „egyszerû magyarázat”:
Átlagosan, minél szegényebb vagy,
annál valószínûbb, hogy dohányzol
iszol, és van más életmódbeli ***ázati tényezõd is.
Igen, ez biztosan hozzájárul, de gondos kutatások kimutatták,
hogy mindez csupán az esetek harmadát magyarázza meg.
Tehát mi marad?
Ami hátravan, az egy rakás tennivaló
a szegénységbõl fakadó stresszt illetõen.
Tehát minél szegényebb vagy, kezdve attól,
hogy bevételeidet tekintve csak 1 dollárral maradsz le Bill Gates-tõl...
átlagosan minél szegényebb vagy ebben az országban
annál rosszabb az egészséged.
Ennek egy igen fontos mondanivalója van számunkra:
a szegénység kihat az egészségre, de nem az számít,
hogy valóban szegények vagyunk-e, hanem hogy annak érezzük-e magunkat.
Egyre inkább felismerjük, hogy a tartós stressznek
jelentõs hatása van az egészségre,
de a stressz legfontosabb forrása
a társadalmi kapcsolatok minõsége.
És ha van valami,
ami csökkenti a társadalmi kapcsolatok minõségét,
akkor a társadalmi-gazdasági rétegzõdés az.
A tudomány kimutatta,
hogy anyagi jómódtól függetlenül,
annak a puszta ténye, hogy rétegzett társadalomban élünk, stresszt okoz,
és ez széleskörû egészségbeli problémákhoz vezet,
és minél nagyobb az egyenlõtlenség, annál rosszabb a helyzet.
Várható élettartam: egyenlõbb országokban hosszabb.
Kábítószeres visszaélések: egyenlõbb országokban kevesebb.
Mentális betegségek: egyenlõbb országokban ritkább.
Szociális tõke,
vagyis, hogy az emberek mennyire bíznak egymásban:
egyenlõbb országokban természetesen magasabb.
Tanulmányi képzettség foka: egyenlõbb országokban magasabb.
Öngyilkosságok száma: egyenlõbb országokban alacsonyabb.
Bûnözés és bebörtönzések száma:
egyenlõbb országokban alacsonyabb.
De sorolhatjuk tovább:
Csecsemõhalandóság - elhízottság - fiatalkorú terhességek:
egyenlõbb országokban alacsonyabb.
És talán a legérdekesebb:
Innováció: egyenlõbb országokban magasabb.
Ez megkérdõjelezi az õsrégi nézetet, hogy egy versengõ,
rétegzett társadalom valahogy mégis kreatívabb és találékonyabb.
Ezen felül végeztek egy kutatást az Egyesült Királyságban
- a WhiteHall kutatást -
mely kimutatta, hogy a betegségek társadalmi rétegek szerint oszlanak el,
ahogy haladunk a társadalmi-gazdasági létrán
fentrõl lefelé.
Megállapították például, hogy a hierarchia legalsóbb fokain
4-szeres volt a szívproblémák okozta
elhalálozások száma
a legfelsõ fokokhoz képest.
És ez a minta megfigyelhetõ függetlenül attól, hogy az egészségügy mennyire hozzáférhetõ.
Tehát minél kedvezõtlenebb egy személy relatív pénzügyi helyzete,
átlagosan annál rosszabb lesz az egészsége.
E jelenség abban a dologban gyökerezik, melyet úgy nevezhetünk:
„pszichoszociális stressz”,
és ez a társadalmunkat megfertõzõ
legjelentõsebb szociális torzulások alapja.
Hogy mi az oka?
A monetáris piaci rendszer.
Ne hagyd magad félrevezetni:
Az ökológia leghatalmasabb pusztítója...
a hulladék, a felélés, a szennyezés legjelentõsebb forrása...
a legjobb erõszak beszállító,
háború - bûnözés - szegénység - állatkínzás és embertelenség...
a társadalmi és személyes neurózis legfõbb megteremtõje...
mentális rendellenességek - depressziós szorongás...
és akkor még nem említettük a társadalmi paralízis legfõbb forrását,
mely hátráltat bennünket abban, hogy új módszertanokat alkalmazzunk,
a személyes egészség, az általános fenntarthatóság
és a bolygó fejlõdése érdekében,
a pusztító nem egy korrupt kormányzat, nem a törvényhozás...
nem egy szálhámos vállalat, nem egy banki kartell,
nem az emberi természet hibája...
és nem is egy titkos, rejtett ármány, mely a világot irányítja.
Valójában
a társadalmi-gazdasági rendszer maga az,
már alappilléreitõl kezdve.
[3. rész: A Föld projekt]
Képzeljük el egy pillanatra, hogy lehetõségünk volna
az emberi civilizációt alapjaitól újratervezni.
Tegyük fel, hogy felfedeztünk
egy bolygót, amely a Föld pontos mása,
és az egyetlen különbség
az új bolygó és a mostani Föld között az,
hogy ott az emberi evolúció nem történt meg.
Tiszta lappal indulunk.
Országok és városok nélkül, környezetszennyezés és politikusok nélkül...
csak a tiszta, nyílt természeti környezet.
Mit tennénk tehát?
Elõször is kell egy cél, ugye?
És méltán mondhatjuk, ez a cél: túlélni.
És nem csak egyszerûen túlélni, hanem optimális, egészséges,
sikeres módon tenni azt.
Valóban, a legtöbb ember élni szeretne, és
lehetõleg mindezt szenvedés nélkül.
Tehát ennek a civilizációnak az alapja
a lehetõ legnagyobb mértékben kell támogassa,
illetve fenntartsa az emberi életet -
figyelembe véve a világ összes lakójának
az anyagi szükségleteit,
ugyanakkor eltávolítva mindent,
ami hosszú távon kárunkra lehetne.
Ha megértettük a „maximális fenntarthatóság” célkitûzést,
a következõ kérdés a módszerre vonatkozik.
Milyen megközelítést alkalmazunk?
Lássuk csak -
ha jól tudom, a Földön a társadalom mûködtetésére a politika módszerét használják...
tehát mit mond a republikánus, liberális, konzervatív vagy
szocialista doktrína a társadalom-tervezésrõl?
Hmmm... az égvilágon semmit.
Na jó - hát a vallás?
Gondolom, a nagy teremtõ hagyott valahol valami tervrajzokat...
Nem... nem találok semmit.
Na jó - akkor mi maradt?
Van itt valami, amit „tudomány”-nak neveznek.
A tudomány azért egyedülálló, mert módszerei megkövetelik, hogy
az ötleteket, javaslatokat teszteljék, és legyenek megismételhetõk...
ráadásul bármi, amivel a tudomány elõáll, eredendõen cáfolható.
Más szóval, a vallástól és a politikától eltérõen,
a tudománynak nincs önérzete.
Bármit is javasol, elfogadja annak a lehetõségét,
hogy idõvel megcáfolhatják.
Nem ragaszkodik semmihez, és folyamatosan fejlõdik.
Nahát, ez nekem kellõen természetesnek hangzik.
Tehát akkor - a jelenkori, 21. század eleji tudományos ismeretek
birtokában, és célunkat,
az emberi populáció maximális fenntarthatóságát
szem elõtt tartva,
hogy kezdünk neki a tényleges építkezésnek?
Az elsõ kérdés, amelyet fel kell tenni:
Mire van szükségünk az élethez?
A válasz, természetesen: a bolygó erõforrásai.
A víztõl, amit megiszunk, az energián át, amit elhasználunk,
a nyersanyagokig, amelyekbõl szerszámokat és menedéket készítünk magunknak,
a bolygó különbözõ erõforrások tárháza,
ezek között van több olyan, amely szükséges az életünkhöz.
E tény ismeretében
létfontosságú, hogy tudjuk, mivel rendelkezünk, és az hol található.
Ez azt jelenti, hogy felmérést kell végeznünk.
Fel kell lelnünk és azonosítanunk a bolygó minden fizikai erõforrását,
az egyes lelõhelyeken található mennyiséggel együtt,
a rézlelõhelyektõl a szélerõmûvek mûködtetésére legalkalmasabb
helyszínekig, hogy energiát termeljünk,
a természetes édesvíz-forrásoktól
az óceánban élõ halak mennyiségének felbecsléséig,
a legjobb minõségû mezõgazdasági területek azonosításáig stb.
De mivel mi, emberek, az idõ folyamán
fogyasztani fogunk ezekbõl az erõforrásokból,
rájövünk, hogy nemcsak felfedezni és beazonosítani kell az erõforrásokat,
hanem számon is kell tartani õket.
Gondoskodnunk kell arról, hogy nem fogyunk ki ezekbõl a dolgokból...
az nagy baj lenne.
Ez azt jelenti, hogy követnünk kell úgy a felhasznált mennyiséget,
mint az erõforrások természetes újratermelõdési sebességét is,
például hogy mennyi idõbe telik,
míg megnõ egy fa vagy feltelik egy forrás.
Ez a „dinamikus egyensúly” elve.
Más szóval, ha gyorsabban használjuk el a fákat, mint ahogy visszanõnek,
akkor komoly baj van, mert az nem fenntartható.
Hát akkor hogyan tartjuk számon ezt a leltárt,
különösen, hogy nyilvánvaló számunkra:
ezek a cuccok mindenfelé szét vannak szórva.
Hatalmas ásványbányák vannak az Afrikának nevezett földrészen,
energiafelhalmozódás Közel-Keleten,
hatalmas lehetõség árapály-generátorok telepítésére Észak-Amerika keleti partvidéke mentén,
a legnagyobb édesvízlelõhely Brazíliában van, stb.
