Tip:
Highlight text to annotate it
X
Két bottal fárasztok egyszerre. Hát ezt nem fogjátok elhinni.
Igen! 36,750 kg
Szép jó napot mindenkinek! Egy újabb napon vagyunk túl, és szeretném bemutatni jelenlegi horgásztársamat Pámer Lászlót,
azaz mindenki Laci bácsiját, akivel együtt vagyunk ezen a túrán.
A reggeli nap két akcióval is kezdődött, amiből a fontosabbat mondanám.
Felmentünk a büféhez operatőr barátommal Takács Péterrel, mire visszaértünk,
addigra Laci bácsi már egy nagyon szép nyurga ponttyal tért vissza éppen csónakkal a vízen.
Ezzel a hallal már a harmadik 20 feletti pontyunkon vagyunk túl ezen a túrán.
Fogom.
Ez az. Megvan.
Ez az! Na gyertek, gyertek velünk!
- Hát ilyen! - Gyönyörű, ilyet, hát ez gyönyörű!
Gyönyörű, hosszú, pikkelyes. Nagyon szép!
Látjátok tele van törésekkel, és mi ezeket a töréseket, padkákat horgásszuk meg.
Nagyon nehéz kitalálni, hogy melyik az a törés, ami igazán működik, amit használ a hal,
hiszen rengeteg, akár 30-40 törés is van előttünk a mi területünkön, de ebből lehet, hogy csak ötöt használ a hal.
Most éppen ahhoz jövünk, ami már három darab 20 fölöttit is adott, tehát már mondhatjuk nyugodtan, hogy ez a törés működik.
Szinte minden esetben használjuk a radart, nagyon halkan megyünk, óvatosan bánunk vele, hogy ne zavarjuk el a halat,
de a radart nagyon fontos használni, hogy pontosan arra a helyre tegyük le a csalit, ahova szükséges.
Mert nem ér semmit, ha nem használjuk, mert az a titka, hogy a megfelelő helyre tegyük le a végszereléket.
Nézzétek, van itt 2 méter 40 centis víz. Nagyon szépen, lassan csorgunk vissza,
és mindjárt meglátjátok fel fog jönni egészen 1,10-ig és annak a púpnak a tetejét fogom megtalálni ezzel a karóval.
2,1 m, 2 m, itt már jön föl, látjátok?
Egy-hét, egy-hat, egy-öt és itt van.
Innen pedig már törik le megint. Erről a platóról fogjuk a halakat.
Ok, fent van a tetején. Szépen kiveszem a karót.
Most jön az érdekesség, mint látjátok megtörjük a zsinórt, mert ha egyenesen húznánk, akkor ide nem tudnánk behorgászni,
de mivel az egyik legjobb helynek ez bizonyul, ezt erőltetjük.
Ezt úgy oldjuk meg, hogy ilyen kis kampós - eredetileg virágállvány funkciójú -,
traverzekre felhelyeztünk egy kampót ,és abba helyezzük bele a zsinórt, mert ezzel törjük meg.
Ennek az az oka, hogy a levegőben törjük meg, mert rengeteg akadó van a víz alatt
és a víz alatti akadókat ezzel próbáljuk elkerülni.
Csak az utolsó 5-10 méter zsinór van a víz alatt. Így is le tud akadni, meg így is okozhat galibát,
de legalább menet közben megoldjuk azt a problémát, hogy zsinór ne akadjon le.
Rengeteg víz alatti fa, akadó, gally, ág található a tóban. Az volt az első, most mindjárt, itt jön a következő.
Itt sekélyebb víz van, azért tudjuk leszúrni ide a karót, ide megint belehelyezzük a zsinórt.
Kicsit nevetségesnek tűnhet, így egy laikus ember számára, hogy a levegőben többet megy a zsinór, mint a vízben, de ez garantálja a fogást.
De azt mondom, ha ez a bója már adott három 20 kg feletti halat, akkor itt nincs miről beszélni.
Akkor mindjárt nem lesz olyan nevetséges. És most megvan.
Így, két ponton meg van törve a zsinór, több helyen már nem lesz, a következő állomás a part, az állványon.
Azután hátha jön a következő 20 feletti. Bár, már ezekkel a halakkal is igazán szép eredményt értünk el.
