Tip:
Highlight text to annotate it
X
Hadd meséljek egy kicsit arról, hogy milyen dolgokról szeretek írni.
Elég mélyen bele szoktam merülni az adott témákba.
Ilyenkor fejest ugrok a dolgok közepébe, és gyakorlatilag egy élő kísérleti nyúllá válok.
Az életem így nem más, mint különböző kísérletek sorozata.
Az Esquire magazinnak dolgozom, és néhány éve
írtam például egy cikket "Kiszerveztem az életem" címmel.
Felbéreltem egy csapatot az indiai Bangalore-ban,
hogy éljék az életemet.
Ők válaszoltak az emailjeimre.
Ők vették fel a telefont, ha keresett valaki.
Vitatkoztak helyettem a feleségemmel, és esti mesét olvastak a fiamnak.
Életem legjobb hónapja volt,
mivel semmi más dolgom nem volt, csak olvasgatni meg filmet nézni.
Nagyszerű élmény volt.
Kicsit később írtam egy másik cikket az Esquire-nek
a radikális őszinteségről.
Van egy mozgalom, ami erre épül;
egy virginiai pszichológus indította,
aki szerint soha de soha nem szabad hazudni,
kivéve talán a pókert és a golfot, ez a kettő a kivétel.
Sőt, ráadásul ha bármilyen gondolat megfogalmazódik benned,
azt mindenképp ki is kell mondanod.
Úgy döntöttem, hogy egy hónapig ezt is kipróbálom.
Életem legrosszabb hónapja volt.
(Nevetés)
Egyáltalán nem ajánlom senkinek.
Hogy át tudják érezni, milyen élmény lehetett,
elárulom a cikkem címét: "Szerintem kövér vagy!"
(Nevetés)
Szóval nehéz volt.
Az utolsó könyvem -- az előző könyvem címe az volt, hogy "A mindentudó";
ez arról szól, hogy egy év alatt elolvastam az Encyclopedia Britannica-t
A-tól Z-ig, mivel meg akartam ismerni mindent a világon,
pontosabban A-ak-tól - ami egy kelet-ázsiai zenei stílus,
egészen Zwyec-ig, ami pedig... de nem akarom elrontani a végét.
(Nevetés)
Nagyon izgalmas és csavaros a befejezés, kicsit mint egy O. Henry regényben, úgyhogy nem lövöm le a poént.
De ezt a kísérletet szerettem,
mivel arról szólt, hogy mennyi információt
tud befogadni az emberi agy,
bár Kevin Kelly-t meghallgatva már tudjuk, hogy igazából semmire sem kell emlékezni.
Elég a Goggle-ben megkeresni.
Szóval akkor ez időpocsékolás volt.
Szeretem mindegyik kísérletemet,
de úgy gondolom, hogy a legmélyebb,
és az életemre a legnagyobb hatással bíró kísérletem
mégis az utolsó volt, amikor egy évet töltöttem azzal,
hogy a Biblia minden parancsát betartom --
"Egy évem az Biblia szerint".
Két okból vágtam bele.
Egyrészt, mivel gyerekként semmilyen vallásos nevelést nem kaptam.
Ahogy a könyvemben is említem, én pont annyira vagyok zsidó,
amennyire a Pizza Hut olasz.
(Nevetés)
Szóval, nem nagyon.
De egyre jobban érdekelt a vallás.
Meggyőződésem, hogy korunk legmeghatározóbb témája,
vagy legalábbis az egyik legmeghatározóbb.
Ráadásul van egy fiam. Szeretném tudni, mit adjak át neki.
Így hát elhatároztam, hogy fejest ugrok a közepébe, és megpróbálok a Biblia szerint élni.
A másik okom az volt, hogy
aggaszt a fundamentalizmus térnyerése,
a vallási fundamentalizmusé, és aggasztanak azok az emberek
akik szó szerint veszik a Bibliát, ami - egyes felmérések szerint -
az amerikaiak akár 45-50 százalékát is elérheti.
Úgyhogy elhatároztam, hogy kipróbálom: mi van, ha szó szerint veszem a Bibliát?
