Tip:
Highlight text to annotate it
X
Innentől kezdve a vita már nem élő tévéközvetítésben, hanem kizárólag
az interneten foytatódik. Akik most néznek minket, ehhez vélhetően számítógépet,
okostelefont vagy hasonló eszközt használnak... Várnunk kell pár percet,
amíg a tévénézőknek közvetített adás is lefut, és a forgatócsoport elrendezi a kábeleket
és a kamerákat, hogy Viviane Reding alelnök asszony stúdiója készen álljon a társalgásra.
Amint készen leszünk, a program a következő lesz: állampolgárok fognak bekapcsolódni a társalgásba,
ők alattam jelennek majd meg a képen. Előkészítettek kérdéseket, melyeket
közvetlenül Reding alelnök asszonynak tehetnek fel. Összesen tízen
fognak bekapcsolódni az adásba. Addig is, amíg a társalgás megkezdődik,
hadd ismertessem,milyen témaköröket fogunk érinteni.
Szó lesz például, nem feltétlenül ebben a sorrendben, a nemek egyenjogúságáról,
a női cégvezetőkről, a diszkriminációról Európában, a szabad mozgáshoz való jog és a
szólásszabadság érvényesüléséről Európában, az EU szerepéről az európaiak életében...
Az elmúlt fél évben igen sok szó esett a személyes adatoknak és az internetezők magánéletének
védelméről. Az este folyamán erről is szó lesz. Van egy kérdésünk Ukrajnáról is.
Az elektronikus cigaretta kedvelőinek pedig üzenem: vettük az adást a twitteren!
Nehéz lett volna nem meghallani, hiszen ettől harsogott a twitter. Minden elismerésem
a szervezett fellépésért! Napirendre tűztük tehát ezt az igen vitatott jogi szabályozást,
az elektronikus cigaretták szabályozását. A résztvevők kérdései között felteszek majd olyan
kérdéseket, amelyek a közösségi hálózatokon érkeztek. Egyébként továbbra is várjuk
a kérdéseket: használják az #askreding vagy az #eudeb8 címkét.
E címkéket használva tegyék fel kérdéseiket, mi pedig igyekszünk minél többet megválaszolni.
Nem ígérhetem, hogy mindet meg tudjuk válaszolni.
Egyszerűen nincs elég időnk ehhez. De szeretnénk minél többet beleszorítani
az időnkbe. Körülbelül egy óránk van. Nyolc állampolgár arca látszik a kép alján.
Összesen tízen lesznek. Ketten később csatlakoznak hozzánk. Ennek pusztán
technikai okai vannak. Egyszerre ugyanis csak nyolc ablak jelenhet meg a képernyőn.
De azt akartuk, hogy minél többen vehessenek részt.
A munkatársaim most szóltak, hogy készen állunk a kezdésre. Legjobb talán,
ha bemutatom a résztvevőket, sőt inkább mutatkozzanak be ők maguk!
Kezdjük tehát Daniellával. Daniella, hall minket?
– Igen, jó estét! – Be tudna mutatkozni két szóban,
azaz inkább két mondatban... – Tel Avivban élek, izraeli és amerikai vagyok.
Viselkedési adatokkal foglalkozó start-up cégnél dolgozom, a marketingtevékenységet felügyelem.
De most nem adatvédelemről szeretnék beszélni. A nemek egyenjogúsága érdekel, és főleg
a nők részvétele a cégek vezetőtestületében. A franciaországi INSEAD-on szereztem MBA diplomát.
Tíz éve végeztem. Azok a barátnőim, akikkel egyszerre jártam egyetemre, és akik
azóta már komoly szakemberek lettek, az „üvegplafonnal”, diszkriminációval,
régimódi nézetekkel küszködnek, miközben férfi évfolyamtársaink pályafutása jobban alakul:
ők megtalálják a helyüket ott, ahol mi nem. Vezetek egy blogot, nagyon sokat blogolok és
tweetelek a női cégvezetőkről, és figyelemmel kísérem az Önök munkáját ezzel
és a vezetőtestületi kvótákkal kapcsolatban, erről szeretnék most beszélni és kérdezni.
Szóval a nemek egyenjogúságáról fog beszélni. Most akkor Eszter következik.
– Eszter, hall engem? – Igen. Jó estét mindenkinek,
Soós Eszter vagyok Magyarországról, politológus, 29 éves.
A francia politikai élettel foglalkozom, ez a fő érdeklődési köröm. A kérdéseim is
az uniós politika francia vonatkozásait érintik. Meggyőződéses európai föderalista vagyok,
remélem, sikerül néhány érdemi kérdést megvitatni. – Nagyon köszönöm, Eszter. Paul?
Üdvözlök mindenkit, a nevem Paul Budurca. Román állampolgár vagyok, Írországban
élek és dolgozom. Alig várom, hogy feltehessem kérdéseimet az alelnök asszonynak.
Köszönöm. Köszönöm, Paul. Hugh következik. Vonalban van,
Hugh? Nem hallom Hugh-t, és abban sem vagyok biztos, hogy látom őt... Hugh?
Akkor lépjünk tovább. Yves? – Igen, itt vagyok. Yves Leroux-nak hívnak.
Úgy látom, én vagyok a legidősebb. Francia vagyok, ez talán hallatszik is. Informatikai
biztonsággal és adatvédelemmel foglalkozom, úgyhogy erről fogok kérdezni: az adatvédelemről
és a felhőalapú számítástechnikáról. – Következő résztvevőnk Maria...
Üdvözlök mindenkit. Bolgár újságíró vagyok, és kriminológiai kutató is. Sok a közös
érdeklődési területem a többi résztvevővel: érdekel a nemek egyenjogúsága,
az adatvédelem, a szabad mozgáshoz való jog az Európai Unióban.
Mindezekről a témákról szívesen hallanék és tennék föl kérdéseket, és nagyon
kiváncsian várom a beszélgetés kimenetelét.
– Köszönöm, Maria. Jakub következik. – Igen, Jakub vagyok, cseh származású,
de most Franciaországban élek. Politikatudományt tanulok. Fő területem a francia politikai élet,
ahogy az egyik előttem szólónak is. De valójában minden érdekel, ami politikával kapcsolatos.
