Tip:
Highlight text to annotate it
X
Jacques Tardi
KÉPREGÉNYE ALAPJÁN
ADÉLE ÉS A MÚMIÁK REJTÉLYE
Ferdinand Choupard történetünkben
csak egy jelentéktelen szereplő.
Ennek ellenére, vele kezdődik e
kaland, amint hazafelé baktatott,
egy kártyázással eltöltött
este és egy csodás,
12 éves malátawhisky
eliszogatása után.
1911. november 4-e
hajnali 1 óra volt.
Az utcák üresen álltak
a metsző hideg levegőben.
Mégis, ugyanekkor, pontosan 953 méterrel
távolabb a városban pezsgett az élet.
A színpadon Nicole Gambert, azaz
hosszúcombú Nini nagy hűhót csapott.
A lelkes közönség élvezetét
lelte az előadásban.
IMÁDLAK!
- Csodálatos!
- Nagyszerű volt!
Mámorító volt minden este.
Az az úr küldi!
Majd' egy hónapja, minden este
Raymond Pointrenaud, korábbi prefektus,
itt ünnepli azt, hogy Párizsban
külügyi államtitkárrá léptették elő.
Eközben Ferdinand alig
280 métert tett meg,
a Concorde tértől
a Pyramides térig.
Ne légy szégyenlős,
láttad már másét is!
Szűzanyám!
Ferdinand látomása valójában
egy optikai csalódás volt.
A tomboló fény Marie-Joseph
Esperandieu professzor lakásából áradt.
E kiváló tudós, ki az ősi
Egyiptom szakértője is volt,
már 16 éves korában
fizikus diplomát szerzett.
Kutatásai 35 évvel
később tetőpontra értek,
e gondolatébresztő címmel ellátott
könyvével: "Van élet a halál után?".
Ezalatt a Szajna túloldalán úgy tűnt,
a kérdés már hosszú ideje megoldódott.
Az első emeleten egy életforma azzal,
hogy áthágta a tudomány törvényeit,
maga akart választ adni a tudósnak.
Míg a század legelképesztőbb
eseménye zajlott a szemünk előtt,
Albert Caponi felügyelőé
bizony csukva volt.
Persze, ha látta volna elrepülni
azt a Pterodactylust az ablaka előtt,
történetünk is drasztikus
fordulatot vett volna,
de most senki se róhatja fel a
felügyelőnek kóros aluszékonyságát.
Határozottsága és kitartása már korábban
elnyert szép számú megtiszteltetést,
beleértve az Érdemérmet
is, mert megoldotta
a Dreux-menhelyen eltűnt
személyek rejtélyét.
1907. augusztus 28-án
tüntette ki...
személyesen Raymond
Pointrenaud prefektus.
Jaj, Raymond! Mit művel?
Engedje, hogy kis madárkám
megpihenjen az ágán.
Maga gonosz! Semmi se izgat
fel jobban a költészetnél!
- Valóban?
- Igen.
Ahogy visszavonulót fúj az éj, a
harmat az ágon lehullani készül,
és a madár a fészekben
kinyitja szemeit...
Vezessen már normálisan, jó?
Jóságos Isten! Menj innét! Kifelé!
Igen?
Caponi vagyok, mondja!
- ... a Szajnába!
- A Szajnába?
- Jézusom! - Szent Isten!
- Uram Atyám!
Ó, Uram, segíts szavakat találni!
Ez a fiatalember is tudós,
de csak egy szerény segéd,
aki a Füvészkertben dolgozik.
Zborowsky a neve, 23 éves.
Nem csak a tudomány a szenvedélye.
Van egy másik is, egy sokkal mohóbb.
Drága... Adele... kisasszony!
De mi van, ha már férjnél van?
Vagy ami még rosszabb, özvegy?
Bizony, a másik szenvedélye
a vak szerelem
Adele Blanc-Sec
kisasszony iránt.
Szenvedély, melyet a hölgy
e néhány szóval provokált ki:
- Kinek lesz?
- Zbo... bo... bobo... rowskynak.
- Esetleg a keresztnevét?
- Igen.
Nos?
Andrej, pontos "j"- vel mint jaguár.
Azt én is imádom!
Mármint a jaguárt.
ANDREJNEK, PONTOS
"J"- VEL, MINT JAGUÁR. ADELE
Köszönöm.
Andrej Zborowsky kétség kívül
elveszett a tudomány számára.
Ami Adele Blanc-Sec-et és humorérzékét
illeti, ők új kalandra indultak,
egy kevésbé félelmetesebbre,
de sokkal egzotikusabbra,
mivel kiadója Peruba küldte, hogy
megfejtse az utolsó Inkák rejtélyét.
Valamit tudnunk kell Adele-ról,
hogy igazán megértsük őt.
Az ösztöneire hallgat
és nem a kiadójára.
Aziz, hány óra még a találkozóhelyig?
Ilyen hőségben legalább
6 óra, Adele kisasszony.
Rendben, akkor indulás!
- Hogy mondják arabul, hogy "Gyia!"?
- "Yalla", Adele kisasszony.
Yalla!
És azt, hogy "Mozdítsd meg
a segged, vagy kicsinállak!"?
Állj!
- Ez az? - Azt
hiszem. - Helyes.
Sok vizet kell innia
ebben a tikkasztó hőségben!
Erről a két fickóról beszéltem.
- Iszik egy teát a nagy ugrás előtt?
- Úgy nézek ki, mint aki teázik?
- Ez a sírkamra?
- Még nem.
A testeket kizsigerelték
az oltáron, azaz itt,
majd a belsőségeiket beledobták
azokba a serlegekbe, amott.
Aztán egy gyors mosdatás
után bepúderezték,
kifestették, majd
felöltöztették őket.
- Ez mire volt?
- Itt szabták méretre a szövetet.
Ide kerültek a testek és a berendezés
20 réteg pólyába bugyolálta őket.
Nem beszélve az olajról, melyet
minden réteg közé permeteztek.
- Miféle olaj volt ez?
- Fogalmam sincs, de hatásos volt.
Megtaláltam!
Igen ez az! Uraim,
hadd lássam a kincseket!
A halál...
... az egyetlen út, ami
elvezet a... születéshez.
Itt az út vége, aranyom!
Hálából a közreműködésért,
megkíméljük az életét. Tűnés innét!
- Imponáló egyiptomi vendégszeretet!
- Bizony, bár ő nem egyiptomi.
Remek.
