Tip:
Highlight text to annotate it
X
Kegyetlenkedés a kezelés nevében: Kényszer-kezelő táborok Ázsiában
Ez borzalmas!
Tudom...
Tudom, próbáljuk, próbáljuk...
Nézd meg őket, sírnak!
Ázsiában sok kábítószer-használót tartóztatnak le pusztán vizeletteszt
vagy a szomszéd feljelentése alapján.
Ezeket az embereket akár 5 évig is fogva tarthatják
kényszer-rehabilitációs központokban tárgyalás,
a fellebbezés lehetősége vagy orvosi vizsgálat nélkül.
Az ezekben a táborokban fogva tartottak számát
csak Kínában, Vietnámban és Kambodzsában 400 ezerre teszik.
Az embereket rendszeresen kínozzák, éheztetik és megerőszakolják ezeken a helyeken.
Egyes országokban fizetés nélküli munkára kényszerítik őket,
sokszor olyan magáncégeknek dolgoztatják őket, akik szerződést kötöttek a "központokkal".
Hogyan kerülnek be az emberek ezekbe a táborokba?
Gyakran utcai tisztogatások során, más esetekben
ha a rendőrségnek mondjuk egy bizonyos kvótát kell elérnie a letartóztatásokban
akkor mint Kínában, a metadon kezelő központok előtt várakoznak
és összeszedik azokat akik kijönnek a kezelőhelyről.
Milyen emberijogi sérelmek történnek ezekben a táborokban?
Először is a kényszermunka önmagában az emberi jogok megsértése.
A nemzetközi jog szerint dolgozhatnak a börtönökben a fogvatartottak
de ezek az emberek nem rabok. Soha em láttak ügyvédet vagy bírót.
Ha megszeged a sok szabály egyikét, [bajba juthatsz].
Beszéltem például olyanokkal akiket nemrég engedtek ki a központokból
ahol például egy cigaretta elszívásáért
egy tea elfogyasztásáért, vagy mert nem engedelmeskedtek az úgynevezett
"tanároknak", akik valójában képzetlen őrök,
kínzószobákba zártak embereket, felakasztották egy vagy két karjuknál fogva,
térdepeltették üvegen vagy más éles tárgyon
vízben guggoltatták őket alacsony szobákban, ahol nem lehet felállni,
- lefeküdni pedig nem tudnak mert vízbe nem akarnak feküdni -
éheztették és verték őket.
A munkakörülményekről annyit, hogy sokszor addig dolgoztatják őket amíg véres nem lesz a kezük.
Megmondják nekik, hogy ha beteget tettetnek akkor megverik őket.
Így hát kirángatják őket az ágyból és megverik ha nem teljesítik a kvótájukat.
Megvonják tőlük a fürdést és az ételt,
és egész éjjel dolgoztatják őket, ha nem teljesítik a kvótájukat.
Ha Indiában olyan drogfogyasztóval beszélsz, aki volt már ilyen központban
rengeteg borzalmas történetet hallasz tőlük
verésekről és kínzásokról.
Néha jobb lenne börtönben lenni inkább,
mert ott legalább vannak jogaid.
Egy kényszer-kezelő központban nem jutsz hozzá jogi segítséghez.
Kínában meginterjúvoltuk az egyik központ korábbi őrét.
Megkérdeztük, hogy miért tesztelnek le rutinszerűen mindenkit ***-re,
miközben nem adják oda az eredményeiket.
És az őr komolyan ezt mondta:
'Nos, azért teszteljük őket, hogy tudjuk, hogy melyik nő *** pozitív
hogy azokkal gumióvszert használjunk.
Aztán szexelünk velük,
és heroint adunk nekik utána, hogy lenyugodjanak.'
Ezt az őrt a testi bántalmazásról is megkérdeztük,
a droghasználók veréséről ezekben a központokban.
Azt felelte: 'Nos, igen, ez előfordul'.
Megkérdeztük, hogy mégis milyen gyakran fordul elő.
Azt mondta: 'Az esetek úgy 10%-ában.'
Mi visszakérdeztünk, hogy hogyan számolja a tíz százalékot?
Azt válaszolta, hogy: 'Mert a 10%-nál több már emberi jogi probléma lenne.'
Néha maguktól jelentkeznek a táborkba emberek,
mert a családjuk el van keseredve.
De az önként jelentkezők sem mehetnek el önként.
ha pedig megpróbálnának elmenni mielőtt lejár a szerződésük,
előfordul, hogy a nagyfivérek és nagynővérek, a régebbi fogvatartottak
vagy az őrök megverik őket, eltörik a lábukat, és hasonlók.
A kényszerkezelő táborokkal kapcsolatban ahol sokszáz embert tartanak fogva a kábítószer-kontroll nevében,
mi az Európai Bizottság álláspontja?
nem hiszünk a kábítószer függők kényszer-kezelésében.
Az emberi jogok és az alapvető jogok
tiszteletben tartása mindig is a drogpolitikánk egyik legfontosabb célja volt.
Az ilyen kiképzőtáborok szerintem irtózatosak.
Nem működnek.
A visszaesési arány elképesztően magas,
és semmilyen tudományosa alapja nincs ennek a módszernek.
A tábor elrettenti az embereket a későbbi droghasználattól?