Érdeklődéssel várom az idei európai választásokat és a választási eredményeket.
Az európai állampolgárságról és az Európával kapcsolatos közvélekedésről szeretnék kérdezni.
Nagyon köszönöm, Jakub. Azt hiszem, most már Timur is megjelent a képen. Timur?
Igen, jó estét, Reding alelnök asszony, hölgyeim és uraim. Nagyon örülök, hogy részt vehetek
a beszélgetésben. 16 éves vagyok, Ukrajna délkeleti részében élek. Idén fejezem be a középiskolát.
Aggódom hazám gazdasági és politikai jövője miatt. Erről fogok kérdezni.
Rendben. Már csak Hugh maradt hátra.
Nem tudom, vonalban van-e már Hugh, halljuk-e őt. Úgy látom, egyelőre nem jön össze a kapcsolat.
Nem baj, azért elkezdhetjük.
Reding alelnök asszony, óhajtja köszönteni a beszélgetés résztvevőit?
– Üdvözlök mindenkit! Várom a kérdéseiket! – Akkor fogjunk is hozzá, kezdjük
Daniellával! – Üdvözlöm! A nemek egyenjogúságáról,
azon belül a nők vezetőtestületi részvételéről szeretnék kérdezni, és arról, hogy
Ön mit tesz ez ügyben. 2012-ben ugyanis igen aktívnak tűnt, és úgy éreztem, megszólalásainak
az egész világon visszhangja volt. 2013-ban viszont mintha kevésbé
lett volna tevékeny ezen a területen. Vagyis mintha elakadt volna Európában ez az ügy.
Az INSEAD tagja egy globális csoportnak, amely a vezető tisztségekre pályázó nőket képviseli,
de érzésem szerint ugyanolyan, mint a Linked-in bármelyik csoportja, és nem tud többet annál, mint
amit a nők maguk is megtehetnek. Kérdezem tehát: Indít-e olyan új kezdeményezést, amely a nőknek
segít áttörni az „üvegplafont”, számíthatunk-e 2014-ben valami újra, valami másra,
ami segít a nőknek abban, hogy bejuthassanak a cégek vezetőtestületébe, és hogy
feljebb léphessenek a ranglétrán? – Teljesen egyetértek Daniellával.
Az egyetemeken végzettek 60%-a nő, aztán a munka világában mellékvágányra kerülnek
nem jutnak el a legfelső szintig, pedig minden képzettségük megvan hozzá.
Először önkéntes rendszerekkel próbálkoztunk. Nem váltak be. Ekkor európai jogszabályt
terjesztettem elő a nők vezetőtestületi részvételéről, hogy a cégek vezetőtestületébe
több nő kerüljön be. (Folytathatom? Mintha megszakítottak volna minket.)
A jogszabályt az Európai Parlament elsöprő többséggel megszavazta.
Most vitatjuk meg a kormányokkal, és a miniszteri találkozókon igyekszünk elérni,
hogy a jogszabályt a kormányok is elfogadják. Persze nemcsak a joggal foglalkozunk,
hanem a valósággal is. És láss csodát!
A jogszabály előterjesztése óta a cégek egyre több tehetséges nőt vesznek fel.
És amióta előterjesztettük a jogszabályt, maguk a nők is szervezettebbé váltak.
Egyre több nőszervezet segít a nőknek a legfelső szintre jutásban és mutat be
ütőképes önéletrajzzal bíró nőket, hogy esélyt kapjanak a vállalatok világában.
Daniella említette a vezető tisztségekre pályázó nők kezdeményezését, amelyben
nagyon fontos szerepet játszott az egyeteme, az INSEAD. Ez a kezdeményezés
francia és brit üzleti iskolákban indult, majd világméretűvé vált,
és mára üzleti iskolák ezreit tömöríti világszerte. Interkatív honlapjuk is van,
ahol a fejvadászok és a cégek nők százezreinek önéletrajzát tekinthetik meg, olyan nőkét,
akik vezető tisztségekre pályáznak. Látható tehát, hogy amint Európa kézbevette
az ügyet, olyan mozgalmat indított, amely világméretűvé vált. És látom azokat a nőket is,
akik világszerte vezető beosztásba kerülnek. Erre van szükségünk, nőkre és férfiakra egyaránt.
Ne vesztegessünk el tehetségeket! – Feltehetek még egy kérdést?
Az Európai Központi Bank Igazgatósága – amely része a Kormányzótanácsnak – csupa férfiból áll:
mind a 6 tagja férfi. Megbízatásuk nagyon hosszú időre szól: úgy tudom, a következő váltás
négy év múlva esedékes. Úgy érzem, hogy az Európai Unió nem azt teszi, amit mond.
Számíthatunk arra, hogy a hat férfi közül lemond az egyik, vagy meg kell várnunk, amíg valamelyik
nyugdíjba vonul? Az EKB Igazgatóságára az imént rákerestem az interneten: egy fényképet találtam
az EKB egész vezetőségéről. Körülbelül 20 férfit ábrázol, mind fehérek.
A kép akár a 19. században is készülhetett volna, fekete-fehérben. Mit gondol erről?
És mit lehet tenni? – Teljesen igaza van. A bankok világa
szürke világ, nincs benne sokszínűség. Ezért nagy örömöre szolgál, hogy elmondhatom:
változnak a dolgok, ugyanis kinevezték a felső vezetés első nőtagját. Egy francia nő,
Danièle Nouy lett az Európai Központi Bank felügyeleti testületének elnöke.
Az EKB Igazgatóságában is van változás, egy nőt neveznek ki német tagnak
a távozó férfikolléga helyére. Úgyhogy meggyőződésem, hogy a központi bankok is
meghallgatták az üzenetet – bejutottak az első nők, és én sok sikert kívánok nekik,
hogy megmutassák: a nők éppen olyan jól szolgálják a központi bank ügyeit, mint a férfiak.