Rendkívül gyúlékony ez az
olaj és petróleum keverék.
Elég egy szál gyufával belépni
és máris megvan a tüzijáték.
Majd szóljanak, ha a klubjukba nőket
is beengednek, nem csak úriembereket.
Megengedi?
Ahogy mondtam.
Kisasszony, alaposan megfontoltuk
és elfogadjuk a részvételét.
Engedjék, hogy majd
később hatódjak meg.
Eddig megvagyunk.
Várjon csak, kispillangó!
Hol tanulta ezt?
Két lehetőségem volt: vagy egyiptomi
leszek, vagy megtanulok olvasni.
Csodálatos!
Magasságos Allah!
Gazdag vagyok!
Gazdag vagyok!
És itt van Ő is!
Gyertek, itt vannak!
Még a kő nélkül is pokoli
nehéz. Hogy fogjuk kivinni?
Az ilyen sírhelyeken
van ki és bejárat is.
- Keressék meg!
- Rendben, kisasszony!
- Nyissa ki!
- Várjunk csak!
Felnyitni egy fáraó sírját,
szentségtörés. Felakaszthatják érte!
- És annak mi jár, aki
aranyat rabol? - Semmi.
Vigyázz, boszorka!
- Én nem hagyom itt az aranyam!
- Attól tartok, igaza van.
A pénz nem boldogít.
Rajta, Aziz! Nyissa ki!
- Ez a maga fáraója?
- Nem, ez egy doktor.
Senki ne mozduljon!
Ha szakrendelésre várnak,
kisasszony, ahhoz már kicsit késő.
Másrészről, ismerek egy
szakklinikát Kairóban,
ahol az orvosok örömmel
vennének, ha megvizsgálhatnák önt.
Köszönöm, jól vagyok,
eltekintve a hányingertől,
amit az ön jelenlétében
érzek, Dieuleveult professzor.
Még megvan az a csípős humorérzéke,
Adele kisasszony és szüksége is lesz rá.
Közben elárulná, egy ilyen
nagyszerű riporter,
mint ön, miért
fosztogat sírokat?
Nem fosztogatom,
csak kölcsön veszem.
Na persze, csak elviszi
friss levegőt szívni.
Pattnosis az orvostudományok professzora
volt, II. Ramszesz háziorvosa.
Az ősi Egyiptom legnagyobb
gyógyászati szakértője.
Szerencsére, mert nekem
épp az ő szakértelme kell.
- Meggyógyítaná az emberiséget?
- Csak a húgomat, mert beteg.
Mennyire figyelmes és megható!
De vajon átvillant az agyán,
hogy a maga professzora... halott?
- Már észrevettem, köszönöm.
- És hogy fogja feltámasztani?
Megnézhetem?
"Van élet a halál után?" Csak
nem az a vén bolond Esperandieu?
Hisz' alig tudja körbe
totyogni a karosszékét!
Meghal, még mielőtt ez az
aszott múmia életre kel!
Vigyázzon a nyelvére! A
múmiák mindent hallanak,
amit mondunk és utálják
a tiszteletlenséget!
Jaj, de betojtam! A Jégszörny
után jön a Homokzombi,
de vigyázat, ő nagyon mogorva!
Drága Adele, beismerem, az
egyik legmohóbb olvasója vagyok,
de ez messze a legsületlenebb
történet, amit valaha is hallottam.
- Vigyék el!
- Igen, uram! Gyerünk, mozgás!
- Megvan a kijárat? - Minden
falat átnéztem, sehol semmi.
- Akkor középen kell lennie!
- A sír van középen.
Na látja? Meg is van!
Mozgás, gyerünk!
Átkozott esővíz!
- Tudja, mi jár a sírrablóknak?
- Akasztás.
De csak a helybélieknek. Az idegeneket
több figyelem illeti és gyors halál.
Több protokollal, de
kevesebb fájdalommal jár.
Kisasszony!
Netán egy utolsó kívánság?
Bár nem tesz jót az egészségemnek,
de hálás lennék egy cigarettáért.
Már miért ne?
Egytől nem hal meg.
Köszönöm.
- De gyönyörű!
- Bizony!
- Megnézhetem?
- Hogyne.
- Gondolom, ajándékba kapta.
- Igazából, emlékbe.
Az apámtól, mikor meghalt.
Jobb is így. Bármikor
használom, akkor gondolok rá.
- Szeretnék adni én is
egy emléket. - Valóban?
Ha bármikor előveszi,
eszébe fogok jutni!
Jöjj karjaimba!
Bocsásson meg a hirtelen
támadt bizalmasságért!
Elnézést, jóember!
Kairó merre van?
Köszönöm! Szabad lesz?
Tegyék az asztalra!
Lassan, óvatosan!
Vigyázunk magára!
Ollót ide!
Nyugalom, professzor! Oxigént!
Mindjárt megvagyunk.
- Megölöm azt a nőt! - Oxigént!
- Megölöm! - Mondom, oxigént!
- Feldarabolom! - Lélegezze be!
- Széthasítom! - Lélegezze be!
Fújja ki! Fújja ki!
Ötven!
Mr. Choupard, hogy
hihetek olyan embernek,
akinek 50%-ban
alkohol ittas a lehelete?
- Esküszöm, ez az igazság,
biztos uram! - Felügyelő!
Igen, felügyelő... Az a madár lecsapott
a kocsira és miszlikbe csipkedte.
- És a prefo... prefektus benne ült.
- Volt prefektus!
Igen, és volt mellette
egy nő, hiányos öltözetben.
Szóval, hiányos öltözetben?
Pointrenaud úr mellett,
- aki a Keresztény Egylet alapítója?
Abszurd! - Pedig igaz, magam láttam!
Ahogy látta Jeanne D'
Arcot is lángba borulva!
Uram!
Azonosítottuk a halottakat.
Hárman ültek a kocsiban.
Pointrenaud, a sofőrje és...
- Magasságos Isten!
- Én megmondtam.
- Vigyék a kijózanítóba! - Ártatlan
vagyok! Az a nagy madár tette!
Én csak épp akkor mentem hazafelé!
Amíg meg nem tudunk többet
erről a tragédiáról, uraim,
számítok rá, hogy ezt az
ügyet bizalmasan kezelik.
Természetesen, uram!
- A sajtónak egy szót se!
- Kizárt, uram!
A prefektus és a táncosnő!
- Keringőjük a Halállal! - Egy óriási
madár áldozatai a fővárosban!
