Tip:
Highlight text to annotate it
X
Számomra a snowboardozás
egyetlen szó:
élet..
Az élet
mindent meghatároz.
Honnan származik a snowboardozás?
Válaszolok a kérdésre.
Minden az én kis deszkámmal kezdődött.
A vietnámi időkben történt.
Nagyon komoly dolog volt.
A modern snowbordozás gyökerei a 60-as évekig vezetnek vissza.
Ez országunk legfontosabb időszakának kezdete volt.
Amerikában forradalmi változások mentek végbe.
Eltávolodtunk az addig általános, régimódi gondolkodásmódtól,
és egy új korszakba léptünk
Vietnám alatt rengeteg marhaságot csináltunk,
tiltakoztunk a kormány politikája ellen,
és hosszú hajat növesztettünk.
Rengetegen szörföztek és csináltak hasonló dolgokat akkoriban.
Minket is beszippantott egy pillanat alatt.
A szörfözés mindig is népszerű volt,
de az ellenkultúrális mozgalomnak köszönhetően még inkább az lett.
A varázsa partról partra terjedt,
a hatását több ezer kilométerre is érezni lehetett,
például Lake Michigan havas partjainál.
Mindig azt kívántam, bárcsak tudnék szörfözni.
Amikor épp nem tudtam az óceánon lenni,
az egyetlen dolog, amit tehettem, Amikor épp nem tudtam az óceánon lenni,
az egyetlen dolog, amit tehettem,
hogy filmeket néztem.
1965. december 25-én
egy hatalmas hórakás keletkezett a Lake Michigen partjánál.
A feleségem, aki 8 hónapos terhes volt,
bejött a nappaliba, és azt mondta:
"Sherm, ki kéne vinned a gyerekeket a házból."
A szükség szüli a legjobb ötleteket.
A legidősebb lányom, Wendy 81 cm-es K-Mart sílécét
és a másik két kis sílécet egymáshoz illesztettem, és összekötöztem.
Azt mondtam, Istenem...
szörfözünk.
Ez a domb itt valójában egy hullám, amin egész nap szörfözhetünk.
A feleségem találta ki a szót: "snurfer".
Nem bírod ki nevetés nélkül.
Mindenki belevetette magát a játékba,
még az apám is,
aki leült és csak annyit mondott:
"látod, ez nagyon jó móka".
A síelés a Brunswick Vállalat otthona.
Amikor azon töprrengsz, mit is csinálj…
Nos, ők tekepályákat, tekebábúkat és tekegolyókat készítenek.
Két-három nagyon jó barátom dolgozik náluk.
Hívd fel az egyik barátod, és tekézz a Brunswickben holnap.
A Brunswick meg akarta ragadni az alkalmat,
mielőtt más teszi meg helyette: kifejlesztette a Snufer-t.
A gördeszka-kultúra, ami akkoriban egyenlő volt a lázadással, akkor élte virágkorát.
A város utcáit eluralta a lazaság terrorja.
Talán ez volt a gyerekek legszervezettebb kísérlete arra, hogy uralkodjanak a világon.
Majdnem ugyanazt csinálják, amit a hullámok hátán.
A Snurfer-t téli gördeszkának nevezték.
Az időzítés jó volt,
a körülmények is, úgyhogy brilliáns megérzés volt, hogy most kell lépni.
Először lesikló versenyekkel kezdtünk a helyi Állami Parkban, ami jó mókának bizonyult.
Egyre többen jöttek.
A snurfing a kedvenc sportom.
Majdnem mindennap űzöm,
és ugyanaz a deszkám 12 éve.
A snurfing minden korosztály számára megfelelő lehet,
akár játékként, akár sportként.
A siklók között persze ott megtaláljuk a felháborító hot-doggereket éppúgy, mint a vasárnapi snurfereket.
Először ők ajánlottak fel pénzt a versenyekre.
Ekkor történt, 1979-ben, hogy Jake Burton Carpenter részt vett egy versenyen.
Én vagyok a Burton Snowboards Jake Burton Carpenter-je, a Londonderry Vermontból.
Azokon a deszkákon még alig lehetett csúszni,
de bejött, így ennek áldoztam az életem.
Örökké hálás leszek neki az energiáért, amit még fiatalemberként beletett,
és a lemondásért, az áldozatokért, amit az ügy érdekében hozott.
Nos, a Brunswick Vállalat megcsinálta a snurfert, amit az elmúlt 10 évben használtam,
de eközben senki sem fejlesztette tovább.
Ha Keleten élsz, és unod már a deszkát, akkor csak elhatározod, hogy csinálsz valamit magadtól.
Hozott pár deszkát a sajátjai közül. Szélesebbek és nagyobbak voltak, amit ő készített.
Kivágott egy gumibelsőt és a deszka fölé helyezte,
így került rá egy kötésféleség.
Ez egy jó all-round deszka.
Nagyon sok jó deszka van, és ez egy jó sport.
Remélem, mindenki ezt gondolja Colorado környékén.
A technikai előnyeink hatalmasak voltak az korábbiakhoz képest.
Az emberek azt mondták:
"Aszta, szíjazd magad a deszkához, mert ez hihetetlen!"
77-ben indítottam el a vállalatot, és nagyon-nagyon kemény menet volt.
A gyárat mindössze éjfél és hajnal 4 között tudtam használni.
Ezt a deszkát is olyan fél 4 körül csinálhattam.
Eleinte senki sem akart venni.
Szerintem, eléggé lentről kezdte.
A gyereknevelés a keleti parton végül fegelmet vitt az életébe,
hogy aztán tovább tudjon lépni, mint üzletember, és mint snowboardos.
New York-ban nem voltam túl boldog.
Nevetséges időbeosztásban dolgoztam
egy olyan cégnél, amelyik kisebb vállalatokat adott el nagyobbaknak.
Nagyon keményen kellett volna dolgoznom, hogy a saját dolgaimra is legyen időm.
Az anyám meghalt, amikor még nagyon fiatal voltam, és örököltem utána valamennyi pénzt.
Ez segített továbblépnem. Otthagytam a munkámat és belevágtam a snowboard-készítésbe.
Úgy vágott bele, mintha csak ezt tanulta volna.
Amikor belekezdesz valamibe,
kiszámítható ***ázatot vállalsz,
aztán végrehajtod a feladatot.
1981-ben,
itt a Ski Cooper-ben rendezték meg a legelső valódi versenyt.
A keleti part találkozott a nyugatival.
Egyértelmű volt, hogy egy hosszú évekig tartó versengés veszi kezdetét a hegyen.
Szerintem, az érem két oldala volt:
egyik a keleti part, a másik meg a nyugati.
Egyikük egészen lentről kezdte,
míg a másik a hamisítatlan kaliforniai álmot élte:
Tom Sims és Jake Burton.
Amikor előszor találkoztam Tom Simsszel,
össze volt gabalyodva egy 182 cm magas szőkével
és
rocksztár volt.
Az egész a túlélésről szólt,
és ő komoly fenyegetést jelentett a számomra.
Jake Burton azt gondolta, hogy tőle loptam a snowboardozás ötletét,
és feldúlt volt emiatt, pedig nem volt igaza.
Akkor már 15 éve snowboardoztam.
Sziasztok!
A nevem Tom Sims,
és azért vagyok itt, mert indultam az első nagyobb ski-board versenyen.
18 évvel ezelőtt, 1963-ban én találtam ki a ski-boardingot,
vagyis a havon szörfözést.
Azt akarta, hogy őt nevezzék a sportág kitalálójának,
Ez nehéz időszak volt a számomra,
mert közben tudtam, hogy én már előtte is árultam snowboardokat. Ez egy rosszízű rivalizálás volt kettőnk között.
A gyerekek, akik ugyanúgy imádják a gördeszkázást és a szörfözést, született tehetségek.
A snowboardozás számomra az életet jelenti.
A gördeszkázással kezdődött minden.
Amikor épp nem tudtam szörfözni, az utcákon toltam mezítláb, úszónadrágban.
Amikor először találkoztam Tommal, egy kommunában élt. Elég közel kerültünk egymáshoz.
Önellátók voltunk, csirkét ettünk, tojásunk is volt, füveztünk,
szörföztünk egész nap, vagy ha azépp nem ment, akkor deszkáztunk.
Csodálatos időszak volt.
Amikor körülbelül 7 éves voltam, a szüleim elvittek síelni.
Imádtam, azonnal beleszerettem.
Ebben az időszakban a síipar nagyon zárt világ volt,
nem nyitott se az új ötletekre, se az új emberekre.
Ha volt pénzed, síelhettél, ha nem volt, akkor meg nem
Jake üzletember volt.
Bárki másnál jobban értett a síiparhoz, mert megértette, hogy szervezettebbnek kell lennünk.
Jake határozottan előre látta, hogy mit akar kezdeni a snowboardozással.
Tom egy faházban élt Santa Barbarán,
ahol felépítette a világ legnagyobb gördeszkás cégét.
Ebben az időben mi készítettük a legjobb kerekeket és deszkákat.
A deszkások legjobbjai közül sokan osztották a véleményemet arról,
mit jelent a gördeszkázás.
Ha gördeszkás lennél és Kaliforniában élnél,
a legfontosabb dolgod az lenne, hogy beülj a kocsidba,
megkeresd a legjobb pool-t,
bemássz és gurulj egyet.
Nem deszkázhatsz a parkban,
a fiatalok klubjában,
nem használhatod a YMCA-t,
és semmilyen felszerelést.
A gyerekeket az utcára kényszerítették.
Itt van velünk a világ egyik legnagyobb bajnoka,
Tom Sims.
Ez célzás volt, ugye?
Hát persze!
Úgy értem, valójában többezer ember deszkázik.
Sőt, több százezer.
