Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ne kérj engedélyt a film lemásolására. Bárki aki nem osztja meg ezt a filmet
vagy meggátolja azt az ki lesz közösítve. Ez a film minden eszközzel megosztható.
Megkérjük a közönséget, hogy továbbra is támogassák az ilyen tevékenységeket
és értesítsék a film stábját az építő észrevételeikkel. Köszönjük.
Lopd el ezt a filmet
Jó vagy rossz dolog,
sokkal nehezebb, talán
lehetetlen egyedi dobozokba
rakni az információkat és így eladni őket?
A legegyszerűbb válasz ami Hollywood-ból
és a kiadóktól jön, az az, hogy ez katasztrófa.
Ez nem egy film a kalózkodásról.
A zeneipar megőrült.
A filmipar megőrült.
Az üzletemberek nem tudják mit gondoljanak.
Ez nem egy film a fájl megosztásról.
Sok pénzt beleöltek
azoknak a filmeknek és zenéknek az elkészítésébe.
Szóval vissza akarnak valamit kapni belőle,
de az a mód ahogy megpróbálják megakadályozni a másolást
egyértelműen nem működik.
Ez a film megmutatja azokat a változásokat,
amik a médiák elkészítésében,
elosztásában és fogyasztásában történtek.
Napster óta a zeneipar megpróbálja megölni a fájlmegosztást.
A Napster egy hatalmas globális közösség volt, amivel mindenki elérhette
a világ legnagyobb zenei könyvtárát. És vajon mit tettek?
Utánajártak és leállították.
Napster, Aimster, Audiogalaxy,
Grokster, IMash, Kazaa.
Ezek a cégeket mind beperelték.
Végül lényegében a szórakoztatóipar sikeresen
kiűzte ezeket a technológiákat a fő kereskedelemből.
Majd az ipar beperelte az embereket, emberek százait,
majd ezreit, jelenleg emberek tízezreit
engedély nélkül zeneletöltésért.
A létező lejátszók olyan dolgokat
próbálnak csinálni, amik majd
visszatekintve barbár dolognak fognak tűnni.
Ha a kulturális anyagok,
(zene, film) elosztásáról beszélünk,
nos hosszú története van annak,
hogy a hatalmon lévő iparág
ellenáll akármilyen új technológia bevezetésének.
A 70-es években a kábeltévét
kalóz médiumnak tekintették.
Minden tévétársaság úgy érezte, hogy a műsorokat
kábeleken át továbbítani az emberek házához
az egyszerűen kalózkodás.
A videófelvevőt nagyon
ellenezte Hollywood.
Azok filmstúdiók azonnal pereket indítottak amelyek úgy érezték,
valójában ki is mondták, hogy a videó azt jelenti az amerikai filmiparnak
mint a "bostoni fojtogató" egy magányos nőnek.
Az új technológiák új értékesítési csatornákat jelentettek
Hollywoodnak és a kiadóknak, de néhány nem tervezett
lehetőséget is megnyitottak a fogyasztók előtt.
A kottás emberek elutasították a felvételeket.
Az első mp3 lejátszó amit a Diamond-Rio, egy kezdő cég készített
jóval az iPod előtt, azonnal egy perrel találta szembe magát.
A P2P technológia lehetőségei
arra késztették a szórakoztatóipart,
hogy példátlan módon reagáljanak.
Hagyományosan a szerzői jogi szabálysértések
csak polgári ügyek voltak.
Ha a szerzői jog tulajdonosa elkapott, hogy valami rosszat csinálsz
akkor beperelhetett és arra kényszeríthetett, hogy fizess.
A büntetőjogi felelősségnek meg van az a lehetősége, hogy bepereljenek,
bebörtönözzenek kereskedelmi kalózkodás vádjával,
olyan esetekben ahol valaki csinál 500 másolatot
és az utcán árulja azokat, az eredeti példány vetélytársaként.
Az utóbbi években a szerzői jog tulajdonosok
nem elégedtek meg ennyivel.
Nézzétek a DVD-imet!
Akartak egy büntetőjogi eszközt
azok ellen akik nem kereskedelmi tevékenységet folytatnak.
Engedjenek el!
Vegyék le rólam a kezüket!
Mit képzelnek mit csinálnak? Nem csinálok semmi rosszat!
Azonnal engedjenek el! Engedjenek el!
Esküszöm, hogy ártatlan vagyok. Kérem engedjenek el...
Felismertük és tudjuk, hogy soha nem fogjuk megállítani a kalózkodást.
Soha. De meg kell próbálnunk
olyan keményen és kitartóan amennyire csak lehetséges.
És tudatnunk kell az emberekkel, hogy vannak következmények,
ha elkapják őket.
Mi a céljuk azzal, hogy pár embert beperelnek?
Olyan keményen megbüntetni őket,
hogy sok más embert megfélemlítsenek.
Ez valójában olyan mint mikor azért, hogy megfélemlítsenek egy falut
levágják pár falusi fejét, lándzsákra tűzik őket azért,
hogy figyelmeztessék a többieket.
