Tip:
Highlight text to annotate it
X
Kismaros: az elrejtett élettol az adás öröméig
Kismaros, Magyarország
Május 7., szombat
50 km-re Budapesttol,
a Ciszterci monostorhoz tartozó
rendelo fennállásának
20. évfordulóját ünnepelték ekkor,
néhány lépésre az állomástól.
Fejérdy Gábor doktor,
a ciszterci közösség oblátusa
vezeti a az itt dolgozókat,
akik között többségében világiak vannak, Márti novér is
közöttük dolgozik gyógytornászként.
Engem az érint meg a leginkább,
hogy teljesen egyszeru dolgokat
próbálunk adni az emberi kapcsolatokban.
Olyan kis dolgok ezek
amiket mindenkinek meg kellene élni
az emberi kapcsolataiban.
Egy egyszeru tekintet valóban a másik felé,
vagy hogy azt mondjuk valakinek,
“Foglaljon helyet”,
Ezek egyszeru dolgok,
de ezeken az egyszeru gesztusokon keresztül
sokkal többet adhatunk.
Mert ma a világban azt hiszem
az emberek nagyon magukra zárulnak,
ezért hiányoznak ezek a figyelmességek
pedig ezek elegek ahhoz, hogy megszülethessen
egy igazi kapcsolat.
Ez egy olyan helység, ahol meg lehet pihenni.
Amikor valaki többféle kezelést kap,
itt pihenhet a ketto között.
Vagy ha valaki messzirol jön,
itt megpihenhet a hazaindulás elott.
Mondhatom, hogy nem adunk
különleges dolgokat.
Egyszeruen, emberien élünk,
de ez már önmagában ajándék
azok számára, akik eljönnek hozzánk.
Az emberek ezekbol a kis jelekbol megértik,
hogy olyan kapcsolatban élünk,
amihez nem fuzodik személyes érdekünk.
Segíteni szeretnénk,
szeretnénk befogadni a másikat,
de nincs a tetteink mögött hátsó szándék;
egyszeruen önmagunkat adjuk.
persze a hibáinkkal együtt.
De mivel oszintén tesszük ezt
és mások is látják, hogy oszintén adjuk azt akik vagyunk,
ez nyit utat igaz kapcsolatok kialakulásához.
Egy ünnepség, amit a közösség
a “hálaadás napjának” nevezett,
mivel az orvosi rendelo már
húsz éve muködik.
Érezzük, hogy ebben a közösségben
a hálát a hitben élik meg.
Ezt a hitet azonban sok éven át
a kommunista idok hosszú évei alatt el kellett rejteni.
Mivel a közösségünk 1955 körül született,
amikor az üldöztetés elkezdodött,
az életünk kezdetben nem volt teljesen olyan,
mint egy ciszterci közösség élete,
de megpróbáltunk
Szent Benedek Regulája alapján élni
az akkori adott körülmények között;
Emiatt mélységében éltük meg
a Regulát, még ha
nem is ismertünk elég jól
a ciszterci élet kezdeteit,
a ciszterci atyáinkat.
Ágnes novér, a közösség alapítója,
több novér, és Edmond atya,
a ciszterci közösség lelki atyja
több évet töltöttek börtönben.
A közösségnek szétszóródva kellett élnie
különbözo városokban bujkálva,
mint az egykor az oskeresztényeknek.
Sokat szenvedtünk,
de vissza tudtunk tekinteni
a történelemre, az Egyház történelmére,
a vértanúk idejéree.
Például amikor a közösség megszületett
az elso mártírok
életének történeteit olvastuk,
hogy felkészüljünk az elottünk álló életre,
mivel üldöztetés volt
55-ben amikor a közösség megalakult.
Párhuzamba lehetett hozni,
azzal az idoszakkal,
amikor az egyházban korábban szenvedtek.
Ez nagyon sokat erot adott nekünk.
Sot mi több mindez más szemszögbe helyezi a dolgokat,
mert nem egyedül mi vagyunk azok,
akik szenvedünkk;
és ha el tudjuk fogadni azt,
hogy az életünk
más lesz a „Másik” miatt
és itt most nagy M-mel értem a „Másikat”,
akkor el tudjuk fogadni a szenvedéssel teli életet.
Mindig azt mondtuk, hogy
a hátunkon hordozzuk a klauzúrát,
hogy az rajtunk múlik,
hogy hogyan élünk, hogyan reagálunk.
Így akkor is az imádság légkörében élhetünk,
ha nem vagyunk ténylegesen egy monostor épületében.
Ágnes novér második letartóztatása után
olyan helyet keresetek, ahol rejtekben
közösségben élhettek,
távol Budapesttol, amely túl veszélyes volt,.
A 70-es évek elején
érkeztek Kismarosra, és itt építettek
egy kis faházat az erdoben.