A jó öreg tudománynak erre is van javaslata:
úgy hívják, hogy „Rendszerelmélet”.
A rendszerelmélet felismeri, hogy a természetes világ anyaga,
az emberi szervezettõl a Föld bioszférájáig,
a Naprendszer által gyakorolt gravitációs vonzással egyetemben
egyetlen hatalmas, szinergikusan összekapcsolt rendszer.
Ugyanúgy, ahogy az emberi test sejtjei szervekbe tömörülnek,
a szervek meg összekapcsolódva alkotják testünket,
és mivel testünk nem élhet a bolygó erõforrásai -
élelem, levegõ és víz - nélkül, belsõségesen kapcsolódunk a Földhöz.
És így tovább.
Tehát, a természet példájára, fogjuk az egész leltárkészletet
és a készletmozgási adatokkal együtt egy „rendszert” hozunk létre kezelésükre.
Egy „Globális Erõforrás Szervezõ Rendszert”, azért,
hogy minden releváns erõforrást számításba vegyünk.
Egyszerûen nincs más logikus alternatíva, ha a célunk - mint faj -
a hosszútávú túlélés. Egy egységként kell kezelnünk.
Ha ezt megértettük, áttérhetünk a termelés kérdésére.
Hogyan használjuk mindezeket?
Mi lesz a termelés menete és miket vegyünk fontolóra,
hogy biztosak lehessünk: az a lehetõ legoptimálisabb mód,
így maximalizálva a fenntarthatóságot?
Az elsõ dolog ami a szemünkbe ötlik, hogy
állandóan próbálkoznunk kell és megõrizni.
A bolygó erõforrásai alapvetõen végesek.
Ezért fontos, hogy jó stratégiánk legyen.
A „Stratégiai Megõrzés” kulcsfontosságú.
A második dolog, amit észreveszünk, hogy egyes erõforrások
nem olyan hatékonyak, mint mások.
Sõt, használat közben néhány erõforrásnak
szörnyû hatása van környezetünkre,
ami szép lassan tönkreteszi saját egészségünket.
Például: az olaj és a fosszilis üzemanyagok, mindegy hogyan használod fel
nagyon pusztító anyagokat bocsátanak a környezetbe.
Épp ezért nagyon fontos, hogy ilyen dolgokat
csak akkor használjuk, amikor feltétlenül muszáj.
Szerencsénkre rengeteg nap – szél – árapály – hullám -
hõdifferenciál és geotermikus energiatermelési lehetõségünk van,
így objektív stratégiánk lehet arra, hogy mit használunk és azt hol,
hogy elkerüljük a „negatív visszahatást”,
vagy bármit ami a termelés vagy a felhasználás eredményeképp
károsítja környezetünket és ezzel minket is.
Ezt „Stratégiai Biztonság”-nak fogjuk hívni
a „Stratégiai Megõrzés”-sel összhangban.
De ezzel a termelési stratégiák még nem fejezõdnek be.
Szükségünk lesz egy „Hatékonysági Stratégiá”-ra is
a termelési folyamatok tényleges mûködéséhez.
Így tehát arra a következtetésre jutunk, hogy nagyjából
három különbözõ szabálynak kell megfelelnünk.
Elsõ: Minden termék úgy legyen tervezve, hogy
a lehetõ leghosszabb ideig maradjon használható.
Természetesen minél több dolog megy tönkre,
annál több erõforrásra lesz szükségünk a cseréjükre
és annál több szemét keletkezik.
Második: Amikor a termékek tönkremennek
vagy valamilyen oknál fogva nem használhatóak tovább,
nagyon fontos, hogy a lehetõ legtöbb részét visszanyerjük vagy újrahasznosítsuk.
Tehát már a gyártás tervezésének legkorábbi szakaszában
is figyelnünk kell ennek a megvalósítására.
Harmadik: A rohamosan fejlõdõ technológiák, mint például az elektronika,
amelyeknél a leggyorsabb a technológiai elavulás mértéke
úgy kell megtervezni, hogy
lehetõvé tegye a fizikai frissítéseket.
A legkevésbé sem szeretnénk kidobni az egész számítógépünket
csak azért, mert egyetlen alkatrésze elromlott vagy elavult.
Szóval egyszerûen úgy tervezzük meg az alkatrészeket, hogy azok könnyedén,
darabonként, szabványosítva és univerzálisan cserélhetõek legyenek
a technológia várható változásit elõrejelezve a jelenlegi tendenciák alapján.
És amikor rájövünk, hogy a „Stratégiai Megõrzés”,
a „Stratégiai Biztonság” és a „Hatékonysági Stratégia”
mind tisztán technikai megfontolások
függetlenül bármilyen emberi véleménytõl vagy részrehajlástól,
egyszerûen beprogramozzuk ezeket a stratégiákat egy számítógépbe
amely képes mérlegelni és kiszámolni az összes releváns tényezõt
lehetõvé téve számunkra, hogy mindig
a lehetõ legjobb módszert válasszuk ki a fenntartható termeléshez
az aktuális ismereteink alapján.
És bár ez bonyolultnak tûnhet,
az egész nem több, mint egy túlbecsült számológép
nem is beszélve arról a rengeteg
döntéshozatali és ellenõrzõ rendszerrõl,
melyeket jelenleg is használnak a világ különbözõ pontjain
elszigetelt célokra. Ez csak a módszer kiterjesztése lenne.
Szóval...
Most már nemcsak hogy van egy Erõforrás Szervezõ Rendszerünk,
hanem van egy Gyártás Szervezõ Rendszerünk is
mindkettõ könnyen automatizálható
a legjobb hatékonyság, megõrzés és biztonság eléréséhez.
A valóság az, hogy az emberi értelem,
vagy akár emberek egy csoportja sem képes nyomon követni azt, amit kellene.
Számítógépeknek kell megtennie, és akkor lehetségessé válik.
És ez a következõ szintre visz bennünket: Terjesztés.
Milyen fenntarthatósági stratégiáknak van értelme?
Nos, mivel tudjuk, hogy két pont között
a legrövidebb út mindig az egyenes
és mivel energia szükséges a szállítójármûvek meghajtásához,
úgy minél rövidebb a szállítási távolság, annál hatékonyabb.
Áruk termelése egy kontinensen és szállításuk egy másikra
csak úgy értelmes, ha a kérdéses áru egyszerûen
nem állítható elõ a célterületen.
Máskülönben ez nem más, mint pazarlás.
Lokalizálnunk kell a termelést, így az elosztás egyszerû,
gyors és minimális energiát igényel.
Ezt „Szomszédsági Stratégiának” hívjuk,
mely egyszerûen azt jelenti, hogy csökkentjük az
áruk által bejárt utat amennyire csak lehet,
legyen szó nyersanyagokról vagy végtermékekrõl.
Természetesen ugyancsak fontos lehet tudni
hogy milyen javakat szálítunk és miért...
Ez pedig az Igény kategóriájába tartozik.
Az igény egyszerûen az, ami az emberek
egészségéhez és színvonalas életéhez szükséges.
Az ember fizikai szükségleteinek spektruma
kiterjed az alapvetõ létszükségletekre
úgy mint étel, tiszta víz és fedél...
és a szabadidõs tevékenységekre, melyek kikapcsolódást nyújtanak
és személyes - közösségi élményeket;
mindkettõ fontos tényezõ úgy az ember, mint a társadalom egészségében.
Szóval - nagyon egyszerûen - teszünk egy másik felmérést.
Az emberek leírják igényeiket, igény felmérve
és a gyártás ezen igény alapján elkezdõdik.
S mivel a különbözõ áruk keresleti szintje természetesen
különbözõ régiók esetében ingadozni és változni fog,
szükségünk van egy „Kereslet / Elosztás Követõ Rendszer” -re,
hogy elkerülhessük a túltermelést vagy a hiányt.
Persze ez nem új ötlet,
ezt már ma is használja minden nagyobb áruházlánc,
hogy a készleteit szinten tartsa.
Csakhogy ez esetben globális mértékben követjük a rendszert.
De várjunk csak! Valójában nem is érthetjük a kereslet mibenlétét,
amíg nem számolunk a javak felhasználásának módjával.
Vajon logikus és fenntartható-e minden egyes egyénnek birtokolnia
mindenbõl egyet? Használattól függetlenül?
Nem. Az egyszerûen pazarló lenne.
Ha egy személynek szüksége van egy eszközre, de
– tegyük fel – csupán átlagosan 45 percre naponta,
sokkal hatékonyabb lenne, ha
az az eszköz akkor lenne elérhetõ a számára
és bárki számára, amikor épp szükségük van rá.
Sokan elfelejtik, nem az eszköz az, amit akarnak,
hanem a cél, amire az eszközt használják.
Amikor felismerjük, hogy maguk a javak
csak annyit érnek, mint a használhatóságuk,
megértjük, hogy a „kizáró korlátozás”,
vagy amit ma „tulajdonnak” hívunk
mennyire pazarló, és környezeti szempontból ésszerûtlen
a szó alapvetõ, gazdasági értelmében.
Így ki kell dolgoznunk egy stratégiát: nevezzük „Stratégiai Hozzáférésnek”.
Ez lenne aztán az alapja a
„Kereslet- és Terjesztés-követõ Rendszerünknek”,
amely lehetõvé teszi, hogy képesek legyünk
biztosítani a népesség számára a hozzáférést,
bármikor bármire is legyen szükségük.
