Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Gergő Nagy Lektor: Laszlo Kereszturi
Életünk minden pillanatában
döntéseket hozunk, melyek alapvetően befolyásolják
az életét annak, akik lenni szeretnénk.
Aztán mikor ***á válunk,
korábbi döntéseink sokszor csalódást okoznak.
A fiatalok ilyenkor költenek komoly összegeket
tetoválások eltávolítására, melyekre kamaszként még
komoly pénzeket adtak ki.
A középkorúak sietve válnak el azoktól,
akikkel fiatalként még sietve kötöttek házasságot.
Az idősebbek keményen dolgoznak, hogy elveszítsék azt,
aminek megszerzéséért középkorúként keményen dolgoztak,
és így tovább ...
A kérdés, ami pszichológusként foglalkoztat,
hogy miért hozunk olyan döntéseket,
melyeket jövőbeli énünk ilyen gyakran megbán.
Nos, az egyik ok szerintem --
amiről megpróbálom ma meggyőzni Önöket --
hogy van egy alapvető tévhitünk
az idő hatalmával kapcsolatban.
Mindannyian tudjuk, hogy az emberi élet során
a változás üteme lassul.
Mintha a gyerekeink pillanatok alatt változnának,
miközben a szüleink csak évek alatt.
De vajon melyik az a mágikus pillanata az életnek,
amikor a változás hirtelen
vágtából araszolásba vált?
A kamaszkor? Amikor középkorúak vagyunk?
Amikor idősebbek? A válasz, mint kiderült,
a legtöbb ember számára a jelen pillanata,
akárhol is történik éppen.
Arról szeretném ma meggyőzni Önöket,
hogy mindannyian egy ábrándba ringatjuk magunkat.
Abba, hogy történetünk, személyes élettörténetünk
épp most ér véget.
Hogy épp mostanában válunk
***á az emberré, aki mindig is lenni akartunk,
és aki életünk hátralevő részében leszünk.
Hadd mutassak néhány, ezt igazoló adatot.
Itt egy kutatás az emberek által vallott
személyes értékek időbeli változásáról.
Íme három érték.
Mindegyiket fontosnak tartjuk,
de talán azt is tudjuk, hogy az idő múlásával,
ahogy idősebbek leszünk, az értékek fontossági sorrendje megváltozik.
Hogy hogyan?
Nos, emberek ezreit kerestük meg.
A felüket arra kértük, jósolják meg,
hogy az értékeik mennyit fognak változni a következő 10 évben.
A többieket arra, hogy mondják meg,
mennyit változtak az értékeik az előző 10 év során.
Mindez egy igazán érdekes elemzést tett számunkra lehetővé,
mivel összehasonlíthatóvá váltak
például a 18 évesek előzetes becslései
a 28 évesek utólagos tapasztalataival.
Emellett a teljes életút elemezhetővé vált.
Íme az eredmény.
Először is igazunk van,
a változás lassul, ahogy öregszünk.
De ugyanakkor tévedünk,
mert közel sem lassul annyira, mint gondoljuk.
Az adathalmazunk minden korcsoportjában, a 18 évesektől a 68 évesekig
az emberek jócskán alábecsülték, hogy mekkora változást
fognak tapasztalni a következő 10 évben.
A befejezett történet illúziójának neveztük el ezt.
Hogy a hatás mértékét érzékelhessük,
összeköthetjük ezt a két vonalat,
és amit látunk, hogy a 18 évesek
csak akkora változásra számítanak előzetesen,
mint amekkoráról az 50 évesek számolnak be utólagosan.
De ez nem csak az értékekkel van így, hanem jó pár egyéb dologgal.
Például a személyiséggel.
Sokan tudják Önök közül, hogy a pszichológusok szerint
a személyiségnek öt alapvető dimenziója van:
neuroticitás, tapasztalatokra való nyitottság,
együttműködés, extraverzió és lelkiismeretesség.
Újra megkérdeztük az emberektől,
mekkora változásra számítanak
a következő 10 évben, és mennyit változtak az előző 10 évben.