Ezt nevezzük „elso monostornak”
Itt mondhatjuk, hogy
meg volt minden:
volt „egy templom”, egy kis szoba,
amit templomként használtunk, imádságra,
volt egy hálóterem, ami a nap másik felében
konyhává, majd ebédlové alakult,
állandóan változott a helység, így
minden benne volt.
Nagyon kicsi,
de volt úgy, hogy 10-12 ember szállt meg itt több napra,
és elmesélték, hogy igen, így aludtunk, egymás mellett
- Tehát ez egy kis sarok,egy szív itt -
Igen.
Emlékszem, amikor beléptem a rendbe,
emlékszem, hogy
a szentségimádást itt tartottuk,
ennek a kis faháznak a kápolnájában,
Csak két ember tudott ténylegesen ott állni,
de mindenki a falakon kívül is
úgy érezte, hogy az Oltáriszentség „elott” áll.
És nagyon szépnek találtam,
hogy még akkor is, ha nem láthattunk át a falakon,
akkor is ez szentségimádás volt,
mivel Krisztus jelenléte erosebb.
Együtt lét azt jelentette számunkra, hogy védve vagyunk,
mert ha együtt vagyunk,
sokkal erosebbek vagyunk.
Ez nem csak egy olyan hely,
ami összegyujt minket,
hanem lelki erot is ad,
és intellektuális erot is.
Mert nem élhetünk anélkül,
hogy értelme lenne az életünknek,
és ez erot és reményt ad nekünk.
És amikor a házikóra nézünk,
megerosít bennünket.
A múltban megélt huség
megerosíti a jelen huségét,
és erot ad ahhoz, hogy huségesek legyünk a jövoben is.
A munka nagyon fontos,
nem csak a megélhetés miatt,
természetesen azért is,
de mindenekelott tükröznie kell azt,
hogy milyen célunk van az életben.
Például vannak méheink,
mivel a méhészet
kontemplatív munka.
De figyelnünk kell arra is,
hogy mindig meglegyen az egyensúly a munka,
a liturgia és a közösségi élet között.
- az édesapám méhész volt -
Ó, tényleg? De jó!
Kriszti és Kisbori novér foglalkozik ezzel.
Szerintem a munka számunkra
mindig hívás, konkrét hívás,
amin keresztül a létünk minden
dimenziója megjelenik.
Éppen ezért a munkavégzés
az Istennel, a Teremtovel való találkozás helye,
és a felebarátainkkal,
a testvéreinkkel,
és önmagunkkal is,
mivel csak a munkavégzésen keresztül
láthatjuk meg a saját határainkat
így hallhatjuk meg a hívást,
és fogadhatjuk el az Urat megváltóként.
A Regula azt mondja,
hogy sosem hiányozhat
a vendég a monostorból.
Igen,mert fontos, hogy az emberek
kaphassanak,
és hogy mi is megélhessük a testvéri szeretetet
embertársaink felé,
a minket körülvevo emberek felé.
Márti novér fo feladatát
az orvosi rendeloben látja el
munkatársai közt,
betegekkel foglalkozik,
akikre mindenek elött mint emberekre,
és nem mint betegekre tekintenek;
És ez az, ami
teljesen megváltoztatja a légkört,
amit egybol érezünk, ha belépünk
erre az egészen különleges gyógyító helyre.
Emberekkel foglakozom
és úgy érzem, hogy sok békét kapok,
és nagyon sok mélységet,
és azt az örömet,
hogy segíthetek mások gyógyulásában.
Ugyanakkor megélek szenvedést is,
amikor olyasvalakit kisérek,
aki valószínu nem fog meggyógyulni.
Ezek nagyon mély pillanatok
helyzetek, amelyeket együtt kell megélnünk
a másik emberrel,
és Istennel együtt.
Mivel érezzük, hogy ott vagyunk valaki mellett,
akivel együtt kell megélnünk ezeket a nehéz pillanatokat,
és hogy itt csupán csak közvetítok vagyunk.
A vérkeringést javítjuk,
amikor vérkeringés jobb lesz
ez segít a beteg gyógyulásában.
Összegyujtöttük azokat a történeteket,
amelyek megérintettek minket,
a belolük áradó emberi ero,
és a vallásos tapasztalat miatt,
mint annak az asszonynak a története,
aki azt mondta egy barátjának: „menj el a kismarosi rendelobe,
még akkor is, ha nem vagy beteg.
mikor kijössz a váróból,
mindenképpen jobban fogod érezni magad.”
Úgy érzem, hogy ez a vékony szál:
ez a szeretet.
Mivel minden emberi lény valahol legbelül
arra vágyik, hogy szeressék,
és hogy o is szerethessen.
