Tip:
Highlight text to annotate it
X
A 21. század rávilágított, válaszúthoz érkeztünk.
Hiszem, hogy az emberiség válaszúthoz érkezett.
Utálok túlozni, nem akarom, hogy szenzációnak hangozzék,
de azt hiszem, ez igaz.
Szerintem a faj, az emberi faj
válaszúthoz ért, ahol dönteni kell merre megyünk.
Döntenünk kell arról
"Kik vagyunk?" és "Kik akarunk lenni igazából?"
Úgy képzeljük el, hogy a kérdés egy politikai kérdés,
Aztán azt mondjuk, "Á, ez csak egy pénzügyi probléma."
A probléma nem politikai és nem is pénzügyi.
Nyilvánvalóan nem is katonai...
A körülmények nem meghatározzák, kik vagyunk, hanem csak felfedik, kik vagyunk.
És a világ, amit ma élünk, a körülményeket
olyan gyorsan változtatja, hogy mindez felszínre kerül.
Igazából ez nem hívható problémának. Ez a probléma inkább egy átmenet.
Szóval, én úgy látom a válság egy fordulópont az emberiség számára.
Nézz le erre az emberi drámára,
és próbáld megérteni mi folyik itt, nem megítélni,
csak felismerni, "Mi is ez az emberi dráma itt,
és mi lehet a legjobb szerepem benne? "
Válaszút új világnézet vajúdása
"Az igazán jelentős problémák nem oldhatók meg azon a szinten, ahol keltekeztek." Albert Einstein
Függőség
A legfrissebb Világgazdasági Fórum globális ***ázati jelentése
bemutat egy elképesztő " kapcsolt ***ázati térképet".
Egyértelműen kiderül, hogy a globális ***ázatok kölcsönösen összefüggenek és összefonódnak,
gazdasági, környezeti, geopolitikai, társadalmi és technológiai területeken.
Nagymértékben függenek egymástól.
Az egyik terület válsága gyorsan elvezet egy másik terület válságához.
A térkép a kapcsolatok összetettsége meglepő, mind hatásaikat mind sebességüket tekintve
ha a legutóbbi pénzügyi válságokkal vetjük össze.
Érzékelhető az ellentmondás a kiépült szövevényes rendszerek között,
és hogy mi ezeknek mennyire nem vagyunk már urai.
A rendszerek fenntartására tett kísérleteink széttagoltak és túl primitívek.
Ez ma nagyobb kihívás, mint amivel szembe tudunk nézni.
Ahogyan használjuk a gazdasági rendszereink alapját képező természeti erőforrásainkat,
az szorosan összefügg a szociális értékeinkkel,
és közvetlenül érintik a pszichológiai és érzelmi lényünket valamint tetteinket.
A világban az tükrözödik, amik mi is vagyunk.
Nem lehet szétválasztani, hogy mi történik a világon, és mi történik velünk.
Tehát a válság nem éppen politikai, és nem is gazdasági.
Emberi létezésünk az ami válságban van.
Amikor tanultam biokibernetikát, csoda volt látni, hogy minél mélyebbre ásunk le a természetben,
az állati birodalom, és növényi élet ökoszisztémák felé,
azt látjuk, hogy minden mindennel összefügg és kölcsönös kapcsolatban van.
Amelyek közül néhányat értünk, néhányat még mindig nem.
Mára, az emberi társadalom önmagában olyan összetetté vált,
mint egy teljes bolygónyi zárt rendszer.
A válság, amivel szembe nézünk, valójában nagyon egyedi.
Mindannyian ugyanabba a rendszerbe vagyunk bezárva,
melyben nem tehetjük továbbra is azt, amit csak akarunk.
A világ vezetői, elnökei, elvesztették a képességüket, hogy irányítsák az embereket.
Ez olyan, mintha a világ kezdene gyeplő nélkül haladni,
és inkább a kölcsönösség törvényszerűségnek engedelmeskedik,
és kapcsolat szavának engedelmeskedik, amely az összetett rendszer jellegzetessége.
És itt látjuk, hogy a világ vezetői,
először is képtelenek döntéseket hozni, legyen az a G8 vagy a G20,
de még csak fel sem fogják, hogy hova is jutottunk.
A tudományban, mi Newtoni fizikusokként kezdtünk,
ez feltételezte, hogy mi gépek vagyunk, és ez volt a világnézet sokáig.
Aztán jöttek a biológusok.
Biológia egy teljesen másik képet festett az emberi lényről.
Biológia azt mondta, hogy mi gépek vagyunk, de versenyző gépek.
A túlélést szem előtt tartva, harcolunk a túlélésért, versenyzünk.
Tehát az értékeink akkor fontosak igazán, ha azok fontosak a túléléshez.
A túlélésen kívül, nincs is más, ami az emberi lényt hajtja.
És ez gondolat belénk ivódott, mint tudod,
és társadalom kiváló versenyzőivé váltunk. Ha valakinek van valamije az kell nekünk.
Ha más nem szerezte meg, nekem kell megszereznem, mielőtt ő teszi ezt.
Ez az elképzelés pusztítja a társadalmunkat.
Az emberi civilizáció haladása sokszor csak az egoista verseny hatása.
Emberek megpróbálják felülmúlni egymást, jobb tudománnyal, jobb technológiával, stb
Azonban, most már ott tartunk, ahol ez a ego annyira szélsőségessé vált,
hogy már sehol nem áll meg, csakis azért, hogy több és még több legyen, mint mások.
És így a vállalatok elpusztítják az ökoszisztémát,
bankárok létrehoznak gazdasági válságokat,
emberek úgy építik életüket, hogy tönkretesznek másokat.
A élelmiszer-ellátás egyre inkább veszélybe kerül.
A vízkészletek egyre inkább kiapadnak,
és a pénzügyi rendszer továbbra is rendkívül ingatag és ***ázatos.
Ugyanakkor,
azt is felfedeztük, hogy a rendszereink mennyire összekapcsoltak és kölcsönösen függőek.
Egyértelmű, ha azt tesszük, amit eddig az zsákutca.
Nem kizárólagosan, de nagyrészt az eddigi életünk
az egyéni túléléssel telt: hogyan élem túl a napot,
hogyan élem túl a hetet, a hónapot.
A 21. században, most tanuljuk, hogy
nem összpontosíthatunk az egyéni túlélési stratégiákra tovább;
anélkül, hogy ne kezdenénk el összehangolni a stratégiáinkat, és megtanulni hogyan tudunk túlélni a kollektívan,
hogy ne csak egyes egyének legyenek túlélők hosszútávon.
Még egyszer. Nem akarok vészmadár lenni,
de tudom, hogy igen nehéz időknek nézünk szembe.
Az emberiség elkülönülönítő vallásai, amiket éveken keresztül alakítottak,
elkülönítő világnézeteket hoztak létre,
így ezek a világnézetek a tárgyakra úgy tekintenek, hogy
"minden elválasztható mindentől".
