Intro to Economics - Crash course econ #1

Mr. Clifford: Sziasztok, Jacob Clifford vagyok, a CrashCourse gazdaságtudomány házigazdája. Stan! Adriene: Sziasztok, Adriene Hill vagyok, a CrashCourse gazdaságtudomány házigazdája. Stan! Stan: Csapatban! Társak vagytok! Adriene: Rendben, nagyszerű! Mr Clifford: Jee, huhúú! Adriene: Nos egyébként, a CrashCourse gazdaságtudomány sorozatát itt, a YouTube-nál csináljuk a pompás Los Angelesben, mivel Mr. Clifford és én is Dél-Kaliforniából származunk. Mr. Clifford: Igen. Statler: Kik ezek a névtelenek!? Waldorf: Hol vannak a Green-testvérek? Ha nincsenek itt Greenék, leiratkozok! Statler: Mi... hogyan tudsz leiratkozni? Mi ez, mint valami mozgó újság? Mr. Clifford: Csak nem zaklatnak Brekiék és a többiek? Adriene: De, úgy hangzik. Breki: Hey srá***, figyeljetek, ne zavarjon, ha nem zöldek vagytok, jó? Adriene: Ez itt Breki! Mr. Clifford: Ez őrület! Breki: Srá***, figyeljetek, zöldnek lenni jó meg minden, de Adriene-nek és Mr. Cliffordnak lenni is nagyszerű! Valójában, tudjátok, nem egyszerű zöldnek lenni. Szerintem tudnék egy dalt énekelni róla. Adriene: Énekelhetek veled? Breki: Hát persze, igen. Adriene: Ez egy álom. Ez egy álom. Mr. Clifford: Nem, nem, nem, nem engedhetjük meg magunknak a licensz-szerződést ehhez a dalhoz. Gazdaság. Bocsi. Breki: Oh-oh. Nos, ebben az esetben, miért nem mutatkoztok be, srá***? Mr. Clifford: Ok. Mr. Clifford vagyok, gimnáziumi gazdaságtan tanár és YouTuber, és az én részem az elmélet és ábrák bemutatása lesz. Tudjátok, a tankönyvi része. Adriene: Én pedig Adriene Hill vagyok, szenior rádiós tudósító a közrádió Marketplace műsorában és a gazdaságtan gyakorlati alkalmazását fogom bemutatni. Tudjátok, a jó dolgokat. Az igazán mókás dolgokat. Mr. Clifford: Héj, mindketten mókásak vagyunk! Biztosan nem így fogunk gazdaságot tanítani: Prof. Bunsen Honeydew: Üdvözlet a CrashCourse gazdaságtudományán (Beaker ásít), nagyon örömömre szolgál hogy taníthatom Önöknek ezt az izgalmas tantárgyat (Beaker morog). Mr. Clifford: Sajnálom Honeydew professzor, de pont ezért utálják meg az emberek a gazdaságtant gimiben és egyetemen. Adriene: Egyébként, Statlernek és Waldorfnak igazuk van, a legfontosabb kérdés a gazdaságtanban, hogy "Hol van John Green?" Mindenki tudja, hogy bronzérmet szerzett gazdaságtanból az Alabamai Állami Akadémikus Tízpróbán. Nos John Green nem a házigazdája a gazdaságtannak. Később elmagyarázzuk. [Intro zene] Szóval, kezdjük az alapokkal. Mi a gazdaság? Talán könnyebb lenne megmondani, hogy mi nem az. A gazdaságtudomány nem annak az ismerete, hogy hogyan legyünk gazdagok, habár a gazdaságtan megértése segíthet ebben. A gazdaságtan nem a vizsgálata a tőzsdének. Nem csak az. És a gazdaság nem nyakkendős emberek jóslatairól szól hogy mi fog történni egy adot piacon vagy az egész gazdaságban. Valójában csak kevés szakember csinálja ezt, de nem ez a központja a gazdaságtudománynak. A gazdaságtudomány az emberek és lehetőségek vizsgálata. A híres közgazdász, Alfred Marsh meghatározta a gazdaságtudományt, mint: "A férfi (Adriene: és nő!) tanulmányozása egy általános üzleti életben. Azt vizsgálja, hogyan szerzi a bevételét és hogyan használja fel. Így ennek egyik oldala a vagyon vizsgálata, a másik, még fontosabb oldala a férfié (Adriene: ÉS a nőé!). Adriene: Akkor beszéljünk egy picit, hogy mi más még a gazdaság: A gazdaság egy 18 éves srác, aki épp eldönti, hogy továbbtanuljon, vagy dolgozzon inkább és hogy ez hogyan hat a jövedelmére. A gazdaság egy cég, aki épp eldönti, hogy okostelefonokat, vagy tableteket gyártson, és ezt mennyire befolyásolja, hogy mi, fogyasztók mit akarunk venni. A gazdaság egy kormány, aki eldönti, hogy emelje a kiadásait, ha recesszió van és megéri-e adósságba kerülni. Tehát annak ellenére, amit gondolsz, a gazdaságtudomány nem unalmas és szürke. OK, némi