Köszönöm. Köszönjük, Daniella, a kérdést. Idevágó kérdés,
bár nem a nemek egyenjogúságára, hanem a női jogokra vonatkozik. A Twitteren küldte
EuroParisienne, gondolom, egy francia hölgy. Azt szeretné kérdezni az alelnök asszonytól,
mit gondol az Európai Néppárt arról, ami szerinte visszalépés a női jogok terén
Spanyolországban. A kérdés az abortusz címkével van megjelölve.
Tudom, komoly vita folyik a jogszabályról Spanyolországban, és a kérdés ma
vita témája volt az Európai Parlamentben is. De tudni kell, hogy az abortusz és
a hozzá kapcsolódó kérdések teljesen az Európai Unió hatáskörén kívül esnek;
tagállami döntésekről van szó, melyeket a tagállami kormányoknak és parlamenteknek
kell meghozniuk. – Most adjuk át a szót következő
Hangout-vendégünknek, Eszternek. – Önnek több összetűzése is volt a
francia kormánnyal a romák ottani helyzetével kapcsolatban, és szeretném ezt a vitát
Európai szintre kiterjeszteni. Tudtommal a tagállamoknak nemzeti stratégiákat kellett
kidolgozniuk a romák integrációjának elősegítésére. A stratégiák elkészültek,
a Bizottság pedig 2 évvel ezelőtt értékelte őket. A jelenlegi helyzetben milyen politikai reakciókat
váltott ki az értékelés? Mi akadályozza ezeknek a stratégiáknak a megvalósulását?
Hogyan látja Ön ezt a helyzetet Európában, mely leginkább a szabad mozgás és az emberi jogok
uniós szintű vitájához kapcsolódik? – Azt hiszem, mindenki tisztában van azzal,
hogy a roma népesség problémája nagyon komoly, nagyon nehéz probléma. 10–12 millió
európai uniós polgárról van szó, akik közül sokan szegénységben élnek. Megpróbálnak
kivándorolni más országokba, mert saját hazájukban nincs jövőjük.
Ha ezekben az országokban nem sikerül beilleszkedniük, ha a gyerekek nem járnak
iskolába, ha a lakhatásuk nincs megoldva... akkor ez a következő nemzedékeknek is
megoldhatatlan probléma lesz. Ezért vette kézbe az Európai Bizottság
ezt az ügyet. Elértük, hogy a kormányoknak saját romaintegrációs stratégiájuk legyen.
Most pedig a kormányokon áll, hogy stratégiájukat átültessék a gyakorlatba,
és hozzálássanak a roma népesség integrálásához, kisegítsék a szegénységből, biztosítsák
a gyerekek iskoláztatását, hogy a következő nemzedék méltó életet élhessen.
Idén romaügyi csúcstalálkozót tartunk a kormányokkal, a romák képviselőivel,
tagállami és európai parlamenti képviselőkkel, hogy számba vegyük, milyen döntések születtek.
A Bizottság javaslatára most először született olyan közös fellépést előíró jogszabály,
mely az integrációt hivatott keresztülvinni az összes tagállamban.
A Miniszterek Tanácsa egyhangúlag támogatta a Bizottság javaslatát.
Da ahogy azt Ön jól mondta, a javaslattól, a törvénytől, a fogadalomtól hosszú az út
a megvalósulásig... Mindannyian tudjuk, hogy a romák helyzetét nem lehet néhány
hét vagy hónap alatt megváltoztatni. Elkötelezettség kell hozzá, és nemcsak
a tagállamok, hanem a roma közösségek részéről is, hogy készek legyenek beilleszkedni
annak a társadalomnak az életébe, ahová kivándoroltak.
Ha lehet még egy kérdésem... úgy gondolja-e, hogy a keleti és nyugati európai országoknak,
vagy a régi és új tagállamoknak, bárhogy is nevezzük őket, két külön stratégiát kell
koordinálniuk, mivel különbözőek a problémák ott, ahová ki-, illetve ahonnan elvándorolnak
az emberek? Hogy látja ezt a két uniós tömböt? – Romák minden országban vannak Európában.
Amiről azonban rendszerint beszélünk, az a szegény országokban és a szegény régiókban
élő romák helyzete, akik azért hagyják el hazájukat, mert ott nincs jövőjük.
Ezért kettős stratégiát alkalmazunk: megpróbálunk segíteni például
Románia és Bulgária kormányának, hogy beruházzanak, pénzzel támogatjuk őket,
hogy ingatlanberuházásokkal, munkahely- teremtéssel, iskolák építésével javítsák
a körülményeket; hogy programok szülessenek, melyek a roma gyerekek oktatását és képzését szolgálják.
Mindez a szegénység leküzdéséről szól, hogy az emberek ne kényszerüljenek hazájuk elhagyására.
Ha mégis más országba mennek, természetesen új lakhelyükön integrálni kell őket a társadalomba.
Az integráció pedig mindig kétirányú: egyrészt szükség van a fogadó társadalom részéről arra,
hogy megteremtse az integráció feltételeit, másrészt a bevándorlóknak alkalmazkodniuk kell
a fogadó társadalomhoz. Nehéz dolog. Néha az egyik fél nem enged, néha a másik.
Mindkét félnek akarnia kell az integrációt, különben nem tudjuk megoldani a problémát.
Mielőtt visszatérnénk a twitteres kérdésekhez, hallgassuk meg Pault, Írországból...
Jó estét, Reding alelnök asszony... Az a kérdésem, miért tűri el az EU, hogy a politikusok
és a sajtó Angliában becsmérelje a román állampolgárokat a munkaerőpiac korlátozásának
feloldása kapcsán? Nagyon köszönöm. – Számunkra elfogadhatatlan, ha az uniós polgárok
közül bárkit is diszkrimináció ér. 507 millióan vagyunk, és mindannyiunknak ugyanazok a jogai
és a kötelezettségei. A héten nagy vita folyt az Európai Parlamentben
az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogáról. Nagy megkönnyebbülés volt látnom,
hogy a pártok és az országok elsöprő többsége egy véleményen volt.