Erre a három 20 feletti halra - azt gondolom -, nem mondhatjuk, hogy véletlen, ezért megkérem Laci bácsit,
hogy legyen szíves mutassa be nekünk etetési taktikáit, végszerelékeit, csalijait, amelyeket ehhez a szép eredményhez használt.
Laci bácsi! Kezdjük az etetéssel, ami az alapozó etetésnél már rögtön szemet szúr nekem,
hogy hatalmas magok is vannak benne. Erről mondjon néhány szót, legyen szíves.
Az én véleményem az, lehet, hogy sok emberével nem egyezik, de nekem meggyőződésem,
hogy ha nagy halat akarunk fogni, arra kimondottan nagy csalival kell horgászni.
Az elözőek miatt az alapozó etetés is, nagy csalival kell történjen.
Az alapozó etetésnél a magok tekintetében is egy elég terjedelmes méretű magkombinációt kell összeállítani.
Itt az én mag-mixemben található tigrismogyoró, ami általában 20-25 mm méretű, de, ami a legszembetűnőbb azok a nagyszemű babok.
A babok a 35 mm-t is meghaladják.
Található még benne megakukorica, szintén 25 mm-es méretben, vagy földimogyoró,
amilyen nagyot otthon sem nagyon látunk, ezek szintén 20-25 mm-es méretre megdagadnak,
és azért, hogy a halak emésztését is elősegítsük, apró magként látható benne kendermag is.
Laci bácsi, ez egy kicsit kényes kérdés sok ember számára, nem tudják, mindig dilemmában vannak a horgászok,
hogy most ez mix erjesztett, főzött, meddig kell főzni, a főzés után hagyjuk-e állni, vagy azonnal etessük be?
Önnek mi vált be a legjobban?
Az elkészítési mód elé egy picikét annyival hagy kavarodjak vissza, hogy mi ösztönzött ennek a mag-mixnek az elkészítésében is.
Van egy saját tavam, ahol láttam most nagyon sok horgászt, akik erjesztett kukoricával etetnek, vagy akár némileg megfőzött kukoricával is.
Köztudott, hogy a pontyok vagy a halak ezeket a termékeket emésztik a legtovább, tehát a legtöbb idő ehhez szükséges nekik.
Én nem azt mondom, hogy ezzel az etetéssel nem tud az első pillanatokban, vagy órákban, vagy napokban halat fogni,
de utána úgy eltelhetnek vele a halak - ezzel a nehezen emészthető anyaggal-, hogy az etetés környékén lévő más horgászok szórakozását is elronthatják.
Ekkor vetődött fel bennem ez az ötlet, meg természetesen az, hogy kijárok és nagyhalakra horgászok,
hogy csinálok egy olyan mixet, ami nagyon jól beválik ilyen helyeken.
Ez úgy történik, hogy ezeket a magokat 24 órán keresztül előáztatom.
Azért is kell, mert sokkal könnyebben meg is tudjuk főzni.
A mag telítődik vízzel és kuktába, vagy pedig üstbe, bármibe, attól függ, hogy milyen térfogatot akarunk elkészíteni,
3-4 vagy 5 órán keresztül, lassú tűzön megfőzzük.
Utána én általában még le szoktam takarni azt az edényt, hogy tartsa meg ezt a meleget, ezt követően még 24 órán keresztül ebben az edényben párolom.
Tulajdonképpen olyan, mintha dunsztolnánk egy kicsit.
Igen így van!Ez a mag-mix ebben az edényben párolódik. Ezzel elérjük azt, hogy a tigrismogyoró is, ami szintén nehezen emészthető a halak számára,
annyira fel tud puhulni, hogy utána már könnyűszerrel tudják ők is fogyasztani és emészteni.
Hú, egy kicsit megrántott.
Ez az, ügyesek vagyunk.
18,50 kg. Hopp, hopp!
Gyönyörű szép ez is, több mint 18 kg-os tükrös, ugyanarról a bójáról. Ez hihetetlen.
Most, most ez az, lassan, ez az. Nem adta magát könnyen.
Letisztáztuk az extrém nagy magvak elkészítését, de hogyan használja ezt Laci bácsi, hogyan eteti a bóját?
Általában, ahol én meg szeretném horgászni a helyet,
- mint itt is -, először radarral feltérképezem a területet, és amelyiket kimondottan jó helynek vélem, a nagy pontosság kedvéért karóval jelzem.