része az, de nem mind, ígérem! Ez lenyűgöző! A gazdaság megértése örökre megváltoztathatja a gondolkodásodat és a feladat-megoldásodat. A munkánk a következő 40 hétben az lesz, hogy olyan ötleteket tanítsunk, amik segítenek megérteni a világot és remélhetőleg jobb hellyé tegyük. Nem érdekes, hogy ki vagy, használni fogod a gazdaságtudományt. SŐŐT! Már most használod, mert eldöntötted, hogy megnézed ezt a videót, ami azt jelenti, hogy a haszon lényegesebb a költségnél. Azt gondolhatjuk, hogy "Ez a YouTube, ennek nincs költsége.", pedig van. Nézhetnél videókat kiscicákról, pofára eső deszkásokról, vagy önsanyargatásról. Jaj! Az ára ennek a videónak az a videó, amit nem nézel meg, az értéke a második legjobb lehetőségnek. Közgazdászok ezt lehetőség-költségnek hívják. Ha még mindig nézed ezt a videót, akkor azt jelenti, hogy azt gondolod, hogy ez a legjobb módja az időd eltöltésének, különben már nem néznéd. "De mi van, ha suliban nézem?" kérdezed, "Mi van, ha rákényszerítenek, hogy nézzem?" Nos, nem kényszerítenek rá, hogy suliba menj, lóghatsz, bukhatsz, vagy olyan államba költözhetsz, ahol nem kötelező az iskoláztatás. De a költség több lenne a haszonnál. Még ha iskolában is vagy, nem kötelező megnézned a videót, becsukhatod a szemed, vagy leteheted a fejed. Senki nem peckeli ki a szemedet, az fura lenne! Most pedig beszéljünk arról, hogy miért nem John Green tartja ezt az órát. John egy vállalkozó, aki könyvet ír, a DFTBA-t, a Vlogbrothers-t és a Mental floss-t irányítja, filmeket készít, de nem tud mindent megtenni, amit akar. Megvizsgálta a hasznát és a költségét a lehetőségeinek és végül úgy döntött hogy több időt szentel a könyvei írásának, így Mr. Clifford és én ugrunk be, hogy gazdaságtant tanítsunk. Mr Clifford: Hiszed vagy sem, éppen most mutattuk be a két legfontosabb alapfogalmát a gazdaságtudománynak. Először, a hiány fogalma. Az embereknek végtelen igényeik vannak, de forrásaik végesek, másodszor pedig mindennek költsége van. És ha ezek az alapfeltevések igazak, szükségünk van valamire, amivel elemezhetjük a választásunkat és a legtöbbet kihozhatjuk a véges forrásainkból. Ez a gazdaságtudomány. Adriene: Várjunk csak, térjünk vissza a haszonhoz és a költséghez. Kb. 30 ezer ember évente meghal közlekedési balesetben az USA-ban. Van-e mód arra, hogy soha többet ne legyen több közlekedési haláleset? Igen! Szétbonthatjuk az autókat, ***árhatjuk az utakat és rákényszeríthetünk mindenkit, hogy sétáljon. Ez megoldaná a közlekedési baleseteket. Csökkenteni akarjuk az elkövetett gyilkosságok számát? Legálissá tehetjük a gyilkosságot! Véget akarunk vetni az elefántok embertelen bánásmódjának? Megölhetjük az összes elefántot, emberséges módon, persze. De mielőtt úgy döntünk, hogy kegyes halállal illetjük az összes gyönyörű elefántot, gondolkodjunk el egy pillanatra. Az összes ilyen megoldás abszurd, mert a költség tisztán több, mint a haszon. A halálos balesetek tragikusak, de nem előzzük meg őket minden áron. Tudjuk, hogy a vezetésnek vannak ***ázatai, például egy baleset, de mégis vezetünk. Miért, Mert ki fog elsétálni az edzőteremig? És egyedül hazasétálni az esőben a zöldségekkel sokkal rosszabb, mint egy kicsi esély, hogy meghaljunk egy autóbalesetben. A lényeg az, személyek, cégek és országok nem birtokolhatnak mindent, ezért rá vannak kényszerítve, hogy latba vessék a hasznát és a költségeit a döntéseiknek és így válasszanak. Nézzünk egy másik példát. Hadi kiadások az Egyesült Államokban 600 milliárd dollár felett vannak évente, ez közel annyi, mint a következő 10 ország a sorban együttesen. Összesen körülbelül 20 repülőgép anyahajó van a világon, aminek a fele az USA-é és még többet épít. A lehetőség-költsége azoknak az anyahajóknak lehetnének kórházak, iskolák és utak. Tehát az USA túl sok pénzt költ a hadseregre? Az USA-nak a ágyúra