Ami pedig a javak fizikai elérhetõségét illeti,
központosított és regionális hozzáférési
központoknak lenne legtöbb esetben értelme
a lakosság közvetlen közelében elhelyezve,
így bárki egyszerûen bemehet, kiválaszthatja a terméket,
használhatja, és amikor már nincsen szüksége rá, visszaszolgáltatja…
ahogyan egy könyvtár is mûködik manapság.
Valójában ezek a központok nem feltétlenül úgy
helyezkednének el a közösségen belül, mint a mai vegyesboltok,
hanem a konkrét típusú javakra fókuszáló központok ott lennének
elhelyezve, ahol gyakrabban használják az adott javakat,
ezzel is csökkentve a szállításra felhasználandó energiát.
Amint ez a Kereslet-követõ Rendszer a helyére kerül,
hozzákapcsolódik a Termelés-vezérlõ rendszerhez,
és természetesen az Erõforrás-kezelõ rendszerhez,
ezáltal létrehozva egy egységes, dinamikusan fejlõdõ
globális gazdasági gépezetet,
ami garantálja, hogy fenntarthatóak maradjunk,
kezdve azzal, hogy biztosítja véges erõforrásaink sértetlenségét,
továbbá eléri, hogy csak a lehetõ legjobb minõségû
és legmegfelelõbb javakat állítsuk elõ,
hogy aztán minden a lehetõ legintelligensebb
és leghatékonyabb módon kerülhessen szétosztásra.
Ennek a takarékosság alapú megközelítésnek,
amely láthatóan abban különbözik a többitõl,
hogy ez logikus, alulról építkezõ,
empirikus mód a takarékosságra és hatékonyságra,
fenntarthatóságot szolgáltatna a bolygón; és valószínûleg
valami olyat tenne lehetõvé, amit még nem látott az emberi történelem.
Hozzáférést a bõséghez...
nem csak a globális lakosság egy részének...
hanem az egész civilizáció számára.
Ezt a gazdasági modellt, ahogyan az elõbb leírtuk...
Ezt a felelõsségteljes, rendszerszintû megközelítését a teljes Föld
erõforráskezelésének és -feldolgozásának,
amely nem másra lett tervezve,
minthogy a leghatékonyabb és legfenntarthatóbb módon
gondoskodjon az emberiség egészérõl,
így nevezhetnénk:
„ERÕFORRÁS-ALAPÚ GAZDASÁG”
Az elképzelést az 1970-es években
Jacque Fresco társadalom-mérnök határozta meg.
Már akkor megértette, hogy a társadalom ütközõpályán van
a természettel és saját magával - minden szinten fenntarthatatlan,
és ha a dolgok nem változnak,
így vagy úgy, de megsemmisítjük magunkat.
-Ezek a dolgok, amiket mondasz, Jacque...
megépíthetõek a mai tudásunkkal?
Vagy inkább találgatsz... alapozva a mai tudásunkra.
-Nem. Ezek a dolgok mind megépíthetõek a mai tudásunkkal.
10 évbe telne megváltoztatni a Föld felszínét.
Átépíteni a világot egy második Édenkertté.
A döntés rajtatok áll.
A nukleáris fegyverkezési verseny hülyesége...
a fegyverek fejlesztése...
politikai úton próbálkozni a problémák megoldásával
úgy, hogy ezt a politikai pártot vagy azt a politikai pártot szavazzuk meg...
minden politika úszik a korrupcióban.
Hadd mondjam el még egyszer:
a kommunizmus, a szocializmus, a fasizmus... a demokraták,
a liberálisok - be akarjuk olvasztani az embereket.
Minden szervezetnek, ami hisz egy jobb életben az ember számára:
nincsen négerkérdés vagy lengyel kérdés
vagy zsidókérdés vagy görög kérdés
vagy a nõk kérdése – emberi kérdések vannak!
Nem félek senkitõl; nem dolgozom senkinek;
senki nem bocsáthat el.
Nincs fõnököm.
Amitõl félek, hogy olyan társadalomban éljek, amiben ma élünk.
A társadalmunk nem tartható fenn az ilyenfajta hozzá nem értéssel.
A szabadpiaci rendszer... nagyszerû volt
kb. 35 évvel ezelõttig. Akkor volt legutoljára hasznunk belõle.
Most változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon, vagy elpusztulunk.
A jövõ horrorfilmjei a mi mûködésképtelen
társadalmunkról fognak szólni
és a politika...
nagy szerepet játszana ezekben a filmekben.
Sokan jellemzik ma a tudományt a „rideg" jelzõvel,
csak mert analitikus,
és még azt sem tudják, mit jelent az, hogy analitikus.
A tudomány jelentése: pontos megközelítése annak,
ahogyan a világ valójában mûködik.
Tehát kimondja az igazat – legyen az bármi.
Egy tudós nem próbál meg jól kijönni az emberekkel.
Elmondják, milyen tényekre bukkantak.
Minden dolgot meg kell kérdõjelezzenek
és ha néhány tudós elõáll egy kísérlettel, ami megmutatja,
hogy bizonyos anyagoknak melyek az erõsségei,
a többi tudósnak meg kell tudnia ismételni
a kísérletet és ugyanarra az eredményre kell, hogy jusson.
Még akkor is, ha a tudós úgy érzi, hogy egy repülõgép szárnya
matematikai vagy egyéb számítások alapján
képes megtartani egy adott súlymennyiséget,
még akkor is homokzsákokat pakolnak rá,
hogy lássák, mikor törik le, és elmondhassák,
hogy számításaik helyesek voltak-e, avagy sem.
Szeretem ezt a rendszert, mert mentes az elfogultságtól
és nem gondolja, hogy a matematika megoldhat minden problémát.
Magát a matematikát is próbára kell tenni.
Azt gondolom, minden rendszert, amit
próbára lehet tenni, próbára is kell tenni.
És hogy minden döntést kutatás alapján kell meghozni.
Egy Erõforrás-Alapú Gazdaság egyszerûen
a társadalmi kérdések tudományos módszerrel való
megközelítése, egy szemlélet, ami teljesen hiányzik a mai világból.
A társadalom egy mûszaki találmány.
És az optimalizált emberi egészség, a fizikai termelés, az elosztás,
a városi infrastruktúra stb. leghatékonyabb módszerei
a tudomány és technológia területérõl erednek,
nem a politika vagy a monetáris gazdaság területérõl.
Ugyanazon a szisztematikus elven mûködik, mint mondjuk egy repülõgép
és egy repülõgépet nem lehet republikánus vagy liberális módon megépíteni.
Hasonlóan, a tudomány igazolására
maga a természet szolgáltat fizikai alapot.
és a természet rendszere adott -
amely csakis az egyre pontosabb megértés révén fejlõdik.
Valójában nincs tekintettel arra, hogy
szubjektíven mit gondolsz vagy hiszel igaznak.
Inkább választási lehetõséget ad:
megtanulhatsz igazodni a természet
törvényeihez és ezzel egyetemben cselekszel -
szilárd egészséget és fenntarthatóságot érve el...
vagy úszhatsz az árral szemben - haszontalanul.
Nem számít mennyire hiszed, hogy felállhatsz hirtelen és
csak úgy végigsétálhatsz a melletted lévõ falon,
a gravitáció törvénye nem fogja engedni.
Ha nem eszel - meghalsz.
Ha nem érintenek meg gyermekként - meghalsz.
Bármennyire keményen hangzik, a természet egy diktatúra
amire figyelhetünk és amivel összhangba kerülhetünk,
vagy elszenvedhetjük a súlyos következményeket.
Szóval az erõforrás-alapú gazdaság nem más,
mint az életet támogató, bizonyított ismeretek készlete
ahol minden döntés az optimalizált emberi
és környezeti fenntarthatóságra épül.
Ez figyelembe veszi a gyakorlati „Élettér” fogalmát
mely minden ember számára alapvetõ szükséglet
függetlenül - ismételten - a politikai és vallási értékrendjétõl.
Nincs szó kulturális eltérésekrõl.
Ez nem vélemény kérdése.
A szükségletek azok szükségletek
és a létszükségletek elérése – mint a tiszta levegõ
tápláló étel és tiszta víz
valamint a pozitív, erõsítésként ható stabil nevelés
erõszakmentes környezet – szükséges a mentális
és fizikai egészségünkhöz
az evolúciós fejlettségünkhöz
így aztán a faj túléléséhez.
Egy erõforrás alapú gazdaság
az elérhetõ forrásokon alapulna.
Nem tölthetsz meg egy szigetet emberekkel
vagy építhetsz 50.000 lelkes várost anélkül,
hogy teljsesíthetõk lennének a létszükségletek.
Tehát mikor a „széleskörû rendszerszemlélet” kifejezést használom
elõször is egy térség leltározásáról beszélek
és az ott található javak megállaptásáról -
nem csak építészeti -
nem csak tervezési szempontból -
a tervezésnek pedig az életszínvonal emelésének
követelményére kell épülnie.
én ezt értem egységes gondolkodásmód alatt.
Étel, ruha, fedél, meleg, szeretet...
Mind szükséges dolgok
és ha megfosztod a lakosságot egytõl is,
kevésbé mûködõképes emberi lényeket kapsz.
Ahogy korábban vázoltuk, az erõforrás alapú gazdaság felépítése
a kinyerés, gyártás és elosztás globális megközelítése révén
valós gazdasági szerkezeten - vagy „stratégián” alapul,
ami garantálja a hatékonyságot
és a fenntarthatóságot a gazdaság minden területén.