Az az igazság, hogy a DVD-k tulajdonlásának a joga
egy új tömegpusztító fegyver,
elsősorban azért mert egy 50 milliárd dolláros film reprodukálható
szó szerint 10, 15 centből.
Van egy fantasztikus idézet Mark Ghetty-től,
aki a Ghetty Images tulajdonosa,
ami egy hatalmas közösségi kép adatbázis, és ő az egyik legnagyobb
intellektuális tulajdonos a világon.
Egyszer azt mondta, hogy az intellektuális tulajdon a XXI. század olaja.
Ez egy fantasztikus megállapítás, amit egy szóba össze lehet sűríteni
ami a háború.
Hadat üzent azzal, hogy azt mondta, hogy harcolni fogunk ezekért a dolgokért,
képek, elképzelések, írásos gondolatok,
találmányok elképzelt jogáért,
ugyanúgy ahogy a természeti erőforrásokért harcolunk.
Hadat üzent.
Ez egy furcsa háború. Én komolyan venném,
de ez nevetséges és ugyanakkor komoly is.
Nem ez az első háború
amit az információ gyártásáért, másolásáért és
elosztásáért vívnak.
Az emberek úgy szoktak erre a korra,
a digitális időszakra gondolni mint egy példa nélküli esetre.
Azt tisztáznunk kell, hogy ne
úgy tekintsünk erre mint egy példátlan esetre, valójában ezek a dolgok
már megtörténtek a múltban, csak most gyorsabban zajlanak az események.
A nyomtatás feltalálása előtti Európában az 1500-as években
az információ félelmetes dolog volt és könnyen lehetett kontrollálni.
Évezredekig az írástudók lényegében kiválogatták azokat,
hogy kik kapják meg a tudás és
továbbításának képességét, mind időben mind térben.
Ez egy hiánygazdaság,
ahol olyanokkal üzletelsz
akik ki vannak éhezve a könyvekre.
Vannak olyan XVI. századi képek
amiken a könyvek le vannak láncolva
és fegyveres őrök őrzik,
egy megerősített ajtónál,
azért mert nagyon veszélyes volt azoknak akik hozzáfértek.
A nyomtatás megjelenése meghozta az információbőséget
az eszmék ellenőrizhetőségét veszélyeztetve.
Daniel Defoe elmesélte,
hogy mikor Guttenberg társa Johann Fust a XV. században
megérkezett Párizsba egy szekérnyi nyomtatott bibliával,
és miután átnézték a párizsiak és észrevették,
hogy mindegyik ugyanolyan
boszorkánysággal vádolták.
Ezt az új kommunikációs technológiát, ami megváltoztatott mindent,
az ördög gonosz művének tekintették.
Európa összes államába
egyértelműsítette azt,
ahogy csak tudják irányítani fogják az információáramlást.
A nyomdászok voltak azok
akiket levadásztak, ha tiltott
írást nyomtattak ki.
Jobban üldözték a szerzőket mint hinnénk,
de igazából a nyomdászok szenvedték a legtöbbet.
Ahogy a nyomtatás technológiája elterjedt Európában és Amerikában
világossá vált annak fontos társadalmi szerepe.
A nyomtatás
összefonódott a lázadással és a felszabadulással.
Virginia kormányzója, Berkeley kormányzó
azt írta az angliai feletteseinek a XVII. században, hogy:
"Hála Istennek, hogy Virginiában nincs nyomda,
és addig nem is lesz amíg én vagyok a kormányzó."
Így reagált az angol polgárháborúban megjelenő röpiratokra, amiket
papír töltényeknek neveztek abban az időben.
A cenzúra alapvetően
a XVIII. századi Franciaországban
az előjogot biztosított.
Ha egy kiadó megszerezte egy bizonyos írás kiadásának jogát, akkor a többiek
nem adhatták ki, tehát előjoga volt.
Ez egy centralizált
kormányzati igazgatása volt
a könyvkereskedelemnek, ahol a cenzúrát
és bizonyos kiadók monopól helyzetbe juttatását használták.
Csak azok a könyvek
jutottak el a társadalomhoz
amik engedélyezve voltak, az ezt az állam irányította
amit a király vagy a herceg irányított.
Ez egy nagyon bonyolult cenzúra rendszer volt,
ráadásul csak a párizsi könyvkereskedő céh
állíthatott elő könyveket.
Ezeknek rendőri hatalmuk volt. Aztán maga a rendőrség
specializált nyomozókat a könyvkereskedelemre.
Szóval ezeket összegezve az állam nagyon keményen
igyekezett irányítani a nyomtatott termékeket.
Ez az apparátus nem csak, hogy képtelen volt megakadályozni
a forradalmi eszmék terjedését, de maga a létezése inspirálta
egy új, párhuzamos, kalóz elosztórendszer létrehozását.
Világos, hogy a XVIII. században
az írott szó hatalma mindenhova kiterjedt.
A nyomdák kinyomtatták a híreket.
Ezek a nyomdák körülvették Franciaországot,
és az általuk gyártott könyvek sokaságát
átcsempészték a francia határon,
majd a királyság minden pontjára eljuttatta ezeket a földalatti hálózat.