Még az országok saját beszámolója szerint is
szabadulás után 95%-uk újra kábítószert használ.
Mi a tudomány álláspontja általában a kényszer-kezelésről?
Hatékonynak mondható?
Nagyon sok bizonyíték támasztja alá, hogy
bármilyen 3-6 hónapnál további bentlakásos kezelés hatástalan.
Ha valakit évekig egy mesterséges környezetben tartunk,
az nem fogja segíteni a visszailleszkedését a társadalomba.
Van kapcsolat a táborok és a *** terjedése között?
Egyértelműen. Sok a bizonyíték rá Vietnámban például,
vagy Kínában, hogy megnő a *** terjedés ***ázata
mert az emberek a táborokban is tovább használnak kábítószert.
Viszont a fecskendőt gyakrabban osztják meg egymással bent, mint a kinti közösségben.
El tudná magyarázni, hogy az ENSZ intézmények,
különösen az UNICEF hogyan voltak érintettek a táborok fenntartásában?
Amikor először publikáltuk a jelentésünket Kambodzsáról
a gyermekek bántalmazását dokumentáltuk ezekben a központokban
az UNICEF anyagilag támogatta az egyik ilyen központot és nagyon védekezővé vált.
Azt mondták, hogy tévedünk, hogy más központról beszélünk.
Csak hosszú idő elteltével
ismerték be, hogy ezekben a központokban bántották a gyerekeket.
Nem csak az UNICEF-ről van ám szó,
az USA kormánya finanszírozott tevékenységeket ezekben a központokban
a múltban a Globális alap is támogatott programokat ilyen központokban.
Egyszerűen nem végezhetsz önkéntes *** tesztelést egy kényszermunka táborban.
Nem tarthatsz fenn kortárs képzést egy kényszermunka táborban.
Ezeket a központokat be kell zárni
és helyettük önkéntes, közösség-alapú és
valóban hatékony drogkezelő programokat kell létrehozni.
Az INPUD és az ANPUD nem támogatja a kényszer-kezelő központokat.
Nemkívánatosnak tartjuk ezeket.
Önkéntes kezelő központokat akarunk látni.
Szeretném köszönteni az igazgatót Antonio Maria Costa urat ma reggel.
Több ezer embert tartanak fogva a kábítószer-kontroll nevében.
Van rá mód, hogy Ön vagy az ENSZ kábítószerügyi hivatala (UNODC)
egyeztessen a Kambodzsai kormánnyal, hogy javuljon a helyzet?
Természetesen foglalkozunk ezzel,
nem csak mint a UNODC, aminek egy nagyon kis irodája van csak Kambodzsában
de az ENSZ tágabb rendszerén belül is.
Szeretném biztosítani azt, hogy az ENSZ egésze
különösen az országban tartózkodó egység fókuszáljon erre.
Nem csak a törvénnyel kapcsolatban,
de konkrétan a táborok bezárását illetően, ami a probléma lényegét jelenti.
Fel kell készülnünk rá
hogy felszólaljunk az emberi jogok megsértése ellen
bárhol történjék is meg.
El kell ítélnünk a bűncselekményeket amelyeket ma elkövetnek
a kábítószer-használók fogva tartásakor.
MInden kábítószer kényszer-kezelő központot
be kell zárni és olyan
drogkezelő helyekkel kell helyettesíteni amelyek működnek
és amelyek megfelelnek az etikai alapelveknek és emberi jogi normáknak.
Mi az etikai dilemma a támogatók (donorok) részéről?
Javítsanak-e az állapotokon a táborokban, vagy zárassák be azokat?
Ez valóban egy nagyon bonyolult kérdés,
vagyis ha tudod, hogy egy intézményben borzalmas dolgok történnek
de szenvednek bent az emberek, mit teszel?
Ez egy olyan régi kérdés mint a koncentrációs tábor dilemma.
ha éhenhalnak emberek egy koncentrációs táborban,
vajpn bemész-e nekik ételt adni?
Hol van az a pont, amikor már azt mondod
hogy együttműködni ezzel a rendszerrel egy "rohadt kompromisszum"?
Hogy olyas valamivel kötsz egyességet, ami lényegét tekintve romlott és bántó
és így több kárt okozol mint jót.
Ha pedig nem vagy képes megfontolni a kivonulást
akkor már az elejétől fogva nem lett volna szabad betenned oda a lábad,
hiszen nem börtönökről beszélünk itt,
amelyek szükségesek.
Lehet, hogy gonosz, problémás helyek a börtönök, de szükség van rájuk.
Ezek az intézmények viszont, illegális, szükségtelen, hatástalan és kegyetlen helyek.
Ezeknek a központoknak a bezárása lehetséges.
A film elején bemutatott Koh Kor központot
2008-ban emberi jogi szerezetek nyomására
bezáratta a Kambodzsai kormány
Az UNICEF által finanszírozott Chom Chao központ
2010 júniuásban zárta be kapuit,
az ott fogvatartott gyereket pedig visszaengedték a családjaikhoz.
Vessünk véget a kezelés nevében folytatott visszaéléseknek!
Zárjuk be a táborokat most!
További olvasmányként ajánljuk a Human Rights Watch e tárgyban írt kiadványait.
Felirat: Hunter Holliman és Takács István Gábor