Miért van az, sötét éjjel ?

Miért sötét az ég éjszaka? Az ember azt gondolná, hogy a válasz egyértelmű: a Nap nem süt. De az egyetlen ok, ami miatt az ég nappal kéknek látszik, az az, hogy a fény szóródik a légkörben - ha nem volna légkörünk (mint ahogy a Holdnak), akkor az ég mindig sötét lenne, akkor is, ha épp süt a nap. Fogalmazzuk tehát át a kérdést: miért sötét az űr? Mármint, az űr tele van csillagokkal, megszámlálhatatlan csillaggal, amik mind hasonlóan fényesek, mint a Nap, és egy végtelen és örök univerzumban mindegy, hogy merre nézel, valamilyen távolságban kell látnod egy csillagot vagy galaxist. Szóbal az egész égnek olyan világosnak kellene lennie, mint a Napnak, éjjel-nappal. És mivel nem az, a sötétség vajon azt jelenti, hogy valamilyen távolságban a csillagok és a galaxisok egyszer csak... elfogynak? Van egy határ, ahol valami van, aztán meg semmi? Egy "vége" az Univerzumnak? Nem igazán - minden bizonyíték arra utal, hogy az űrnek nincs vége. Viszont magának az Univerzumnak van, csak nem térbeli, hanem időbeli: amennyire tudjuk, az Univerzumnak volt kezdete. Vagy legalábbis úgy 13.7 millió éve, az Univerzum olyan kicsi és görbült volt, hogy az általunk ismert tér és idő nem létezhetett. És mivel véges idő telt el az Univerzum kezdetétől, ez azt jelenti, hogy néhány csillag, aminek ki kellene töltenie a "minden irányból látható fényt" olyan messze van tőlünk, hogy a tőlük származó fénynek még nem volt ideje elérnie minket. Olyan ez, mintha az Univerzum egy nagy vihar lenne, és még mindig arra várnánk, hogy meghalljuk az igazán távoli csillagok dörgését. Illetve, ennél sokkal érdekesebb! Mivel a fénynek idő kell, hogy keresztülutazzon az Univerzumon, amikor a távcsövünket valami igazán távoli dolog felé fordítjuk, valójában azt látjuk, milyen volt az Univerzum azon része akkor, amikor a fény elindult onnan. Szóval ha 13.5 millió évet visszanézünk, nem csak azért nem látunk csillagokat, mert a fénynek még nem volt ideje elérni hozzánk, hanem azért sem, mert egy olyan időbe tekitünk vissza, amikor a csillagok még létre sem jöttek! Egy csillagtalan Univerzumba! Na, ez már megfelelő indoknak látszik, hogy miért sötét az ég éjszaka. De... nem az. Mármint, igaz, hogy találhatunk olyan pontokat az égen, ahol a múltban nem voltak csillagok, de még ha az első csillagok keletkezése elé is tekintünk, akkor is látunk fényt. Nem a csillagok fényét, hanem az Ősrobbanásból visszmaradt fényt. Ezt nevezzük "kozmikus háttérsugárzásnak", és akármerre nézünk, többnyire mindenhol megtaláljuk. Szóval, az ég valójában NEM egészen sötét éjszaka. Rendben... szóval, ha a távcsöveink szerint az ég nem sötét, akkor miért látjuk annak? Itt egy kis segítség az igazi válaszhoz: amikor a Hubble űrtávcső elkészítette a távoli csillagokat tartalmazó, fantasztikus képeket, infravörös érzékelőt használt. Miért? Mert a távoli csillagok és galaxisok távolodnak tőlünk, az Univerzum ugyanis tágul. Szóval, ahogy egy hangfelvétel lassítása közben mélyül a hangom, a doppler effektus miatt a tőlünk távolodó csillagok fénye vörösebbb lesz. Minél távolabb vannak tőlünk ezek a csillagok, annál gyorsabban távolodnak, és annál vörösebbek lesznek, mígnem egyszer csak... infravörössé válnak. És többé nem látjuk őket. Legalábbis nem a szemünkkel. És ez az, ami miatt az ég sötétnek látszik. Összefoglalva: ha egy végtelen, örökké változatlan univerzumban élnénk, az egész ég olyan világos lenne, mint a Nap. De az ég sötét éjjel, egyrészt mert az Univerzumnak volt kezdete, és így nincsenek csillagok minden irányban, de főleg mert a nagyon távoli csillagokból jövő fény (és a még régebbi kozmikus háttérsugárzás) színe a vörös felé tolódik el az Univerzum tágulása miatt, és emiatt mi nem látjuk azt. Végre! Egy kicsit rávilágítottunk arra, miért sötét az ég éjszaka. És miért nem az.