Tudok olyanról, hogy egy holland
nyomdász megnézte a tiltott könyvek listáját
és azokkal reklámozta magát,
mert tudta, hogy azokra nagy a kereslet.
A kalózoknak voltak ügynökeik Párizsban és mindenütt
akik elküldték azoknak a könyveknek a
listáját amiről úgy gondolták jól fognak fogyni.
Amit a kalózok szisztematikusan csináltak, az a kort megelőző
piackutatás volt.
Én szó szerint ilyen levelek százait vagy ezreit láttam.
Figyelték a piacot. Tudni akarták, hogy mire van igény.
A központi kiadók reakciója természetesen
nagyon ellenséges volt. Sok levelüket olvastam.
Tele voltak olyan kifejezésekkel mint, martalóc, kalóz és
"erkölcs és szégyen nélküliek" stb. Valójában, sok kalóz
megbecsült polgár volt Lausanne-ban, Genfben vagy Amszterdamban,
akik úgy gondolták, hogy csak üzletelnek.
Végül is nem volt
nemzetközi szerzői jogi törvény és ők csak kielégítették az igényeket.
A nyomdászoknál majdnem teljesen lyukas volt a fal,
hogy ha felforgató anyagot nyomtattak
gyorsan el tudják dugni a nyomtatványokat.
Tutajokon úsztatták le a következő városig,
hogy ha összetűzésbe keveredtek a hatóságokkal. Nagyon mobilisak voltak.
Valójában a két rendszer harcban állt egymással.
És ennek a Franciaországon kívüli rendszernek
fontos szerepe volt a Felvilágosodásban.
Nem ez az új médiarendszer nem csak terjesztette a felvilágosodást,
hanem (nem szoktam ezt a szót használni)
"előkészítette" a forradalmat is.
Bírálta a régi rezsim hatalmát. A közvéleménynek
döntő szerepe volt a kormány bukásának 1787-1788-ben.
Párizsban a Bastille volt a kalózok börtöne.
De a forradalmat megelőző években a hatóságok már nem próbálták
bebörtönözni a kalózokat. Az eszmék és információk áramlása
már túl erős volt ahhoz, hogy megállítsák.
Szerintem ezt a drámai változást komolyan befolyásolta
a nyomtatás forradalma. Hirtelen
új olvasóközönség jelent meg, egy neveletlen olvasóközönség
akik nem követték olvasás ugyanazon normáit amik
a múltban a tudáshoz kötődtek.
Ez egy drámai változás volt.
A másolatok iránti igényt nem tudta
kielégíteni az akkori technológia.
Így alakult ki egy kultúra.
Természetesen a megváltoztatta, hogy mit tudunk lemásolni,
milyen gyorsan és hogy miképp tudjuk megosztani.
Mi történt mikor feltalálták
a másoló mechanizmust feltalálták?
Meg lehetett szerezni a nyomtatványokat vagy a bittorrentet.
Ez alakította az emberek szokásait.
Teljesen új ötleteket adott az embereknek arról,
hogy miképp dolgozzanak,
hogy működjenek együtt, hogy osszák meg egymással
az életükkel kapcsolatos dolgokat.
Egy diktatórikus politikai rendszer sem tudja
teljesen megakadályozni az információ terjedését.
Egy új közegben alkalmazkodik az ember a körülményekhez,
és gyakran sokkal hatékonyabbá válik az elnyomás miatt.
Miért kéne a másolási képességünk növekedését
a szociális változással összefüggésbe hozni?
Mert a kommunikáció, amit alapvetően csinálunk a világban
önmagában is egy másolási tevékenység.
Az egyetlen technika amit magunkkal hoztunk az a másolás.
A megosztás, bizonyos értelemben a létünk alapja.
A kommunikáció, szükségünk van rá,
hogy beszéljünk valakivel, ami egy megosztási tevékenység.
Meghallgatni valakit az egy megosztási tevékenység.
Miért osztjuk meg a kultúránkat? Miért osztjuk meg a nyelvünket?
Mert másoljuk egymást. Így tanulunk meg beszélni.
Így tanulnak a babák. Így kerül
egy új dolog a társadalomba és így terjed el.
Alapvetően az tart össze minket amit egymásról másolunk.
Mikor a szavaink voltak a kommunikációnk egyedüli eszközei,
messzire kellett utaznunk, hogy azokat eljuttassuk másokhoz.
Később, elkezdtünk írásos formában kommunikálni.
Írástudók sokasága osztotta meg az elképzeléseit.
Olyan erős a vágyunk a kommunikációra,
hogy mindig továbbfejlesztjük az eszközeinket,
hogy kitágítsuk a határainkat.
Aztán mikor túlhaladjuk ezeket akkor új technológiákat alkotunk,
lemásoljuk ötleteinket, korábban elképzelhetetlen hatékonysággal.
Ha kommunikáló lények vagyunk és a kommunikáció másolás
mi történne ha egy végtelen másológéppé alakítanánk magunkat?
1957-ben a Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot.
Erre válaszul a amerikai kormány hatalmas pénzeket engedélyezett
tudományra és technikára, amit az új Fejlett Kutatási Projektek
Ügynöksége (ARPA) felügyelt.
