Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ez a pompás zene melyet hallottak,
az Aida Bevonulási indulója, a zene melyet a temetésemre választottam.
(Nevetés)
mivel dicsőség árad belőle.
A temeté*** persze már nem fogok érezni semmit, de ha mégis érezhetnék,
dicsőséget éreznék, amiért egyáltalán élhettem,
méghozzá ezen a csodálatos bolygón,
s amiért megadatott nekem, hogy legalább részben megértsem,
miért éltem egyáltalán a Földön, mielőtt végleg nem leszek.
Érthető a fura angol tájszólásom?
Mint minden jelenlévőt, tegnap engem is lenyűgözött az állatokról szóló szekcióban
Robert Full, Frans Lanting és mások előadása
az állatvilág csodáiról.
Egyedül Jeffrey Katzenberg egyik megjegyzése volt kissé oda nem illő:
a musztáng "Isten legcsodálatosabb teremtménye."
Persze tudjuk, hogy csak képletesen értette,
de itt, az Egyesült Államokban ma az ember nem lehet elég elővigyázatos.
(Nevetés)
Biológus vagyok, és a szakmám központi tantétele – a „kialakulás" elmélete –
Darwin elmélete a természetes kiválasztódás útján megvalósuló evolúcióról.
Szakmai körökben ez persze mindenütt, egyetemesen elfogadott.
A szakmán kívülieket pedig Amerikán kívül jórészt hidegen hagyja.
De Amerikában a laikus körökben
nagyon erős ellenérzéseket vált ki
(Nevetés)
hogy nem túlzás azt állítani, az amerikai biológusok háborúban állnak.
Ez a háború ma olyannyira aggasztó,
és már olyan sok államban lettek belőle bírósági ügyek,
hogy úgy éreztem, muszáj beszélnem róla.
Ha kíváncsiak lennének, mi a meglátásom magáról a Darwinizmusról,
attól tartok, fel kell lapozniuk a könyveimet,
amelyeket itt, a kinti könyvesboltban nem találnak meg.
(Nevetés)
A jelenlegi peres ügyek
a kreacionizmus egy új verziójáról szólnak,
amelyet intelligens tervezésnek, rövidítve I. T.-nek neveznek.
De ne hagyjuk becsapni magunkat: nincs ebben semmi új.
Fedőnévvel ellátott kreacionizmus,
"Újrakeresztelve" hogy illendő kifejezést használjak
(Nevetés)
taktikai, politikai célokból.
Az úgynevezett I. T. ideológusainak érvei ugyanazok
az ásatag gondolatok, amelyeket Darwin óta
már számtalanszor megcáfoltak.
A tudomány érdekében folytatott harcot
egy hatékony evolucionista lobbi hangolja össze,
én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsem őket;
de nagyon megrémülnek, amikor a magamfajták ki merik mondani,
hogy történetesen ateisták is vagyunk, nem csupán evolucionisták.
Úgy érzik, hogy veszélyeztetjük a közös céljainkat, és ez valahol érthető is
a kreacionisták ugyanis következetes tudományos érvanyag hiányában
az ateizmussal szembeni általános ellenérzésre játszanak rá.
„Ha a gyerekeknek evolúciót tanítasz biológia órán
hamarosan drogozni, lopni fognak és fajtalankodni kezdenek!"
(Nevetés)
Persze vannak képzett teológusok – élükön a pápával –,
akik szilárdan kiállnak az evolúcióelmélet mellett.
Kenneth Miller könyve, a „Darwin Istene nyomában"
az általam ismert egyik leghatékonyabb támadás az intelligens tervezés ellen,
és annál is inkább hatékony,
mert a szerzője elkötelezett keresztény.
Kenneth Miller és a hozzá hasonlók valóságos isteni küldöttek az evolucionista lobbi számára,
(Nevetés)
mert bizonyítják, hogy téved, aki azt állítja, hogy az evolucionizmus
egyenértékű az ateizmussal.
A magamfajták ezzel szemben veszélyeztetik az evolucionisták céljait.
Hadd mondjak azonban valami kedvezőt a kreacionistákról.
Nem teszek ilyet gyakran, úgyhogy figyeljenek jól.
(Nevetés)
Azt hiszem, egyvalamiben igazuk van.
Úgy hiszem, igazuk van abban,
hogy az evolúcióelmélet alapvetően kibékíthetetlen a vallással.