Tom, úgy értem, hogy neki volt stílusa, Sőt, több százezer.
Tom, úgy értem, hogy neki volt stílusa,
és az természetes volt a számára, hogy ezt átviszi a snowboardozásba is.
Akik snowboardozni kezdenek, ők a deszkások.
Jake-nek és nekem teljesen más meglátásaink voltak, például, hogy milyen irányba haladjon ez a sport,
ezért nagyon nehezen indult a kapcsolatunk.
Hol lesz az ugrató?
Nem hiszem, Jack... Nem hiszem, hogy találunk bármi valóban meredeket.
Nem tudjuk megcsinálni a nagy ugrót. Nem lesz meg az óriás kicker.
25 láb távolság elég lesz.
Tom valójában azt gondolta:
"Nincs elég eszközöm, hogy kiüssem ezt a srácot."
De Tom simán azt mondaná:
"Rossz üzletember vagyok."
Jelenleg van 5 vagy 6 nagyon jó ski-board gyártónk,
ezért a gyerekek, akik deszkát vennének, most bőven tudnak miből válogatni.
Szerintem Tom Sims találta ki a snowboardot,
de hogy ez a valódi snowboard vagy sem, azt nem tudni.
Úgy gondolom, sok ember állíthatná ugyanazt magáról, mint ő.
A vélemények különböztek, attól függően,
hogy a keleti parton voltál Jake Burtonnal, Utahban Winterstickkel,
esetleg te voltál Sims vagy Chuck Barfoot itt a nyugati parton.
Úgy fest, valaki mindhárom kategóriában jól szerepelt.
Szoros verseny volt,
az összesítettel kezdeném.
A harmadik helyezett Tom Sims,
a Sims Board támogatottja.
Hány pontot szereztek?
Ötöt
oh várj, várj egy kicsit, tartsd, hibáztam.
Harmadik lett Jake...
és négy pontot kapott...
második lett Tom Sims,
és a srác, aki pedig megnyerte a freestyle-t, Scott Jacobson...
Ő Utahból érkezett.
Jó zenehallgatást hazafelé.
Tapsoljuk meg a ridereket!
Nagyszerű alkalom volt,
és reméljük, a jövőben képesek leszünk valami professzionálisabbat létrehozni.
Nagyon jó verseny volt,
annak ellenére, hogy ez volt az első.
Jövőre olyat csinálunk,
amit az ABC nemzetközi sportcsatorna is lead.
Ez a legnagyszerűbb verseny.
Remélem, sokkal gyakrabban fogják megrendezni.
Burton és Tom Sims a legnagyobb nevek akartak lenni a snowboardozásban.
A következő években a kettejük versengése lendítette fel e fiatal sportágat.
Nos, van számodra egy remek meglepetésünk ma este:
a snowboardozás.
Ez a legőrültebb dolog, amivel manapság találkozni lehet
Tom Sims olyan nyelven beszél, amit csak egy snowboardos ért meg.
Teljes fémszélek,
grafit belső,
központi petex,
ABS, kevlár
grafit, megerősített kötések, tehát a sport…
Mit jelent ez az egész?
Azt jelenti, hogy ez egy high-tech sport.
Először is valahogy a lábunkat kellett a deszkához erősíteni,
aztán kötést gyártani.
Egyre több dolgot átvettünk a síelésből,
hogy még erősebb és strapabíróbb deszkáink legyenek.
Tom, a snowboardozás sport.
Hogy érzel ezzel kapcsolatban?
Nos, ez a sport az elmúlt 3 évben lett népszerű,
vagyis nagyon úgy tűnik, most már nincs megállás.
Az elmúlt két évben nagyon sok fejlesztés történt,
így a riderek most már komolyabb terepeken is csúszhatnak,
és a versenyek és a gyerekek is egyre komolyabbak lesznek.
Nagyon megy, évről évre megkétszereződik a snowboardosok száma,
egyre csak terjed, ez a legjobb sportőrület.
Aki megunta a síelést, azok mind snowboardozni mentek.
Éljen a snowboard!
És ugye, itt fixen hozzá vannak kötve a deszkához?
Nincs biztonsági szíj, mint a sínél?
Legalább kettőre van szükségem, Tommy és akkor ma végre kisüt a nap?
Sosem számított, milyen volt az idő.
Ők csak arra koncentráltak, hogy a termékeiket fejlesszék.
A rivalizálás Tom és köztem hihetetlen ütemben fejlesztette a sportot.
A sport gyorsan feljődött,
ám volt egy nagy akadály.
A helyi sípályákon nem igazán engedik, hogy a hódeszkások is használják a felvonókat,
de legalabb a hosszú felfelé séta jó formában tart.
A síipar utált minket.
Úgy tettek, mintha nekünk nem lennének jogaink,
mintha másodosztályú polgárok lennénk
és mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy távol tartsanak bennünket.
El kell őket szeparálni.
Veszélyt jelentenek a síelőkre ezek a…
hogyishívják…
deszkások.
Ha elesnek, kilövik maguk alól a deszkát, és az ha eltalál valakit, biztosan eltöri a lábát. Olyanok, mint a rakéták.
Mindig van megoldás.
Fel kellmászniuk a hegy tetejére,
és ott találni egy félreeső ösvényt, ahol nem kaphatják el őket.
A járőr azt mondja, sok munkája van emiatt.
Legtöbbjük nem együttműködő,
és van, aki ivott is.
Próbáljuk elérni, hogy engedélyezzék a snowboardozást,
de a ők soha nem sieltek,
ezért nem ismerik a hegyi etikettet.
Mindenki együtt bulizott, dorbézoltunk, és sokszor kerültünk börtönbe is...
tiszta punk!
Azt gondolom, hogy sokan, akik snowboardosok lettek,
kortárs punk zenét hallgattak,
hozták magukkal a harcos attitűdöt meg a szenvedélyt,
és alapvetően változtatták meg
a síipar arculatát, de anélkül, hogy tudtak volna róla.
Lila haj, karikák az orrban
és
vad ruhák.
Az energiaszint az égig ért.
A légkör olyan volt, mintha a gimnáziumban lennél, ahova nem tudsz beilleszkedni.
Tényleg nem tudtuk, hogy mit csinálunk,
és hogy olyan dologért vagyunk oda,
amiből majd valami nagy lesz.
Mi csak élveztük a pillanatot.
Szerencsére, voltak olyan arcok, mint Norm Saylor
a Donner Ski Ramps-től,
aki a kezdetektől mellettünk állt.
Az első embernek, aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy vehet-e felvonójegyet,
az egyik kezében 10 dollár volt,
a másikban meg egy snowboard.
Azt válaszoltam neki, hogy “tudod mit, kell az a 10 dollár”.
Aztán tódulni kezdtek a kölykök, a skatepunkok.
Nem tudtam megmondani nekik, hogy mit csináljanak,
mert nem hallgattak rám.
Ezért csak annyit mondtam, hogy “add ide a 10 dollárt és viszlát”.
Szidtak minket.
Azt mondták, takarodjunk és foglalkozzunk a saját dolgunkkal.
Miért akarod megmondani nekem, hogy mit tegyek?
Sajnálom, de rosszul gondolod, ha azt hiszed, hogy
"megcsinálod a munkád, elmész a suliba, betartod a szabályokat, a kreativitás meg semmit sem ér."
Az új divat a neon lett.
A sok punk a turiból szerezte be a cuccait.
Ezt tudtuk megfizetni.
Nem fogadtak el,
mert nem olyanok voltunk,
nem úgy beszéltünk és viselkedtünk, mint ők. mert nem olyanok voltunk,
nem úgy beszéltünk és viselkedtünk, mint ők.
Látsz bármi esélyt a kompromisszumra a jövőben?
Egyáltalán nem.
Jake Carpenter sokat tett azért, hogy kinyíljanak előttünk a kapuk.
Ő beszélt a sípályák vezetőségének nyelvén.
Hatalmas mennyiségű energiát és áldozatot fordított arra,
hogy rávegye a sípályákat a boardosok elfogadására.
A pályák nem fogadták be a snowboardosokat,
úgyhogy másik helyet kellett találniuk a csúszásra.
A sielés kábé 20 dollár volt a felvonóhasználattal együtt,
ami nagyon sok pénz volt
“vegyél egy deszkát, mászd meg a hegyet, és csússz le”.
Beültünk a kocsiba, de nem pool-okat kerestünk,
hanem szpotokat.
Volt kocsink, volt hóláncunk
és voltak a helyek, amik csak ránk vártak.
Olyan volt ez, mint aranyat ásni.
Ez olyan, mintha valaki ezt már használta volna.
Valószínűleg még mindig.
Mike Chantry felhívott,
hogy talált egy negyedívet hóból az erdőben,
és azt mondta, ezt minenképpen látnom kell.
Szerintem menő.
Szemétlerakó volt,
buldózerrel temették el a szemetet.
Terry Kidwell,
Shaun Palmer,
Keith Kimmel.
Arra emlékszem, hogy ott ülök,
jönnek ezek a srá***, akik elég vadul néznek ki.
Úgy festettek, mint a gyerekek a trailerparkokból, a koszos otthonokból,
és másuk sincs, csak a snowbordozás.
Amikor elkezdtem snowboardozni,
nem mehettünk a sípályákra, hegyet kellett másznunk.
Megosztottunk néhány Winterstick-et négyünk között.
Volt egy in run
meg egy ugrató,
de csak egy.
Történelmileg
ez az a hely, ahol a freestyle megszületett.
Minden pár deszkás trükkkel kezdődött,
majd megpróbáltuk kitalálni, hogy mit tudnánk még megcsinálni a snowboarddal.
Jól vagy?
Beszorultam!
Ők voltak a legkomolyabb tesztelők.
Durván adtak a cuccnak.
Terry Kidwell egyből bennt volt a csapatban.