És a különválasztás világnézete létrehozta a különvált társadalmat,
és az ebben szocializálodottak azt mondják egymásnak
"Én itt vagyok, és ti amott, az érdekeink akkor találkoznak, ha ti igazodtok.
Ha mégis megpróbáltok együttműködni, ám eltérőek az érdekeink,
akkor lehet bántanom kell titeket, esetleg meg is kell öljelek benneteket."
FEKETE FARKAS FEHÉR FARKAS
Van egy régi történet egy nagyapáról, aki beszélget az unokájával az erkélyen.
Az unoka azt kérdi: "Volt egy álmom múlt éjjel,
két farkas harcolt
az egyik fekete, a másik fehér volt.
A fekete megrémített, a fehér pedig reménységet sugárzott.
Melyik marad életben?" A nagypapa csak annyit mondott: "Amelyiket jobban eteted."
És igen, ez az emberiség természete, az ember természete mindkettő.
Amelyiket leginkább tápláljuk, azt fogjuk látni a világban.
1951 Az Asch kísérlet
Az Asch kísérlet a pszichológia egyik legrégebbi és legnépszerűbb kutatása.
Egy önkéntes vállalta, hogy részt vesz a vizuális érzékelés vizsgálaton.
Amit ő nem tudott, az az, hogy a többi résztvevő színész.
Ő az egyetlen személy, aki a vizsgálat tárgya a csoportos alkalmazkodás területén.
Nos kezdjük el. A kísérlet melyben ma részt vesznek
egy vonal hosszának érzékelése.
A feladat annyi csak, hogy meg kell nézni a bal oldali vonalat
majd jelezni, hogy a jobb oldali három közül melyikkel egyezik.
A színészek rossz választ adnak.
Az önkéntesen azt vizsgálják, helyes választ ad-e vagy
a csoport véleményével egyetértésben a rossz választ adja.
Az első vizsgálatnál a helyes válasz a második.
Aaa, egyes.... egyes.... egyes.
Kettes.
Egyes.
Még egyszer, a helyes válasz a kettő.
3...... 3............ 3...........
3...?
3....
Az Asch csoportos alkalmazkodás kísérletet sokszor megismételték.
Az első szinten egy torzítás jön létre.
A vizsgált személy hiszi, hogy a többiek rossz választ adnak, mégis velük tart.
Ezután jön az elgondolkodás szakasza.
A vizsgált személy gondolkozni kezd "Valamit látnak a többiek, amit én nem?"
És akkor jön az érzékelés szakasza, ami annyit tesz
a vizsgált személy csak a többség által eltorzított jó vagy rossz választ érzékeli.
Most, amikor következtetéseinket összekapcsoljuk
azzal ami ma történik a világban, meg kell kérdeznünk,
"Milyen módon vettük hasznát a közösség befolyásolhatóságának,
ami az emberi psziché talán leghatalmasabb ereje?"
1967-es kísérlet: a biológiai környezet őssejtreke gyakorolt hatása
Több mint 40 évvel ezelőtt őssejteket klónoztam.
Az egyik első kísérletem nagyon felizgatott,
olyannyira, hogy teljesen átformálta nemcsak az iskolás éveimet, de az életemet.
Őssejtet tettem egy szaporító edénybe,
ahol a sejtek osztódtak minden 10-12 órában.
Körülbelül hét-tíz nap után, már ezer sejt volt a Petri-csészében.
Ám, ami a legfontosabb, az őssejtek genetikailag azonosak voltak.
És akkor azt tettem -és ez maga a kísérlet- hogy szétszedtem a genetikailag azonos
tenyészetet három Petri-csészébe és a környezetüket megváltoztattam.
A sejtek életfeltételei hasonlóak, mint a világunk, amelyben élünk:
egy kis levegő, víz, tápanyag, mindez.
Szóval genetikailag azonos sejtek vannak három különböző környezetben.
Az eredmények azt mutatták, hogy az "A" környezetben izom sejtek,
a B környezetben csont sejtek,
a C környezetben zsírsejtek fejlődtek.
Ez volt az a rendkívül fontos dolog, amiért fel kellett tennünk a kérdést:
Mi is felelős igazán azért, hogy mivé válnak a sejtek?
Ahogy kísérletből világosan kiderült, a sejtek genetikailag azonosak voltak.
Az egyetlen dolog, ami más volt, az a háromféle környezet.
Abban az időben orvostant tanítottam a hallgatóknak. A tankönyveben a hagyományos
nézetek szerint, a genetika a meghatározó. A gének irányítják a sorsunkat az életünket.
A kísérleteim egy teljesen másik történet mutattak. Ez az volt, hogy
a környezet a felelős és az formálja a működést és a genetikát.
a közösségi háló vizsgálat legfrissebb eredményei
Van egy új kutatás a Harvardi orvosi egyetemen a társadalmi fertőzöttségről.
Azt hiszem, ez nyilvánvaló és megérezhető, hogy a körülöttünk élők hangulata ragad ránk.
Ám most azt állapították meg, hogy emberek híznak a csoportokban,
boldogok lesznek a csoportokban, leszoknak a dohányzásról a csoportokban.
Nicholas Christakis és én nagyon szerencsések vagyunk, hogy találtunk egy forrást,
a Framingham Heart tanulmányt, ami minden képzeletet felülmúl.
32 éve teszik fel a kérdéseket: "Kik a családtagjaid?"
"Hol dolgozol? Hol laksz?"
És a legfontosabbat "Kik a barátaid?"
Ez az első alkalom, hogy van erről adatunk,
képesek vagyunk, hogy madártávlatból lássuk azt a hálózatot, amiben élünk.
Így már vannak valós adataink különböző érzelmekről, beleértve a boldogságot,
és annak színlelését, és képesek vagyunk megmutatni, hogy a boldogságunk
nemcsak a saját cselekedeteinktől, gondolatainktól és viselkedésünktől függ,
hanem a közvetlen hozzánk kötődő emberek lépéseitől, gondolataitól és viselkedésétől,
akik a a barátok, testvérek, házastársak, szomszédok, munkatársak, és így tovább,
aztán azoktól, akik velük kapcsolatban vannak, s azoktól, akik azokkal vannak kapcsolatban.
Az eredmények nem csak azt mutatják,
a viselkedési minták, hogyan terjednek a hálózatokon,
de azt is, ahogyan az érzelmi állapotok terjednek.
Szóval azt gondoljuk, hogy az eszmék és
viselkedési minták terjedése tendencia.
Mi valójában,egy szociális élő organizmus vagyunk az általunk kialakított környezetben.
Itt nincs "te" meg "én".
Miután elkezdesz gondolkozni, hogy minden
amit tanítottak neked, így vagy úgy
eredményezi ahogy építed egymásra a dolgokat, és ahogyan döntesz.
Ám a döntéseidet korlátozza az az ismeret, amit kaptál vagy tanultál.
Mondhatjuk, "közösség által fejlesztett" sétáló keverékek vagyunk.