Már említettem, hogy sok evolucionista, köztük a pápa,
egyben vallásos is, de én úgy gondolom, csak áltatják magukat.
Úgy hiszem, a darwinizmus valódi értelme
alapjaiban ássa alá a vallásos hitet.
Talán úgy tűnik, mintha arra készülnék, hogy az ateizmust hirdessem;
és szeretném biztosítani önöket, hogy nem erre készülök.
Egy ilyen pallérozott hallgatóság előtt
csak nyílt kapukat döngetnék.
Nem. Az ige, amit hirdetni szeretnék --
(Nevetés)
a militáns ateizmus.
(Nevetés)
(Taps)
De ez nagyon negatívan hangzik.
Ha olyasvalaki lennék, aki a vallásos hit fenntartásában érdekelt,
nagyon tartanék az evolúciós tudomány pozitív hatalmától
– és általában a tudománytól, de különösen az evolúciótól –,
hogy megihlet és rabul ejt, pontosan az istentagadó voltával.
A biológiai kialakuláselméletek általános buktatója,
magyarázatot adni az élet hihetetlenül alacsony statisztikai valószínűségére.
A hatékony kialakulás statisztikai valószínűtlensége --
más szóval összetettség.
A bevett kreacionista érv -- az egyetlen, melyre minden más érvük visszavezethető --
a statisztikai valószerűtlenségből indul ki.
Az élőlények túl összetettek ahhoz, hogy véletlenül alakultak volna ki;
tehát óhatatlanul kellett hogy legyen egy tervezőjük.
Ez az érv persze „lábon lövi magát", hiszen
magának a tervezőnek, aki képes igazán összetett dolgokat tervezni,
összetettebbnek kell lennie az általa tervezett dolgoknál,
és még számtalan más dologra is képesnek kell lennie,
például megbocsátani a bűneinket, meghallgatni az imáinkat;
a hárborúkban a mi oldalunkra állnia
(Nevetés)
helyteleníteni a szexuális életünket, és így tovább.
(Nevetés)
Minden biológiai elméletnek számolnia kell a komplexitás problémájával,
amelyet nem lehet feloldani úgy, hogy egy még komplexebb cselekvő létezését feltételezzük,
mert ezáltal csak tovább bonyolítjuk a problémát.
A darwini természetes kiválasztódás lenyűgözően elegáns,
mert a komplexitás kérdését
a lehető legegyszerűbben magyarázza.
Lényegében úgy, hogy fokozatos módosulásokból
egyenletes emelkedőt alakít ki.
De most azonban csak azt emelném ki,
hogy a darwinizmus eleganciája kikezdi a vallásos hitet;
pontosan amiért olyan elegáns, takarékos és meggyőző,
olyan hihetetlenül gazdaságos.
Rendeszere rugalmas és erős, akár egy gyönyörű függőhíd.
Az Isten-elmélet nem egyszerűen csak elhibázott,
hanem végső soron alkalmatlan arra a feladatra, amit elvárnak tőle.
Visszatérve a taktikákra és az evolucionista lobbira,
amellett akarok érvelni, hogy talán éppen a célok veszélyeztetése a helyénvaló viselkedés.
A kreacionizmust én másféleképpen támadom, mint az evolucionista lobbi;
Az én megközelítésem az egész vallást támadja,
és itt meg kell említenem, hogy a vallás bírálata
rendkívüli tabutémának számít.
Hadd idézzem ennek kapcsán az elhúnyt Douglas Adams-et,
egy kedves barátomat, akit, ha nem tartott volna előadást a TED-en
mindeképpen meg kellett volna hívni.
(Richard Saul Wurman: De tartott!)
Akkor jó. Le mertem volna fogadni, hogy tartott.
Adams az egyik beszédét, amelyet Cambridge-ben,
röviddel a halála előtt vettek fel,
azzal kezdi, hogy elmagyarázza, hogyan működik a tudomány, hogy hipotéziseket tesztel,
melyek ki vannak téve a cáfolat lehetőségének, majd folytatja:
idézem: „A vallás láthatólag nem így működik;
annak ugyanis egyes lényegi elgondolását szentnek tartjuk.
Ez annyit jelent, hogy adott egy eszme vagy elgondolás,
olyan, hogy nem szabad róla semmi rosszat mondanunk.
Nem szabad és kész. Miért? Csak.