Itt a mai Le Petit Parisien!
Óriás madár prédái Párizsban!
- Óriási madár szedi áldozatait!
- A Szörny megölte a Prefektust!
Nincs nyom, a rendőrség
tehetetlen! Olvassanak róla!
Parancsoljon, uram!
A Szörny megölte a prefektust!
A rendőrség nyom nélkül!
Pterodactylus? Képtelenség!
Bármit megtesznek, hogy eladják a
lapjaikat. Még a Le Gaulois is megírta!
Félelmet szítanak!
Erről szól az egész!
Valószínűleg. Város
szerte ez a hír járja.
Küldje el szegény Pointrenaud
feleségének a részvétnyilvánításunkat.
Igenis, elnök úr!
A prefektus egy táncosnővel... esetleg.
De egy Pterodactylus a XX. században?
Hívatott, uram?
Igen, szóljon a belügyminiszternek!
Jó reggelt, uram.
Ez a pterodactylus
dolog komolynak tűnik.
Talán egy anarchista csoport
próbál velünk szórakozni.
Nézzen utána és tájékoztasson!
Bízza csak rám, uram!
Hívja a prefektust!
Igen?
Parancsoljon, miniszter úr!
A pterodactylus ügy nyűg a nyakunkon.
Az elnök eredményt vár a héten!
Kézbe veszem a dolgot, uram.
- Tárcsázza a rendőrkapitányságot!
- Tessék? - Maga az Dugonmier?
- Ki foglalkozik a pterodactylus
üggyel? - Poissard kapitány.
Akkor aligha meglepő,
hogy nem haladt előre.
Nekünk életerősebb kell.
Egy véreb!
- 72 órát kap, hogy eredményt
produkáljon! - Intézkedem, uram!
- Kerítse elő Chevalt!
- Igen?
Gyors megoldás kell!
48 órája van rá!
Tekintse elintézettnek, uram!
Micsoda marhaság!
- Itt Caponi!
- Cheval vagyok!
- Jó reggelt, biztos úr!
- Magára bízom a pterodactylus ügyet.
Ne hagyjon cserben! A
hírnevünk forog ***án!
- Megteszek minden tőlem telhetőt,
uram! - 24 órája van! - Köszönöm, uram!
Honnan kerülhet ide egy ilyen állat?
Nézze!
- Nem így nézett ki.
- Persze, hogy nem, Andrej!
- Mindig én gondoztam ezt a tojást.
- Mi lett vele? - Tegnap egy teremőr...
észrevette a törött üveget, de egy
figyelmetlen látogatót okolt miatta,
- és egyszerűen csak kicseréltette.
- Az emberek annyira ügyetlenek.
A dolog ennél azért bonyolultabb.
Nézze a tojás darabokat.
A legtöbb még mindig
hozzátapad a héjhártyához.
mintha az az erő, ami
összetörte a tojást, az...
- Belülről jött.
- Bizony ám!
- Ez azt jelentené, hogy ez
a tojás... - Kikelt, Zborowsky.
135 millió évnyi megtermékenyítés után
egyszerűen kibújt a héjából és elrepült.
Arra ni!
Akkor köze lehet a pterodactylushoz,
amiről az újságok írtak?
- Kiváló rendőr lenne magából!
- Menard professzor!
- Igen?
- Caponi felügyelő vagyok.
- Mit tehetek önért?
- A petro... daktylus ügyében járok el.
- Ptero... daktylus!
- Pet... Én is ezt mondtam!
Látva múzeumának csontkollekcióit,
gondoltam, esetleg tudna segíteni.
Az igazat megvallva, én
a Kréta embere vagyok,
javasolnám, hogy nézzen
egy szakértőt a Jurában.
Nézze, 24 órám van, hogy ezt megoldjam.
Nincs időm ellátogatni Jurába.
Akkor engedje meg, hogy keressek
magának egy specialistát Párizsban.
Kedves öntől.
Mondják csak,
az a tojás... Marha nagy
rántotta lenne belőle!
- Kérem, kövessenek.
- Persze, hogyne.
- Majd rendszeresen tájékoztatom
a fejleményekről. - Csak tessék.
Minden jót!
Gyere! Ne félj! Gyere csak!
Nézd, mit adok neked!
Jó illata van!
Gyere csak!
Ez az, uram, odafenn!
Remek! Hozzon egy feketekávét,
meg valami harapnivalót!
Éhgyomorra nem tudok gondolkodni.
Kérsz még?
Egyél csak, drágaságom!
Nagyszerű, kicsikém!
- Igen? Mit kívánnak?
- Caponi felügyelő vagyok.
- Feltennék pár kérdést arról a Pero...
daktylusról. - Ptero... daktylus, uram!
Azt mondták ön egy szakértő.
Így igaz, de most...
Épp enni készültem.
Remek, abban meg
mi vagyunk a szakértők!
Nos, akkor kerüljenek beljebb.
- Jó sötét van idebenn!
- Elég érzékeny vagyok a fényre.
Kérem, foglaljanak helyet!
- Köszönöm, Jeannot! Megengedi? Már
két napja nem ettem. - Csak tessék!
- Szóval, miként segíthetek?
- Beszéljen az állatról!
- Mit eszik, hol alszik...
- Csak keveset tudunk a szokásairól.
Azt tudjuk, hogy húsevő,
- és remekül harcol.
- Nincs jobb egy véres marhasültnél.
- Ez meg mi volt?
- Csak a... tukán.
Folytassa, kérem, professzor úr!
A szárnyszélessége
nagyjából úgy 6 méter,
és órákig képes repülni táplálékot
keresve, amit visszavisz a fészekbe.
- Fészekbe? Többen vannak?
- Nem, szóval... Csak egy van.
De akkoriban, mikor párban voltak,
ételt kerestek és fészket építettek,
és főként ott ténykedtek.
Egyszer párosodtak egy évben,
és hogy mi okból, még nem tudjuk,
de egyszerre csak egy tojást tojtak.
Ez magyarázza agresszív
természetüket is, különösen akkor,
mikor meg akarták védeni azt az
egyet... Az egyedüli ivadékukat.
Bámulatos.
Uram, ez a tukán...
Segítség! Segítség! Jézusom!
A tojás miatt volt. Ez
már túl sok volt neki.
Ez egy elmebeteg! Fogják el!
- Elnézést, segíthetek?
- Nem utasítanám vissza.
Adele!
Mr. Xavier? Milyen kedves öntől!