Nos, kezdhetünk hozzászokni ehhez a diagramhoz,
mivel itt is azt láttuk,
hogy a változás mértéke
lassul az idő múlásával,
az emberek mégis minden korcsoportban alulbecsülik,
hogy mennyit fog változni a személyiségük
a következő évtizedben.
Ám ez nemcsak az értékekhez és a személyiséghez
hasonló, mulandó dolgokkal van így.
Érdeklődhetünk az emberek kedvelt és nem kedvelt dolgai,
alapvető preferenciái után.
Megkérdezhetjük a legjobb barátjuk nevét,
hogy mivel töltik legszívesebben a szünidejüket,
mi a kedvenc hobbijuk,
milyen zenét szeretnek.
Miután válaszolnak,
a felüket megkérjük, hogy feleljen:
"Ön szerint ez változni fog a következő 10 évben?"
Felüket pedig arra, hogy válaszoljon:
"Változott-e ez az előző 10 évben?"
Ugyanarra jutottunk, amit eddig már kétszer láttak,
és most itt van újra:
az emberek úgy gondolják, a jelenlegi barátjuk
10 év múlva is ugyanaz lesz,
a szünidő eltöltésének ugyanazt a módját
fogják kedvelni 10 év múlva is,
miközben a 10 évvel idősebbek mind azt mondják:
"Tudja, ez tulajdonképpen megváltozott."
De számít ez?
Vagy ez csak egy következmények nélküli, félrevezető megérzés?
Nem, ez igenis számít, és mondok egy példát, hogy miért.
Jelentősen torzítja a döntéshozatalt.
Képzeljék maguk elé
az éppen aktuális kedvenc zenészüket
és a 10 évvel korábbi kedvencüket.
Segítségül közben mutatom a kivetítőn a sajátjaimat.
Itt arra kértük az embereket,
árulják el, mondják meg nekünk,
mennyi pénzt fizetnének most azért,
hogy az aktuális kedvencüket lássák
egy koncerten fellépni 10 év múlva.
Az emberek az mondták,
hogy átlagosan 129 dollárt költenének a jegyre.
Majd mégis, mikor azt kérdeztük, mennyit adnának,
hogy a 10 évvel korábbi kedvencüket
lássák ma fellépni,
csak 80 dollárt mondtak.
Nos, egy teljesen racionális világban
a két összegnek egyformának kellene lennie,
de mi túlértékeljük a lehetőséget,
hogy az aktuális preferenciáinkat követhetjük,
mert felülbecsüljük a maradandóságukat.
Hogy miért van így? Nem egészen biztos,
de valószínűleg köze van ahhoz,
hogy könnyen emlékszünk a dolgokra,
elképzelni viszont csak nehezen tudjuk őket.
A legtöbben fel tudjuk idézni, kik voltunk 10 éve,
de nehéz elképzelnünk azt, kik szeretnénk lenni.
Aztán tévesen azt hisszük, hogy mivel nehéz elképzelnünk,
bizonyára nem is leszünk olyanok.
A sajnálkozás, mikor az emberek azt mondják: "El se tudom képzelni",
általában a saját képzeletük elégtelen működéséről szól,
nem pedig annak az eseménynek
a valószínűtlenségéről, melyről éppen szó van.
Az időnek hatalmas ereje van.
Átalakítja a fontossági sorrendet,
formálja az értékeket,
változtatja a személyiséget.
Úgy tűnik, elfogadjuk ezt a tényt,
de csak utólag.
Csak visszapillantva ébredünk rá,
hogy mennyit változunk egyetlen évtized alatt.
Mintha legtöbbünk számára
a jelen egy varázslatos pillanat volna.
Egy vízválasztó az idővonalon.
Egy pillanat, mikor végre
önmagunkká válunk.
Az emberi lények befejezetlen alkotások,
melyekről ők tévesen feltételezik, hogy már készen vannak.
A személyek, akik most épp mi vagyunk,
pont olyan átmenetiek, mulandóak és ideiglenesek,
akár az összes valaha élt ember.
Az egyetlen állandó dolog az életünkben a változás.
Köszönöm!
(Taps)