Őrületes felvételek,
meg az is, ahogyan fiatal korunkban megszületett a snowboardozás ötlete a fejünkben.
"Ez valóban gördeszkázás a havon! Tényleg megcsináltuk!"
ezek a gondolatok kavarogtak a fejünkben akkoriban.
Csodálatos,
komolyan csodálatos volt.
Ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk egy félcső versenyt.
Ez volt az első alkalom, amikor olyasmi történt a snowboardozással, ami azelőtt még soha.
Mint az első rakéta, amit a Holdra lőttek.
Az első félcső.
Jelentős pillanat volt.
Hey, mondd meg Terry-nek,
hogy hagyja abba, összefröcsköli az optikámat
Szinte mindenki más stílusban csúszott.
A félcsőben derült ki, ki az, aki már deszkázott korábban, és ki nem.
A Burton fiúk lejöttek a hegy oldalán,
mindegyik ugyanolyan ruhában,
ugyanúgy gyakoroltak, bemelegítettek,
majd rákészültek az indulásra.
Az egyik srác, Alan Ambruster,
Terry Kidwellel
együt próbálta megtanulni a McTwistet.
Snowboarddal szinte lehetetlennek tűnt.
Emlékszem, hogy csak ültem ott, és arra gondoltam,
ezek a srá*** teljesen mást forgatnak a fejükben,
mint ami ma itt történni fog.
Amikor azt mondja, "kész, gyerünk"
akkor indulhatsz is, de nem kell kapkodni, van időd.
Jake ezt inkább versenynek tartotta,
a freestyle ellentétjének
Azt gondolta, hogy ez nem snowbordozás.
Ő, Tom meg a többiek sokszor tanakodtak ezen.
Az egész a versenyről szólt,
erről kellett szólnia.
Nem tudtuk, hogy milyen a pálya,
és hogyan kanyarodik majd a deszka.
Szükségünk volt erre az időszakra.
Jake azon a véleményen volt,
hogy a félcsövet tegyük ki a versenyekről.
Én viszont azt szerettem volna, ha van félcső a snowboard versenyeken.
ha van félcső a snowboard versenyeken.
Létrehoztuk a versenyt,
hogy a sport megerősödjön,
meg azért is, hogy bekerüljön a tv-be,
és a síelők lássák, uraljuk a deszkát.
A félcsövezés a snowboardozás igazi vonzerejét adta:
gördeszkázás gördeszka nélkül,
olyan jelszavakkal, mint a
"hasits haver!".
A Sims csapat riderei
szakértő gördeszkások voltak,
úgy hasítottak,
hogy az egyáltalán nem tette boldoggá a keleti Burton csapatot.
Ők bojkottálták a félcsövezést,
míg végül meggyőztem őket arról,
hogy jó móka.
Alapjában véve minden a riderektől származik.
Azt se én mondtam,
hogy ez a sport alpin vagy freestyle vagy valami ilyesmi.
Minden a riderektől jött.
Ez a legegészégesebb dolog ebben a sportban.
Elég nyilvánvaló volt,
hogy amit az emberek látni akarnak,
az a show csúcsa,
a félcső snowboardozás.
Burton rájött,
hogy félcső snowboardozás egy varázslat,
amit mindenképpen használnunk kell,
különben kiütnek minket a nyeregből Sims ***ány srácai.
Miután a elfogadta a félcsövezést,
egy újabb fontos kérdés következett:
ki csússzon a Burton deszkával?
A snowboardozás olyan, mint az élet:
vannak benne mókás
meg durva pillanatok, félsz,
és néha úgy tűnik, csak dolgozol,
néha meg csak jól érzed magad.
Szerintem Craig volt az első
igazi snowboardos,
aki valóban időt,
energiát fektett bele,
és folyamatosan gyakorolt, hogy egyre jobb legyen.
Craig nagyon stílusos volt,
másképp snowboardozott, mint bárki más,
ezért mindenki
felnézett rá,
és olyan akart lenni, mint ő.
Craig az egyik barátom,
tisztelem őt,
csapatban párszor snowboardoztam már vele,
és nem tudok mást mondani róla,
csak azt, hogy talán ő a legjobb snowboardos a világon
Craig maga volt a
snowboardozás lelke.
Craig Kelly
egy ugyanolyan mocskos alak,
mint én.
Ha elutaznánk együtt egy hétre valahova,
biztos nem fürdenénk....
Hé, hé, hé, mi van?
Nagyon nyájas
és szerethető figura,
aki szépséget és örömet kölcsönöz a snowboardozásnak.
Mennyi idő alatt jutottál el ide?
Először csak a szórakozás kedvéért csúsztam,
de pár nap múlva már ismertem a hegy összes pályáját.
Az első versenyt
a Seattle-ben megrendezett Packwest Ski Area-n nyertem.
Ugyanitt volt
az első randim Kelly Joe-val is,
véletlen kis egybeesés.
Itt nagyjából 50 dollárt nyertem,
ami szinte semmi,
viszont két héttel később már világbajnokságot nyertem a Colorado-i Breckenridge-ben, szlalomban.
Egy profi snowboardos indult az összes alpin versenyen,
aztán jött a félcsövezés,
és már minden az összesített címről szólt.
Craig
bár puha bakancsban csúszott,
de alpinban és freestyle-ban is jól teljesített.
Odajött hozzám Craig Kelly, és azt kérdezte,
van-e mód rá, hogy a Sims csapat tagja legyen.
Láttam már őt csúszni,
úgyhogy odaadtam neki a snowboardomat.
Amikor snowboardoztunk, mindig úgy éreztem, ő a testvérem.
Nagyszerű volt a stílusa,
és nagyon jó hatással volt a többi riderre is a csapatból.
Végül rájöttem, hogyan tudnék ebből pénzt csinálni,
és legalább az utazásaimat kihozni nullára.
A legfontosabb mindig az volt,
hogy el tudjak utazni oda,
ahol tökéletes a hó a csúszásra,
ahol igazán kiélvezhetem a snowboardozást egész évben.
No és persze nyerni is nagyon jó volt.
A Sims csapatban rövidesen
Craig Kelly lett a legjobb félcső rider.
A srá***
elkezdtek fotókat készíteni a magazinok számára,
az emberek pedig videózták őket.
Volt Juicy Fruit reklám is, meg ilyenek.
Az igazság Craiggel kapcsolatban az,
hogy okosan bánt a pénzzel és jó üzleteket kötött.
A Juicy Fruit reklámmal például
tízszer többet keresett, mint a többi rider
akik persze egyből el is tapsolták a lóvét.
De ő nem…
A sport a figyelem központjába került.
A sportág körül hirtelen új arcok tűntek fel,
pénzes emberek, akik nem is snowboardoztak.
Kialakult egy közeg,
akiket a kapzsiság motivált.
Nagy változások történtek:
a lelkesedésből született és az ismeretlenségből érkezett sport
hirtelen a nagy pénz és a mainstream közepében találta magát.
Mi lenne, ha Jake Burton, a ravasz üzletember
olyan döntést hozna, ami megingatná a Sims Snowboarddot?
Jake Carpenter rájött,
hogy a stabilitáshoz szüksége van egy top freestyle riderre.
Azt gondolom, Jake
egyre éhesebb és keményebb lett,
volt is érzéke az ilyesmihez, mindent megtett érte,
Tom viszont nem igazán koncentrált erre.
Nektek srá*** télen el kéne mennetek boardozni.
De még jobb, ha elvisszük őket most.
Úgy érted
HYPERSPACE?
A Sims-et egy csapat gyerekkel csinálta,
én voltam az egyik.
Ott ültünk szemben
az ex-brókerrel,
akinek feltehetőleg temérdek pénze volt,
és próbáltuk legyőzni.
De ez a végzet volt,
tényleg csak a végzet, amit sosem értünk el.
Kaptam egy rakás ígéretet,
de aztán sok minden elromlott a Simsszel.
Reméltem, hogy a dolgok majd jobbá válnak,
de nem.
Nem volt új deszka,
csak mindig ugyanazok a régi dolgok.
Jake Burton hallotta,
hogy Craig Kelly nem volt elégedett a Simsszel.
Amikor felmerült Craig Kelly neve,
mint lehetőség,
Jake ráharapott.
Craig Kelly azt akarta,
hogy meghallgassák.
Egy olyan céget akart, amelyik elkötelezi magát a snowboardozásnak
és tudta, hogy velünk ez a helyzet.
Jake csendben tárgyalásokba kezdett Craiggel.
Azt mondták Craignek, hogy a snowboardosoknak sok pénzt kell keresniük.
Mindent megígértek neki,
én pedig hirtelen rájöttem, hogy a Burton felvette őt
egy csomó pénzért.
Ő már elment.
Semmi esély, hogy visszaszerezd.
Tom, ezek után ő még
évekig ellenszenves volt nekem.
Úgy éreztem magam, mint akiben tőrt forgatnak,
nagyon durva volt.
Pár éven belül a Sims Snowboard vállalat csődbe ment.
Craig és Jake között remek kapcsolat alakult ki.
Hálás vagyok, hogy a Burtonre váltottam,
mert ők mindig meghallgattak
és a fejlesztéekből is bőven kivehettem a részem. Nagyon jó volt.
Nem bántak velem jól, ezért el kellett menekülnöm abból a környezetből,
amit nem szerettem.
A Burtonnel a háta mögött
Craig Kelly a világ legsikeresebb snowboardosává vált.
Rengeteg gyerek számára ő hozta el a megváltást.
Az emberek követték, bármit csinált, és az ipar is figyelte.
Felelősnek érezte magát azért, hogy a snowboardozást menővé tegye.
Több even át Craig Kelly volt a verhetetlen snowboardos.
Craig sokkal többet tett a sportért
és a cégért, mint bárki más.