Ha magamra úgy tekintek, mint teljesen független valami, az helytelen.
Például, mindenki tudja, hogy kell lélegezni. Ahogy telik az idő, az emberek kezdik megérteni
hogy az ő integritásuk csak annyira jó, amennyire a környezetüké.
Ami a tudomány területén történik az igazán szánalmas,
és ugyanez történik a széles nyilvánossággal, ami ugyanolyan szánalmas,
mert ami történik, az az, mintha színlelnénk valamit,
majd ***á válunk, amit színleltünk.
A színlelés ***á tesz minket, amit színlelünk.
1971 Stanfordi börtönkísérlet
Kezdtem úgy érezni, hogy elvesztettem önmagam, azt a személyt, akit Clay-nek hívnak
azt a személyt, aki ide juttatott, azt a személyt, aki önként börtönbe ment.
Mert ez egy börtön volt nekem, és még mindig az.
Nem tudok úgy tekinteni rá, mint egy kísérletre vagy egy szimulációra.
Ez egy börtön volt, amelyet pszichológusok működtettek nem az állam.
1971-ben, egy ma már jól ismert pszichológus Philip Zimbardo úgy határozott,
hogy kivizsgálja, mi történik, ha teljesen normális és egészséges fiatal diákokat
egy börtön-szerű környezetbe teszünk a Stanford Egyetemen, és azt mondjuk nekik:
"A következő két hétben, néhányan foglyok lesztek, néhányan pedig fegyőrök."
A kísérlet egy napján zavargás tört ki.
Az őrök elkezdték megalázni a foglyokat, fizikailag bántalmazták őket.
Néhányan rendkívül szadistává váltak, a foglyok elkezdtek összeomlani.
Néhányukat még az elején ki kellett emelni a kísérletből,
majd 6 nap után a kísérletet teljesen le kellett állítani.
Mock fegyőr 2 hónappal később
Én tényleg azt hittem, hogy nem lennék képes így viselkedni.
Meglepődtem... Nem! Meg voltam döbbenve,
amint rájöttem, hogy én tényleg egy... hmm... hogy én így is tudok viselkedni,
ami teljesen szokatlan és még az álmomban sem gondoltam volna ezt.
Amikor cselekedtem, semmilyen megbánást nem éreztem, semmiféle bűntudatot.
Csak utána, amikor elkezdtem újraélni, amit tettem.
Ez a viselkedés elragadott és kezdtem felfogni, hogy
ez is én vagyok, amit nem sejtettem korábban magamról.
Azáltal, hogy színlelünk valamit, ***á válunk, amit színlelünk.
Ha azt tettetjük, hogy értelem nélküli anyag, csakis anyag vagyunk,
és az élet finom rezdüléseit figyelmen kívül hagyjuk,
akkor kizárjuk az élet rezdüléseinek átélését. És ez nagyon komoly dolog.
Anyag kontra értelem
Vegyük Darwin elméletét, ami azt mondja, hogy mi versenyben vagyunk
és össze kell mérnünk magunkat másokkal.
Keverjük össze ezt, a Newtoni fizika elképzeléseivel
azzal, hogy a világegyetem lényegét a fizikai elrendezések adják.
Miután egybegyúrtuk őket, kérdezhetjük "Mit gondolsz, mit érsz a darwini világban?"
A válasz: "Annyit, amennyi anyagot birtokolsz."
És így, az emberiség fejlődése a newtoni idők óta
kivonta a bolygónkból az anyagot hogy tulajdonává tehesse
és megmutathassa a birtoklással, hogy hol is állunk a hierarchiában.
Ha nagyon alacsony vagy az emberi lét hierarchiájában, akkor semmi vagy.
Ha nagyon magasan vagy a az emberi lét hierarchiájában,
van pénzed van vagyonod vannak házaid és vannak játékaid és hasonlók.
Akkor azt mondod: "Nos, ki szenved ettől?"
Igazán, minden szinten nagy a szenvedés, akár a fizikai bolygót,
vagy az emberi civilizációt nézzük, mindenhol látod a szenvedést.
Annak érdekében, hogy én, mint ember, bizonyítsam ki vagyok,
ki kell vonnom az anyagot a bolygóból. Szóval mit is tegyek?
Kibányászom a bolygót, elrabolom a bolygó minden értékét és kezemben tarthatom
ezt a darabka aranyat és mondhatom: "Nézd, milyen gazdag vagyok! A te aranyad hol van?"
Az evolúció elméletének alapja nem a közösség, hanem az egyén.
A newtoni fizika azt mondta, hogy csak a látható dolgok a fontosak.
De egy olyan kvantumfizikán alapuló világon, amely energiára épül, néhány dolgot már
megértünk a természetben, ami energia: érzelmek, érzések, a szeretet és a szépség.
Ezek az energia kifejezései, és a kvantumfizika világában,
kiemeljük a szerelem természetét, az érzéseket, az energikusságot, a szépséget és a harmóniát
a pénz fölé és a ma látható anyagiasság fölé.
Miért fontos ez?
Mert ránézel a világra és kérdezed:
"Kérsz egy font aranyat, vagy inkább örök szerelmet?"
Ez egy ismert festmény, "A vacsora Emmaus-nál",
1940-es években azt gondolták, hogy Johann Vermeer festette,
több millió dollárt ért, szó szerint megfizethetetlen volt. Ez volt Hollandiában az egyik
leghíresebb festmény Európában. Az emberek egész Európából sereglettek megnézni.
Míg egy rettenetes nap, kiderült,
hogy nem Vermeer festette, hanem egy nagy hamisító Van Meegeren.
Más szóval, azt fedezték fel, hogy ez a festmény,
nem az a festmény, és hirtelen elértéktelenedett.
Hogy hogyan érzünk egy ízt az attól a függ, minek hisszük amit eszünk.
Ezt mutatjuk be többféle módon.
Egy kedves felfedezés a gyerekvilágból. Hogyan veszed rá a gyerekeket,
nemcsak arra, hogy megigyák a tejet és megegyék a sárgarépát, de utána
azt mondják, hogy ízlett, jobb, mint egy átlagos sárgarépa.
Jobb, mint egy átlagos tej.
Valójában nagyon egyszerű elérni. Ezt egy tanulmány bizonyította pár éve.
Tedd őket egy McDonald"s zacskóba.
Tedd az embereket egy agyszkennerbe, és ahogy fekszenek a hátukon
egy cső megy a szájukba.
Miközben kapják a bort a csövön keresztül, az agyukat szkenneljük.
Fölöttük van egy képernyő, ahol olvashatnak információkat arról
milyen bort isznak. Mindenki ugyanolyan bort iszik.
Ha azt hiszik, hogy amit isznak olcsó cucc, azt fogják gondolni,
"Ej, ez nem valami jó", és ekkor alacsony szintű idegi választ adnak.
Ha azt hiszik, hogy 200 $ egy palack ára, akkor mondják, hogy szeretik.
Az öröm központok az agyban világítanak, mint a karácsonyfa izzók.
