Tip:
Highlight text to annotate it
X
Mia san mia. Egy sportklub, amely önmagát egyedülállóan definiálja...
Kötelességed, hogy első legyél.
...legyen szó győzelemről, vagy vereségről....
Az ilyen pillanatokat az ember SOHA nem felejti el.
A foci tulajdonképpen csak egy játék.
De csak tulajdonképpen.
A Bayern München különleges klub.
Bajor magabiztosság.
Mert ha az ember nagy dumás, akkor keményen is kell dolgoznia.
Erre a pillanatra áhítattal várt az FC Bayern.
Németország legmodernebb arénája '72 nyarán végre elkészült.
Az egyesületnek létfontosságú a 80.000 férőhelyes Olimpiai stadion.
Rögtön az első meccs azj új oroszlánbarlangban sorsdöntőnek bizonyul.
Már ami az egyesület pénzügyeit illeti.
1972. június 28. Nem sokkal a mérkőzés kezdete előtt.
A csapatnak pénzre van szüksége.
Ha nem jön elég néző a stadionba, a játékosok bérét nem tudják kifizetni.
A bajnokság sorsa is ***án forog.
Bayern a Schalke ellen.
Már a mérkőzés előtt megvan az első győztes: A Bayern pénztárosa.
Az Olimpiai stadionban minden jegy elkelt.
Először folyt be egymillió márka az üres csapatkasszába.
Az akkori kommentátor teljesen odavolt a "vörösök" játékától:
A Ruhr-vidéki bányász-futballisták kihívták a bajnokesélyes csapatot.
Azt a Münchent, amelynek játekosai mintha egy húrral megfeszített íjak,
vagy fékeveszetten pörgő búgócsigák lennének.
Nem kellett sokat várni arra, hogy egy Paul Breitner nevű diák bemutassa lélekjelenlétét.
Üresbe futott, feltartóztathatatlanul, a tömeg tombolt. A szakértők csak ennyit mormogtak: "világklasszis", "totális futball".
Azonnal kihasználtuk ezt a lehetőséget és a legelejétől fogva megmutattuk,
ki az úr a háznál, és a Schalkét valósággal kirúgtuk a stadionból.
A végeredmény 5:1. A Bayern bajnok.
És ettől a pillanattöl fogva a német futballban egyeduralkodó.
Az akkori riválisok ugyanazok voltak, mint ma: itt pl. a dortmundi Borussia.
A játék összképe lassabbnak tűnik, a játékosok kevesebbet futottak, mint ma, de több gól esett.
És ez főként a fiatal Bayern játékosok góléhségének köszönhető.
11:1 Ezt a napot sem Münchenben, sem Dortmundban nem fogják egyhamar elfelejteni.
Ezért volt ez az időszak az FC Bayern történetében
az aranykor, mert sok pénz kifizetése nélkül
egy olyan csapat jött létre, amelyik
valójában a semmiből jött létre,
mert a saját ificsapatból felhozta Franz Beckenbauer-t, Sepp Maier-t, majd Gerd Müller-t Nördlingenből majd
Paul Breitner-t Freilassingból , engem Ulmból
vagyis voltaképpen a régióból egy olyan
csapat jött össze, amely egy generáción belül
mindent képviselt. ami a futball magasfokához szükséges.
A német futball arany nemzedéke a bajorok vörös mezét viseli.
A kapuban az anzing-i macska, Sepp Maier.
Sztárkapus és mókamester.
Előtte a védelemben Franz Beckenbauer,
minden idők talán legjobb söprögetője, aki a német futball
fénylő csillagaként tündökölt.
A csatár pedig
egy igazi fenomén
feltünően vastag combokkal.
Az egyik legnagyobb felfedezettem a kicsi kövér Müller.
Ő az az ember, aki akkor is gólt lő, ha nincs is helyzetben.
68-at a német válogatottban, 365-öt a bajoroknál
a mai napig német és ligarekord.