Az ARPA fejlesztette ki Joseph Licklider számítógép tudós
jövőbenéző elképzeléseit,
amikben megjelent a számítógépes hálózatok fogalma.
Nehéz volt adatokat megosztani.
A nyomtatott sajtó
természetesen nagy lépés volt az információ megosztásában.
De hosszú ideje szükségünk van valamilyen
jobb dologra amivel megosztjuk és átvisszük az információt.
A papírra nyomtatás problémás mert
elosztásához a papírt kell eljuttatni mindenhova
és a sok papír nagy helyet foglal és nehéz és drága a szállítása.
Az ARPA hálózatát arra tervezték, hogy a tudósok megosszák számítógépeiket
azért, hogy növeljék a képességeiket. Hogy ez az elképzelés működjön,
az ARPA hálózatának lehetővé kellett tennie minden gépnek, hogy lemásolja
és továbbítsa az információt amit bármelyik másik küldött.
Egy olyan hálózat amiben egyenlően vannak elosztva a források változás volt
azokhoz a régi közösségi kommunikációs rendszerekhez képest
amikben az üzeneteket egy központi egység sugározta szét
vagy hierarchikusak voltak. Ennél nem volt központ
és egyik gép sem volt fontosabb a másiknál.
Bárki csatlakozhatott a hálózathoz aki elfogadta
a szabályokat vagy protokollokat amikkel működött.
A 60-as évektől kezdve egyre inkább
a csomagkapcsolásos hálózatokon
történik a hang és adat kommunikációnk
nagy része.
A nyugati világ átalakult a mereven termelő "Fordizmus"
rendszerből egy változékony munkával,
takarékos termeléssel és azonnali kiszállítással jellemezhető rendszerré.
Egy centralizált, jól működő gazdaságnak
olyan kommunikációs rendszerre van szüksége mint ez.
A 70-es években nem építettünk
hierarchikus hálózatokat.
Minden számítógép
több millió dolláros
masina volta és egyenrangú felekként kapcsolódtak egymáshoz.
Az egyik legfontosabb jellegzetessége az internetnek az,
hogy rendkívül decentralizált
és az interneten lévő szolgáltatásokat
másik felhasználók találták ki és működtetik.
A hálózat úgy lett megépítve,
hogy mindenki maga
irányítja a kommunikációját.
Az internetben bízva a társadalom azokat a gépekre helyezte
a középpontba amelyikek elsődleges funkciója az információ
lemásolása és szétosztása volt.
A hálózatoknak amiket manapság használunk
velejáró funkciójuk,
hogy az adatokat tárolják, másolják,
általában ideiglenesen és nagyon gyorsan, milliszekundumok,
mikroszekundumok alatt,
olyan speciális készülékek mint switch-ek, router-ek, hub-ok stb.
Ez az egész egy szempillantás alatt történik. Így működik a hálózat.
Az ARPA mérnökei megalkották egy hatalmas mester nélküli
másológép tervrajzát,
ami fantasztikusan növekedett a mai internetig.
Az egész területen valamilyen
típusú információ átvitel zajlik.
Például a helyi tanácsnak, itt Tower Hamlets
és Hackney határán, forgalomfigyelő és biztonsági kamerái vannak,
amik vezeték nélküli hálózaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
A környezet egyre szennyezettebb és zajosabb.
Minden egyes csomag a keresztülrepül a vezeték nélküli hálózatok tömegén,
az interneten keresztül, eltárolásra kerül a memóriában és újraküldik.
Más szavakkal,
a hálózat egyik részét átmásolják a másik részre.
A közvetlen környezetünk, a lakhelyünk annyira
nagy, hogy többé nem lehet az információt könnyedén
megfékezni, nem lehet megállítani vagy cenzúrázni vagy leállítani
azt adást ami egyszer már kikerült. Ez olyan mint mikor a víz átfolyik a kezeiden.
Mint megpróbálni megállítani egy gátszakadást.
Most azt kéne mondanom,
hogy feltehetőleg a közelünkben levő vezeték nélküli
mikrohullámú adások némelyike ebben a pillanatban is
megsért néhány szerzői jogot.
A hiány lehetetlensége valaki elméjében.
Megpróbáljuk
a modern felfogást
és az összes nemzetközi törvényt
arra használni, hogy profitot csináljunk
az emberiség szűkmarkúságából.
Az egyik fő csatatér
a jogban, hogy a mai technikánál
mennyire lehetséges elzárni az emberektől
az információkat, a tudást és a kulturális javakat.
Mennyire lehet elzárni egy bitet, ha te rendelkezel
a kultúráról és azt mondod, hogy az egy tárolóban van
ahol fizetned kell a belépésért.
Két nyúl ült a mezőn, a dolgukkal törődve.
"Építek egy kerítést köréjük" gondolta a férfi aki odament.
"És akkor az enyéim lesznek..."
Ha körülveszel valamit kerítéssel akkor tulajdont hozol létre,
el tudsz zárni valamit, ha körbeveszed.
Amerika nyugati részén szabad volt a föld
mindenki számára, mert túl drága volt szögesdróttal körülvenni,
amivel magántulajdonná lehetett volna változtatni.
