Tip:
Highlight text to annotate it
X
Képzeld el!
Képzeld el, milyen volt a világ az előttünk jövőknek,
akik az emberiség hajnalán éltek. Mikor a Föld lapos volt.
Mikor a Nap és a Hold voltak a szüleink.
És a csillagok csak apró lyukak voltak az ég boltozatán.
Mikor történelmünket egyszerű rajzokban fejeztük ki.
Mikor a föld egy üregét béleltük ki szállásként.
Mikor a hosszú élet 30 évet jelentett.
Mikor mindent jelnek vettünk.
A villám jelezte isten haragját.
A földrengés a szellemek dühét.
Az áradás jött és mi kegyelemért esdekeltünk.
A kitörő vulkánt áldozatokkal engeszteltük.
A betegség, melytől szenvedtünk, "átok" volt.
Aki meghalt közülünk, azt elérte az "ítélet".
Minden érthetetlen volt nekünk. Misztikus.
Különös. Titokzatos. Félelmetes.
Ismeretlen.
Mégis, azt hittük, mi vagyunk az egész világ közepe.
Aztán új szemmel kezdtük el nézni a világot.
A Hold egy hely lett, ahová elmehetünk
és porában nyomot hagyhatunk.
A Nap hélium és hidrogénatomok ragyogó zuhataga.
Egy csillag.
Egy egyszerű csillag a sok milliárd másik mellett egy egyszerű galaxisban,
mely több száz milliárd másik galaxissal együtt létezik az univerzumban,
amely évmilliárdokkal előttünk született.
A vihar felettünk.
A tűz alattunk.
Megmagyarázhatóvá váltak.
Mérhetővé.
Sokszor előrejelezhetővé.
Egyszerű rajzaink gazdag művészetté fejlődtek,
melyek lángra gyújtották a képzeletet.
Fából, betonból, üvegből és acélból építettük otthonunkat.
Élő világokat fedeztünk fel, mik szabad szemmel láthatatlanok,
majd elfoglaltuk, hogy megértsük és legyőzzük a betegségeket.
Elkezdtük feltörni saját létezésünk kódját,
és felfedezni a minden élőt összekötő kapcsot.
Hosszú életet éltünk, néha 100 évnél is hosszabbat.
A mi korszakunk a felvilágosodás egy új korszaka.
Épp most, az emberiség kezd kinőni gyerekes félelmeiből.
Nem akar megelégedni megválaszolatlan kérdésekkel.
Megérti, hogy a világegyetem sokkal nagyobb és gyönyörűbb,
mint azt az elődök babonái megengednék.
És megértjük, hogy bár egy parányi bolygón élünk
egy óriási univerzumban, de azért részei vagyunk.
Növekszünk.
Tanulunk.
Haladunk.
Fejlődünk.
Hogy végre megértsük,
nem vagyunk a mindenség középpontja.
Ha szeretnénk, hogy bolygónk fontos legyen,
akkor nekünk kell ***á tennünk.
Földünk akkor lesz jelentőségteljes,
ha bátor kérdéseket teszünk fel,
és ezekre komoly válaszokat találunk.