Hosszú volt az út, ami a csúcsra vezette.
Hétvégente egyre többen freestyle-oztunk, szlalomoztunk és versenyeztünk,
ami eleinte nagyon fárasztó volt.
Egy idő után azonban supermanekké váltunk,
mert megtanultuk, hogyan kezeljük a nyomást.
Craig Kelly rájött, hogy a versenyzés nem minden.
Szerintem akkor érezte igazán otthon magát,
amikor backcountry-ztunk.
Ahogy a karrierje haladt felfelé, egyre kevésbé akart mesterséges terepen csúszni.
Mindenhol ő akart a legjobb lenni.
Íme, Craig Kelly!
A háromszoros világbajnok állítólag 600.000 dollárt keres a snowboardozásssal évente. Íme, Craig Kelly!
A háromszoros világbajnok állítólag 600.000 dollárt keres a snowboardozásssal évente.
Csak dőlj hátra és csodáld Craig Kelly-t a havon.
A fiatal gyerekek a drága lakásukkal
és a költséges életmódjukkal most azon töprengenek, vajon honnan szedik majd az 1 millió dolláros éves fizetésüket.
A valóság most kezd körvonalazódni.
A 80-as években beütött a masszív gazdasági válság és visszaesés.
A síparadicsomok gyorsan reagáltak,
valószínűleg a pénz miatt.
A snowboardosok
megtámogatták a síipart,
ami épp haldoklott.
A snowboardosokkal mindig is baj volt
túlzott meggondolatlanságuk és vadságuk miatt.
De amint ez változott,
a leggyorsabban fejlődő téli sportággá vált
és a síelők is megbékéltek velük.
Elfogadták már őket?
Egyre több snowboardos van, és ők jelentős bevételt hoznak a síparadicsomoknak.
Nekik meg szükségük van a pénzre.
Emlékszem a napra, amikor a Squaw Valley engedélyezte a snowboardozást.
Mentünk fel a hegyre, az emberek meg zavarukban azt sem tudták, mit gondoljanak rólunk.
Fel voltunk pörögve, nekik pedig fogalmuk sem volt, mit kezdjenek ezzel.
Őrültnek tűnt,
ahogy feltűnt közöttünk, mint egy mocskos kölyök.
Ott csúszott melletted,
de amíg te egy pohár bort, egy kis kaviárt és valami finom sajtot ettél ebédre, adddig ő meg azt, amit otthonról hozott magával.
Bizonyos értelemben olyan, mint a tánc,
de nem mindegy hogy mambo vagy watusi.
Amíg van egy kőkemény snowboard csapatunk, addig nem számít, mit gondolnak az emberek,
hogy ez hóbort vagy sem. Szerintem én mindig snowboardozni fogok.
Boldog új évet!
Amint látod, ez a sport tényleg egyre népszerűbb.
A következő évtizedben sokkal több lesz a pénz,
a versenyek nagyobbak leszek, mint a szörfös megmérettettések,
és profi sportág lesz belőle.
Teljesen mainstream sporttá válik
Több, mint negyedmillió ember akasztotta szögre a sílécét és váltott snowboardra.
Szörfözöm és gördeszkázom,
a snowboard pedig lehetővé teszi, hogy télen is szörfözzek.
Paul a Mountain Operation alelnöke Strattenben.
Rátette a kezét a sportág reklámozására
Ő volt az első, aki megnyitotta az utat a snowboardosok előtt.
Jó reggelt, Brian!
Jó reggelt Paul, hogy vagy?
Jól, és te?
Köszönöm, én is.
10 évvel ezelőtt a snowboardozás még alig létezett,
manapság viszont az emberek fele deszkán csúszik le a hegyről.
George Blair 82 évesen is snowboardozik.
A lelkem mélyén gyerek vagyok, tesó.
Paul, kinek engeded meg, hogy nálatok snowboardozzon?
Bárkinek engedélyezzük,
amíg a deszkán marad.
Ugyanakkor mindenkit arra bátorítunk, hogy vegyenek órát és szokják meg, mielőtt elkezdik a csúszást.
Több lett belőle, mint sport.
Életstílussá vált,
és mára eljutott arra a pontra, amikor a felszerelés annyira profi,
hogy bárki csúszhat.
Egyre több nő is próbálkozik.
Kezdetben tennünk kellett azért, hogy megszerezzük a pro modelleket,
hogy női snowboard ruhákat is gyártsanak és hogy legyen valaki,
aki komolyan veszi, hogy mi is a sportághoz tartozunk.
Tina, hogy érzed magad, hogy te lettél ma a győztes összetettben?
Nagyon jól éreztem magam, kiegyensúlyozott voltam egész hétvégén.
Mi is a snowboardosok közé tartoztunk.
A testvérem
a női snowboard egyik ikonja.
Nézd, most mit csinál!
Szerintem, sok nőt inspirált,
hogy a saját szintjükön, de kövessék a példáját.
A saját embereim is azt mondták,
hogy ne csináljak női snowboardokat,
mert sosem fogjuk eladni.
Szkeptikusak voltak egészen
addig, amíg az áruházakban őrült rohamban fel nem vásárolták valamennyit.
Amint látod, a snowboardozás túllépett saját magán
és népszerűvé vált.
Csak úgy kitört,
hatalmas volt!
És most jöjjön egy kis freestlye Shaun Palmerrel!
Sima,
könnyű,
vonzó,
nyájas,
menő.
Shaun Palmer!
Ébredj fel, Shaun!
Palmer volt a legutolsó punk...
hencegő, vicsorgó,
Elvis és Johnny Rotten kereszteződése.
Akaratos volt, tudott nagy seggfej
és nagyon jó barát is lenni.
Csodálatos ember!
Nagyon sok Palmer sztorim van, de talán nem kéne megszólalnom,
mert tisztelem Shaun-t.
Amikor felbukkant,
megfagyott a szobában a levegő.
Gyerekként Tahoe-ban éltem,
mindenféle sporttal körbevéve.
Minden nyáron és télen megtanultam valami újat,
és ez nagyszerű volt.
Deszkázott, snowboardozott,
montizott, BMX-ezett, motorcrosszolt,
bármit, amit csak akart.
Bármit raksz a lába alá, vagy bármire rárakod,
hibátlan sportoló válik belőle.
South Lake-en él a nagymamájával,
úgyhogy elég szabad.
Majdnem megengedték neki azt is,
hogy abbahagyja az iskolát és egyfolytában snowboardozzon.
A Tahoe-i időkben Tom Sims látta el deszkákkal Shaun Palmert,
és a befektetés mára kifizetődött.
Amikor fiatalabb volt, imádta idegesíteni az embereket azzal,
hogy ő jobb náluk és hogy bárkit megver bármilyen versenyen.
Teljesen rá voltam pörögve,
összeaprítsak
és megsemmisítsek mindenkit.
Volt egy GS verseny
és miután Shaun győzött, odament a vesztesekhez, és azt mondta nekik:
“megvertelek titeket, pedig be voltam szívva”.
Nagyon sok Jack Danielst ittam múlt éjjel,
ma meg már vagy 7 sört.
Részeg vagyok, de nyerni fogok
Nem számított, hogy részeg volt, vagy be volt tépve,
mert akkor is megvert mindenkit.
Az apja alkoholista volt és szerintem Shaun örökölte a génjeit.
Shaun valójában egy nagyon érzékeny ember,
aki szerintem álarcot visel, hogy megvédje magát.
Maradj távol a félcsőtől és vigyázz a szádra!
Nem fogom még egyszer elmondani.
Oké, szereztél egy büntetőpontot.
Maradj távol a félcsőtől, ne menj be!
Ha kitilt, akkor én majd kitiltom őt, mert tényleg ezt kellene.
Durván ideges vagyok, Dave.
Palmer simán csúszna a félcsőben felelőtlenül.
Ő volt a katasztrófák mestere.
Te gyorsabban, magasabbra és messzebbre akarsz jutni.
Sokat kapott a Kidwell-től.
Craig többet tervezett,
és gyakorlatiasabb volt.
Szerintem a következő bajnok összesítettben 1990. áprilisa körül lesz kihirdetve.
A snowboardozás
a Breckenridge-i világbajnokságon robbant az életembe.
Az igazat megvallva, nem tudom, hogy mit csinálok.
Mi tudjuk és kézben tartjuk a dolgokat, felügyelünk.
Ez az első verseny, ahol európaiak is indulnak,
ami fantasztikus, mert snowboardozásban ilyen még történt.
Szerintem ebben az évben minden összeér.
Hihetetlen, ahogy az európaiak hasítanak a félcsőben, az amerikaik meg az alpin eseményeken.
Mi randizunk az ő csajaikkal, ők a mieinkkel,
de mi még arra is rávesszük az csajaikat, hogy borotválják a lábukat.
Teljesen más snowboard szemléletet hoztak magukkal,
egy rendesen átgondolt koncepciót.
Európában a snowboardozás másképp alakult ki.
Meg kell értened valamit.
80-as években
nem volt még internet, fax, számunkra
Amerika egy nagyon távoli sziget volt,
amivel nem tudtunk könnyen érintkezésbe lépni, mint manapság.
Egy évvel a fimkészítés után megcsináltuk az Apocalyse Snowt, ami óriási sikert aratott.
Az Apocalypse Snow nagyon bejött az európaiaknak.
A legnagyszerűbb az volt, amikor megláttuk a felvételeken,
hogy mennyire őrültek a műanyag bakancsaikkal, meg pántjaikkal.
Megállás!
Az az ember ott a deszkájával gyorsabb, mint mi. Nem érdekel milyen áron, de el kell kapnunk.
Ott, azokon a lejtőkön követjük és kiderítjük, mi a titka.
Emlékszem, Európában nem voltak korlátozások a sípályákon.