Az egyetlen reményem arra, hogy látom,
kedvesem, miközben mindenfelé utazik,
- ha lesben állok itt magára.
- Nagyszerű.
- Óvatosan! Törékeny!
- Igenis, asszonyom.
A Rue du Four 28-hoz kérem!
Szóval? Peru?
Messze van, nagyon messze.
- És nagyon magasan.
- Csakugyan.
- Megmászta a Machu Picchut?
- Minden reggel.
Minden reggel... Ha nem titok,
miféle kincset hozott nekünk
abban a cifra ládában?
Sikut. Egy Andok vidéki fuvolát.
- Fuvolát? - Igen, de ez nagyobb.
Ez egy szent fuvola.
- Az utolsó inka király sírjában
találtam. - Ne mondja!
Bizony! Halált hoz arra, aki nem
ért hozzá, tehát meg se érintsék!
Ki van zárva, kérem szépen!
Mondja, jóember, ez
taxi vagy egy panzió?
Szeretnék menni, hölgyem, de ezek
az átkozott gebék elállják az utat!
Mikor tiltják már végre ki a lovakat
Párizsból? Elvégre ez már a XX. század!
"Mozdulj már meg te ördögfattyú
mert ketté hasítalak!"
Hé, mi van veled?
Hol is tartottunk?
Miféle hókusz-pókuszt
hozott megint magával?
Vigyázzon a nyelvére, Miranda!
Segítsen inkább a csomagokkal.
Épp most takarítottam
ki a szobáját,
erre megint hozza ezeket
az ósdi relikviákat.
Erre az egyre személyesen fogok
vigyázni. Mi ez a sok levél?
Attól a fiatalembertől
jött a Növénykertben.
Naponta egyet, hétfőn pedig kettőt,
mintegy kárpótlásként a vasárnapért.
A fiatalságom juttatja eszembe
Andalúziában, anyám családjában.
Volt ott egy ifjú pikador, erős,
mint a bikák, akikkel vívott...
- Hogy van Agathe?
- Jól, vagyis, nagyon jól volt,
csak most már egyre kevesebbet eszik.
Hamarosan csupa csont és bőr lesz.
Vigyázni fogunk rá. Köszönöm, Miranda,
a türelmét, az idejét és a tanácsait.
Nem akarsz enni? Egészségtelennek
tűnsz. Valami színt kéne rád varázsolni.
Olyan szép vagy, mint régen.
Remélem, Miranda nem
fárasztott folyton Andalúziával.
Egyiptomban voltam, van
számodra egy meglepetésem.
Nézd csak! Bemutatom Patmosist, II.
Ramszesz, a nagy fáraó háziorvosát!
Orvosilag nagyon fejlettek voltak. Ezt
konzerválási technikáik is bizonyítják.
Ezt senki se tudja jobban megoldani.
Biztos vagyok benne, hogy a titkaival,
amit őriz, hamarosan talpra állhatsz.
Amint megtalálom azt az embert,
aki fel tudja támasztani.
Uram?
Őszintén sajnálom, Miss Blanc-Sec.
Csak egy levelet akartam becsúsztatni.
- Nem tudtam, hogy már megjött.
- Épp menni készültem.
- Akkor nem tartom fel.
- Remélem is.
Tessék!
- Számozza őket? Akkor tudom,
hol kezdődik. - Felejtse el a többit!
Azokat később még elolvashatja,
most ez a levél a legfontosabb.
- Rendben, majd a kádban
elolvasom őket. - Kádban?
- Mindig ott szoktam.
- Értem.
- Gyönyörű!
- Micsoda?
- A szobája, szépen van berendezve.
- Mi ez a pterodactylus dolog?
Hát ez az! Épp ezt akartam...
Melyik börtönbe
kerülnek a halálra ítéltek?
A La Santéba.
- Segíthetek valamiben, kisasszony?
- Igyon az egészségemre!
Esperandieu,
az ügyvédje kívánja látni.
Az ügyfele, uram.
Blanc-Sec kisasszony?
Mit keres maga itt?
- Professzor úr, megtaláltam Patmosis
múmiáját! - Az lehetetlen!
Pedig igaz, megtaláltam.
De ne kérdezze, hogy.
- Hol van?
- A lakásomon. Önre vár.
Adele... Attól tartok, hogy
még egy kicsit várnia kell.
Fogalmam sincs, hogy jutok ki innét.
Ráadásul túlságosan leköti az agyam
- annak a madárnak az ellenőrzése.
- A pterodactylusnak?
Igen. A technikámat akartam finomítani,
miközben maga Egyiptomban volt.
Életet leheltem egy több,
mint 135 millió éves tojásba.
Remek, akkor egy 4000 éves
múmia igazán gyerekjáték lesz.
Meglehet, de ez a
madár alaposan kimerít.
Amint elalszok, az ő gyilkos ösztöne
kerekedik felül. Meg kell állítanom.
Előbb a nővérem, most
meg a maga óriási rovara.
- Túl van tárgyalva, de hogy visz ki
innét? - Bízzon az ügyvédjében.
- Uram? - Az ügyfelemhez
jöttem, Esperandieu úrhoz.
- Nyilatkozna, Mr. Saint Hubert?
- Ne lökdösődjenek!
Vigyék el az újságírókat!
Nyugalom, uraim! Fejezzék már
be! Csendet! Hagyják szóhoz jutni!
Félbeszakítottam afrikai
utazásom a kormány utasítására.
Szakértőként felkértek, hogy segítsek
Mr. Caponinak megölni a pterodactylust.
Óriási megtiszteltetés, hogy tehetségem
a nemzet szolgálatába állíthatom.
Mr. Saint Hubert, milyen
megközelítést fog használni?
Először nyomon követjük, tanulmányozzuk
a viselkedését és a szokásait.
Hogy fogják megtalálni?
Egészen egyszerű, csak
emeljük fel a tekintetünk.
- Mi jó lesz ma?
- Galamb.
- Megmentette az életem!
- Szóra se érdemes.
Gyere csak elő, akárhol is vagy!
- Itt van a dög, Caponi. Megérzem.
- Nagyszerű!
Itt a pter... petro...
preto... pterodactylus!
Ez meg mi a fene?
- Birkahús! Tuti,
hogy az! - Valóban?
Halálbiztos! Higgye el,
ismerem az állati ürüléket.
A legjobb módja egy
állat nyomon követésének.
Remekül haladunk, Caponi!