A fenekén ülve, vagy hasalva, bárhogy gólt tudott lőni
de Gerd Müller volt a világ legjobb csatára
Fellépés.
Ez a Müller, elsül a lába, gyerünk
Magabiztosság.
Aranycipőre érett.
Akrobatika.
Minden gólér' egy liter sör! Remélem, még lőnek egyet!
Volt még szerencsém a nagy Gerd Müllert játszani látni
ha valaki nem les el tőle a kapu előtt trükköket,
vagy nem követi a tanácsait,
nagy hibát követ el, mert ahogy Gerd Müller a kapu előtt mozgott, az szenzációs volt.
A 60-as évek közepén a kíváncsiság a vaskos csodacsatárt elűzi vidékről
egészen Münchenig.
A helyi rivális, az 1860 is mindenképpen
le akarta igazolni a tekintélyes combokkal rendelkező játékost, de a bajorok
gyosabbnak bizonyultak.
Az 1860 München bejelentkezett nálam Nördlingenben
szombat volt
és
fél egyre hazaértem,
de akkor ők már ott voltak a müncheniek.
Aztán tárgyaltunk a szerződésről,
egyszercsak közölték, hogy nem az 1860-tól jéttek, hanem a Bayern München-től.
Meg voltam lepődve,
mert azt hittem, az 1860 jött.
A bajoroknak ő volt az évszázad fogása.
Gerd Müller előtt pedig megnyílt az út, hogy közönségkedvenc legyen.
A Müller író egyszerűen fantasztikus.
egészséges, nem hízik el tőle az ember, és nagyon finom.
Múúú-üller
Müller játékosi fizetése 300.000 márkát tesz ki évente.
Manapság bagatell összeg, de akkoriban csúcskategóriás fizetés. Ekkora gázsit a klub
csak sok pénzből tudott kifizetni
A Bayern elsőként vezeti be a kreatív értékesítés gyakorlatát.
Az Olimpiai stadionban látesül az első VIP-részleg
padlószőnyeggel és szendvicsekkel a félidőben
szerény 1000 márka ellenében
szezononként.
Akkoriban ez óriási előnyt jelentett,
mert a stadionlátogatókból befolyó bevételek
óriási szerepet játszottak. Amikor 79-ben menedzser lettem,
a Bayern-nek 12 millió NSZK márka bevétele volt, ennek 85%-a származott jegyeladásokból.
ezért volt a nagy és csodás Olimpiai stadion a sok férőhellyel
olyan borzasztóan előnyös.
A játékosokat popsztárként ünnepelték. Alsónadrág-reklám, dokumentum-film
és fényképezés
Kramer edzővel, aki Napóleonként pózolt.
Semmit se hagytak ki. A császár még filmszerepet is vállalt.
Szia, Franz.
Hoztam neked egy kis ajándékot, hogy
hamarabb gyógyulj meg.
De ne idd meg egyszerre, kérlek.
Köszönöm. Szia Sylvia!
Na, mi a baj?
Oh, Franz!
Köszönöm a bókot, hogy színésznek nevezett.
Természetesen emlékszem még a filmre, de annyi biztos, hogy
Oscar-ra nem jelölték.
A sármos Franz ellenpéldája is megvolt.
Az intellektuális lázadó, aki afro-frizurát hordott: Paul Breitner.
Van egy ilyen sztori, hogy az edzésen Hoeneß és Breitner
latinul beszélgetett, hogy Beckenbauer ne értse,
hogy a kissé magasabb iskolázottságukat fitogtassák.
Breitner vitatkozik és provokál. Az egyik legjobban fizetett profi futballista
nem mással szimpatizál, mint Mao-val,
és kétes kapcsolatokat tart fent,
mint ahogyan azt akkoriban nevezték.
Kommunatagokkal és olyan felforgató rockzenészekkel barátkozik
mint pl. Rio Reiser,
aki akkoriban a "Hang, lemez ás szilánkok" nevű
együttesével a rendszer alapjait kezdte ki:
"Pusztítsd el azt, ami téged pusztít el"
A rockerek a kedvenc focistájuknak, Breitnernek ajándékozzák a legújabb lemezüket.
