Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Endre Domokos Lektor: Júlia Martonosi
Azt hihetik, hogy számos dolog van, amit én nem tudok megtenni,
mivel nem látok.
Ez általánosságban igaz.
Tulajdonképpen éppen most kellet egy kis segítség,
hogy fel tudjak jönni a színpadra.
Viszont sok dolgot meg tudok tenni.
Ez itt az első alkalom, amikor falat másztam.
Egyébként szeretek sportolni, és számos sportot űzök.
Szeretek úszni, síelni, korcsolyázni, búvárkodni, futni és számos mást is.
De van egy korlátom:
valakinek segítenie kell.
Független akarok lenni!
14 évesen egy uszodai balesetben vesztettem el a látásom.
Egy aktív, független tinédzser voltam,
és hirtelen megvakultam.
A legnehezebb dolog a függetlenségem elvesztése volt.
Az addig egyszerű dolgok hirtelen majdnem lehetetlenné váltak.
Például a tankönyvek használata.
Akkoriban még nem voltak személyi számítógépek,
nem volt internet, vagy okostelefon.
Így hát meg kellett kérnem az egyik bátyámat, hogy olvassa fel a leckét.
Saját Braille-írásos könyveket kellet készítenem.
El tudják képzelni?
A bátyáim természetesen nem örültek ennek,
és később észrevettem, hogy nincsenek a közelben, amikor szükségem lenne rájuk.
(Nevetés)
Szerintem távol akartak lenni tőlem.
Nem hibáztatom őket.
Nagyon fel akartam szabadulni a másoktól való függőségből.
Ez az erős vágyam felizzította a találékonyságomat.
Ugorjunk a '80-as évek közepére!
Megismertem a csúcstechnológiákat,
és azon gondolkodtam,
hogyhogy nincs olyan informatikai technológia,
amelyik Braille-írásos könyvet készítene?
Ennek a csodálatos technológiának képesnek kell lennie segíteni
olyan korlátozott embereken, mint én.
Ekkor kezdődött el a felfedezői kalandom.
Elkezdtem kifejleszteni olyan digitáliskönyv-technológiákat,
mint a digitális Braille-szerkesztő, digitális Braille-szótár,
és egy digitális Braille-könyvtári hálózat.
Ma már minden látásában korlátozott diák el tudja olvasni a tankönyveit
személyi számítógépek és mobil eszközök segítségével,
akár Braille-írással, akár hangos könyvként.
Ez lehet, hogy nem lepi meg önöket,
mivel 2015-ben már mindenkinek van digitális könyve a táblagépén.
De a Braille-írás digitális változata már évekkel a digitális könyv előtt megjelent.
Majdnem 30 évvel ezelőtt, a '80-as évek végén.
A vak emberek erős és különleges igénye hozta a lehetőséget,
hogy annak idején digitális könyvek készüljenek.
Ez nem először történik meg,
a történelem megmutatta nekünk, hogy a szükség beindítja a találékonyságot.
A telefont aközben találták fel,
hogy halláskárosult embereknek próbáltak kommunikációs eszközt kifejleszteni.
Több billentyűzetet úgy találtak fel, hogy segíteni akartak mozgáskorlátozottaknak.
Most megmutatok önöknek egy másik példát az életemből.
A '90-es években, az emberek elkezdtek körülöttem az internetről beszélni,
és a webböngészőkről.
Emlékszem, amikor először felmentem a webre.
Meg voltam döbbenve.
El tudtam érni a hírlapokat bármikor és bármelyik nap.
Meg tudtam magamnak keresni az információkat.
Kétségbeesetten segíteni akartam, hogy a vak emberek elérhessék az internetet,
és megtaláltam a módját, hogy gépi hangon felolvasható legyen a web,
ami nagy mértékben leegyszerűsítette a felhasználói felületet.
Ez vezetett a "Home Page Reader" (Honlapolvasó) kifejlesztéséhez 1997-ben,
először ***ánul, majd további 11 nyelvre lefordítva.