A szabad mozgás egyike a legértékesebb vívmányainknak, egyike az uniós polgárok
legfontosabb jogainak, és nem lehet alku tárgya. Hogy elég világos legyen: a szabad mozgás
az uniós polgárok alapvető joga. De az uniós polgároknak nemcsak jogaik,
hanem kötelességeik is vannak: szabadon mozoghatnak, ha dolgozni akarnak, ha tanulni
akarnak, ha üdülni mennek stb. Nincs azonban joguk a szabad mozgáshoz,
ha jogellenesen ki akarják használni más országok társadalombiztosítási rendszerét. A tagállamok
megtehetik a szükséges lépéseket, hogy ez ne történhessen meg – és sok tagállam
él is a lehetőséggel, kiutasítja a csalókat. Mert a csalás nem joga az uniós polgároknak,
a tagállamok szabadon felléphetnek ellene. De a szabad mozgás korlátozását
tiltják az uniós szabályok és nem tűri el sem a Bizottság, sem az Európai Parlament.
Paul, szeretne valamit még hozzáfűzni Reding alelnök asszony válaszához?
Egyetértek Reding alelnök asszonnyal abban, amit az egyhangúságról mondott, de az utóbbi
6 hónapban az Egyesült Királyság több politikusa és a sajtó is mindenféle módon
becsmérelte a román állampolgárokat. Tudom, vannak csalók, és nem értek egyet velük;
ahogy nem szeretném azt sem, ha a román rendszert vagy a magyar rendszert becsapnák... de ez nem
jelenti azt, hogy mindenki roma, aki az Egyesült Királyságba megy dolgozni vagy látogatóba...
Térjünk vissza a Twitterhez, ahol idevágó kérdés érkezett arról, milyen mechanizmussal lehetne
fellépni a szabad mozgásról folyó vitában a politikusok manipuláló, populista magatartása ellen.
Létezik-e olyan mechanizmus, melyet az EU bevethet, és ha igen, nem játszana az is a populizmus kezére?
Az Európai Bizottság azon van, hogy az uniós jog érvényre jusson, de természetesen
nem akadályozhatjuk meg a politikusokat, hogy elmondják, amit gondolnak. Csak felszólítani
lehet őket arra, hogy viselkedjenek felelősen, támaszkodjanak konkrét adatokra és tényekre,
és ne diszkrimináljanak, mert azt a jog tiltja. És a politikusoknak kellene az elsőknek lenniük,
akik nem mennek szembe a joggal. De válaszként arra, amit Paul hangsúlyozott,
tudni kell, és én ezt nagyon fontosnak tartom, amit minden rendelkezésünkre álló elemzés
megerősít, és nemcsak Nagy-Britannia esetében, hanem Németországra és más tagállamokra nézve is:
hogy azok az uniós polgárok, akik más uniós országba mennek, dolgozni mennek oda.
A kivándorló polgárok többsége munkát keresni, dolgozni megy. Adót fizetnek, tb-járulékot fizetnek,
átlagban sokkal többel járulnak hozzá az állami bevételekhez, mint az ország saját állampolgárai.
Hagyjuk tehát abba a diszkriminálást, és oldjuk meg a problémákat ott, ahol kell,
és ne idézzünk elő problémát ott, ahol nincs probléma!
Menjünk tovább akkor, mert az idő telik, és úgy tűnik, Hugh vonalban van. Hugh, hall minket?
Igen, üdvözlöm! Jó estét Reding asszony! Brit állampolgár vagyok,
Brüsszelben lakom már 10 éve, azelőtt pedig 17 éven át Franciaországban éltem.
Mondhatom tehát, hogy eléggé kontinentális vagyok. Néhány évig a Bizottságban dolgoztam,
majd a Parlamentben is, most pedig szabadúszó vagyok. A kérdésem a következő:
a stockholmi viták során Ön azt válaszolta a hallgatóság egyik tagjának, aki azt kérdezte,
megéri-e az EU a beleáldozott pénzt, hogy a svéd jogszabályok 80%-a valójában nem svéd,
hanem uniós jogszabály... az átirat szerint.... Igaz-e ez az EU többi országára is, vagy a svédek
külön bánásmódot élveznek? – Senki sem élvez külön bánásmódot, minden uniós
polgár egyenlő és a tagállamok úgyszintén... Nem tudom, 80 vagy 75%... az igazság az,
hogy a nemzeti szinten alkalmazott, végrehajtott és érvényre juttatott jogszabályok nagy része
európai uniós rendeleteken és irányelveken alapul, melyeket át kell ültetni a nemzeti jogba.
A jogszabályok nagyobb részéről – mind a 28 tagállamban – az Európai Parlament dönt,
a Miniszterek Tanácsával közösen. Ezért olyan fontos, hogy az emberek
tisztában legyenek azzal a hatalommal, amellyel az európai parlamenti képviselőket megbízzák,
akik többségi szavazással dönthetnek arról, alkalmazandó lesz-e vagy nem egy adott
jogszabály-javaslat a tagállamokban. – Tovább kell haladnunk... Szeretnék
visszatérni a Twitterhez, mert rengetegen küldenek kérdést a Twitteren,
elnézést kérek, ha a témaváltás kissé hektikus, de nagyon sok különböző
témáról van szó. Az egyik kérdés Alice Stolmeyertől érkezett:
fog-e tenni a Bizottság megfelelő, azaz tudományosan megalapozott klímavédelmi lépéseket
azért, hogy a felmelegedés ne lépje túl a 2 °C-ot? – Mint tudja, éppen az Európai Unió kezdte el
a világon először hangoztatni, hogy a globális felmelegedés komoly probléma, és egyszersmind
meg is hozta a megfelelő jogszabályokat a globális felmelegedés ellen.
Ezek a jogszabályok ma felülvizsgálatra szorulnak, és vita tárgyát képezik.
A vita komolynak ígérkezik: az egyik oldalon az Európai Bizottság, a másik oldalon
pedig az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa áll.
Személy szerint azt remélem, hogy a fogadalmat, melyet világszinten tettünk, megfelelő jogi
szabályozás követi, hogy Európa vezető szerepet vállalhasson, és példáját mások is kövessék;
remélem, hogy a helyes üzenetet fogjuk tudni közvetíteni a globális felmelegedésről
szóló ENSZ-üléseken, óva intve a bajtól, hogy ne csak Európa lépjen előre,
hanem más kontinensek is ezt az utat kövessék. Most rátérünk egy másik fajsúlyos témára,
melyről már szó esett az interjúban a műsor elején. A téma pedig:
az adatvédelem. A kérdést Yves fogja feltenni.
