Tip:
Highlight text to annotate it
X
Silverthorne: Helló, YouTube!
Üdvözöllek a YouTube Szimfonikus Zenekar
mesterkurzusán.
A nevem Paul Silverthorne.
A Londoni Szimfonikus Zenekar
brácsa-szólamvezetője vagyok,
és szeretnék néhány remélhetőleg hasznos tanácsot adni
az ez évi YouTube Szimfonikus Zenekar
meghallgatási szemelvényeihez.
Az első darab, amelyet el kell játszanod,
Stamitz D-dúr brácsaversenyének fináléja.
Ez üdítő kivétel,
mert általában az első tételt szokták kérni.
Ez a finálé nem annyira virtuóz,
az a lényeg, hogy megtaláld a megfelelő stí***,
és kecsesen, elegánsan és
szép hangszínnel játszd el.
Az első dolog, amire ügyelned kell, hogy
ne kezdd túl gyorsan.
Nagy a kísértés, hogy a nyitó dallamot
kissé túl fürgén játsszuk.
Ha így teszel, később nehézségeid lehetnek,
amikor a tempó még jobban felgyorsul.
Ott több hangnak kell beleférnie az ütembe.
A nyitó dallam lényege nem a sebesség és fürgeség,
hanem az elegancia.
Az előírás „dolce", ami a játék vezérfonalát adja.
Szóval én inkább ilyen tempóra törekednék...
Ez lehet, hogy kissé erélytelennek tűnik majd,
de biztos, hogy beválik majd.
A tétel során később látni fogod,
hogy minden egyes rész ezzel a sebességgel halad.
Például a következő --
a következő, amely sokkal... sokkal líraibb.
És a moll szakasz is, amely kicsit később jön.
A legfontosabb, hogy
amikor nekilendülsz a szextoláknak --
hat tizenhatod hang egy ütemben --
akkor ne ess pánikba.
Nyugodtan játszhatsz bizonyos mértékű eleganciával,
ne vágtázz, mint egy őrült.
Ezen kívül még elő kell adnod egy tételt
Bach Első csellószvitjéből,
a G-dúr szvitből.
Nem megyek végig az összes tételen,
de próbálok néhány általános érvényű tanácsot adni,
hogyan játssz Bachot egy meghallgatáson.
Annyi különböző vélemény létezik, hogy
hogyan kell Bachot játszani.
Nem tehetsz egyszerre mindenki kedvére.
Szóval az a fontos, hogy egy olyan stílusban játssz,
amelyben igazán hiszel.
Játssz őszintén, úgy, ahogyan a zenét érzed.
És ez érezhető lesz.
Ha megpróbálod azt csinálni, amit szerinted mások akarnak,
az nem fog működni.
Ez a szvit talán a -- a legőszintébb,
a stílusát tekintve.
Zeneileg nem annyira összetett, mit a későbbi szvitek,
nagyon nyílt és természetes stílusú.
Szóval ezt ne feledd.
A nyitó tétel
csupa arpeggiaturált akkord,
ne akarj nagyon belebonyolódni
az artikulációba, a szólamokra bontásba.
Csak hagyd, hogy a harmóniák természetesen nyíljanak meg.
Ha a táncos tételek valamelyikét választod,
próbálj figyelni arra, hogy megmaradjon a táncos karakter.
Ezek mind pontosan kivehetők.
A második, az Allemande
igazán áradó és finom stílusú.
De ha megnézed a Courantét,
láthatod, hogy -- láthatod a nagy ugrásokat,
amelyeket Bach végig alkalmazott a darabban.
Ez megmutatja, hogy milyen lendületre van szükséged hozzá.
Egy kissé robusztusabb megjelenítést igényel,
mint talán a többi tétel.
Szóval élvezd a nagy ugrásokat.
Ragadd meg a tétel karakterét.
A Sarabande ne legyen túl lassú.
Az általam épp nézett kiadásban a metronómhoz
nyolcados beállítás van megadva.
Ezt hagyd figyelmen kívül.
Még ha lassú is, mégis legyen
negyedes ritmusban,
másként nem fogod érezni az igazi Sarabande ritmust.
A Menüett, néhány másiktól eltérően,
megint csak egy nagyon finom tétel.
Nem annyira eleven, mint a későbbi...
későbbi szvitek.
Szóval itt is érezd a gyönyörű, áradó ívet.
És vesd össze finoman a tánccal.
Megint ne túl gyorsan,
hanem inkább ritmikus lendülettel.
Ez csak egy rövid áttekintés volt a szvitről,
de remélem, találtál benne néhány hasznos tanácsot.
Az egyik darab, amely mindig előkerül meghallgatásokon,
a Scherzo, Mendelssohn
„Szentivánéji álom" című művéből.
Ennek nyilvánvaló okai vannak.
Nagyon jól irányított spiccatóra van hozzá szükség,
és ügyes ujjmunkára,
és igazán jó lehetőséget ad egy zenész képességeinek vizsgálatára.
Nagyvonalúak voltunk veletek a meghallgatásokon,
mivel nem kértük a legnehezebb részeket,
csak az első 16 ütemet.
Szóval nem kell megbirkóznod a tizenhatodokból álló hosszú
futamokkal, csak néhány rövid vágtával.
Szóval próbáld ezt kihasználni.
Alapvetően a ritmus, amire törekszünk...
Nagyon fontos, hogy ezt a vonóhúzást
ne teljes karból,
hanem laza csuklóval és ujjakkal hajtsd végre.
