Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ha megnézed a Gallup felmérést, ami október végén jött ki
az amerikaiak véleményéről, hogy legális legyen-e a marihuána
azt fogod látni, hogy a támogatás szinte megduplázódott 1983 óta 44%-ra
és hogy csak az utóbbi években drámaian megnőtt…
Úgyhogy igazán jó hátszelünk van most.
A drogháború után
Noha a drogellenes háború támogatottsága gyengül,
a legtöbb embernek elképzelése sincs, milyen lenne a prohibíció utáni rezsim.
2009 november 12-14 között a Nemzetközi Drogpolitikai Reform Konferencián
Új-Mexikóban megkértük a vezető drogpolitikai reformereket,
hogy vázolják fel az elképzeléseiket a ma még tiltott drogok legálisan szabályozott modelljéről.
Az Egyesült Államokban a „legalizáció” kifejezést egyesek
az adóztatás és a szabályozás fogalmaiban értelmezik,
de sokan az anarchia szinonimájának tartják.
A szabadpiaci rendszer amit mi ismerünk a fogyasztás maximalizálásáról szól
Ha megnézzük a Nike-t, a Coca Colát, vagy a kék farmert,
ha megnézzük bármelyik nagy multinacionális vállalatot,
mind arra törekszenek, hogy növeljék a fogyasztást.
Szabályozni és ellenőrizni a jelenleg illegális drogokat
– ez az ahogy mi beszélünk róla. Szabályozásról és ellenőrzésről van szó.
A legalizáció számomra szabályozott engedélyezést jelent – adóztatást.
Több szabályozást szeretnénk, nem kevesebbet.
Minden drognak különböző modellre van szüksége.
A különböző drogok eltérő ártalmassággal,
függőségi potenciállal, kényszerességgel
és pszichikai károkkal bírnak.
A legártalmasabb drogoknak több szabályozási feltételnek kell megfelelnie,
míg a legkevésbé ártalmasaknak, kevesebbnek.
A Transform készített egy tanulmányt a „Legalizáció Vázlata” címmel.
Be tudná mutatni nekünk ezt a dokumentumot?
Gyakorlatilag ez az első eset, hogy körvonalaztuk –
hogy valaki tényleg precízen és részletesen körvonalazta,
hogyan juthatnak hozzá emberek a drogokhoz a tiltás utáni világban.
És ez normális szabályozási keretek alkalmazását jelenti
egy olyan helyzetben, ami fölött jelenleg teljesen elvesztettük az irányítást.
Gyakorlatilag három választásunk van a tiltás utáni világban.
Felírathatjuk orvosokkal, adhatjuk gyógyszertárakban
vagy engedélyhez köthetjük az árusításukat.
A kannabisz engedéllyel lesz árusítható,
ahogyan bármely másik drog esetében.
Tehát nem lesz a Hershey csoki mellett.
Ez egy fogyasztói jogi kérdés.
Jelenleg Hollandiában veszel egy csomagot és van valami halvány elképzelésed,
hogy mennyi THC-t tartalmaz.
De mi kormányzati pecsétet szeretnénk látni rajta;
szeretnénk tudni, hogy a kormány szabályozza,
végigkövette a folyamatot
szeretnénk látni rajta egészségügyi és biztonsági figyelmeztetést,
szeretnénk látni az összetevők listáját és hogy hogyan termesztették a növényt
és milyen termékeket használtak a termesztés során.
És az engedélyezési feltételek mellett tanácsokkal szolgálnának
azoknak, akik használják, főleg azoknak, akik nem megfelelően használják,
ha túl sokat használják vagy helytelenül
vagy azoknak, akik mentális problémával vagy más sérülékenységgel rendelkeznek.
Tanulnunk kell az alkohol és a dohány leckéjéből.
Amikor előadom a PowerPoint prezentációimat,
vannak képeim, melyek hagyományosan
az alkoholhoz és a dohányhoz köthetőek.
És ezeket szexi testeknek és izmos testeknek hívják,
szexet ábrázolnak, varázslatosak és mesések.
Az alkohol és a dohány modellje a
kommercializmus modellje volt.