A bója lerakása után, annak a környékét központosan
egy olyan fél-háromnegyed kilónyi etetőanyaggal megetetem. A mennyiség attól függ, hogy hogyan helyezkedik el a bója, a szigetek között vagy a nyílt vízen.
Nyílt vízen egy etetőcsíkot szoktam általában húzni, amelyik olyan 10-15 m hosszú,
ha pedig szigetek között vagyunk, a két sziget sarkától V-alakban egy etetőcsíkot szoktam képezni, nagyon ritka szórással.
Ennek a csúcsába szoktam elhelyezni a szerelékemet a bojlival, és erre még általában egy marék bojlit szoktam szórni.
Tökéletes, én azt gondolom, hogy minden kérdésre választ adtunk az etetéssel kapcsolatban.
Lépjünk tovább a végszerelékre, szokták mondani, hogy az utolsó 30 centi az, ami a legfontosabb.
Mutassa be nekünk legyen szíves azt a végszereléket, amit használt ezeknél a halaknál.
Ott kezdeném, hogy általában ezen a tavon fonott zsinórral horgászunk. De nem azért horgászunk fonott zsinórral,
mert olyan erőt kell kifejteni, hanem azért, mert ennek nincs nyúlása és ezáltal azonnal jelzi a kapást.
Előny, hogy a fonott zsinór azonnal jelzi a kapást,
de belevág a fába, megszorul, a hal csap egyet a fejével és el tudná szakítani,
ezért a fonott zsinór végére még felteszünk kb. 15-20 m, - kinek mi a kedvenc száma - monofil zsinórt,
ami általában 60-70-es monofil zsinór, olyan célból, hogy ne vágjon bele a fába, ez nagyon könnyen elcsúszik a fán
és van némi rugalmassága. Ha egy akadóba bement a hal, nem tudja olyan könnyen a fejével lerázni és szét szaggatni.
Igen, a zsinór nyúlása miatt.
A monofil zsinór végére érdemes tenni leadcore-t, már csak azért is, mert ezek a nagytestű halak nagyon óvatosak
és ha hozzáér a testükhöz, vagy az oldalvonalukhoz a zsinór, esetleg elijesztheti őket.
Amúgy egy kicsikét csalok, mert ezt én is Steve Briggstől láttam 3 évvel ezelőtt,
amikor a 14-es helyen én nyaltam a szám szélét, ő pedig a 18-ason három 20 felettit fogott pillanatok alatt.
Ő is sokat segített abban, hogyan próbáljuk becsapni a halat.
Az ólombetétes zsinór használatánál még azt is tudni kell, hogy nagyon sokan használnak itt - tévesen - 40-50 centiméter hosszút.
Nos a 40-50 centis ugyanaz, mintha nem használnánk semmit, mert ezek a nagytestű halak általában 1 - 1,20 m közötti hosszúságú halak.
Tehát ebből terjedelmes hosszúságút, legalább 1,20-1,50 m hosszút alkalmazni kell,
mert ez végig a mederfenéken lefekszik, és úgy gondoljuk, talán a halat nem bántja.
Ennek a végére kerül majd egy nehezék, amely lehet semleges, ami a tavat tulajdonképpen nem szennyezi,
lehet akár kőből, kavicsból is rögzített súly.
Ha ezt feltesszük, egy olyan szereléket kapunk - mert olyan módon rögzítjük, egy kis gumiharanggal -, ami fixé teszi az ólmot.
Ennek abban van szerepe, hogy ha bekerül az akadóba, megakad az ólom, és ahogy a hal elkezd csapkodni,
lehúzza a gumit és az ólmot már el is hagyta.
Ilyen szempontból kontaktusunk úgy van a hallal, hogy a szájában csak a horog van, az ólmot pedig elhagytuk.
Ezeken az akadós vizeken erre nagyon-nagyon nagy szükség van,
de szerintem más nádas, torzsás otthoni vizeken is kiválóan lehet alkalmazni ezt a módszert.
A halgazdaságok, vagy éppen a halak tulajdonosai is örülnek, mert nem szaggatjuk szét a halak száját az ólommal terhelt horoggal.
Erre a gyorskapocsra felhelyezzük a horgot, és egy biztosító gumiharangot felhúzunk rá
így, már készen is van a szerelékünk, amit lehelyezhetünk.
