Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Gabor Fenyvesi Lektor: Csaba Lóki
2014 jelentős év az életemben:
most 20 éve, hogy tanácsadó vagyok,
20 éve házasodtam meg
és egy hónap múlva leszek 50 éves.
Ez azt jelenti, hogy 1964-ben születtem, egy német kisvárosban.
Szürke novemberi nap volt,
és a vártnál később születtem meg.
A szülészeti osztályon nagy volt a stressz,
hiszen rengeteg baba született azon a szürke, novemberi napon.
Valójában eddigi történelme során
1964-ben volt Németországban a legmagasabb a születésszám,
több, mint 1,3 millió gyermek született.
Tavaly ez a szám épphogy meghaladta a 600 000- t,
ez fele az 1964-es számnak.
Amit itt látnak, az a német korfa.
és itt, ez a kis, fekete pötty a tetején, ez vagyok én.
(Nevetés) (Taps)
A piros szín a munkaképes korú népességet jelöli,
tehát a 15-65 éveseket.
Igazából ez az, ami most érdekes számunkra.
Nézzünk meg egy szimulációt,
amely előrevetíti az elkövetkezendő évek kor szerinti megoszlását.
Amint azt láthatják,
a csúcs egyre inkább jobbra tolódik.
Kortársaim nagy részével együtt én is 2030-ban megyek majd nyugdíjba.
Nincs is szükségem előrejelzésekre ahhoz,
hogy meg tudjam jósolni a piros rész alakulását.
A piros terület,
tehát a 2030-ra munkaképes kort elérők száma
ma már adott,
kivételt képeznek ez alól az esetlegesen felerősödő vándorlás hatásai.
És ha összehasonlítják ezt 2030-as piros területet a 2014-essel,
utóbbi jóval szerényebb.
Tehát, mielőtt rátérnék a világ számaira,
mit jelent ez Németországra nézve?
Amit le tudunk olvasni az ábráról, az az, hogy a munkaerő-kínálat,
tehát a munkavállalók száma
Németországban jelentősen le fog csökkenni.
Mi a helyzet a munkaerő-kereslettel?
Itt kezd csalókává válni a helyzet.
Ahogy már bizonyára tudják, a tanácsadó kedvenc válasza
bármely kérdésre az, hogy "Az attól függ..."
Tehát a válaszom, hogy az attól függ.
Nem akartuk előrevetíteni a jövőt,
hiszen ez főleg spekuláció.
Helyette megnéztük a német GDP-t
és az ország termelékenység-növekedését
az elmúlt 20 évre vonatkozóan.
A következő eredményt kaptuk:
Ha Németország továbbra is fent kívánja tartani a GDP
és a termelékenység növekedését, kiszámolhatjuk,
hogy ehhez hány dolgozóra lenne szüksége.
Ez a zöld vonal itt a munkaerő-kereslet.
Tehát Németországban a tehetséges dolgozók számában hiány lép majd fel.
8 milliós a becsült hiány,
ami több, mint a jelenlegi munkaerő 20%-a.
Ezek nagyon nagy számok.
Különféle lehetőségekkel számoltunk.
és mindannyiszor ezt az eredményt kaptuk.
Ahhoz, hogy feltöltsék a fennmaradó helyeket,
Németországnak sürgősen több bevándorlóra lesz szüksége
és arra, hogy több nő álljon munkába.
Emelniük kell majd a nyugdíjkorhatárt -
amit egyébként pont az idei évben csökkentettek -
és ezt mindet egyszerre kell megoldaniuk.
Ha ez így nem sikerül, a német gazdaság növekedés helyett stagnálni kezd majd.
Németország gazdasága nem nő tovább. Miért is?
Mert a dolgozók, akik ezt a fejlődést elősegítik, már nem lesznek ott.
A cégek pedig máshol keresik majd a tehetségeket.
De mégis hol?
Modelleztük a munkaerő-keresletet és a munkaerő-kínálatot
a Föld 15 legnagyobb gazdaságában.
Ezen országok adják a Föld GDP-nek a 70%-át.
Az egész kép így néz ki 2020-ra vetítve.
