Tip:
Highlight text to annotate it
X
Helló, a nevem Helmut Mebert.
40 éve hegedülök a Berlini Filharmonikusokkal, és
nagy örömömre szolgál, hogy adhatok néhány tanácsot a meghallgatáshoz.
Most az Olasz Szimfónia első tételének elejével fogunk foglalkozni, amelyet
1833-ban mutattak be Londonban.
Ezt a 24 éves Mendelssohn maga vezényelte, és később
egy levélben így írt a szimfóniáról:
"Még sosem írtam ilyen lenyűgöző dolgot."
Az első tételre ez határozottan igaz.
A tétel csupa életöröm csupa lelkesedés.
Az eleje olyasmi, mint egy rövid bevezető.
Minden további nélkül megadja a tiszta, vidám A-dúr hangnemet.
Ezzel a pizzicatóval
♪ (eljátssza)
jönnek a nyolcadok a fúvósoknál
♪ (eljátssza)
vagy a magas fuvoláknál.
Tehát energikusan kezd,
♪ (eljátssza)
és már jön is a téma.
Nincs is más előtte.
De a pizzicato már megalapozza ezt a vivace-karaktert.
A fő témához visszatérve:
♪ (eljátssza)
Fontos, hogy a hangsúlyokat lendületesen csináljuk.
Ha ezt erőteljesen csináltuk, valahogy így fog hangozni:
♪ (eljátssza)
Ez nem szép.
Inkább lendületesen, például egyre gyorsabb vonókezeléssel,
majd a végén kicsit rántsuk le a vonót.
♪ (eljátssza)
Így a hang visszhangozhat.
Ha ebben a szögben maradunk, a hang meghal.
Tehát:
♪ (eljátssza)
Az utolsó ütemhez más ujjrend tartozik, és ha visszamegyünk:
3-2-1 és a második pozícióban vagyunk.
Ez a következő előnnyel jár:
most következik két szekvencia a második pozícióban.
Mindkét szekvenciát ugyanazzal az ujjrenddel játsszuk,
de egyszer a második, egyszer pedig az ötödik pozícióban.
♪ (eljátssza)
Módszerbeli és zenei szempontból is hasznos lehet, ha
ugyanazokat a szekvenciákat más pozícióban játsszuk.
Szóval a szekvenciákat lehet azonos ujjrenddel is játszani.
De ez nem kötelező, maradhatunk
♪ (eljátssza)
a negyedik pozícióban is.
Ezután azt tanácsolnám,
hogy válts az első pozícióra, és menj az üres magas E húr fölé.
♪ (eljátssza)
Ezt az utolsó negyedet ne játszd túl röviden.
♪ (eljátssza)
Ez egy negyed, maradjon is az.
Ami most jön,
♪ (eljátssza)
itt megint kicsit hosszabbak a végződések, pontozott negyedek.
Ezt egyértelműen megmutathatod.
Ennek célja is van.
Ha nem így csinálnánk:
♪ (eljátssza)
itt is ott is lenne egy-egy darabunk, no és mi hiányozna?
Hát az ív hiányozna.
Ebben a boldog eltökéltségben meg kell tartanod a nagy ívet.
♪ (eljátssza)
Ennél:
♪ (eljátssza)
csak a hangsúlyokat játszd megnöveld tempóval,
♪ (eljátssza)
és akkor ez csak forte, nem fortissimo.
De a crescendónál adhatunk hozzá egy kis erőt.
Először csak:
♪ (eljátssza)
majd ez a sforzato
♪ (eljátssza)
Egy sforzato csak akkor sforzato, ha utána rögtön halkabb lesz.
Akkor ott a lehetőségünk a crescendo kihangsúlyozására,
aminek két ütemen belül kell következnie.
Most eltúlzom, és lassabban játszom:
♪ (eljátssza)
Tehát az ütem utolsó nyolcadai még a crescendo részei.
Ezután halljuk, mintha az egész csak vicc lett volna,
♪ (eljátssza)
a zongora lekerekíti az egészet.
♪ (eljátssza)
És ezek a hangsúlyok csupán kis szúrkálások.
♪ (eljátssza)
Ez volt az első rész.
Most összefüggésében.