Igen, köszönöm. Kérdésem a következő: Ön említette, hogy véleménye szerint
a csomag – vagyis az irányelv és az új rendelet – még az év vége előtt
elfogadásra kerül. De ahhoz, hogy ez ez megvalósuljon, két akadályt le kell
küzdeni: az első – amint Ön is kifejtette – az, hogy az Európai
Parlamentnek az utolsó ülés előtt, azaz április 17-ig szavaznia kell róla. Emellett
a Tanácsnak is dűlőre kell jutnia az ügyben, mert utána megkezdődhet
a háromoldalú egyeztetés. A probléma szerintem az, hogy egyes országok számára
sok még a nyitott kérdés, és úgy tűnik, nem is szeretnének adatvédelmi rendeletet,
pedig kellene. Ha nem lesz rendelet, akkor – ahogy Ön is mondta a svéd kérdés kapcsán –
újra több eltérő kezdeményezéssel és végrehajtási rendelkezéssel találjuk
magunkat szemben, akárcsak az irányelvnél, ami kész rémálom volt. Mit gondol Ön erről?
Ön szerint tető alá tudjuk hozni mindkét jogszabályt időben?
Teljes mértékben egyetértek Yves-vel. Éppen ezért terjesztettem elő
az új európai szabályozást, hiszen egy olyan világban, ahol nincsenek határok
– az internet világa márpedig ilyen – nem járható út az, hogy 28 különböző és
egymásnak olykor ellentmondó jogszabály létezik. Ezért nyújtottam be egy, az egész
kontinensre vonatkozó javaslatot, mely mindenütt jogbiztonságot hivatott adni
a cégeknek és a polgároknak. Az uniós szerződések garantálják az EU polgárai
számára a magánélet és a személyes adatok védelmét.
Amint Yves nagyon helyesen rámutatott, a Parlament már elvégezte a feladatát, mert
benyújtotta az adatvédelemmel foglalkozó parlamenti bizottságok álláspontját,
és ígéretet tett arra, hogy április 17-éig szavaz a kérdésről. Ezt a vállalást én
igen komolyan veszem, és a tagállamoknak is érdemes komolyan venniük.
Ezért jövő héten találkozóra kerül sor a 28 miniszter, valamint a Parlament
előadóinak és az érintett európai parlamenti bizottságok elnökének részvételével,
hogy megvizsgálják, miképp lehetne elfogadni az adatvédelmi szabályokat
részben a választások előtt. A háromoldalú egyeztetés így elkezdődhet, és az új
Parlament megalakulása után folytatódhat. – Köszönöm a válaszát. Van egy másik
kérdésem ugyanebben a témában. Ahogy említette, a számítási felhőnek
globálisnak kell lennie, de néhány ország „lokalizált nemzeti felhőben”
gondolkodik. Szerintem ha így folytatjuk, a felhőszolgáltatások balkanizálódásának
leszünk tanúi: minden ország saját felhőt fog létrehozni,
vagyis önmagába zárkózik. Ön szerint mit lehetne tenni azért, hogy
elkerüljük ezt a „balkanizálódást”? – A Bizottság európai
számításifelhő-stratégiát dolgozott ki, hogy elkerülje ezt az Ön által
balkanizálódásnak nevezett folyamatot, lehetővé téve a cégeknek, hogy egységes
európai felhőt hozzanak létre. Persze most, az NSA-lehallgatások kapcsán
és… [megszakad a hangösszeköttetés]
Úgy tűnik, megszűnt a hangösszeköttetés. Tudja valaki, mi történt, miért nincs hang?
Nem hallok semmit, és azt sem tudom, hogy engem hallani lehet-e.
Én hallom Önt, de Reding alelnök asszonyt nem.
Megszakadt a kapcsolat Reding alelnök asszonnyal.
Ha már így adódott, elmondanám, hogy ha kérdést szeretnének feltenni
a Twitteren, azt hiszem, hogy… [nincs hang] – Yves, kérjük, fejtse ki,
mit ért az internet balkanizálódása alatt.
Ez a probléma sok országban jelen van. Németországban megjelent a „biztonságos
német felhő” logó. Franciaországban van két cég,
amely azzal reklámozza magát, hogy minden adatot Franciaországban tart.
Ugyanez jellemző sok más országra is, mert az emberek nem akarják, hogy adataik
más országokba kerüljenek. Beszéltem valakivel, aki Schengen fontosságát hangsúlyozta,
mondván, hogy más országok nem megbízhatók. Ha viszont mindenki saját felhőt hoz létre,
aligha lesz globális számítási felhő. – Értem... és Ön szerint a Bizottság
mit tud tenni az ügyben? – A rendelettel egységesíteni
próbálják az adatvédelmet EU-szerte, hogy ne legyenek tagállami eltérések.
Ugyanerre van szükség a felhő esetében is; Megszületett az európai számítási felhő
létrehozására irányuló projekt, de fontos, hogy a nemzeti kormányok
ne fejtsenek ki ellenirányú hatást. – Továbbmegyünk… annak ellenére, hogy
az alelnök asszony nincs velünk. A téma még mindig a személyes adatok védelme…
– Hall engem? – Igen, most hallom, Reding alelnök asszony. Mária, Öné a szó.
Köszönöm. A kérdés az adatvédelemről szóló heves viták során fogant meg bennem.
Reding alelnök asszony szenvedélyesen érvelt, és tény, hogy mindenki fel van
háborodva, a helyzet javulását szeretné, de azokat, akik a dologról lerántották a leplet
– elsősorban Edward Snowdent –, a bizonytalanság, az üldöztetés fenyegeti.
Ez nem nagyon biztató mások számára, akik intézmények és kormányhivatalok
durva túlkapásait lepleznék le. Tehát kérdezem: mire számíthat az
az uniós polgár, aki ilyen súlyos hivatali visszaélést kíván felfedni.