Ezen a vékony szálon függ
az egész életünk,
a személyes életünk
és a közösségi életünk is.
Amikor idejöttünk Kismarosra,
az itt élok lassan észrevették, hogy itt vagyunk,
hiszen elmentünk néha vásárolni
és amikor beléptünk, akkor néha
nem úgy köszöntünk, hogy „Jó napot”, hanem
Laudetur Jesus Christus.
És lassan rájöttek,
hogy novérek vagyunk.
És nagyon nagy hálát éreztünk
az itt élok felé,
hogy nem adtak ki minket
a hatóságoknak,
vállalták értünk a ***ázatot.
És amikor jött a változás,
és megváltozott a politikai helyzet,
meg akartuk köszönni az itt éloknek amit értünk tettek.
De amikor meg akarunk valamit köszönni,
akkor úgy kell ezt tennünk,
hogy a másik megértse,
közös nyelvet kell találnunk.
És egy másik fontos dolog,
hogy figyelmesnek kell lennünk
az ido jeleire.
Így a novérek
1991-ben megnyitották
a kismarosi rendelot
több évvel azelott,
hogy a monostor megépült volna,
hálából a falu lakosai felé.
valamint tudatosan figyelték
a jeleket is az útjuk során:
találkoztak Gábor doktorral,
aki örömmel vetette bele magát a munkába,
ebbe a kalandba, ***ára téve a
szakmai karrierjét, valamint ott volt
szakmai karrierjét, valamint ott volt
Mindig nagy gazdagság egy másik emberrel találkozni
és elfogadni k annak, aki,
mivel mindenki nagy értékeket
és nagy gazdagságot hordoz önmagában.
És amikor befogadjuk a másikat
úgy ahogy O van,
akkor valójában sokkal többet kapunk,
mint amennyit adni tudunk..
Mivel Krisztus van az élet központjában,
és mindannyian köré gyulünk
ez segít nekünk,
hogy az ég felé emelkedjünk
és csak így marad a helyén a tetoszerkezet.
Szükségünk lett volna
egy központi tartóoszlopra,
de mi ehelyett ezt választottuk,
mert ez így felemel bennünket.
Krisztus körül vagyunk együtt
de ha csak egyvalaki is hiányzik,
elveszítenénk ezt az egyensúlyt,
mert ezt az életet csak együtt tudjuk megélni.
A cisztercieknél a közösségi
élet nagyon fontos,
ezen keresztül
juthatunk el Istenhez.
Ezekkel az ablakokkal
a Szentháromságot szeretnénk jelképezni,
három ablak van itt,
ami a Szentháromságot juttatja eszünkbe,
és a Szentháromság az Közösség.
Itt van a Lectio Divina helye, egyrészrol;
ez azt jelenti,
hogy ez a személyes imádság helye,
de másrészrol ahhoz,
hogy kiegyensúlyozott életet éljünk,
a szellemet is muvelni kell.
Itt is érdekes a teto szerkezete:
egy kicsit különbözik attól,
amit a templomban láttunk
de itt ez is az imádság helye,
és egyben a lélek, a szellem munkálásának helye is
mert ennek a kettonek mindig egységben kell lennie
mivel a szerzetesi életben
nagyon fontos az élet egysége,
saját magunk egysége,
hogy újra megtaláljuk létünk alapjait.
Embernek lenni azt jelenti, hogy szabadakaratunk van.
Nem a körülmények azok,
amik a szabadságot mozgatják,
hanem valójában Isten,
aki szabad, teljesen szabad.
A valódi szabadság Isten.
Itt rezonanciával találkozunk,
mint egy gitárnál, aminek vannak húrjai,
és van ***.
És ha picit megpengetjük a húrokat,
akkor kialakul egyfajta rezonancia.
És azt gondolom, hogy
ez a nagy szabadság utáni vágy
a szívünk mélyén van.
És ez az a rezonancia:
vágyakozás Valaki felé,
aki szabad.
A dolgok, a tárgyak, a lehetoségek,
ezek végülis nem adnak valódi szabadságot,
mivel nagyon hamar rájövünk,
hogy miután betöltöttem azt,
ami után vágyakoztam,
van valamim,
de többet akarok,
aztán többem van,
de megint többet akarok.
Ez azt jelenti,
hogy végtelen vágyakozás van bennünk.
Én úgy érzem, hogy az, akiben
rezonál ez a végtelen vágyakozás,
- mivel Isten végtelen,
és a Végtelen az végtelen,
nincs kezdete vagy vége,
nincs benne ido,
- ha bennünk van ez az emberi rezonancia,
akkor megtalálhatjuk ezt az életformát.
Nem a körülmények
irányítják az életünket
hanem a hívás,
a vágy a szívünk mélyén,
hogy megéljük szabadságunkat.