Folytatva tehát a logikus tervezés gondolatmenetét -
mi következik az egyenletünkben?
Hol valósul meg mindez?
Városok.
A város megjelenése a modern civilizáció meghatározó jellemzõje.
Szerepe a szükségletek közvetlen elérésének megteremtése
fokozott szociális támogatással és közösségi érintkezéssel.
Hogyan terveznénk meg az ideális várost?
Milyen alakja lenne?
Négyzet? Trapéz?
Nos, valószínûleg körül fogjuk járni, így az egyszerûség
kedvéért a lehetõ legszabályosabbat választanánk...
ezért a kör.
Mit kell tartalmaznia?
Természetesen lakóövezetet, árutermelési övezetet
energia-termelési és mezõgazdasági területet is szükséges.
De nekünk embereknek szükségünk van gondozásra,
így kell kultúra, természet, pihenés és oktatás.
Hát rakjunk bele egy szép nyitott parkot,
szórakoztató/rendezvény központot kulturális célokra és szociális,
oktatási, illetve kutatási létesítményeket.
És mivel kör alaprajzzal dolgozunk,
adja magát, hogy ezeket a funkciókat a könnyû elérhetõséget
szem elõtt tartva és az összes cél eléréséhez szükséges terület alapján
rendezzük Övekbe.
Nagyon jó.
Most nézzük meg közelebbrõl!
Elõször tekintsük meg a központi
infrastruktúrát vagy a város szervezetének beleit!
Ezek lehetnek a víz-, áru-
hulladék- és energiaszállító csatornák.
Ahogy jelenlegi városaink alatt is van víz- és szennyvízhálózat,
szeretnénk bõvíteni ezen elképzelést
a hulladék újrahasznosítás és a kézbesítés bevonásával.
Nincs több postás vagy kukás.
Bele vannak építve. Használhatunk automatizált
csõpostát, vagy hasonló technológiákat.
Ugyanez érvényes a szállításra.
Integráltnak és stratégiailag tervezettnek kell lennie,
hogy csökkentse vagy akár kiváltsa a pazarló autókat.
Villamos, elektromos szállítók és
maglev-ek, amik gyakorlatilag bárhova
vihetnek a városban, akár fel és le
vagy épp egy másik városba.
És természetesen, ha autóra volna szükség
mûholdas irányítás gondoskodik a biztonságról.
Valójában ez a technológia jelenleg már mûködõképes.
Gépjármûbalesetek következtében 1,2 millió ember veszti életét évente
és kb. 50 millió sebesül meg.
Ez képtelenség és nem is kéne, hogy így legyen.
Hatékony várostervvel és automatizált, sofõr nélküli autókkal
ezek a halálesetek megszüntethetõek lehetnének.
Mezõgazdaság.
Ma, hála az esetleges és „gazdaságos” ipari módszereknek
(rovarirtó szerek, mûtrágyák és egyéb kemikáliák használata)
sikeresen elpusztítottuk a megmûvelhetõ
föld nagy részét ezen a bolygón
nem beszélve arról, hogy így testünket is alaposan mérgezzük.
Valójában, az ipari és mezõgazdasági mérgezõ vegyszerek
most mutatkoznak meg a tesztalanyokban, beleértve a csecsemõket is.
Szerencsére van reménysugár:
a hidroponika és aeroponika talaj nélküli közegei,
amik a jelenleg szükségesnél akár
75%-kal kevesebb tápanyagot és vizet használnak fel.
Így vertikálisan elkerített farmokon, ipari méretekben
organikusan termeszthetõ az étel.
Mint ahogy egy 50 szintes 1 hektáros telken
jóformán szükségtelen
rovarirtó szer és szénhidrogén.
Ez a jövõje az ipari növénytermesztésnek.
Hatékony, tiszta és bõséges.
Tehát ilyen fejlett rendszerünk lehetne, részben
ami tartalmazza a mezõgazdasági övünket
ami az összes élelmet termeli az egész város számára
szükségtelen volna bármit importálni kintõl
ezzel megtakarítva idõt, hulladékot és energiát.
És ha már az „Energia” kérdésénél tartunk,
az „Energia Övezet” egy olyan rendszer lenne,
ami az elektromosságot a bõséges megújuló energiahordozókból nyerné,
különösen a szél-, nap-, geotermikus- és hõenergiából,
víz közelében pedig az árapály és a hullámok erejébõl.
A szakadozások elkerülése,
és az energia nyereség érdekében,
ezek a közvetítõ eszközök egy integrált rendszerben mûködnének,
szükség esetén egymást ellátva,
miközben a felesleges energiát nagy méretû,
föld alatti kondenzátorokban tárolnák,
hogy semmi ne tudjon kárba veszni.
A város tehát nem csak önmagát látná el árammal,
de bizonyos építmények e rendszertõl függetlenül is elláthatóak lennének,
és elekromosságot állítanának elõ fotoelektronikus festéssel,
szerkezeti nyomásátalakítókkal, az üvegházhatás kihasználásával
és egyéb, jelenleg is rendelkezésre álló, mégis kevéssé használt technológiák segítségével.
Ez természetesen felveti a kérdést:
hogyan fogjuk ezeket a technológiákat
és javakat elõállítani?
Ezzel el is jutottunk a „Termelés” kérdéséig:
Az „Ipari Övezet”, azon kívül, hogy kórházaknak és hasonló építményeknek ad otthont,
a üzemi termelés elosztója lenne.
A gyártás teljes egészében helyben történne,
a nyersanyagok beszerzését pedig természetesen
az imént taglalt közös erõforrás kezelõ rendszeren keresztül végezné,
miközben a keresletet a város népessége támasztaná.
A termelés mechanikáját illetõen
egy új, és nagyon hatásos jelenséget is figyelembe kell vennünk,
mely a történelem utóbbi éveiben csillant csak fel,
mégis rohamtempóban fog megváltoztatni mindent.
A jelenség neve „Gépesítés”,
másnéven a munka automatizálása.
Ha körbenézel megfigyelheted, hogy szinte bármit,
amit manapság használunk,
automatizáltan állítunk elõ.
A cipõd, a ruhád, a háztartási eszközeid, a kocsid, és így tovább...
mindezt automatizált gépek állítják elõ.
Mondhatjuk-e azt, hogy a társadalmat
nem befolyásolta e jelentõs technológiai fejlõdés?
Nyilvánvalóan nem mondhatjuk.
Ezek a rendszerek valóban új szervezõdési formákat
és igényeket teremtenek, sok más dolgot pedig elavulttá tesznek.
Így aztán a technológiai fejlesztés és
felhasználás tekintetében hatványozottan haladtunk elõre.
Az automatizálás egyértelmûen folytatódni fog. Nem állíthatjuk meg
az ésszerû technológiák térnyerését.
A munka automatizálása, - technológia által -, az alapja
a történelem minden jelentõs társadalmi átalakulásának.
A mezõgazdasági forradalomtól és az eke feltalálásától kezdve,
az ipari forradalmon és a gépek feltalálásán keresztül,
egészen az információs korszakig, a fejlett elektronika és számítógépek
feltalálásáig, mely korban most élünk.
Tekintve a mai fejlett gyártási módszereket megállapíthatjuk,
hogy a gépesítés már magától fejlõdik.
A különálló alkatrészek egy egységgé történõ
összeállításának hagyományos módszere
egyre inkább átalakul teljes termékek egyetlen
lépésben történõ elõállításává.
Ahogy a legtöbb mérnököt, engem is ámulatba ejt a biológia,
hisz rendkívüli mérnöki megoldások tárházát találhatjuk meg benne.
Mert mi a biológia: az önmagukat lemásolni képes dolgok tudománya.
Ez az élettõl kapott legjobb definíció.
Megintcsak mint mérnököt, mindig is kíváncsivá tett
az önmagukat lemásolni képes gépek ötlete.
A RepRap egy három dimenziós nyomtató,
egy nyomtató, melyet a számítógépre csatlakoztathatsz,
és ahelyett, hogy két dimenziós papírlapra nyomtatna mintákat,
valódi, megfogható, három dimenziós tárgyakat készít.
Nincs ebben semmi új,
3D nyomtatók kb. 30 éve léteznek.
Az igazán nagy dolog a RepRap-ban az, hogy a saját alkatrészeit képes kinyomtatni.
Ha van belõle egy,
készíthetsz egy újabbat, és oda adhatod egy barátodnak,
de más hasznos dologok kinyomtatására is képes vagy.
Az alapvetõ háztartási cikkek egyszerû kinyomtatásától kezdve
egy személygépkocsi teljes karosszériájának egy csapásra történõ kinyomtatásáig,
a fejlett, automatizált 3D nyomtatásban már most megvan a potenciál
hogy átalakítsa a termelés bármely területét.
És ebbe beleértjük az otthonok elõállítását is.
A „Contour Crafting” valójában
egy gyártási technológia,
az úgynevezett 3D nyomtatás, amivel közvetlenül építünk
3D tárgyakat egy számítógépes modell alapján.
A "Contour Crafting" használatával lehetségessé válik
egy 200 négyzetméteres otthon felépítése
csupán gépek segítségével, egyetlen nap alatt.
Az emberek azért érdekeltek az építkezés automatizálásában,
mert tényleg sok a hozadéka.
Az építkezés például igen munkaigényes,
és bár munkahelyeket teremt a társadalom egy szektorában,
megvannak a maga problémái és bonyodalmai.
Például, az építkezés a lehetõ legveszélyesebb munka.
Rosszabb mint a bányászat vagy a mezõgazdaság.