Az európaiak, természetükből fakadóan, sokkal nyitottabbak az amerikaiaknál,
és ez a snowboardozásban is megfigyelhető.
Amerika inkább a freestyle felé, míg Európa a freeride felé haladt.
Rendben vannak az alpinban,
de szart se érnek a félcsőben.
Semmi közük a freestyle-hoz.
Shaun Palmer kétségbeesetten meg akarta mutatni a világnak, hogy ő a legjobb
azzal, ha megveri a snowboardozás koronázatlan királyát, Craig Kelly-t
az 1990-es világkupán.
Emlékszem Shaunra.
Hátul ült és azt hajtogatta:
“Megcsinálom, megnyerem”.
Volt benne motiváció és eltökéltség.
Nyerni akart.
Palmer és Craig Kelly között valódi rivalizálás folyt.
Tim és Jake harcoltak egymással.
Mindannyian nagyon komolyan vettük a régi snowboard versenyeket.
Szinte érezted a feszkót a levegőben.
A 90-es évek igazi küzdelem volt.
Nagy harc a döntőig.
A 80-as években Craig Kelly volt a legjobb félcsöves a világon.
A legnagyobb nyomás Breckenridge-ben, a félcső tetején volt rajtam.
Tudtam, hogy ez az utolsó esélyem, hogy elnyerjem a világbajnoki címet.
Érzed, hogy menetenként egyre durvább minden,
aztán a végére érsz, jön a bizsergés, és csak annyit mondasz,
“yeah”.
Craig Kelly bedroppol a félcsőbe, nagyot ment ma.
Backside air, a tömeg imádja…
frontside 180, tudja, hogy jó pontokra van szükége…
backside 180,
frontside 360…
a zsürinek vajon tetszeni fog,
elég lesz ennyi?
Shaun Palmer készen áll az indulásra
valami nagyon különlegeset kell mutatnia, ha nyerni akar.
Óriási backside air, repül…
Palmer elindult, és puff, óriásit ment.
540-el fejezi be,
kicsit sketchy-n érkezik
wow, ez közel lesz!
Palmernek jó menetei voltak
de szerintem nekem jobban ment.
A félcsőverseny után az eredménykre várni mindig durva.
Valamiért a legutolsó pillanatig húzzák.
Elkezdték kihirdetni a dobogósokat, Keith lett a harmadik,
nekem pedig fogalmam sem volt, hogy első vagy második leszek.
Végül az én nevemet mondták a második helyre,
pedig egyébként azt hittem, meglesz.
Amikor Shaun megverte Craiget,
annak egészen a Burton cégig érezhető volt a hatása.
Egyszerűen csak jobbat ment, mint Craig.
A sok trükk rendben volt, de magasabban csinálta nála.
Ami anno Jake-el és Tom Simsszel történt, az a teljes sportágat előrébb vitte.
Mi kell a győzelemhez?
Nagy ugrások,
pontos körök és nem szabad elesni.
Az első köröm kicsit sketchy volt, így harmadikként indultam a második körben,
ahol aztán mindent bele kellett adnom és olyan magasra szállni, amilyenre csak lehet.
Egy darabig nem tudta, mi lesz.
Arról beszélt, hogy kiöregedett
és abbahagyja a versenyzést.
Azt hiszed, mindent láttam?
Rosszul hiszed!
A profi snowboard egy ideig óriási móka volt,
de a karrierem jelenlegi szakaszában már
csak a feeling miatt csúszok.
Végül is ezért szerettem bele ebbe a sportba.
Nem akart beleragadni a versengésbe.
Csak menni és csinálni szerette volna, elvégre ez tette boldoggá.
Összejönni a haverokkal, elindulni,
mászni, backcountry-zni.
Azt gondolta, a snowboard lényege, hogy jó érezzük magunkat,
és ennek így is kell maradnia.
Szeretek vele lógni.
Egyszer ***ánban a fák között csúsztunk a szűz hóban,
ami tilos volt, ezért egész nap a hószános rendőrök elől menekültünk.
Persze sose kaptak el.
Ilyen egy nap Craig Kelly-vel.
Kimenni és csúszni az óriási lejtőkön,
számomra ez az egyetlen lehetőség,
hogy felszabadítsam magam a társadalmi szabályok
és a többi ember elvárásai alól.
Míg Craig Kelly backcountry-zott,
addig a fiatalok inkább a sípályákra mentek csúszni.
Itt a városi kultúra keveredik a hegyvidékivel.
A vakmerő fiatalok átcsúsznak a piknikasztalokon
és néha egymáson is.
Nagyon sok fiatal élheti ki magát a hóban.
Kívülállók vagyunk, mert nem úgy nézünk ki, mint a síelők.
Ma már másképp látom.
Erőteljes a gördeszkázás hatása, az emberek végre csinálnak is valamit.
Ezek a kölykök leugráltak mindenről,
amiről cask lehetett.
Donner Passban is, keresztül a síneken.
Más akartál lenni, mint ami korábban voltál.
A jibbing számomra azt jelenti,
hogy rámész bármire, ami szilárd.
Az összes észak-kaliforniai arcnak
hatalmas szerepe volt a sport felfutásában, azért mert behozták a képbe a gördeszkás stí***.
Amikor a snowboardozás kikerült az utcára,
mindenki azt mondta: “ez nem snowboard”.
Pedig az. Csak ők igy nyomják, kreatívan.
Kétféle snowboardozás létezik.
A tradícionális a kanyarokról és a lesiklásról szól.
A snow-skateboarding teljesen más dolog,
teljesen más emberekkel.
Lázadás is volt, meg nem is.
Sosem fogadták el igazán, de
mindig voltak olyan arcok, akik levették, hogy ez azért király és jó móka.
Mielőtt szponzorált lettem,
mindenki neon cuccokban tolta, nagyon szűk stance-szel.
Aztán logikusnak tűnt szélesebbre venni a stance-et, és bővebb ruhákat hordani.
Amúgy a bővebb cuccok jobban is néznek ki, de mindegy…
Elég sok hip-hopot hallgattunk akkoriban.
Mindenki snowboardozni akart, minden szubkultúra egy kicsit a magáénak érezte,
mert erősen kötődött hozzá a szabadság érzése.
Jöttek ezek a srá***,
és semmi nem érdekelte őket, csak a csúszás.
Amerikában a kilencvenes évek alatt a gördeszkások megváltoztatták a snowboardozást.
Közben többezer kilométerre, Norvégiában
egy fiatal srác megtanult csúszni majd berobbant a köztudatba.
Következik Terje Håkonsen Norvégiából.
Egy a sok európai közül, merthogy nagyon sok az európai versenyző.
A félcső általában az amerikaiak sportja,
de Terjére sokan felkapják a fejüket.
16 évesen a legfiatalabb rider a pro tour-on.
Mindenki ezt kérdezgette.
Atyaisten, ki ez a kölyök?
Terje hihetetlen. Biztos, hogy a következő pár évben világbajnokságot fog nyerni.
Elkezdte építeni a legendás karrierjét.
Teljesen más volt, mint a többiek.
Terje Håkonsen a minden!
A legellenszenvesebb fazontól kezdve a vérprofi snowboardosig.
Mit gondolsz, merre tart a sportág?
Messze.
Annyira magabiztosan tette a dolgát, hogy simán kiütötte azokat a ridereket,
akik már régóta snowboardoztak.
akik már régóta snowboardoztak. Az “új srác”
megérkezett.
Régebben sokat síeltem, néha még versenyeztem is a hétvégéken.
Ami betett a sielésnek,
az a Vissza a jövőbe trilógia volt, amit 12 évesen láttam.
Akkor kezdtem gördeszkázni
Mivel egy-két pro snowboardos egészen jól keresett a csúszással, úgy gondoltam, nem tanulok tovább.
13 évesen a saját pénzemből vettem egy deszkát.
Apám nem értette,
hogy miért hagyom ott az állami sícsapatot
és miért csúszkálok
egy vasalódeszkával.
Már az elején észrevettem,
hogy Terje kimagasló tehetség.
Amit kipróbált, abban egyből jó volt, néha a legjobb.
Terje változást hozott.
Izgalmasabbá tette a sportot a riderek és a nézők számára egyaránt.
Az volt a célom, hogy ugyanolyan technikás legyek, mint akkoriban Craig,
és olyan magasra szálljak, mint Brush vagy Palmer.
Az úgy már egész rendben lenne.
Terje idén megnyert minden félcsőversenyt amin elindult,
és úgy fest most nyer még egyet.
Vitathatatlanul Terje Håkonsen lett a legjobb snowboardos.
Óriasi kiszállás a félcsőből!
Terje csak azt csinálja, amit egész évben.
Amikor félcsövezel, vagy csak íven ugrasz
és tökéletes helyre érkezel,
az olyan, mint ha hullámvasútaznál.
Eljöttek és megnézék hogyan csúszik.
Kicsit nagyob sebességre kapcsol,
hogy bemutathassa a saját trükkjét, a Håkon Flipet 5 láb magasan.
A közönség erre kíváncsi,
elvarázsolja őket.
Csakúgy mint a férfiak, a női élmezőny is képviselteti magát.
A női félcsőversenyzés óriásit fejlődött az elmúlt pár évben.
Ez itt is látszik, ahogy ezek a félénknek cseppet sem nevezhető csajok belevetik magukat a Stratton hegyi félcsőbe.
A nők óriásit fejlődtek.
Élőben jelentkezünk Innsbruckból, az Air and Style versenyről, ahol a fődíj 50.000 dollár.
Emlékszem az Innsbruck-i big airre!
Egyik évben azt mondták,
hogy nők nem indulhatnak.
Shannonnal felvettük a bakancsunkat, és úgy döntöttünk, hogy ugrani fogunk.