A kultúra ezekből a dobozokból ered.
A közeg irányítása,
természetes módon a létének
a folyamatából ered.
Árcédulákat rakott rájuk és várta a vásárlókat...
Van egy könyv,
felvétel,
film amit
magadnál tartasz és nem adod oda senkinek,
vagy odaadod nekik.
és kiépítesz egy fizetési rendszert
hogy megkaphatja valaki azt az információ egységet
vagy nem. És az egész
szerzői jog erre épül.
Egy gyerek érkezett az anyjával és megkérdezte, hogy kaphatna-e egyet
"Jövő héten", mondta az anyja, "ha jó leszel."
A következő hétre a ketrec tele volt nyúllal.
"Mivel ilyen sok nyula van" mondta az anya
"elgondolkodhatna, hogy lejjebb vigye az árakat"
"Nem" mondta a férfi. "Ezek az én nyulaim és az én áraim."
Amik a magántulajdonok szoktak lenni, (zene, film)
most már nagyon könnyen átjuttathatóak a korlátokon.
Megvan az a lehetőségünk, hogy olcsón
másolatokat készítsünk és továbbítsuk ezeket.
Ha egy másolat kikerül az internetre
akkor az nagyon gyorsan elérhetővé válik mindenki számára.
Napról napra a férfi ott állt és dühödten védte a nyulait.
De a nyulak szaporodtak, és egyre nehezebb lett mindegyikre árat tenni.
"Ez biztosan nem rossz dolog" gondolta a lány "ha ilyen sok van."
És elvett egyet magának.
Valaki mindig meg fog próbálni mesterséges gátakat,
technikai gátakat csinálni,
amik megakadályozzák a fájlok, zenék stb. megosztását.
De, hogy lehet falat vagy korlátot állítani
az alapvető megosztási vágy ellen?
Szerintem a kalózkodás elleni háború szociális okok miatt bukik el.
Az emberek szeretnek kommunikálni.
Az emberek szeretnek dolgokat megosztani.
Szeretnek átalakítani dolgokat
és a technológia megkönnyíti ezeket. Ezt nem lehet megakadályozni.
Az irányítás elvesztése
A fiatal generáció csak lemásolja a cuccokat
az internetről. Így nőnek fel.
A Napster-rel kezdték ahol ingyen
megkapták a zenét. Eszükbe sem jut,
hogy fizessenek érte.
Fizetnek a ruhákért. Azért fizetnek amit meg tudnak érinteni.
Szellemi tulajdon - Mi a fene az?
Egész életemben nem vettem zenét.
Nem hisszük, hogy illegális mert mindenki ezt csinálja.
Igazából nem lehet azért hibáztatni minket,
hogy letöltünk valamit ami már fenn van az interneten.
Az emberek szerint ez legális
mert olyan mint a másolás, csak szerzői jog meg ilyenek nélkül.
Ha ez bűn akkor miért kerül föl oda?
Bármelyik p2p rendszert használod,
az eredeti Napster-t vagy a Gnutella-t vagy a bittorrent-et,
a lényeg az, hogy arra használod az internet kommunikációt
amire az tervezve lett,
tartalmak szolgáltatására és fogadására.
Különösen a Napster per után
bukkantak fel a jóval decentralizáltabb
fájlmegosztó szolgáltatások.
A programok amiket az emberek a gépeiken futtathattak
tette őket a hálózat részévé, mesterlista
vagy mesterkoordináció nélkül.
Ez azt jelenti, hogy fájlmegosztás ellen harcoló szórakoztatóipar
az internet alap felépítése ellen harcol.
Az internet vagy az internethez használt eszközeink
némi átalakításával és áttervezésével, nem tud mit kezdeni Hollywood vagy
Washington vagy Brüsszel vagy Genf.
Milliónyi pici darabra szakították a Napster-t,
amik elterjedtek a számítógépek között
mindenhol a világon és ha most
le akarják állítani, akkor le kell nyomozni az összeset
és ki kell kapcsolni. És ezt egyszerűen nem tudják megtenni.
Minden hónapban leveleket küldtek, hogy megpróbáljanak
kikapcsolni párat, de nem működött. Egyszerűen túl sok van.
Most már nem férnek bele a zsákba.
Majd egyszer annyira elosztott lesz, hogy reménytelenné válik.
Örökké perelheted az embereket. Beperelhetsz egy rakás
főiskola, egyetemi diákot az USA-ban,
beperelheted a Napster befektetőit és a Napster-t. Beperelheted a céget
amelyik a Kazaa-t készítette, de ezek igazából nem kapcsolnak le semmit.
Felismertük és már tudjuk, hogy soha nem állítjuk meg a kalózkodást.
Kazaa elvesztett egy nagy ügyet az USA legfelső bíróságán.
A Kazaa és a Grokster és egy csomó másik cég.
Tehát azok a cégek már nem működnek. De a hálózat még mindig működik,
más szavakkal, az interfészek még mindig
sok millió gépre fel vannak telepítve és használják őket.
Soha nem szűnik meg a kalózkodás.