A kinézete nagyon tetszett nekünk, a hosszú haj a háború utáni
nyárspolgár-társadalom elleni
lázadás jele volt. Aztán azt is hallottuk. hogy Mao-Ce-Tungot olvas
és érdekli, mi történik a harmadik világban
és a vietnam-i háborút is kritizálta.
Aztán egyszer
egy száp januári reggelen kopogtatnak at ajtón. Paul Breitner
állt ott
és azt mondta,
"Gondoltam, megnézem már mifélék is azok az emberek,
akiktől a lemezt kaptam"
Egy tea, egy füves cigi és egy szivarka mellett, amivel megkínálták,
az élsportoló meghallgatja,
hogy milyen is az élet a kommunában.
Sokáig dumáltunk futballról, meg persze arról is,
hogy milyen együttes is vagyunk mi, akik kommunában élnek,
hogy pl. megpróbálunk mindenünket megosztani egymással.
Biztosan nagyon érdekelte, de aztán belátta, hogy ez nem az ő világa.
Breitner inkább profii futballista maradt, a zenész pedig a saját titkos szerelménél.
Őszintén megvallva
a Gladbach játékát sokkal szebbnek találtam. Titokban mindig Gladbach-szurkoló voltam.
A Gladbachnak is volt egy nagyhajú vezérjátékosa,
aki szintén zseniális volt a pályán.
Ő és csapattársai voltak az egyetlenek, akik lépést tudtak tartani
akkoriban a bajorokkal.
Akkoriban a 70-es években úgy volt, hogy azt mondták,
a Borussia Mönchengladbach játssza
az emocionális, látványos és szép focit.
'70 és '77 között a Bayern és a Gladbach egymés között osztották el a bajnoki címeket.
Háromszor a München és ötször a Borussia.
De ez az öt bajnoki cím a Gladbach összes eredménye a mai napig.
A bajoroknak viszont már
22 van!
Az első még a Bundesliga előtti időszakból származik,
1932-ből.
A német bajnokság dontője az Eintracht Frankfurt ellen,
ráadásul pont a frank ősi rivális, a Nürnberg stadionjában.
Sok Bayern-szurkoló a 170 km-t
a rekkenő hőségben
kerékpárral tette meg.
A világgazdasági válság kellős közepén csak nagyon kevés embernek volt pénze vonatra.
A piros-fehérben játszó München dominál a meccsen
és 2:0-ra nyer.
Az első bajnoki cím.
Akkoriban még nem volt salátástál, hanem ez a bronz-hölgy:
Viktoria a neve.
Amikor a csapat hazaér, az egész város talpon van:
az első müncheni autókorzó! Egy akkori szemtanú így számol be:
Nekem olyan volt az egész,
mintha egy római császár diadalmenete
lett volna.
Ráadásul itt Bajorföldön kaptak ki a poroszok,
vagyis a frankfurtiak.
Egyvalaki hiányzik a bajnoki ünneplés képeiről.
Egyvalaki, aki inkább a háttérbe húzódik.
De aki nélkül a diadal elképzelhetetlen lett volna:
Kurt Landauer, a Bayern legendás elnöke.
Ő egy nagyon energikus,
előrelátó ember volt.
Amikor az ember utánaolvas, hogyan viselkesett különböző helyzetekben,
akkor kissé emlékeztet Uli Hoeneß-re.
Türelmetlen volt, ha a dolgok nem úgy mentek, mint ahogy elképzelte.
Világos celjai voltak, a FC Bayern-t akarta
a német futball csúcsára eljuttatni.
Az odavezető út hosszú.
Amikor a Bayern-t 1900-ban Schwabing-ban megalapították,
még csak egy ismeretlen
külvárosi csapat volt.
A labdarúgás akkoriban jelentéktelen sport volt
Münchenben is.