Haladunk!
Csodás.
A tálban van egy jelvény. Maga a
főszakács, Armand Petit-Blanchard.
Arm... micsoda?
Mondom, Petit-Blanchard. Valaki
ellopta a jelvényem a szekrényemből.
- Vegye le rólam a kezét!
- Kifelé! Most már elég volt!
Na jó, valami jobb terv kell ide.
- Elnézést, elfogyott a pástétom.
- Semmi gond.
- Caponi!
- Igen?
Hacsak nem tévedek, a dög
három helyen találhat bárányt.
Északon, a Montmartre dombon,
keleten a gyarmati vásáron,
vagy az Állatkertben.
- Úgy van!
- Akkor nyomás! Isten kegyelmével!
Köszönöm, fiam!
Hé, itt egy apáca!
Hozzám ne érj! Siessen, elmegyünk!
Ahogy apám mondaná, az elveszettnek
hitt harc a legizgalmasabb.
Tehát: Üsd vágd, nem apád!
A gazda megszámolta a nyájat,
kétszer is, de egy se hiányzik.
Helyes, menjünk tovább!
A birkám!
Sajnálom, magától elsült!
Bertrand? Hívjon egy állatorvost!
28-as cella. Injekciót kap.
Elnézést!
Professzor úr! Ébresztő!
Ideje mennünk!
Lenne olyan kedves, hogy visszajön
később? Tényleg pokolira elfáradtam.
Ez már mindennek a teteje!
Hat Poitou kecske, négy vanoise-i
zerge, 15 larzaci anyajuh és...
- ...kilenc, tíz... tizenkét muflon
a Jurából. - Jurából?
- Mind hiánytalanul megvan.
- Helyes, irány az Állatkert!
Álljon készen, Caponi!
Hajnalban megindítjuk a támadást!
Köszönjük!
- Váltás!
- Ez jól hangzik!
Sok szerencsét!
Remélem jól aludt, mert
most már mennünk kell!
- Maga meg mit keres itt?
- Nem én döntöttem így.
- Hol a professzor?
- Múlt éjjel átszállították.
- Mindig ezt teszik kivégzés előtt.
- Hogyhogy kivégzés?
- Holnap hajnalban lefejezik.
- Az lehetetlen!
- Sajnos lehet, kivéve akkor, ha
kegyelmet kap. - Kegyelmet?
Igen.
Tessék,
én megkegyelmezek magának!
Gyerünk, hozd vissza!
Ügyes fiú vagy, Nelson!
Elnök úr!
Blanc-Sec kisasszony van itt.
- Nem visel semmit.
- Micsoda? Semmi nincs rajta?
- Vagyis... átkutattuk, nem
visel fegyvert! - Értem.
Elmehet.
Gyerünk, Nelson! Jó fiú vagy!
- Drága Blanc-Sec
kisasszony! - Elnök úr!
- Élénken emlékszem arra az interjúra!
Mikor is volt? - 1906. január 18.
Egy nappal az ön megválasztása
után. Az volt az első interjúm.
Számomra pedig az utolsó,
ahol annyit nevethettem.
- Hát igen, elég rémes voltam.
- Elbűvölő volt!
- Mit tehetek önért? - Elnökként
gyakran elítéli a halálbüntetést.
Az első évben 17
elítéltnek adtam kegyelmet.
Pontosan. Most kérem, adjon
még egy embernek kegyelmet.
Esperandieu professzornak. Holnap
esedékes a kivégzése, pedig ártatlan.
Ismerem az ügyét. Van 3 halottunk,
beleértve egy prefektust.
De nem ő ölte meg őket,
hanem egy őskori fenevad!
Csak a professzor képes irányítani.
Nélküle hány halott lesz még?
A legjobb emberünk vette
át az ügyet, kisasszony.
Sőt, egy nagyszerű
vadászt is hazahívtunk Afrikából,
hogy kapja el azt az állatot.
Nelson! Menj, hozd vissza a labdád!
Esperandieu kiváló tudós. Kutatásai
csak elősegítik a tudomány fejlődését.
Halálával az ön jóvoltából majd
mások fizetnek az életükkel.
- Megígérem, hogy alszok rá egyet.
- Köszönöm, elnök úr.
Mi a baj? Hisz' ott a labdád!
Hozd ide, Nelson! Gyerünk, keresd!
Mi a baj? Szellemet láttál?
Na látod! Itt van a labdád! Rajta,
hozd vissza! Légy jó fiú! Mozogj már!
Mi lesz már Nelson? Gyerünk!
Jaj, ne! Elnök úr!
- Jó fiú!
- Jöjj a karjaimba! Feküdj! Földre!
- Megtámadták az elnököt!
- Elnézést!
- Ne mozduljon!
- Szedjétek le róla!
Ne taperoljanak már!
Eresszenek el!
- Megsérült, elnök úr?
- Jól vagyok, elmehetnek.
Figyelmeztetem magukat,
dzsiudzsicuzok!
- Nelson! Nelson! - Engedjenek,
vagy feljelentést teszek!
Nelson!
Nelson!
Keressék meg Nelsont!
- Nyitott szemekkel, Caponi!
- Esküszöm, mindkettő nyitva van!
Éberség és türelem, ez
egy vadász jelmondata.
Mondja, Saint Hubert, elugorhatnék
pár percre valami kajáért?
Szó se lehet róla!
Háborúzunk, barátom!
Egyszer vadásztam egy tigrisre, ami
egy bengáli templomban rejtőzött el.
Három napig üldöztük,
közben semmit se ettünk.
Három napig?
Bizony.
Hihetetlen! Hogy csinálta?
Tanulmányoztam minden erről szóló
könyvet a könyvtárban, melyek igazolták,
hogy ez az állat nem
vándorló természetű.
Arra gondoltam, összeszedem a tojások
darabjait és biztos helyre viszem.
Majd itthagytam néhány
finom marhaszeletet,
hogy ne éhezzen, így nem fogja
tizedelni a korzikai juhainkat.
- Zborowsky, maga egy lángész!
- Semmiség, csak egy kis intuíció.
Az ilyen intuícióval biztos leveszi a
hölgyeket a lábukról, fiatal barátom!
Az főként a nőtől függ.
- Két "l"- el van az Adele
írva? - Nem, két "e"- vel.
- Szóval, két "e"? -
Adele. A-D-E-L-E Blanc-Sec.
- Mint a bor, tudja, a száraz FEHÉR.