A zeneipar le akarja állítani a fájlmegosztást,
de nincs olyan központi gép amit kimennek és leállítanak.
Minden kábel végéhez ki kell menniük.
El kell vágniuk az összes kábelt a világon.
Mikor a Pirate Bay-t tavaly
leállították, a razzia alatt
az Amsterdam Information Exchange, AM6,
Európában az internetforgalom
pár óráig tartó
35%-os visszaesését jelentette.
A fájlokat megosztják. Nincs visszaút.
Ahhoz, hogy leállítsák a bittorentet
le kéne foglalni mindenki merevlemezét.
A fájlok kint vannak. Letöltik őket.
Lent vannak, nem fönt. Mind lent van.
Soha, soha, soha.
Senki sem mondhatja azt, hogy: Állítsák le a fájlmegosztást.
Az internet nem így működik.
A mise vége
Képekkel vagyunk körülvéve.
Minden nap, mindenhol. Nem lehet ezzel mit kezdeni.
De az a gond ezekkel a képekkel, hogy nem a tiétek.
Az emberek életét meghatározzák azok a képek amikhez semmilyen
joguk sincs, és ez azt kell mondjam, hogy ez szerencsétlen helyzet.
Itt van ez a munkám, amit az emberek elérhetetlen
nők sorozatának írnak le, de valójában
ez elérhetetlen képek sorozata.
A mozi legutóbbi feladata,
hogy megbizonyosodjon róla, hogy a képeket nem látják.
Ezért van a DRM (másolásvédelem), jog kezelés,
régió kódolás, meg az összes ilyesmi, bár egy képet látnak
ami egy dolgot mond: ez nem a ti képetek
hanem az ő képük.
Nem a te dolgod. Ne másold. Ne módosítsd.
Csak felejtsd el. Nem mondhatod azt, hogy: ez csak egy film.
Ez a valóság. A magántulajdonok nagyon speciális valósága.
Rádió. Tévé. Újságok. Film. Mindegyiknél nagyon
világos a különbség az alkotó és a fogyasztó között.
És ez egy nagyon statikus elgondolás.
Van egy technológia ami lehetővé teszi nekem, hogy veled kommunikáljak.
De ez nem egy igazi párbeszéd mint amire gondolsz.
Ha van egy rádióadód vagy tévéadód
vagy egy nyomdád,
akkor a nézeteidet nagyon nagy számú
emberhez juttathatod el egész alacsony áron,
de a társadalomnak csak kis százaléka teheti ezt meg.
Az anyagokat profi reklám producerek készítik,
ők irányítják az élményeket és a helyi egyének passzív
fogadó végén vannak a kulturális társalgásnak.
John Wayne vagyok.
Sok mindenben hiszünk de én John Wayne vagyok.
Ha meg akarod változtatni tévéadó hálózat működését,
sok szerencsét hozzá.
A részvényesek többségét meg kell győznöd, hogy értsenek veled egyet,
vagy ki kell cserélned néhány nagyon
drága eszközt.
A világon ahol szükség van a szétosztásra
ott őrök is vannak akik ennek az útjába állnak.
Tudom, hogy minden szinten vannak őrök,
a gyártásnál, a befektetésnél, a bemutatásnál.
Folyamatosan baszogathatnak amíg érdekelt vagyok.
Meg kéne győzöd a hálózat jogászát vagy a tévé vagy rádió
adó jogászát arról, hogy amit csinálsz az legális
és tiszta és megkaptad a szükséges engedélyeket,
és biztosítást szereztél,
hogy bekerülhess a tömegmédia csatornáihoz.
Azoknak az embereknek a száma akik
aktívan tudnának beszélni viszonylag kicsi,
és ők a két meglévő modellünk szerint cselekednek,
vagy egy iparos időszakban összegyűjtik a szükséges tőkét,
hogy akármit előadhassanak vagy a piac
reklámokon fog alapulni.
Ezzel a kérdéssel nézünk szembe manapság.
Ha a megosztás elleni harc már elveszett, és a média többé nem árucikk
akkor miképp fog megváltozni a társadalom?
Azoknak akiknek az engedélyükre volt szükség ellenzik ezt az átalakulást,
mivel az irányítás jó dolog ha meg tudod szerezni.
Az irányítása
egy mű elkészítésének most bárki számára elérhető.
Olyan nagy változásokat kéne várnunk mint a nyomtatott sajtóban?
Rengeteg olyan ember van a földön akik most is
a legrosszabb szappanoperákat nézik, és én nem tudom megmenteni őket.
Nagyon keményen próbáltam, de nem tudom megmenteni őket.
De szükségünk van rá,
hogy megmentsenek? Lesz majd egy olyan tömegtermelő,
tömegirányító média amitől meg kell védeni minket?
Ez a jövő - és ez nem érinti a banki egyenlegedet.
A zene nem a fonográffal kezdődött
és nem a p2p hálózatokkal ér véget.
A világon mindenhol az emberek szerzői jogok nélkül alkotnak.
A londoni grime színtér az egyik példa.
Figyelj!
Nem tudok vele mit kezdeni, hogy idősebb vagy, ez a srác laza,
adj tíz évet és esküszöm, hogy sokkal ismertebb leszek mint te.