Ez John Cage műve.
Más néven gyakran nevezik 4 perc 33 másodpercesnek,
mert ez egy híres modern előadás, ahol a zongoristát
megkérték üljön le és hallgasson 4 perc és 33 másodpercig.
Most, el tudják képzelni, ezt az erős ellentmondást
függetlenül attól, hogy ez a zseniális vagy csak nevetséges.
De a kedvencem valójában erről, az amikor rámész I Tunes-ra, és megveheted,
1,99 $-ért, és az egész dolog a 4 perc és 33 másodperc, ami természetesen egy nagy csend.
Elolvastam kommentárokat. Az emberek fel voltak háborodva,
"Csak vedd le a hangerőt a számítógépen, és ülj ott 4 perc és 33 másodpercig!"
De pszichológiailag úgy gondolom, hogy az nem lenne ugyanaz a csend.
Ez ugyanis annak az előadásnak az a bizonyos csendje.
Megdöbbentő számomra, hogy nem veszik észre azt, hogy mi tesszük ezt.
Mi tettük ezt az egészet. Tudod Te, miért annyi az arany értéke?
Azért van, mert valaki azt mondta. Ennyi az egész!
Tudod te az üzemanyagárak miért annyi? Mert valaki mondta.
Valaki kitalálta, valaki eldöntötte, és most már hisszük,
elég ember csatlakozott: ez a dolog ennyibe kerül.
Mi döntöttük el.
Elfáradva az egésztől, ismétlődő ciklusokban ébredünk rá,
hogy talán kéne már valami mást csinálni, hogy mindez másképp legyen.
Az emberek érdekeltek a végrehajtásban, annak jelentésében és értékében.
Meg kell halljuk ezt. Ez a társadalom, különösen a média
helyezi a hétköznapi embereket a hiábavaló anyagi javak kergetésébe.
Emberek nem így éltek, akár 50, 60 évvel ezelőtt.
Tudod, ez egy egészen új keletű jelenség,
hogy ha lehet 1 mobiltelefon helyett
kettő a zsebedben, akkor valahogy jobb lesz neked.
Ha-ha! Rendben!
Én vagyok a mértéktelenség királya.
Én vagyok az eladás szultánja.
Én vagyok az alkuk császára.
Hitelkártyáim sosem hibáznak.
700 olyan izé pontot kaptam, amiért, majd valamit adnak,
ami ma még nem az enyém, de holnap megkapom én.
svédasztalnál étkezem, bulvárlapot éhezem, szeretnek mert létezem.
Legjobbat kapom pénzemért, becserélem a létemért.
Csodálatos a létem!!
Csodálatos a létem!!
Ez a vörös a feleségem.
Csodálatos a létem!!
Az átlagos amerikai ember most kétszer annyit fogyaszt
mint 50 évvel ezelőtt. Kérdezze meg a nagymamát.
Az ő napjaiban a gazdálkodás, a találékonyság
a takarékosság voltak az értékek. Szóval, mi is történt?
A második világháború után, ezek a fiúk kitalálták, hogyan növeljék a gazdaságot.
A nagybani értékesítés elemzője Victor Lebow fogalmazta meg a megoldást,
ami teljesen elfogadottá vált mindenhol.
Azt mondta:
A mi hatalmas termelő gazdaságunknak szüksége van a fogyasztói életmód megteremtésére,
ami a vásárlást és a fogyasztást egy rituálévá magasztalja,
hogy a fogyasztásban szellemi kielégülést, az egónk növekedését érezzük.
Vennünk kell, hogy elégessünk, kicseréljünk, majd eldobjunk egyre gyorsuló tempóban.
Hirdetések, a média főleg nagy szerepet játszik ebben.
Mindannyiunkat az USA-ban 3.000 reklám céloz meg egy nap.
Egy év alatt több hirdetést látunk, mint 50 évvel ezelőtt láthattunk egész életükben.
És ha belegondolsz, mindegyik hirdetés
kivétel nélkül elégedetlenné tesz.
Egy nap 3000-szer kapjuk meg, rossz a hajunk,
rossz a bőrünk, rossz a ruhánk, rosszak a bútoraink,
rossz az autónk, rosszak vagyunk,
ám mindezt a vásárlás helyrehozza.
Egy TV-s ürge az USÁ-ban, Mr. Rogers, azt mondta,
"A televízió és a néző közötti térnek szentnek kell lennie."
Az vezet a pénzhez - ha el lehet adni.
Mégha segíti is néha az emberiséget,
ami történik a médiában az 99%-ban
a fogyasztó befolyásolása.
És ha el tud adni, és ez neked jó, akkor elad.
De ha nem jó neked, akkor még inkább el kell adni.
A mi világunkban, úgy gondolom, hogy az anyagnak nagy a hatása van a hallgatóra,
mert megváltoztatja az életét, így vagy úgy.
A probléma része a az, hogy az emberek
a saját kis világukra, életükre fókuszálnak,
azt akarják elérni, ami soha nem lehet az övék,
azt, ami más embert boldoggá tesz.
És így azt hiszem, már túlságosan elhatalmasodott a vállalkozói kapzsiság.
Csak az "Én, én, én" van a középpontban évtizedek óta.
Azt gondolom, hogy az emberek már rájöttek, hogy egyre boldogtalanabbá válnak
nem csak az Egyesült Államokban, de szerte a világban.
A depresszió egyre gyorsuló mértékben nő.
Ám az emberek nincsenek tisztában ezzel, ha nem teszel fel nekik súlyos kérdéseket.
Mi volt a legjobb, ami történt Veled az elmúlt hónapban?
Mit élvezel igazán?
Mi az életed értelme?
A kutatás elég érdekes ezen a téren, ha megkéred a főiskolai hallgatóktól,
mire vágynak, akkor pénzről beszélnek.
De ha megkérded őket, hogy mi volt a legjobb dolog ami az elmúlt hónapban történt velük,
már emberi kapcsolatokról beszélnek, szó sem esik a birtoklásról.
Szóval intuitív szinten, az emberek értik, mi is ez.
Értik, mi okoz nekik örömöt, de nehezen találják az oda vezető utat.
Tehát ebben a képtelen helyzetben megyünk dolgozni,
akár két munkahelyre is, és mire hazaérünk kifulladunk,
ledobjuk magunkat a kanapéra, és nézzük a reklámokat a TV-ben,
"Szívsz eleget" venned kell valamit, hogy jobban legyél
majd még többet kell dolgoznod azért,
amit épp most vettél, így még fáradtabban
rogysz le és több TV-t nézel, az ismét mondja menj plázázni,
aztán megint az őrült hajtás, és forog a mókuskerék.. meg sem áll.
5 másodpercenként éhen hal egy gyerek.
A globális katonai kiadások minden évben nőnek. Ma több mint 2 trillió $.
75%-ban kimerültek a halászterületek, 40%-ban károsodtak a művelhető területek.
A világ megváltozott.