Úgy döntöttem, hogy a logikus utat választom,
és mindent szó szerint veszek a Bibliában,
válogatás és szelektálás nélkül.
Először is szereztem egy halom Bibliát.
Keresztény Bibliákat.
Zsidó Bibliákat.
Egy barátomtól kaptam egy hip-hop Bibliát,
ahol a 23. zsoltár úgy kezdődik, hogy "Az ÚR a frankó csávó."
azzal szemben ahogy én ismertem, hogy "Az ÚR az én pásztorom."
Aztán nekiültem és elolvastam pár fordítást,
kijegyzetelve minden egyes törvényt, amit csak találtam.
Nagyon hosszú lista lett -- több mint 700 szabály.
Az olyan híresektől kezdve, amikről már én is hallottam, mint pl.
a tízparancsolat, "szeresd felebarátodat", "szaporodjatok és sokasodjatok".
Ezeket mind be akartam tartani.
És mivel nagyon komolyan veszem a projektjeimet,
ikreim születtek abban az évben,
úgyhogy tényleg nagyon komolyan veszem a projektjeimet.
De követni akartam a több száz
misztikus és zavaros törvényt is a Bibliában.
Mózes harmadik könyvében található, hogy
"Szakálluk szélét ne borotválják le".
Nem tudtam, hogy hol van a széle,
úgyhogy az egészet hagytam nőni,
és a végére így néztem ki.
El lehet képzelni, mennyi időt töltöttem a reptéri biztonságiakkal...
(Nevetés)
Az utolsó két hónapban a feleségem nem volt hajlandó megcsókolni.
Szóval a dolog mindenképp nagy kihívás volt.
A Biblia azt mondja, hogy ne használjunk kétféle anyagból szőtt ruhát,
gondoltam "Furán hangzik, de kipróbálom."
Csak akkor tudod meg, ha kipróbálod.
Megszabadultam minden pamut-műszál keverék pólómtól.
Azt is mondja a Biblia, hogy ha két férfi vitatkozik,
és az egyik felesége megragadja a másik nemi szervét,
akkor az asszony kezét le kell vágni.
Hát ezt is be akartam tartani.
(Nevetés)
Ezt alapból úgy tartottam be,
hogy nem vitatkoztam senkivel, ha a közelben volt a felesége
és úgy tűnt, hogy erős a nő marka.
(Nevetés)
Szóval – na itt van még egy kép a szakállamról.
Azt mondanám, hogy elképesztő év volt,
mivel megváltoztatta az életemet és hihetetlenül nagy kihívást jelentett.
A törvények két típusa volt különösen megterhelő.
Az első, hogy elkerüljem azokat a kis bűnöket, amit mindannyian elkövetünk minden nap.
Az ember még csak-csak eltölt egy évet gyilkosság nélkül,
de hogy ez alatt az egy év alatt ne pletykáljak, ne legyenek bűnös vágyaim, vagy ne hazudjak -
New Yorkban élek, újságíró vagyok,
szóval a napjaim 75-80 százalékában ezt kell csinálnom.
De nagyon érdekes volt, mivel tényleg fejlődtem,
mivel elképesztő, hogy mennyire
megváltoztatta a gondolkodásmódomat a viselkedésem.
Ez volt az egész év egyik legnagyobb leckéje,
hogy miközben úgyszólván tettettem azt,
hogy jobb ember vagyok, tényleg egy kicsit jobb ember lettem.
Mindig úgy gondoltam, hogy „Ha megváltozik a gondolkodásod,
megváltozik a viselkedésed.”, ehhez képest gyakran az ellenkezője igaz.
Megváltoztatod a viselkedésed, és megváltozik a gondolkodásmódod.
Ha szeretnél könyörületesebb lenni,
meglátogatsz pár beteget egy kórházban,
és tényleg könyörületesebb leszel.
Adakozol egy célra,
és érzelmileg is elkezded magadénak érezni.
Tulajdonképpen amit tapasztaltam, igazából kognitív pszichológia –
kognitív disszonancia – volt.
A Biblia egyébként beszél a kognitív pszichológiáról,
egy elég kezdetleges kognitív pszichológiáról.