- Igen, ismerem a száraz fehéret.
Bámulatos! Nos, kezdjük akkor elölről!
Hogy meggyógyítsam a húgom,
Egyiptomba mentem, nem Peruba,
hogy megkeressek egy
orvost, Patmosist,
aki bár igazán kedves
fickó, de sajnos múmia.
Esperandieu professzornak őt kellett
volna felélesztenie, nem a pterodactylust.
Azt békén kellett volna hagynia. Így
megtámadta az Elnököt és kedvencét.
- A petro...?
- Nem! A házikedvenc a kutya!
Összeszedtem minden bátorságom
és rávetettem magam az Elnökre.
Hősies de előre megfontolt
mozdulat volt azzal a szándékkal,
hogy kegyelmet nyerjek a
professzornak és megmentsem a húgom.
De letartóztattak, mert
megtámadtam az Elnököt.
Úgy nézek ki, mint egy terrorista?
Nem.
- Így a madár rábukott Nelsonra.
- Szóval, rábukott?
Tiszta? Akkor most már elmehetek?
Persze... De egy
apró részlet kimaradt.
- Márpedig? - Ki a...
Kié a... Szóval, kié is a kutya?
Na jó... Muszáj morzéznia
vagy legyünk itt egész éjjel?
Megmentem az Elnököt, erre
ez a köszönet érte? Bugrisok!
A dolgok nem éppen a
terv szerint mennek, hugi.
Muszáj lefürdenem,
hogy összeszedjem magam.
Sajnálom, hogy hiába
háborgattalak. Komolyan.
De nem örömtelibb itt lányokat
kukkolni, mint a kriptában kuksolni?
Zborowsky...
Szűzanyám!
- Igen?
- Jöjj karjaimba!
- Olvastam a levelét!
- Melyiket?
A pterodactylusról.
Maga egy lángész, Andrej!
Gyerünk! Odalenn vár egy taxi.
Máris!
Erre!
Látja? Nem hazudtam.
Hihetetlen!
Óvatosan, Adele kisasszony!
Ne aggódjon, törtem
már keményebb diót is.
Pi, pi, pi...!
Adele kisasszony!
Jobban szereti a húst!
Tényleg?
De csacsi vagyok!
Honnan jöttél, szépségem?
Nem rád értettem!
Minden esetre,
gyönyörű tollad van.
Valójában, ha a hangod
illik a tollazatodhoz...
Remek. Nyilván nem
a fülemülék őse vagy.
Vigyázzon, lehet,
hogy kecskének hiszi!
- Maga egy ájtatos manó!
- Dehogy is, nem úgy értettem!
- Engem általában madárnéven
hívnak. - Tényleg?
Galambom... Cinegém...
Én kis pihém...
Igazából... Az én
tollaimra fáj a fogad, ugye?
A boámra...
A kis madárkáim tollaira.
Hihetetlen!
Ez az, nagyszerű! Most, hogy barátok
lettünk, kérnék tőled egy szívességet.
- Bízom benne, hogy nem fog...
- Tapintatlanság lenne a részemről.
Ez őrültség!
- Nem lehet bonyolultabb
egy tevénél. - Pedig az.
Vigyázzon, a fa!
Hagyd már abba! Meg is volnánk.
Maga hihetetlen,
Blanc-Sec kisasszony!
Most, hogy legyűrtük a hihetetlent,
vigyük végbe a lehetetlent!
Itt is vagyunk!
- Erre, barátaim!
- Ez nagyon izgalmas!
Még semmit se látott! De ne is
pislantson, különben lemarad róla.
- Készítettem egy kis harapnivalót! -
Jó ötlet. - Parancsoljanak. - Köszönjük.
- Pezsgőt? - Megint be fogok csípni.
- Merre? - Az ablakhoz. - Köszönöm.
Nézd a tömeget!
Épp időben érkeztünk.
Ott is van. Elég csúnya feje van.
- Már értem, miért vágják le.
- Jaj, Charlotte!
A tojás miatt volt. Az
már túl sok volt neki.
Zsákot húztak a fejére.
Érthetetlen! Miért szállt
el a hóhér zsákkal a fején?
- Ott van! Ott van az az izé!
- Itt vagyok!
Elragadt egy embert! Hívjon
mentőt, a többit meg bízza rám!
Máris megyek.
Megtarthatod a boám,
szépségem! Megérdemled!
Van itt valaki? Hol
vagyok? Ez már a pokol?
- Kukucs!
- Adele!
- Jó napot!
- Ez meg hogy lehet?
- Ő mentette meg! Életet adott neki,
így kiegyenlítette a számlát. - Értem.
Zborowsky! Mi folyik itt? Kik ezek az...
- Esperandieu?
- Menard!
- Az összes szentre! Ez csoda!
- Menard, te vén csirkefogó!
Esperandieu, a kutyafáját!
- Hogy a ménkűbe kerültél ide?
- Ez egy nagyon hosszú história.
Később még megbeszélhetik!
Télen egy forró csoki mellett.
Most egy múmiát kell feltámasztanunk
és a húgom is meg kell megmentenünk.
- Csak viccelek! - Bizony, hogy
viccel. - Én meg nem viccelek!
- Kimerült az utazásba?
- Ki ám, nagyon belefáradtam.
- Haza akar menni?
- Igen, haza kéne mennem.
- Elkísérem!
- Jó, menjünk haza.
Hát persze, hogy hazakíséred
őt! Isten veled, tubicám!
Ez meg mi a...
Saint Hubert?
Esperandieu!
- Ne most!
- Mi történt?
Saint Hubert!
Tűnj innét!
Őrült fajankó! Hitvány
gazember!
Ki engedte meg magának, hogy
vadásszon a tudományra?
Justin de Saint Hubert
vagyok a nagyvadak vadásza!
Szóval, nagyvadakra
vadászik? Én is vadász vagyok,
de csak a fekete bárányra lövök,
és maga igen szép példánynak tűnik!
Fejezze be! Ehhez nincs joga!
- Egy... Kettő...
- Ne!
- Három... Négy és öt!
- Ne! Ne! Ne!
- Most meg ne haljon, kérem!
- Megteszem, ami tőlem telik...
Hadd segítsek!
Ha segíteni akar, gondoskodjon
a pterodactylusról!
- De vérzik a professzor!
- Kapcsolatban állnak egymással.
Ne kérdezze, hogyan vagy miért.
Ha egyik meghal, meghal a másik is.