(Nevetés)
Hogyhogy teljesen megengedett a republikánusokat vagy a demokratákat támogatni;
egyik gazdasági modellt a másik ellenében; a Macintosht a Windows-zal szemben,
de hogy arról is véleményünk legyen, hogyan keletkezett a világegyetem,
hogy ki teremtette a világegyetemet – az már szent.
Hozzászoktunk tehát, hogy a vallási eszméket nem kérdőjelezzük meg,
és nagyon érdekes látni, micsoda ribilliót vált ki Richard, amikor mégis
megkérdőjelezi őket." Rám célzott, nem arra a Richardra ott.
„Mindenki azonnal felkapja a vizet,
mert ilyesmit nem szabad kimondani; s mégis, ha józan ésszel belegondolunk,
nincs rá magyarázat, miért ne kellene ezeket az eszméket ugyanúgy vitára bocsátani,
mint bármilyen más eszmét; leszámítva, hogy valahogyan egyetértés alakult ki köztünk,
hogy ezeket nem vitatjuk." Itt ér véget az idézetem Douglastől.
Meglátásom szerint nem csak a tudomány ássa alá a vallást,
hanem a vallás is aláássa a tudományt.
Arra tanít, hogy elégedjünk meg triviális, természetfölötti ál-magyarázatokkal,
és vakká tesz azoknak a nagyszerű, valós magyarázatoknak a meglátására, amelyek csak kéznyújtásnyira vannak.
Arra tanít, hogy fogadjuk el a tekintélyt, a kinyilatkoztatást és a hitet,
ahelyett, hogy mindig bizonyítékokat keressünk.
Ez egy lenyűgöző kép Douglas Adams „Utolsó esély, hogy lásd" című könyvéből.
Ez itt egy tipikus tudományos folyóirat, a Quarterly Review of Biology.
Én mint vendégszerkesztő egy különszámot készítek,
a kérdésről, hogy "Egy aszteroida ölte-e meg a dinoszauruszokat?"
Az első cikk egy szokványos tudományos cikk,
mely bizonyítékokat sorakoztat fel, a címe: "Irídium szintek a K-T határvonalon,
Kálium-Argon nyomok, egy kráterben a Yucatán félszigeten
melyek arra utalnak, hogy a dinoszauruszokat egy aszteroida pusztította ki"
Teljesen szokványos tudományos cikk.
A következő: "A Királyi Társaság Elnöke
nagyonalú eszmei támogatását fejezte ki az elmélettel kapcsolatban, hogy
egy aszteroida okozta a dinoszauruszok kipusztulását"
(Nevetés)
"Professzor Huxtane négyszemközt megtudta,
hogy egy aszteroida irtotta ki a dinoszauruszokat"
(Nevetés)
"Professzor Hordleyban neveltetése során
mély és feltétlen hit alakult ki azzal kapcsolatban,
(Nevetés)
hogy egy aszteroida ölte meg a dinoszauruszokat"
"Professzor Hawkins bejelentette a hivatalos álláspontot,
hogy Hawkins minden követőjének kötelezően el kell fogadnia,
miszerint egy aszteroida ölte meg a dinoszauruszokat"
(Nevetés)
Ez természetesen elképzelhetetlen.
De tegyük fel --
(Taps)
1987-ben egy riporter megkérdezte id. George Bush-t
miszerint elismeri-e, hogy az ateisták ugyanolyan állampolgárok és
hazafiak, mint akik vallásosak.
Mr. Bush hírhedté vált válasza pedig az volt:
"Nem, nem tudom, hogy az ateistákat tényleg ugyanolyan állampolgárként
és hazafiként kéne-e kezelni.
Ez egy nemzet Isten ege alatt."
Bush bigottsága nem egy elszigetelt hiba volt,
melyet a pillanat hevében mondott, majd később visszavont.
Többszöri megerősítésre vagy cáfolatra irányuló felhívás során is kiállt mellette.
Komolyan gondolta.
Ami az igazán lényeges, hogy tudta, nem veszélyezteti a megválasztását, sőt
a demokraták és a republikánusok egyaránt nagy büszkén mutogatják vallásosságukat
ha nyerni akarnak a választásokon. Mindkét párt használja az "egy nemzet Isten ege alatt" frázist.
Mit mondott volna erre Thomas Jefferson?