Világszerte ebben a szektorban a legmagasabb a halálos balesetek aránya.
Aztán itt van a hulladék kérdése.
Az Egyesült Államokban egy átlagos otthont felépíteni 3-7 tonna hulladékkal jár.
Ez hatalmas mennyiség, ha az építkezések hatásait vizsgálva,
figyelembe vesszük, hogy a világban termelt anyagok 40%-át
építkezéseken használják fel.
Ez tehát nagy energia- és erõforráspazarlás,
és nagy károkat okoz a környezetünknek is.
Az, hogy kalapáccsal, szögekkel és fával építsük meg otthonainkat
a technológia jelenlegi állása mellet, valóban képtelenség,
és várhatóan ugyanazt az utat fogja bejárni,
mint a termelõ munkásosztály az Egyesült Államokban.
Nemrégiben végzett egy tanulmányt David Autor közgazdász (MIT),
melyben azt állítja, hogy a középosztály idejétmúlt,
és fokozatosan helyettesíti az automatizálás.
A „Gépesítés” egyszerûen jóval termelékenyebb,
hatékonyabb és fenntarthatóbb, mint az emberi munkaerõ,
a gazdaság szinte minden területén.
A gépeknek nincs szüksége szabadságra, szünetre, biztosításra, nyugdíjra,
mindemellett a nap 24 órájában képesek dolgozni, minden nap.
Termelõ erejük és a pontosságuk
messze meghaladja az emberi munkaerõét.
A végkövetkeztetés tehát: az emberi munka egyre elavulttabbá válik,
nem célravezetõ sehol a világon,
és a manapság mindenfelé megfigyelhetõ munkanélküliség
alapjaiban véve ennek a technológiai
hatékonyságnövekedésnek az eredménye.
A közgazdászok évek óta figyelmen kívül hagyták ezt az egyre meghatározóbb tendenciát,
- melyet „technológiai munkanélküliségnek” nevezhetünk -
csak mert az újonnan megjelenõ ágazatok még képesek voltak
felszívni a felszabaduló munkaerõt.
Napjainkban a szolgáltatási szektor az egyetlen megmaradt hajtóerõ,
az amerikai munkaerõ több mint 80%-át foglalkoztatja,
és ez az arány más iparosodott országokban is hasonló.
Viszont már ebben a szektorban is
egyre nagyobb a nyomás, az újságautomaták,
automatizált éttermek - és üzletek megjelenésével.
Mára már a közgazdászok is elismerik,
amit éveken keresztül tagadtak:
nem elég, hogy a technológiai munkanélküliség
fokozza a globális gazdasági visszaesés okozta
általános munkaerõ válságot,
de minél inkább elmélyül a recesszió,
annál gyorsabban történik az gyárak gépesítése.
A csapda, melyet fel sem fogunk az,
hogy minél gyorsabban gépesítünk, hogy pénzt spóroljunk,
annál több ember marad munka nélkül,
ugyanilyen mértékben csökkentve a vásárlóerõt.
Ez azt jelenti, hogy amíg a vállalatok
egyre olcsóbban állítanak elõ dolgokat,
egyre kevesebb embernek lesz ténylegesen pénze arra, hogy bármit is vegyen,
függetlenül attól, mennyire válik olcsóvá.
Így aztán a „bérért való munka” játéka
szép lassan a elérkezik a végéhez.
És ha egy pillanatra megnézzük, hogy
a manapság létezõ munkáknak mekkora
részét válthatná ki az automatizálás azon nyomban,
arra jutunk, hogy a globális munkaerõ 75%-át holnaptól
átvehetnék a gépesített megoldások.
Éppen ezért egy erõforrás alapú gazdaságban
nem lehet pénzpiaci rendszer.
Egyáltalán nincs pénz...
mivel nincs rá szükség.
Az erõforrás alapú gazdaság
felismeri a gépesítés hatékonyságát,
és elfogadja azt a hozadéka miatt.
Nem küzd ellene, mint ahogy az napjainkban történik.
Miért? Mert felelõtlenség lenne így tenni,
ha fõ célunk a hatékonyság és a fenntarthatóság.
És ezzel vissza kanyarodunk a város rendszerünkhöz.
A központban található a Központi Kupola,
ami nem csak az oktatási és
szállítási létesítményeknek ad otthont,
hanem itt található az a szuperszámítógép is,
ami a város technikai üzemeltetését végzi.
A város tulajdonképpen egy nagy automatizált gép.
Érzékelõkkel rendelkezik valamennyi technikai övezetben,
hogy nyomon követhesse az építészeti folyamatokat,
az energiagyûjtést, a termelést, az elosztást és hasonlókat.
Kérdés, hogy szükség van-e emberekre,
akik felügyelik a folyamatokat meghibásodás vagy hasonló esetén?
Nagy valószínûséggel igen.
De ez a szám, idõvel csökkenne,
ahogy a fejlesztések haladnak.
A jelenlegi helyzetben, ha utánaszámolunk,
a város népességének talán 3%-ára lenne szükség
a feladat elvégzéséhez.
És egy dologról biztosíthatlak:
ez egy olyan gazdasági rendszer,
melyet arra terveztek, hogy gondoskodjon rólad,
és biztosítsa jólétedet anélkül,
hogy napi rendszerességgel rendelnéd alá magad
egy zártkörû diktatúrának
gyakran olyan munkával,
mely technikailag felesleges vagy társadalmilag céltalan,
gyakran adóssággal küzdve, mely nem is létezik,
mindezt azért, hogy megélj valahogy.
Garantálom, hogy az emberek önként jelentkeznek,
ha fenntarthatnak és fejleszthetnek egy olyan rendszert,
mely valóban gondoskodik róluk.
Ide kapcsolódik az „Ösztönzés” fogalma,
és az a téves elképzelés,
hogy ha nem kényszerítenék õket,
hogy megdolgozzanak a megélhetésért,
az emberek semmittevõen üldögélnének,
és lusta hájpacnikká változnának.
Ez egy ostobaság.
Valójában pont, hogy a jelenlegi munkarendszer
szüli a lustaságot,
nem pedig a megoldás rá.
Ha visszagondolsz a gyerekkorodra,
tele élettel, vonzott az új dolgok megértése,
az alkotás, a felfedezés.
Aztán telt-múlt az idõ, és a rendszer arra kényszerített,
hogy kiötöld, hogyan szerezhetsz pénzt.
És a tanulmányaid kezdetétõl az egyetemig
erre a szûk látókörre korlátoznak.
Csak azért, hogy végül
fogaskerékké válj egy modellben,
amiben a munka gyümölcse a felsõ 1%-ot gazdagítja.
Tudományos kutatások kimutatták,
hogy az embereket leleményesség és
kreativitás tekintetében a pénz nem motiválja.
Maga az alkotás a jutalom.
A pénz ténylegesen csak akkor ösztönöz,
ha ismétlõdõ, kötelezõ tevékenységekrõl van szó,
ezek pedig olyan szerepkörök, melyek helyettesíthetõek gépekkel.
Ha innovációról van szó,
- mert az emberi elme valójában erre való -
a pénzbeli ösztönzés csak akadálynak bizonyul,
mely csak ütközik a kreatív gondolkodással, levon annak értékébõl.
Ez megmagyarázná azt is, hogy Nikola Teslát, a Wright fivéreket
és más feltalálókat, akik jelentõsen hozzájárultak
mai világunk vívmányaihoz,
sosem a pénz ösztönözte.
A pénz valójában hamis ösztönzõ,
és százszor több torzulást okoz,
mint amennyi hozadéka van.
Jó reggelt az osztálynak. Foglaljatok helyet!
Elsõként körbe szeretnék menni az osztályteremben,
hogy megkérdezzek mindenkit, mi szeretne lenni, ha felnõ.
Ki legyen az elsõ?
Oké, legyen Sarah!
Ha nagy leszek, a McDonald's-nál akarok dolgozni, mint anyukám!
Ó, a családi hagyomány?
És te, Linda?
Ha nagy leszek, prostituált leszek
New York utcáin!
Ó, egy glamourlány, mi?
Igazán nagyra törõ.
Na és te, Tommy?
Ha nagy leszek,
egy gazdag, elitista üzletember leszek
a Wall Streeten, és külföldi gazdaságok
összeomlásából fogok profitálni.
Vállalkozó szellem...
És örömmel látom a más kultúrák iránti érdeklõdést!
[A kultúra áldozatai]
Ahogy korábban megállapítottuk, az erõforrás alapú
gazdaság tudományos módszerrel közelíti meg a társadalmi törõdés kérdését
és ez nem csupán a technika hatékonyságára korlátozódik.
Közvetlenül figyelembe veszi
az ember és a közösség jólétét és ezek tényezõit.
Végsõ soron mire jó egy társadalmi rendszer,
ha nem vezet boldogsághoz és békés együttéléshez?
Fontos tehát rámutatni,
hogy a pénzrendszer megszüntetésével
és az életszükségletek biztosításával
a globálisan elkövetett bûncselekmények
nagyjából 95%-os csökkenését tapasztalnánk, azonnal,
hiszen nem lenne miért lopni, sikkasztani, csalni stb.
A ma börtönben lévõk 95%-a
valamilyen pénzügyi bûncselekmény vagy kábítószerrel való visszaélés miatt került be,
kábítószerrel visszaélni pedig betegség - nem bûn.
És mi a helyzet a maradék 5%-kal?
az igazán erõszakosokkal...
akik sokak számára látszólag
csupán az erõszak kedvéért erõszakosak...