- Ne hagyja, hogy így történjen!
- Igen, persze. Bízza csak rám!
Rue du Four, 28!
- Most mit tegyek?
- Helyezzen körém antik tárgyakat.
Minél öregebb, annál
jobb.
Igen, olyanokat.
Muszáj, hogy bekötözzelek.
Mindjárt visszajövök!
Megvan. És most?
Most... megpróbálok
kapcsolatba lépni a múmiával,
hogy lássam, beleegyezik-e
abba, hogy rám bízza a kulcsokat.
Remek!
Milyen kulcsokat?
A halál után az egész
test összezsugorodik,
és egy halhatatlan
tudatba zárja önmagát.
Rátaláltam a kulcsra, mellyel
kommunikálhatunk a tudattal.
Nagyszerű!
Működni fog!
Esetleg... egy kis
vérzéscsillapító? Egy nagy darab...
...vajban?
Professzor úr!
Kérem, maradjon velem!
Csak még egy kicsit!
Egészségedre!
Köszönöm!
Elnézést az üveg miatt!
Ne is törődjön vele.
Egyébként is takarítanom kell.
Milyen kár, hogy meghalt!
Szerettem volna megismerni.
Nocsak, nocsak!
Látok némi hasonlóságot.
Ő a húgom.
- Nincs valami jó formában.
- Nincs bizony.
Viszont...
A tudással, mellyel
ön rendelkezik,
talán megpróbálhatná
visszahozni az életbe.
Ugyan van némi szerény
őstehetségem, de nem ehhez.
- Hogyan? Maga nem orvos?
- Egyáltalán nem. Atomfizikus vagyok.
Számokkal, jegyekkel, egyenletekkel
ugyan elboldogulok, de semmi extra.
Az orvosok nem
hagyják el a fáraójukat,
és melléjük is temetik
őket, szinte közvetlen.
- Készíthetek egy kis teát? - Érezze
magát otthon. - Nagyon kedves öntől.
A kedvesség egy nagyra becsült
jellem a mi dinasztiánkban.
Bevallom, e kaland során
nagyon kedvesen
viszonyult hozzám, ezért
rendkívül hálás vagyok.
- Hallott mindent?
- Abszolút!
- Látott is? Látta, amikor én...
- Természetesen.
Ne pironkodjon! Ilyen testben, mint az
enyém, ön is jobban díjazná a másokét.
Köszönöm.
Gondolom, szüksége van egy orvosra, aki
meggyógyítja ezt a szegény gyermeket.
Igen. Nem csak
egyszerűen húgom,
hanem barátnőm is, az
angyalom, az ikertestvérem.
Mi történt vele?
Egy ostoba baleset.
- Egy teve?
- Teniszezett.
- Kölcsön adod a kalaptűdet?
- Nem! - Köszönöm. - Nincs mit.
- Hogy nézek ki?
- Mint a nyársra tűzött vese.
Ezt értsd úgy, hogy: "Szent Isten...,
miért adták neki
a szüleink a szépséget,
nekem meg a keserűséget
és féltékenységet?"
Egy játszma mindent visz!
Új labdák!
Épp 20 évesek lettünk.
Agathe gyönyörű volt.
Felfedeztünk egy új sportot és
játszottuk, amikor csak tudtuk.
Hogy elkerüljük a rivalizálás érzését,
sose játszottunk valódi játszmát.
Játékaink szigorúan
csak barátiak voltak.
Aztán egy eufórikus pillanatban, a
boldogság közepén, lesújtott a tragédia.
Agathe!
- Jól van, kisasszony?
- Keljen fel, kérem!
Engedjenek, kérem! Agathe!
Engedjenek!
Ne, csak ezt ne!
Ne haragudj rám! Maradj velem!
Menjenek már, hívjanak egy orvost!
Agathe! Agathe! Agathe! Agathe!
Néhány perccel utánam született,
de jóval előttem távozott.
Ez volt az egyetlen játszma,
amit szerettem
volna inkább elveszíteni.
Valóban, ez fölöttébb
sajnálatos baleset.
Higgye el, sajnálom,
hogy nem tudok segíteni.
A professzor figyelemreméltó
munkát végzett. Szellemi hatalmával,
biztos felébresztette a holtakat
egy 2 kilométeres körben,
de nem én vagyok
a megfelelő személy.
Várjon csak! 2 kilométert mondott?
Igen, nagyjából.
A hullámok úgy fodrozódnak kifelé,
mint mikor követ dob egy vízbe.
Az orvosok mindig
Ramszesz mellett voltak?
Sose hagyták el a termet, még
akkor se, mikor nemi életet éltek.
KIÁLLÍTÁS A LOUVRE-BAN
II. RAMSZESZ MÚMIÁI
Patmosis, maga egy lángész!
Menjünk!
Elnézést,
a Ramszesz kiállítást keresem.
Nagyon helyes!
Ne zaklassa az embereket,
mert észrevesznek minket!
5000 év nyugvás után
nekem nem jár egy kis móka?
Nem bírtam ki,
fölöttébb szórakoztatott.
Mindent a maga idejében,
aztán meghalhat.
Akár a röhögéstől is,
ha úgy tetszik.
- Ki tudja nyitni? - Épp annyira
vagyok lakatos, mint orvos.
Igazán hasznossá tehetné magát, vagy
a Szajnába dobom! És ez nem a Nílus!
Ne húzza fel magát! A humor
megnyugtatja a barbár lelket.
Ez nem humoros! Talán egy fáraót
mosolyra fakaszt, de ez a 20. század!
Na azért!
Erre, úrnőm!
- Patnosis!
- Igen, úrnőm!
Jövök, úrnőm! Erre, úrnőm!
- Hagyja már abba!
- Maga nagyon feszült! Nyugodjon meg.
- Majd később megmasszírozom!
- Most már csontkovács is?
Nem, de tanultam
molekuláris energiát.
Egyelőre maradjon az
ajtó nyitogatásoknál.
Gyönyörű, ugye?
Emlékszem, mikor festettük.
- Tiszta a terep? - Nézd,
az meg mi? - Micsoda?
- Patnosis!
- Bízza csak rám, úrnőm!
Kisasszony!
Felébreszteni őket, az nem megy,
de kiütni, azt első osztályúan tudja!
Köszönöm, úrnőm!
Jézus Mária! Össze-vissza vannak.
- Ha ezt Ramszesz látná! - Ébressze
fel, majd ő újra rendezi őket!