Véletlenül, nem az a brit vagyok aki nagyon büszke a hazájára,
de nem tudok szabdulni az összehasonlítás gondolatától
(bekeretezve: "Istenben a mi bizodalmunk" és Charles Darwin portréja)
Mit is jelent ateistának lenni a gyakorlatban?
Ateistának lenni csak annyit tesz, hogy úgy gondolunk Jahvéra, mint
ahogy a legtöbb tisztes keresztény gondol, Thor-ra, vagy Baal-ra, vagy az aranyborjúra.
Ahogy egyszer korábban mondták: "Mind ateisták vagyunk a legtöbb istent tekintve,
melyben az emberiség valaha hitt. Néhányan pedig egyszerűen egy istennel tovább mennek.
(Nevetés)
(Taps)
Bárhogy is definiáljuk az ateizmust, mindenképpen egy olyan tudományos meggyőződés,
melyre egy ember jogosult, anélkül, hogy megbélyegezzék
hazafiatlannak, és megválaszthatatlannak.
Ennek ellenére ha valaki felvállalja az ateizmusát, az olyan
mintha Mr. Hitler-ként vagy Miss Belzebub-ként mutatkozna be.
És mindez abból fakad, hogy az ateistákat
egyfajta különc, furcsa kisebbségnek tekintik.
Natalie Angier írt egy meglehetősen szomorú cikket a New Yorker-be
arról hogy mennyire magányosnak érzi magát ateistaként.
Egyértelműen egy elnyomott kisebbség tagjának érzi magát.
De mégis, hány ateista van valójában?
A legutóbbi kutatás meglepően bátorító eredményeket mutat.
A kereszténység teszi ki természetesen a lakosság legnagyobb részét,
több mint 160 millió hívővel.
De mit gondolnak mi volt a második legnagyobb csoport,
mely jóval nagyobb mint a 2,8 milliós zsidó és az 1,1 milliós muzulmán közösség,
valamint a hinduk, buddhisták, és az összes többi vallás együtvéve?
A második legnagyobb, a majdnem 30 milliós csoport
amelyet nem-vallásosnak, vagy szekulárisnak neveznek.
Nem lehet nem elgondolkozni azon, hogy a köztisztségre pályázó
politikusokra vajon miért van olyan nagy hatással pl. a zsidó lobbi.
Izrael állam úgy tűnik ennek köszönheti a létezését,
az amerikai zsidó szavazóknak. Ugyanakkor
a nem vallásosok feledésbe merülnek a politikában.
Ez a szekuláris, nem vallásos szavazóbázis, ha megfeleően mozgósítják,
kilencszer akkora, mint a zsidó szavazóbázis.
Miért van, hogy ez a jóval nagyobb méretű kisebbség
nem tesz semmit politikai erejének gyakorlása érdekében?
Ennyit a mennyiségről. Nézzük hogy állunk a minőség tekintetében.
Van-e bármi összefüggés, pozitív vagy negatív,
az intelligencia és a vallásosságra való hajlam között?
(Nevetés)
A kutatás, melyet idéztem, az ARIS kutatás
nem vizsgálta a társadalmi-gazdasági osztályt vagy a képzettséget,
vagy IQ-t vagy bármi hasonlót.
De egy nemrégi cikkben, a Mensa magazinban, Paul G. Bell
elejt pár morzsát.
A Mensa, mint tudják, egy nemzetközi szervezet,
nagyon magas IQ-val rendelkező emberek számára.
A tudományos irodalmat elemezve, Bell arra jut,
hogy, idézem: "43 tanulmányból, melyeket 1927 óta készítettek
a vallásos hit és az intelligencia- és képzettségi szint közti kapcsolatról
négy kivételével mindegyik inverz kapcsolatot állapít meg.
Vagyis minél magasabb szintű oktatásban részesült valaki,
annál kevésbé valószínű, hogy vallásos legyen"
Én nem láttam az eredeti 42 cikket, és nem tudok nyilatkozni a meta-elemzésről,
de nagyon szeretnék több kutatást látni ezen kérdések mentén.
És tudom, hogy itt vannak olyan emberek, ha reklámozhatok egy kicsit,
ebben a közönségben, akik könnyedén tudnának
finanszírozni egy kiterjedt kutatást, mely eldönthei a kérdést.
És élni szeretnék a javaslattal, hogy tegyék is meg.
