Tip:
Highlight text to annotate it
X
www.zazen.hu
Bevezetés a zen gyakorlatába
Most sorban elmondom azokat a lényeges dolgokat, amiket egy kezdőnek tudnia kell ahhoz, hogy gyakorolhassa a zen meditációt, azaz a zazen-t.
Először is a lábak elhelyezésének módját magyarázom el.
Az ülőpárna akkor jó, ha amennyire csa lehetséges, kényelmes, vastag a párna.
A csípő alá tett ülőpárna magassága a gyakorló zazen-jének állapotától függően változik.
Akkor most először is a lábak elhelyezésének módját magyarázom el.
A lábak ilyen helyzetét „lótuszülésnek" nevezzük, és ilyenkor mindkettőt keresztbe tesszük;
a keresztezés módja az, hogy
először is a jobb lábfejünket feltesszük a bal belsőcombra.
Ezután pedig a bal lábfejünket tesszük fel a jobb belsőcombra.
Ezt lótuszülésnek nevezzük.
Ha valaki ezt nem tudja megcsinálni, az féloldalasan is ülhet: a jobb lábfejét a bal combra,
vagy pedig a bal lábfejét a jobb combra; valamelyiket tegye fel.
A lényeg, hogy a bal láb is vagy a jobb láb is megfelelő, és mindkét lábtartás helyes,
viszont a derék nem dőlhet hátra és sem a deréknak, sem a hátnak nem szabad meggörbülnie.
Szilárdan tartsuk meg derekunkat középen, testtartásunkban pedig fontos az egyenes gerinc.
Ha sikerült a lábunkat keresztbe tenni, a jobb kezünket tenyérrel felfelé fordítjuk, és a térdünkre tesszük.
Majd pedig a bal kezünket is tenyérrel felfelé rátesszük erre.
Két hüvelyujjunkat lágyan összeérintjük.
Ez itt a zazen-ből ismert kör.
Itt a két hüvelykujj által egy kör rajzolódik ki.
A kezdőknek nem is annyira ez okoz nehézséget,
hanem a testtartás megőrzésében, a forma megtartásában vannak nehézségek,
ezért ilyenkor így is össze lehet illeszteni a kezeket.
Azonban a zazen alapja ez;
a kört megrajzolni - ez az alap.
Ha hosszasan gyakorolja valaki a zazen-t és hozzászokik,
ennek a testtartásnak a fontosságát idővel megérti.
Ha ilyenformán sikerült keresztbe tenni lábunkat és kezünk helyzete is rögzült,
azért, hogy derekunk ne dőljön el hátra, kicsivel a farokcsont fölött előre felé billentjük.
Ezáltal a gerinc be fog állni középre.
Olyasmi érzés, mintha kicsit hátra tolnánk a fenekünket.
Ebben a testhelyzetben kinyújtjuk derekunkat, kinyújtjuk gerincünket
és finoman behúzzuk állunkat.
Olyan érzés, mintha tarkónkkal lágyan megemelnénk az eget.
Nem igazán jó, ha a jobb vagy a bal vállunk irányába eldőlünk.
Azért, hogy a jobb és bal nagyjából párhuzamos legyen,
a fülünk, a vállunk egyvonalban van.
Ott van továbbá az orr és a köldök is szemben egymással, egyvonalban,
ezért ha ezen a tájékon a köldök és az orr között, különösen ha a hasat nem döntjük többé-kevésbé előre,
testtartásunk nem lesz olyan, amilyet szeretnénk.
Így az állat behúzzuk, az eget finoman tartjuk a tarkóval,
és ebben a testtartásban a gerinc szinte egyenessé válik.
Aztán pedig a tekintetet az orr vonalát keresztezve
nagyjából egy méterre előre irányítjuk, természetes módon.
Ezért, bár nincs szó arról, hogy erőt vinnénk a szemekbe,
igyekszünk nem becsukni őket.
Ennek oka az, hogy a zazen-t a tudat lecsendesedése végett, úgy is mondjuk: annak rendbetételére gyakoroljuk,
de mi nem pusztán ülünk.
A hétköznapi életben nyitva van a szemünk, ezért a zazen-nek ilyenkor, a hétköznapi életben is segítségünkre kell lennie.
Így amennyire csak lehet, a szemeket kinyitjuk, annyira, hogy természetes módon
látóterünkbe kerüljön a szemünk előtt elterülő látvány.
A tudat a bal tenyerünkön van; a tenyereinket így tesszük egybe,
ezért a tenyerünkbe helyezzük a tudatot.
Vagy pedig a köldök alá az alhasba, úgy öt centivel a köldök alá helyezzük tudatunkat.
Ezek közül valamelyik az a hely, ahová tudatunkat helyezzük.
Az, hogy a tudat helye és a tekintetünk helyzete valamelyest eltér, azért van,
mert bár a szemek természetes módon állnak, a középpont az a hely, ahol a tudat van.,azaz ahova figyelünk.
Úgy is mondhatjuk, hogy a tudat helye válik a zazen középpontjává.
Így mi befogadjuk az ég ki-jét, energiáját a fejünkön keresztül,
és felhúzzuk a föld ki-jét, energiáját lentről
és ez a kettő az alhasban egyesül:
ez a tanítás a zazen alapja.
Ezzel a forma egyelőre rendbe kerül.
Csakhogy, még ha rendben is van a forma, ha a tudatotunk nincs rendben,
ha a tudatotok nem csendesedik el, akkor akármennyit ültünk is a formában,
nem fogunk megnyugodni, lecsendesedni.
Képesnek lenni a tudatot rendbe hozni: ez az, ami nehéz.
Mivel arról van szó, hogy a forma nélküli tudatot rendezzük el
aki hozzá van szokva, az érti ezt, aki viszont nincs, annak nehezen érthető.
A tudat, a forma nélküli tudat rendbetételének lényeges eszköze az,
hogy a légzés rendezése által apránként a tudatot is a rend felé vezetjük.
www.zazen.hu