Nagy előny, ha bent a halat megfogtuk, sikerült megmeríteni,
és óvatosan kivettük a szájából a horgot, az előre elkészített végszereléket,
már ott, rögtön letehetjük újból, és nem kell még egyszer visszamenni
egy félóra múlva verni a vizet, amivel esetleg elzavarhatjuk még a környéken lévő halakat.
Amelyek a halfogási akció okozta hangoskodás után oda nagyon hamar vissza is térnek, hisz ott van az etetés.
Laci bácsi szerint mi a legfontosabb rész a végszerelékben?
A legfontosabb, a legolcsóbb dolog; a horog.
A horog a legolcsóbb, mégis ezen spórolunk.
Akár 4-5 halat is megpróbálunk vele kifogni, és kijön vele egy, esetleg kettő,
utána pedig szidjuk, hogy nincsen kapás, meg nem jól akad, meg valami baja van a horognak.
Igenis ezt a legolcsóbb részt állandóan cserélgetnünk kell, ha már nem éles.
Az élességét úgy tudjuk megállapítani, hogy akár a körmünkbe is óvatosan beleszúrjuk,
és úgy mint most, ez nekem megakad, tehát fog, úgy is szoktuk mondani: ragad a horog.
Akkor ez tökéletes a halfogásra, de ha csúszik rajta, akkor itt nincs mese, ezt a horgot - nem kell rajta spórolni -, ki kell dobni.
Tehát a legfontosabb a legolcsóbb dolog, ezzel nem kell spórolni, ezt ki kell dobni ha nem megfelelő.
Úristen! Két bottal fárasztok egyszerre, hát ezt nem fogjátok elhinni!
- Megtartom! - Tartsd, jó fogjad, menj hátrafele, hogy ne...
Amelyik ott van az akadónál, ezt odaadom, jó, ez is jó lesz!
Ilyen csak a mesében van, ezt nem hiszem el!
Talán ha szerencsénk van, ez pont mind a kettő olyan bot, amit ki lehet anélkül tekerni, hogy leakadnánk.
Megpróbáljuk, amint egy pici akadásba ér, ha úgy érzem, hogy egy picit megakadunk, akkor azonnal rámegyünk a csónakkal.
- A tiéd hol jár? - Az enyémmel még jók vagyunk félúton!
Ez minden szempontból ritka pillanat, partról fárasztunk, egyszerre kettővel, a Rainbow tavon. Hihetetlen percek!
Eléggé elment jobbra.
Hú, de jó az is!
Megvan!
Gyere Peti!
18,50 kg, hú nem sok híja.
Hát 23. 23,2 kg!
Ezt nézzétek meg. Egyszerre két hal. Hát ilyet is ritkán látni.
Ezt nézzétek!
Egy puszit neki!
Még két fontos dolog maradt le a végszerelékkel kapcsolatban, az egyik a horogelőke típusa, a másik pedig a horog mérete, típusa.
Én, mivel szeretek elég ágas-bogas, akadós területen horgászni,
kettes horoggal horgászom, 300 g-os nehezékkel.
Azért ekkora súllyal, hogy a nehezék mélyebbre tudja beütni a horgot a hal szájába.
Esetleg ha bent van az akadóban a hal, sokkal nagyobb esélyünk van, hogy azt ki tudjuk onnan hozni.
Általában tíz alkalomból hatszor-hétszer ki tudjuk venni a halakat,
és a nagy horgok nekem ebben segítséget nyújtanak.
A horogelőkével kapcsolatban általában nekem csak annyi kritériumom van, hogy nagyon lágy legyen.
Tehát, ha ezt megfogom, nehezék nélkül is mindenféle oldalba el tudjon mozdulni.
Ezt esetleg - ha kell -, ólompasztával le tudom 2-3 helyen súlyozni, hogy ne zavarja ez se a halat.
Elvárás még részemről, hogy legalább 15 kg-os szakítószilárdsággal rendelkezzen ez a fonott zsinór,
mert itt az akadókban küzdeni kell a halakkal.
Ez librában minimum 30 librás horogelőkét jelent.
Hát igen. Ez olyan 30 librás körüli előke.
Még egy utolsó dolog maradt ki a végszereléknél, ami talán számomra a legfontosabb dolog, a csali.
Milyen csalikat használt Laci bácsi? Erről beszéljen nekünk néhány szóban.