De hadd mutassak oylan adatokat,
melyeket megfelelően publikáltak és elemeztek,
egy speciális csoportra, a legynagyobb tudósokra vonatkozó adatokat.
1998-ban Larson és Witham
felmérést végzett az amerikai tudományos társadalom krémje,
a Nemzeti Tudományos Akadémiára való felvétellel kitüntetett amerikai tudósok körében.
Ebben a csoportban
a személyes istenben való hit mindössze 7%-ra csökkent.
Körülbelül 20% agnosztikus, a többieket pedig valódi ateistának tekinthetjük.
Hasonlóak a számok a személyes hallhatatlanságban való hit esetében is.
A biológiai tudósok körében még alacsonyabbak a számok,
mindössze 5,5% hisz Istenben. Fizikusok: 7,5%.
Nem láttam a vonatkozó adatokat más területek prominens tudósaira,
például filozófusokra, vagy történészekre
de meglepődnék, ha nagyban különbözőek lennének.
Szóval egy igen meglepő helyzetben vagyunk,
groteszk ellentét feszül az amerikai értelmiség
és az amerikai választópolgárok között.
A filozófiai nézet az univerzum természetéről,
melyet a kiemelkedő amerikai tudósok nagy része,
és valószínűleg az értelmiség többsége általában magáénak vall,
annyira taszító a válsztópolgárok számára,
hogy egyetlen, választásokon induló jelölt sem meri felvállalni.
Ha igazam van, az azt jelenti, hogy a legmagasabb köztisztségek
a világ legfejlettebb országában
pont azok számára tiltottak, akik a leginkább alkalmasabbak lennének a betöltésükre, az értelmiség részére,
kivéve, ha készek hazudni a meggyőződésükről.
Egyszerűen megfogalmazva, az amerikai politikai pozíciók betöltésére
azoknak van a legkisebb esélye,
akik becsületesek és intelligensek is egyszerre.
(Taps)
Nem vagyok ennek az országnak az állampolgára, és remélem nem veszik sértésnek,
ha azt mondom, itt tenni kéne valamit.
(Nevetés)
Már utaltam rá, hogy mi lehet ez a valami.
Amit eddig láttam a TED-ből, azt sugallja, hogy ideális hely lehet ezt elkezdeni.
Bár sajnos pénzbe kerül.
Az emberek tudatosságán kell javítani,
egy "coming-out" kampányra van szükség az amerikai ateisták körében.
(Nevetés)
Olyan lehetne, mint a melegek kampánya volt
pár évvel ezelőtt.
Bár semmiképpen sem azt javaslom, hogy embereket akaratuk ellenére
kényszerítsünk a nyilvánosság elé lépésre.
A legtöbb esetben azok az emberek, akik vállalják magukat,
segítenek megtörni azt a mítoszt, hogy valami baj van az ateistákkal.
Az ellenkezőjét bizonyíthatják: hogy az ateisták
olyan emberek, akik
példaképként szolgálhatnak gyermekeink számára.
Olyan emberek, akiket egy reklámügynök is használna, hogy ajánljon egy terméket.
Olyan emberek, mit akik itt ülnek a teremben.
Egy lavina hatás lehetne, egy pozitív visszacsatolás,
mely minden újabb névvel újabbakat szerezne.
Nem-lineáris hatások, kritikus pontok jelenhetnének meg.
Amikor egy kritikus tömeget elérünk,
hirtelen felgyorsul a csatlakozók száma.
Ismételten: pénzre van szükség hozzá.
Gyanítom, hogy maga az ateista szó
egy gátja lehet ennek a folyamatnak,
méghozzá jelentéséhez képest aránytalanul nagy mértékben, egy gátló tényező
azok számára, akik egyébként szívesen felvállalnák meggyőződésüket.
Milyen más szavakat lehetne használni, hogy megolajozzuk a gépezet működését,
hogy megédesítsük a keserű pirulát? Darwin maga az agnosztikus kifejezést kedvelte
és nem csak barátja, Huxley iránti lojalitásból, aki először használta a kifejezést.
Darwin azt mondta: "Sosem voltam ateista,
abban az értelemben, hogy tagadom egy Isten létezését.
Úgy gondolom, általánosságban az agnosztikus kifejezés
írja le legjobban a tudatállapotomat."
Sőt még tőle szokatlanul kötekedő módon vitatkozott Edward Aveling-el.