66%-al több a természeti katasztrófa 2000 óta
Változnunk kell.
Változnunk kell?
Írtam egy nyílt levelet Obama elnök úrnak, melyben újraértelmeztem egy szlogent.
Tudod azt, amelyik a Clinton elnökválasztási
kampányból ismerős: "A gazdaság az, ami idióta!"
Az enyém így hangzik: "A világszemléletünk az, ami idióta!"
A világképünknek kell változna, hogy a világképünk elismerje,
azt ami érték, elismerje a személyes és a közösségi élet jelentőségét.
Mindezek nélkül nem lesz változás. Szóval írtam az elnöknek,
Obama, ha igazi változásról akar beszélni, igaziról amiben hiszünk,
ha tényleg akarja, hogy higgyünk, kérjük segítsen megváltoztatni a világnézetünket.
Az ember megváltozása kulcs a világ változásához.
Enélkül semmi sem fog lényegesen változni.
Nem foltozásra van szükség, nemcsak a jelenlegi problémák megoldására.
Amire szükségünk van, az az átalakulás, egy alapvető átalakulás,
ami az értékek, a gondolkozás, a tudat változtatását jelentik,
változást abban, ahogyan az emberi lény gondolkodik és cselekszik.
A világszemlélet motorja civilizációnknak,
hatással van minden egyénre, arra amik vagyunk
és arra ahogyan viselkedünk, erkölcsi és üzleti értelemben. Egy szóval mindenre.
A következő kísérletet végezte el két társadalom pszichológus:
Néhány diákot arra kértek olvassanak két bekezdés közül egyet.
Egyik bekezdés annak a leírása volt, mit gondolunk, mik vagyunk,
a kulcsmondat a bekezdésben a következő: "Nem vagy más mint egy csomag neuron,
ami alapvetően anyagi természetű,
ugyanez az anyag vesz körül minket,
minden gondolatod és érzelmed,
és a belső éned nem más, mint egy csomag neuron."
És akkor lehetőséget adtak a diákoknak arra, hogy néhány
esetben csalhatnak, ha akarnak.
Azok a diákok csaltak többet, melyek a "Nem vagy más mint egy csomag neuron"
Ők szignifikánsan többet csaltak.
Ha a világnézeted azt mondja, hogy nincs semminek lényeges jelentősége,
és végül az univerzum egy értelmetlen objektum,
és amikor meghalsz, csak halott leszel semmi több,
akkor ez megváltoztatja a "Hogyan is tudok élni most?" kérdés felfogását.
"Mindent meg kell szereznem most, amit csak lehet! Ha kell csalok is érte!"
Más a helyzet, ha más a modell, amely inkább azt mondja,
talán Te itt része vagy valamilyen gigantikus élő rendszernek,
valamilyen nagyon fontos egésznek, és nem csak magadra vagy hatással
de szeretteidre, és mindenkire másra is.
Minden probléma, amivel ma farkasszemet nézünk,
igazából nem probléma, csak kérdés.
Kik vagyunk mi? Kik szeretnénk lenni? Mit is akarunk elérni az életben?
Hogyan is kapcsolódunk az élet egyes elemeihez,
a környezethez, magához a bolygóhoz, és természetesen az emberekhez.
Miért vagyunk itt, és hová megyünk innen?
Mi az értelme az életünknek?
Egy átmeneti szakaszban vagyunk, ahol a régi válaszok már nem kielégítőek,
és ez az amiért ma egy válsággal nézünk szembe.
Tehát a lakosság állandó vibrálásban van mondván, a régi dolgok már nem működnek,
s készen állunk új válaszokat adni egy új, fenntarthatóbb civilizáció létrehozására.
A dolog egyszerű: a régi civilizáció már nem fenntartható.
A régi válaszok hibásak.
Új válaszok kellenek, és mi vagyunk itt és most, akik megteszik ezt,
s mi teremtjük meg az új kultúrát az új válaszainkkal, szolgálva magunkat.
Ebben a kritikus pillanatban, már újra kell definiálni, mit jelent embernek lenni.
Ki kell találnunk egy új önazonosságot, a szó szoros értelmében új önazonosságot.
Újra kell alkotni magunkat, mint emberiséget újra kell alkotni magunkat,
mint egy teljesen új fajta élő organizmust, mint egy teljesen új fajt,
és újra létrehozni egy szervezett klasztert, mint egy csoportot,
ami nem szétszórt egyénekből áll.
Újra kell alkotnunk gondolkodásunkat arról, mit is kezdjünk egymással.
Túlságosan régóta élünk a versenyzés társadalmában
s a világban látjuk a versenyző egó által elért eredményt.
Meg kell tanulnunk együtt működni és eldobni az egót,
észre kell vegyük az embereket egy országban, akik nagyon szegények,
S a nagyon gazdagokat, akik nagy hadseregeket hoznak létre,
nagy kerítéseket emelnek, hogy kirekesszék a többieket.
Nem fog működni, ez a rétegzett
és megosztott társadalom, ami ma van.
Az embernek egy változáson kell átmennie, hogy felfogja
az emberiséggel egységben kell élnie, mintha egy ember, egy szív lenne
s meg kell osszuk a vágyainkat a gondolatainkat, s a kölcsönös kapcsolatokban
kölcsönös engedményeket érvényesítve együttműködni, mint a test sejtjei.
Hernyó, Pillangó
Ez annyira egyszerű, de mi elbonyolítjuk
kemény dolgoknak kihívásoknak és a borzalmas dolgoknak látjuk,
vannak akik sürgetik a haladást, jobban mint mi.
Amíg ezt nem kezdjük el megérteni ez folytatódni fog minden szinten.
Látjuk a gazdasági válságot, látjuk az ökológiai válságot
látjuk a lelki válságot, és azt mondjuk:
Nem vagyok boldog, a társadalom nem boldog, mi a baj velünk? Ez a mozgató rugó.
Szükségünk van a probléma megoldására. A megoldás keresése kreatívvá tesz.
Igazából nincs olyan, hogy probléma, mert a probléma lényegében egy átmenet.
A válságokat az emberiség átmeneti időszakának látom.
Nem egy szükségtelen dolognak látom, ami rendkívüli.
A természetben egyre másra jelennek meg újabb fajok az ősi baktériumoktól kezdve,
mennek keresztül a kezdeti versenyes, ellenséges szakaszon mire kialakulnak,
és rájönnek mennyire gazdaságos az együttműködés .
Amikor rájönnek mennyivel olcsóbb és hatékonyabb több előnnyel jár
mindenkinek etetni az ellenséget, mint harcolni vele,
akkor már kezdünk rátalálni arra a társadalomra, amit kerestünk.
A csodálatos része a természetnek, a fraktálok létezése.
Használhatjuk a természetbeni mintákat,
hogy megértsünk más létező mintákat, melyek ismétlik magukat.
Ha akarsz találni egy mintát ezen a bolygón
ami túlmutat saját magán és betekintést ad, mi is történik itt,
nézd meg a hernyót, ahogyan növekszik.