Felszöktünk és rábeszéltük őket, hogy engedjenek ugrani.
Végül sikerült ledumálni, de akkor egy kicsit elbizanytalanodtam, mert jó nagy ugrató volt.
Ott álltunk fent, talpig rózsaszínben, a hajunk copfban.
Bemondták, hogy “az őrült amerikai csajok le fognak ugrani”.
Tina Basich, király vagy!
Számomra ez olyan volt, hogy “kész, jöhet a következő”.
Ahogy pénz került a sportágba, mehetett is az Olimpiára.
18. Téli Olimpia, Nagano, 1998.
Egészen addig a saját utunkat jártuk,
nem tudtuk elképzelni, hogy mezünk legyen, vagy edzőnk.
Nem edzek,
hanem télen-nyáron gördeszkázom, és minden nap csúszok.
Ez az én edzésem.
Az IOC bejelentette,
hogy a snowboardosok csak a FIS versenyeken keresztül kvalifikálhatják magukat az Olimpiára.
A FIS a nemzetközi síszövetség.
A nevében is benne van, miért utáltuk annyira.
Szarok.
A síipar egy óriási, politikai gépezet volt.
Ha a FIS-re gondolok,
öltönyöket látok meg nyakkendőket.
A FIS és a síelő arcok jóban voltak az IOC-vel,
vagyis maguk között megbeszélték, hogy a FIS szervezze a versenyeket az Olimpián.
Véletlenül sem snowboardosokat kértek meg erre, akik tudják, mi hogyan működik.
Zsarolták a ridereket,
hogy ha részt akarnak venni az Olimpián, akkor a saját versenyeiken is meg kell jelenniük.
Az akkori legjobb snowboardos, Terje Håkonsen elhatározásra jutott.
Terje kijelentette, a snowboardot a snowboardosoknak kell irányítani.
Ha ez nem történik meg, akkor ő kiszáll.
Bojkottálta az 1998-as Olimpiát.
Ezzel bemutatott a FIS-nek.
Tudtuk, hogy sokan ellenezni fogják,
de a snowboardot is be kellett tenni az Olimpiára,
hogy újabb szintre léphessen.
Minek mennél oda bulizni, ahol mindenkit utálsz?
Nem az én stílusom.
Terjének már lenne 2 olimpiai címe, az tuti.
Hagyta, hogy üresen maradjon a dobogó legfelső foka.
Mit érzel, hogy nincs ott?
Teljesen megértem, hogy miért nem indul.
Nincs kedve a kötelező körökhöz.
Az első években még csak nem is néztem.
Állítólag esett az eső.
Íme a legújabb és legvadabb olimpiai sportág!
Esélyes voltam az aranyra.
Azt gondoltam, felmegyek ide, aztán megnyerem.
Nekem akkoriban még új volt a versenyzés.
Második éve voltam pro, amikor az Olimpia volt.
Az első évben egy csomót bénáztam.
Állsz az indítóban,
készülsz a menetedre,
ez bármelyik komolyabb versenyen a legrosszabb szitu.
Jól érzem magam, amíg a háttér előtt táncolok, vagy viccelődök mindenkivel,
aztán meghallom, hogy “Richards, 2 perc múlva”,
még akkor is minden király,
lehajolok, becsatolok, és a kapuba állok.
Ami ez után jön, azt utálom.
Fenn álltam és nyugtatgattam magam:
”nem fogok elesni,
ok ez csak egy gyakorlókör,
felejtsd el a kamerákat, felejtsd el az embereket.”
csak nyomj egy gyakorló kört
Furcsa érzés ez, mintha semmi sem sikerülne, de aztán egyszerre meg minden.
Elrontottam.
Elestem az első körben,
kiestem.
Ha ott elrontasz valamit,
az egész világ azt gondolja rólad, béna vagy.
Bedroppoltam,
backside airrel kezdtem…
óriási tailgrab…
egy 720, amiben leesett a sapkám és a szemüvegem
aztán egy alley oop stalefish és egy back ötös.
backside 540 épphogy belefért a félcső legvégén.
Mázlim volt, hogy érmet nyertem.
Leértem, és nagyon örültem,
hogy minden ilyen szépen ment.
Álltam, néztem a nagy kivetítőt, és az eredményemre vártam.
Vártam, hogy mi lesz…
és akkor hirtelen kiírták a nevemet az első helyre.
Bumm!
Mindenki gratulált, hogy megnyertem
a világtörténelem legelső snowboard olimpiai aranyérmét,
én viszont azért örültem, mert ez volt életem első versenye, amit megnyertem.
A karrierem az Olimpia után lendült bele igazán,
ami elég király volt.
Ha Ross összeszedi magát, még első is lehet.
Közben az óriás szlalom versenyen
egy fiatal kanadai éppen történelmet ír.
Ross Rebagliati Whisterből, British Columbiából átveszi a vezetést.
Most nem tudok mit mondani,
csak örülök, hogy otthon mindenki nézi a tévét
az apám meg itt van velem… csodálatos tapasztalat.
Az eufória nem tartott sokáig.
Ross Rebagliatit a kanadai delegáció tagját,
azonnal diszkvalifikálták, és kizárták a 18. olimpiai játékokról,
mert marihuánát fogyasztott.
Amikor Ross lebukott füvezéssel,
magamban nevettem:
“szép munka, Ross.”
Hű maradt önmagához,
és nem akart megfelelni a hivatalos előírásoknak.
Azt nyilatkozta, hogy az a kis mennyiség, amit a szervezetében találtak,
azért mutatható ki,mert a környezetében sok a marihuánafogyasztó.
Ma úgy döntöttek, az IOC helytelenül járt el,
amikor elvette Ross Rebagliati aranyérmét,
mert a marihuána nincs a tiltott doppingszerek listáján.
Rebagliati megtarthatja az aranyérmet.
Életem legjobb pillanata volt, amikor győztem,
aztán amikor megkaptam a hírt, hogy pozitív lett a doppingtesztem, az pedig a legrosszabb.
Sajnálom, de nem fogom lecserélni a barátaimat,
nem érdekel ki mit gondol róluk,
ők az igazi barátaim.
Lehet, hogy gázmaszkot kell majd húznom,
ha velük vagyok, de az sem érdekel.
Létezik egy határidő,
és nem változtatható meg.
30 lábnyi őrület.
Egy sugárhajtású repülőgép egyszerűen belecsapódik a második toronyba.
A terrortámadás áldozatainak számába bele se merünk gondolni.
Az amerikai és a koalíciós erők a katonai műveletek korai szakaszában vannak.
Terje és Craig egyre inkább a backcountry békéje felé fordultak.
Szerintem Terjének Craig volt az egyik kedvence, szeretett vele snowbordozni.
Mondjuk ki bátran: Terje a legjobb snowboardos a világon.
Talán nem arra fókuszál, ami a leginkább kéne a snowboardban,
de azt tudom, hogy kint a pályán mindenki másnál jobb.
Craig békében él önmagával,
és mindig ott volt, ahol lennie kellett.
Lenyűgöző volt Craiggel backcountry-zni.
Me egyszerűen csak vele lógni.
Mintha a bátyád lenne.
Terje felnézett Craigre,
de azt gondolom, hogy a tisztelet kölcsönös volt köztük.
Ha valaki csak a versenyzés miatt snowboardozik,
akkor valószínű, hogy elmulasztja a snowboardozás igazi élményét.
A versenyzés a snowboardozásnak csak egy kis szelete, a valódi élménynek csekély része.
Sajnálok mindenkit, aki
szerint a versenyzés az élvezet legfőbb forrása.
Craig Kelly mélyebben meg akarta érteni a hegyet,
hogy igazi backcountry vezetővé és lavinaspecialistává váljon.
Megvolt benne a vezető szellem, valóban mindenkire tudott figyelni.
Úgy érezted, mintha egy angyal ülne a válladon, és vigyázna rád csúszás közben.
A snowboard karrierem legnagyobb durranása az első alaszkai élményem volt.
Óriási hegyeken droppoltunk,
mind iszonyatosan meredek volt.
Félútig lejöttünk, olyanok voltunk ezen a hatalmas terepen, mint az apró hangyák
és ha rámentél egy buckára,
az úgy megdobott, hogy rettentő hosszan csúsztál lefelé.
A modern felszerelések, mint például
a helikopter, a vezető, a lavinacsipogó nyújtotta kényelem miatt kaptunk valami fals biztonságérzetet,
de itt akkor is az anyatermészet a főnök…
és ő nem tesz különbséget.
Egy lavina olyan, mint valami lassú betonhullám,
ami felett semmi uralmad sincs.
A nyugat-kanadai hatóságok próbálják kideríteni, hogy mi indította el azt a masszív lavinát,
ami hétfőn 7 embert megölt, köztük egy snowboard legendát is.
Senkinek sem szabadna ilyen fiatalon meghalnia.
A hegyről lefelé zúduló lavina elsodort kilenc amerikait és egy kanadait,
aki túlélte a lavinát, hátrahagyva 7 társát.
Olyan volt, mintha a fejemet próbálnám a felszínen tartani,
miközben lefelé úszom a legdurvább folyóban, amiben valaha voltam.
Jó ember volt,
és két lábbal állt a földön.
A lavina egyik áldozata Craig Kelly,
az úttörő snowboardos, aki a sportág egyik legkiemelkedőbb alakja.
Jake Burton, Kelly szponzora volt már hosszú ideje,
és közeli barátja is egyben.
Jó reggelt, Mr.Burton, fogadja együttérzésünket a barátja elvesztéséért.
Igen, ez most elég komoly veszteség a sportág számára.
Igen, és tudom, személy szerint neked is veszteség.
Mindenki arról beszél, hogy Craig Kelly mekkora szupersztár volt a sportágban,
többszörös US és világbajnok,
de ő ennél sokkal több volt: minden szempontból egy csodálatos srác volt, így van?