Szóval maradj nyugton és ne próbáld azt mondani, hogy te vagy az idősebb.
Lehet, hogy ribanc vagy, vagy vannak zenéid, felvételeid, promóid meg minden
de ne próbáld azt mondani nekem, hogy én nem nyomom.
A filmipar pánikol és a zeneipar is,
hogy az emberek valójában elkezdtek alkotni
és a fájlmegosztó hálózatok, a fájlmegosztó technika
lehetővé teszi nekik, hogy bemutassák.
Lazábban és jobban csinálom mint a legtöbb idős.
Bármelyik fiatalt elintézem aki fenyeget.
Hülye vagy te barom, soha nem fogod lenyomni ezt a srácot,
ez a srác lazább mint te voltál ebben a korba...
Ne szórakozz! Miért nem látod, hogy vége a játéknak?
Hat éve vége a játéknak, mióta harcos vagyok a téren.
Nagyon érzelgősek voltak azok a napok de most minden lazább,
most mindenhonnan ez árad, mixekből, promókból
mindenből. Ki lenne a kedvenc MC-d, én 16 ként megírom,
hogy úgy nézzen ki...
Az emberek a szerzők halála miatt siránkoznak
de amit most látunk az sokkal tovább megy.
A korábbi fogyasztókból lesznek az alkotók,
és ez egy új gazdasági modellt vetít előre.
Miért? Mert meg fogom mutatni, hogy gyors vagyok. Meg fogom mutatni,
mint ahogy bandádat lenyomja az én bandám
valódi show-ban. Mit fogsz te mutatni?
Az embered fizetni fog nekem.
Nem teszek kevesebbet, érzem a ritmust és lenyomom a show-t.
Nem annyira az a tény, hogy a Baljós árnyakat
500-szor, 600-szar vagy akárhányszor letöltötték,
természetesen van egy képzelt gazdasági veszteség,
de az igazi csata vagy az igazi veszély
abban van, hogy megváltozik a felfogásunk,
és úgy gondoljuk, hogy mi is lehetünk alkotók nem csak fogyasztók.
Ez olyan mint egy teljes hálózat.
Valamit kiadok és hagyom, hogy letöltsék és
le tudják tölteni, azt csinálnak amit akarnak. Csinálok egy blogot,
hogy a DJ-ék ezt bárhol lejátszathatjátok.
Itt van ez a brooklyni srác, most
remixelte, ez teljesen különbözik attól ahogy én gondoltam de
de ő csak egy brooklyni srác és tisztelem, hogy visszajött
és azt mondta, hogy megcsinálja a mixalbumát.
Az egyik dolog ami borzasztóan izgat az emberek számára
megszerezhető anyagok szaporodásával kapcsolatban
az hogy új szerzők millióit jelenhetnek meg.
Az internetnek és a digitális technológiának köszönhetően
az őrök tényleg eltűntek.
Az emberek sokkal többet kaphatnak meg a kultúrkörnyezetükből,
felhasználhatják, összerakhatják a szerzett anyagokat
a saját elképzeléseikkel, saját kutatásaikkal,
a saját kommunikációjukat megalkotva, a kommunikációjuk során
inkább együtt dolgoznak mint, hogy korlátolt létező szervezetekben
bízzanak vagy olyan anyagokat használjanak amiket
a nélkül a kérdés nélkül nem használhatnak fel, hogy:
Kérem, használhatnám ezt? Alkothatok?
Sample-ben kifejezve nem túl sok
ember van aki sample-ket készít.
Most beraktam pár dolgot
a fruit sicer-be, így különböző
billentyűhöz a sample különböző részei tartoznak. Ez valami török szar,
azt sem tudom kié, olyan mint néhány véletlenszerű sample.
Nagyrészt hangszeres dolgokat csinálok. Csináltam egy eszközt
egy rakás MC-nek.
Jó dolog, hogy az emberek elég
pofátlanok ahhoz, hogy felhasználják mások zenéjét
és felvételét, hogy kijjebb tolják a határaikat.
Lehet, hogy most elvisztek de októberre szabadulok.
Én szétbaszom. Vége van, elfoglalom ezt a helyet.
Hogy akartok lelassítani? Vége van bohóc.
A hadarásom végigsöpör a városon. Ti niggerek nem tudtok baszakodni
a dumámmal. Visszakapcsolom. Dj hozd vissza.
Néha észreveszed, hogy valamelyik nagy előadó a te cuccodra freestyle-ozik,
valahogy odakerülnek a CD-id és te még csak nem is tudod.
Olyan világban élünk amiben
az abszolút információbőség
sokunk számára mindennapos dolog és van egy bizonyos
attitűdünk, hogy a tulajdonként kezeljük az információt.
Ez olyan mint mikor azt hallod,
hogy a megosztás a vérünkben van, így az az igyekezet,
hogy erővel megtartsák árucikként a tudást és a kreativitást
találkozni fog a mi erős vágyunkkal,
hogy megosszunk, másoljunk és együttműködjünk.
Srá***, ha a zenémet
a saját zenétekhez használjátok fel,
az egy jó dolog, és nekem az is tetszik.