A hernyó mondhatni 7 milliárd sejtből áll,
amik ugyanabban a testben élnek. Minden sejt egy földlakó.
És tudod mit? Ők olyan emberek, mint mi, dolgoznak minden nap,
sejtek az emésztőrendszerben élelmiszert dolgoznak fel, terméket készítenek belőle.
Más sejtek a mozgató sejtek.
Ezek a sejtek utaztatják a hernyót, mint ahogy útjaink a rajta levő kamionokkal
és járművekkel szállítják az árukat. Valami ilyesmi.
Az immunrendszer sejtjeinek dolga védeni a rendszert.
A lélegeztető rendszer dolga a friss oxigén biztosítása.
Tehát minden sejtnek van munkája.
A hernyó növekszik.
Ha riporterek lennénk, mondhatnánk: "Igen, a gazdaság egyre csak nő,
napról napra. Mindenki dolgozik, teljes a foglalkoztatottság.
Ez az amit mi szeretünk látni, ahogy növekszünk
mindig csak egyre, naponta néhány százalékkal."
És aztán, a hernyó eléri a növekedésnek azt a szakaszát,
ahol már nem eszik tovább,
ahol már nincs tovább, mert elérte a maximális méretet.
Akkor képzeld, hogy egy sejt vagy a sok közül benne és figyeled mi történik.
Egy munkás vagy akinek hirtelen
kevesebb élelem jut, s az emésztési központ azt mondja:
"Igen, igen a munka lelassult, és lassul a termelés is."
Aztán hirtelen olyannyira lecsökken a munka, hogy sok sejtet elbocsájtanak.
A sejtek nem működnek. Miért? Nem kapnak elég élelmiszert, hogy
dolgozhassanak. És ahogy az élelmiszer ellátás leáll, az kihat más munkahelyekre.
Ha nincs étel, akkor nincs energia, rendszer szinten indul be
a sejtek elbocsátása, ami egyre nagyobb káoszhoz vezet a hernyó bőre alatt. Miért?
A rendszer növekedése megállt, a sejteknek nincs munkája,
semmi nem fejlődik, egyszer csak szétesik az egész.
Ha egy sejt volnál a hernyóban ekkor azt mondanád:
"Ó, Istenem, vége a világnak!"
És mégis, milliárdnyi sejt sűrűjében
vannak más sejtek, melyek genetikailag azonosak a többivel,
igazából nem mások, de másképp gondolkodnak, másképp reagálnak a változásra.
Ezek a sejtek az úgynevezett "imágósejtek",
Ezekben a sejtekben születik meg az új jövőkép.
Mi is történik belül a káosz közepén, amikor
minden sejt észt vesztve rohangál fel alá, hogy jön a világvége,
ezek az imágósejtek az új ötleteikkel vízióikkal új terveikkel új rendszert,
új életmódot alkotnak, és a többi sejt elkezd köréjük csoportosulni.
Elkezdenek felépíteni egy új erős szervezetet,
ami sokkal működőképesebb, mint a korábbi rendszer.
Egy sokkal inkább fenntartható rendszer, az evolúció újabb lépcsőfoka születik meg,
amit ők "pillangónak" hívnak.
Ez egy átmenet a pillangó régi világából, a régi hitrendszerből,
egy régi életmódból, mely már nem volt fenntartható.
Hasonlóan a világnak is most két választása van:
megőrzi a hernyó állapotát és azt mondja:
"Ó, Istenem, leszakad az ég!" és félelemben él,
vagy mondhatja: "A hernyónak vége. Pillangó akarok lenni" Miért is?
Mert ha aktívvá válunk, ha részesei leszünk az építés folyamának,
és elkötelezett pillangóként működünk, akkor létrehozhatunk egy jövőt.
Ha ott ülünk és panaszkodunk a hernyó létünk veszteségein, akkor
beteggé tesszük magunkat és környezetünket. Mert nem járulunk hozzá a fejlődésünkhöz.
És hol is vagyunk most?
A hernyó hanyatlását látjuk a civilizáció mai állapotában, ám pillangóvá válhatunk.
Amit fel kell ismernünk, hogy ezek a válságok, stb
nem a tudatunkon kívüli dolgok, hanem a tudaton belüliek.
Ez egy őrült forgatókönyv. Ha megnézzük a biológiai
evolúció minden nagy evolúciós lépését katasztrófa előzi meg.
Szóval az ember fejlődése, ami éppen most zajlik
a negatív érzelmekre, az értelmetlen értékekre való figyelés helyettesítése a
szerelemmel, a szépséggel, igazságossággal, a jósággal. Ezt kell meghallanunk.
De hogyan hallhatjuk meg ezt, a szenvedés gyötrelme nélkül?
Az öntudat evolúciója
Azt hiszem, a kérdés az, hogyan tudunk több embert bevonni,
akik megértik, hogy mi is van itt valójában, hogy megértsék az egységet.
A környezetet kell megváltoztatni, hogy mi
egymásért vagyunk, ahol tiszteletben tartjuk egymást,
miközben értékrendünk az hogy értjük, hogy
nem tudunk fennmaradni többé a logikus érvelés szerint
a versenyző mentalitással, ami állandósult oly sok nemzedék óta.
Ha a környezet továbbra is megerősíti ezt az önzést,
annak az lesz a következménye, hogy egyre nehezebb kimászni belőle.
Tehát ha olyan környezetet teremtünk, amely segít bátorságot önteni belénk,
és jutalmazva megerősít,
akkor azt hiszem gyorsabban válunk adakozókká.
Kezdjük látni egyre több jelentős intézmény bukását.
Legyen az gazdasági, politikai, oktatási vagy egészségügyi.
Ez szinte minden alap intézményt érint.
Minden szinten változtatni kell,
ami az oktatásnál és a tudatosságnál kezdődik. Miért?
Mert a tudás, amit eddig kaptunk, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt,
elfordul az ősi hiedelmektől és nem szolgálja a túlélésünket.
El kell szakadnunk a mostani világ korlátolt hiedelmeitől
újra kell írnunk ezeket, hogy tovább léphessünk
így teszünk egy lépést az új tudatosság, az új erő, az új megértés irányába.
Szóval meg kell változtatnunk az oktatást.
Képzeljük csak el, mi történne, ha mi megváltoztatnánk teljesen a környezetünket.
Megváltoztatnánk a híreket, a művészeten, a szórakoztatáson és hirdetésen keresztül.
Azt gondolnánk függünk egymástól, részei vagyunk egy összetett rendszernek.
Hogy nézne ki a világunk? Hogyan kapcsolódnánk más rendszerekhez?
Hirtelen elkezdenénk érezni, együtt vagyunk kölcsönösen részei egy rendszernek.
Kevésbé törekednénk mások kihasználására.
Kevésbé manipulálnánk másokat saját érdekeink miatt.
Elkezdenénk megérteni, hogy mások így vagy úgy közel állnak hozzánk.