Először a hívőket, hogy ott
legyenek, amikor a fáraó felébred.
Szegénykém, nem akarjuk,
hogy honvágya legyen!
És főleg nem megsérteni, szóval,
azt javaslom, tartsuk
tiszteletben a protokollt.
Én támogatom a protokollt!
Elnézést a zavarásért,
ön nem orvos véletlenül?
Maga sebész?
Egy orvost keresek.
Hát, maga biztos nem az...
Van itt orvos?
De jót szundítottam! Patnosis!
Mi ez a nevetséges ruha rajtad?
Őshonos népviselet, fenség.
Engedd meg, hogy bemutassam ezt
az írót, Adele Blanc-Sec kisasszonyt!
Hellóka!
Az őslakosok nőket alkalmaznak,
hogy írják a szövegeiket?
Civilizációjuk még kissé durva és
nyers, de a hölgy nagyon barátságos,
és az ő remek ötlete
volt, hogy felébredjünk.
Méghogy remek ötlet... Szerintem
kissé korán ébresztettetek fel.
Sajnálom, ami történt, fenség, nem volt
más választásom. Ez élet-halál kérdése.
Élet és halál? Az jön is, megy is.
Szeretném, ha a húgom
visszatérne az életbe.
Adele kisasszony azért ébresztett
fel, mert azt hitte, orvos voltam.
Méghogy te? Orvos? Veled
a körmömet se vágatnám le!
Orvost keres, hogy meggyógyítassa
a húgát és mi arra gondoltunk,
jóságoddal hozzájárulsz,
hogy háziorvosod...
vessen egy
pillantást e gyermekre.
Ilyen csekélység miatt
ébresztettél fel?
Figyelj csak, Rammy!
Ötezer évig horkoltál,
én meg öt éve szenvedek a
húgommal, aki nem láthat engem.
Csak egy szegény földi halandó vagyok,
mindenféle isteni oltalom nélkül.
Minden nap fájdalommal élek és
olyan bűntudattal, ami sose múlik el.
Ez az egész az én hibám
volt, az én kalaptűm miatt.
- Mi ez a kalap história?
- Semmi, majd később elmondom.
Nosibis, hű doktorom!
Lássuk, tudsz-e életet
adni a lánynak,
hadd élvezze újra a
feléje áradó szeretetet!
Köszönöm!
Fenség.
Főmagassága?
Az orvosok szerint, ha kihúzzuk
a tűt, akkor valószínűleg meghal.
Maga megőrült? Azt
kértem, gyógyítsa meg,
nem azt hogy megölje,
maga csontkollekció!
Nyugalom, Adele, ne zavarja!
- Ez meg mi?
- A fáraó zsigerei.
Klassz!
- A csók szükséges?
- Nem igazán. Inkább hagyomány.
Jobb most megejteni, mint
akkor, ha a húga felébred.
Nem is viccből kérdeztem.
Remek! Most pedig menjünk,
nézzünk szét egy kicsit.
Agathe!
Agathe!
Megőrültél?
Így megütni egy labdát!
A világon mindennél
jobban szeretlek!
- Megtiszteltetés volt megismerni,
Adele kisasszony! - Önt is, Patmosis.
Kérjen elnézést fáraójától a
nevemben, faragatlanságom miatt,
- és köszönje meg helyettem is.
- Megteszem, úrnőm.
Kivel beszélsz, Adele?
Senkivel, drágám. Ne mozogj, most
már minden rendben lesz, megígérem.
Erre, fenség!
Ez meg mi volt?
- Elnézést az újabb alkalmatlankodásért!
- Mondja csak!
- Elmondaná, hogy érjük el a Ní***,
kérem? - Hát persze, miért ne!
Ezek nagyon furcsa emberek!
Jócskán hiányzik belőlük a jómodor.
Egyetértek, felség.
Ám rendkívül fejlett
a művészi tehetségük.
- Ez a tér például gyönyörű!
- Bizony, nagyon gyönyörű!
Építenünk kéne egy piramist ide.
Biztos, hogy remekül beleillene.
Közben talán csatlakoznunk
kéne a többiekhez, fenség.
Igazad van, Patmosis, menjünk!
A fáraók átka lesújtott Párizsra!
Olvassanak róla! Múmiák
tűntek el a Louvre-ból!
Parancsoljon, uram! A
fáraók átka lesújt Párizsra!
Most meg mi ez a múmia história?
Már megint egy anarchista
cselszövés! Hívja a belügyminisztert!
Burkold be, kicsi Caponi!
- Ez meg kié?
- Adele kisasszonyé.
- Elutazott néhány hétre vakációzni.
- Értem.
Adja valaki másnak.
Az enyém? Jaj, de
kedves! Hogy hívják magát?
Boro... Borozo... Zoboro...
- Akkor talán a keresztnevét?
- Igen, Andrej... Pontos "j"- vel.
Mint a jaguár?
- Egy csésze teát?
- Igen, persze.
- Jó utat!
- Köszönjük!
- Siessen, kisasszony, rögtön
indulunk! - Jól van, csak csigavér!
Adele Blanc-Sec.
Köszönöm!
A nő abban a zöld
kalapban? Bízza csak ránk.
Siessenek! Itt van Blanc-Sec
kisasszony csomagja.
Isten hozta a fedélzeten!
Mozgás!
Gyorsabban a csomagokat!
Isten hozta a fedélzeten!
Siessenek, kérem!
Hogy vannak? Üdvözlöm!
- Fogd meg ezt!
- Blanc-Sec kisasszony!
- Igen?
- Ezek a magáé?
Igen, nagyon vigyázzanak rá!
- Elnézést!
- Jól kezdődik a nyaralás!
Elnézést, véletlen volt!
Az az én bőröndöm!
Vigyázzanak rá!
Jó utat, Blanc-Sec kisasszony!
STÁBLISTA UTÁN MÉG
VAN NÉHÁNY JELENET!
Saint Hubert!
Caponi! Caponi!
Remek zebra!
Nem találom Saint Hubert.
Egyszerűen eltűnt! Keressék meg!
Maga derekasan küzd!
Kérem, könyörgöm!
- Ne!
- Mosolyogj!
Ne!
- Senki ne mozduljon!
- Nincs több lőszerem.
Fogják el!
Maga is egy remek példány!
Maradjon a fenekén!
Hozok erősítést!
Rendben, nem muszáj sietnie.
Ne már!
Magyar szöveg: Miss Mary JuanaŽ