Az első ügy a márkázás. Ha engedélyezed a márkát -a brandet- a termékednek,
akkor reklámozni fogják – még ha a reklámozás illegális is.
Ha engedélyezed a márkák megjelenését, a reklámozás is bekövetkezik.
Ám ha más utakat lehetőségeket is megnézel, meglátod,
hogy egy hengeres, kényelmetlen
gyógyszeres dobozban is forgalomba lehet hozni.
Rágyújthatsz majd egy jointra az utcán sétálva?
Eleinte valószínűleg nem. Otthoni használatra, jól informált felnőtteknek lesz
nem vonzó csomagolásban, márka nélküli formában.
Hogyan lehetne a kannabisz előállítását szabályozni?
Oké, ez valójában nem új dolog a termelést és a kínálatot tekintve.
Minden keret adott hozzá.
Most is létezik ellenőrzés a dohány termesztése fölött
és a dohány finomítása fölött.
Nem olyan jók, mint amilyenek lehetnének – valójában egyáltalán nem –
jobb ellenőrzésre van szükségünk, de a keretek léteznek.
Szenvedélyesen küzdök azért, hogy megszűnjön a marihuána tilalma.
De az a gondolat, hogy egy napon majd a Philip Morris kezébe kerül,
vagy az Anheuser-Busch vagy a nagyobb gyógyszercégekhez,
vagy más nagyvállalathoz, ez nem tölt el örömmel.
De ami történik az Egyesült Államokban
és más országokban, az utóbbi évtizedekben
az ezeknek a kis sörfőzdéknek a felemelkedése
amik többnyire csak a helyi államnak állítanak elő,
a helyi közösségnek vagy államoknak – állami szabályozással –
de aránylag kis mennyiséget produkálva.
Néha nagyobb cégek tulajdonában vannak, néha nem.
És azt gondolom, hogy a modell, amely továbbra is nagy hangsúlyt helyez
a termék minőségére, amely továbbra is munkát fog nyújtani
a helyi lakosságnak és az országnak –
azt gondolom, hogy jól összecseng azzal,
hogy hol tart most a marihuána piac.
Oké, beszéljünk más drogokról, például a stimulánsokról és az opiátokról.
Miben különbözne a szabályozásuk a kannabiszétól?
Most is legálisan szabályozunk két nagyon kemény drogot: az alkoholt és a dohányt.
Úgyhogy amiről beszélünk, az más drogok hozzáadása
ezekhez a keretekhez.
Ha heroinnal kezdjük, az ópium alapú szerek
legkoncentráltabb formájával, ez kezdetben csak orvosoktól lenne hozzáférhető.
De mint minden drognál, itt is léteznek különböző koncentrációk,
úgyhogy tehetsz ópiumot számos különböző dologba.
Lehet ópium tinktúrád, szívhatsz ópiumot.
Úgyhogy az ópium hozzáférhető lenne
nagyjából úgy, mint a kannabisz a coffeeshop rendszerben.
Nem támogatnék egy olyan rendszert, ahol bárki egyszerűen bemehet
a gyógyszertárba és vásárolhat – „Ma egy kis heroint szeretnék kipróbálni”.
Először diagnosztizálni kell, hogy függő vagy,
mielőtt ezt megvásárolhatod és szankcióknak is kell lenni
azoknak az embereknek, akik a feketepiacra juttatják a szereket
és olyan embereknek adják, akiket diagnosztizáltak függőnek.
Számomra annak lenne értelme, ha a metadon és a *** is elérhető lenne.
A heroint például otthoni használatra is, talán nem, talán csak a helyszínen.
De bizonyára a lakosság legsúlyosabb függőivel kell kezdni,
heroint és metadont adva nekik valamilyen kombinációban,
ami működik nekik és utána meglátjuk.
Monitorozni kell az illegális piac méretét.
Ha a legsúlyosabban függőkkel kezded
és az illegális piac visszaesik mondjuk 80%-al,
talán úgy hagyhatod.
Ha más emberekre is gondolsz, akik részt vennének ebben,
tájékozott felnőttek, akik bizonyos módon tudnák haszálni,
akkor majd meg kell hoznod erről a döntést.
