Tip:
Highlight text to annotate it
X
Nagy dilemmában voltam, hogy kerüljön-e a legvégére;
"Csatlakozz a mozgalomhoz www.thezeitgeistmovement.com"
És 6) Csatlakozz a mozgalomhoz.
Menj a thezeitgeistmovement.com oldalra és segíts nekünk létrehozni
a társadalmi változásért indult legnagyobb tömegmozgalmat, melyet a világ valaha látott.
Abban a pillanatban tudtam, hogy nemcsak egy filmes jelenségről lesz,
amely valószínűleg drámaian megváltoztatná az életem, mint ahogy történt is.
Zeitgeist: Addendum felkeltette az emberek érdeklődését e-mailezve nekem,
"Nos, mit teszünk ezen a kulturális problémák mindegyikével?
Mit tudunk tenni a korrupt bankrendszerrel?
Mit kezdjünk emberekkel, akik a társadalmi intézmény programjaiba zárkóztak, ha jobban tetszik?"
Úgy vélem, hogy a gondolatmenet és az elme egy program.
A jelenlegi társadalmat én egy futó programként értelmezem.
A programozás konkrét keretek közé zárja az embert.
Mit kezdünk ezekkel a problémákkal?
Mit tegyünk, hogyan tegyük?
És a Zeitgeist: Addendum egy kísérlet volt a kérdés megválaszolására.
Miután a Zeitgeist 1 megjelent, Jacque és Roxanne kezeiben is megfordult.
Jacque könyveinek elolvasása után, - melyeket elküldött nekem -
felismertem, hogy valóban fontos információt hordoztak.
Rájöttem, hogy még én is rossz irányba törekszem sok probléma esetében és ezen javítani kell.
A társadalmi egyensúly elérésének érdekében
az alapvető problémákat kell átgondolnunk.
Ez volt, amit részben megpróbáltam elérni, volt egy elképzelésem
de csak amikor találkoztam Jacque Frescoval, akkor állt össze a kép.
Ami engem illet, ezekről a dolgokról volt egy elképzelésem,
Jacque tapasztalata, élettapasztalata, amikről már olyan régóta beszélt,
mutatta meg számomra a helyes irányt.
Így egy teljes rész csináltam vele a Zeitgeist Addendumban,
és így is készült el a film.
TÁMADÁSOK
Bárki, aki az ortodox intézményrendszert, a hagyományos világképet
nem beszélve a rendszert vonja kérdőre, melyben ma élünk,
az vehemens támadásoknak teszi ki magát.
Ezzel teljesen tisztában vagyok.
Ha bárki múltjára visszatekintünk, aki rendszer kérdőre vonását választotta,
akkor nagyon sötét történetekről tudunk.
Nagyon sok ember tudja már, hogy valami nem jó a világgal..
De nem ismerik ennek rossznak a forrását,
mert egy doktrína dobozába zárkóztak.
Szókratész. Szókratész sohasem elmélkedett az abban az időben fennálló rabszolgaságról.
És ez így volt rendeben számára.
Ez minden valaha létező politikai filozófusra érvényes,
legyen az szó akár Karl Marxról, akár Platónról.
Ők mind egy létrehozott paradigmába zárkóztak
és gondolataik folyamatai csak addig terjednek.
És ebbe én is beletartozom lehet.
Az emberek egy dobozba vannak zárva.
Egy dobozt látnak maguk körül,
látják a szivárgást, a lyukakat, a repedéseket és a repedések mentén
próbálják kijavítani azokat; próbálják a lyukakat beragasztgatni.
De nem állnak meg gondolkodni a lehetőségen, hogy a doboz maga lehet a gond.
Talán a doboz meglévő integritása örökletesen érvénytelen, örökletesen semmis.
A jelenlegi gazdasági rendszer egy parazita paradigma,
ami csak az önpusztításhoz fog vezetni.
De az emberek nem látják át.
Így, ha a gazdasági rendszert támadod a maga valósága miatt, az mindenki idegeit borzolja.
Mindenki azt mondja: "Várj csak egy percet. Mindannyian ebben a világban élünk.
Mi mindannyian egy profit-alapú, a munkaerőt jövedelemért bérbeadó, a ciklikus fogyasztás világában élünk.
Ez az, amit megszoktunk.
Megértjük, hogy van osztályokra tagozódás."
Tudod, bedobják az emberi természetet,
bedobnak mindent, megpróbálják úgy feltüntetni dolgokat, mintha ilyen volna a valóság
természetes rendje, pedig dehogy.
Ha tipikusan a velem együtt dolgozó és az irányomba érkező támadásokat összegezném,
az első a végzettség felé mutat.
A hitelesség a bennfentesek hivatkozási alapja.
Na most, ne felejtsük el, hogy ez egy foka a relevanciának.
Nyilvánvalóan nem fogok egy olyan orvoshoz menni, ha rajta múlik,
akinek semmilyen tapasztalata sincs abban a műtétben, amire nekem szükségem lenne.
Oktatásra és tapasztalatra van szükségük.
De amikor a dolgokat a másik oldalról vizsgáljuk.
Amikor egyszerű információ ***ízishez érkezünk.
Amikor történeti elemzést végzünk.
Amikor a gazdaságról van szó, mert az egy kiagyalt rendszer
és teljesen alaptalan általánosságban véve.
Nem épül a fizika törvényeire;
nem alapszik egyetlen nézetén sem a tudomány törvényeinek, melyek mind kapcsolatosak a bolygó működésével.
Aztán hirtelen nagyon fontos lesz a spekuláció, hogy mit is jelentenek ezek a dolgok valójában a társadalomnak.