A Példabeszédek könyve azt mondja, hogy ha mosolyogsz, akkor boldogabb leszel,
ami – mint tudjuk – tényleg igaz.
A második csoportja a nehezen betartható parancsolatoknak:
azok, amik bajba keverik az embert
a 21. századi Amerikában.
Talán a legjobb példa erre a házasságtörők megkövezése.
(Nevetés)
De ez elég hangsúlyos a Bibliában,
úgyhogy úgy gondoltam, nem hagyhatom figyelmen kívül.
Végül sikerült megköveznem egy házasságtörőt.
Úgy történt, hogy – a parkban voltam, bibliai öltözékemben –
szandál, fehér köntös –
hiszen ahogy már említettem a külső hatással van a belsőre.
Kíváncsi voltam, hogy a bibliai öltözet hogyan hat a gondolkodásomra.
Egyszer csak odajött hozzám valaki, és megkérdezte tőlem:
"Miért hord ilyen furcsa ruhákat?"
Elmagyaráztam neki a projektemet,
erre azt mondta: „Hát, én házasságtörő vagyok, most meg fog kövezni?”
Erre azt válaszoltam, hogy „Hát, az nagyszerű lenne!”
(Nevetés)
Úgyhogy előhúztam a zsebemből egy marék követ,
amit már hetek óta pont egy ilyen lehetőség reményében
hurcoltam magammal – hát, igazából inkább kavicsok voltak –
de kikapta őket a kezemből.
Egyébként egy idős úriember volt, a hetvenes évei közepén; csak hogy képben legyenek.
De hát mégiscsak házasságtörő volt, sőt egy elég mérges házasságtörő.
Kikapta őket a kezemből
és a képembe vágta őket, ami után én úgy éreztem,
hogy "szemet szemért" alapon törleszthetek, úgyhogy egyet hozzávágtam.
Hát ez volt az én kövezési élményem, és ezáltal
még komolyabban beszélhetek ezekről a nagyszabású témákról.
Hogy lehet az, hogy a Biblia egyes részei olyan barbárok,
míg mások hihetetlenül bölcsek?
Hogyan nézzünk a Bibliára?
Az eredeti szándékot keresve közelítsük meg,
mint Scalia legfelsőbb bíró az alkotmányt?
Hogyan írták a Bibliát?
És egyébként, mivel ez egy informatikában jártas közönség:
a könyvemben is utalok rá, hogy a Biblia igazából engem
a Wikipédiára emlékeztet, mivel egy csomó szerző és szerkesztő
készítette az évszázadok során.
És bizonyos értelemben fejlődött.
Nem egy olyan könyv, amit valaki leírt, aztán egyszer csak az égből lepottyantott.
Arra gondoltam, hogy azzal fejezem be,
hogy elmondok néhány útravalót, néhány nagyobb leckét,
amit ebből az évből megtanultam.
Az első – "Ne vedd szó szerint a Bibliát".
Ez hamar nagyon-nagyon világossá vált.
Mivel ha mégis azt teszed, végül őrült módon fogsz viselkedni,
házasságtörőket kövezve, vagy – itt egy másik példa –
illetve ez egy másik kép – ugyanis egy kicsit pásztorkodtam is.
(Nevetés)
Nagyon pihentető elfoglaltság. Ajánlom mindenkinek.
De ez az, a Biblia azt mondja, hogy nem érinthetjük meg az asszonyokat
a hónap bizonyos napjain, sőt,
nem ülhetünk olyan székre, amire egy menstruáló nő már ráült előttünk.
A feleségem ezt nagyon bántónak találta,
úgyhogy ráült a lakásban található összes székre,
így az év jó részét állva kellett töltenem,
amíg nem vettem magamnak egy hordozható széket.
Aztán találkoztam kreacionistákkal is.
Elmentem egy kreacionista múzeumba.
Ha valakik, hát ők aztán tényleg szó szerint veszik a Bibliát.
És lenyűgöző élmény volt, mivel ezek az emberek egyáltalán nem hülyék.
Úgy tippelném, hogy az IQ-juk pontosan megegyezik az átlag evolucionista IQ-jával.