Igen. Elképesztő volt
és hihetetlen, amit a sportban elért.
Forradalmasította a csúszást, a freestyle-t.
Önmagában volt nagyszerű.
Bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell versenyezned ahhoz
hogy a sportágnak élhess és megmutasd másoknak, miről szól a snowboard.
Egyszerűen csak azért csinálta, mert imádta.
Abból a szempontból jobban érzem magam, hogy nem volt egyedül,
és biztos vagyok benne, hogy elszomorodott, amikor azt látta, hogy a többiek követik.
Borzasztó lehetett.
Nemcsak legenda,
hanem jó barát,
felfedező
és mindezek mellett jó srác is volt.
Csatlakozom Craig édesanyjához, Janet Hansonhoz
és sógornőjéhez, Kelly-hez.
Jó reggelt mindkettőtöknek!
Az egész család fogadja őszinte részvétünket.
Köszönjük!
Mrs. Hanson hadd kezdjem Önnel.
Sokat olvastam ma reggel Craig-ről,
aki kivételes fiatalember volt, Sokat olvastam ma reggel Craig-ről,
aki kivételes fiatalember volt,
valóban figyelemre méltó.
Maga után hagyott egy kislányt, Oliviát,
aki, ha nem tévedek, két éves?
Április 15-én lesz kettő.
És jól tudom, hogy mindig mindenhova magával vitte ?
Amikor túrázni vagy
hegyet mászni ment,
vitte magával, ott ült vele a helikopterekben,
Otthon is elválaszthatatlanok voltak, és Oliviát mindenhová magával vitte.
Két évesen igazi kis katona volt.
Szeretnénk emlékezni a másik hat családra is, akik szintén elveszítették egyik szerettüket.
Szívünk mélyén együtt érzünk velük.
Craig ***ítette meg a snowboard szellemiségét.
Amikor beüt egy ilyen katasztrófa,
annyira fejbever,
hogy darabokra esem szét.
A snowboardzás létezett már Craig Kelly előtt, és után is.
A snowboard történetének egy pontján
a versenyzés irányított mindent,
és a snowboard táborok igényelték is a versenyeket.
Egy egész nemzedéknyi új gyerek kereste fel a táborokat.
Emlékszem, hogy két tábor létezett,
s az egyik a gazdag családoké volt,
ahol a szülők szinte kikövezték az utat a gyerekeik előtt.
A másik tábor azoké a családoké lett, ahol a szülők parkolókban aludtak,
és a gyerekeik miatt mindent egy lapra tettek fel.
Találkozzunk a legfiatalabb versenyzővel, Shaun White-tal,
hogy megtudjuk tőle, hogyan került kapcsolatba a snowboardozással.
Felmentünk a Mammothra, és véletlenül pont volt egy kis deszkájuk,
kicsit kisebb, mint egy gördeszka.
A fiam hat éves volt és azt gondoltuk, adunk neki egy esélyt.
Olyan ügyes volt, hogy az egyből feltűnt az embereknek.
Shaun gyorsan tanult, és közben különleges trükköket sajátított el.
A bátyám megtanította, hogyan kanyarodjak
és ugrassak. Az összes trükköt is ő mutatta meg.
A versenyképes snowboardosok között ő a legnagyobb, aki valaha élt.
Shaun White vagyok, 13 éves és San Diegóból származom.
Ő a srácoknak abba a generációjába tartozik,
akik a snowboardozáson nőttek fel.
Nagyjából 6 éve snowboardozom.
Harcol az elismerésért.
Ezt úgy értem, hogy a tehetség nemcsak úgy megadatik a számára.
A családom nem gazdag.
Ennek ellenére nem mentek rosszul a dolgok,
mert ahogy kijöttek a Burton gyerek deszkái,
azonnal kaptam egyet, és mondták, ha ügyesen csinálom, akkor majd kaphatok egy másikat is.
Shaun arra született, hogy szponzorálják.
Emlékszem, ***ánban voltunk
és ő nagyon jól csúszott.
Akkor még kisgyereknek számított.
Ötödik vagy hatodik lett, ami igazán hihetetlen volt.
A szülei azt mondták:
“Nem hisszük el, hogy nem jutott be az első háromba.”
Aranyos kis srác volt.
Odahozta az anyukája azzal, hogy
“nézd, Shawn, az ő posztere van kinn a faladon, kérj tőle autogrammot.”
“oh yeah”
Aztán legközelebb már
Shaun akkor veletek csúszik fiúk, hisz olyan kis aranyos”.
“Shaun második lett, te meg az ötödik.”
“Micsoda?!”
Remélem, ennél maradok,
és lesz is benne jövőm.
Amikor fiatalabbak voltunk,
elmentünk vele és az apjával szörfözni.
Amikor kieveztünk…
és aztán a 900-ak, meg minden ilyen dolgok,
ő a legtehetségesebb srác, az biztos.
Amikor fiatalabb voltam, ez volt az életem,
emiatt maradtam ki a sok rosszaságból.
Csak deszkáztam, haverkodtam.
Ez jelentette számomra a társasági életet.
Haver, azt mondtad nem lesz itt senki.
Nem is, csak ez a vörös snowboardos gyerek.
Van itt hó valahol, vagy mi?
Egy kis szűz hó van fenn a Tahoe-i szuper jib-en.
Hé Shaun!
Tudod egyáltalán, mi a trükk neve, amit próbálgatsz?
Igen, ez a…
Ezt még soha senki nem adta be,
de figyelj, beadom.
Szörfözés,
deszkázás,
snowboardozás; deszkázás,
snowboardozás;
régebben a snowboardosok a deszkások trükkjeiből merítettek ihletet.
De ma már a snowboard az uralkodó.
A cork-ok inspirálják a megaramp-es Danny Way-éket.
És ezt biztos forrásból tudom.
Szörfözésben, illetve minden másban is érezhető a snowboard hatása, ahogy tartják a riderek a vállukat, meg ilyenek.
Ez mindig így lesz, a sportok kereszteződnek,
főleg a trükkök terén.
Shaun cuki kissrácból
bajnokká vált.
Shaun 15 éves,
de amit ő nem tud beadni, azt nem is lehet.
Azt hiszem, Shaun ráérzett a győzelem ízére,
és a függőjévé vált.
Amikor fenn állsz a pódiumon,
és kábé 15 ezer ember áll körülötted sikítozva…
na, az nagyon jó érzés!
Ez nem jó a szívemnek.
Egyszerűen csodálatos érzés versenyezni,
és tudod, ez csupán snowboardozás, de én imádom.
Kívánom neki, hogy rájöjjön, milyen jó érzés is a szűz hóban nyomulni.
Láttam már csúszni odafenn,
de sosem láttam, hogy élvezné is a snowboardozást.
Ez kicsit zavar.
Nem hiszem, hogy a sport szeretete nélkül el tudna érni ilyen eredményeket.
Vajon ugyanúgy érez a sport iránt, mint 12 vagy 15 évesen?
Nem hiszem.
Imád versenyezni,
és ez visz mindent.
Csak nyerek és nyerek.
Szerintem, nagyon előreviszi a sportot.
Ő az első srác,
aki belegondolt abba, hogy mi van a 1080 után...
az már elég komoly forgás.
Shaun White ikon.
Megcsinálta az imidzsét a sportágban,
amit nagyon nehéz lenne lerombolni.
Nagy volt rajtam a nyomás az Olimpia miatt.
Tudtam, hogy közeleg, de addig, amíg a versenyen nem álltam a félcső tetején, addig fel se fogtam, hogy mekkora dolog.
A karakter, akit felépítettek olyan,
akit az átlag amerikai könnyen tud szeretni.
Minden nagyobb cég ráhajtott.
Fiatal srác hosszú vörös hajjal,
könnyű rá emlékezni,
és így azonnal köthető a márkához is.
A 80-as években azt mondták, hogy a snowboard egyszer még nagyon felfut,
benne lesz a tévében, és óriási pénzeket fognak beletolni.
Mi ezt akkoriban nem értettük,
de ma már látjuk, hogy tényleg tele van pénzzel.
Nagyon hálás vagyok a karrierem és a sikereim miatt,
szeretem ezt az életstí***.
Ugyanakkor nem könnyű ebben a pozícióban maradni.
Anya!
Láttam valamit a garázsban, asszem egy rágcsáló.
Engedd ki,
kergesd el.
Nincs itt semmilyen patkány.
Szeretlek anya,
hoztam neked valamit.
Ne!
Megérdemled anya,
mert hisz annyit segítesz.
Ez akkor is pazarlás.
Nem, ez nem.
Ha rólad van szó, akkor nem.
Ezt te kerested a snowboardozással.
Shaun verhetetlen volt,
de volt olyan ellenfele, aki megszorongatta.
Kev és Shaun barátok voltak,
amióta együtt versenyeztek.
Kevin Pearce volt az egyetlen, aki képes volt megszorongatni Shaunt.
Kevin sok szempontból jobb rider volt, mint Shaun.
Volt egy kis ravaszság a trükkjeiben.
A stílus nagyon fontos a snowboardozásban.
Mindig is a stílus volt a király,
mert, tudod, senki nem megy ugyanúgy,
mindenkinek megvan a sajátja.
Nem szeretném, hogy a snowboard olyan sporttá váljon,
ahol mindekinek meg kell felelnie a kötelező stíluselemeknek.
Volt rivalizálás Kevin és köztem.
Ő volt az
egyetlen, aki meg tudott verni.
És meg is vert a European Openen.
Jó érzés volt megverni, mert egyébként folyton csak ő nyert.
Minden versenyen suttogták, hogy Shaun fog nyerni,
és amikor ez nem így történt, jó volt azt mondani, hogy
“Kuss, tévedtetek”.