Négy bottal horgásztam, ebből, úgy egyeztünk meg, hogy két bójánál csak a saját bojliaimat fogom használni,
kettőt viszont kísérleti jelleggel, a tesztelési fázisban járó SBS M1-es bojlival fogok horgászni.
Mind a két bojlira jött megfelelő kapásszám, de mégis valamilyen szinten a nagyobb,
testesebb halak, az 1-es számú bal oldalt lévő bójánál felkínált M1-es bojlira jöttek.
Ezekre jött három darab 20 kg feletti hal eddig, míg az én bojliaimra, nem azért mert rosszak, de...
Úgy kell mondani, hogy nincs olyan jó.
Igen, ezekre itt már szerencse kérdése is, hogy mi akad a horogra.
17 kg-os és 19 kg környéki halak akadtak, úgyhogy mondhatom azt, hogy bevált nekem ez a csali
és elképzelhető, hogy a közeljövőben is ezeket fogom használni.
Most ezeket próbáltam - az itteni vízhez alkalmazkodva -, kissé könnyebbé tenni, ami azt jelenti,
hogy kisúlyoztam annyira, hogy a mederfenéken legyen lent a horog. A horog és a csali közé az előkezsinórra tettem egy ólmot,
ami megakadályozza, hogy elemelkedjen a fenékről. Ez nagyon jól tud lent a fenéken billegni.
A mostani horgászat során a hóember jellegű bojli sokkal jobban felkelti a halaknak a figyelmét, mint a fenéken lévő bojli.
Tehát, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, itt pontosan arról van szó, hogy a horog lent van a víz fenekén,
viszont a bojlinak már az alsó szeme sem fekszik el a fenéken, hanem már az is lebegtetve van a talajtól.
Igen, ez attól függ, hogy a lebegő bojinak, hogy milyen lebegési tulajdonsága van.
Ezt ki kell kísérletezni, megnézni vagy vödörben, vagy a vízben.
Van olyan, amelyik teljesen egyensúlyban van a süllyedő bojival és azt nem kell leólmozni,
de ha nincs, hanem nagyon nagy a felhajtó ereje, akkor érdemes, célszerű ólompasztával, vagy kis sörétólommal lesúlyozni.
Ezzel úgy gondolom, hogy Laci bácsinak köszönhetően, minden nagyhalas praktikájával kapcsolatos kérdésre választ kaptunk.
Egyetlenegy dolog maradt még ki. Reggel említettem, hogy két akciónk is volt.
A másik akciónak köze van ehhez a célszerszámhoz, ami itt van mellettem, de ezt - megkérném Laci bácsit -,
mondja el ő, hogy mire is kell használni ezt a nem hétköznapi szerszámot.
Ez tulajdonképpen egy kampós szerszám, ami elkészíthető akár a festés során használt teleszkópos festőeszköz nyeléből is.
A lényeg, hogy a végére csak egy kampót kell tenni, amivel nem a több mázsás fákat akarjuk a vízből kiemelni,
hanem a leakadás helyszínén megpróbáljuk megtalálni a zsinórt.
Addig-addig keressük a vízben, amíg meg nem találjuk a főzsinórunkat.
Ha a bot végén lévő és a felszedett zsinór V-alakban mozog, akkor sajnos nincs más, el kell harapni a főzsinórt és össze kell újból kötni.
Addig kell újból megismételni, ameddig teljes mértékben ki nem szabadítottuk a zsinórt.
Nem kell megijedni. Ahogy, azt már korábban is említettem, 10-ből általában 6-8-at, de jó esetben több halat is ki lehet venni,
itt csak a türelem és az idő szab határt.
Ezek az ólmok és horgok megtartják a halat, nem tudja magát leverni róla és ki lehet szabadítani őket.
Erre volt példa az-az eset is, amikor bent voltunk a szigetnél, és egy 15 kg körüli nyurgapontyot szabadítottunk ki.
Nem hoztuk ki a partra fényképezés céljából, hátha jön nagyobb.
Nem akartuk a vizet se verni és az előző módszerrel csalizva rögtön le is tettük a csalit és kijöttünk.
20 métert legalább kampóztunk, 20 percen keresztül, míg végül a halhoz elértünk.
Így van, kerestük a zsinór végét, hogy hol lehet, de valóban ott volt.
Sikerült, felszedtük, kivezettük a halat a mélyben, ezt én a saját szememmel láttam.
Tehát összefoglalva, ennek a kampónak köszönhetően az akadóktól nem megijedni kell, hanem meg kell oldani a problémát.