Csak egyszerűen olyan erősen hisznek ebben
a szó szerinti értelmezés dologban,
hogy minden adatot eltorzítanak, hogy beleférjen a modelljükbe.
És elképesztő mentális tornamutatványokat képesek végrehajtani ennek érdekében.
És azt is elmondanám, hogy a múzeum egész egyszerűen gyönyörű.
Fantasztikus munkát végeztek.
Ha valaha Kentucky-ban jár valaki,
ott – megnézhet például egy filmet az özönvízről,
és egy öntözőberendezés van a plafonba építve,
ami az özönvíz-jeleneteknél vizet permetez a nézőkre.
Szóval bármi az ember véleménye a kreacionizmusról, szerintem például hülyeség,
a múzeum építői nagyszerű munkát végeztek.
(Nevetés)
Egy másik lecke, hogy "adj hálát".
Ez egy óriási lecke volt, mivel imádkoztam,
hálaadó imádságokat mondtam, ami hát elég furcsa volt egy agnosztikus számára.
De ahogy egyfolytában hálát adtam minden nap,
kezdett megváltozni a gondolkodásmódom,
és kezdtem észrevenni azt a sok száz apró dolgot,
ami jól ment minden nap, amiket addig észre se vettem
és teljesen természetesnek vettem -- ahelyett, hogy
arra a négyre vagy ötre figyeltem volna, amik nem mentek jól.
Szóval igazából a boldogság kulcsa számomra az,
hogy egyszerűen emlékezzek arra, hogy amikor idejöttem,
nem borult fel az autóm, vagy nem botlottam meg, amikor feljöttem a színpadra.
Figyelemreméltó.
A harmadik, hogy "váljon a hódolat az életed részévé".
Ez teljesen váratlan volt számomra, mivel az évet még úgy kezdtem,
hogy agnosztikus voltam, az év végére pedig
valami olyasmivé váltam, amit egy barátom hódolatteli agnosztikusnak nevez. Szerintem nagyon jó elnevezés.
Megpróbálok mozgalmat építeni eköré.
Ha valaki csatlakozni szeretne,
a lényeg az, hogy – függetlenül attól, hogy van-e Isten –
van valami alapvetően fontos és gyönyörű a „szentség” gondolatában,
és hogy a különböző rituáléink lehetnek szentek.
A Sábát, a nyugalomnap is lehet szent.
Ez volt az egyik legjobb dolog ebben az évben, a Sábát megtartása,
mivel munkamániás vagyok, és volt ez a nap,
amikor nem dolgozhattam – ez nagyon megváltoztatta az életem.
Tehát a szentség gondolata, függetlenül attól, hogy van-e Isten.
"Ne legyenek előítéleteid"!
Ez ahhoz kapcsolódik, hogy
elég sok időt töltöttem különböző vallási csoportok között
Amerika szerte, mivel azt akartam, hogy ez az egész többről szóljon,
mint pusztán az én történetem.
Azt akartam, hogy a téma legyen a vallás Amerikában.
Ezért töltöttem időt evangéliumi keresztényekkel, haszid zsidókkal és ámisokkal is.
Nagyon büszke vagyok rá,
hogy szerintem én vagyok az egyetlen ember Amerikában,
aki bibliai szövegelésben legyőzött egy Jehova Tanúját.
(Nevetés)
Három és fél óra után ránézett az órájára,
és közölte, hogy „Na, nekem mennem kell.”
(Nevetés)
Ó, nagyon köszönöm.
Köszönöm. Isten áldjon, Isten áldjon!
De nagyon érdekes volt,
mivel volt néhány nagyon erős előítéletem például
az evangéliumi kereszténységgel szemben, és ehhez képest úgy találtam,
hogy ez egy annyira széleskörű és változatos mozgalom,
hogy nagyon nehéz sommás általánosításokat tenni vele kapcsolatban.
Találkoztam egy olyan csoporttal, akiket „Piros betűs keresztényeknek” hívnak,
ők a Bibliában piros betűvel kiemelt részekre koncentrálnak.
Ezek Jézus szavai –
a régi Bibliákban ezeket piros betűkkel szedték.