Éreznénk, hogy vonzódunk másokhoz, s ők valahogy hozzánk tartoznak.
Elkezdenénk úgy gondolni rájuk, mint gyermekeinkre a családban.
Figyelembe vennénk őket, bármit is csinálunk az életben.
Úgy gondolkoznánk: "Milyen hatással leszünk tetteinkkel a másokra?"
Szóval ezen a változáson kell átmennünk, és ez megtörténhet
amint a megfelelő környezetet létrehozzuk magunknak.
Nos a versenyzés negatív agyi érzelmi áramkörei belénk égtek,
a kapzsiság, a féltékenység, a harag, mind mi vagyunk.
Ám létrehozhatunk egy új valóságot, melyben pozitív érzelmek
a meghatározóak kapcsolatainkban, s megteremtik a pozitív érzelmi agyi áramköröket.
Azokat az agyi áramköröket, melyekkel természetes a szeretet,
szándékos a jó cselekedet, s melyet nem szégyellünk.
Ez majd megszüntetni a negatív érzelmi agyi áramköröket.
S így tudjuk féken tartani az alapvető vágyainkat.
Elkezdtünk úgy gondolni az érzelmekre, mint egyfajta közösségre,
ahová az emberiség érzelmileg menekülhet,
lázadhat bármikor csendesen a felszín alatt.
Mert amikor feltérképeztük a hálózatot azt találtuk,
boldog és boldogtalan emberek csoportjai vannak a hálózatban.
Azt is ki tudtuk mutatni, hogy az emberek befolyásolják a többieket.
S a boldogság személyről személyre terjed... Majd újabb személyre és újabb személyre.
Ez egyfajta emberi szuper-szervezet, amely valóban elkezdte
változtatni a gondolkodásunkat magunkról, mint emberi lényről.
Mind kapcsolatban vagyunk, hasonlóan, mint más fajok.
Olyan kapcsolatban, mint a halrajok vagy madárcsapatok egyedei.
Az állatok tudják ezt. Az úgynevezett "primitív emberek" is.
Úgy látszik ezt valamikor elvesztettük a túlzott egoizmusunk miatt.
Amennyiben ezt a kapcsolatot sikerül visszaállítani, s elérni hogy
szolidárisabbak legyünk egymással. Akkor lényegében a családunkat terjesztjük ki.
Ki tudjuk ezt terjeszteni egy nagyobb területre,
a teljes földi emberi családra és az élő környezetünkre
Az élet minden területén tudjuk ösztönözni az embereket, s mindenféle szervezetet,
hogy értsék és támogassák a földi családot, hogy a világ ***á válhasson amiről álmodunk.
Azt találjuk hogy a boldog emberek egyre élénkebb közösségi hálókat hoznak létre.
Ők dolgoznak azon, hogy fenntartsák a kiépült kapcsolatrendszereiket.
Együttlét, az, hogy az emberek együtt vannak a legnagyobb öröm forrása.
A kapcsolatok természete
Bizonyos értelemben a tudomány mindig is elismerte, hogy minden
összefügg mindennel. Bár minden kölcsönösen függ mástól,
mégsem lehet tanulmányozni mindent egyszerre, így a tudomány
feldarabolja a világot szeletekre,
majd fegyelmezetten belemerül minden egyes rétegbe.
Így nagyon könnyű elfelejteni, hogy hogy az a darab valójában
minden mással is kapcsolatban van. Ezt kényelmesen elfelejtve,
létrehozzuk az önmagában teljes, mégis az egésztől különálló réteget.
És talán, egy kis hányada a tudósok természetesen felhívja a figyelmet
hogyan is működik a dolog, és igyekszik kiterjeszteni a gondolkodást az egészre.
Tehát tudósok, akik ezt így gondolják
végül eltávolodnak elég messzire ahhoz,
hogy észrevegyék az univerzum tényleg egy nagyon nagy dolog.
Ekkor feltesszük a kérdést: "Mi az emberi létünk értelme?"
A válasz általában egyszerű és katasztrofálisan rossz:
"Semmi oka, hogy itt legyünk, ez egy véletlen genetikai baleset csak.
tehetünk, amit csak akarunk, mert nem volt senkinek célja, hogy itt legyünk az első helyen"
Tehát nyugodtan semmibe vehetjük kapcsolatainkat és a világot körülöttünk,
a természetet, ahol élünk,
mert azt hisszük, hogy egy véletlen baleset eredményezte létünket.
Nézz rá a Földre, láthatod, milyen vékony zóna az ami biztosítja
az élethez szükséges gázok kombinációját a környezetben és a tökéletes hőmérsékletet.
Mindez állandó. S ez eléggé meglepő.
Szokatlan egy ilyen állandóságot mutató bolygó, egy állandóan változó környezetben.
Ezt a természet teremtette.
Létrehozva az egyik élő szervezetet a másik után.
Mind kényes egyensúlyban létezik, kiegyenlítve egymás tevékenységét.
Így mutatva meg nap, mint nap, mi az a "Homeosztázis".
Egy nagyon egyszerű példa a következő: Ha csak növények lennénk a világon,
akkor a jelenlevő széndioxid és oxigén környezetéből
elkezdene csökkenni a szén-dioxid.
az oxigén koncentrációja folyamatosan nőne, mivel a növények elhasználják a széndioxidot,
és folyamatosan oxigént kibocsájtva felborítanák az egyensúlyt.
És akkor olyan sok lenne az oxigén, hogy a bolygó igencsak tűzveszélyes hely lenne.
Így időnként egy-egy villámcsapás sújtaná és égetné fel az összes oxigént,
és égetné fel a bolygót. Az élet nem volna fenntartható.
Szóval a természet megteremtette az egyensúlyt. Ezt az egyensúlyt az állatok léte jelenti.
Az állatok oxigén lélegeznek be és széndioxidot bocsájtanak ki,
a növények pont ennek a fordítottját teszik.
Miért lényeges ez? Amint az állatokat és növényeket egy környezetbe tesszük,
a növények oxigént bocsátanak ki és szén-dioxidot lélegeznek be, az állatok
pedig fordítva. Ez létrehoz egy ciklust, mely egyensúlyban van és a harmonikus.
Az állatok jelenléte így nem véletlen, szükséges az egyensúly fenntartásához.
Most nézd úgy az életet, mint egy hintát, ami folyton fel le hintázik,
ahogy hol ide hol oda teszünk egy szervezetet.
A természet mindig a megfelelő oldalra hoz létre szervezetet, hogy egyensúly legyen.
"Hol is vannak az emberek ezen a hintán, és miért is fontosak?"
Az embernek akkora ereje van, amivel ezt a hintát könnyedén
elbillentheti jobbra vagy balra felborítva a természet egyensúlyát.
Így meg kell tanulnunk, hogyan tartsuk ismét egyensúlyban a rendszert.
Elvesztettük a képességünket, hogy
harmonikusan illeszkedjünk a természetbe, mint ahogyan a többi faj teszi,
hogy stabilabb maradjon a környezetünk. Nem kellet volna beavatkoznunk a környezetbe.