vagy a vajra kellene fókuszálnia? Ami lefordítva fegyverek, vagy fogyasztási cikkek? Mr. Clifford: Itt észre kell vennünk a kulcsszót, ami a "vagy"; nem tudunk termelni végtelen mennyiségű fegyvert ÉS fogyasztási cikket, mert nincs végtelen mennyiségű munkásunk, farmunk, gyárunk vagy nyersanyagunk. A hiány azt jelenti, hogy választanunk kell. Az amerikai elnök Dwight D. Eisenhower magyarázta el ezt a legjobban 1953-ban, egy beszédében a hidegháborús fegyverkezési versenyről: "Minden legyártott ágyú, minden vízre rakott csatahajó, minden kilőtt rakéta végső soron azt jelzi, hogy lopunk azoktól, akik éheznek és nem kapnak ételt, akik fáznak és nem kapnak ruhát. Ez a felfegyverzett világ nem csak pénzt költ. A munkásai verejtékét, a tudósai zsenialitását, a gyermekei reményét költi." Ez egy nagyszerű alkalom, hogy megemlítsük a politika szerepét a gazdaságban: nem terjesztünk liberális háborúellenes elveket. Csak azt mutatjuk meg, hogy a hadi kiadásoknak van lehetőség-költsége. A források, amiket nem az éhezők etetésére használunk. Meg fogunk próbálni egy politikai áttekintést átadni. Meg fogjuk mutatni mindkét oldalt hogy te dönthess, melyik a jobb. Szóval kérlek ne mondd, hogy "Mr. Clifford imádja a kapitalizmust, szóval egy üzletközpontú konzervatív." vagy "Adriene környezetvédelemről beszél, szóval üzletellenes liberális." Igen, az üzlet mellett vagyunk, ahogy te is. Szerinted honnan jött a számítógéped? Azt a számítógépet a kapitalizmus és a magánszektor hozta neked. De ugyanakkor, a biztonságot és a törvényeket, az utakat és a minap kapott parkolási bírságot a kormánynak köszönhetjük. A konzervatívok és a liberálisok a részletek fölött civakodnak, de a szabad piac egyedül nem képes megoldani minden problémánkat. Ahogy a kormányunk sem. A képviselők gazdasági elméleteket használnak a közpolitika meghatározására; a hatásaik elterjedtek és milliókat érintenek. Néha az elmélet hibás, de néha a politika az. Közgazdászok adatok segítségével és a motivációk megértésével állítják fel az elméleteket. A jó érdek megléte a kulcs. Adriene: Viszont nehéz lehet megérteni az érdekeket. Vegyük példának az állami főiskolákat és egyetemeket. Sok közülük korábban minden beiratkozott diák után kapott pénzt. Ez azt jelentette, hogy az egyetemeknek pénzügyi motivációjuk volt, hogy minél több diákot vegyenek fel, de miután bekerültek, már nem érdekük segíteni nekik. Így az államok elkezdték megváltoztatni a motivátorokat. Most már egyre több állam támogatja az iskolákat a képzést elvégző vagy diplomát kapó diákok száma alapján. Néhány helyen ez működött; segített az iskoláknak, hogy növeljék a sikeres hallgatók arányát azzal, hogy a marketing büdzsét a diákok megsegítésére használták fel. De egy ilyen érdek visszafelé is elsülhet, ha rosszul van megtervezve. Egy egyetem a lediplomázottak után kapott pénz miatt átnyomhatja a diákokat a képzésen megfelelő oktatás nélkül. Lehetséges, hogy olyan diákokat vesz fel, akik szuperül teljesítenek a teszteken, ahelyett, hogy más tényezőket figyelembe venne, amik jó munkavállalóvá tennék a diákokat. Lehet, hogy kevésbé szigorú záróvizsga elé állítaná a diákokat. De a érdekek kihasználása segíthet megoldani a problémákat több forrás felhasználása nélkül. Csak jól kell őket meghatározni. Sok nem-szakember azt gondolja, hogy a dolgok feljavításához, például az egészségügyhöz pénz kell. A közgazdászok kijelenthetnék, hogy az USA már így is kétszer többet költ rá személyenként, mint más gazdag országok, de sokszor még rosszabb eredménnyel. A közgazdászok azt mondanák, hogy több pénz költése helyett biztosítanunk kellene, hogy a biztosítóknak, orvosoknak, kórházaknak és betegeknek érdekük legyen, hogy a lehető legjobb egészségügyet hozzák létre a lehető legkevesebb költséggel. A lényeg, hogy ha összekeverjük az érdekeket, az intézkedés