Aki valamit is ad magára, tornázik.
A nyújtón és zsámolyon történő testgyakorlást ős-germánnak tartották.
És minden jó, ami német - legalábbis akkoriban így gondolták.
A futballt viszont sokan
vagy sznobnak,
vagy faragatlannak tartották.
Végül is Angliából származik, és mindent, ami a szigetorszagból jött,
a Császári Birodalomban minimum kétketve fogadták.
Csak az ment focizni, aki a vilmosi zeitgeist-nak
hátat akart fordítani.
Ez egy leginkább
másképp gondolkodónak számító miliő,
egy árral szemben úszó miliő,
liberális, nyitott miliő, ahol nem kérdezik,
az ember milyen vallási háttérrel rendelkezik.
A labdarúgás úttörői között sok zsidó volt, mint pl.
a müncheni Kurt Landauer,
aki 1913 óta az FC Bayern elnöke.
Teljesen megszállottja volt az egyesületének,
és többször is mondta,
és lehet, így utólag nem szép dolog ezt elárulni,
hogy csak két dolog érdekli: a nők és a labdarúgás.
Landauer nemzetközileg elismert topklubokat hív Münchenbe,
külföldi játékosokat igazol, és a német labdarúgás történetében először ad a focistáknak fizetést
És a pénz gólokat lő
már akkoriban is.
1932-ben a Bayern Landauer elnök számára legkedvesebb helyen van.
Mert mialatt a játékosok és a szurkolók a bajnoki címet ünneplik,
mások végigmasíroznak
München utcáin.
1933. január 30-án a nácik átvették a hatalmat,
és a zöld gyepen is a barna egyenruhás sporttársak határozzák meg,
ki maradhat, és ki nem.
Kurt Landauer, a zsidó klubelnök távozni kényszerül.
Még akkor is, ha sok klubtag kiáll mellette.
Az egyesület belesüllyed a területi liga középmezőnyébe.
1938-ban Münchenben is kigyulladnak a zsinagógák.
Kurt Landauert letartóztatják
és egy hónapra a dachau-i koncentrációs táborba kerül.
Szabadlábra helyezése után a biztonságot jelentő Svácba menekül, azonban
végtelen messzire az általa annyira szeretett Bayerntől.
1943-ban, a háború kellős közepén nem remélt találkozás pillanatai jöttek el.
A Bayern egy barátságos meccsre Svájcba utazik.
Az utazás előtt a müncheni Gestapónál kell jelentkezniük kihallgatásra.
"Nem érintkezhetnek az emigránsokkal," szól a határozott parancs, "nem találkozhatnak
Landauer ex-elnökkel, különben baj lesz!"
Ő persze a stadionban volt, a lelátón.
A mérkőzés lefújása után néhány Bayern-játékos odafut hozzá, integet
és köszön neki.
A Gestapónak persze itt is voltak spiclijei, akik jelentik,
ki köszönt Landauernek.
Münchenbe visszatérvén a játékosoknak megint jelentkezniük kell a Gestapo főhadiszállásán.
Némelyiküknek visszavonják a munkaszolgálat alóli mentességet.
Őket a frontra küldik.
1945. Németország romokban.
Kurt Landauer visszatér a bűnösök földjére Münchenbe,
hogy elnökként újjászervezze a szeretett Bayern-jét.
Ezért azt hiszem,
hogy végtelenül hálásaknak kell lennünk neki,
hogy megvolt a bátorsága és a civil kurázsija ahhoz, hogy az egészet végigvigye.
Hiszen nem tudom, mi lenne ma az FC Bayernnel, ha nem lett volna ilyen bátor.
A visszajutást a csúcsra azonban már nem érte meg.
Kurt Landauer 1961-ben halt meg.
Abban a szezonban a Bayern harmadik lett .
A liga déli csoporjátban. (A későbbi Regionalligában)
Csak egy Bayern-főnök közelítheti meg Kurt Landauert a fontossági sorrendben:
Uli Hoeneß.