Ha a teljes karodat használod, az szinte irányíthatatlan,
és a hang kemény és törékeny lesz, mint ez.
Fontos, hogy megmaradjon a kéz könnyedsége,
és hogy a jobb kar alig vegyen részt az egészben.
Ha ez olyasmi, amivel problémáid vannak,
akkor ne Mendelssohn zenéjén gyakorold
ezt a vonómozdulatot.
Használd a skálákat...
vagy valami olyasmit, mint a 2. Kreutzer-gyakorlat,
majd térj vissza erre,
ha már eléggé begyakoroltad.
Azután kezdd el gyakorolni az egészet.
Azoknak az ambiciózus pályázóknak,
akik szólamvezetőnek akarnak jelentkezni
a YouTube Szimfonikus Zenekarba,
sok szerencsét kívánok.
Lehetőségetek lesz eljátszani egy nagyszerű dallamot
Berlioz „Harold Itáliában" című művéből.
A kért részlet a brácsaszóló
legeleje.
És a darab előírása:
„Melankólia, boldogság és öröm színtere".
Szóval mindenképpen melankolikusan kezdődik.
És a szóló végére örömteli és szenvedélyes leszel.
Szóval ez kiválóan felméri a kifejezőkészségedet
a hangszeren.
És a képességedet arra...
hogy viszonylag hosszan végigvigyél egy ívet.
Ez egy nagyon hosszú dallam.
Nem számoltam meg az ütemeket,
de az egész első oldal tulajdonképpen egyetlen dallam.
Szóval néhány ötlet ehhez.
Berlioz a darabot Paganini kérésére írta,
aki éppen akkor tett szert egy csodálatos Stradivari-brácsára,
amelyen játszani akart.
Biztos vagyok benne, hogy annak a hangszernek a hangja
járt Berlioz fejében, amikor megírta a „Harold Itáliában"
első tételét.
Az a gyönyörű, aranylóan éneklő hang, amellyel
ez a hangszer bizonyosan rendelkezett.
Szóval bármilyen hangszeren játszol,
még ha az egy kínai brácsa is,
„Stradivari" címkével,
erre törekedj -- az éneklő vonóhúzásokra,
és meleg, gazdag vibratóra.
A következő szólamot olyan édesen
kell játszanod, amennyire csak lehet,
és három P --
nagyon, nagyon halkan.
Ez a szólórepertoár azon darabja, ahol
igazán halkan játszhatsz.
A hangszerelés itt hihetetlenül finom.
Szóval még ha webkamerán keresztül is,
a YouTube-meghallgatásodban,
de látszani fog, mennyire tudod halkan játszani...
miközben tartod a gyönyörű, dallamos ívet.
Alapvetően -- alapvetően a darab
lendületet nyer, és egyre szenvedélyesebb,
egyre örömtelibb lesz.
Amikor ez jön,
játszd igazán nyíltan a hangokat,
és mutasd meg nekünk, hogy mit tudsz zeneileg.
Szerintem mindenki számára a legfélelmetesebb meghallgatási
darab Strauss Don Juanja.
Nagyon bonyolult, minden szempontból.
És majdnem minden meghallgatáson előkerül
az összes vonós hangszernél.
Egyszerűbbé tenni nem tudom,
de talán adhatok pár hasznos tippet.
A nyitó szólamnál a leggyakoribb hiba, amit hallok,
ha az előadó túl gyakran áll meg, miközben játszik.
Ha Don Juan megállt volna életének minden üteménél,
akkor most nem örvendene ekkora a hírnévnek.
Nagyon fontos, hogy a nyitó szólam
végigrohan az elejétől a végéig.
És ezzel szembeállítva ott a gazdag,
ívelő dallam.
Megint csak legyél óvatos, és ügyelj
Strauss artikulációira.
Például
a hangsúlyt a tizenhatod hangra helyezi,
ahol nem is várnád.
Ha úgy játszod, ahogyan várnád,
akkor minden mást hangsúlyoznál, csak ezt nem.
Figyelj erre, és arra is, hogy
a következő szólamok igazi legatók legyenek.
A szakasz, amelytől mindenki a legjobban fél,
az utolsó G-dúr arpeggio
fel a D-ig.
Itt megint nem lehet egyszerűsíteni.
De maradj nyugodt,
és keresd meg a neked megfelelő ujjrendet.
És... csak gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj.
Kétféleképpen lehet eljutni ahhoz a magas D-hez.
A legtöbben azt választják, hogy fokozatosan haladnak, lépésről lépésre.
Ez nekem sosem ment igazán, ha gyorsan játszottam.
Én inkább várok az utolsó pillanatig,
és egy -- egy utolsó ujjváltással megyek fel.
De mindenki a maga módján csinálja.
A következő szakaszban
megint, ahogyan Mendelssohnnál,
egy nagyon szépen irányított spiccatóra van szükség.
Itt nehezebb, mert egy
forte szakaszból indul, triolákban van, és
felváltva legato illetve spiccato.
Ne egyensúlyozd a vonót túl magasan,
mert különben szétesik, nem lesz összeszedett.
Szóval irányítsd határozottan.
Ha túl messzire ugranál a húroktól,
nem tudod majd tartani a legatókat,
sem a ritmust.
Nos, remélem, ezek a tippek segítettek egy kicsit.
Sok szerencsét a gyakorláshoz,
és már nagyon várom a videókat.