Tip:
Highlight text to annotate it
X
Winkler: És most térjünk vissza oda ahol vagyunk, ugye?
Winkler: Jöjjön egy kis Avantime, Gábor egykori autója.
Karotta: Mozgásban.
Tudom hogy ezt így elsõre egy kicsit nehéz elhinni,
de ez itt minden idõk legfurcsább modern széria-Renault-ja.
Remélem most már értik mitõl olyan furcsa.
Ez itt egy 2002 és 2003 között gyártott Renault Avantime,
a Renault-nak az a buszlimuzinja, ami valójában egy coupé
és egyszersmind egy cabrio is.
És mint látható, nincs B oszlopa. Egy olyan autó, ami majdnem
olyan hosszú, mint egy busz, majdnem olyan magas mint egy busz,
de valójában meglehetõsen távol van a buszságtól.
Mutatom tehát a problémákat. Ööö. Ugye itt nincs B-oszlop,
viszont attól hogy ennek az autónak meg kellett felelnie
már a modern közlekedésbiztonsági normáknak, ezt a tetõívet
annyira erõsre kellett tudni csinálni,
hogy megvédje az ütközéskor a karosszériát az összecsuklástól.
Ez az egész ív itt fölül alumínium, a karosszéria acél,
de a karosszérián a burkoló lemezek azok mûanyagból készültek.
Mindez azért, hogy könnyû legyen,
így aztán meg is állt kevéssel két tonna alatt.
Az Avantime ezzel a 3 literes V6ossal
a világ egyik legkellemesebb utazóautója.
Finoman, kellemesen, puhán szalad,
kicsit több mint 200 ló,
ami még ezzel a nagyjából
1.8 tonnával is eléggé jól tud menni,
és közben ezt a selymes V6os mormogást
tudja ami nem azt mondja, hogy széttéplek megöllek
megcsócsállak, hanem hogy alád nyúlok mint
egy ilyen nagy varázskéz, és áttollak
egy másik dimenzióba.
Az halálbiztos, hogy aki kitalálta,
hogy ezt a jármûvet Avantime-nak kell
elnevezni, az próféta volt a javából.
Az Avant franciául azt jelenti, hogy
elöl, elõtt, a time angolul ugye idõ,
tehát ez azt jelenti,
hogy ez a korát megelõzõ autó.
És ebben annyira igazuk volt,
hogy mondjuk 13 évvel ezelõtt
elnevezték így, és az idõnek
még mostanáig sem volt módja utolérni.
Ugyanúgy nem érti senki,
ugyanúgy leesett állal mutogatnak rá,
és ugyanúgy sikongatnak a gyerekek amikor meglátják,
mert a gyerekek azt a boldogságot érzik,
amikor egy hülyeséget látnak, amit minden embernek kéne.
És akkor sokkal boldogabb lenne az egész világ.
Ez a leghosszabb ajtó, amit valaha szériaautóra szereltek.
Egy ennyire hosszú ajtó,
ha csak úgy simán kinyílna,
és mondjuk mellénk parkolna valaki…
Emide…
Akkor nem lehetne kiszállni.
Ezért föl kellett találni
azt a duplacsuklós zsanért,
ami itt látható, amitõl nem
nyílik ki nagy szögben de
összességében lehet ki-be szállni.
Namost ettõl a dologtól,
meg ettõl a dologtól
elcsúsztak a bevezetésével.
Továbbá… Vannak bizonyos
átgondoltsági zavarok.
Az ülésbe magába kellett integrálni a biztonsági övet,
mert ugye oszlop nincs, amire rakni lehetett volna,
és eddig mind OK. De.
Ha beszállunk hátra,
akkor az tûnik fel,
hogy megemelték egy kicsit
az egész hátsó sort, annak érdekében
hogy jól el lehessen látni elõre,
és érvényesüljön a körkörös kilátás.
De.
A padló is magasan van hátul,
ennek következtében kicsit elemelkednek a lábak,
tehát egy kicsit
magzati pózban kell ülni,
ami nem túl kényelmes,
és az elsõ ülés alá
nem lehet berakni a lábakat,
mert nincs nekik hely.
Tehát miközben itt ülünk egy buszban,
valójában csak négyen tudunk benne
normálisan utazni, és a hátsóknak
nem is kényelmes rendesen.
És az a lenyûgözõ a Renault merészségében,
hogy miközben tudták hogy bonyolult,
tudták hogy nem fogják érteni az emberek,
tudták hogy drága,
13 millió forintba került új korában,
azért nagyon sok mindent lehetett ám
kapni, de mégis azt mondták,
hogy nem baj, nem érdekelnek
minket a tankönyvi megoldások,
nem érdekelnek az ortodox elvek,
megcsináljuk forradalmira, mert ilyennek akarjuk.
Az Avantime-élményt addig nem lehet átélni,
ameddig valaki egyszer nem nyújtotta ki a mutatóujját,
és bökött föl IDE. Erre a gombra.
Ugyanis valójában
az egész autó errõl szól.
Az egy gombnyomással eltûnõ oldalfalról,
és az eltûnõ tetõrõl,
hogy nem egyszerûen
csak egy busz-kupénk van,
de egy busz-kupé-kabrió amiben
az ember így a keblére tudja ölelni az egész világot.
A Renault korabeli sajtóközleménye
szerint az Avantime a kreatív,
dinamikus férfiak választása,
vagyis az olyan embereké,
akik nem irtóznak a tankönyvön
kívüli nem-ortodox megoldásoktól.
Sajnos a nem-ortodox,
nem-tankönyvi megoldásokkal
idõnként elõfordul,
hogy a piac nem nyitott rájuk igazán.
Így fordulhatott elõ, hogy az
Avantime két év gyártás után
mindenestül beleállt a földbe,
és vitte magával az egész MATRA
gyárat, ahol készült, így
aztán összesen 8557 darabot állítottak elõ
belõle, amivel lényegesen ritkább, mint a kortársának számító
Ferrari 360 Modena, aminek csak a kupé változatából adtak el ennyit,
és akkor még egyszer ennyit ráhúztak Spider-bõl.
Szóval ha valaki befektetésbõl keres autót, akkor hagyja az átkozott
közhelyes Ferrarikat, és vegyen magának inkább egy Avantime-ot,
és érezze azt, hogy a nyakas, öntudatos,
bátor, merész utat választotta.
Még akkor is, hogyha esetleg a pokolba vezet.
Winkler: Most hogy így újra tesztelhetted ezt az
Winkler: autót, nem támadt hirtelen újravásárlási impulzusod?
Karotta: De, mert nagyon kívánom, mert még mindig nagyon
Karotta: szeretem, de ugye azért..
Winkler: De ez egy rossz autó!
Winkler: Ne higyjenek neki!
Winkler: Agyba-fõbe dícsérte, de borzalmas az autó,
Winkler: én vezettem, ilyen széthulló, rettenetes futómû, a váltójával
Winkler: is bajok voltak, ugye az új tulajdonos csináltatta meg,
Winkler: a gyújtótrafók elszálltak, típushiba,
Winkler: és az egész olyan mintha széthullana.
Winkler: Egy rossz autó.
Karotta: Egy kézmûves mesterdarab.