õk csak egyszerûen „gonoszak”?
Az ok, amiért õszintén szólva idõpocséklásnak tartom
erkölcsi értékítéletekbe bocsátkozni
az emberi erõszakról az az,
hogy mindez egy jottányit sem viszi elõre
akár az erõszakos viselkedés okainak megértését,
akár annak megelõzését.
Néha megkérdik tõlem, hogy hiszek e a bûntettek „megbocsátásában”.
A válaszom erre az, hogy
„Nem, pont úgy nem hiszek a megbocsátásban
mint amennyire a kárhozatban sem hiszek.”
Majd akkor, ha mi, mint közösség
képesek leszünk úgy kezelni az erõszakot mint
közegészségügyi problémát, megelõzõ orvoslással,
nem pedig mint erkölcsi „gonoszt”...
majd akkor, ha a saját hozzáállásunkat és
feltevéseinket és értékeinket változtatjuk meg,
akkor valóban sikerül majd csökkenteni
az erõszak mértékét annak ösztönzése helyett -
amit manapság teszünk.
Minél inkább törekszel az igazságosságra, annál több károd származik,
mert nem létezik olyasmi, hogy valami „igazságos”.
Ami történik, megtörténik. Ennyi, és nem több.
Más szóval ha az embereket vakbuzgó rasszistákká kondicionálják,
ha olyan környezetben nõnek fel, amely ezt támogatja,
mire fel hibáztatod ezért az egyént?
Egy szubkultúra áldozatai.
Következésképp segíteni kell rajtuk.
A lényeg az, hogy újra kell terveznünk azt a környezetet
amely aberráns viselkedést eredményez.
Ez a feladat.
Nem tömlöcbe zárni egy embert.
Ezért a „bíró”, a „jogász”,
a „döntés szabadsága” és hasonló koncepciók
mind veszélyesek, mivel félrevezetnek.
Hogy az egyén a „rossz”... vagy hogy az az ember egy „sorozatgyilkos”.
A sorozatgyilkosokat kitermelik,
ahogy például a felfegyverzett katonák is ***á válnak.
Gyilkológépekké válnak,
mégse orvgyilkosként tekint rájuk senki,
hiszen ez a „természetes”.
Szóval az embereket hibáztatjuk.
Azt mondjuk, „Nos, ez a pasas egy náci - zsidókat kínzott meg!”
Dehogy, õ zsidók kínzására lett nevelve!
Mihelyst elfogadod a tényt, hogy az emberek
egyéni döntésekkel bírnak és szabadon
hozzák meg azokat... Szabadon döntéseket
hozni egyet jelent azzal, hogy semmi sem befolyásol -
amit én egyáltalán nem tudok felfogni.
Mindannyiunk összes döntésére hatással van
a kultúra, amelyben élünk, a szüleink
és az uralkodó értékek.
Befolyásolva vagyunk - tehát nem lehetnek „szabad” döntéseink.
'Melyik a legnagyszerûbb állam a földön?' - a helyes válasz:
'Nem jártam még mindenütt a világban, így nem tudok
eleget a különbözõ kultúrákról ahhoz, hogy válaszoljak.'
Nem ismerek senkit, aki így beszélne.
Õk azt mondják, 'hát a jó öreg USA!
a legnagyszerûbb ország a földön!'
Nem tekintik át... 'Voltál már Indiában?' - 'Nem.'
Voltál már Angliában?' - 'Nem.'
Voltál már Franciaországban?' - 'Nem.'
Mire alapozod akkor a feltevésed?'
Nem tudnak válaszolni - dühösek lesznek rád.
Azt mondják, 'Az istenit! Ki a fene vagy te,
hogy megmondd nekem, mit gondoljak?!'
Érted... Ne feledd: eltévelyedett emberekkel van dolgod.
Nem vállalnak felelõsséget a válaszaikért;
a kultúra áldozatai, ami azt jelenti,
hogy a kultúrájuk befolyással van rájuk.
[4. rész: Felemelkedés]
Amikor az erõforrás alapú gazdaság ötletét fontolgatjuk,
gyakran számos ellenérv szokott elhangzani...
[EH!] (Félbeszakítva)
[Eh! Hé!]
[Na várjál csak egy percet!]
[Tudom én, mi ez. Ezt úgy hívják, cimborám, hogy marxizmus.]
[Sztálin 800 milliárd embert ölt meg az ilyen eszmék miatt...]
[Az apám a Gulágban halt meg!]
[Kommunista! Fasiszta!]
[Ha nem tetszik Amerika, elmehetsz máshová!]
Rendben, mindenki nyugodjon meg...
[Halál az Új Világrendre!]
[Halál az Új Világrendre!]
És ahogy a közönség irracionalitása
nõttön nõtt, döbbenten és összezavarodva:
a narrátor hirtelen halálos szívrohamot szenvedett.'
És a látszólag kommunista propagandafilm megszûnt létezni.
[Rendszerhiba]
[Utolsó mentés betöltése - Visszaállítva]
De tudod, beszéltem ilyesmikrõl embereknek
'agytrösztszerû' helyzetekben
tudod, ilyen Római Klub félékben és hasonlókban...
„Marxista!” - mondják.
Micsoda? Marxista? Hát ezt honnan szedted?
Van ez az ikonjuk, amibe kapaszkodnak -
Ez a Szent Gráljuk,
ráadásul egy ilyen egyszerû, érted.
Megkérdik tõlem, hogy szocialista vagyok-e, kommunista, vagy kapitalista
Azt mondom, egyik sem. Miért gondolod egyáltalán,
hogy csak ezek a lehetõségek vannak?
Ezeket a politikai konstrukciókat
olyan írók alkották meg, akik azt gondolták,
hogy a bolygónk végtelen erõforrásokkal rendelkezik.
Ezen politikai eszmék közül egy sem
gondol arra, hogy bármibõl hiány léphet fel.
Úgy hiszem, a kommunizmus, a szocializmus, a szabad piac, a fasizmus
mind a társadalmi evolúció lépései.
Nem juthatsz egyetlen hatalmas lépéssel
egyik kultúrából a másikba -
léteznek köztes rendszerek.
Még mielõtt bármilyen „izmusról” esne szó, ott van az életterünk,
amit az elõbb úgy fogalmaztam meg,
hogy az ezt követõ levegõvételedhez
szükséges feltételek összessége,
és ebben benne van a levegõ, amit lélegzel,
a víz, amit iszol, a biztonságod megléte,
a számodra elérhetõ oktatás -
mindezen dolgok, amiken osztozunk
és amik nélkül élet nem létezhet semmilyen kultúrában.
Szóval újra kell indítanunk az Élettér fogalmáról
és az élettér már nem „izmusok” kérdése.
Az „élet értékeinek elemzésérõl” szól.
A Pofátlanság Határán túl
Egyszerû történelmi tény,
hogy bármely társadalom uralkodó
szellemi kultúrája, mindig az adott
társadalom uralkodó rétegeinek érdekeit tükrözi.
Egy rabszolgatartó társadalomban
az emberekrõl és jogaikról alkotott hit
a rabszolgatartók érdekeit fogja tükrözni.
Ugyanígy egy társadalomban, amely bizonyos
emberek irányítására és milliók életébõl és munkájából
való gyarapodására alapoz,
az uralkodó szellemi kultúra
ezen uralkodóréteg érdekeit tükrözi.
Szóval, ha együtt nézed a dolgokat, látod, hogy
az eszmék amik áthatják a pszichológiát,
a szociológiát, a történelmet,
a politikai gazdaságtant és a politikatudományt,
mind alapvetõen tükrözik az elit érdekeltségeit.
És a tudósokat akik ezt jobban megkérdõjelezik
általában félrelökik, vagy
„radikálisoknak” állítják be.
A domináns értékei egy kultúrának
általában támogatják és fenntartják azt,
ami az adott kultúrában elismeréssel bír.
És egy társadalomban, ahol a sikeresség és
a státusz anyagi gazdagságban mérõdik,
- nem abban, hogy ki hogyan járul hozzá a társadalomhoz -
egyszerû megérteni, hogy miért olyan a világ állapota amilyen.
Egy értékrendszerzavarral van dolgunk,
melyben teljesen természetellenes módon
az egyén és a közösség jólétének elsõbbségét,
háttérbe szorítja a mesterséges vagyonszerzés
és a határ nélküli növekedés iránti káros vonzódás.
És, mint egy vírus, ez az értékrendszerzavar
átterjed mindenre, az államvezetésre
a médiára, a szórakozásra és még a tudományra is.
És a rendszerbe különbözõ
védõmechanizmusok vannak beépülve,
amik megvédik bármitõl, amik közbeavatkoznának.
A pénzügyi-piaci rendszer vallásszerû hívei,
a Status Quo (jelenlegi állapot) önjelölt védelmezõi,
állandóan kibúvót keresnek, hogy távol maradjanak bármilyen gondolattól
ami a hitvilágukkal összeütközésbe kerülhetne.
A leggyakoribbak ezek közül, az „Elõrevetített kettõsségek”
Ha nem Republikánus vagy, akkor biztos Demokrata.
Ha nem keresztény vagy, akkor lehet hogy sátánista.
És ha úgy érzed, hogy a társadalom jelentõsen fejlõdhetne,
hogy talán - nem is tudom -
mindenkirõl ugyanúgy gondoskodjon?
Akkor csak egy „Utópista” vagy.
És mind közül a legalattomosabb:
ha nem vagy a „szabad-piacért”
akkor maga a szabadság ellen vagy.