(Indítás folyamatban)
A pizzicatóval kapcsolatban:
jobban hangzik,
ha a bal kéz belső felülete messze van a fogólaptól.
Így a pizzicato messzebbre hallatszik a teremben.
(Indítás folyamatban)
Majd visszhangzik.
♪ (eljátssza) 0:05:19.720,0:05:22.7200:05:22.720,0:05:25.560 Ami most következik, az kissé összetett.
Egy piano spiccato kényelmetlen keresztvonásokkal.
A gyakorláshoz legjobb gyors nyolcadokat játszani
amelyek valójában "alla corda" a húron maradnak majd elérjük a diminuendót,
amíg a vonó el nem kezd magától a húr felett vibrálni,
anélkül, hogy elhagyná a húrokat.
♪ (eljátssza)
Maradj a húrokon, majd diminuendo.
♪ (eljátssza)
Így csináld.
Szóval a gyakorláshoz ezt javasolnám:
♪ (eljátssza)
Ennyi.
A második szakaszt így gyakorold:
♪ (eljátssza)
Ez a szakasz meglehetősen bonyolult,
mivel ezen kívül semmi nem történik a zenekarban.
Csak a cselló játssza ugyanezt, de egy oktávval mélyebben.
Ez azt jelenti, hogy minden hiba kihallatszik.
Összefüggésében nézve
a fúvósok játsszák a fő témát, és mi nyolcadhangokban válaszolunk rá.
Tehát:
♪ (eljátssza)
Így lesz.
A 43. ütem egyszerűnek tűnik, de ott a nyolcadszünet,
majd az azt követő nyolcadhangok.
Ez a nyolcadszünet őrülten rövid.
Ez a tempóban.
Ez gyakorlatilag már az ütemmel együtt elkezdődik.
Gyakran előfordul, hogy késve kezded el, kapkodsz, és elcsúszol.
És már nincs átfedésben.
A zenekar eközben nyolcadtriolákat játszik.
Tehát így kell.
Ezután a legtöbb megismétlődik.
Az 51. ütemnél a fő téma megint kicsit másként néz ki.
Az elején forte volt, most fortissimo.
És nem csak ez: az elején legato.
♪ (eljátssza)
és most
♪ (eljátssza).
Tökéletesen világos.
Ez tekinthető a bevezető megerősítéseként,
a fiatalság momentuma,
ami áthatja ezt a tételt.
Tehát:
♪ (eljátssza)
Ezt már letudtuk.
Most mindent határozottan frissen folytatunk,
Miért? Mert már van elég terünk és erőnk.
♪ (eljátssza)
Ezt sokkal hangosabban, sokkal mélyebben játsszuk a zenekarban.
Ezért van szükségünk a teljes vonóra.
♪ (eljátssza)
A sforzato itt csak az első ütem egyeseiben van, a másodikban már nincs.
Mindazonáltal hangsúlyozhatjuk a második ütemben lévő egyeseket is,
mert a fúvósok mindkét ütemben fújnak egy forte akkordot.
Másként nem lehetne hallani a gyönyörű hegedűinket.
Tehát:
♪ (eljátssza)
Most
♪ (eljátssza)
egy mordent az A hangnemben.
♪ (eljátssza)
A mordent szó német fordítása "harapós".
Tehát így kell csinálnunk.
Egyszerűen beleharapunk a húrokba,
♪ (eljátssza)
kissé megtámadjuk őket, és akkor világosan kijön.
Szóval amikor ide érsz:
♪ (eljátssza)
Ezt nem egyszerű a tempóban eljátszani.
♪ (eljátssza)
A továbbiakban megint figyelj:
rövid nyolcadszünetek (mutatja a tempót),
a 67. ütemben és utána.
Még egy gondolat zárásról.
Ha a bécsi klasszicizmus stílusából indulunk ki,
akkor a végéből visszavehetünk egy kicsit,
Tehát:
♪ (eljátssza)
Szerintem ez itt nem lenne jó.
Ez a ***árás ismét a dionüszoszi életöröm igazolása a tétel végén.
♪ (eljátssza) 0:09:51.920,0:09:54.2000:09:54.200,0:09:58.120 Köszönöm, hogy megnézted és meghallgattad, és mint mindig:
jó szórakozást a gyakorláshoz!