Tip:
Highlight text to annotate it
X
Volt már valaha déjà vu érzésed?
Ez az a homályos érzés, amibe akkor kerülsz,
ha egy szituáció ismerősnek tűnik.
Egy éttermi jelenet eljátszódik
pontosan úgy, ahogy emlékszel.
A világ olyan balettként forog,
amit te koreografáltál,
de a folyamat nem alapulhat egy múltbéli élményen,
mert soha nem ettél még itt ezelőtt.
Ez az első alkalom, hogy kagylót ettél,
szóval mi is folyik itt?
Sajnos nem csak egy magyarázat van a déjà vu-re.
Az élmény rövid
és észrevétlenül történik,
ezzel szinte lehetetlenné téve
a tudósoknak, hogy rögzítsék és tanulmányozzák.
Tudósok nem tudnak csak ülni
és várni, hogy majd megtörténik velük --
ez évekbe telne.
Nincs fizikai megnyilvánulása
és a tanulmányokban egy érzet
vagy egy érzés tárgyaként írják le.
A komoly bizonyíték hiányában
az évek alatt több spekuláció alakult ki.
Mióta Emil Boirac bemutatta a déjà vu-t,
mint egy francia szakkifejezést, "már látott" jelentéssel,
több mint 40 elmélet próbálta
megmagyarázni ezt a jelenséget.
Még így is, a legújabb előrelépések a neuroradiológia
és a kognitív pszichológia területén, tovább szűkítik
a meglátások területét.
Vegyük át
napjaink három elterjedt teóriáját,
ugyanazt az éttermi jelenetet használva mindhez.
Első a kettős feldolgozás.
Kell egy akció.
Mondjuk, a pincér elejt egy tálca mosatlant.
Ahogy a történet kifejlődik,
az agyféltekéid feldolgoznak
egy halom információt:
a pincér hadonászó karjai,
a segítségért kiáltása,
a tészta illata.
Milliszekundumok alatt
ez az információ átáramlik
és egy pillanattá dolgozódik fel.
Legtöbb esetben, minden szinkronban rögzül.
Ugyanakkor, ez az elmélet azt állítja,
hogy déjà vu akkor történik, amikor egy pici csúszás van
az információkban az egyik szálon.
A megérkezési idő különbsége okozza
az agynak, hogy úgy tolmácsolja a késett információt,
mint egy elkülönült eseményt.
Amikor újra lejátssza a már rögzített pillanatot,
úgy érződik, mintha korábban megtörtént volna,
mert, egy bizonyos értelemben így is volt.
A következő elmélet múltbéli összezavarodottsággal
foglalkozik, mintsem a jelen egy hibájával.
Ez a hologramelmélet,
és az asztalterítőt használjuk, hogy szemléltessük.
Ahogy megfigyeled a négyzeteket,
egy távoli emlék kúszik elő
az agyad mélyéről.
Az elmélet szerint
ez azért van, mert az emlékek
hologram formában tárolódnak,
és a hologramokban
egyetlen szelet elég,
hogy lásd az egész képet.
Az agyad azonosította a terítőt
egy másikkal a múltból,
talán a nagymamád házából.
Ugyanakkor, emlékezés helyett,
azaz, hogy láttad már ezt a mintát a nagyinál,
az agyad felidézte ezt a régi emléket
azonosítás nélkül.
Az ismeret-érzet megmarad,
de emlékezet nélkül.
Habár még nem voltál ebben az étteremben,
láttad a terítőt,
de nem sikerül azonosítani.
Most vegyük a villát.
Figyelsz?
Az utóbbi elmélet elkülönítette a figyelmet
és azt állítja, hogy déjà vu akkor van
amikor az agyunk tudatalatt feltérképezi környezetét,
amíg a figyelmünk elterelődik egy tárgy által.
Amikor a figyelem visszatér,
úgy érezzük, mintha már lettünk volna itt.
Például, most épp a villára fókuszáltál
és nem figyelted a terítőt
vagy az eleső pincért.
Bár az agyad rögzített mindent
a periférikus látásodban
ezt a tudatos szint alatt tette.
Mikor végül eltávolodsz
a villától,
azt hiszed már voltál itt,
mert voltál,
csak nem figyeltél oda.
Ugyan mindhárom elmélet
a déjà vu közös elemeit hordozzák magukban
egyik sem lehet meggyőző forrása
a jelenségnek.
Amíg várunk a kutatókra és feltalálókra,
hogy előálljanak új módszerekkel,
hogy elkapjuk ezt az elillanó pillanatot,
mi magunk is tanulmányozhatjuk azt.
Végül is, a déjà vu tanulmányok többsége
első kézből fakadó alapokon nyugszik,
így miért ne lehet a tied is egy?
Legközelebb mikor déjà vu-d van,
gondolkodj rajta.
Elterelődött a figyelmed?
Van e ismerős tárgy valahol?
Vagy csak az agyad forog lassan?
Vagy valami más?