A kék munkavállaló-többletet,
a piros munkavállaló-hiányt jelöl,
a szürke pedig egyensúly körüli állapotot.
2020-ban még mindig láthatunk munkaerő-túlkínálatot olyan országokban,
mint Olaszország, Franciaország és az USA.
de ez 2030-ra jelentősen megváltozik majd.
2030-ra egy globális munkaerőválság éri el
a leggazdagabb országok többségét,
beleértve a BRIC négy országából hármat:
Kína a korábbi egykepolitikájának köszönhetően kerül majd
veszélyes helyzetbe, de Brazília és Oroszország is szenved majd tőle.
Az igazat megvallva,
a helyzet még ennél is nagyobb kihívásokat rejt.
A számok, amelyeket itt láthatnak, átlagértékek.
Visszaszámoltuk
és lebontottuk őket képzettségi szint szerint.
Azt állapítottuk meg,
hogy az átlagnál is magasabb a munkaerőhiány a képzettebbek között,
és részleges túlkínálat jelentkezik a kevésbé képzettek körében.
Tehát a munkaerőhiányon túl még azt is tapasztalhatjuk majd,
hogy a kereslet és a kínálat nem találkozik.
Ez nagy kihívást jelent majd az oktatásra nézve,
hiszen a cégeknek és a kormányzatoknak
képezniük is kellene a potenciális jelentkezőket.
Ezután elkezdtük vizsgálni a robotok, az automatizálás és a technológia világát.
Vajon a technológia fejlődése megnöveli majd a termelékenységet?
A rövid válasz az lenne, hogy
a korábban említett mérőszámainkba beépítve megjelenik egy jelentős,
technológia-vezérelt termelékenység-növekedés.
A hosszú válasz pedig így hangzik:
Vegyük újra Németország példáját.
A németeknek vagy egy bizonyos jó hírük a világban
ha termelékenységről esik szó.
A '90-es években majdnem 2 évig a bostoni irodánkban dolgoztam.
és amikor eljöttem, egy idős kolléga szó szerint ezt mondta nekem:
"Küldjön nekem több ilyen németet, úgy dolgoznak, mint a gépek."
(Nevetés)
Ez 1998-ban volt.
16 évvel később valószínűleg pont fordítva mondhatná:
"Küldjön nekem több ilyen gépet, úgy dolgoznak, mint a németek".
(Nevetés) (Taps)
Sok munkahelyet fog felváltani a technológia.
Nem csak a termelő szektorban,
hanem még sok irodista is veszélybe kerül
és helyüket robotok, mesterséges intelligencia, adatbázisok,
vagy az automatizálás veszi majd át.
A kérdés tehát nem az, hogy átveszi-e majd a technológia e dolgozók munkáját,
hanem az, hogy mikor, milyen gyorsan, és milyen léptékű lesz majd ez a változás.
Vagy más szavakkal:
Segíti-e majd a technológia ennek a munkaerő-válságnak megoldásában?
Igen is meg nem is.
Ez az "Az attól függ" kifinomultabban.
(Nevetés)
Vegyük például az autógyártást, hiszen ebben a szektorban már végbement
az automatizálás és a robotoknak több, mint 40%-a már munkába is állt.
1980-ban egy autó előállítási költségének kevesebb
mint 10 százalékát tették ki
az elektronikai alkatrészek.
Ma ez a szám meghaladja a 30%-ot,
2030-ra pedig 50% fölé emelkedik majd.
Ezek az új elektronikus eszközök és alkalmazások
új készségeket kívánnak és új munkahelyeket teremtenek.
Ilyen például a kognitív rendszermérnök,
aki optimalizálja a vezető és az elektronikus rendszer közötti interakciót.
1980-ban még halvány fogalmuk sem volt, hogy ilyen munka valaha is létezni fog.
Ami azt illeti,
egy autó legyártásához szükséges dolgozók száma
nagyon keveset változott az elmúlt évtizedekben,
a robotok és az automatizáció ellenére sem jelentősen.
Mit is jelent ez?
Igen, a technológia átvesz majd bizonyos munkákat,
de folyamatosan látunk felbukkanni új képességeket igénylő munkákat is.