Shaun állt az első helyen, és én
hirtelen lesújtottam…
Woo, boldog voltam,
jó kis nap, jó kis nap!
Őrületes volt, szuper.
Megcsinálta, és pont időben.
Az utolsó körben,
szép, mi?
Kev olyan srác volt, aki nem a pénzért csinálta. Hanem szerelemből.
Sokáig nem úgy tekintettem rá, hogy dolgozom és pénzt keresek.
Nem inspiráltak a versenyek.
Az első 8 évben azért csináltam, mert imádtam.
Ma már viszont munka,
de hidd el, a legjobb, amiről cask álmodhatok.
Kevin Pierce, 21 éves.
Született és felnőtt Norwich, Vermontban,
jelenleg Carlsbad, Californiában él.
Nagyon sok inspirációt kapok a barátaimtól, különösen Danny-től.
Megcsináltuk a “FRENDS”-et,
hogy mindig együtt legyünk és csússzunk.
Barátokkal minden jobb.
Hogy lettetek barátok?
Match.com
Azt kell, hogy mondjam, nem számít, ki vagy,
mert ha amcsi vagy és snowboardozol,
akkor rocksztár vagy.
Amikor versenyezni megyünk
és heten, nyolcan fenn állunk a félcső tetején,
akkor ott vagyunk egymásnak, és ez óriási pluszerőt ad.
Egymást spanoltuk.
Mi csak egymást buzdítjuk, mert jóban vagyunk és szeretünk együtt lógni.
Mindig van miért boldognak lenni a versenyeken.
Nézz körül, és becsüld meg a barátaidat.
Lassan itt van az Olimpia,
rajta vagyunk és folytatjuk a snowboardozást, dolgozunk az új trükkökön
és próbálunk rendesen felkészülni a nyár alatt.
Riderként hogyan jellemeznéd a versenyt?
Elég komoly.
Nagyon gyorsan jövünk be a félcsőbe,
ahol elég csak egy aprót hibázni, és óriásit zakózik az ember. De végül is nem volt para, minden sikerült.
Nagyon nehéz mostanában fejlődni és lépést tartani a trükkökkel pénz nélkül.
Shaunnak ott vannak a saját felcsövei,
ennél nem lehet ideálisabb a környezet.
Nem elég csak elmenni egy parkba és megcsinálni egy tripla cork-ot.
Ahhoz megfelelő kicker kell, megfelelő érkező.
Nem látok mindenhol 22 lábas félcsöveket.
Csak a versenyeken nyomatom ezekben.
Ha profi snowboardos akarsz lenni, akkor meg kell barátkoznod a méretekkel,
A snowboardozáshoz is hozzátartozik a fejlődés folyamata.
Mindig benne volt és mindig is benne lesz.
Ettől lesz egyre jobb és jobb az egész.
Amikor valaki valami újjal jön elő,
akkor hirtelen mindenki rádöbben, hogy nincs lehetetlen.
Mindig van egy kicsivel több, egy kicsivel jobb.
Ezen a szinten
már ***áztatnod kell.
22 lábas félcső, betonkemény.
Ha fejre érkezel, akkor tuti, hogy baj lesz.
Kevinen látszott a fejlődés.
Az amerikai snowboardos, Kevin Pearce állapota kritikus, de stabil a tegnapi, Park City-beli edzésen elszenvedett balesete után.
Elájult, amikor lefejelte a félcsövet egy új trükk gyakorlása közben.
Azonnal a Salt Lake City kórházba szállítoták helikopterrel,
és az éjjel meg is operálták, hogy eltávolítsák az agyában felgyülemlett folyadékot.
Dühös voltam a snowboardra.
Bántotta a legjobb barátomat.
Azt kérdeztem magamtól, hogy miért is csinálom?
Miért snowboardozom?
Ha profi vagy, mint Kevin vagy Danny vagy én,
akkor tudnod kell, hol vannak a határaid, mi az, amire képes vagy és mi az, amire nem.
Kevin esete szerencsétlen baleset volt.
Nem érdekelt már az Olimpia,
mert a haverom megsérült…
Ez volt a nagy lehetősége Shaunnal szemben, az Olimpia,
de a dolgok másképp történtek,
így végül Shaun nyert.
Csak annyit mondanék, hogy bárcsak itt lennél!
Nehéz nélküled nyomatni a félcsőben.
Szeretünk.
Sok-sok szeretetet küldünk neked.
És gyógyító erőt.
Szeretlek, haver.
Szeretünk
Szeretlek haver.
Szeretlek, Kev.
Nagyon szeretünk.
Kurvára szeretünk, KP!
A támogatással, hogy mint család gondoltunk KP-re,
sikerült kihozni őt a kómából.
Mindössze pár héttel a vancouver-i téli olimpiai játékok előtt
az amerikai snowboardos, Kevin Pearce
súlyos agykárosodást szenvedett félcső gyakorlás közben.
A felépülése azonban most figyelemreméltó fordulatot vett.
Az egészség csak akkor fontos, ha van mellette szenvedély is.
Vajon a baleset mennyiben változtatja meg?
Megmarad a szenvedélye?
Úgy éreztem, a snowboardozás csúcsán vagyok,
és semmi sem történhet velem.
És akkor váratlanul
megváltozott az életem.
Addig nem fogod fel, hogy mid van, amíg csinálod, amíg csak snowboardozol.
Mindenki azt akarja tudni, hogy folytatod-e a snowboardozást,
és ha igen, akkor milyen szinten.
Anyukád mosolyog, gondolom, van hozzáfűznivalója.
Hát ez az…
Tehát visszatérsz?
Ööö… igen.
Egy éve és 11 hónapja,
vagyis 700 valahány napja történt, hogy ott álltam fenn.
Már szeretnék visszatérni,
de csak a jó érzés miatt.
Csak a móka számít.
Annyi minden történt azóta.
Állandóan orvoshoz járkálok, szemészet, rohamok, a járulékos dolgok.
Csak azért, hogy újra itt lehessek fenn,
élvezzem a hegyet,
a friss levegőt.
Régen ez természetes volt.
Könnyű a dolgokat elterelni
a természetes útjukról,
de itt fenn a hegyen
sok ember találja meg önmagát.
Azt hiszem, hogy amíg az emberek nem felejtik el a sportág gyökereit,
amíg tisztelik a backcountryt és a természetet,
addig a snowboardozás jó dolog marad.
Addig a lelke biztonságban van.
Amíg cask a jó érzésre koncentrálunk,
és nem vesszük magunkat túl komolyan,
addig nem lesz baj.
Mit érzel, amikor a hegy tetején állsz?
Tudod, hogy gyönyörű
és csak élvezed, hogy ott vagy.
Csak egy része vagyok az egésznek,
és a természet a nagyobb rész.
A snowboardozás megváltoztatja az életed, ha hagyod.
Hiszek ebben.
Azért snowboardozom, mert ez az egyik legjobb dolog a világon.
A szabadság, amit a hegyek adnak…
azt más nem tudja adni.
Olyan, mint a szabadság.
Az emberek mindig is fognak snowboardozni,
azért mert nagyon jó érzés.
Ez egy szenvedély.
Itt nincs viszlát,
vannak barátaim, akiket olykor évekig nem látok,
de tudom, ha jön a hideg, mindenkit fenn találok a hegyen.
A snowboardozás számomra a szerelemmel egyenlő.
Sose akarom elengedni.
Amikor hazaérek este a csúszásból, még sokáig gondolkodom rajta.
Nem is értem, én csak egy snowboardos vagyok, aki élvezi, amit csinál.
Amikor a kölykök odajönnek hozzám, és elmesélik, hogyan változtatta meg az életüket a csúszás,
hogy a sok problémával szemben megoldást jelent nekik,
az jól esik.
Ha visszamehetnék az időben, valószínűleg mindent ugyanígy csinálnék.
Nem ragaszkodok semmihez,
mert azt utálom.
Próbálok mozgásban maradni nap, mint nap.
A backcountry nehéz,
de nagyon szórakoztató,
mert már csak ez tud meglepetést okozni.
Tanítom a három fiamat snowboardozni,
és ezt nagy dolognak tartom.
Amikor azt mondják nekem, hogy egy újabb ember tanult meg csúszni,
akkor mindig az jut az eszembe, hogy “na igen, még egy embert elkapott a gépszíj”.
Amíg
kapok levegőt, tudok enni
és van lehetőségem csúszni, addig fogok is a haverokkal.
Remélem, 80 évesen még tudok majd kanyarodni púderban…
jössz majd velem?
A legjobb emlékeim a világról
mind havas tájakhoz kötődnek.
Ahogy öregszem, és közeleg a vég,
boldog vagyok, hogy vannak ilyen emlékeim.
A fiam valamelyik nap hazajött az iskolából és azt mondta:
“apa, a hó 90%-a levegő”.
Belegondoltam ebbe majd azt válaszoltam: “akkor olyan, mint a felhő,
mintha repülnél”.
A legjobb érzés az,
amikor pontosan érkezel,
mert az kicsit olyan, mintha
mintha a felhőkön lovagolnál.
Emlékszem Kev arcára az első nap, amikor csúszott.
Ez az öröm, amiért csináljuk.
Csak erről szól.
Eltűnt a versenyszellem, vége.
De ezzel nincs semmi bajom,
nem fogom már azokat a trükköket újra ugrani,
és tudod mit, nem is bánom.
A snowboardozás örömöt ad az emberiségnek.
Én tényleg csak egy játékot találtam ki a gyerekeknek, hogy tudjanak mivel játszani odakinn.
Óriási móka volt.
Mindazoknak dedikálva, akik az életüket adták a snowboarozásért.
Csak nézz ki egy hegyet és legalább próbáld ki,
Oké?