Tip:
Highlight text to annotate it
X
Brantschen Úr, nem lehetek egyidejűleg muzulmán imám és katolikus pap.
Ön azonban zen mester és katolikus pap is. Ez miért lehetséges?
Nagyon is lehetséges. A zen hagyomány egy Út, az összeszedettség, az elmélyülés útja,
spirituális út, amely radikálisan befelé és kifelé vezet,
s ez nem akasztja meg és nem ellenkezik keresztény és jezsuita voltommal.
A zen tehát nem önálló vallás?
Abban az értelemben nem, mint az Ábrahámra visszanyúló intézményesült vallások:
a zsidóság, kereszténység, iszlám.
Természetesen léteznek zen kolostorok, zen hierarchiák,
de az Út független szavaktól és szövegektől
mert szó-talan, szavak, fogalmak nélküli – szól a rövid formula –
és természetesen ez a formula és forma átvihető minden kultúrára és vallásra.
Hallgatni mindenhol lehet.
A zen ezek szerint csak „technika”, meditációs technika?
Ó, nem! Sokkal több annál. A technika egy eszköz, ami tovább segít, változást hoz, de nem gyökeres változást.
Nem! A zen egy Út, nagy Ú-val, mely a világ, a dolgok sokféleségétől,
de egyformaságtól is, tenni- és birtokolni-akarástól elvezet a léthez.
A zen Út lehet keresztény zen út, vagy buddhista zen út..., vagy ...
Én nem keresztény zen útról beszélnék, hanem inkább zen útról keresztények számára.
Van különbség!
Nem keresztelem meg, hanem katolikus papként gyakorlom a zent.
Hogyan kell a zent gyakorolni?
Ülve! Azáltal, hogy egyenesen, teljesen nyugodtan ülök és mélyen lélegzem.
A légzés egy csodálatos – nem technika, nem eszköz, hanem
– út, hogy visszatérjünk önmagukhoz, megérkezzünk a jelenbe.
Mindig a jelenben lélegzem!
Próbáljon csak tartalékot lélegzeni magának holnapra! Nem megy.
Mindig a jelenben lélegzem. Hasonlóan élni sem lehet előre tartalékolva.
Az élet itt és most történik.
Dicsérje az Urat minden, ami él (lélegzik) – jut az szembe ezzel kapcsolatban
Mondhatom azt is, hogy minden ami él (lélegzik) automatikusan az Urat dicséri azáltal, hogy él?
Nagyon szépnek találom ezt!
Az állatoktól és más élő-légző lényektől eltérően azonban az ember ezt tudatosan teszi.
Schiller egyik disztichonjával szólva: A legmagasabb a legnagyobb, a növény megtaníthat rá,
hogy amit ő akaratlanul (vagyis nem tudatosan) tesz, azt te szándékosan tedd!
Erről van szó! A növény akaratlanul, nem szándékosan az, ami,
de te szándékosan legyél az, aki vagy.
Az embernek megvan a képessége, és feladata is,
hogy tudatosan kifejezésre juttassa Isten dicsőítését.
Hova vezet a zen út?
Önmagamhoz.
És akkor hol vagyok?
Ott, ahol most vagyok.
Tehát nem valahol a fellegekben, vagy a világ végén, hanem éppen itt.
Nem vagyok automatikusan mindig itt?
Nem! Bár fizikailag itt vagyok, gondolatban azonban az ördög tudja – bocsánat: Isten tudja – hol járok,
csak éppen itt nem, ahol lennem kellene.
Ez koncentráció, jelenlét kérdése.
Egyébként aki jelen van, az ajándék.
Az embereknek szüksége van, éppen egyházi körökben,
olyan vezető egyéniségekre,
akik képesek nagy mértékben „jelen lenni” a tanácsot keresők számára.
Akkor vagyok tehát „önmagamnál” ha és amikor ülök, lótuszülésben
vagy pedig most is, amikor beszélünk, vagy amikor a taxival a stúdióba érkezett?
Ekkor is „önmagánál van”?
Természetesen! Furcsa is lenne, ha csak akkor „lennék önmagamnál”, amikor épp csendben ülök,
máskor meg „önmagamon kívül”.
Egy dolog a gyakorlás, más a magatartás.
A gyakorlás, az összeszedettség és összpontosítás lehetőleg napi rövid gyakorlása segít
ébernek lenni, jelen lenni és „önmagamnál lenni”, "önmagamban" lenni a hétköznapokban.
Mind a kettőre szükség van. Aki azt mondja: én mindig meditálok,
attól meg szoktam kérdezni: alkalomadtán meditálsz vagy „csak mindig”?
Avilai Teréz jut eszembe, aki azt mondta:
Isten nemcsak a templomban, hanem a konyhában is megtalálhatom,
egyszerűen bárhol, ahol vagyok.
Pontosan erről van szó. És itt találkozik a zen a keresztény misztikával,
mindenekelőtt pedig Loyolai Szent Ignác spiritualitásával,
aki szintén spanyol és a jezsuita rend alapítója, Ő azt mondja:
arról van szó, hogy Istent mindenben megtaláljuk és mindenhol,
nem csak a templomban.
Néha viccesen azt szoktam mondani,
Istent mindenhol meg lehet találni, akár még az imában is, ha helyesen végzik.
Niklaus Brantschen és Pia Gyger új könyve: Via integralis.
A zen és a keresztény misztika találkozása. Gyakorlókönyv. Kösel Kiadó.