1979-ben váltott egy térdsérülés után a pályáról
a Säbener Straße menedzsmentjébe. Ekkor még csak 27 éves volt.
Menezserkedésének első évében a Bayern rögtön bajnok is lett.
Hoeneß azonnal hozzá is lát a csapat átépítésének és az egyesületből
egy komoly vállalkozást csinál, amelynek saját cipészműhelye, mosodája volt
és teljeskörű ellátást biztosított
a profik számára.
Sváb lévén
gazdasági szempontból természetesen ő volt a legalkalmasabb
és hatalmas része van
nemcsak a sportban elért sikerekben - játékosként és menedzserként is -
hanem gazdasági szempontból is. Olyan érzéke van a gazdálkodáshoz
hogy mindig
a megfelelő pillanatban cselekszik és helyesen lép
és hogy ma az FC Bayern ott tart, ahol tart, hogy az egyik legjobb és legegészségesebb klub
gazdasági szempontból, a sportban elért sikereket nem is említem,
az egész világon, ezt Uli Hoeneß-nek
köszönhető a legnagyobb mértékben véleményem szerint.
A birodalom növekszik. A Ruhr-vidéki Oberhausen.
Nagyon messze Bajorföltől.
De a Fanshop virágzik.
A menedzser Hoeneß jön rá leghamarabb, hogy a jegyeladások
és a tv-közvetítési díjak nem elegendőek önmagukban
hogy Európában versenyképes maradjon a csapat.
Uli Hoeneß volt az
első labdarúgó klubmenedzser véleményem szerint, aki megértette,
a futball nem csak a győzelemről és vereségről szól,
hanem hogy a szórakoztató-iparnak is része.
A száraz számadatok: az 2010/2011 pénzügyi évben az FC Bayern München AG
szűken 291 millió eurós
bevételt termelt,
A legendás folyószámlán nem kevesebb mint
268 millió lapul.
Ha a márka értékét, a márka szponzori bevételeit
megszorzom
különböző médiumok reklámértékével,
és ez most nem légből kapott szám, akkor meggyőződésem, hogy az FC Bayern értéke
eléri az egymilliárd eurót.
A gazdagsággal növekszik a többiek irígysége is.
Idegenbeli meccseken durva a fogadtatás.
Nem pedig szívélyes.
Egy győzelem sem esik jobban a többi csapat szurkolóinak,
mint az FCB feletti.
Olyan csapat ez, amely érzelmeket korbácsol fel.
"Húzzátok le a bajorok bőrnadrágját" - Uli Hoeneß meg szivesen rá is tesz egy lapáttal.
Nem lehet igaz, hogy itt kritizáltok minket azért,
mert évek óta a seggünket is szétdolgozzuk!
Azt akár a hajadra is kenheted!
Ezt a bírót a jövőben visszautasítjuk,
és nehezen tudnám elképzelni, hogy valaha is vezet még Bayern-meccset.
Az, hogy az emberek 50%-a szereti a Bayern-t, először soknak tűnik.
Az FC Bayern-nek több szurkolója van, mint mindegyik más német klubnak.
Jó, a másik az, hogy többen is utálják, mint a többi csapatot.
Ez teljesen természetes, de ez az az ár,
amit egy olyan játékban, mint a foci, fizetni kell a sikerért.
A Bayern különleges helyzetét a menedzser provokálta és harcolta ki.
Ma pedig tisztelik érte.
Amit a csapatból kihozott az utóbbi években,
az óriási,
ő is meséli, hogy is volt régen.
Az íróasztalon egy szem telefonja volt
aztán ezt az egészet itt ő hozta létre.
Ez figyelemre méltó dolog.
Mint ahogy az is figyelemre méltó,
hogy a németországi hatalmi helyzete ellenére
a bajoroknak már több mint tíz éve nem sikerült nemzetközi trófeát szerezniük.
Régen az futószalagon jött.