Amikor kifejlesztettem a Honlapolvasó-t,
sok megjegyzést kaptam a felhasználóktól.
Egyre nagyon erősen emlékszem:
"Nekem az internet egy kis ablak a világra."
Ez egy forradalmi pillanat egy vak embernek.
A cyber-világ elérhetővé vált,
és ez a vakoknak készült technológia több felhasználási lehetőséget teremtett,
olyanokat, amiket el sem tudtam képzelni.
Segít a sofőrnek felolvasni az e-mailjét,
meghallgatható a recept főzés közben.
Ma már sokkal függetlenebb vagyok,
de ez még nem elég.
Például amikor kijöttem a színpadra, segítségre volt szükségem.
A célom, hogy ide tudjak jönni egyedül.
És nem csak ide.
A célom, hogy képes legyek tevékenykedni és utazni, olyan egyszerűen, ahogy önök.
Rendben. Most megmutatom a legújabb technológiákat.
Ez egy okostelefon-alkalmazás, amin dolgozom.
(Video): Gépi hang (GH): 51 láb az ajtóig, menjen egyenesen!
GH: Használja a két ajtót, hogy kijusson. Az ajtó jobbra van.
GH: Nick közeledik. Boldognak látszik.
Chieko Asakawa: Szia, Nick!
(Nevetés)
CA: Hova mégy? Olyan vidámnak tűnsz.
Nick: Ó -- igen, elfogadták a papírom.
CA: Nagyszerű! Gratulálok!
Nick: Köszönöm. Várj -- honnan tudtad, hogy boldognak nézek ki?
(Chieko és Nick nevetnek)
Ember: Üdv!
(Nevetés)
CA: Ó...Üdv!
GH: Ő nem hozzád beszél, hanem a telefonjába.
GH: Sültkrumpli
GH: Étcsokoládé mandulával
GH: 5 fontot híztál tegnap óta, vegyél almát a csokoládé helyett.
(Nevetés)
GH: Közeledünk.
GH: Megérkeztél.
GH: Most...
(Taps)
Köszönöm!
Most már az alkalmazás irányít engem,
elemezve a jeladók jelét és az okostelefon érzékelőit,
lehetővé téve, hogy önállóan mozogjak
épületen belül és kívül is.
De a számítógépes látás az, ami megmutatja nekem, hogy ki közeledik,
milyen hangulatban van - ezen a részen még dolgozunk.
Felismeri a szociális kapcsolat során fontos arckifejezéseket.
A technológiák ötvözése segítségével
az egész valós világot láthatom!
Ezt mi megismerő támogatásnak hívjuk.
A rendszer megérti a körülöttünk lévő világot,
majd fülembe suttogja vagy a vibrációt küld ujjaimba.
A megismerő támogatás fokozza a hiányzó vagy sérült képességeket -
vagy máshogy fogalmazva, az öt érzékünket.
Ez a technológia még korai állapotában van,
de végül meg fogjuk találni az egyetemek tantermeiben,
élvezzük a nézelődést a kiraktok előtt
vagy találunk egy jó éttermet miközben az utcán sétálunk.
Csodálatos lenne, ha meg tudnálak találni az utcán, mielőtt te veszel észre engem.
Mindannyiunk legjobb barátjává fog válni.
Tehát ez egy igazán nagy kihívás.
Ez a kihívás együttműködést igényel,
ezért létrehoztunk egy nyitott közösséget,
hogy felgyorsítsuk a kutatási tevékenységet.
Épp ma reggel jelentettük be a nyílt forrású alaptechnológiákat,
ami a videón is látható volt.
A határ a valódi világ.
A vak közösség felderíti ennek a technológiának a határait,
és úttörő szerepet játszik.
Remélem együtt tudunk dolgozni az új kor felfedezésében,
és amikor legközelebb e színpadon leszek,
a technológiának és az innovációnak köszönhetően
ide tudok sétálni
egyedül is.
Köszönöm szépen!
(Taps)