Tip:
Highlight text to annotate it
X
Hello sötétség, öreg barátom
beszélgetni veled újra vágyom,
mert egy káprázat lágyan borzongat,
álmomban cserbenhagy,
és e káprázat, mit fejembe vésett
mélyen a csend hangja, megérett.
Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
kockaköves sikátorokban,
a lámpaoszlop fény-gyűrűje alatt,
kifordítottam galléromat: pára és fagyban,
amikor szemet szúrt a neon villogása
meghasadt az éjszaka
és megérintett a csend hangja.
'Bolondok - mondtam. - Nem tudjátok?
csend mint egy rossz átok.
Szavaim hallani megtanítom nektek,
karjaim ím felétek nyújtom.'
De szavaim mint csendes esőcseppek hullottak,
és visszhangoztak a csend vermeiben.
És az emberek félték és imádták
a neon-istent, kit teremtettek.
És a jel felvillant óvva intve,
a szavakban alakot öltve.
És villant a jósok szava, meg van írva a vermek és
romház szobák falán.
És suttogtak a csend hangjaiban.