Mi az uniós gyakorlat ezzel kapcsolatban? – Válaszolnék erre, noha nem látnak,
de a kérdést hallottam. A visszaéléseket jelentő személyekre vonatkozó szabályok
a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Az EU szerződései nem térnek ki erre.
A Bizottság pedig csak a szerződések alapján járhat el. Ez az ügy messze túlmutat
Snowden személyén. Jogi alapkérdésről van szó, és az EU-nak nincs hatásköre
ezen a területen. De szeretnék egy szót szólni még az európai felhőről.
Yves jól mondta: valóban létezik uniós számításifelhő-stratégia.
Megpróbáltuk a lehető legvonzóbbá tenni, hogy mihamarabb megvalósuljon Európában.
Már dolgozunk a fejlesztéshez szükséges jogi kereten, de persze a globális felhő
iránti bizalom hiánya ahhoz vezet, hogy az emberek félnek megadni
az adataikat. Ez a legrosszabb, ami európai szinten történhet.
Biztonságos környezetre van szükség, amelyben az emberek kiadhatják
adataikat, tudva, hogy az illetékesek azokat a szabályok szerint, megfelelően kezelik.
Ezért terjesztettük elő az adatvédelmi rendeletet.
Ehhez lenne még egy kérdésem. Mi történne akkor, ha valaki például
a Bizottság visszaéléseiről jelentene, ha nincsenek uniós szabályok ilyen esetre?
És még valami: azt hiszem, mindenki számára örvendetes,
hogy a Parlament támogatja a szabad mozgást – az lenne a furcsa,
ha nem így lenne. De ezzel együtt például a bolgárok számos akadályba ütköznek, amikor
Nyugat-Európában próbálnak szerencsét. Hogyan garantálja az EU a jogaikat? Kihez
forduljanak, ha munkáltatóik nem tartják tiszteletben ezeket a jogokat?
Szerencsére Európában demokrácia van. Azok, akik
panaszt kívánnak tenni – pl. az uniós intézmények ellen – az európai
ombudsmanhoz fordulhatnak, aki megvizsgálja, mi történt, és meghozza
a szükséges intézkedéseket. A Petíciós Bizottság, amely az
Európai Parlament szerve, szintén fogadja az uniós polgárok panaszait.
Európai szinten tehát hatékony eljárások vannak életben, és tagállami szinten is erre
lenne szükség a jelenleginél nagyobb mértékben. Ami a szabad mozgást illeti,
én nagyon is értem, hogy a fiatalok keresik, hogy a világon hol tudnának elhelyezkedni
a legkedvezőbb feltételekkel, és ha nem találnak munkát a lakóhelyükön, vagy ha
ott nem fizetik meg őket eléggé, külföldön próbálkoznak. Ehhez joguk van,
és ezt a jogot tiszteletben kell tartani, bár a jövő Európájának, ahogy én látom, arról
kell szólnia, hogy a fiataloknak nem kell elhagyniuk a hazájukat, mert ott is
jól fizető állást találnak. Ezt szolgálja az EU szolidaritási mechanizmusa, amely
– regionális és szociális programjaival – segíti Európa kevésbé fejlett, szegényebb
vidékeit abban, hogy mihamarabb felzárkózzanak, ami nagyon fontos.
Be kell ruháznunk a gazdaságilag elmaradottabb területek fellendítésébe,
hogy ott is munkahelyek jöjjenek létre, és az ottani fiatalok ne kényszerüljenek
arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. – Lassan kifogyunk az időből. Szeretném,
ha az összes résztvevő fel tudná tenni a kérdését, amíg még fennáll a kapcsolat.
Jakub, Öné a szó. - Igen, köszönöm és jó estét. Kérdésem
az EU-polgárság intézményével kapcsolatos. Én cseh vagyok, és Csehországban sokan úgy
gondolják, hogy „Brüsszel” nagyon messze van. Számomra is az EU egy 28 országot,
és annál is több nemzetiséget, kultúrát integráló szervezet. Való igaz, hasznos
szervezet, de mégsem igazi ország, nem államszövetség. A kérdésem tehát
talán naivnak tűnik, de arra lennék kíváncsi, alelnök asszony, hogy Ön szerint
az EU-országok állampolgárainak miért kell uniós polgárnak is tekinteniük magukat?
Mi az, ami eleve közös az európaiakban, milyen alapvető tulajdonság köt bennünket
össze, kivéve persze, hogy ugyanabban a földrajzi régióban élünk?
Az „uniós polgárság” nem létezik abban a formában, ahogy Jakub az imént meghatározta,
mert megvannak a saját gyökereink. Én Luxemburg déli részén születtem,
amely történelmi iparvidék, melyhez erős kötelékek fűznek engem. Emellett persze
luxemburgi és európai is vagyok. Nincs ebben ellentmondás, a három identitás
megfér egymás mellett. Ezt jelenti az uniós polgárság. Mindegyikünknek van
szülőföldje, hazája, és a szerződések azonos jogokkal ruháznak fel minket. Ez a
közös az 507 millió európaiban. E jogok közé tartozik például
a szabad mozgás joga és a diszkrimináció- mentességhez fűződő jog is. Tehát az EU
nemcsak a gazdaság pillérén nyugszik, hanem nagyon fontos közös értékeken is,
és számomra ez a legfontosabb. Nagyon köszönöm.
Még egy gyors kérdés: amire a hazám, Csehország esetében utaltam, az a többi
új tagországra is igaz lehet. Nem gondolja, hogy az idei európai választások lehetőséget
adhatnak arra, hogy még egyszer elmagyarázzuk az embereknek, mit jelent az európai
polgári státusz és a polgári részvétel? – Remélem, hogy az idei európai választásokat
mindegyik tagállam az európai kérdések megvitatására fogja használni, nem arra,
hogy saját kormányát vagy minisztereit állítsa középpontba. Fontos, hogy az emberek tudják:
arra szavaznak, kiket akarnak képviselőként az Európai Parlamentbe küldeni, hogy olyan
jogszabályokról döntsenek, melyek 507 millió ember életét fogják befolyásolni. Nagyon fontos,
hogy ez az üzenet eljusson hozzájuk. Az is nagyon fontos, Jakub,
hogy megértsék: igen, mi valóban európai föderációt szeretnénk létrehozni.