A természet egyensúlya az ember miatt bomlott meg.
Ez annyit jelent, hogy már nem szolgálja tovább az emberi életet a bolygó.
Mondhatjuk felborítottuk a környezet egyensúlyát,
és ez okozza saját kihalásunkat.
Szóval, ezt elrontottuk.
Ki kell dolgoznunk, hogyan hozzuk ezt helyre.
Most, hogy tudomást szereztünk erről, kitűzhetjük célul
az egyensúly visszaállítását, mint az emberiség legfontosabb feladatát.
A kritikus tömeg
Mint egységes Földi faj tudunk-e elég gyorsan cselekedni ahhoz,
hogy megváltoztassuk a közösségünk viselkedését, annyira amennyire kell?
Van egy nagy lehetőségünk, mivel nem kell mindenkinek megváltozni egyszerre.
Mi azt mondjuk elég hozzá a "kritikus tömeg".
Nem tudjuk hiányunknak kell megváltoztatni, hogy ez elterjedjen,
de a tény az, hogy elkezdtünk másképp gondolkozni, másképp cselekedni,
ez hatással van másokra. Tehát terjed.
Tudósok az RPI egyetemen úgy gondolják,
hogyha a teljes lakosság 10%-a eléggé elkötelezett egy eszme mellett,
azt a teljes társadalom is át fogja venni.
A matematikai modelljeik azt mutatják, ez robbanásszerűen be tud következni.
Ez azt jelenti, 10% alatt nincs látható előrelépés,
azonban a 10% felett, az eszme terjed, mint a futótűz.
Nem hiszem, hogy ez az egész vezetésben végbe megy egyszerre,
sem politikai sem üzleti téren.
Azt hiszem, mindig vannak kivételek, ahol nagyon felvilágosult
politikai vezetők és felvilágosult üzletemberek találhatók.
Ám összességében ezen embereknél túl nagy a tét a jelenlegi rendszerben,
s félnek a változástól,
mert a saját a hatalmukon és gazdagságukon alapszik a jelenlegi rendszer fenntartása.
Tehát a változásnak máshonnan kell jönnie.
Nem hiszem, hogy a szegényektől fog jönni.
A legszegényebb 2 milliárdan ember a világban próbál túlélni valahogy.
Nekik szükségük van élelemre, lakhatásra, munkára,
egészségügyi ellátásra és az oktatásra mint minimális szükségletre.
Nem várhatjuk ezt el attól a talán két-háromszáz ezer embertől sem,
akik igazán gazdagok, és a legfelsőbb osztályba tartoznak.
Azoktól várható el, akik a kettő között vannak és van választásuk,
akik egyre inkább érintettek,
és akik tudják, hogy valamit tenni kell. Reménykedjünk, hogy felébrednek.
Ha vannak olyan emberek, akik tudják, hogy a világ
össze kell fogjon, még akkor is ott a kérdés:
Össze tudnak fogni? Meg tudják tenni a kezdő lépést?
Azt hiszem, a globális válságokkal az a baj, hogy sok résztvevő álláspontja
miatt válik bonyolulttá a kérdés, hogy mit is lehet ellene tenni.
Amikor azt mondom, átalakítom az egómat, az egy illúzió.
Hogyan lehet átalakítani az egóm, amikor az annyi más egótól függ?
Mivel csak kevesek tesznek erőfeszítést, a világ központját kell megváltoztatni. Hogyan?
Az evolúciós nyomás alapján cselekszik mindenki.
Éppen csak nincs meg a megfelelő környezet ehhez.
Egy lökést kell adni azoknak, akik a felső lépcsőfokon állnak
akik azon dolgoznak, hogy pozitív érzelmekkel befolyásolják a többieket
sokkal nagyobb számban, mint amennyit ez a kis kezdő csoport számlál.
Szóval egy kis változás egy kis közösségben nagy hatással lehet jóval nagyobb közösségre,
és a kapcsolati háló, amit ad nekünk az internet,
az egók kapcsolati hálója, hirtelen fog változni,
és létrehozza önmagát, ami nagyon gyorssá teheti ezt a változást.
Az alapötlet az, hogy ez a hatalmas emberi szövet vég nélkül nő.
Én kapcsolódom hozzád, te másokhoz és így tovább a végtelenségig.
A tetteid befolyásolják a körülötted levők érzéseit, ami
azután átterjed másokra, majd megint másokra.
Ha azt mondod valakiknek, hogy ők nem befolyásolnak senkit, akkor ők nem is teszik.
De ha azt mondod, hogy igenis befolyással bírnak ezer emberre, az megváltoztatja az életüket.
Úgy gondolom, igen fontos, hogy megértsük,
most és mindörökre, hogy mi mind kapcsolatban vagyunk egymással!
Gondolkodó emberek lehetőséget látnak ebben, hát cselekedjük együtt, amit cselekednünk kell !
Tudatnunk kell mindezt először két emberrel,
a két ember kapcsolatain keresztül az egész családjukkal,
az egész közösséggel, majd tovább, az egész országgal és az egész világgal.
Vannak közösségek, melyek belátják
mi kevesen vagyunk, egyedül nem megy.
Történetesen igen egyszerű, amit tennünk kell.
Azonosulni vele és érezni, amit kínál ez a változás nekünk.
Együtt dolgozni ezen az új világon,
ez hirtelen fogja jobbá tenni életünket, mind anyagi mind lelki síkon.
Az emberek közötti kapcsolatok hiánya
okozza a szomorúságot a világban. Ez nem kérdés.
Egy válaszút előtt állunk, egy válaszútnál
és hogy merre megyünk nem végzet vagy sors dönti el.
Azon a ponton vagyunk, ahol az emberiség jövőjét
az dönti el, hogy az emberek, mit gondolnak erről és hogyan váltják valóra.
Tudatosság. Ébredés. Ezek a kulcs fogalmak. Kaptunk egy esélyt, hogy változtathassunk.
Értenünk kell, hogy változtatnunk kell-e vagy sem,
ez már tovább nem kérdés.
A változás itt van.
Az egyetlen kérdés az, hogy váratlanul és hirtelen tör ránk,
hogy már nem tehetünk semmit és áldozatokká válunk,
vagy tudjuk előre azt, hogy a jelentős változás,
ami jön egy szebb jövőt hoz.
Ez kikerülhetetlen választása minden ma élő generációnak.
Válaszút új világnézet vajúdása
Írta, rendezte és szerkesztette: Joseph Ohayon
Előadók (a megjelenés sorrendjében)
Ezt a film szerelemben született, nem kereskedelmi céllal, oktató célzattal, szabadon másolható és vágható. Segítsd terjedni az új világnézetet.
A feliratokat fordította és a szerkesztette: Rausch Zoltán, 2013.03.26 V1.03 Lektorálta: Tankó Ferenc Szeretlek fiam Ádám ;-)