A 70-es évek közepén, a bajor gálafoci idején,
1974-ben a münchniek Brüsszelben az Atlético Madrid ellen először nyerték meg
a Bajnokok Ligáját,
amit akkor még Bajnokcsapatok Európakupájának hívtak.
Az első döntő még 1:1-re végződött, majd Beckenbauer és társai a
megismételt mérkőzést
4:0-ra nyerik.
Az aranykor
első állomása.
Ez egy olyan csapat volt, amelyik a
70-es évek elejétől olyan '76-ig, lehet mondani,
hat évig
tudott összeérni. Ki tudja ezt ma megengedni magának?
Busszal érkeznek a győztesek a következő nap fáradtan de boldogan
Münchenbe.
A kapus Sepp Maier mutatja be a kupát.
"Ma meghívunk benneteket és megmutatjuk ezt a szép kupát!"
Egy évre rá megint elhódítják a bajorok
a Leeds United ellenében
majd 1976-ban még egyszer a St-Etienne ellenfeleként.
Európai mesterhármas! Egyetlen német csapat se tudta ezt megismételni a mai napig.
A Bundesligában viszont akkoriban csak a 10. helyre futotta.
Majd a harmadikra.
Ahhoz, hogy bajnok legyél, az elejétől a végéig egyenletesen jó teljesítményre
van szükség.
És erre már nem voltunk képesek. Még tudtunk
csúcsteljesítményt nyújtani, de csak átmenetileg, mert a csúcsteljesítményre
a BEK-ben volt szükség.
1976-ban végetért az aranykor.
Beckenbauer Amerikába megy, akit hamarosan követ Gerd Müller is.
Ami marad, azok a szép emlékek.
Háromszor egymás után a
a Bajnokok Ligáját, ahogy ma nevezik, megnyerni
szóval ez csak nagyon keveseknek sikerült.
Csak az Ajax Amsterdamnak,
és ennek a stadionnak a házigazdájának: a Real Madridnak.
Egymás után ötször nyeri meg a királyi csapat
a Bajnokcsapatok Európakupáját olyan legendáas játékosokkal, mint
Afredo di Stefano.
A Real Madrid éllovas és példaképül szolgál a bajorok számára is.
A modern edzőközpont, a drága sztárok az egész világból és természetesen
a sok kupa és siker. Ez egy münchenit is odavonzott:
Paul Breitner-t
Aki 1974 - 1977-ig
a Realban futballozott.
Hoeneß-nek
sok ötlete volt, amelyeket
Breitner Spanyolországból hozott, Madridból, ezeket megvalósította
a Bayern-nél, aztán valahogy megragadtak.
"Megpróbálunk német Real-lá válni"
Na jó, egészen nem fog sikerülni,
de azért szeretnénk olyanok lenni, mint a Real Madrid
és az volt a vicces,
hogy ők voltak ugyanakkor a legnagyobb konkurencia
az Európa-kupában.
Legendásak a párharcok a Real és a Bayern között: 20 meccset vívtak már
egymással és ebből 11-et a Bayern nyert meg.
A spanyol futballsajtó harcias nevet adott a Bayern-nek:
la Bestia Negra -
a Fekete Bestia.
Minden lehetséges eszközzel harcoltak, szabálytalanokkal is.
Juanito brutális rúgásának Lothar Matthäus ellen az elődöntő odavágóján
1987-ben
a focihoz semmi köze nem volt.
De annak sem, hogy a visszavágón a Bernabéu-stadionban vascsövekkel dobálták meg
Jean-Marie Pfaff-ot, a kapust.
A Bayern mégis továbbjut. "Nagyon tisztelik a nagy FC Bayern-t
és ez a párharc valahogy majdnem mindig
az FC Bayern javára dőlt el.
Ez pedig különösen izgalmassá teszi.
A spanyl futball-sajtó szeret drámai szavakat használni.
A 2012-es Bajnokok Ligájának elődöntője előtt is nagyban
savazták a Bayern-t.
De eredménytelenül.
11-esekkel a Bayern jutott
a döntőbe.