Valószínűtlen, hogy a kokaint
vényköteles rekreációs drogként fogjuk látni.
A mi javaslatunk, hogy a kokain por elérhető lenne
a gyógyszerészektől, ismét talán engedélyhez kötve a fogyasztást,
talán mennyiségi limitekkel.
A koka levélhez egyáltalán nincs szükség engedélyre. Semmi okunk nincs,
hogy az emberek ne tudják ugyanott megvásárolni,
ahol a fejes salátát és a paradicsomot is megveszik.
Amirt itt látunk az a lehetőség,
hogy folytonosan felügyeljük a folyamatot.
Működteted az elővigyázatossági alapelveket, szigorú szabályokat,
és hagyod őket érvényesülni és ha valami rossz úton halad,
újabb korlátokat vezetsz be. Ez nagyon elegáns így.
Nem olyan, mint amivel most rendelkezünk, mert most
esélyed sincs a beavatkozásra.
Ez alkalmazható lenne a pszichedelikus drogok esetében is?
Nem, arra más modell van. Ha a pszichedelikus drogokra gondolsz,
minden ártalom, a set és a settingből származik.
Mi a set és a setting? A set az elvárás, a setting pedig a fogyasztás körülményei.
Ha az emberek felügyelet nélkül használják ezeket a drogokat, az ártalmakkal járhat.
Úgyhogy a pszichedelikus drogok használatának teljes folyamatában
elengedhetetlen lenne, hogy felügyeletet igényelj.
Hogyan nézne ez ki?
Ez úgy néz ki, hogy engedélyezed embereknek, hogy „jogosítványt” igényeljenek
és aki ezt megkapja, az garantálja,
hogy felügyeli az emberek elvárásait (set) és környezetét (setting)
az utazásuk teljes időtartama alatt.
Így felelőssé válsz e személyek viselkedése iránt 8 óráig.
Az első személyek, akiket meghívnának, hogy részt vegyenek ebben,
sámánok vagy pszichoterapeuták lennének,
akik ezt a feladatot már évszázadok óta űzik.
A dohánnyal elértük, hogy drámain lecsökkenjen
a használata az Egyesült Államokban
és nem úgy, hogy börtönbe zártuk a használóit.
A közegészségügy és az oktatás segítségével értük el
és azt gondolom, hogy a drogok esetében is ezt kell tennünk.
De ennek őszinte oktatásnak kell lennie.
Nem lehet olyan propaganda, amivel a
drogellenes harcosok próbálják riogatni a gyerekeket.
Ez csak cinikussá teszi őket
és figyelmen kívül hagyják az üzenetet, mondván:
„a felnőttek megint hazudnak nekünk – megpróbálnak elrettenteni”.
és ennek ellentétes hatása van.
A drogreformereknek, úgy hiszem, tiszta és erős erkölcsi alapjai vannak,
mert a morális pozíciójuk az együttérzésből származik,
az emberek elfogadásából és az irántuk tanúsított törődésből,
akikkel a jelenlegi rendszer brutálisan bánik.
Itt lelhető fel a moralitás.
A moralitás és az együttérzés számomra ugyanaz a dolog.
Úgyhogy a reformerek állnak morálisan magasabban.
Börtönbe zárni embereket az az amorális megközelítése ennek a problémának.
A drogpolitikai reform ott áll 2009-ben,
ahol a melegjogi mozgalom volt a késői 60-as és a korai 70-es években
vagy ahol az emberi jogi mozgalom állt az 50-es évek elején.
Nem szeretném, hogy az emberek hirtelen izgatottá válnának
és amikor hirtelen megfordul a szélirány
vagy amikor a dolgok elkezdenek visszafordulni,
akkor demoralizálódjunk. Mert keménynek kell lennünk,
látnunk kell, hogy ez egy többgenerációs küzdelem –
meg kell ragadnunk és megváltoztatnunk a lehető legtöbb dolgot ami ebben a pillanatban
lehetséges, de azt is meg kell értenünk, hogy ez egy hosszú küzdelem.
Ez teljesen biztos.
feliratozás: Takács István Gábor, Arielle Reid, Kardos Tamás �