Megvan, ez már a miénk Laci bácsi!
Meg is van ez a gyönyörű ponty, indulunk a partra, visszahelyeztük a horgot. Ez megint egy 20 feletti.
- Ez az a hely, ami már lassan a negyedik gyönyörű szép nagyhalat adja. - Így van. Óvatosan itt.
Hát ezt nem fogjátok elhinni. Szemtanúi lehettek egy brutálisan nagy pontynak. Hát ez gyönyörű.
Közel van a harminchoz.
Ez közel. És vihetjük mérlegelni. Érzem, hogy ez eddig mindegyiknél nehezebb.
Nem akarom elkiabálni, de...
Várjatok, elengedem.
- 28,20 Kg - Azt nézzétek 28 kg. 28 kiló 20 deka. Na, ehhez mit szóltok?
Szemtanúi lehettetek egy 28 kiló 20 dekás ponty kifárasztásának. Ennél szebbet nem is kívánhattunk volna.
Ez volt az a végszerelék, amit a kamera előtt helyeztünk le a kívánt helyre, dupla zsinórlevezetésen megtörve, és itt van láthatjátok az eredményét.
28 kiló 20 deka. Laci bátyó, ezért jöttünk! Ez már gyönyörű!
Ezt nézzétek! De szeretem!
Ezt nézzétek, hát ez hihetetlen! 28 kiló 20 deka. Ó, de gyönyörű! Gyönyörű szép tükörponty, ezt nézzétek!
Jó. Fertőtlenítsük le a száját, úgy, ott van rajta egy seb, itt volt egy, meg ott a farok tövében és kész is.
Mekkora háta van, na mit szóltok hozzá? Jaj, szervusz, küldd a nagybátyádat!
Kedves horgászok, ezért az élményért járunk horgászni!
Valamivel több, mint 24 óra van hátra még a horgásztúránkból, de sajnos operatőr kollegánktól búcsúznunk kell.
Több 20 kg feletti pontyot fogtunk. Én még mindig ennek a nagyobb, mint 28 kg-os ponty kifogásának hatása alatt vagyok jelen pillanatban is.
Azért ilyen hallal nem minden nap találkoznak még professzionális horgászok sem.
Bebizonyosodott, hogy a módszer, a technika és természetesen a csali rendkívüli módon működött.
Erre bizonyíték volt a több 20 kg fölötti ponty.
Legyen ennek az epizódnak az a tanulsága, hogy az akadó egy probléma, amitől nem megijedni, hanem megoldani kell!
Az utolsó 24 óra fogásának képeivel búcsúzunk, tartsatok velem legközelebb is! Sziasztok!
De király. 17 és fél!
A mi túránkon is volt egy különleges fogási eredmény, amely megérdemelte, hogy külön megemlítsük,
ugyanis a túra utolsó kapása egy 34,2 kg-os tükörponty volt. Ennek a képeit láthatjátok most.
Hát ez bőven 30 fölött van. Feltettük az i-re a pontot.
Ez az. Ez nagyon gyilkos.
- 34,20 kg! Ráközelítek egy kicsit. Még egyszer, hogy lássák. Hát ez 34. - Ez 34 kereken.
Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni horgászbarátaimnak, hogy részt vettek az új,
2012-es 20+ széria tesztelésében és bemutatásában. Gyöngyösi Iminek, akinek több 20 fölötti mellett, két darab 35 kg fölötti pontyot sikerült zsákmányolnia.
Pámer Lászlónak, azaz Laci bácsinak, akinek több 20 fölötti ponty mellett egy 34 kg fölötti pontyot is sikerült kifognia.
Amiről még nem esett szó, hogy megköszönjem a munkáját és segítségét csapattársaimnak, Szigetfalvi Andrásnak és Novák Dánielnek,
akikkel közösen vettünk részt a 2011. évi World Cup Classicon. Itt 130 csapatból sikerült a 7. helyezést elérnünk,
és a szektor legnagyobb halának járó helyezést is megszereztünk egy 24,8 kg-os tükörpontynak köszönhetően.
Bízom benne, hogy ezek a kimagasló fogási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az új 2012-es 20+ széria
kiválóan alkalmas a nagyhalak horgászatára. Bízom benne, hogy ismét jól szórakoztatok, tartsatok velem legközelebb is! Sziasztok!