Azt akarom, hogy csináljátok. Ha csináltam egy régi számot
vegyetek ki belőle egy darabot, rakjatok rá valamit és csináljatok zenét.
Csináljatok nagy dolgot. Ha meg tudjátok tenni, tegyétek.
Mikor eredeti anyagokat átlagos emberek kezébe adunk
nagyon-nagyon érdekes dolgok történhetnek.
Én nem vagyok zenész, én csak azt tudom, hogy hangzanak jól a dolgok.
Azt akarom, hogy az emberek ráébredjenek az értékeikre.
Ébredjenek rá,
hogy ők a munkáik mesterei. Csinálnak valamit,
meg tudják osztani. Ha valaki más csinál valamit
akkor ahhoz hozzá lehet járulni,
lehet segíteni, meg lehet szerezni és használni lehet.
Így kéne működnie a dolognak.
Ez az elme terrorizmusa, hogy fenntartanak egy olyan fogalmat
mint a szellemi tulajdon. Ez terrorizmus ami
a lehető legnagyobb
brutális elnyomás ötletén alapul.
Ha mindent a felhasználók alkotnak akkor az azt is jelenti,
hogy neked valamit alkotnod kell, hogy tagja legyél a közösségnek.
Szerintem az egyik dolog ami ki fog ebből jönni az egy olyan kultúra
ahol azért alkotnak meg valamit mert törődnek vele
és nem azért mert azt remélik, hogy más emberek meg fogják venni.
Szóval azt fogjuk látni, hogy a dolgokat az emberek maguknak fogják alkotni.
Nem hiszem, hogy ismerek olyan embert aki csak hallgatja és nem próbál meg
valamilyen úton alkotni valamit.
Ezek a dolgok teljesen váratlanul érték a szerzői jog ipart,
és megpróbálnak harcolni ellene mert nem képesek elfogadni,
hogy az új generáció része a médiának.
Abszolút őslakosai a médiának.
És nincsenek egyedül.
Én magamat is kalóznak tekintem.
Kalózok vagyunk.
Én kalóz vagyok.
Büszke vagyok, hogy ingyen szerzem a zenét, és ez így rendben van.
Szerintem szükség lenne egy érthető párbeszédre, ebben a valószínűleg
nemzetközi párbeszédben ott lesznek azok akik alkotnak dolgokat
és azok akik használják azokat, (kulturális dolgokról beszélek)
összeülnek és átgondolják,
hogy milyen szabályok szolgálják a legjobban az érdekeiket.
Nem tudom, hogy meg fogunk-e egyezni, de szerintem
többet kell beszélni erről az utópiáról. Ki kell gondolni,
milyen világban szeretnénk élni, aztán meg kell hozni a szabályokat
amiket nem szegnek meg.
Nem vagyok biztos a jövőben de azért vagyunk itt, hogy megpróbáljuk
alakítani a jövőt, olyanná próbáljuk tenni amilyet szeretnénk,
amit nyilvánvalóan az emberek többsége akar és ezért csináljuk.
Építsünk egy világot amire valóban büszkék lehetünk,
nem csak egy jövedelmező világot néhány nagyon nagy média cégnek.
Nem a pénzcsinálás a kultúra vagy a média lényege. Valamit alkotni
a média lényege és nem hiszem,
hogy az emberek befejezik a zeneszerzést, a filmkészítést,
a jó képek készítését vagy bármit.
Bár most még nehéz elhinni, de a médiavállalatok
nélkül is meg tudjuk csinálni.
Meg fogjuk találni azokat az új utakat amikkel megcsinálhatjuk a dolgokat
amiket akarunk. Olyan világot akarunk
ahol megtudunk osztani, együtt dolgozhatunk és megtaláljuk
azokat az új utakat amikkel támogatjuk
egymást miközben ezt tesszük. Ez az a világ
amit megpróbálunk létrehozni.
Egy ilyen erő, egy ilyen hatalom, ahol emberek milliárdjai kapcsolódnak össze,
adatokat osztanak meg, megosztják a munkáikat, megosztják mások munkáit,
ez a helyzet precedens nélküli a történelemben. És ezt az erőt
nem fogják megállítani.
Az emberek mindig azt kérdezik tőlünk,
hogy kik vannak a League of Noble Peers-ben?
És mi azt mondjuk nekik, hogy te. Én. Még a banki ügyintéződ is.
Ezért vagyok egy homályos folt. Ez egy olyan dolog, hogy: Helyezd magad ide.
Mert most mi mind információt alkotunk, és mind információt másolunk.
Mind megosztunk. Nem állíthatjuk meg magunkat. Ez olyan mint a levegővétel.
Ezt amíg élünk csinálni fogjuk. És mikor abbahagyjuk
akkor meghalunk.
Remixeljetek, újra osszátok szét, örüljetek!
A következő projektünk már készül. (stealthisfilm.com/plan)
Kérlek küldjetek $5-t vagy amennyit akartok: stealthisfilm.com/donate
$15-nál magasabb adományokért egy rejtélyes ajándékcsomag jár.
Fordította: t1115