Az egyik érvük szerint Jézus sosem beszélt a homoszexualitásról.
Van egy kiadványuk, aminek az a címe,
hogy „Jézus összes beszédei a homoszexualitásról”,
és ha az ember kinyitja, akkor az egész csak üres lapokból áll.
Azt mondják, hogy Jézus viszont rengeteget beszélt arról, hogy segítsünk a kitaszítottakon
vagy a szegényeken.
Ez nagyon inspirálóan hatott rám.
Ajánlom Jim Wallis-t és Tony Campolo-t.
Nagyon inspiráló vezetők, azzal együtt,
hogy a mondanivalójuk többségével nem értek egyet.
Aztán: "ne fitymáld le az irracionalitást"!
Ez nagyon váratlanul ért, mivel
a tudományos világképben nőttem fel,
és megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy az életem milyen sok területét
alakítják irracionális dolgok.
És az a lényeg, hogy ha nem ártalmasak,
akkor nem kell teljesen elutasítani őket.
Mivel rájöttem arra -- azon gondolkoztam, hogy
miközben csináltam ezeket a rituálékat, ezeket a bibliai rituálékat,
szétválasztva a gyapjút a vászontól, és megkérdeztem a vallásos embereket,
hogy „Mi a csodáért mondja a Biblia, hogy ezt tegyük? Mit érdekli ez Istent?”
Erre ők azt mondták, hogy „Fogalmunk sincs,
de ezek a rituálék adnak az életünknek értelmet.”
Erre én azt mondtam, hogy „De hát ez hülyeség.”
Erre ők: „Miért, te mit csinálsz?
Elfújod a gyertyákat a születésnapi tortádon.
Ha jönne egy marslakó, és azt látná, hogy az egyikünk
elfújja a tüzet egy tortán
a másik meg nem hord kevert anyagból készült ruhát,
vajon a marslakó azt mondaná, hogy ’Az egyik fickót értem,
de a másik nem normális?’”
Nem, én azt gondolom, hogy a rituálék természetükből fakadóan irracionálisak.
Szóval a kulcs, hogy az ember a megfelelő rituálékat válassza,
azokat, amikkel nem árt másoknak – de a rituálék önmagukban
nem megvetendők.
Végül azt is megtanultam, hogy "válassz és szelektálj".
És ezt úgy tanultam meg, hogy
megpróbáltam mindent követni, amit a Bibliában találtam.
És csúnyán elbuktam.
Mert ez lehetetlen.
Mert választanod és szelektálnod kell, és mindenkinek, aki a Bibliát követni akarja,
választania és szelektálnia kell.
A kulcs, hogy a megfelelő részeket válasszuk ki.
Van egy kifejezés: az „önkiszolgáló-étterem jellegű vallásosság”,
ezt a fundamentalisták becsmérlő módon használják.
Azt mondják, hogy „Ó, te a vallás kapcsán úgy viselkedsz, mintha egy önkiszolgáló étteremben lennél.
Válogatsz.”
De az én kérdésem viszont az, hogy „Mi a baj az önkiszolgáló éttermekkel?”
Ettem már jót önkiszolgáló étteremben.
És ettem olyat is, ami után legszívesebben kihánytam volna az egészet.
Tehát a dolog arról szól, hogy a Bibliában a könyörületről,
a toleranciáról, a másik szeretetéről szóló részeket válasszuk,
szemben azokkal, amik a homoszexualitás bűnéről,
vagy az intoleranciáról, vagy az erőszakról szólnak,
amik ugyanúgy részei a Bibliának.
Szóval, ha szeretnénk meglátni ennek a könyvnek az értelmét,
akkor komolyan el kell benne merülnünk, és birkóznunk kell vele.
Arra gondoltam, hogy befejezésül megmutatok még néhány képet.
Itt a Bibliát olvasom.
Így intettem le a taxikat.
(Nevetés)
Komolyan, bevált – és igen,
igazából ez egy bérelt birka volt,
amit másnap reggel vissza kellett vinnem, de jól szolgált egy napig.
Hát, ennyi, nagyon köszönöm, hogy beszélhettem.