Tip:
Highlight text to annotate it
X
Egy földből és kőből készült 21 ezer km-es sárkány
tekereg keresztül-kasul Kína földjén.
Története sem sokkal rövidebb és kevésbé kacskaringós, mint a sárkány maga.
A nagy falat különálló részekként, döngölt földből
kezdték el építeni független kis feudális államok a Csuncsiu-korszak idején,
védekezésül egymás, és az északról érkező nomád betolakodók ellen.
Miután ezeket Csin Si Huang császár i.e 221-ben egyesítette, a birodalomnak
a Tibeti-fennsík és a Csendes-óceán természetes védelmet nyújtott,
de északon a hegyek kiszolgáltatottak maradtak
a mongol, török és hsziungnu inváziónak.
Védekezésként a császár
az elődei által épített kis falakat kiterjesztette,
némelyeket összekötötte egymással, másokat pedig megerősítette.
Ahogyan nőtt az építmény
-- nyugaton Lintaotól indulva a keleti Liaodong felé --,
a darabok együttesen , "a hosszú fal" nevet nyerték.
A munkához
a császár katonákat és közembereket toborzott,
nem minden kényszer nélkül.
A Qin (Csin) dinasztia idejéből építők százezreiről számolnak be feljegyzések,
akik közül sokan erőszakkal besorozott parasztok,
mások pedig büntetésüket töltő fegyencek voltak.
A Han dinasztia alatt a fal hossza tovább nőtt,
elérte a 6 000 km-t,
és Tunhuangtól a Bohai-tengerig tartott.
A kényszermunka folytatódott Hszüan-ti császár uralkodás alatt is,
és a fal a hozzá fűződő sok szenvedésről vált nevezetessé.
A korszak költeményei és legendái munkásokról szólnak,
akiket közeli tömegsírokba temettek,
vagy éppenséggel magába a falba.
A falban ugyan nem találtak emberi maradványokat,
de a sírgödrök azt jelzik, hogy valóban sok munkás halt meg
baleset, éhség vagy a kimerültség következtében.
A fal félelmetes volt, de nem legyőzhetetlen.
Dzsingisz kán és fia, Kublaj kán is bevette a falat
a 13. századi mongol invázió során.
Miutána 1368-ban a Ming-dinasztia megszerezte a hatalmat,
hozzáláttak a fal további megerősítéséhez.
Köveket és helyben égetett téglákat használtak.
Az átlagosan 7 méter magas és 6,4 méter széles falat
8 800 km hosszan őrtornyok osztották szakaszokra.
Ha ellenség közeledett,
tűz- és füstjeleket váltottak egymással a tornyok
amíg csak az erősítés meg nem érkezett.
A falban végig apró nyílások vannak a betolakodók lenyilazására,
a nagyobbakon keresztül, követ és egyebeket lehetett kidobni.
De még ez az új, tökéletesített fal sem volt elég.
1644-ben az északi mandzsu törzs elmozdította hatalmából
a Ming-dinasztiát, és megalapította a Csing-dinasztiát,
bekebelezve Mongóliát is,
Így, ímmár másodszor,
Kínában épp azok kerültek hatalomra, akiket a fal megpróbált kívül tartani.
Azzal, hogy a birodalom most a nagy falon kívülre terjeszkedett,
az erődítmény funkcióját vesztette.
Rendszeres karbantartás híján állapota romlott, a döngölt földet
kikezdte a víz és a szél,
a téglát és a köveket széthordták építési anyagnak.
Ennek dacára a fal küldetése nem ért véget.
A II. világháború alatt egyes szakaszait
Kína a ***ánok elleni védekezésben használta,
és a pletykák szerint bizonyos részei most is hadgyakorlatok helyszínéül szolgálnak.
Mára azonban a fal szerepe elsősorban kulturális.
A Föld egyik legnagyobb, emberi kéz emelte építményeként
1987-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
Eredetileg azért épült, hogy Kínán kívül tartsa az embereket,
mára viszont látogatók millióit fogadja évente.
A turisták áradata következtében a fal állapota romlott,
ezért a kínai kormány lépéseket tesz a megóvására.
Szokták úgy emlegetni a falat, mint az egyetlen emberi alkotást,
ami látszik a világűrből.
Ez sajnos nem igaz.
Földközeli pályákról sok olyan építmény,
mint a hidak, autópályák, repterek, láthatók,
de a nagy fal csak ritkán kivehető.
A Holdról esély sincs rá.
De bárhogy is van, a Földről kéne tanulmányoznunk,
hiszen szinte évente új szakaszait fedezik fel,
amelyek a törzsről ágaznak le,
így egyre nagyobb része válik ismertté ennek e jelentős emberi alkotásnak.