De a föderalizmus nem jelenti, hogy szakítani kell nemzeti gyökereinkkel, anyanyelvünkkel.
Megtartjuk a tagállamokat, de egységesen lépünk fel olyan kérdésekben, amelyek
nagyon fontosak: ma példaként említettük az adatvédelmet – nem képviselhetünk
28 eltérő álláspontot az adatvédelem ügyében. Ez és a többi fontos kérdés
– pl. a bankunió is – szükségessé teszi az egységes európai szakpolitikai fellépést.
Mindenekelőtt pedig, és erre fel akarom hívni az interneten minket néző fiatalok figyelmét,
határozott európai fellépésre van szükség világszinten is. Globalizált világunkban
az egyes európai nemzetek nagyon kicsik, de együtt meg tudjuk védeni a jogainkat és
közös értékeinket, és bele tudunk szólni a világpolitika alakulásába.
Nagyon köszönöm. – Még hátravannak hárman, az első Ukrajnából,
a második Spanyolországból, Katalóniából. Beszélünk majd az elektromos cigarettáról
is, nem feledkeztünk meg a kérdésről. Az előző témával kapcsolatos Twitter-üzenet
Christől jött, aki azt kérdezi Öntől, milyen konkrét elképzelései vannak arról, hogyan
lehet a polgárokat – beszédeken és vitákon kívül – bevonni a politikába, milyen konkrét
eszközöket lehet napi alapon alkalmazni? – Napi szinten a helyi politikusoknak kell
ezt átvállalniuk, akikben az emberek megbíznak. Én nem tudom elmagyarázni
az összes polgárnak az összes tagállamban és régióban, mit tesz az EU. Ezt a feladatot a
tagállami, a regionális politikusoknak kell átvenniük, akik európai politikusok is, mert
tetteik révén ők is osztoznak a felelősségben. A polgároknak szóló civil párbeszédek
bevezetése révén is arra törekszem, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsak ki
a polgárokkal, hogy közvetlenül feltehessék kérdéseiket. Arra törekszem, hogy ezekben a
párbeszédekben a választott képviselőkkel, regionális és nemzeti politikusokkal együtt
részt vegyek; ezt partnerségben lehet és kell megvalósítani – az európai biztosoknak és a
a tagállami minisztereknek. Közösen vagyunk felelősek a közös Európáért.
Lehet, hogy másként közelítünk a kérdéshez, de végső soron együtt kell működnünk,
közösen kell erre törekednünk. Ezt kell világossá tennünk és megvalósítanunk
az európai választási kampány során. – Köszönöm. Következő kérdezőnk Timur
Ukrajnából. Ukrajna nem tagja az EU-nak, de sok ukrán polgár szeretné, ha hazája
belépne az Unióba. – Köszönöm. Nagyon fontos számomra az Ön
véleménye az ukrán helyzetről. Nálunk még mindig fizikai erőszakot alkalmaznak a politikusok a
riporterekkel, tüntetőkkel szemben, az ő bántalmazásukban érintett kormánytisztviselők
és rendőrök pedig továbbra is büntetlenek. Ön mit gondol erről?
Először is: rendkívül nagyra becsülöm az ukrán polgárokat, akik nem adták fel, akik
kinn vannak az utcákon, ukrán meg európai zászlókkal. Ők voltaképpen szabadságot
akarnak, a jogaikért állnak ki, és az igazságosságért emelnek szót. Hangjuk
messzire hallatszik, és mi halljuk őket! Tudjuk, hogy az EU-tagságról álmodnak,
és mi mindent meg fogunk tenni, hogy mindazoknak az ukrán embereknek
valóra váljon az álma, akik a szabadságért és az igazságosságért küzdenek!
Nagyon köszönöm, a válasza nagyon fontos a számomra. Van még egy kérdésem: az ukrán
fiatalok nagyon tevékenyen támogatják az uniós ügyet. Készen áll-e az EU arra,
hogy a közeljövőben vízummentességet biztosítson az ukrán fiatalok számára?
Teljesen jogos a kérdése! Minden fiatal arra vágyik, hogy megkülönböztetés nélkül,
szabadon utazhasson! Ukrán polgárként Ön tehát tökéletesen érti, milyen nagy szabadságot
élveznek az EU-ban élő fiatalok, akiknek még útlevélre sincs szükségük ahhoz, hogy az EU-n
belül utazzanak. Már megkezdtük Ukrajnával a tárgyalásokat a vízumliberalizációról.
Reméljük, hogy olyan kapcsolatrendszert sikerül létrehoznunk, mely egyensúlyban van, és
szabadságot biztosít azoknak a fiataloknak, akik szabadon akarnak mozogni. A szabad
mozgás egyike a legtöbbre tartott uniós szabadságjogoknak.
Köszönöm szépen. – A következő résztvevő Xavier Katalóniából.
Nagyon köszönöm, hogy részt vehetek a mai beszélgetésben.
Nem tudom – mutatkozzak be én is nagyon röviden, mint a többiek?
Igen, nagyon röviden, azután jöhet is a feltenni kívánt kérdés.
Egy kis katalóniai faluból származom, ahová Önöknek is érdemes ellátogatniuk, 41 éves
vagyok, és az utóbbi években sokat írok a katalán függetlenségről blogokban és a Twitteren.
Jelenleg munkát keresek. Kérdésem Katalóniával kapcsolatos. Mint biztos
tudják, az a terv, azt szeretnénk, hogy mi, katalánok, népszavazáson dönthessünk arról,
függetlenséget akarunk-e. A spanyol kormány szerint erre nincs mód, a népszavazás nem
lenne legális – noha tudjuk, hogy ez nem így van. Mi csak szavazni akarunk. Kérdésem a következő:
Reding alelnök asszony, bár egyesek azt mondják, belügyről van szó, nem kellene-e az európai
polgári státusznak garanciát jelentenie arra, hogy élhetünk a jogainkkal? A szavazati jog alapjog,
Európának tehát biztosítania kellene, hogy a katalánok szavazhassanak, nem? Köszönöm.