Aveling egy militáns ateista volt
aki nem tudta rávenni Darwint arra,
hogy beleegyezzen abba, hogy neki dedikálja az ateizmusról szóló könyvét.
Véletlenül amúgy ez a történet annak a legendának az alapja
hogy Karl Marx megpróbálta a "Tőkét" Darwin-nak dedikálni,
ami nem igaz. Valójában Edward Aveling volt az.
Az történt, hogy Aveling szeretője Marx lánya volt,
és már azután, hogy mind Darwin, mind Marx halottak voltak,
Marx papírjai összekeveredtek Aveling papírjaival,
és a levélről, melyben Darwin azt írja: "Kedves uram, nagyon köszönöm,
de nem akarom, hogy nekem dedikálja könyvét"
tévesen azt hitték, hogy Marxnak íródott,
és ez vezetett a legenda kialakulásához, melyről talán önök is hallottak.
Egyfajta városi legenda
hogy Marx Darwinnak akarta dedikálni a "Tőkét."
Mindegy, valójában Aveling volt, és mikor találkoztak Darwin megkérdezte őt,
"Miért hívják magukat ateistának?"
"Az agnosztikus", válaszolta Aveling "egyszerűen egy udvarias ateista,
mig egy ateista egyszerűen egy agresszív agnosztikus."
Darwin erre megkérdezte, "De miért kell ennyire agresszívnek lennie?"
Darwin úgy gondolta, az az ateizmus jó lehet az értelmiség számára,
de az átlagember még, idézem, "nem érett meg rá."
Ami természetesen a régi barátunk, a "ne veszélyeztessük a céljainkat" érv.
Nem rögzítették, hogy Aveling közölte-e Darwinnal, hogy szálljon le a magas lóról.
(Nevetés)
Mindenesetre ez több mint száz éve volt.
Azt hihetnénk, hogy azóta már felnőttünk.
Egy barátom, egy intelligens, már nem gyakorló zsidó,
aki a kulturális szolidaritás kifejezése végett
megtartja a Sabbát ünnepét,
magát "fogtündér agnosztikusnak hívja."
Nem akarja magát ateistának hívni
mivel elvileg lehtetlen Isten nem-létezését bizonyítani,
de az agnosztikus önmagában azt sugallaná, hogy Isten
létezése ugyanolyan valószínűségű, mint nem létezése.
Szóval a barátom szigorúan agnosztikus a fogtündért illetően,
de nem túl valószínű, hogy létezik. Mint Isten.
Innen a kifejezés "fogtündér agnosztikus,"
de Bertrand Russel is ugyanezzel érvelt,
egy hipotetikus teáskancsót használva, mely a Mars körül kering.
Szigorúan csak agnosztikusnak szabad lennünk
a Mars körül keringő teáskannát illetően,
de ez nem jelenti azt, hogy a létezésének valószínűsége
megegyezik a nem létezésének valószínűségével.
Azon dolgok listája, melyekkel kapcsolatban szigorúan csak agnosztikusak lehetünk
nem csak teáskannákat és fogtündéreket tartalmaz. Végtelen.
Ha te ki akarsz választani egy konkrétat közülük,
legyen az a fogtündér, az unikornis vagy Jahve,
neked kell megmondanod, hogy miért.
Nem nekünk a többieknek kell megmondani, hogy miért nem.
Mi, akik ateisták vagyunk, a-fogtündéristák és a-teáskannisták is vagyunk egyben.
(Nevetés)
Csak nem fárasztjuk magunkat azzal, hogy ki is mondjuk,
és ezért használja a barátom a fogtündér agnosztikus kifejezést
arra, amit a legtöbb ember ateistának hív.
Mindemellett azonban, ha azt szeretnénk, hogy az ateisták nagy tömegben
felvállalják magukat, valami jobbat kell találni a zászlónkra,
mint a fogtündér- vagy teáskanna agnosztikus.
Mit szólnánk a humanistához?
Ennek nagy előnye, hogy egy világméretű egyesületi és
újság-hálózat áll már most is mögötte.
Ezzel a nyilvánvaló emberközpontúsága miatt van problémám.
Az egyik dolog, amit megtanultunk Darwin-tól,
hogy az emberi faj, csak egy
a közeli és távoli rokonok milliói között.
Vannak más lehetőségek is, mint például a naturalista.