Én a szabadság híve vagyok!
Bármikor amikor a „szabadság” szót hallod
elhangzani bármilyen kormányzati tevékenységben
vagy bárhol máshol, ez dekódolva annyit jelent:
Egy maximális határt szabni annak, hogy pénzt
még több pénzzé forgassanak magánszemélyek.
Ennyi. Mikor olyasmit mondanak, hogy
'Több árucikk kell az embereknek';
'Ez szabadság a zsarnokság ellen' és így tovább
bármikor amikor ezeket látod, lefordíthatod erre
és szerintem fel fogod fedezni ezt a kölcsönviszonyt
bármikor amikor használják a kifejezést.
Ez talán egy szintaxis jelenségnek hívhatjuk.
A kormányzás szintaxisának megértése és igazi értékének felismerése.
ezt a szintaxis jelenséget tudatukon kívül használják.
mondhatják, hogy: „Ó! Én ezt nem így értettem!”
de igazából igen.
Ugyanúgy ahogy a nyelvtant is használod
és nyelvtani szabályokat is követed
anélkül, hogy rájönnél mik a szabályok...
szóval amivel szembenézünk, azt én úgy hívom „Uralkodó érték szintaxis”
ami ezt fejezi ki. Szóval bármikor ezeket a szavakat
használja a kormányzat: „a szabadság hiánya”, „szabadság”
vagy „haladás”, „fejlõdés”
Te szépen dekódolhatod õket magadnak.
Persze amikor a 'szabadság' szót hallod,
az általában ugyanabban a mondatban szerepel,
mint az valami, amit úgy hívnak: 'demokrácia'.
Lenyûgözõ, ahogy az emberek ma azt hiszik,
hogy ténylegesen befolyásolni
tudják azt amit a kormányuk csinál,
elfejetve, hogy a rendszerünk
természeténél fogva mindent eladásra kínál.
Az egyetlen szavazat ami számít az a pénz szavazata
és mindegy hogy aktivisták
mennyit kiabálnak etikáról és felelõsségre vonásról.
Egy piaci rendszerben, minden politikus, minden törvényhozás
és ennélfogva minden kormány is megvásárolható.
És még a 2007-ben kezdõdõ 20 trillió dolláros
bankkisegítésekkel,
amennyi pénz megváltoztathatta volna
például a globális energia infrastruktúrát
teljesen megújítható eljárásokra,
ehelyett ez a pénz olyan intézményekhez kerül
amik szó szerint nem csinálnak semmit, hogy segítsék a társadalmat
intézmények, amiket akár
holnaptól eltörölhetnénk minden gond nélkül...
A vak feltételezés miszerint a politika és a
politikusok az emberek jólétéért léteznek, tovább él.
A tény az, hogy a politika egy üzlet,
ugyanolyan mint az összes többi ebben a piacalapú rendszerben
és elõször a saját érdekükkel törõdnek, mielõtt bármi mással.
Én õszintén, legbelül, nem hiszek a politikai eljárásokban.
Szerintem a rendszer úgy húzódik össze és tágul ki ahogy akar.
Alkalmazkodik a változásokhoz.
Úgy gondolom a polgári jogok mozgalmát is csak hagyták
és alkalmazkodtak hozzá azok akik az országot birtokolják.
Szerintem pontosan látják, hogy hol szolgálják a dolgok a saját érdeküket,
pontosan tudják, hogy egy bizonyos mértékû szabadságot engedniük kell,
- a szabadság illúziója - adj az embereknek évente egy választónapot
hogy meglegyen nekik az értelmetlen választás ábrándja.
Értelmetlen választás - és mi megyünk mint rabszolgák és azt mondjuk
„Szavaztam.” A viták határai ebben az országban már rég
le vannak szögezve mielõtt a vita egyáltalán elkezdõdne, és
mindenki mást meg félretolnak vagy
kommunistának, hazaárulónak tüntetik fel õket.
„flúgos” mondják, vagy
„összeesküvés”. Tudod, direkt hozták létre ezt a szót.
Olyan dolgokra használják, amiken egy percre se szabad elmerengenünk:
hogy talán hatalommal bíró emberek esetleg összeülnek és tervezgetnek!
Ilyen nincs! Flúgos vagy! Egy összeesküvés elmélet gyártó!
És a rendszer védelmi mechanizmusai közül
kettõ rendszeresen visszatér.
Az egyik az az elv, hogy a jelenlegi rendszer idézte elõ
a bolygón bekövetkezett jelentõs fejlõdést.
Hát... nem így van.
Alapvetõen két fõ tényezõ okozta
az úgynevezett „gazdagság” növekedését
és a népességnövekedést.
Az egyik: a termelési technológiák exponenciális fejlõdése;
vagyis a tudományos leleményesség.
A másik: a bõséges szénhidrogén energiatartalékok felfedezése a korszak elején
- ami jelenleg a teljes társadalmi-gazdasági rendszer alapja.
A szabadpiaci / kapitalista / monetáris
piaci rendszer - nevezzük bárhogy is -
nem tett mást, csak meglovagolta e jelenségek hullámát,
egy torz ösztönzési rendszert és az említett két jelenség gyümölcseinek
véletlenszerû és súlyosan igazságtalan elosztási módszerét megteremtve.
A másik védekezõ mechanizmus a társadalmi elõítélet,
mely éveken át tartó propaganda eredménye,
amely szerint bármely más társadalmi rendszer
az úgynevezett „zsarnokság” felé vezetõ út.
Olyan neveket említenek, mint Sztálin, Mao, Hitler...
és az általuk kioltott emberi életek számát.
Bármennyire önkényesek is voltak ezek az emberek,
és az általuk fémjelzett társadalmi formák...
Ha halálról van szó,
- ha az emberi lények módszeres,
mindennapos tömegpusztításáról van szó,
a történelem során soha, semmi nem vette fel a versenyt azzal, amit ma tapasztalunk.
Éhínség - ezt az utóbbi száz évben legalábbis
nem az élelmiszerek hiánya okozta.
A relatív szegénység okozta.
A gazdasági erõforrások elosztása oly egyenlõtlen volt,
hogy a szegényeknek egyszerûen nem volt elegendõ pénzük,
hogy élelmiszert vásároljanak, ami pedig rendelkezésre állt volna,
ha meg tudták volna fizetni.
Ez a strukturális erõszak mintapéldája.
Másik példa: Afrikában és más vidékeken -
de különösen Afrikában -
emberek tízmilliói halnak meg AIDS-ben.
Miért kell meghalniuk?
Nem azért, mert nem tudjuk kezelni az AIDS-et.
A gazdag országokban is több millió a ***-fertõzött,
de õk nagyon jól megvannak,
mert megkapják a kezeléshez szükséges orvosságokat.
Afrikában az emberek
nem a *** vírus miatt halnak meg AIDS-ben,
hanem azért, mert nincs pénzük,
hogy megfizessék az életben tartásukhoz szükséges orvosságokat.
Gandhi is látta ezt. Õ mondta:
„Az erõszak leghalálosabb formája a szegénység.”
És tökéletesen igaza van.
A szegénység sokkal több embert pusztít el, mint a történelem összes háborúja,
többet, mint a történelem összes gyilkosa,
többet, mint a történelem összes öngyilkossága...
A strukturális erõszak több embert öl meg,
mint a viselkedésbõl fakadó erõszakos cselekmények együttvéve,
és ugyanakkor a strukturális erõszak
a viselkedésbõl fakadó erõszak legfõbb oka.
[Túl a csúcson]
A kõolaj, ami az emberi
civilizáció építményének az alapja, mindenütt jelen van.
Az iparosított világban az általunk elfogyasztott ételek minden egyes kalóriájához
10 kalóriányi szénhidrogén alapú energiára van szükség (olaj vagy földgáz).
A mûtrágyák földgázból készülnek.
A növényvédõszereket kõolajból állítjuk elõ.
Kõolajszármazékok hajtotta gépeket használunk a vetéshez, szántáshoz, öntözéshez, betakarításhoz,
szállításhoz és csomagoláshoz. Az élelmiszert mûanyagba csomagoljuk,
az is kõolaj. Minden mûanyag kõolaj.
Minden gumiabroncsban 26,5 liter kõolaj van.
A kõolaj mindenütt jelen van, széles körben használjuk. Ennek köszönhetjük,
hogy a bolygón, ha nem is pontosan, de közel
7 milliárd ember él.
Az olcsó és könnyen elérhetõ energia megjelenése -
mely mellesleg több milliárd
látástól vakulásig dolgozó rabszolga teljesítményének felel meg -
oly szélsõségesen változtatta meg a világot a múlt század során,
hogy a lakosság a tízszeresére nõtt.
De 2050-re az olajkészletek a jelenlegi lakosság
felét sem lesznek képesek ellátni,
ha életmódunkon nem változtatunk.
Hatalmas kiigazításra van szükség, hogy másképp éljünk.
Ma a világon minden hordónyi újonnan feltárt kõolajra 6 hordónyit használunk el.
Öt évvel ezelõtt 4 hordónyit használtunk el
minden újonnan feltárt hordónyi olaj fejében.
Egy év múlva már 8 hordónyi lesz a felhasználás
mindent fellelt hordóra.
Ami szerintem aggasztó, az az,
hogy világszerte sehol sem tesznek komoly erõfeszítést
a kormányzatok és ipari vezetõk, hogy valamit változtassanak ezen.