Az egy kétélű kard, amikor egyetemi, főiskolai vagy doktori végzettséget szerzel egy adott területen
mert gondolj arra, hogy valójában mit is csinálsz.
Egy tanterven mész keresztül, ami teljesen a Te számodra lett létrehozva
korábban létező intézmények által.
Amikor a társadalmi dolgokról van szó,
melyek egyénenként nagyon eltérőek,
elveszíted az objektivitásodat.
Hiszen szó szerint bele neveltek a jelenlegi hitrendszerbe.
Hogy diplomát szerezz Közgazdaságtanból - ami talán a legfeleslegesebb dolog, amit csak tehetsz -
teljesen el kell fogadnod azt az elméletet,
hogy amit tanulsz, az egy valamire használható tudomány.
Szóval amikor leveleket kapok PhD -s közgazdászoktól,
melyekben próbálják hiteltelenné tenni azt, amiről beszélek,
teljesen világossá válik számomra, hogy a kifogásaik egyszerűen emocionális eredetűek.
Nézőpontjuk nem objektív.
Fölépítettek maguknak egy identitást a saját hitrendszerükből.
És azzal, hogy ezt elveszem tőlük,
hogy leleplezem gazdasági teóriáikat, az identitásuktól fosztom meg őket.
Világos, hogy a legnagyobb elmék, akik a világot a legfontosabb
találmányokkal ajándékozták meg,
nem hivatalos intézményektől jöttek,
hanem magukban dolgoztak, saját tanulmányaik voltak,
ismereteik irányvonalát is maguk szabták meg.
Nem csak egy iskolapadban ülve magolták be az anyagot,
lépésről lépésre a kitaposott ösvényt járva,
hogy aztán, megszerezve a diplomát, felkiáltsanak:
"Most már szakember vagyok ezen a területen!"
A legkiválóbb elmék, akik a legtöbbet adták,
azok közül valók, akik kilógtak a keretek közül.
Még csak példálóznom sem kell, ezt mindenki tudja.
A témához visszatérve,
tehát a társadalom-elméletek terén a "hivatalos vélemény" fabatkát sem ér.
Az Akadémia káros a társadalmi fejlődésére nézve.
A támadások másik formája kulturális apróságokból származik,
szociális programozottságból ered.
Amit hívhatunk "a status quo önjelölt őrei" -nek.
Az emberek, akik pont ugyanúgy szenvednek a rendszerben,
de a szociális identitásuk oly erős és annyira be zárkóznak a kis világukba,
hogy paradox módon dühítőnek találják azt, hogy amit megélnek az valóban probléma.
Mindig ezt érzem az embereken.
A "status quo" önjelölt őrei
vallásban, közgazdaságtanban,
a ma világszerte látható demokrácia illúziójában születnek.
Jelentés nélküli "izmus"-okban születnek:
Kapitalizmus, Kommunizmus, Fasizmus, Szocializmus.
Van a monetáris rendszer papsága, ha úgy tetszik a kapitalisták,
lehet ezzel a retorikával élni, de nem használom ezt a szót, értelmetlen.
A monetarizmus szót használom.
A pénzügyi nyereség megkülönböztető jellegű előnyökön alapul,
amelyek pedig becstelenségen alapulnak. Pont.
Aztán itt van a papság, a vallásos nézeteikkel, a vallásos identitásukkal
s azzal az elképzeléssel, hogy valahogy már mindent tudunk, meg hogy van egy Isten,
aki letekint ránk, és mindent irányít.
Hogy ne is említsem a paradoxonokat, amelyek ezzel a szűklátókörűséggel járnak.
Más szóval, az emberi gondolat fejlődésének legnagyobb mankója,
hogy elvethetjük a belénk nevelt nézeteket.
És nagyon nehéz, hogy felülkerekedj azokon az érzelmi elemeken, amelyek már annyira a részeddé váltak,
hogy ha bármi ezek ellenében vetődik fel, azonnal reagálsz, azonnal szenvedést és fájdalmat érzel.
Ez egy nagyon komplex kérdés.
De megint csak ezt mondom: meg kell tanulnunk kitörni...
bocsánat... meg kell tanulnunk, hogyan ismerjük fel és törjük meg a belénk nevelt szokásokat,
hogyha előrébb akarjuk mozdítani civilizációnkat.
Álnév kellett, mert meg akartam védeni a családomat attól, hogy velem hozzák kapcsolatba őket.
Vannak, akik az mondják: "Mindent el kell mondanod. Hogyha ilyen dolgokról akarsz beszélni,
akkor állj készen arra, hogy szembesülj a dolgokkal, amiket magadra hoztál."
Ezt egy e-mailben kaptam,
amely kritizálta családnevem eltitkolását.
És azt gondoltam magamban, tudod mit? Amit ezek az emberek tulajdonképpen mondanak,
az az, hogy Martin Luther King megérdemelte a halált,
vagy hogy Gandhi megérdemelte a halált,
amiért ismertté tették magukat.
Sok halálos fenyegetést kaptam vallásos közösségektől.
Egy nagyon elcseszett, beteg kultúrában élünk.
Valóban így van. A társadalom mentálisan beteg.
Itt normálisnak lenni annyi, mint zavarodottnak lenni.
Szóval Peter Joseph -nek hívnak. Tudod ...
Hol az a pont, ahol az identitásom teljesen átlátható lesz?
Ki kellene adnom a társadalmi biztosítási számom?
Az adójóváírásomat kellene nekik adnom?
Csak hogy ezt is bedobjam,
számtalan ember van a történelemben, akiket a kereszt és középső nevükön ismerünk,
s nem fedték fel keresztnevüket még a hétköznapi kommunikációjukhoz sem.
Szóval az emberek gyakran használják csak a középső és keresztnevüket.