Tip: Highlight text to annotate itX
„Cantemus Domino: gloriose enim magnificatus est!”
„Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”
2Kedves Testvérek! Húsvét örömhírének átadásához a liturgia e szavaihoz nyúlok vissza, amelyek a zsidók legrégebbi dicsőítő himnuszában visszhangoznak, amely a Vörös-tengeren való átkelés után keletkezett.
A Kivonulás könyve elbeszéli (vö. 15,19-21), hogy amikor szárazon átkeltek a tengeren és látták, amint az egyiptomiak elsüllyedtek,
Mirjám – Mózes és Áron nővére – és más asszonyok táncolva kezdték zengeni ezt a dicsőítő éneket:
„Énekeljetek az Úrnak, / mert csodálatosan diadalt aratott: / lovat és lovast / a tengerbe vetett!”
A keresztények az egész világon a húsvéti virrasztásnak ezt az énekét ismétlik és értelmét egy speciális könyörgés magyarázza;
egy könyörgés, amelyet most, a Föltámadás teljes fényénél, mint sajátunkat imádkozzuk:
„Istenünk, régi csodatetteid ma is tündöklő fényben ragyognak előttünk,
mert amit hatalmas kézzel egyetlen nép javára cselekedtél, hogy megszabadítsd a fáraó üldözésétől, ugyanazt teszed az újjászületés vize által a nemzetek üdvösségére; kérünk,
juttasd el az egész világot választott népednek, Ábrahám igazi fiainak méltóságára”.
Az Evangélium kinyilatkoztatta nekünk az ősi előképek beteljesülését: halálával és föltámadásával Jézus Krisztus megszabadította az embert a radikális rabszolgaságtól, ami a bűn rabszolgasága,
és megnyitotta számára az utat az igazi Ígéret földje felé, az Isten Országába, amely az igazság, a szeretet és a béke egyetemes országa.
Ez az „exodus” (kivonulás) mindenekelőtt az ember bensőjében megy végbe, és a Szentlélekben való újjászületésben áll,
a keresztség hatására, amelyet Krisztus éppen a húsvéti misztériumban ajándékozott nekünk.
A régi ember helyet enged az új embernek; a korábbi élet a hátunk mögött, egy új életet élhetünk (vö. Róm 6,4).
Ám ez a lelki értelemben vett „exodus” a teljes szabadulásnak a kezdete, amely képes megújítani minden emberi, személyes és társadalmi dimenziót.
Igen, Testvérek, Húsvét az emberiség valódi üdvössége!
Ha Krisztus – Isten Báránya – nem ontotta volna ki a vérét értünk, nem lenne semmiféle reményünk, sorsunk és az egész világé elkerülhetetlenül a halál lenne.
De Húsvét megfordította ezt az irányt: Krisztus föltámadása egy új teremtés, amint az ojtás az egész növényt újjáélesztheti.
Ez egy olyan esemény, amely mélységesen megváltoztatta a történelem irányát, átbillentve egyszer s mindenkorra a jó, az élet, a megbocsátás oldalára.
Szabadok vagyunk, megmenekültünk! Ezért örvendünk hát szívünk mélyéből: „Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”
A keresztény nép, kiemelkedve a keresztség vizéből, azt a küldetést kapta, hogy az egész világon tanúsítsa ezt a szabadulást,
vigye el Húsvét gyümölcseit mindenkinek, amelyek egy új, a bűntől megszabadult, eredeti szépségét, jóságát és igazságát visszakapott életet jelentik.
Kétezer év során a keresztények – különösképpen a szentek – folytonosan termékennyé tették a történelmet Húsvét élő tapasztalatával.
Az Egyház a kivonulás népe, mivel szüntelenül éli a húsvéti misztériumot és terjeszti megújító erejét minden időben és mindenütt.
Az emberiségnek korunkban is szüksége van egy „exodusra”, nem felületes kiigazításokra, hanem spirituális és erkölcsi megtérésre.
Szüksége van az evangéliumi üdvösségre, hogy kilépjen abból a súlyos válságból, amely mélységes változásokat kíván, az emberek lelkiismeretétől kezdve.
Az Úr Jézustól kérem, hogy Közel-Keleten, különösen azon a Földön, amelyet halála és föltámadása megszentelt, a népek igazi és végleges „exodusukban” eljuthassanak a háborúból és az erőszakból a békére és az egyetértésre.
A keresztény közösségeknek, amelyeknek különösképpen Irakban annyi megpróbáltatásban és szenvedésben van részük, a Föltámadott megismétli azokat a vígasszal és bátorítással teli szavait, amelyeket az apostoloknak mondott az utolsó vacsora termében: „Békesség nektek!” (Jn 20,21).
Azokban a latin-amerikai és Karib-tengeri országokban, amelyek a kábítószer kereskedelemhez kapcsolódó bűnözés veszélyes növekedését tapasztalják meg, Krisztus Húsvétja jelezze a békés együttélés győzelmét és a közjó tiszteletben tartásának győzelmét.
Haiti szeretett népe, amelyet feldúlt a szörnyűséges földrengés tragédiája, élje át az „exodust”, a kivonulást a gyászból, a kétségbeesésből egy új reménység felé, amelyet a nemzetközi szolidaritás támogat.
A szeretett chilei állampolgárok, akiket földre sújtott egy másik súlyos katasztrófa, hitükre támaszkodva fáradhatatlanul működjenek közre a helyreállítás művében.
A feltámadt Jézus erejében vessenek véget Afrikában a konfliktusok, amelyek továbbra is rombolást és szenvedést okoznak és jussanak el arra a békére és kiengesztelődésre, amely a fejlődés biztosítéka.
Különleges módon az Úrra bízom a Kongói Demokratikus Köztársaság, Guineai és Nigériai jövőjét.
A Föltámadott nyújtson támaszt a keresztényeknek, akik hitükért üldöztetést, sőt halált szenvednek, mint Pakisztánban.
A terrorizmustól és a társadalmi vagy vallási megkülönböztetésektől szenvedő országoknak Ő adjon erőt, hogy lépjenek a párbeszéd és a kiegyensúlyozott együttélés útjaira.
Minden nemzet felelős vezetőinek Krisztus Húsvétja adjon világosságot és erőt, hogy a gazdasági és pénzügyi tevékenységek végre az igazság, az igazságosság és a testvéri segítség kritériumai szerint folyjanak.
Krisztus föltámadásának üdvözítő hatalma hozzon fordulatot az egész emberiség számára, hogy legyőzzék az egyre terjedő „halál kultúrájának” sokrétű és tragikus kifejeződéseit,
hogy az emberiség a szeretetnek és az igazságnak egy olyan jövőjét tudja megalapozni, amelyben minden emberi életet tisztelnek és elfogadnak.
Kedves Testvérek! A Húsvét nem mágikus hatású.
Ahogyan a zsidók a Vörös tengeren túl pusztaságot találtak, úgy az egyház is a Föltámadás után mindig a történelmet találja maga előtt örömeivel és reményeivel, fájdalmaival és aggodalmaival.
Mégis ez a történelem megváltozott, az új és örök szövetség jelét viseli magán és valóban nyitott a jövőre.
Ezért a reményben üdvözítve folytassuk zarándoklatunkat, szívünkben hordozva az ősi és mindig új éneket: „Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”