nem fog működni. Amikor Vietnám francia gyarmat volt, a rezsim vérdíjat tűzött ki a patkányokra, hogy kiírtsa őket, pénzt adva embereknek a patkányfarkakért. Gondolom mert patkánytestek kupacai túl undorító lett volna. A terv rosszul sült el. Hogy minél több pénzt szerezzenek, a patkányfogók levágták a patkányok farkait és elengedték őket, hogy szaporodjanak. Az intézkedés igazából növelte a patkány-populációt. Csak rosszabb lett a helyzet. Jaj! Később beszélni fogunk még az ellenérdekekről egy másik videóban, amikor a 2008-as pénzügyi válságról lesz szó. Jaj, megint! De most, irány a Gondolatbuborék. Mr. Clifford: Ha már 2008, néha emberek azt mondják a közgazdászokról, hogy "Miért nem látták előre a 2008-as krízist?" vagy "Miért nem tudnak megegyezni, hogy a kormánynak mit kellene és nem kellene tennie recesszió idején?" Ezek a kritikák nem tudnak különbséget tenni makroökonómia és mikroökonómia közt. Ezek a kifogások most különösen a makroökonómia alá tartoznak. A macro a gazdaság egészét vizsgálja; egy egész nemzet termelését, munkanélküliségét, kamatlábait, állami kiadásait és növekedését. Olyan kérdésekre válaszol, mint: "A munkanélküliség nőni fog-e, ha növeljük az adókat?" "A pénzügyi kiadások növelése előre lendíti a termelést, vagy csak növeli az inflációt?" "Az európai gazdaság zuhanása okozhatja-e az amerikai gazdaság lassulását?" A makroökonómiának több ideje van, ugyanis az egész gazdaság irányát jósolja meg illetve együtt dolgozik a médiával, cégekkel, a kongresszussal és a Nemzeti Bankkal, de kevesebb, mint fele a közgazdászoknak foglalkozik vele. Egy másik oldala a gazdaságnak más kérdésekre keresi a választ. "Hány dolgozót kell felvennünk, hogy a profitot maximalizáljuk?" "Ha a fő konkurenciánk májusban dobja piacra az új termékét, nekünk melyik a legjobb időpont a sajátunk elindítására?" és "Melyik a legjobb mód a klímaváltozás ellen; benzinadó, vagy az üzemanyag hatásfokának növelése?" Ezek mind a mikroökonómiába tartoznak. Nem a GDP megjósolásáról, vagy a munkanélküliség megméréséről, hanem azonnali kérdések megválaszolását jelenti a közgazdászoknak. Emellet ha nem tudod mi a GDP, vagy mi a magas vagy alacsony munkanélküliségi ráta, ne aggódj, eljutunk majd odáig. Tehát a makro- és a mikro-közgazdászok két különböző csoport, amik különböző kérdéseket tesznek fel egy halmaz alá tartoznak. Ha gazdaságtan biológia lenne, a makroökonómia az ökológia lenne, miközben a mikroökonómia a sejtbiológia. Ha a gazdaságtan fizika lenne, a makró a kozmológia és relativitás lenne, miközben a mikroökonómia a newtoni elméletek. Köszönjük, Gondolatbuborék! Stan, mindig is ki akartam ezt mondani. Most már kihúzhatom a bakancslistámról. A következő "megnyitni egy napod a new york-i értéktőzsdén","szkanderezés Ben Bernanke-vel" és "úszni egy nagy pénzmedencében, mint Dagobert bácsi" Adriene: Nyilvánvalóan átsiklottunk a részletek felett, de megígérjük, hogy mindenre sort kerítünk a következő 40 hétben a kereslet és kínálattól a monetáris politikáig. Kivéve talán a nagy pénzmedencét. Nem tudjuk megígérni, hogy a gazdaságtan ismerete elhozza neked a jólétet, de megígérhetjük, hogy a gazdaságtan tanulása kinyitja majd az elmédet és egy jobban informált döntéshozóvá tesz majd. És ez mindannyiunkat jobbá tesz. Köszönjük szépen, hogy csatlakoztál. Következő héten találkozunk. Mr. Clifford: Köszönjük, hogy nézed a Crashcours gazdaságtant. Létrejötte ezeknek a nagyszerű embereknek köszönhető. Azért dolgoznak a műsoron, mert pénzügyi és magától értetődő hasznuk származik belőle, amik többek, mint az lehetőség-költség. Hogy ha segíteni szeretnéd őket a pénzügyeikben, látogasd meg a Patreont. Ezen a platformon önkéntesen beiratkozhatsz, ahol akármennyit fizethetsz havonta, hogy a CrashCourse-t ingyenes legyen mindenkinek, mindig. Köszönjük a figyelned. DFTBA.