Tisztában vagyok azzal, hogy a válaszom elég bonyolult lesz, és nem lesz annyira direkt,
mint Ön szeretné. Az uniós szerződések az EU mindegyik polgárának biztosítják az
európai választásokon való szavazás jogát. Azok az uniós polgárok is szavazhatnak, akik
a választások idején nem hazájukban, hanem egy másik EU-tagországban élnek.
Ha Ön már bizonyos ideje az adott országban él, ahhoz is joga van, hogy szavazzon a helyi
és a regionális választásokon. De az országos választások, illetve a nemzeti ügyek kapcsán
nincs rögzítve ilyen szavazati jog az uniós jogban. A népszavazás Spanyolország belügye,
nem európai ügy, ezért a spanyol szabályok vonatkoznak rá, nem az
európai uniós szabályok. – Nincs sok időnk, Xavier, ezért
átadnám a szót Martijnnek, aki most csatlakozott hozzánk. Félek ugyanis, hogy
ha nem teheti fel az elektromos cigarettára vonatkozó kérdését, veszélybe kerül a testi
épségem. Martijn az elektromos cigarettát használó dohányosokat képviseli.
Martijn, Öné a szó. – Holland szoftverfejlesztő vagyok.
Kb. 20 éve dohányzom. Kipróbáltam az e-cigarettát, és nagyon rákaptam. A gond
az, hogy az összes e-cigarettát be fogják tiltani, ez lesz az egyedüli kivétel. A kérdésem az, miért
nem kérdezték meg a fogyasztókat az elektromos cigarettákról szóló új szabályok megalkotásakor?
Minden jót kívánok Martijnnek az e-cigarettázáshoz. Az EU nem kívánja betiltani az e-cigarettát.
Ez is olyan kérdés, amelyet a tagállamok saját hatáskörükben rendezhetnek: ők dönthetik el,
hogyan kezelik a kérdést. Mi nem fogjuk betiltani az e-cigarettát. A tagállamok dönthetnek arról,
gyógyszernek minősítik-e az e-cigarettát, vagy sem – nagy a ködösítés
az ügy körül! – Olvastam a szabályokat – nagy közösség vagyunk,
és olvassuk a jogszabályokat. Nos, sok második és harmadik generációs e-cigaretta be lesz tiltva.
A háromoldalú egyeztetésen a felek sok új korlátozást fogalmaztak meg; a nagy cigaretták be lesznek tiltva.
Martijn többet tud, mint én. Én csak azt tudom, hogy az EU nem fogja betiltani az e-cigarettát.
Valójában soha nem szerepelt a tervek között az e-cigaretta betiltása. Azért dühösek sokan,
mert az uniós jogszabályjavaslatok miatt nehezebb lesz a dohánytermékekhez képest biztonságos
alternatívát jelentő e-cigarettákhoz hozzájutni. – Szerintem az emberek azért keverik össze
a dolgokat, mert a Tanács és a Parlament megbeszéléseket folytat arról, hogy bizonyos
nikotintartalom alatt az e-cigarettákat a fogyasztói cikkekkel azonos módon szabályozza-e,
a tagállamokra hagyva, hogy – indokolt esetben – gyógyszernek minősítsék az e-cigarettát, azaz
hogy a gyógyszerkészítmények közé sorolják azt be. Tehát egészen biztosan nem az EU fog az
osztályba sorolásról dönteni, és nem az Európai Unió fogja
ezeket a termékeket betiltani. – Hát majd meglátjuk, mi lesz. Nem hiszem,
hogy sokáig kell majd várnunk, mielőtt kiderül, kielégítőnek találják-e a válaszokat
az e-cigaretta kedvelői. Mielőtt befejezzük a beszélgetést, hadd kérdezzek valamit
Reding alelnök asszonytól. Ma jó néhány polgárt meghallgattunk, Ön pedig már több mint egy
éve vesz részt az ún. civil párbeszédben, hallja az emberek véleményét. Mi a számukra
a legfontosabb? Hogy tud Európa gondoskodni a szükségleteikről, és megfelelni az elvárásaiknak?
Meglepő tapasztalatra tettem szert a civil párbeszéd során: azt hittem, majd azt hallom
az emberektől, mit NE tegyen az EU, ehelyett pedig azt tapasztaltam, hogy az
érdekli őket, kinek mi a feladata, és csak azt akarják, hogy valaki megoldja a gondjaikat.
Meg kell, hogy osszam Önökkel, hogy sok polgár azt szeretné, hogy az európai kormány,
az Európai Bizottság találjon megoldást közös problémáikra. Azt szeretnék, hogy
nagyobb legyen a hatáskörünk, mint amekkorát a szerződések ránk ruháznak.
Azt hiszem, a jövőben az egész vita arról fog szólni, hogy kik, milyen szinten milyen
döntéseket hozzanak meg. Az e-cigaretták kapcsán már láttuk, hogy ez néha milyen nehéz.
(Megszakad a kapcsolat.) – Azt hiszem, megint megszakadt a kapcsolat.
Nem tudom, hogy a hiba csak Reding alelnök asszonynál vagy mindenkinél jelentkezik-e.
Úgy tűnik, megszakadt a hangösszeköttetés.
Azt hiszem, a technikai problémák miatt is elérkezett az idő, hogy befejezzük több mint
egy órája tartó online beszélgetésünket. Sok embert hallgattunk meg szerte Európából,
sőt volt Európán kívüli beszélgetőtársunk is. Nem marad más hátra, mint hogy köszönetet mondjak
Reding alelnök asszonynak a kezdeményezésért, azért, hogy meghallgatta a polgárokat, és hogy
megköszönjem beszélgetőtársainknak a részvételt és az általuk feltett kérdéseket.
Végül köszönjük mindenkinek az érdeklődést, sajnáljuk, ha kérdésük nem került ma napirendre,
reméljük, a jövőben lesz még alkalom újabb beszélgetésre. Köszönjük! A viszontlátásra!
Köszönjük!