Így a technológia tovább növeli az elvárt és a valós képzettség közti szakadékot.
Ez a fajta súlyozás kimutatja, hogy mi manapság
a kormányok és a vállalkozások számára a legnagyobb kihívás.
Tehát, a jól képzett szakemberek,
a tehetségek nagy hangsúlyt kapnak az elkövetkezendő évtizedben.
Mivel ők a jövő ritka erőforrásai, jobban meg kell értenünk őket.
Hajlandóak lesznek vajon külföldön dolgozni?
Milyen munkát kívánnak majd maguknak?
Hogy ezekre választ kapjunk, idén végeztünk egy globális kutatást,
amelyben 189 ország 200 000 munkakeresőjét kérdeztünk meg.
A migráció az egyik kulcseleme a tudás
és a munkahelyi követelmények közötti rés eltüntetésének,
legalábbis rövid távon. Ezért a mobilitásról kérdeztünk.
A megkérdezett 200 000 ember több, mint 60%-a
hajlandó lenne külföldön dolgozni.
Engem meglepett ez a magas arány.
A 21-30 évesek körében
ez a szám még ennél is magasabb.
Ha országokra lebontjuk, megállapíthatjuk,
hogy igen, vándorló világban élünk, de ez csak részben igaz.
A legkevésbé Oroszország, Németország és az USA lakói mozdulnának szívesen.
És akik igen, azok hová költöznének?
A 7. helyen Ausztrália áll, ahova a válaszadók 28%-a költözne.
Előtte Franciaország, Svájc, Németország, Kanada és az Egyesült Királyság állnak.
A toplista élén az USA áll, oda mennének a legtöbben.
Most nézzük meg, milyen munkára vágynak a megkérdezettek.
Vagyis mit keresnek?
Egy 26 elemű fontossági listán a fizetés csak a 8. szempont.
A legfontosabb 4 a kultúráról szól.
A negyedik
a főnökkel való jó viszony.
A 3. a munka és a magánélet egyensúlya.
A 2. az, hogy jó legyen az illető kapcsolata a kollégáival,
és az egész világon a legfontosabb,
hogy az ember munkáját megbecsüljék.
Tehát az, hogy folyamatosan megköszönik-e a munkáját
nem csak évente egyszer, a bónuszfizetés alkalmával,
hanem nap mint nap.
Nos hát, a világot átjáró munkaerő-krízis személyes alapokon nyugszik.
Az emberek elismerésre vágynak.
Nem vágyunk mindannyian arra, hogy elismerjék a munkánkat?
Most engedjék meg, hogy elmondjam, hogy áll össze ez a kép.
Világszintű munkaerőkrízis vár ránk,
amely áll egy általános munkaerőhiányból,
egy szakértelem-összeférhetetlenségből.
ehhez adódik hozzá egy jelentős kulturális kihívás.
Ez a globális munkaerőkrízis nagyon gyorsan közeledik.
Most vagyunk a fordulópontban.
Tehát mit tehetünk mi, a kormányok és a cégek?
Minden vállalatnak
és minden országnak
szüksége van egy humánerőforrás-stratégiára.
és azonnali cselekvésre.
Ez a humánerőforrás-stratégia 4 részből állna.
először is egy tervből,
ami előrejelzi a különböző munkákra és szaktudástípusokra jelentkező igényeket.
A munkaerő-tervezés fontosabb lesz, mint a pénzügyi tervezés.
A 2. arra irányulna, hogyan vonzzák a kiváló munkaerőt:
az Y generáció, a nők és az idősek köréből egyaránt.
A 3. részterv az iskolázásról, továbbképzésről szólna.
Nagy kihívás áll előttünk a továbbképzésekkel kapcsolatban.
A 4. terv arra vonatkozna,
hogyan tartsuk meg a legjobb embereket,
más szavakkal,
hogyan valósítsunk meg egy elismerésen és kapcsolatokon alapuló kultúrát.
Viszont a legfontosabb ehhez a hozzáállásunk megváltoztatása.
A dolgozók erőforrások és értékek,
nem pedig kiadások, nem puszta állomány,
nem gépek.
Még a németek sem.
Köszönöm.
(Taps)