De ennek is vannak félreérthető problémái,
mivel Darwin úgy értette volna a naturalistát
mint a természetfelettit tagadó.
Ahogy használják is néha.
Darwint összezavarta volna a tudat, hogy a naturalista alatt, melynek ő magát tartotta,
mások számára összetéveszthető
a nudizmussal.
(Nevetés)
Ezek olyan emberek lehetnek, mint a brit tömeg,
mely megtámadott egy gyermekorvost (pediatrician) mert azt hitték, pedofil.
(Nevetés)
Szerintem az ateista legjobb alternatívája a lehetőségek közül egyszerűen a non-teista.
Nincs olyan erős konnotációja hogy kifejezetten tagadja Isten létezését,
és ezért könnyen elfogadható lehet a fogtündér- vagy teáskanna agnosztikusok számára.
Telejsen kompatibilis az Istennel, akiben a fizikusok hisznek.
Amikor olyan emberek -- olyan ateisták,
mint Stephen Hawking és Albert Einstein az "Isten" szót használják
természetesen metafórikusan utalnak
a fizikának arra a mély, rejtélyes részére, melyet még nem értünk.
A non-teista mindezt megteszi, azonban az ateistával szemben
nem vált ki hisztérikus, fóbiás reakciókat.
De igazából úgy gondolom, hogy az alternatíva,
az ateizmus szóval ragadjuk meg a problémát,
pont azért mert a szó tabunak számít
és hisztérikus, fóbiás reakciókat vált ki.
A kritikus tömeget lehet, hogy nehezebb elérni az ateista szóval,
mint a non-teistával
vagy egy másik non-konfrontatív szóval.
De ha ezzel a most elátkozott szóval lehetne elérni,
a politikai hatása még nagyobb lehetne.
Mint mondtam, ha vallásos lennék, nagyon félnék az evolúciótól. Sőt, továbbmegyek.
Általánosságban a tudományoktól, ha kellően megértik őket.
Ez azért van, mert a tudományos világkép
annyival izgalmasabb, költőibb,
annyival csodálatosabb, mint bármi
amit a szegényes, vallásos képzelet szülni tud.
Ahogy Carl Sagan, egy szintén nemrég elhúnyt hősöm, mondta
"Hogy lehet az, hogy egyetlen vallás sem tudta a tudományra nézve azt mondani,
'Ez jobb, mint gondoltuk!'
Az univerzum jóval nagyobb, mint ahogy a prófétánk mondta,
elegánsabb, csodálatosabb, finomabb? Helyette csak azt tudták mondani: nem, nem, nem!
Az én Istenem kicsiny isten, és azt akarom, hogy maradjon is így.
Egy olyan vallásnak, legyen régi vagy új,
mely az univerzum csodálatosságát hangsúlyozza,
nem ellentmondva a modern tudományos eredményeknek,
olyan emberi érzelmeket, és átszellemülést volna lehetősége felszabadítani,
melyeket a hagyományos hitek alig érintettek meg.
Nos, ez egy igen elit közönség,
ezért úgy becsülném, hogy Önök 10 %-a vallásos.
Sokan önök közül valószínüleg azt az udvarias meggyőződést vallják, hogy tisztelnünk kell a vallást,
de gyanítom, hogy közülük is sokan
titokban úgyanúgy viszolyognak a vallástól, mint én.
(Nevetés)
Ha közéjük tartozik - ami persze sokakra nem igaz -
de ha önre igen, arra kérem, hagyja abba az udvariaskodást
és mondja ki nyíltan, amit gondol. Ha történetesen gazdag is,
gondolkodjon el azon, hogy hogyan tudna tenni az ügy érdekében.
A vallásos lobby ebben az országban
hihetetlen pénzügyi háttérrel rendelkezik, nem is szólva az adókedvezményekről,
olyan alapítványok állnak mögötte, mint a Tempelton Alapítvány, vagy a Discovery Intézet.
Egy anti-Templeton-ra van szükségünk, hogy továbbléphessünk.
Ha a könyveim olyan jól fogynának, mint Stephen Hawking könyvei,
nem pedig úgy, mint Richard Dawkins könyvei, magam tenném meg.
Az emberek mindig azt kérdezik, "Benned mi változott szeptember 11. után?"
Bennem ez:
Ne legyünk már annyira tisztelettudóak.
Köszönöm szépen.
(Taps)