Tip:
Highlight text to annotate it
X
A Transzvalorizáció Gnosztikus Kongresszusa 2008. október 26. - Első rész (folytatás) "A Fény Kincse"
"Négy Tudatállapot van.
Az első a teljesen megrészegedett Tudat;
akkor van ilyen,
amikor egy személy alszik az ágyában,
és a pszichéje bolyong
a belső világokban.
A második Tudatállapot az,
amelyet tévesen ébrenlétnek neveznek".
Az, amelyben itt most mind vagyunk.
Látszólag ébren vagyunk,
mivel nyitva vannak a szemeink,
de ez nem igaz; ott benn egyféle
sokk van, egyféle hipnózis,
és ha becsuknánk a szemünket,
azonnal elkezdenénk hallani
egy csomó személyt.
Viszont ebben a második állapotban meglehet a veszélye,
hogy néha
egy személy, aki az utcán megy,
és magával viszi az álmait és fantáziáit,
és megtörténhet, hogy szeretné ha a fantáziái megvalósulnának,
és a fantáziái egy veszélyes
személlyé változtatják.
Ezért vannak olyan emberek, akik robbanószert
erősítenek a testük köré, felszállnak egy autóbuszra,
amelyen sok ember van, és miután felszálltak
arra a buszra, megnyomnak egy gombot
és a levegő röpítik magukat és a többi embert.
Mi van egy ilyen személynek a pszichéjében?
Egy álom:
"Hazafi vagyok. Én egy olyan valaki vagyok,
hogyha meghalok és magammal viszek harminc embert,
akkor az Isten engem
a paradicsomban fog fogadni, sok szűz hajadonnal,
és az idők végezetéig dédelgetni fognak".
Ezt gondolják ezek a terroristák.
Rájöhetünk, hogy milyen súlyos is
ez a dolog. Ennek nincs se füle se farka.
Hogy lehet az, hogy az Isten
egy ilyen rettenetes és szörnyű tett után,
amivel harminc ember életét elvesszük,
megadja azt az ajándékot,
hogy egy paradicsomban éljünk?
Ezek álmok, fantáziák. Amikor egy személy azt akarja,
hogy a fizikai világ valósága
a fantáziáihoz igazodjon, akkor veszélyessé válik,
nagyon veszélyessé; ez egy példa.
Van egy harmadik Tudatállapot is,
és ez a magunkba szállás.
Amikor letérdelve imádkozunk
és előtte az önmegfigyelést
magunkra összpontosítottuk,
és megálltunk egy pillanatra,
hogy a psziché megnyugodjon egy kicsit,
és az imát tökéletesen arra összpontosítva végezzük,
amit kérünk,
akkor az ima pontosan oda fog eljutni, ahová kell.
Viszont azt mondja a Mester:
"Amikor az imát
gépiesen végezzük, csak, hogy imádkozzunk,
annak megvan az a veszélye, hogy egy Én imádkozzon,
mert a személy nincs
a harmadik Tudatállapotban, nincs magába szállva,
nem összpontosította a pszichéjét csupán erre a dologra.
Akkor pedig, amikor egy Én mondja az imát,
mivel az Ének természete az, hogy folyton ellentmondanak,
mindig mindennek, a többi Én ez ellen az Én ellen fog fordulni".
És ha ez az Én azt mondja:
"Én Istenem, Istenem,
oldd meg ezt a problémát",
akkor a többi Én mind így imádkozik:
"Ne oldd meg, ne oldd meg",
és a válasz pedig
a leghangosabban kérő hangokra fog érkezni,
és mivel ők többen vannak, a személy az ellenkezőjét fogja érezni.
Emlékszem, már a Gnózisban voltam...
azokban az időkben kamasz voltam,
úgy tizenhét éves lehettem,
és olvastam a Mesternek ezeket a dolgait
a gépies imádságról. És egy napon
egy társammal, aki nem volt a Gnózisban,
részt vettem egy virrasztáson, amilyet régebben tartottak
Dél Amerikában. Virrasztást akkor tartanak, amikor valaki meghal,
és azt a család házának nappalijában tartják
a hozzátartozók, és itt egy vagy két napon keresztül
imádságokkal virrasztanak,
és mindenfélével, amit a temetés előtt szoktak csinálni.
És akkor, egy ilyen éjszakán,
amikor a család felfogadott (mert fogadni szoktak)
egy olyan nőt,
aki az imádságokat mondja azokkal
akik ott vannak és a családtagokkal,
én nagyon meglepődtem,
mert mindannyian úgy kezdtek imádkozni,
mint egy mozdony. Ez a nő még be sem fejezte
az éneklést,
be sem fejezett egy imát, amikor a többiek
már ismételni kezdték azt anélkül, hogy tudnák, hogy ugyanazt fogja mondani.
Nos, nagyon jól emlékszem rá,
hogy mit kértek az elhunytnak., Az a nő többek között
ezt mondta:
"Legszentebb Szűz,
terítsd rá a palástod, és vidd fel az égbe".
Viszont ezt olyannak hallottam,
mint egy gépies morajlás;
olyan volt, amit nem lehetett rendesen érteni,
mert mindent gépiesen csináltak,
gyorsan, hogy minél előbb elmehessenek onnan.
Én azt mondtam a barátomnak:
"Figyelj, mondok most valamit,
és senki sem fogja észrevenni amit mondok;
még azok sem, akik itt ülnek
mellettem. Majd meglátod".
És amikor az imádságos részhez értünk,
én ahelyett, hogy azt mondjam:
"terítsd rá a palástod,
és vidd fel az égbe",
azt mondtam:
"terítsd rá a palástod
és vesd le a mélybe".
Senki nem vette észre.
És ismét azt mondtam:
"terítsd rá a palástod
és vesd le a mélybe".
És elismételtem öt alkalommal.
Senki sem vette észre.
Ez ismét bebizonyította számomra
a Gnózis hitelességét.
Nekem tetszett, hogy a Gnózisban
minden dolgot leellenőrizhettem, hogy igaz-e.
Kellett bennem lennie egy kis Tamásnak,
mert mindig szerettem látni, hogy igaz-e amit mondanak.
A barátom már nem bírta
a nevetéstől, és azt mondta:
"De hogy lehet ez? Ismételd meg".
És megismételtem. Senki sem vette észre.
Ez nagyon súlyos. Ezt azért mondom, hogy lássuk
mennyire nagyon
bele vagyunk merülve a látomásainkba,
csak azért beszélünk, hogy beszéljünk, de nincs benne a szívünk
ebben az imában. És ha nem vagyunk...
Szegény halott! Mert ki tudja,
hogy nem vágták-e tényleg a földhöz;
nem tudhatjuk. De ez megtörténhet.
Azt mondja a Mester, hogy ez
éppen ellentétes erők folyamát okozza
ahhoz képest, amit kérünk, vagy azzal szemben, amit kérünk;
akkor pedig ez nagyon súlyos. Vigyáznunk kell
a szavakkal, és magunkba kell szállnunk
a harmadik Tudatállapotban, amikor imádkozunk; majd azt mondja:
"Van egy negyedik Tudatállapot is".
Bizonyos, hogy ez a Megvilágosodottaké. Nekik nincsenek gondjaik;
ők magukba szállnak néhány másodpercre,
mondanak egy mantrát, és a mantrának
azonnali hatása lesz, mert a Beavatott minden spirituális energiája
abba a mantrába összpontosult;
és ha egy energia valamibe összpontosul,
annak azonnali hatása lesz.
Weboldalaink: http://www.ageac.org/hu/ http://samael.org/ Ajánljuk még: http://www.vopus.org/hu/