Vannak tétova próbálkozások több szélerõmû építésére,
és hogy talán az árapály-energiával is csinálnának valamit...
vannak kísérletek arra, hogy autóinkat picivel hatékonyabbá tegyük,
de semmi forradalmi újítást nem látni.
Minden intézkedés elenyészõ apróság,
és úgy gondolom, ez elég ijesztõ.
A kormányokat pedig olyan közgazdászok irányítják,
akik nem szeretik hallani azt, amirõl beszélünk,
és a fogyasztást próbálják stimulálni, hogy visszaállítsák a hajdani virágzást,
abban a reményben, hogy vissza tudják állítani a múltat.
Egyre több és több pénzt nyomtatnak mindenféle fedezet nélkül.
Tehát ha a gazdasági helyzet javul,
és a híres növekedés újra visszatér,
csak rövid életû lesz, mert
rövid idõn belül - évek helyett hónapokon belül -
újra nekiütközünk a kínálat korlátjának,
újabb árrobbanás,
és még mélyebb válság következik.
Úgy gondolom, ördögi körbe kerültünk.
A gazdaság növekedés fokozódik, majd az árak felmennek,
végül minden bedõl. Épp itt tartunk most.
Aztán fokozatosan lendül fel a gazdaság, de nem lesz már olyan térség,
ahol képesek leszünk olcsó energiát elõállítani.
Itt vagyunk a csúcson, az olajtermelés lejtõre került.
Nincs lehetõség arra, hogy felgyorsítsuk az olajkitermelést,
ami azt jelenti, hogy leállások következnek, az olajár visszaesik,
ahogyan 2009-ben is történt, de ahogy van egy kis „fellendülés”,
az olaj ára újra emelkedni fog.
Mostanában úgy 80$ körül mocorog egy hordó ára,
és látható, hogy még ezen a 80$ körüli szinten is -
a pénzügyi és gazdasági összeomlással a nyakukon -
az emberek igen nehezen tudják ezt megfizetni.
A világ olajtermelése jelenleg nagyjából 86 millió hordó naponta.
Az elkövetkezõ 10 éveben hozzávetõlegesen
14 millió hordót mással kell helyettesíteni.
És még nincs semmi, ami ennek a keresletnek
akár 1%-át is fedezhetné.
Ha nem teszünk valamit elég gyorsan,
hatalmas energiahiány lép fel.
Szerintem az a nagy hiba, hogy nem ismertük fel
már egy évtizeddel ezelõtt, hogy közös erõfeszítéssel
kellene fejleszteni
a fenntartható energiaformákat.
Úgy gondolom, unokáink elképedve fognak erre visszatekinteni.
„Hisz tudtátok, hogy egy véges mennyiségû
áruról van szó...
Hogy képzeltétek azt, hogy olyasmi köré
építitek a gazdaságot, ami elfogy?”
A történelem során fajunk elõször néz szembe
egy alapvetõ erõforrás kimerülésével,
amely nélkül jelenleg nem vagyunk életképesek.
A poén pedig az, hogy annak ellenére,
hogy az olaj egyre ritkább,
a gazdasági rendszer vakon erõlteti tovább
ezt a rákfenés növekedési modellt...
hogy az emberek újabb és újabb olajüzemû autót vegyenek,
hogy emelkedjen a GDP, és munkahelyeket teremtsünk, ezzel is csak sürgetve a hanyatlást.
Vajon vannak megoldások, amelyek helyettesíthetnék
a szénhidrogén-gazdaság építményét?
Persze, hogy vannak.
De az út, amelyet be kellene járni a változások eléréséhez,
nem járható be a piaci rendszer protokolljai szerint,
amely az új megoldások bevezetését
csakis a profit mechanizmusán keresztül teszi lehetõvé.
Az emberek nem fektetnek megújuló energiába,
mert nincs benne pénz sem rövid, sem hosszútávon.
A dolog keresztülviteléhez szükséges elhivatottság
csak súlyos anyagi veszteségeket von maga után.
Tehát nincs rá pénzbeli ösztönzés, és ebben a rendszerben
pénzbeli ösztönzés nélkül nem történik semmi.
Az olajtermelés tetõzésre ráadásul csak egyike
az egyre közeledõ környezeti-társadalmi vonatszerencsétlenség
számos következményének
A másik az édesvíz-készletek kimerülése.
Az édesvízbõl, amely létünk alapeleme,
máris hiány mutatkozik
2,8 milliárd ember számára,
és a jelenlegi ütemben 2030-ra már 4 milliárd ember maradhat víz nélkül.
Élelmiszertermelés:
A szántóföldjeink, amelyeket jelenleg
élelmünk 99,7%-ának megtermelésére használunk,
40-szer gyorsabban használódnak el, mint ahogy regenerálódni képesek,
és az utóbbi 40 évben
a szántóföldek 30%-a vált terméketlenné.
Nem beszélve arról, hogy a szénhidrogén
mai mezõgazdaságunk gerince, és ahogy fogy...
úgy fogynak majd az élelmiszerkészletek is.
Az erõforrásokat illetõen általánosságban elmondható,
hogy a jelenlegi fogyasztási szokások mellett 2030-ra
már 2 bolygóra lesz szükségünk az ütem fenntartásához.
Nem beszélve a különféle létfenntartó funkciót ellátó
biorendszerek kihalási hullámokat
és környezeti destabilizációt okozó
folyamatos pusztulásáról.
Mindezen tényezõk mellet ott a
szinte exponenciális népességnövekedés,
2030-ra a bolygó lakossága
meghaladhatja a 8 milliárd fõt.
2030-ig csupán az energiatermelésben
44%-os növekedésre lenne szükség, hogy a keresletet fedezni tudjuk.
Újfent, mivel pénz az egyedüli tényezõ, mely cselekvésre buzdíthatna,
hogyan várhatjuk, hogy a bolygó akár egyetlen országa is
meg tudja fizetni a hatalmas átalakításokat,
amelyekkel forradalmasítható a mezõgazdaság,
a vízfeldolgozás, az energiatermelés meg minden?
Mikor az adósságok világméretû piramisjátéka
lassan az egész világot megbénítja...
Nem beszélve arról,
hogy a most tapasztalható munkanélküliség
megszokottá válik,
a technológiai munkanélküliség természetébõl adódóan.
Nem lesznek új munkahelyek.
Végül széleskörû társadalmi kilátásaink az alábbiak:
1970 és 2010 között a szegénység megduplázódott
a fennálló rendszernek köszönhetõen...
a jelenlegi helyzetünk ismeretében -
valóban úgy gondolod, hogy más is jöhet,
mint a szegénység újabb kétszerezõdése...
mint még több szenvedés és tömeges éhínség?
[A Kezdet]
Már nem lesz semmiféle fellendülés.
Ez nem egy elhúzódó válság,
melybõl egy napon kikecmergünk.
Úgy gondolom, hogy az elkövetkezõ gazdasági összeomlásokat
súlyos civil lázongások fogják követni.
Amikor a munkanélküli segélyt nem fizetik,
mert az államoknak nincs pénze rá.
Majd amikor a helyzet annyira elmérgesedik, hogy az emberek
elvesztik hitüket megválasztott vezetõikben, változást fognak követelni,
ha közben meg nem öljük egymást,
vagy el nem pusztítjuk a környezetet.
Én csak attól tartok, hogy elérkezhetünk a ponthoz, ahonnan nincs visszaút...
és ez végtelenül aggaszt.
Mindent megteszünk, hogy elkerüljünk egy ilyen helyzetet.
Világos, hogy egy hatalmas átalakulás küszöbén áll az emberiség...
Amivel jelenleg szembesülünk, az egy alapvetõ változás
a múlt századból ismert életvitelhez képest.
A gazdaság és a bolygó erõforrásai között
muszáj kapcsolatnak lennie,
legyen az erõforrás akár maga az állatvilág vagy a növényvilág;
az óceánok egészsége vagy bármi más.
A pénzalapú gondolkodásmód addig nem nyugszik,
míg az utolsó emberi lény el nem pusztul.
A bennfentesek csoportja bármit meg fog tenni, hogy hatalmon maradjon,
és ez az, amit észben kell tartanod.
Bevetnek katonaságot, haditengerészetet, hazugságokat...
bármit, ami rendelkezésükre áll a hatalmon maradáshoz.
És sosem fogják feladni,
mert nem ismernek egyetlen más rendszert sem, mely életben tartaná a fajtájukat.
[Élõ adás New Yorkból]
[Általános tüntetések miatt leállt a világgazdaság]
[Élõ adás Londonból]
[Élõ adás Kínából]
[Élõ adás Dél-Afrikából]
[Élõ adás Spanyolországból]
[Élõ adás Oroszországból]
[Élõ adás Kanadából]
[Élõ adás Szaúd-Arábiából]
[Magasba szökik a nyugati országokban a bûnözési ráta]
[Az ENSZ általános szükségállapotot hirdet]
[Az általános munkanélküliség eléri a 65%-ot]
[Továbbra is világháború kitörésétõl tartanak]
[Az adósságok bedõlése élelmiszerhiányt okoz]
[Vegyétek vissza]
[Ugyan nem jelentettek erõszakot
a példa nélküli tiltakozások során...
úgy tûnik, hogy dollárok milliárdjainak megfelelõ összeget
vesznek fel módszeresen
a bankszámlákról világszerte...
minden bizonnyal azért, hogy a világ
központi bankjai elé zúdítsák azt.
[EZ A TE VILÁGOD]
[EZ A MI VILÁGUNK]
[ITT A FORRADALOM IDEJE]
[WWW.THEZEITGEISTMOVEMENT.COM]