Az azonban
megint egy traumatikus döntőnek bizonyult.
Mint az 1999-es Barcelonában. Estadio Nou Camp
A Manchester United elleni döntőben a negyedik kupa
már karnyújtásnyira van.
Egészen a hosszabbítás kezdetéig.
Ilyen pillanatokat SOHA nem felejt el az ember.
A barcelonai drámának csalóka kezde volt.
Basler szerzi meg a vezetést. De a további helyzetek kimaradnak.
Két kapufa.
Ottmar Hitzfeld az edző. Vajon sejt már valamit? 90 perc után
a bajorok sikere már biztosnak tűnt. Már megy a hosszabbítás.
Ugyan mi történhetne ebben a pár másodpercben?
Aztán betalál Teddy Sheringham a manchesteriektől.
Csak a pánikot láttam a Bayern-játékosok arcán:
most még rúgnak egy szögletet, valaki odatartja a lábát és bent van. Így is történt.
Pontosan 102 másodperc múlva Solskjaer
bajorokat szíven találja.
99-ben én is a tv előtt éltem át az egészet.
Még nézőként is extrém volt, a vége előtt nem sokkal
1:0-ra vezetni
aztán két gólt kapni.
Lennart Johansson, az UEFA elnöke
már úton volt a kupával, amit Bayern-szalagokkal díszítettek
a pálya felé. Nem is észlelte a liftben, mi történt
olyan gyorsan történt és a lift sokáig megy.
Ezen soha nem tudsz túllépni.
Mindig ott motoszkál a tudatalattidban.
"Minden vereségek anyja"
- írják az újságírók.
Már arról beszéltek, a bajorok meg vannak a döntőben átkozva.
Csak az a kérdés,
mit lehet ezzel kezdeni. hogyan lehet ezt a vereséget
az embernek saját javára fordítani.
És nekünk sikerült akkoriban
egy nagyszerű csapattal ezt a fájdalmat,
ezt a 99-es vereséget megfordítani.
Milánó. Két évvel később.
Döntő a Valencia ellen és megint 11-esek.
És nem talál be először a Bayern.
A Valencia vezetést szerez.
Mindkét csapat be is talál, meg nem is.
Az idegek harca.
Ha most Oliver Kahn véd, a diadal megszületik.
És Kahn megfogja Pellegrino lövését!
Sikerült ezt a fájdalmat energiává és erővé alakítani és ezáltal
hatalmas motivációval vágtunk neki ennek a két évnek, amíg végre
kezünkbe kaphattuk a kupát.
25 évvel az utolsó Bajnokcsapat-siker után a bajorok
megnyerik a Bajnokok Ligáját.
Ez csak nagyon kevés klubnak sikerül. Normális esetben sokkal tovább tart
ezt a sokkot megemészteni.
Most az újságítók a bajor "győztes-génről" írnak.
Szó sem esik döntő-átokról. Legalább is egyelőre.
De 2010-ben megint a régi nóta.
És 2012-ben is.
Pont a hazai stadionjukban veszítik el a bajorok a második döntőjüket
két év alatt.
A vége előtt nem sokkal szerezzük az első gólt
aztán 2 vagy 3 perccel a vége előtt kiegyenlít az ellenfél
Hosszabbítás, kihagyott tizenegyes, sok helyzet kimarad 120 perc alatt,
aztán kikaptunk tizenegyesekkel,
keserves emlék.
A "Drama dahoam".
Pedig ez csak egy játék.
Vagy mégsem?
Sokat hallom ezzel kapcsolatban, hogy "jajj, de igazságtalan volt,
hogy elvesztettük ezt a döntőt".
Nincs igazságtalanság
vagy igazságosság a futballban. Hanem el kell fogadni a szituációt,
úgy, ahogy van.
Utána megint megmérettetni magad.
Hosszú még az út,
de talán sikerül megint egy kupát elhódítani
amely nemcsak a focisták szívét
dobogtatja meg.
Fordítás: greis